Kanadai Magyar Munkás, 1935. október (7. évfolyam, 28-41. szám)

1935-10-01 / 28. szám

Kedd, 1935 október 1. ­ MAGYARORSZÁG­I VALLOMÁSOK VASS JÓZSEF "NŐÜGYEI-RŐL A DRÉHR-PÖRBEN . .Klebelsberg adott utasítást a kényes ügynek.. .. elsimítására Dréher Imre volt népjóléti állam­titkár bűnügyében Soóky táblabíró szombaton délelőtt folytatta a tanú­kihallgatásokat. Előbb közölte, hogy Bethlen Ist­ván volt miniszterelnököt is kihallgat­ják szeptember 19.-én. Majd tanúként Mátéffy Viktor prépostplébánost, Vass József jóbarátját hallgatta ki. A bizonyítás kiegészítését elrendelő végzés szerint megkérdezte a tanút, Klebelsberg akkori kultuszminiszter Vass Józef minisztertársa, szükséges­nek tartotta-e Vass adósságainak ren­dezését és az adósságoknak Dréhr részéről történt rendezése után a leg­nagyobb dicsérettel elmékezett meg az államtitkárról. — Klebelsberg szükségesnek mon­dotta Vass adósságainak rendezését — vallotta Mátéffy, — mert meg a­karta védeni a volt miniszter papi és vezető államférfi emlékét. Amikor Vass nőügye fölmerült, Klesbelsberg finom lelkűléstől vezettetve első­sorban a főpap emlékét védte. — Tud ennek a nőügynek részletei­ről is? — kérdezte tovább a tanút a táblabíró. — Nem, csak utóbb hallottam hihetetlen­nek tetsző szóbeszédet. — A nőüggyel összefüggésben em­lített-e nevet Klebelsberg? — Nem, csak azt említette, hogy „Vass pénz ígért valakinek, de nem fizette meg. . . . “ Kleberlsberg utalt arra, hogy Vassal ellentétei voltak és éppen ezért akarta megvédeni el­hunyt minisztertársa emlékét, nehogy bosszúállással gyanúsítsák meg. Kle­belsberg akkoriban Bethlen miniszter­elnököt helyettesítette. Az érdekelt nő nevét nem említette, a nevet csak később hallottam. — Mit mondott tulajdonképpen Klebelsberg a nőüggyel kapcsolat­ban? — Hogy Vass ez ügyben pért kért. Előttem,mint pap előtt, Klebelsberg láthatóan feszélyezettnek érezte ma­gát. Azt mondta Klessberg, hogy Vass pénz ígért egy nőnek, de minthogy nem fizette meg, az ügyet rendezni kell. —Említette a volt kultuszminiszter, hogy ennek a nőügynek a rendezése — állami feladat? — hanzott tovább a kérdés. — Klebelsberg úgy nyilatkozott, hogy Dréhr nem mint politikus, ha­nem mint Vass hűséges barátja ka­pott megbízást a kellemetlen ügyek rendezésére. Hogy milyen pénzből, azt nem tudom. Klebelsberg nem beszélt kifejezet­ten állami feladatról, de hangoztatta, hogy ha Vass után rendezetlen ügyek maradnának, ez nem válna előnyére az egyháznak és a nemzetnek.... Fájt, hogy Klebelsberg szándékai el­lenére Vass ügyeit kiteregették. — Klebelsberg szerint sikerült az adósságok rendezése? — A volt kulturminiszter úgy nyi­latkozott, hogy nagy nehézségek me­rültek föl. Klebelsberg Dréhrrel a legnagyobb szeretettel beszélt. Még­pedig, ha szabálytalanságokat látott volna, nem tartott volna ki Dréhr mellett. Egyébként nem tudom, ho­gyan rendezték Vass női ügyeit, mert nem akartam úgy feltűnni, mint aki piszkokban turkál. A táblabíró után Dréhr intézett kérdéseket Mátéffyhoz, aki erre el­mondotta, hogy Vass keserűen panasz­kodott, hogy Súlyos bajokba keveredett és nem tudja, hogyan fog kimászni azokból... A tanú szerint Klebelsberg Vass ké­nyes ügyeit mások, így Túri Béla ke­reszténypárti képviselő előtt is emlí­tette. Az egyik védő kérdésére a ta­­nfa elmondotta: Klebelsberg közölte velem, hogy Vassnak Krausz Simon­nal szemben fennálló adósságait is ren­dezni kell. Ezután a táblabíró Váry Albert kor- KANADAI MAGYAR MUNKÁS A nagybaracskai nyílt szavazás utójátéka Amikor a szavazatszedő elnök szétvereti az ellen­zéki választókat.