Kanadai Magyar Munkás, 1936. július (7. évfolyam, 145-151. szám)
1936-07-02 / 145. szám
2. OLDAL Farmerok Rovata HOZZANAK OLYAN RENDELETET MELY A NYOMORT MEGSZÜNTETI Elrendelték Békés vármegyében az aratógépek használatának szabályozását Magyarország lakosságának majdnem egytizede, az ipari proletáriátuson kívül, földfosztott, nincs télen, nyomorgó földmunkás. Magyarországon a földbirtokosok 34.5%-ának “birtoka” alul van 1 kát. holdon, átlag területük 500 négyszögből s mindössze az összterület 1.8%-át teszik ki. A birtokosok 71.5%-a öt holdon aluli birtokon az összterület 11%-át, 5—10 kát. holdig pedig a birtokosok 12.5 %-a. az összterület 9.2%-át mondhatja “magáénak”. Tehát a 10. kát. holdon aluli birtokosok 84%-a a födterület 20.2%-ával, 10—15 . holdig a birtokosok 14.1%-a a földterület 26.9%-ával és az 50—100 kát. holdig a birtokosok 1%-a a földterület 6.5%-ával rendelkezik. Ezzel szemben a 100 kát. holdon felüli birtokosok ugyan az összes birtokosoknak csak 0.9%-át teszik ki, de kezükben van a földterület 46.4%-a. Egyedül 1000 kát. holdon felül a birtokosok 0.1%-a a földterület 23.7%-ával rendelkezik. De mindezekkel a birtokos rétegekkel szemben van egymilliót meghaladó teljesen földnélküli mezőgazdasági proletariátus Magyarországon, mégpedig 778.000 mezőgazdasági napszámos és földmunkás, valamint 225.000 uradalmi cseléd. Láthatjuk tehát, hogy Magyarországon rengeteg azoknak a földbirtokosoknak száma, akik földjeik megművelése mellett kénytelenek napszámos, vagy részes munkát is végezni, hogy magukat valamiképen fönntarthassák. Mennyire keserves tehát azoknak a magyar mezőgazdasági napszámosmunkásoknak élete, akiknek semmijük sincs, és csak munkaerejük eladásából élnek. VARITAS Hogy a most már csaknem 800 ezer nincstelen mezőgazdasági munkás elégedetlenségét valamikép lecsapolhassák és figyelmüket a nyomor tényleges okáról elvonják, Békés vármegye szabályrendeletet alkotott, jelenti az egyik budapesti napilap, amelyben eltiltja az aratógépek használatát. A vármegye törvényhatósági bizottsága megállapította, mondja a jelentés, hogy a mezőgazdasági munkásságot, a tél ínségben csak úgy lehet megmenteni, hogyha a nyári időszakban az aratásnál és cséplésnél megfelelő munkához juthatnak. Kimondja ez a szabályrendelet, hogy az aratógép használata általában tilos, mintha ezzel a rendelettel tényleg meg is lehetne oldani a nagy nyomort. Akinek azonban aratógépe van, folytatódik a jelentés, az saját használatára indokolt esetben és kivételesen használhatja. Másnak sem ellenszolgálatért, sem anélkül nem engedheti át. Az aratógép tulajdonosa indokolt esetben is csak előzetes hatósági bejelentés mellett használhatja az aratógépet és igazolni köteles azt, hogy az aratásra kerülő földekre 12 holdanként legalább egy-egy aratómunkást leszerződtetett és tényleg alkalmaz is, fejeződik be az Óhazából jövő jelentés. Tehát a nagy földbirtokosok, akik a magyarországi földbirtokosoknak 0,1%-át teszik ki és a földbirtokok 23,7%-át uralják, "indokolt esetben” szabadon használhatják az aratógépet. De mikor nem “indokolt” az ő joguk, melyet a magyar törvények nekik biztosítanak? Mindig. A nagybirtokosok kormánya tehát, a munkásérdekeket letaposva, a kisbirtokokat mindjobban fölszíva, a nyomorgók számát mindig magasabbra emelmelve, az ezerholdakat birtokukban tartók érdekeit képviseli. EZ NEM MEGOLDÁS Nincs azáltal megoldva a magyar mezőgazdasági szmunkások sorsa, hogy az aratógépek használatának