Kalotaszeg, 1991 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1991-01-01 / 1. szám

2 HOGYAN LESZ A FÁBÓL VASKARIKA, AVAGY BELŐLÜNK SEMMI? Azt ugyan nem tudom, hogy Radu Ceontea elvtárs, pardon, szenátor úr, gondolataiban hányszor fordul meg a fából vaskarikát készítés gondolata, abban viszont biztos vagyok, hogy az említett tisztes “gentleman” igencsak foglalkozik bizonyos "destabilizáló, irredenta" népcsoportok, mondjuk nemze­tiségek, vagy mi a szösz, problémáival, röviden szólva igencsak sokszor elküld minket a fenébe. Legutóbb, amolyan új esztendő előtti köszöntés formájában az “Adevárul In Libertate“ (ma már “Adevárul de Cluj“) ugyancsak tiszteletre­méltó hasábjain, méghozzá sorozat formájában. Az interjú készítője N.Toma jelzésű, hát ugyancsak tiszteletreméltó úriember, más szót sehogyse találok rá. Egyszóval R. Ceontea úr ismét csupán a tényekhez ragaszkodva már ki tudja hányadszor elmagyarázza a közvéleménynek, hogy mennyire fölös­legesek vagyunk mi ebben az országban, mennyire jól megvolnának nélkü­lünk, persze nem úgy szó szerint, hanem úgy, hogy mindenki értse. Nem mondom, hogy Ceontea úr érzése, gondolata nem lenne kölcsönös, talán valahogy mi is kihúznánk ezeket a nehéz időket nélküle. Azt se mondom, hogy Ceontea úrnak nincs jogában lépten-nyomon kihangsúlyozni véleményét, ott, ahol tudja, s hagyják neki, elvégre demokráciát akar ő is. Sőt, azt is visszavo­nom, amit az előbb mondtam, hogy Ceontea úr nem szeret miket, s jobban megvolna nélkülünk , hisz ez végülis rágalom, senki sem tételezhet fel egy szenátorról ilyesmit. De az Isten szerelmére, tisztelt uram, ne próbálja meg­magyarázni nekünk is, hogy mennyire hülyék vagyunk, hogy mekkora hibát követtünk el, mikor az RMDSZ-re szavaztunk, hogy nem kell nekünk magyar iskola, hogy jó nekünk így, ahogy van! Hadd döntsük el saját magunk ezt. Vagy ha már mindenképpen meg akarja magyarázni, hát elég egyszer is, nem kell minduntalan emlegetnie, valahogy igencsak hasonlít mindez az okos apa és hülye fiú esetéhez, amikor az apa (aki okos) sehogyse tudja megmagyarázni a fiának (aki hülye), hogy mennyire igaza van. Mert ugye, ha mi, RMDSZ-tá­­mogatók, tényleg annyira buták, éretlenek vagyunk, mint ahogy azt Ceontea úr állítja, akkor feleslegesen beszél, mert sose fogjuk megérteni azt, amit ő bizonygat. Miért, látott már Ceontea úr bolondot, aki bevallotta, hogy ő bolond? No meg azt se értem, amikor a szenátor úr azokról a becsületes magyarokról beszél, akik nem hagyják magukat félrevezetni az RM­DSZ által, s szerinte ezek vannak többségben. Tudomásom szerint szinte az össz-erdélyi magyarság, vagy legalábbis annak 80-90%-a az RMDSZ-re szavazott. Akkor hol az a többség, amelyik nem hagyta magát félrevezetni? Most megintcsak nem akarom azt mondani, hogy az RMDSZ valamiféle csodaszervezet, tudjuk mi elég jól a bajainkat, gondjainkat, de engedtessék meg nekünk, saját magunk­nak orvosolni azokat. Vagy ennél is egy jobb ötletem van: válasszuk meg Ceontea urat RMDSZ elnöknek, s akkor talán megértjük végre, hogy mekkorát hibáztunk. A nagyobb baj az, hogy Ilie Calian főszerkesztő úr szabadkozása ellenére ,hogy ő minden párt részére biztosít helyet lapjában) Radu Ceontea interjúja valóban minősíti a lapot is, amelyben megjelent. Bár nem szorul minősítésre, az “Adevarul“ hasábjain megszokhattuk már az effajta “igazságokat", elvégre a közvélemény lapjának titulálja magát. Végül azt kérném a szenátor úrtól, hogy inkább foglalkozzon a fa és a vaskarika kérdésével, vagy az ország tényleges gondjaival. Mert talán köny­­nyebb lesz fából vaskarikát faragni, mint minket meggyőzni. LEVERTÉK AZ RMDSZ-CÉGTÁBLÁT, BETÖRTEK AZ ÚJSÁGÁRUDÁBA! 