Kanadai Magyar Munkás, 1936. július (7. évfolyam, 145-151. szám)

1936-07-02 / 145. szám

2. OLDAL Farmerok Rovata HOZZANAK OLYAN RENDELETET MELY A NYOMORT MEGSZÜNTETI Elrendelték Békés várme­gyében az aratógépek használatának sza­bályozását Magyarország lakosságának majdnem egytizede, az ipari prole­­táriátuson kívül, földfosztott, nincs télen, nyomorgó földmunkás. Magyarországon a földbirtoko­sok 34.5%-ának “birtoka­” alul van 1 kát. holdon, átlag területük 500 négyszögből s mindössze az össz­terület 1.8%-át teszik ki. A birto­kosok 71.5%-a öt holdon aluli bir­tokon az összterület 11%-át, 5—10 kát. holdig pedig a birtokosok 12.5 %-a. az összterület­ 9.2%-át mond­hatja “magáénak”. Tehát a 10. kát. holdon aluli birtokosok 84%-a a födterület 20.2%-ával, 10—15 . holdig a birtokosok 14.1%-a a föld­terület 26.9%-ával és az 50—100 kát. holdig a birtokosok 1%-a a földterület 6.5%-ával rendelkezik. Ezzel szemben a 100 kát. holdon fel­üli birtokosok ugyan az összes birtokosoknak csak 0.9%-át teszik ki, de kezükben van a földterület 46.4%-a. Egyedül 1000 kát. holdon felül a birtokosok 0.1%-a a föld­terület 23.7%-ával rendelkezik. De mindezekkel a birtokos réte­gekkel szemben van egymilliót meghaladó teljesen földnélküli me­zőgazdasági proletariátus Magyar­­országon, mégpedig 778.000 mező­­gazdasági napszámos és földmun­kás, valamint 225.000 uradalmi cseléd. Láthatjuk tehát, hogy Magyar­­országon rengeteg azoknak a föld­­birtokosoknak száma, akik földje­ik megművelése mellett kénytele­nek napszámos, vagy részes mun­kát is végezni, hogy magukat va­lamiképen fönntarthassák. Mennyire keserves tehát azok­nak a magyar mezőgazdasági nap­számosmunkásoknak élete, akik­nek semmijük sincs, és csak mun­kaerejük eladásából élnek. VARITAS Hogy a most már csaknem 800 ezer nincstelen mezőgazdasági mun­kás elégedetlenségét valamikép le­csapolhassák és figyelmüket a nyo­mor tényleges okáról elvonják, Bé­kés vármegye szabályrendeletet al­kotott, jelenti az egyik budapesti napilap, amelyben eltiltja az ara­tógépek használatát. A vármegye törvényhatósági bi­zottsága megállapította, mondja a jelentés, hogy a mezőgazdasági munkásságot, a tél­ ínségben csak úgy lehet megmenteni, hogyha a nyári időszakban az aratásnál és cséplésnél megfelelő munkához jut­hatnak. Kimondja ez a szabályren­delet, hogy az aratógép használata általában tilos,­­ mintha ezzel a rendelettel tényleg meg is lehetne oldani a nagy nyomort. Akinek a­­zonban aratógépe van, folytatódik a jelentés, az saját használatára indokolt esetben és kivételesen használhatja. Másnak sem ellen­szolgálatért, sem anélkül nem en­gedheti át. Az aratógép tulajdo­nosa indokolt esetben is csak elő­zetes hatósági bejelentés mellett használhatja az aratógépet és iga­zolni köteles azt, hogy az aratásra kerülő földekre 12 holdanként leg­alább egy-egy aratómunkást le­­szerződtetett és tényleg alkalmaz is, fejeződik be az Óhazából jövő jelentés. Tehát a nagy földbirtokosok, a­­kik a magyarországi földbirtoko­soknak 0,1%-át teszik ki és a föld­birtokok 23,7%-át uralják, "indo­kolt esetben” szabadon használhat­ják az aratógépet. De mikor nem “indokolt” az ő joguk, melyet a magyar törvények nekik biztosíta­nak? Mindig. A nagybirtokosok kormánya tehát, a munkásérdeke­ket letaposva, a kisbirtokokat mindjobban fölszíva, a nyomorgók számát mindig magasabbra emel­­melve, az ezerholdakat birtokuk­ban tartók érdekeit képviseli. EZ NEM MEGOLDÁS Nincs azáltal megoldva a ma­gyar mezőgazdasági szmunkások sorsa, hogy az aratógépek hasz­nálatának