szabályozását bevezetik. Abból a nyomorúságos bérből, melyet aratáskor és cséplésnél keresnek, nem képesek családjaikat fönntartani. Ez ellen az eljárás ellen és a nyomor ellen, mely Magyarországon dúl, csak szervezetten tudnak sikeresen küzdeni otthonhagyottaink. Nem ilyen, a nagybirtokosokra enyhe módozatokat kell otthon bevezetni, hanem arra törekedni, hogy a tízezer holdak a nincstelenek és törpebirtokosok kezébe kerüljenek, azokéba, akik megművelik, akik izzadnak rajta. Ti, Kanadában lévő magyar farmerok és munkások világosítsátok föl leveleiteken keresztül is otthonhagyottaitokat. Mondjátok el nekik, hogy szervezkedve megsemmisítő csapást mérhetünk a magyar burzsoáziára és a birtok, melyen most éhezve görnyednek a földet megmunkáló dolgozó népe lehet, és kell neki lenni, mert csak úgy vethetünk véget a fönnálló nagy nyomornak. 36 MÉRFÖLDET GYALOGOLT AZ ANYA 3 GYERMEKÉVEL A Bracken-kormány miatt éhenhalhatnak a nyomorgó farmercsaládok WINNIPEG, Man., június. — Betegen ágyban fekvő férjével és két gyermekével az éhség veszedelmével nézve szembe Mrs. Tytarenko nem tudott mást tenni, mint Ostenfeldről (Man.) Winnipegre gyalogolni, mely kb. 36 mérföldet tesz ki, hogy a Bracken-kormánytól segélyt követeljen. A springfieldi körzeti tanács elutasította segélykövetelését és kijelentette,hogy a tartományi kormány tartozik családjáról gondoskodni.. Két napig gyalogolt a lerongyolódott anya két gyermekével mezítláb, míg Winnipegre érkezett. Senki sem akarta az úton őket fölvenni. Mikor már a gyermekek nagyon fáradtak voltak és nem akartak tovább menni, így biztatta őket az anya: „Winnipeg már közel van — az ottani jóemberektől fogunk kapni élelmet.“ A városba érve tanácstalanul állt az anya 3 gyermekével. Nem tudták, hova menjenek. Egy munkás sírva találta őket az út szélén. Elmondták ők aztán keserves történetüket. AZ ÜGYNÖK BECSAPTA ŐKET A férj egypár évvel ezelőtt Flin Flon-on dolgozott. A válság beálltával nem volt képes eleget keresni bőripari szakmájában. Elhatározták, hogy farmot vesznek a megtakarított 350 dollárjukon. De ők nem tudták, hogy a farmon, melyet megvettek, adóteher van. Az ügynök, akitől a farmot megvették, azzal biztatta őket, hogy faeladásból is könnyen megélhetnek. De a kortya-árusítás nem ment sokáig. Majd a flírs betegedett meg. És a legutolsó öt hónapban 5 dollár havi segélyt kaptak a körzeti tanácstól. Majd egy másik ügynök kereste fel őket és egypár lovat, egy tehenet, gépeket és nyolc dollárt ígért nekik havonként, de így segélyüket megvonják, ők ebbe beleegyeztek. Azóta sem hallottak az ügynökről. De segélyüket elvették. Férje Winnipegre ment, hogy az ügyet felülvizsgálják, de nem kapott kielégítő választ. Férje eladta egyedüli kabátját és az anya ruháját, hogy gyermekeiket az éhségtől megmentsék. „Már két hete nem láttunk kenyeret i házunkban — mondta az asszony.— Azért jöttem ide, hogy munkát vagy kenyeret kérjek. Kaptunk a segélyügyosztálytól élelmet és vasúti jegyet, hogy haza mehessünk. De mi nem megyünk haza. Otthon egytől-egyig éhen halhatunk.