Kalotaszeg, 1994 (5. évfolyam, 10. szám)
1994-10-01 / 10. szám
Az elmúlt években annyiszor bántottak bennünket, erdélyi magyarokat, annyi alaptalan vád, ocsmány rágalom mérgezte a sok gyalázkodástól és kitolástól amúgyis megtépázott lelkünket, hogy néha hajlamosak vagyunk elhinni, amit a román nacionalisták próbálnak agyunkba surkolni. ti hogy mi csak másodrendű állampolgárai vagyunk e hazának, örüljünk, hogy megtűrnek bennünket ezen az „ősi román földön”. „Már így is túl sok jogot adtunk nektek, mit akartok még”? - mondják. E nagylelkűség ellenére mégis múlt és jelen egyek a fajban valamilyen fojtogató érzés szorítja a torkunkat, ha a jövőnkre gondolunk, mintha egy láthatatlan kéz lassan elzárná tőlünk az éltető levegőt. Elsorvadnak iskoláink, kulturális életünk. Művészeink, tudósaink, magas képzettségű szakembereink, tanáraink, orvosaink a világ más tájain keresik a boldogulásukat, a megélhetés lehetőségeit, hiszen a szülőföldjükön, hazájukban kiszorítják vagy mellőzik őket. A privatizációs folyamatból kihagyják vagy kijátsszák, miáltal aránytalanul nagy hátrányba kerül az erdélyi magyarság. A vezető állások betöltésénél nem a rátermettség számít, hanem a származás; légy jó román és lehetsz akár szerény képességű is, tied az igazgatói avagy elnöki bársonyszék. Pedig nagyon nagy kár, hogy csak kevesen vannak , akik megértik: azzal, hogy mi az óvodától az egyetemig a saját anyanyelvünkön akarunk tanulni, senkinek sem akarunk ártani, senkinek a büszkeségét megsérteni, vagy Uram bocsá', az állam biztonságát veszélybe sodorni nem akarjuk Örömmel hallom, hogy Mélykeréken, a magyarországi románság fellegvárában szabadon leng bármikor a román trikolor, sőt címereikkel együtt az ősi fehér-kék zászló is szabadon használható. Ugyanitt a magyar állam modern óvodát építtetett négy millió forintért, amelyhez egy olyan konyha is tartozik, amely naponta akár ötszáz adag meleg ételt is készíthet az arra rászorulóknak. E nemes gesztusért az annyit rágalmazott Antall kormánynak jár az elismerés, amely a meddő ígéretek helyett tettekkel bizonyította, hogy lépni is képes volt a két nép közötti viszony javításáért. Hogy a jelenlegi magyar vezetés hogy fogja elérni a két nép közötti kapcsolatok javítását, nem tudom, nagyon félek, hogy újra mi, erdélyi magyarok fogjuk meginni ennek az elvtársi barátságnak a levét. Úgy vélem, ha barátságot nem is, de szerződést azért kötnek majd egy kis színjáték után tisztelt vezetőink, hiszen most már a két csapat ugyanabba az irányba repül, lehet, adódnak kisebb súrlódások a két raj között, de azért nem kell őket félteni, mert jól mondja a közmondás: „holló- hollónak nem vájja ki a szemét”. Péntek László Templomba készülődő kispetri lány (Szacsvay Imre fotója) Új sorozat, V. évfolyam, 10. szám, 1994. októb Lapalapító: Gyarmathy Zsigátné - 1890 Újraalapította: Kós Károly - 1912