­Választási bűntettel vádolják­ ­A sötétlerkű választási hajtóvadá-­­szat rémképei elevenedtek meg egy választási bűnügy során, amelyet a vajai törvényszék pénteken reggel kezdett tárgyalni. A nagybaracskai nyíltszavazásos kerületben a márciu­si „választásokon“ gróf Teleki János Mep-párt (Nemzeti Egység Párt) jutott mandátumhoz — a szokásos módszerek és eszközök felhasználásá­val — dr. Mojzes János kisgazdapár­tival szemben. A lelkiismeretlenül elkövetett választási visszaélések mi­att a legázolt kisgazdapártiak föl­jelentették Major Sándor kántortaní­­tót ,a bátmonostor­i szavazatszedő küldöttség elnökét. A följelentésre megindított nyomozás során az ü­­gyészség kihallgatta azt a három­száz választót, akiket Major egészen egyszerűen nem engedett szavazni. Ilyen és hasonló törvénytelenségek miatt az ügyészség választási bűntet­tel vádolta meg Majort. A vádirat szerint a szavazatszedő küldöttségi elnök a szavazási jogtól megfosztott kisgazdapárti szavazókat nyomban a záróóra kitűzése után csendőrökkel szétverette és a törvény világos ren­delkezése ellenére tűrte, hogy a vá­lasztási helyiségben fegyveres csendő­rök tartózkodjanak. Az ellenzéki vá­lasztókat azzal a trükkel akadályozta szavazati joguk gyakorlásában, hogy hánypárti képviselőt hallgatta ki. — Szorgalmazta-e Dréhr a képvi­­selőház nemzeti bizottsága előtt Kle­belsberg kihallgatását ? — Dréhr arra hivatkozott, hogy mint politikai államtitkárnak ügye külön parlamenti bizottság elé tarto­zik, egyébként hangoztatta, hogy mindenkor minisztere (Vass) utasítása szerint járt el. Dréhr egyébbként, aki jóbarátom volt, mindig kielégítő, megynyugta­­tó kijelentéseket tett. Teljesen hi­ányzott belőle a tudat, mintha bár­mit inkorekt módon cselekedett vol­na. Viszont éreztem, hogy valamit titkol. Folyton emlegette, hogy sür­gette a fegyelmi bizottság előtt Beth­len és Klebelsberg kihallgatását, ez utóbbiét a hírhedt 28.000 pengős adós­ság ügyében.... Úgy M­átffyt, mint Váryt megesket­tették vallomásukra. A tanúkihallga­tásokat hétfőn délelőtt folytatják, oktalan vádakba bocsájtkozott velük. Mindezek betetőzéséül kitűnt az is, hogy Majornak nem is volt szavazati joga, tehát jogtalanul került a sza­vazatszedő küldöttség élére. A pénteki tárgyaláson megjelent valamennyi tanú, csak a beidézett Major „elnök“ úr tüntetett távolma­radásával. Védője magánorvosi bizo­nyítványt mutatott be, amely szerint Major „idegösszeroppanás“-ban leled­zik. A megjelentek erre zúgolódni kezdtek, mert az előző napon a volt elnököt viruló egészségben­­ bicik­lizni látták. A bíróság­­Haranghy egyetemi ta­nár személyében hivatalos orvsszakér­tőt küldött ki autón a közeli Bátmo­­nostorra, Major egészségi állapotá­nak megvizsgálására. Majort teljesen egészségesnek minősítette, mire az kénytelen-kellettlen megjelent a bí­rósági tárgyaláson. Itt a hivatalos i­­ratokból kétséget kizáróan megálla-­­pították, hogy a Nép érdekében erő-­­szakoskodó kántortanítónak nem­­ volt szavazati joga. A rajtacsípett elnök azzal mentegetőzött, hogy ő nem tudta, hogy nincs féléve a válasz­tási névjegyzékbe. Arra a fogas kér­désre, hogy miért bocsájtotta töme­gesen szavazásra a Teleki-pártiakat és miért oly gyéren az ellenzékieket, a megelőző választásokon állítólag e­­lőfordult revolveres merényletre ( ?) hivatkozott. Az elnök ráolvasta Ma­jor fejére, hogy ez a védekezés csak kifogás. A továbbiak során a tanukat hall­gatták ki, ítélet hétfőn várható. (Népszava, 1985 szept. 