“ A segélyügyosztály nem hajlandó e nyomorgó családról tovább gondoskodni. Most a munkásszervezetek vették az anyát és gyermekeit pártfogásba, amíg kényszeríthetik a kormányt, hogy őket elégséges segéllyel ellássa. MAGASABB BÚZAÁRAT KÖVETELNEK A FARMEROK CALGARY, Alta., június. — A United Farmers of Canada szervezet akcióba lépett, hogy akciójával magasabb búzaár megállapítására kényszerítse a kormányt. Ha Kanada farmerjei meg akarják azt akadályozni, hogy terményeiket potomárért vigyék el tőlük, akkor szervezkedve és szervezetten harcolva kell síkra szálljni a búzaárak olyan összegben,s megállapításáért, amelyből megél-hetést bizosíthatnak családjaiknak. i Iskolaorvosok Magyarországon Néha végigvizsgálnak egy-egy iskolát itt vagy ott az országban és az eredmény mindig ugyanaz: döbbenetes. Statisztikákat olvashatunk arról, hogy a magyar iskolásgyermekek egészségügyi helyzete milyen siralmas, hogy jelentékeny részük tödévészes, hogy, például, a gyermekek túlnyomó részének rossz, elhanyagolt a foga. Az iskolaorvosok feladata volna, hogy ellenőrizzék a jövő nemzedék egészségi állapotát és tőlük telhetően segítsenek a gyermekeken.Az iskolaorvosi intézmény nálunk nem mondható valami fejlettnek, inkább alkalomszerű kirándulások ezek az orvosi ellenőrzések, holott igazán, szükség volna arra, hogy minél több orvos minél gyakrabban járja az iskolákat és vigyázzon a gyermekek egészségére. Hallunk sok szép ígéretet, tervek, szónokok bőven teremnek, de gyakorlatban itt is az történik, ami sok egyéb területen, kiépítés helyett„leépítés“. A főváros közegészségügyi szakbizottságának legutóbbi ülésén hangzott el tiltakozás az iskolaorvosok létszámának csökkentése ellen. Hát csökkenteni akarják az iskolaorvosok számát? — kérdjük megdöbbenve. Akarják bizony, sőt már el is határozták illetékes helyen. Várjon miért? Annyira megjavult talán az iskolába járó gyermekek egészsége, hogy a 103 fővárosi iskolaorvosra nincsen szükség és elég belőlük 90 is, amennyire csökkenteni akarják a létszámukat? Nem, a fővárosi iskolák soktízezernyi gyermeke nem jutott jobb egészségügyi viszonyok közé, mint ahogy nem is juthatott, mert nem javult a szülők gazdasági és vele együtt egészségügyi helyzete. Sőt rosszabbodott. De takarékoskodni akarnak és éppen itt akarnak, a jövő nemzedék egészségén. Azt hisszük, hogy ez a legroszszabb és legkönnyelműbb takarékoskodás, amire még keservesen ráfizetnek majd. Szerkesztői üzenetek B. S., Toronto, Ont.: Jönni fog, írjon máskor is. * * * A- M., Welland, Ont.: Molnár Zoltán detektívkézre kerüléséről a windsori munkástársak által a Windsor Daily Star-ból kivágott jelentés alapján írtunk s amig az a lap e jelentésről kiigazítást nem közöl, mi sem közlünk, ha Molnár úr kétszeres erővel követeli is azt. Különben Molnár Zoltán-féle egyéniségek vajmi keveset követelőzhetnek a mi lapunk szerkesztése körül. Akik pedig oldalán kardoskodnak és becsületes munkástársainkon keresztül akarnak lapunkban Zoltánnak elégtételt szerezni, forduljanak követelésükkel a nevezett kapitalista laphoz először, mert ez a logikus dolog azok részéről, akik nem, tartoznak táborunkba. Fenyegetésekkel pedig nálunk nem lehet eredményt elérni. Ha az illetők emiatt nem akarják tovább lapunkat olvasni és Zoltán mellett akarnak harcolni, tegyék. A Kanadai Magyar Munkás azért minden más, Kanadában kiadott és magyar nyelven megjelenő lapnál erősebben marad, és tovább fog élni. Egyébként ezt a kérdést személyesen is tisztáztam Wellandon a múlt héten. * * * , J. V., Montreal, Que.: Az ősszel írjatok majd egy kis bejelentést, annak a közlése bír fontossággal, de ez nem. PIKNIK A chathami összmunkásszervezetek július 12-én d. u. 1 órai kezdettel nagyszabású, bőséges programmal előkészült pikniket rendeznek, a munkáskampány sikerre vitele érdekében, melyre ezennel tisztelettel hívjuk meg Chatham és környéke