szabályozását bevezetik. Abból a nyomorúságos bérből, me­lyet aratáskor és cséplésnél ke­resnek, nem képesek családjaikat fönntartani. Ez ellen az eljárás ellen és a nyomor ellen, mely Magyarorszá­gon dúl, csak szervezetten tudnak sikeresen küzdeni otthonhagyotta­­ink. Nem ilyen, a nagybirtokosok­ra enyhe módozatokat kell ott­hon bevezetni, hanem arra töre­kedni, hogy a tízezer holdak a nincstelenek és törpebirtokosok ke­zébe kerüljenek, azokéba, akik megművelik, akik izzadnak rajta. Ti, Kanadában lévő magyar far­merok és munkások világosítsátok föl leveleiteken keresztül is ott­­honhagyottaitokat. Mondjátok el nekik, hogy szervezkedve megsem­misítő csapást mérhetünk a ma­gyar burzsoáziára és a birtok, me­lyen most éhezve görnyednek a föl­det megmunkáló dolgozó népe le­het, és kell neki lenni, mert csak úgy vethetünk véget a fönnálló nagy nyomornak. 36 MÉRFÖLDET GYALOGOLT AZ ANYA 3 GYERMEKÉVEL A Bracken-kormány miatt éhenhalhatnak a nyomorgó farmercsaládok WINNIPEG, Man., június. — Betegen ágyban fekvő férjével és két gyermekével az éhség vesze­delmével nézve szembe Mrs. Tyta­­renko nem tudott mást tenni, mint Ostenfeldről (Man.) Winnipegre gyalogolni, mely kb. 36 mérföldet tesz ki, hogy a Bracken-kormány­­tól segélyt követeljen. A springfi­­eldi körzeti tanács elutasította se­gélykövetelését és kijelentette,hogy a tartományi kormány tartozik családjáról gondoskodni.. Két napig gyalogolt a lerongyo­lódott anya ké­t gyermekével me­zítláb, míg Winnipegre érkezett. Senki sem akarta az úton őket föl­venni. Mikor már a gyermekek na­gyon fáradtak voltak és nem akar­tak tovább menni, így biztatta ő­­ket az anya: „Winnipeg már közel van — az ottani jóemberektől fo­gunk kapni élelmet.“ A városba érve tanácstalanul állt az anya 3 gyermekével. Nem tudták, hova menjenek. Egy mun­kás sírva találta őket az út szé­lén. Elmondták ők aztán keserves történetüket. AZ ÜGYNÖK BECSAPTA ŐKET A férj egypár évvel ezelőtt Flin Flon-on dolgozott. A válság beáll­tával nem volt képes eleget keres­ni bőripari szakmájában. Elhatá­rozták, hogy farmot vesznek a meg­takarított 350 dollárjukon. De ők nem tudták, hogy a farmon, melyet megvettek, adóteher van. Az ügy­nök, akitől a farmot megvették, az­zal biztatta őket, hogy faeladásból is könnyen megélhetnek. De a kortya-árusítás nem ment sokáig. Majd a flírs betegedett meg. És a legutolsó öt hónapban 5 dollár havi segélyt kaptak a kör­zeti tanácstól. Majd egy másik ügynök kereste fel őket és egypár lovat, egy te­henet, gépeket és nyolc dollárt í­­gért nekik havonként, de így segé­lyüket megvonják, ők ebbe bele­egyeztek. Azóta sem hallottak az ügynökről. De segélyüket elvették. Férje Winnipegre ment, hogy az ügyet felülvizsgálják, de nem ka­pott kielégítő választ. Férje eladta egyedüli kabátját és az anya ruháját, hogy gyerme­keiket az éhségtől megmentsék. „Már két hete nem láttunk ke­nyeret i házunkban — mondta az asszony.­­— Azért jöttem ide, hogy munkát vagy kenyeret kérjek. Kap­tunk a segélyügyosztálytól élelmet és vasúti jegyet, hogy haza me­hessünk. De mi nem megyünk ha­za. Otthon egytől-egyig éhen hal­hatunk.