14.) i|( MINDENT MÁSKÉPPEN CSINÁLNI­ ­ Szabó­­Pál „Anyaföld“ című hár­mas regényének méltatása, melyet a magyarországi Népszavából vettünk át. Mi azonban a bírálat elméül szolgá­ló felkiáltást nem a földesúr felesé­gének, hanem a pusztulás előtt álló visszaforduló és forradalmasodó sok százezer béresnek a szájába adtuk volna és azok öklével tettünk volna pontot utána. Ezer hold ezer hold mellett. Tíz­ezer hold egy kézben. Kastély, park, halastó, hattyú. Gondtalanság, köny­­nyü és könnyelmű élet. És túl a parkon, urasági udvaron, túl a teli magtárakon, népes istáló­­kon: düledező, göthös béresk­unyhók. Aszott béresek, nyiszlett béresasszo­nyok, reménytelen béressorsra kár­hoztatott béresgyerekek otthona. Csu­pa gond, az életnek itt csak súlya van. Az anyaföld gyermekei azok is, e­­zek is. Miért, hogy édes az egyik és mostoha a másik? Ezerholdak emberigásainak a sor­sával az irodalom mindenha keveset törődött. Aki ívó falura rándult, tol­lával inkább csak a kastélyokban ven­dégeskedett. Reform volt, amikor észrevette a pénzes parasztot, forra­dalom, amik­or rátévedt szeme a tör­pebirtokra. Ha nem is népének e­­zernyi gondjára, verejtékes vesződ­­ségére, bús élethalálharcára a fene­ketlen nincsennel, meg a telhetetlen vannal, adóval, úrral, béressorssal,— inkább csak egy-két pántlikájára, korty­ italára, komótos és halk va­sárnap délutánjára. De hányan látták meg büszke kas­télyok mögött, kérkedő istállók tö­vében az alázatos béresházakat? A szántás rögei közt a más földjén föld szomjan elepedő béreslegényt? Aszott béresek, nyiszlett béresasszonyok, re­ménytelen béressorsra kárhoztatott béresgyerekek — ki látta, ki bánta, ki sírta, hogy vannak és így vannak? A föld szülte Szabó Pált és szülő­anyja iránt tartozó kötelességét tel­jesíti, amikor a magyar földről szóló regénytrilógiájának első kötetét a szlovenszkói Kazinczy könyvkiadó­szövetkezet kiadásában megjelent „Anyaföld“-et a béressors vergődése­ivel, keserűségeivel, bújával-gondjá­­val írja tele. A béresekről szól ez a regény, akik „a nagy golyót, a földesúr kerek tíz­ezer holdját“ gurítják. A béresek­ről, akikre apjuk „csupán az ostor­nyelet hagyta ... örökül“. A kínnal bélelt béreságyról, a nagy-nagy föld­­éhségről, roppant évezredeknek a ma­gyar falura ereszkedő súlyáról. Béresviskók. Jószágát nem tarta­ná bennük az uraság. Tetejük szal­ma, padlójuk sár, négy faluk sár, le­vegőjük maga a sorvadás. Egyetlen kis odúban két család apraja-nagyja —egymás hajában, örökös csetepaté­ban, örökös harcban egymással. Tu­lajdon szemükkel látják egymás egy­­azonos sorsát. Mintha csak a tükör­be néznének. És a tükörkép egymás ellen ingerli őket. Csontos öklük csak egymást éri el. Asszonyuk, lányuk kulcsár, ispán zsákmánya, ők maguk önön tehetet­lenségüké. Pedig „jó visszaütni azt, aki bánt. Jó erősnek lenni és megvé­delmezni a maga sorsát. Jó menni, jó szabadnak lenni...“ De ők csak állnak, állnak, egyre áll­nak. És ha, ritkán, kiüzen a tanyára a délibáb? „Ezüst folyóba merültek az ökrök, a fák és minden úgy volt, hogy so­hasem tér vissza a való földre, ha­nem mesébe fullad minden, ami a volt... de nagyot pukkant a réten a csősz puskája és akkor láthatatlan erők fátyolt akasztottak a nap elé és fénylő robajjal omlottak össze a fény­lő árnyak.“ És a csősz puskája mögött sokszáz évek megmerevedett világa. Ur, ba­bona, magyar átok. A délibáb szétfoszlik, belevész az ég végtelen kékjébe és megmarad a robot, a gond, az éhes nincstelenség. 