1990. december 24-én a késő esti órákban ismeretlen tettes vagy tettesek leverték, és összetörték a bánffyhunyadi RMDSZ Horea út 47 szám alatti cégtábláját. Egy nappal később, ugyancsak a késő esti vagy éjszakai órákban a Kalotaszeg Lapterjesztő Vállalat központi újságárudájának ablakát törték be, s széttépték az ott talált (nagyrészt magyar nyelvű) újságokat. Az a tény, hogy e vandál akciókra két egymást követő napon került sor, arra enged következtetni, hogy felelőtlen nacionalista elemek ügyködéséről van szó. Hangsúlyoz­zuk: máshova nem törtek be, és semmilyen más cégtáblát nem távolítottak el az említett napokban, és azóta sem. Az is nyilvánvaló, hogy az elkövetők nem lopni akartak. Az RMDSZ vezetősége értesítette a történtekről a polgármesteri hivatalt, és feljelentést tett a rendőrségen. Reméljük, hogy a rendőr­ség minden tőle telhetőt megtesz a tettesek kézrekerítéséért, ellen­kező esetben ugyanis félő, hogy a bűnösök és a hasonló mentalitású elemek vérszemet kapnak, s folytatni fogják a garázdálkodást. Egy­szóval reméljük... Az ügy fejleményeiről tájékoztatjuk majd olvasóinkat. ‘BÁntffyIHUKyA'DI rtAJigZlLATOX. Jóból is megárt a kevés... Tisztelt hölgyeim és uraim! Polgár­ és elvtársak! Örömmel jelentem, hogy Euró­pához való felzárkózásunk a priori és dialektice dicsőséges, objektíve-szubjektíve, no meg történelmire szükségszerű folyamata elkezdődött. Ilyen Karácsonyt, Szilvesztert, és Új évet még nem pipáltunk, nagyapáink is megmondhatják. A Nyugatot viszont lepipáltuk, méghozzá alaposan! Üzleteink ugyan fülgyönyörködtető hi-fi sztereó hangminőségben kongtak az ürességtől, s karácsonyfát is csak az élelmesebbeknek hozott a Kisjézuska "add meg a császárnak, ami a császáré, az üzérkedőnek, ami az üzérkedőé" alapon, a liberalizált árakat, a szabadpiac törvényeit messzemenően figye­­lembe véve, de mindez mit számít? Cserébe kaptunk annyi szabadnapot, hogy a kizsákmányolt nyugati polgárok tíz százalékát menten megütötte a guta, a többieket pedig azóta is eszi a nonstop sárga és hupikék irigység. Ismerjük el: ránk fért ez a kis pihenés, alaposan megdolgoztunk érte. Főleg a kereskedelmi egységek és a posta, nekik naná, hogy hatványozottan kijárt a lazsálás! Kezdődött mindez Karácsonykor, amikoris a nem élelmiszert árusító üzletek 4 napig, s folytatódott Szilveszterkor, mikor ugyanezen egységek 5x24 órán át tartottak zárva. A két ünnep között 3 kerek napig hősiesen helytálltak a munka frontján, s Újév után ismét az a nehéz és tiszteletreméltó csapás sújtotta őket, hogy két nap erejéig ki kellett függeszteniük a NYITVA feliratú táblácskát. Aztán persze újra jött a 48 órás szabad hétvége... Szerkesztőségünk nevében örömmel üdvözlöm ezt a zseniális, szuperbalkáni újítást! Polgártársaim, egészen oda és vissza vagyok! Hiába, igaza van a közmondás­nak: jóból is megárt a kevés! ... de ami sok, az sok! Az új év első két napján természetesen a távolsági autóbuszok sem közlekedtek. Egyrészt azért, mert nálunk, civilizált ország lévén, a járműveknek is kijár a pihenés. Másrészt pedig emberbaráti szeretet okán. Arra gondolhattak a derék atyafiak, hogy legalább most kíméljenek meg bennünket a Rekordok könyvébe illő zsúfoltságtól, a tolongástól, a koszos ülésektől és a “spala­ma" feliratot legalább fél éve viselő, légypiszoktól, portól fuldokló ablakoktól, hogy csak a jegy árában bennefoglalt legfontosabb test- és lélekedző próbatételeket említsem. Hogy netán egyeseknek harmadikán vissza kellett volna utazniuk lakhelyükre, s munkába kellett volna állniuk? Ugyan, ugyan, ne hasogassuk már megint a nemlétező szőrszálakat! Fogjuk fel úgy a dolgot, hogy említett polgártársaink a Szállítási Vállalat jóvoltából extra-szabadnap­hoz jutottak. Méghozzá teljesen ingyen. Ismerjük el: a zsugori nyugatiaknál hiába számítanánk ilyen jótéteményre... A