összmagyarságát. A piknik Ihász munkástárs farmján lesz megtartva Chathamtól hat mérföld a Windsor felé vezető hetes országút mellett. A ház meg lesz jelezve. Zenét a chathami munkászenekar fogja szolgáltatni. Hűsítő italokról gondoskodva lesz. GYŰLÉS A K.M.M. és F. Klub chathami osztálya július 5-én d. u. 1 órai kezdettel tartja rendes havi taggyűlését, Ihász munkástársunk farmján, ki a windsori 7-es országúton Chathamtól 6 mérföldre lakik. Minden klubtag jelenjen meg. Fontos dolgok kerülnek megvitatás alá. A tagsági könyvét mindenki hozza magával.Osztálytitkár Határozati javaslatot fogadott el a fentemlített farmer szervezet, melyben, az ottawai kormányhoz elküldve, a minimum ár megállapítását követelték. Azt követelték, hogy a búzának buskelonkénti árát 871/2 centtől egy dollárig állapítsák meg. Kanadai Magyar Munkás IVÁDY, A NÉP ORSZÁGOS ELNÖKE MEGFUTAMODIK A BÍRÓSÁG ELŐL A Nép elnöke lesz a hetedik képviselő, aki megugrik a bíróság ítélete elől BUDAPEST. Ivády Bélának, a Nép országos elnökének pásztói mandátumát tudvalévően ugyancsak petícióval támadták meg. Ivádyt ugyanis az általános választás idején a pásztói kerület „egyhangúlag megválasztott képviselőjévé nyilvánították, olyanformán, hogy ellenfele, a kisgazdapárti Cseresznyés Aladár számára lehetetlenné tették a választáson való részvételt, azon a címen, hogy nem volt meg a kellő számú ajánlása. Emiatt Cseresznyés Aladár hívei petíciót adtak be. A petíció ügyében lefolytatták már a bizonyítási eljárást, amely kétségtelenné tette, hogy Ivády Bélát megfosztják majd úgynevezett egyhangú mandátumtól. A közigazgatási bíróság ebben a petíciós ügyben június 23-ára, a jövő hét keddjére tűzte ki a következő tárgyalást, amikor is ki akarta hirdetni a mandátumfosztó ítéletet. Erre összeült a Nép vezérkara és úgy határozott, hogy a Nép körében már meghonosított szokásnak megfelelően Ivády Béla, a Nép országos elnöke nem várja be a közigazgatási bíróság ítéletét, hanem megfutamodik előle és még június 23-a előtt bejelenti a mandátumról való lemondását. Természetes — legalább is Nepéknél ez természetes — hogy Ivády ezek után újra föl akar lépni a pásztói kerületben, ahol előreláthatóan Cseresznyés Aladár lesz az ellenjelöltje. Miután a Nep-vezérkar elhatározta, hogy Ivády megugrik a bíróság ítélete elöl, nagy tanácskozások indultak meg, hogy ezek után Ivády megmaradhat-e a Nép országa pártelnökének. A Nep-vezérkar egyes tagjai amellett érveltek, hogy Ivády csak maradjon meg továbbra is pártelnöknek, hiszen a nyílt szavazás segítségével amúgy is újra mandátumhoz juttatják majd a pásztói kerületben. Mások viszont, akik Ivády távozását a Nép éléről szívesen látnák, amellett kardoskodtak, hogy Ivády a megfutankodás szégyenfoltjával mégsem maradhat a kormányzó párt országos elnöke. A beavatottak úgy tudják, hogy végül az utóbbi fölfogás kerekedett felül a Nép vezetői körében és így valószínű, hogy Ivády nemcsak mandátumáról, hanem az országos pártelnöki tisztségről is lemond, legalább is arra az időre, amíg a nyílt szavazás módszereivel újra mandátumot szereznek neki. Ivády lemondásával — amelyet hivatalosan még nem jelentettek be — immár 23-ra emelkedne majd az ellenzéki petíciók folytán megsemmisült mandátumok száma, ami az összes képviselői mandátumnak több mint 9 százalékát teszi ki. Budapesten ugyanis a petíciók következtében megsemmisítették a déli kerületi választást (10 mandátum), megsemmisítették továbbá a debreceni választást is (3 mandátum). A nyíltszavazásos mandátumok közül pedig a pásztói mandátummal együtt megsemmisítettek tízet és a tíz közül hét esetben a kormánypárti képviselők egyszerűen megugrottak a közigazgatási bíróság mandátumfosztó ítélete elől. ANGLIA OLASZ TÁMOGATÁST AKAR LONDON, Anglia, június 29. — Nagybritánia kész az Olaszországgal való szoros együttműködésre, még a német barátság rovására is, és hajlandó a Nemzetek Szövetsége gyűlése után, az Olaszország elleni szankciók megszüntetése után a Földközi-tengeri csapatainak csökkentésére. Anglia eme hajlandósága kinyilatkoztatását egy római nyilatkozat követte, melyben bejelentették a délafrikai csapatok gyors és újbóli mozgósítását. A horogkereszt Magyarországon (Folytatás az első oldalról) Most vádlottaként állnak ugyanott és tagadnak. A sasadi nyilasok még csak most kezdik. Most toboroznak a farkasréti és a sasadi kiskocsmákban. A gyülevész proletáriátusból próbálják összeszedni a nyilasosztagokat. Rengeteg röpiratot szórnak szét és az “Esti Kurír” tudósítása szerint tízezrével osztogatják a berlini Müller M.K.G.nyomda nyomtatásában és kiadásában megjelent Hitler-beszédet. Tagjuk kevés van, a pénzük sok. Honnan veszik, nem tudja senki, de mindenki sejti. Újabban gumibottal és rohamkéssel szerelik föl a nyilas rohamosztagot. Tehetik. Farkasrét és Sasad nagyon meszsze van. Villamoson is egy félóra. Pláne a Zrínyi uccától. Az “Új Magyarság”-ban viszont gróf Károlyi Viktor gyújt gyenge és lenge mécsest a német horogkeresztnek. Künn járt a Harmadik Birodalomban és egészen elbástyult attól, amit látott. Oda van a bámulattól és úgy dicséri a horogkeresztes diktatúrát, mint egy nagy. Légből kapott számokkal akarja bebizonyítani, hogy a német ipari munkások milyen nagyszerűen élnek. De lehet, hogy nem is a légből kapta a számokat, hanem a weimari Németország egykori munkabérstatisztikájából szedte ki. Mindegy! Annyi bizonyos, hogyha a német ipari munkásság beszélhetne, majd megmondaná, mit gondol a horogkeresztről. A gróf viszont beszélhet, de nem gondolkodik . . . A kaszások tárgyalása (Folytatás az a. oldalról) kellett az idén újból letenniök az esküt, azt válaszolta, hogy ezzel akarták erősíteni az embereket. Elnök: Milyen titkok elárulására kellett a „legrettenetesebb halált“ kimondani ? Vas: Nekünk nem voltak titkaink. Elnök: Hogy fizették az esküszövegnek azt a részét, hogy a magyar nemzet egyedüli vezére Be- North Bay... (Folytatás az I. oldalról) “Levelezésben vagyunk a kormánnyal és a miniszterrel hat hét óta. Három hete Thomson tanácsossal kihallgatáson voltam a Mr. Croll előtt és egész ügyünket eléje tártuk, ő azt felelte, hogy a probléma a miénk és hogy North Bay tudja azt kezelni.” “Mondtuk neki, hogy az idő gyorsan közeledik, mikor az egész segélyt be kell szüntetnünk, és ő azt mondta ,csak próbáljátok meg. North Bay lakosságát a végletekig meg kell adóztatni, hogy megfizessen a segélyért.’ Aztán azt ajánlotta, hogy vessünk ki rendkívüli adót, és azt mondta, hogy ő szentesíteni fogja azt. Megkérdeztük őt, hogy ő parancsolja-e nekünk, hogy azt tegyük, és ő azt mondta, ‘nem’. Megkérdeztük, hogy ajánlja-e nekünk, hogy azt tegyük, és ő azt mondta ‘nem’. Amikor otthagytuk, azt mondta nekünk, ‘Emlékezzetek rá, hogy én semmit sem mondtam.’ A miniszter megjegyzéseinek egész irányzata az volt, hogy ez a mi problémánk és nekünk kell azt kezelni. Részéről azt mondani, hogy nem volt értesülve a helyzetről, fonák. A mi saját North Bay újságunkban gyakran közölték, mint a kormánytól jövő kijelentést, hogy semmit sem fognak tenni, míg a nép nem éhezik.” A segélyirodán a segélyesek számát 1800-ra teszik. szörmény Zoltán? Vas: Úgy, mint Mussolini vagy Hitler. A továbbiakban arról beszélt, hogy a rohamosztagoknak csak propagandacéljuk volt. Hégely Gábort hallgatták ki ezután. A szervezkedést ugyanúgy mondta el, mint a többi vádlottak. Böszörmény arról beszélt nekik, hogy csodák fognak történni és ők hittek ebben. Elnök: Hogy értette, hogy Böszörmény a magyar nemzet egyetlen vezére? Hégely (harsányan): Erre nézve hivatkozom Olaszország legújabb megalapítójára... Az elnök leintette, hogy beszéljen csöndesebben. Ezzel a négy vádlott kihallgatása véget ért. Szerdán megkezdik a többi vádlottak kihallgatását. A boldog családapa Már több, mint két éve ismerem Iván Petrovicsot. Akkor találkoztunk először, mikor 1933-ban konvajer-alkatrészeket szállítottam teherautón kombinátunknak a húsfeldolgozó gépgyárból, amikor még a mi nagyszerű húskombinátunk messze volt üzembehelyezésének idejétől. Azóta óriási változások történtek. 1934-ben üzembehelyeződött a világ egyik legmodernebb húsfeldolgozó gyára. Az üzembehelyezéssel felszínre jött szakmunkásés káderhiányt is sikerült leküzdeni bolseviki kitartással úgy, hogy ma, dacára annak, hogy húskombinátunk több osztálya még nincsen munkában, máris 4—500 tonna hús- és kolbászárut adunk Moszkva lakosságának naponta. * * * Iván Petrovicsnál is nagy változások történtek azóta. 1933-ban ő egyedül dolgozott a családból. Három fia közül Ványa, a legidősebb, a Vöröshadseregben szolgált, Borisz az egyetemre járt és a penzió mellett, amit az egyetemen kapott, bizony eltért néha a szülőktől egy kis anyagi támogatás. A legkisebb fiú a Misa a gyesziletka (tízéves iskola) utolsó osztályát járta és teljesen a szülőknek kellett eltartani őt, így aztán az a néhány száz rubel, amit Iván Petrovics keresett, nem biztosított valami jómódú életet. * * * Két év hosszú idő. Két év sok változást tud hozni, különösen itt, a Szovjetunióban, ahol a fejlődés terén egy év megfelel a kapitalista országokbani 6—8 évnek. Jóideig nem találkoztam vele. Én garázsban dolgozok, ő meg mechanikus a kombinátnak egyik osztályán, s így nem adódik gyakori alkalom a találkozásra. De szeptemberben, hogy visszajöttem a nyári szabadságomról, találkoztam vele és nagy örömmel újságolja, hogy Ványa, a fia, mint repülőtiszt részt vesz a kievi hadgyakorlatokon. Én a kievi hadgyakorlatokról írott újsághíreket nagy érdeklődéssel olvastam, csak az volt a hiba, hogy az orosz újságokat nem értem teljesen és az angol lap nem hozott teljes és részletes jelentéseket róla. De amikor Iván Petrovicstól részben pedig a lapokból értesültem arról a bámulatbaejtő fegyvernemről a hadiiparban, miszerint felszerelt csapatokat kis tankokat képesek repülőgépekről az ellenséges tábor mögött a földre ereszteni a zúzódásnak minden veszélye nélkül, csak akkor értettem meg igazán Ivan Petrovics boldogságát, hogy az ilyen gyakorlatokon az ő fia mint repülőtiszt vesz részt. Tényleg büszke lehet az az apa, aki repülőtisztet adhat a Vörös hadseregnek. * * * De a Szovjetunióban nemcsak a Vöröshadseregben van lehetőség a fejlődésre, tanulásra. Például Iván Petrovics középső fia elvégezte egyetemi tanulmányait és ma mint elektromérnök az egyik elektrozavodban (villanyipari gyár) dolgozik 650 rubel havi fizetéstért. Erre a fiára is büszke lehet az apja. A