5. Szabó Pál megkapó béresregényé­nek vannak erényei és hibái. Eré­nyei a béresviskókkal, hibái a kastély­lyal kapcsolatosak. Amíg a bérestanyán marad, a re­gény eleven, vértől és indulatoktól lük­tet. Alakjai élők, sorsuk mozdulat­lanságában is izgalmas. De mihelyt átlép a kastélyba, színei többnyire el­fakulnak, meséje olykor mesterkéltté, sőt naivvá bágyad, alakjai néhol bi­zony papirosfigurává asznak. Az-e az oka ennek, hogy Szabó Pál jobban ismeri a béresek életét, mint a kastélylakókét? Nem csupán. Az író akkor lépett félre, amikor a kastély életét belül­ről és tárgyilagosan akarta nézni és adni. (Ha kívül marad és a béresta­nyáról nézi a kastélyt, ha csak az ab­lakon át pislog be az idegen világba, ha a kastélyt és lakóit is kéreseinek szemével figyeli, a regény szemlélete egységes marad, ritmusa végig egy­becseng, ive nem törik meg. S akkor az író mondanivalója zavartalanul és erőteljesen szól. Kevesebb tárgyilagosság több tárgy­szerűséget jelentett volna. 6. De a regényből igy is a föld szava szól. Követelően parancsolóan. A föld szót emel azokért, akik meg­művelik, de akiknek mégsem jut be­lőle. A föld szót emel rabszolganagy apák és jobbágyapák földtelen utóda­iért. A föld jóvátételt követel a ke­serves béressorsért, a nincstelensé­­gért, a mihaszna életért. 7. A regény egyik főszereplője a föl­desúr felesége mondja, amikor úgy ér­zi, hogy összeomlott egész élete: „Semmit se úgy csinálni, mint ahogy csinálta, jaj, mindent másképen csi­nálni,mint ahogy a sorsát arcába má­zolta az élet.“ Szabó Pál regény trilógiája „a ma­gyar föld ótestamentumát ki akarja adni és ennek az ótestáment­umnak az első könyve is azt hirdeti: semmit sem úgy csinálni, ahogy a magyar földön és a magyar földdel ezer éven át csiná­lták, — mindent másképen csinálni! Bresztovszky Ede SORVADÓ ISKOLA A főváros közoktatási ügyosztálya különös meglepetésre ébredt: a pol­gári iskolákban több mint 1800-zal kevesebben iratkoztak be, mint a múlt esztendőben. Be kell zárni az ekképen üresen maradt 45 polgári is­kolai osztályt és 90 polgári iskolai tanárnak a munkaereje válik fölös­legessé. .. A polgári iskola mostoha sorsa nem újkeletű, de annyira kirívóan so­hasem jelentkezett, mint ezekben a számokban. A munkások és kispolgárok maga­sabb művelésére szánták annak ide­jén a polgári iskolát. Életrehívása megfelelt a kor követelményének. Népszerű iskolatípus lett. Gyakorla­tias szelleme jól előkészítette az ipa­ri és kereskedelmi pályára indulók szellemi fölkészültségét, de a közal­kalmazotti pályákon nem egy széles kategóriának a képesítése a polgá­ri iskolai tanulmányok sikeres befe­jezése volt. Miért maradt üresen most ez a 45 osztály? Nem a munkásifjak ma­radtak el, hiszen a legtöbb szakma szellemi létminimumának ma már a négy polgárit tekintik. Inkább a polgári rétegek azok, amelyek elhú­zódnak a nekik teremtett iskolától Azokon a közhivatali pályákon, a­­melyeken korábban beérték a pol­gári iskolai képesítéssel, ma már többnyire érettségit követelnek. A válság okozta rettenetes versenyben általában az egész vonalon fölcsigáz­ták az előírt képesítést, ilyformán a polgári iskola tulajdonképpen zsák­­ucca azok számára akik magasabb kvalifikációra törekszenek. A válság áldozata lett a polgári iskola, ez az értelmes célú, szüksé­ges és hasznos intézmény. A vál­ság táplálja azt az irtózatot, amely az iparosszülőt elriasztja attól,hogy gyermekeit kínlódásainak örökösei­vé tegye. Ezért sorvad a polgári és ezért nyomulnak a gimnáziumokba, amelyeknek négy első osztálya után még mindig eljuthatnak