“ A segélyügyosztály nem hajlan­dó e nyomorgó családról tovább gondoskodni. Most a munkásszer­vezetek vették az anyát és gyer­mekeit pártfogásba, amíg kény­szeríthetik a kormányt, hogy ő­­ket elégséges segéllyel ellássa. MAGASABB BÚZA­ÁRAT KÖVETELNEK A FARMEROK CALGARY, Alta., június. — A United Farmers of Canada szerve­zet akcióba lépett, hogy akciójá­val magasabb búzaár megállapí­tására kényszerítse a kormányt. Ha Kanada farmerjei meg akar­ják azt akadályozni, hogy termé­nyeiket potomárért vigyék el tő­lük, akkor szervezkedve és szer­­­­vezetten harcolva kell síkra száll­­j­ni a búzaárak olyan összegben,­s megállapításáért, amelyből megél-­­hetést bizosíthatnak családjaiknak. i Iskolaorvosok Magyarországon Néha végigvizsgálnak egy-egy iskolát itt vagy ott az országban és az eredmény mindig ugyanaz: döbbenetes. Statisztikákat olvasha­tunk arról, hogy a magyar isko­lásgyermekek egészségügyi helyze­te milyen siralmas, hogy jelenté­keny részü­k tödévészes, hogy, pél­dául, a gyermekek túlnyomó részé­nek rossz, elhanyagolt a foga. Az iskolaorvosok feladata volna, hogy ellenőrizzék a jövő nemzedék egészségi állapotát és tőlük telhe­tően segítsenek a gyermekeken.Az iskolaorvosi intézmény nálunk nem mondható valami fejlettnek, in­kább alkalomszerű kirándulások e­­zek az orvosi ellenőrzések, holott igazán, szükség volna arra, hogy minél több orvos minél gyakrabban járja az iskolákat és vigyázzon a gyermekek egészségére. Hallunk sok szép ígéretet, ter­vek, szónokok bőven teremnek, de gyakorlatban itt is az történik, a­­mi sok egyéb területen, kiépítés helyett­­„leépítés“. A főváros köz­egészségügyi szakbizottságának legutóbbi ülésén hangzott el tilta­kozás az iskolaorvosok létszámá­nak csökkentése ellen. Hát csökken­teni akarják az iskolaorvosok szá­mát? — kérdjük megdöbbenve. Akarják bizony, sőt már el is ha­tározták illetékes helyen. Várjon miért? Annyira megjavult talán az iskolába járó gyermekek egész­sége, hogy a 103 fővárosi iskola­orvosra nincsen szükség és elég be­lőlük 90 is, amennyire csökkente­ni akarják a létszámukat? Nem, a fővárosi iskolák soktízezernyi gyermeke nem jutott jobb egész­ségügyi viszonyok közé­, mint a­­hogy nem is juthatott, mert nem javult a szülők gazdasági és vele együtt egészségügyi helyzete. Sőt rosszabbodott. De takarékoskodni akarnak és éppen itt akarnak, a jövő nemzedék egészségén. Azt hisszük, hogy ez a legrosz­­szabb és legkönnyelműbb takaré­koskodás, amire még keservesen ráfizetnek majd. Szerkesztői üzenetek B. S., Toronto, Ont.: Jönni fog, ír­jon máskor is. * * * A- M., Welland, Ont.: Molnár Zoltán detektívkézre kerüléséről a windsori munkástársak által a Windsor Daily Star-ból kivágott jelentés alapján írtunk s amig az a lap e jelentésről kiigazítást nem közöl, mi sem közlünk, ha Molnár úr kétszeres erővel követeli is azt. Különben Molnár Zoltán-féle egyé­niségek vajmi keveset követelőz­hetnek a mi lapunk szerkesztése körül. Akik pedig oldalán kardos­kodnak és becsületes munkástár­sainkon keresztül akarnak lapunk­ban Zoltánnak elégtételt szerezni, forduljanak követelésükkel a ne­vezett kapitalista laphoz először, mert ez a logikus dolog azok ré­széről, akik nem, tartoznak tábo­runkba. Fenyegetésekkel pedig ná­lunk nem lehet eredményt elérni. Ha az illetők emiatt nem akarják tovább lapunkat olvasni és Zoltán mellett akarnak harcolni, tegyék. A Kanadai M­agyar Munkás azért minden más, Kanadában kiadott és magyar nyelven megjelenő lap­nál erősebben marad, és tovább fog élni. Egyébként ezt a kérdést személyesen is tisztáztam Wellan­­don a múlt héten. * * * , J. V., Montreal, Que.: Az ősszel írjatok majd egy kis bejelentést, annak a közlése bír fontossággal, de ez nem. PIKNIK A chathami össz­munkásszerveze­­tek július 12-én d. u. 1 órai kez­dettel nagyszabású, bőséges prog­rammal előkészült pikniket ren­deznek, a munkáskampány sikerre vitele érdekében, melyre ezennel tisztelettel hívjuk meg Chatham és környéke