béka feneke alatt, avagy hogyan kapjunk gutaütést Ha már az Európa kapuit döngető rekordoknál tartunk, Isten ellen való vétek volna megfeledkezni világviszonylatban is egyedülálló postánkról. Ez az intézmény a Lapterjesztő Vállalattal egyetemben felismerte, és fényesen bizonyította, hogy a béka feneke alatt végtelenek a perspektívák, hogy a munka minőségét korlátlan mértékben lehet - és kell - csökkenteni. Az pedig teljesen magától értetődő, hogy a rosszabb vagy netán el nem végzett szolgáltatásért mind több és több pénzt áll jogában bezsebelni. A sajtótermékek ára 89 decembere óta a 4-5-szörösére emelkedett, s ugyanilyen arányban nőtt a lapterjesztésért folyósított összeg (az újság árának több mint 30 százaléka!) De hát ez egy jogállamban természetes. Mint ahogy magától értetődő az is, hogy a december 20 táján megjelent központi folyóiratok január 4-ig sem jutottak el a megyénkbe, 5-én pedig semmilyen sajtótermék nem érkezett meg Hunyadra. Hogy ilyesmiért jobb helyeken a Lapterjesztő Vállalatot perbe lehetne fogni (s fizetne is, mint a köles!)? Hogy ideje lenne jól gatyába rázni ezt az intézményt? De ki vetemedne nálunk effajta illetlenségekre? Fogjuk fel inkább úgy az egészet, mint messzemenően jótékony cselekedetet: a posta megkímél bennünket az újságolvasással együtt járó dührohamoktól, a gutaütés veszélyétől, szemünk rongálódásától. Mit tetszik mondani? Hogy tőlünk bevasalták az előfizetési díjat? Hja, kérem, az egészségvédelemért fizetni kell! Miért vagyunk olyan zsugoriak? Bezzeg az orvostól nem sajnáljuk a zsíros hálapénzt! S ha már valaki mindenáron művelődni-tájékozódni akar, nézzen tévét. Lehetőleg ne az irredenta magyarországi adást, hanem a már nevében sem szabad Román Televíziót. Akkor még a vérnyomást a gutaütésig pumpáló dühroham is garantált. S ezért ráadásul jóval kevesebbet kell fizetni, hiszen az egynapi előfizetés ára mindössze kilencvenvalahány báni. Elismerem, a tévének van egy nagy hátránya: vécépapír helyett nem használhatjuk. De reménykedjünk, mert egyesek szerint ez csak idő kérdése... Mihály István POSTA Egyre többen - egyszerű emberek - juttatták el egyszerű, de m­eghatóan­ őszinte leveleiket hozzánk. Helyszűke miatt nem sokat tudunk közölni belőlük, de az alábbi levél esetében úgy­gondoltuk, megéri tolmácsolni a szerző háláját, még ha kicsit ekéive is... Igaz szívből jár köszönetet illik mondani annak, azoknál, akik nehéz helyzeteinkben, önzetle­nül sietnek segítségünkre. Ha valaha, igazán most van az az idő, amikor igen nagy szükség van ki segítségre, a bizakodás erősítésére, és akkor mintha csak az Úr küldte volna hozzánk, megjelenik LANTOS TAMÁS és VÁMOS LÁSZLÓ, és ígérik, négy nagy gondjainkban segíteni fogják. Mert mi ma a legnagyobb gondunk: gyerekeink jövője és iskoláztatása, hogy lesznek-e nehéz sorsnak elébe néző erdélyi magyarságunknak szellemi vezető. Önök ebben ígértek segítséget helyett mi mindamik,de főként a két milliónyi magyar, kérjük Isten segedelmét átlásogtevékenységükre. Hiszünk Önökben és őszinte hozzáállásotóan, dűlőként mi, az issesebb nemzedékhez tartozók tudjuk, hogy a magunk erejében is bízhatunk, és ielen esetben csak igazán arra lenne szükség, hogy valaki az élre álljon és lomos kezekkel vezessen minket, hogy Kolozsváron egyetemet hozhassunk létre.­­ . Gondolom, hogy a világ magyarsága örömmel járulna hozzá a szerétet­ragaszkodás és együvé tartózá poegláival. A magyar nép nem hálátlan, és ha valakit igazén szeretőjébe fogad, az csak az lehet aki őszintén­ szolgálja népét.Ne eredmény nélkül szélmalom-harcot vívjunk egy fantommal,hanem erönkben bizakodva kezdjünk cselekedni. ||||||||||| (AiAtmn Ac kövAtkA7/S­totto,, mv, . ................... Kudor Ferenc • Bánffyhun) közügy TÖRÖK F. LÁSZLÓ

Next