oda, ha másképpen nem megy, ahova a pol­gári iskolán át eljuthatnak, de in­nét máshova nem juthatnak el. Félnek az ipari pályáktól ? Pedig felülről éppen ezeket kínálgatjál: az ifjúságnak. Kínálgatják, csak ép­pen kívánatossá nem teszik. A mun­kanélküliségnek, a pár filléres mun­kabéreknek, a tömegek fogyasztó­képtelenségének szörnyű poklában nincs újjászületés. Nem a polgári iskola kezdte, az csak elkapta a sorvadást. PROVOKÁCIÓS HÍREK A svéd lapok azt a rémhírt közöl­ték világgá, hogy az északi tengeri szovjetflotta behatolt a svéd vizekre és ott károkat okozott a halászi há­lózatban. A „Tass“ ügynökség meg­cáfolta ezeket a hazug híreket és megállapította, hogy a szo­vetflotta nem hagyta el a bázisát, tehát nem is gyakorlatozott. Csak ezen határo­zott cáfolat után jött a „helyreigazí­tás“, hogy tulajdonképen nem a szov­jet, hanem a dán flotta volt az inci­dens elkövetője. 3. OLDAL ­ VILÁGFRONT LEGNYOMASZTÓBB kérdés az Ethiopia körüli háborús veszély összes kérdései közül ez: Mussolini lágyan kiejtett “nem”-jét a békeajánlatokra vonatkozólag lehet-e úgy venni, mint a gyengeségnek a jelét és a britek dühének elfordítására irányuló törekvésnek vagy pedig az áruló halogatásnak a ta­­nújele ? Szerintünk a válasznak két tényezőt kell tartalmazni: 1.) Az olasz fasiszta hadseregnek nemcsak addig kell várnia, míg az esős évszak bevégződik (körülbelül szeptember végén), ha­nem azonfelül vagy tíz napra van szükség, míg a víz, amely némely helyen tíz láb mély is van, beszivárog a talajba. E­­zért Mussolininek szüksége van katonai-hadászati halasztásra. 2.) Ha valaki elhiszi azt a tündérmesét, hogy a fasiszta dik­tátor az állam, vagyis ebben az esetben Mussolini, akkor ter­mészetesen a fasiszta isten a legkevésbbé sem fél attól az óri­ási brit flottától, melyet a Földközi-tengeren összpontosítot­tak. . . De a helyzet egyáltalán nem ez. Az olasz tőkés urak kétségtelenül mindent rátesznek az Ethiopia elleni háború ki­menetelére, de nem nagyon éreznek oly bizakodólag egyide­jűleg egy Ethiópiáérti háború és ugyanakkor egy Britániával való harc irányában a hulladékok felett. Nem akarják koc­kára tenni az egész játékot és saját bőrüket az oroszlánnal szemben. ❖ * * I­­ZÉRT Mussolininek szüksége van késlekedésre, hogy vala­­­­­­mi megértésre próbáljon jönni a britekkel az Ethiopia elle­ni háború részére szóló szabályokat illetőleg. A brit imperializ­musnak sohasem volt és nem is lesz semmi ellenvetése az el­len, hogy a néger népeket a meghódítás céljából legyilkolják. De határozottan ellenkezik, mikor a meghódítást az ő vadász­­területén eszközük. Ez nem labdajáték. A brit imperializ­mus ragaszkodik ahhoz, hogy Mussolini vadászengedélyt sze­rezzen Londontól, megszabva a zsákmány nagyságát és súlyos fizetést követelve a játékvezetőnek. Mussolini legutóbbi mozdulatai azt mutatják, hogy az o­­lasz tőkés urak hajlandók megszerezni a brit vadászengedélyt, hogy ne kelljen büntetést fizetni a vadorzásért, különösen ak­kor, amikor az egész vállalkozásnak az élete van veszélyben. * * * a­ÖVIDEN, a brit imperializmus óriási tengeri erő összponto­­sítása nagyon komoly akadályt gördített Mussolini eredeti tervei elé. És ez nagyobb nyeremény a brit imperializmus ré­szére, mint a béke irányában. A Mussolininek felajánlott önhatalmi engedmény az olasz fasizmus részére azt a reményt nyújtotta, hogy még jobb fel­tételeket is kaphat, megpecsételve egynéhány százezer ethió­­piai véres feláldozásával. Úgy a francia mint a brit imperia­lizmus jó vásárnak