össz­magyarságát. A piknik Ihász munkástárs farm­ján lesz megtartva Chathamtól hat mérföld a Windsor felé vezető he­tes országút mellett. A ház meg lesz jelezve. Zenét a chathami munkászenekar fogja szolgáltatni. Hűsítő italokról gondoskodva lesz. GYŰLÉS A K.M.M. és F. Klub chathami osztálya július 5-én d. u. 1 órai kezdettel tartja rendes havi tag­gyűlését, Ihász munkástársunk farmján, ki a windsori 7-es or­szágúton Chathamtól 6 mérföldre lakik. Minden klubtag jelenjen meg. Fontos dolgok kerülnek meg­vitatás alá. A tagsági könyvét mindenki hozza magával.­­Osztály­titkár Határozati javaslatot fogadott el a fentemlített farmer szervezet, melyben, az ottawai kormányhoz elküldve, a minimum ár megálla­pítását követelték. Azt követelték, hogy a búzának buskelonkénti árát 871/2 centtől egy dollárig állapít­sák meg. Kanadai Magyar Munkás IVÁDY, A NÉP ORSZÁGOS ELNÖKE MEGFUTAMODIK A BÍRÓSÁG ELŐL A Nép elnöke lesz a hetedik képviselő, aki megugrik a bíróság ítélete elől BUDAPEST.­­ Ivády Bélának, a Nép országos elnökének pásztói mandátumát tudvalévően ugyan­csak petícióval támadták meg. Ivá­dyt ugyanis az általános választás idején a pásztói kerület „egyhan­gúlag megválasztott képviselőjévé nyilvánították, olyanformán, hogy ellenfele, a kisgazdapárti Cseresz­nyés Aladár számára lehetetlenné tették a választáson való részvé­telt, azon a címen, hogy nem volt meg a kellő számú ajánlása. Emi­att Cseresznyés Aladár hívei petí­ciót adtak be. A petíció ügyében lefolytatták már a bizonyítási el­járást, amely kétségtelenné tette, hogy Ivá­dy Bélát megfosztják majd úgynevezett egyhangú mandá­tumtól. A közigazgatási bíróság ebben a petíciós ügyben június 23-ára, a jövő hét keddjére tűzte ki a követ­kező tárgyalást, amikor is ki akar­ta hirdetni a mandátumfosztó íté­letet. Erre összeült a Nép vezér­kara és úgy határozott, hogy a Nép körében már meghono­sított szokásnak megfelelően Ivády Béla, a Nép országos el­nöke nem várja be a közigaz­gatási bíróság ítéletét, hanem megfutamodik előle és még jú­nius 23-a előtt bejelenti a man­dátumról való lemondását. Természetes —­ legalább is Nep­­éknél ez természetes — hogy Ivá­dy ezek után újra föl akar lépni a pásztói kerületben, ahol előre­láthatóan Cseresznyés Aladár lesz az ellenjelöltje. Miután a Nep-vezérkar elhatá­rozta, hogy Ivády megugrik a bí­róság ítélete elöl, nagy tanácskozá­sok indultak meg, hogy ezek után Ivády megmaradhat-e a Nép orszá­ga pártelnökének. A Nep-vezér­­kar egyes tagjai amellett érveltek, hogy Ivády csak maradjon meg továbbra is pártelnöknek, hiszen a nyílt szavazás segítségével amúgy is újra mandátumhoz juttatják majd a pásztói kerületben. Mások viszont, akik Ivády távozását a Nép éléről szívesen látnák, amellett kardoskodtak, hogy Ivády a megf­utankodás szégyenfoltjá­val mégsem maradhat a kor­mányzó párt országos elnöke. A beavatottak úgy tudják, hogy végül az utóbbi fölfogás kerekedett felül a Nép vezetői körében és így va­lószínű, hogy Ivády nemcsak man­dátumáról, hanem az országos pártelnöki tisztségről is lemond, legalább is arra az időre, amíg a nyílt szavazás módszereivel újra mandátumot szereznek neki. Ivády lemondásával — amelyet hivatalosan még nem jelentettek be — immár 23-ra emelkedne majd az ellenzéki petíciók folytán megsemmisült mandátumok száma, ami az összes képvi­selői mandátumnak több mint 9 százalékát teszi ki. Budapesten ugyanis a petíciók következtében megsemmisítették a déli kerületi választást (10 man­dátum), megsemmisítették továb­bá a debreceni választást is (3 mandátum). A