legkisebbik fiáról, Misáról, nem volt valami jó véleménye Petrovicsnak az utóbbi időkig. Elvégezte Misa a gyesziletkát, ami után az apja valamilyen intézetbe akarta adni, hogy tovább tanuljon, de Misa nem volt hajlandó tovább iskolába járni. Hiába volt minden próbálkozás. A vége az lett a próbálkozásoknak, hogy Misa bekerült a kombinátunkba, a húsfeldolgozógyárba dolgozni. Misa csakhamar rohamista lett és a májkai ünneplés alkalmával már kitüntetést kapott, valamint meg is jutalmazták. Az öreg Petrovics többször próbálkozott Misát meggyőzni a több tudomány előnyösségéről, de ő hallani sem akart róla. Azért nem kell az öregnek szégyenkezni Misa nevű fia miatt sem. * * * Az események gyorsan peregnek. Itt a Szovjetunióban minden nap újabb meglepetést hoz. A doni (Szovjetukrajna) szénmedencének egyik szénbányájában egy Sztakhanov nevű bányász a munka helyes megszervezése és a gépmunka magasabb fokú kihasználása folytán a szénkitermelés 7-8 tonnás napi normája helyett első napokban 100—150, majd később 200—250 sőt ennél is több tonna szenet képes kitermelni 6 órás munkaidő alatt. Sztakhanovot néhány nap alatt túlhaladta egy Izotov nevű bányász. A technikának e maximális kihasználási módja rohamszerűen átment az autóiparba is, majd a vasútra, nehéziparra, szövőiparra sttb. Ebben az irányban rövid idő alatt egy hatalmas mozgalom fejlődött ki, amit ma már az egész világon Sztakhánov-mozgalom néven ismernek. * * * A Sztakhánov-mozgalom befutott a mi kombinátunkba is. Egyesek a munkaterv 250—300 százalékos betöltését tették lehetségessé. Iván Petrovics fiából a Misából, sztakhánovista lett a munkapad mellett, ő 250 százalékra tölti be a munkatervet átlagosan. November 15-én a húskombinátunk delegálta őt a sztakhánovisták első konferenciájára, ami a Kremlinben volt megtartva. Nem kis dolog! Misa, mint egyszerű munkás a Kremlin-palota nagytermében a szónoki emelvényre megy és a Szovjetunió legjobbjai előtt, háromezer sztakhánovista előtt, akik a hatalmas ország különböző iparágaiból, s a kollektív mezőgazdaságokból lettek ideküldve, elmondja, hogyan szervezik meg a munkát sztakhánovi elgondolás szerint a moszkvai Húskombinátban, hogy minél több húst, kolbászárut adjanak Moszkva és vidéke lakosságának. A hallgatóság között ott találjukSztálin, Kaganovics, Kalinin, Molotov, Vorosilov stb. elvtársakat, vagyis az egész Szovjetkormányt. Mikoján elvtárs élelmezésügyi népbiztos külön bemutatja őt, a Misát, Sztálin elvtársnak. * * * A második ötéves tervnek az a határozata, hogy az össz-szovjetdolgozók életszínvonalát a második ötéves terv befejezéséig 2 és fél-, vagy 3-szorosára kell emelni, Petrovicséknál két egész évvel előbb túlhaladta a tervet. Ma a következő jövedelme van a családnak: Iván Petrovics mint a kombinát egyik osztályának mechanikusa, 550 rubelt keres havonta. Borisz, mint elektromérnök, 650 rubelt keres, Misa pedig mint sztakhánovista, a húskombinátban 1000— 1200 rubelt keres havonta. Természetesen Iván Petrovics azóta már kibékült Misával. Ez teljesen érthető is, mert sem a repülőtiszt-fia, sem a mérnök-fia, nagyobb kitüntetést még nem kaptak. De Misa, az ő munkájáért, azért, hogy lelkesedve dolgozik, hogy prédát mutat a munka termelékenységének az emelése terén, Lenin-rendjelet kapott, vagyis a legnagyobb kitüntetést a Szovjetunióban. * * * :A Szovjetunióban az élelmiszer- és egyéb árakat kormányrendelet értelmében szorítják lejebb aszerint, ahogy a termelés fokozódik. A