vette volna azt a mostani körülmények mel­lett. Mussolini kész megegyezésre jutni a francia és brit impe­rializmussal, hogyha a britek meg tudnak egyezni a franciák­kal az olasz fasisztáknak bizonyos alapkívánalmaira vonatko­zólag. Ez nem fogja kizárni az Ethiopia elleni háborút, ha­nem még biztosabbá teszi azt, bár kissé enyhítené a veszélyes feszültséget a Földközi-tenger tájékán. Amit Mussolini akar most, az az Ethiopia fölötti megbí­zatás a Népligától. * * * KJOST ez a háborús helyzet az, amely a legveszélyesebbé válhat, Ethiópiának a felosztása az imperialista banditák között a háborúk szakadatlan sorozatával. Mi a, Je£főbb akadálya az ilyenfajta megoldásnak? A Szovjetunió és annak forradalmi békepolitikája, amely a Nép­ligában úgy áll mint az egész világ dolgozó és gyarmati tö­megeinek szószólója. Litvinov elvtárs a liga előtt tartott legutóbbi beszédében már is előrelátta, hogy az események milyen fordulatot fognak venni és nyomatékosan figyelmeztetett Ethiópiának vagy az a­­fölötti rabló megbízatásnak a hatalmaknak egymás közötti felosztása ellen. A Szovjeteknek a ligábani békepolitikájának a támogatá­sa és a háború és fasizmus összes ellenségei erejének egység­frontba hozása válik azoknak feladatává, akik harcolni akar­nak a békéért és az új imperialista mészárlás fenyegetése el­len. A A TÜDŐVÉSZ ELLEN (Átvéve a Népszavából) U1V.OCI ctcb is miauén . lépés, amely a tuberkulózist megfé­­­­kezni igyekszik. „Csak­ éppen az a 1s baj, hogy a védekezést legtöbbször a­­ végén és nem az elején kezdik. Ott­­ kezdik, ahol már alig lehet megfog­ni: a láthatatlan szálakon, amelyek keresztül-kassal hálózzák be a véde­lem nélkül hagyott emberi életet. Okos és helyes, hogy tüdőbeteg­­gondozókat állítanak föl, de kétség­beejtő, hogy a legtöbb helyen még ezt sem állítják föl. Okos és helyes, amit sorra kezdenek most az alföldi városok Szeged nyomán, hogy az is­kolásgyermekek közül kiválasztják a nyílt gümőkórosokat, azokat gyógy­kezelik, külön taníttatják és így meg­akadályozzák, hogy egy-egy tuberku­­lótikus gyermek végigfertőzze osz­tálytársait. Fájdalmas viszont, hogy a védekezésnek ez az elemi módja, az orvos és az iskola kapcsolata, az is­kola és a szociálpolitika frigye, oly gyéren és oly lassan válik valóra. Egyelőre még ott tartunk, hogy a­­ beteg egyént kezdik keresni — már ott ahol — de a bajok forrása ellen komoly védekezést, fájdalom, hiába keresünk. Hol a hadjárat az Alföld fojtogató pora ellen? Hol a harc a napsugaras, száraz lakásokért? A m­unkanélküliek ínsége városon és fa­lun, lerongyoltságuk, az egészséges élet lehet­őségének teljes hiánya, — vájjon nem ez a tuberkulózis kiapad­hatatlan forrása ? Örvendetes és dicséretes is minden lépés, — mondottuk, — de szomorú és kárhozatos, hogy mennyire kevés a megtett lépés és mennyire mérhe­tetlen sok az a lépés, amelyet — meg sem akarnak tenni. A MOSZKVAI TANÍTÓK KLUBJA A moszkvai szovjet a Puchetna­­ya utca legszebb épületét rendezte be a tanítók klubjának.Az épületben egy nagy gyűléstermen kívül 32 kisebb terem van berendezve a különböző tanulókörök részére. * * # MEGKEZDŐDÖTT AZ ÚJ ISKOLAÉV Ez évben több mint 25 millió gyer­mek iratkozott be az elemi iskolákba, a felső iskolákba pedig 433 ezer. A cárizmus alatt az elemi iskolát láto­gatóinak száma alig haladta meg a 8 milliót, a felső iskolákat pedig 123 ezer diák látogatta. Ez évben 374 új iskola készül el a városokban, 1000 a falvakban. Az iskolák építésére e­­lőirányzott összeg 1935-re 232 millió rubel.

Next