nyíltszavazásos mandátumok közül pedig a pász­tói mandátummal együtt megsem­misítettek tízet és a tíz közül hét esetben a kormánypárti képviselők egyszerűen megugrottak a közigaz­gatási bíróság mandátumfosztó í­­télete elől. ANGLIA OLASZ TÁMOGATÁST AKAR LONDON, Anglia, június 29. — Nagybritánia kész az Olaszország­gal való szoros együttműködésre, még a német barátság rovására is, és hajlandó a Nemzetek Szövetsé­ge gyűlése után, az Olaszország elleni szankciók megszüntetése u­­tán a Földközi-tengeri csapatainak csökkentésére. Anglia eme hajlandósága kinyi­latkoztatását egy római nyilatko­zat követte, melyben bejelentették a délafrikai csapatok gyors és új­bóli mozgósítását. A horogkereszt Magyarországon (Folytatás az első oldalról) Most vádlottaként állnak ugyan­ott és­­ tagadnak. A sasadi nyilasok még csak most kezdik. Most tobo­roznak a farkasréti és a sasadi kiskocsmákban. A gyülevész prole­­táriátusból próbálják összeszedni a nyilasosztagokat. Rengeteg röpira­­tot szórnak szét és az “Esti Kurír” tudósítása szerint tízezrével osz­togatják a berlini Müller M.K.G.­­nyomda nyomtatásában és kiadásá­ban megjelent Hitler-beszé­det. Tagjuk kevés van, a pénzük sok. Honnan veszik, nem tudja senki, de mindenki sejti. Újabban gumi­bottal és rohamkéssel szerelik föl a nyilas rohamosztagot. Tehetik. Farkasrét és Sasad nagyon mesz­­sze van. Villamoson is egy félóra. Pláne a Zrínyi uccától. Az “Új Magyarság”-ban viszont gróf Károlyi Viktor gyújt gyenge és lenge mécsest a német horogkeresztnek. Künn járt a Har­madik Birodalomban és egészen el­­bástyult attól, amit látott. Oda van a bámulattól és úgy dicséri a horogkeresztes diktatúrát, mint egy­­ nagy. Légből kapott számokkal akar­ja bebizonyítani, hogy a német i­­pari munkások milyen nagyszerű­en élnek. De lehet, hogy nem is a légből kapta a számokat, hanem a weimari Németország egykori munkabérstatisztikájából szedte ki. Mindegy! Annyi bizonyos, hogyha a német ipari munkásság beszél­hetne, majd megmondaná, mit gon­dol a horogkeresztről. A gróf viszont beszélhet, de nem gondolkodik . . . A kaszások tárgyalása (Folytatás az a. oldalról) kellett az idén újból letenniök az esküt, azt válaszolta, hogy ezzel akarták erősíteni az embereket. Elnök: Milyen titkok elárulására kellett a „legrettenetesebb halált“ kimondani ? Vas: Nekünk nem voltak titka­ink. Elnök: Hogy fizették az eskü­szövegnek azt a részét, hogy a ma­gyar nemzet egyedüli vezére Be- North Bay... (Folytatás az I. oldalról) “Levelezésben vagyunk a kor­mánnyal és a miniszterrel hat hét óta. Három hete Thomson taná­csossal kihallgatáson voltam a Mr. Croll előtt és egész ügyünket eléje tártuk, ő azt felelte, hogy a probléma a miénk és hogy North Bay tudja azt kezelni.” “Mondtuk neki, hog­y az idő gyorsan közeledik, mikor az e­­gész segélyt be kell szüntetnünk, és ő azt mondta ,csak próbáljá­tok meg. North Bay lakosságát a végletekig meg kell adóztatni, hogy megfizessen a segélyért.’ Aztán azt ajánlotta, hogy ves­sünk ki rendkívüli adót, és azt mondta, hogy ő szentesíteni fog­ja azt. Megkérdeztük őt, hogy ő parancsolja-e nekünk, hogy azt tegyük, és ő azt mondta, ‘nem’. Megkérdeztük, hogy ajánlja-e ne­künk, hogy azt tegyük, és ő azt mondta ‘nem’. Amikor otthagy­tuk, azt mondta nekünk, ‘Emlé­kezzetek rá, hogy én semmit sem mondtam.’ A miniszter megjegy­zéseinek egész irányzata az volt, hogy ez a mi problémánk és ne­künk kell azt kezelni. Részéről azt mondani, hogy nem volt érte­sülve a helyzetről, fonák. A mi saját North Bay újságunkban gyakran közölték, mint a kor­mánytól jövő kijelentést, hogy semmit sem fognak tenni, míg a nép nem éhezik.” A segélyirodán a segélyesek szá­mát 1800-ra teszik. szörmény Zoltán? Vas: Úgy, mint Mussolini vagy Hitler. A továbbiakban arról beszélt, hogy a rohamosztagoknak csak propagandacéljuk volt. Hégely Gábort hallgatták ki ez­­­után. A szervezkedést ugyanúgy mondta el, mint a többi vádlottak. Böszörmény arról beszélt ne­kik, hogy csodák fognak tör­ténni és ők hittek ebben. Elnök: Hogy értette, hogy Bö­szörmény a magyar nemzet egyet­len vezére? Hégely (harsányan): Erre néz­ve hivatkozom Olaszország legú­jabb megalapítójára... Az elnök leintette, hogy beszél­jen csöndesebben. Ezzel a négy vádlott kihallgatá­sa véget ért. Szerdán megkezdik a többi vádlottak kihallgatását. A boldog családapa Már több, mint két éve ismerem Iván Petrovicsot. Akkor találkoz­tunk először, mikor 1933-ban kon­­vajer-alkatrészeket szállítottam teherautón kombinátunknak a hús­feldolgozó gépgyárból, amikor még a mi nagyszerű húskombinátunk messze volt üzembehelyezésének i­­dejétől. Azóta óriási változások történ­tek. 1934-ben üzembehelyeződött a világ egyik legmodernebb hús­­feldolgozó gyára. Az ü­zembehelye­zéssel felszínre jött szakmunkás­és káderhiányt is sikerült leküzde­ni bolseviki kitartással úgy, hogy ma, dacára annak, hogy húskom­binátunk több osztálya még nin­csen munkában, máris 4—500 ton­na hús- és kolbászárut adunk Moszkva lakosságának naponta. * * * Iván Petrovicsnál is nagy vál­tozások történtek azóta. 1933-ban ő egyedül dolgozott a családból. Három fia közül Ványa, a legidő­sebb, a Vöröshadseregben szolgált, Borisz az egyetemre járt és a pen­zió mellett, amit az egyetemen ka­pott, bizony eltért néha a szülők­től egy kis anyagi támogatás. A legkisebb fiú a Misa a gyesziletka (tízéves iskola) utolsó osztályát járta és teljesen a szülőknek kel­lett eltartani őt, így aztán az a néhány száz rubel, amit Iván Pet­­rovics keresett, nem biztosított va­lami jómódú életet. * * * Két év hosszú idő. Két év sok változást tud hozni, különösen itt, a Szovjetunióban, ahol a fejlődés terén egy év megfelel a kapitalista országokbani 6—8 évnek. Jóideig nem találkoztam vele. Én garázsban dolgozok, ő meg mechanikus a kombinátnak egyik osztályán, s így nem adódik gya­kori alkalom a találkozásra. De szeptemberben, hogy visszajöttem a nyári szabadságomról, találkoz­tam vele és nagy örömmel újságol­ja, hogy Ványa, a fia, mint repü­lőtiszt részt vesz a kievi hadgya­korlatokon. Én a kievi hadgyakor­latokról írott újsághíreket nagy ér­deklődéssel olvastam, csak az volt a hiba, hogy az orosz újságokat nem értem teljesen és az angol lap nem hozott teljes és részletes je­lentéseket róla. De amikor Iván Petrovicstól részben pedig a lapok­ból értesültem arról a bámulat­­baejtő fegyvernemről a hadiipar­ban, miszerint felszerelt csapato­kat kis tankokat képesek repülőgé­pekről az ellenséges tábor mögött a földre ereszteni a zúzódásnak minden veszélye nélkül, csak ak­kor értettem meg igazán Ivan Pet­­rovics boldogságát, hogy az ilyen gyakorlatokon az ő fia mint repü­lőtiszt vesz részt. Tényleg büszke lehet az az apa, aki repülőtisztet adhat a Vörös hadseregnek. * * * De a Szovjetunióban nemcsak a Vöröshadseregben van lehetőség a fejlődésre, tanulásra. Például I­­ván Petrovics középső fia elvégez­te egyetemi tanulmányait és ma mint elektro­mérnök az egyik e­­lektrozavodban (villanyipari gyár) dolgozik 650 rubel havi fizetéstért. Erre a fiára is büszke lehet az ap­ja. A legkisebbik fiáról, Misáról, nem