munkás, azonkívül, hogy jobban dolgozik, többet termel, párhiuzamosan emelkedik a fizetése. Ilyen gondtalan életet, ami már ma megvan és azt a kifejezhetetlenül nagyszerű kilátást, ami előttünk van, csakis a szovjet gazdálkodási mód, csakis a dolgozók uralomrajutásának rendszere képes megadni a dolgozóknak. Kovács József (Moszkva, USSR) FIGYELEM I MUNKÁSTÁRSI ELSŐSORBAN A TE ÉRDEKED, hogy megbízható céggel utald át pénzedet PENGŐBEN, DINÁRBAN, KORONÁBAN, LEIBEN LEGMAGASABB ÁRFOLYAMON LEGGYORSABBAN, tehát küldd azt LUKÁCS SÁNDOR engedélyezett hajójegy- és pénzküldő irodája útján. 246 James North, Hamilton, Ont. CABELDIJ 25 CENTI GYORS KÁBEL — 35c. — ÁTUTALÁSOK garantáltan 4 NAP alatt a címzettnek otthon kiutalva. 1936. július 2. I Kérdezzetek ! !-Felelünk ! Mi a különbség a kultúra és civilizáció között? (K. A., Edenwold, Sask.) Erre a kérdésre jónéhány hónapja egyszer már feleltünk. L. H. Morgannak Engels által jóváhagyott és most is általánoságban használt társadalomtörténeti felosztása a következő: a vadság— az a kor, melyben az ember főleg a természet kész termékeit használta fel, és az ember saját termékei ennek a kisajátításnak segítőeszközei voltak; a barbárság — az állattenyésztés és földmívelés elsajátításának kora, melyben az ember a természet termelésének fokozási módjait tanulja és alkalmazza ; a civilizáció — az emberi társadalom azon korát értjük, amikor az ember a bar-bárságból kilépve a természet által nyújtott és a saját maga termelte termékeket nagyobb igényeiknek megfelelőiig kezdte feldolgozni, állandó tanyákat, falvakat, városokat, maradandóbb államokat alapítottak, a tudományokkal együtt az ipar és művészet is fellendülésnek indult. Civilizációnak nevezzük tehát a tudomány, ipar és művészet fellendülésének a korát, ami természetesen még ma is tart, sőt vannak népek, melyeknél még alig, s vagy meg sem kezdődött. A civilizáció, vagy magyarul : a művelődés kora, nem egyforma fokon állt és áll ugyanazon időben a különböző országokban, amit úgy fejezünk ki, hogy a különböző országok, népek, nemzetek kultúrája különböző (nemcsak az előrehaladottság, hanem sajátosság tekintetében is). Ugyanazon országon belül különbözik a kultúra az osztályok, sőt az egyének szerint is. Tehát míg a civilizáció a műveltség fellendülésének a fokát jelenti, addig a kultúra a különböző országok, népek, nemzetek, osztályok és egyének egy bizonyos időpontra vonatkoztatott műveltségi fokát jelenti. A barbárság és vadság korának kezdetleges kultúráját őskultúrának nevezzük. * * * A GUELPH, Ont.-ból G. K. neve alatt beküldött egyik kérdésére, mely lényegében arra vonatkozik, hogy van-e a magyar nyelvnek dzs betűje, a következő a válasz : A magyar nyelvnek negyven betűje van: a á b c cs d dz dzs eéfggyhiljklly mnoóöőprsszttyuú ü ű v z zs. A cs, dz, dzs, gy, ly, ny, sz, ty és zs úgynevezett öszszetett hangok: összetett mássalhangzók, de mindenik csak egy-egy betűnek tekintendő. ✓ A dzs a magyar nyelv egyedüli háromjegyű betűje. Példák a dz betűre : pedzs, lopódzik, edz, madzag, bodza, stb. Példák a dzs betűre: lándzsa, findzsa, stb. FELHÍVÁS! A Munkás szépségversenyében résztvevő és gyűjtő lányok már nehezen várják az eredmények kihirdetését, ezért sürgősen kérjük az osztályaink vezetőségét, a leggyorsabban küldjék be a gyűjtőíveket és a gyűjtött pénzeket. A határidő július 10-re van kitűzve, amely gyűjtőív és pénz erre az időre nem lesz a szerkesztőségben, nem számíthatjuk be a versenybe.