volt valami jó véleménye Pet­­rovicsnak az utóbbi időkig. Elvé­gezte Misa a gyesziletkát, ami u­­tán az apja valamilyen intézetbe akarta adni, hogy tovább tanuljon, de Misa nem volt hajlandó tovább iskolába járni. Hiába volt minden próbálkozás. A vége az lett a pró­bálkozásoknak, hogy Misa beke­rült a kombinátunkba, a húsfel­­dolgozógyárba dolgozni. Misa csakhamar rohamista lett és a májka­­­i ünneplés alkalmá­val már kitüntetést kapott, vala­mint­ meg is jutalmazták. Az ö­­reg Petrovics többször próbálko­zott Misát meggyőzni a több tudo­mány előnyösségéről, de ő hallani sem akart róla. Azért nem kell az öregnek szé­gyenkezni Misa nevű fia miatt sem. * * * Az események gyorsan pereg­nek. Itt a Szovjetunióban minden nap újabb meglepetést hoz. A doni (Szovjetukrajna) szén­medencének egyik szénbányájában egy Sztakhanov nevű bányász a munka helyes megszervezése és a gépmunka magasabb fokú kihaszná­lása folytán a szénkitermelés 7-8 tonnás napi normája helyett első­­ napokban 100—150, majd később­­ 200—250 sőt ennél is több tonna­ szenet képes kitermelni 6 órás munkaidő alatt. Sztakhanovot né­hány nap alatt túlhaladta egy Izo­tov nevű bányász. A technikának e maximális ki­használási módja rohamszerűen át­ment az autóiparba is, majd a vas­útra, nehéziparra, szövőiparra sttb. Ebben az irányban rövid idő a­­latt egy hatalmas mozgalom fej­lődött ki, amit ma már az egész világon Sztakhánov-mozgalom né­ven ismernek. * * * A Sztakhánov-mozgalom befu­tott a mi kombinátunkba is. E­­gyesek a munkaterv 250—300 szá­zalékos betöltését tették lehetsé­gessé. Iván Petrovics fiából a Misából, sztakhánovista lett a munkapad mellett, ő 250 százalékra tölti be a munkatervet átlagosan. Novem­ber 15-én a húskombinátunk de­legálta őt a sztakhánovisták első konferenciájára, ami a Kremlin­­ben volt megtartva. Nem kis dolog! Misa, mint egyszerű munkás a Kremlin-palota nagytermében a szónoki emelvényre megy és a Szovjetunió legjobbjai előtt, há­romezer sztakhánovista előtt, akik a hatalmas ország különböző ipar­ágaiból, s a kollektív mezőgazda­ságokból lettek ideküldve, elmond­ja, hogyan szervezik meg a mun­kát sztakhánovi elgondolás szerint a moszkvai Húskombinátban, hogy minél több húst, kolbászárut ad­janak Moszkva és vidéke lakossá­gának. A hallgatóság között ott talál­juk­­Sztálin, Kaganovics, Kalinin, Molotov, Vorosilov stb. elvtársa­kat, vagyis az egész Szovjetkor­mányt. Mikoján elvtárs élelmezés­­ügyi népbiztos külön bemutatja őt, a Misát, Sztálin elvtársnak. * * * A második ötéves tervnek az a határozata, hogy az össz-szovjet­­dolgozók életszínvonalát a máso­dik ötéves terv befejezéséig 2 és fél-, vagy 3-szorosára kell emel­ni, Petrovicséknál két egész évvel előbb túlhaladta a tervet. Ma a következő jövedelme van a család­nak: Iván Petrovics mint a kombinát egyik osztályának mechanikusa, 550 rubelt keres havonta. Borisz, mint elektro­mérnök, 650 rubelt keres, Misa pedig mint sztakháno­vista, a húskombinátban 1000— 1200 rubelt keres havonta. Természetesen Iván Petrovics az­óta már kibékült Misával. Ez tel­jesen érthető is, mert sem a repü­lőtiszt-fia, sem a mérnök-fia, na­gyobb kitüntetést még nem kap­tak. De Misa, az ő munkájáért, a­­zért, hogy lelkesedve dolgozik, hogy prédát mutat a munka ter­melékenységének az emelése terén, Lenin-rendjelet kapott, vagyis a legnagyobb kitüntetést a Szovjet­unióban. * * * :A Szovjetunióban az élelmiszer- és egyéb árakat kormányrendelet értelmében szorítják lejebb asze­rint, ahogy a termelés fokozódik. A munkás, azonkívül, hogy job­ban dolgozik, többet termel, párhiu­zamosan emelkedik a fizetése. Ilyen gondtalan életet, ami már ma megvan és azt a kifejezhetet­­lenül nagyszerű kilátást, ami előt­tünk van, csakis a szovjet gazdál­kodási mód, csakis a dolgozók ura­­lomrajutásának rendszere képes megadni a dolgozóknak. Kovács József (Moszkva, USSR) FIGYELEM I MUNKÁSTÁRSI ELSŐSORBAN A TE ÉRDEKED, hogy megbízható céggel utald át pénzedet PENGŐBEN, DINÁRBAN, KORONÁBAN, LEIBEN­ LEGMAGASABB ÁRFOLYAMON LEGGYORSABBAN, tehát küldd azt LUKÁCS SÁNDOR engedélyezett hajójegy- és pénzküldő irodája útján. 246 James North, Hamilton, Ont. CAB­ELD­IJ 25 CENT­I GYORS KÁBEL — 35c. — ÁTUTALÁSOK ga­rantáltan 4 NAP alatt a címzettnek otthon kiutalva. 1936. július 2. I Kérdezzetek ! !-Felelünk ! M­i a különbség a kultúra és civilizáció között? (K. A., Edenwold, Sask.) Erre a kérdésre jónéhány hónapja egyszer már felel­tünk. L. H. Morgannak Engels által jóváhagyott és most is általánoságban használt tár­sadalomtörténeti felosztása a következő: a vadság­­— az a kor, melyben az ember fő­leg a természet kész termé­keit használta fel, és az em­ber saját termékei ennek a kisajátításnak segítőeszközei voltak; a barbárság — az állattenyésztés és földmíve­­lés elsajátításának kora, melyben az ember a termé­szet termelésének fokozási módjait tanulja és alkalmaz­za ; a civilizáció — az embe­ri társadalom azon korát ért­jük, amikor az ember a bar-­­bárságból kilépve a termé­szet által nyújtott és a sa­ját maga termelte terméke­ket nagyobb igényeiknek megfelelőiig kezdte feldol­gozni, állandó tanyákat, fal­vakat, városokat, maradan­dóbb államokat alapítottak, a tudományokkal együtt az ipar és művészet is fellendü­lésnek indult.­­ Civilizációnak nevezzük tehát a tudomány, ipar és művészet fellendülésének a korát, ami természetesen még ma is tart, sőt vannak népek, melyeknél még alig, s vagy meg sem kezdődött.­­ A civilizáció, vagy magya­rul : a művelődés kora, nem egyforma fokon állt és áll u­­gyanazon időben a különbö­ző országokban, amit úgy fe­jezünk ki, hogy a különbö­ző országok, népek, nemze­tek kultúrája különböző (nemcsak az előrehaladott­ság, hanem sajátosság tekin­tetében is). Ugyanazon or­szágon belül különbözik a kultúra az osztályok, sőt az egyének szerint is. Tehát míg a civilizáció a műveltség fellendülésének a fokát jelenti, addig a kultú­ra a különböző országok, né­pek, nemzetek, osztályok és egyének egy bizonyos idő­pontra vonatkoztatott mű­veltségi fokát jelenti. A barbárság és vadság ko­rának kezdetleges kultúrá­ját őskultúrának nevezzük. * * * A GUELPH, Ont.-ból G. K. neve alatt beküldött e­­gyik kérdésére, mely lénye­gében arra vonatkozik, hogy van-e a magyar nyelvnek dzs betűje, a következő a vá­lasz : A magyar nyelvnek negy­ven betűje van: a á b c cs d dz dzs eéfggyhiljklly mnoóöőprsszttyuú ü ű v z zs. A cs, dz, dzs, gy, ly, ny, sz, ty és zs úgynevezett ösz­­szetett hangok: összetett mássalhangzók, de mindenik csak egy-egy betűnek tekin­tendő. ✓ A dzs a magyar nyelv e­­gyedüli háromjegyű betűje. Példák a dz betűre : pedzs, lopódzik, edz, madzag, bodza, stb. Példák a dzs betűre: lándzsa, findzsa, stb. FELHÍVÁS! A Munkás szépségverse­nyében résztvevő és gyűj­tő lányok már nehezen várják az eredmények ki­hirdetését, ezért sürgősen kérjük az osztályaink ve­zetőségét, a leggyorsab­ban küldjék be a gyűjtő­­íveket és a gyűjtött pén­zeket. A határidő július 10-re van kitűzve, amely gyűjtőív és pénz erre az időre nem lesz a szerkesz­tőségben, nem számíthat­juk be a versenybe.

Next