Kanadai Magyar Munkás, 1936. szeptember (8. évfolyam, 20-32. szám)

1936-09-01 / 20. szám

1936 szeptember 1. ... LEVELEZŐINKTŐL... OLVASÓINK VÉLEMÉNYE Egy régi olvasó Kedves Szerkesztő Elvtársak! Lapunkon keresztül én is tu­domást szereztem, hogy annak ne­vét meg akarjuk változtatni. Szőke elvtárs serkentő cikkét is helyes­lem, hogy minden olvasó szóljon hozzá a vitához és mondja meg a véleményét úgy névcserére mint a lap tartalmára. Én mint lapunk régi olvasóira he­lyesnek látom, hogy ha a terjesz­kedésre így jobb lehetőség lesz, úgy változtassuk meg lapunk ne­vét, hogy így mennél több értel­mes munk­ást bevonhassunk olva­sóink sorába, ami által sikerülni fog a sokat emlegetett egységfront kiépítése. A Munkás nevét részemről na­gyon szeretem, mert ez szép név és kifejezője minden dolgozó elne­vezésének. De ha változtatunk ak­kor adj­unk olyan nevet, amelyen keresztül még melegebb összetar­tásra, egy táborba tömörítsü­k a­­zon dolgozókat akiknek a létéért való harcát vezeti az erdőkön, bá­nyákban, gyárakban, mezőkön úgy szellemi, mint fizikai munká­sokét. Az ajánlatom: legyen lapunk ne­ve “EGYSÉGFRONT” Maradtam munkástársi üdvözlet­tel Kiss Árpád, New Waterford N. I.­vánítani. Amikor ezt a rovatot konvenci­ónk javaslatára a szerkesztőség megindította, azzal a szándékkal tette, hogy egyes nevek mellett fognak majd állást foglalni az ol­vasók. Amint látjuk az idáig be­érkezett véleményből, a munkás­társaink nem ezt tették, hanem minden egyes hozzászóló új néva­jánlattal jön, de az idáigi ajánla­tok mellett nem foglal állást egy sem, pedig szerintem már idáig jelent meg annyi elfogadható név, amiből könnyen lehetne válogatni. Szerintem a jövőben a hozzászólá­sok a már megjelent nevekhez szól­janak és foglaljanak állást, vala­melyik mellett, mert így csak any­­nyit tud a szerkesztőség és az ol­vasó közönség is, hogy névcserét akarunk, de egy név mellett sem foglalnak állást, ami egyet jelent a fölösleges vitával. Szeretik a lapunk mos­tani nevét Az idáig beérkezett vélemény­ből azt látjuk, hogy a legtöbb hoz­zászólaló csak feltétel mellett- ha muszáj változtatni a nevet, akkor -­ teszi meg az ajánlatát, kihang­súlyozva azt, hogy a Munkás neve elég jó és nem azért ajánlja a név­cserét, mintha nem volna megelé­gedve, hanem hogyha a szükség úgy kívánja, aláveti magát a több­ség akaratának és csak végső e­­setben teszi meg a név ajánlatát. Ez azt tükrözi vissza, hogy a Mun­kás idáigi olvasói nem szívesen válnak meg a Munkás névtől, a­­mit már nem egy hozzászólásban kifejtettek. A hozzászólók hivatkoznak ar­ra, hogy testvérlapunk, a Worker is megváltoztatta nevét: Daily Cla­rion lett belőle. Azonban a ma­gyarság körében más a helyzet, mert amíg a Worker a középosz­tály kedvéért vagy annak megkö­zelítését tartotta szem előtt, addig ez nekünk magyar munkásoknak nem probléma, mert Kanadában nincs úgynevezett középosztályhoz tartozó tömegünk. Ami van, az a dolgozók tömegéhez mérten annyi­ra elenyésző, hogy nem szükséges kampányszerűen foglalkozni ve­lük. Elsősorban azért, mert nagyrész­ben olyanok, akik egyenesen a magyar kormány utasítására jöt­tek az itteni magyarság­­után, hogy annak szellemi vezérei legye­nek. A másik része pedig olyan e­­gyénekből tevődik össze, akik min­denáron érdemeket várnak a Hort­­hy-Gömbös kormánytól és így tudatos ellenségei a munkásosztály­nak. Az az elenyésző kis töredék, amely nem csatlakozott sem a re­akcióhoz,­ sem a mozgalmunkhoz idáig, nem azért nem jött közénk, mert lapunk neve Munkás volt, ha­nem azért, mert túl szektáriánus volt viselkedésünk velük szemben éppen úgy, mint a többi sokezer munkással szemben, akik még min­dig távol állnak mozgalmunktól. Szerintem a szektáriánizmus le­küzdése nem abban áll, hogy egy pár egyén kedvéért (?) lapunk nevét megcseréljük, hanem abban, hogy a sokezres tömeget meg­nyerjük, ezt pedig nem kimondot­tan a névcserével, hanem a helyes politikával, lapunk szellemének népszerűsítésével érjük el. Ha úgy látjuk, hogy lapunk ne­vét mégis szükséges lesz meg­cserélni, akkor próbáljunk más ér­veket felhozni, ami szükségessé te­szi. A magyar vonatkozású kö­zéposztályra való hivatkozás, a fent elmondottak alapján szükség­telen. Még egy sokat emlegetett pon­tot kell tisztáznunk. A konvenció nem határozta el a névcserét, csak ajánlotta, hogy az olvasók véle­ményét kikérje a szerkesztőség a lapon keresztül és ha a többség úgy látja és a hozzászólások kel­lően kifejtik a névcsere szükséges­ségét, úgy a kibővített félévi In­­tézőbizottsági gyűlése fog dönte­ni. Tehát csak a hozzászólások u­­tán lesz határozat. Sem a szerkesz­tőség, sem a K. I. B. gyűlése nem fog az olvasók többségének néze­te ellen határozni.­­— Dezső Tamás. Ragaszkodik a több­ség nézetéhez A Munkás nevét ha cseréljük, szerintem éppen úgy mint a “Wor­­ker”-t, hogy Harsonának nevezték, adjuk mi is azt a nevet, a mi la­punknak. Máskülönben alávetem magam a többség határozatának. Juhász István Nacr­ine, Alta. Meg van elégedve la­punk mostani nevével Tisztelt Elvtársak! A névcseréhez csak annyit, mivel a lapunk mostani nevével meg vagyok elégedve, hogy lapunk szélesebb körben terjedhessen aján­lom az alábbi nevet. “EGYESÜLJÜNK” Üdvözlettel, Rádi Mihály, Iron Springs, Alta. Hozzászólás az idáigi vitához Figyelemmel kísérem a Munkás névcseréjével kapcsolatos vitát, a­­mi idáig megjelent lapunk hasáb­jain, amihez magam is szükséges­nek látom a véleményemet nyil­ Lengyel József VISEGRÁDI UCCA TÖRTÉNELMI RIPORT 66. is a sportügyekben. Ennek a derék „szocialistának sike­rült valami módon kieszközölnie, hogy Brüll Alfréd a „Magyar Testgyakorlók Köre“, egy polgári sportegylet elnöke „vissza“­kapjon egy nagyobb pénzösszeget, még­pedig nem szovjet-, hanem a régi, a lánckereskedésben ázsiós, „kék“ pénzben. Ez dupla kijátszása volt az akkori pénz- és bankrendeletnek. Érthető, hogy érdeklődtem a pontosabb részletek iránt. Egyszer a szerkesztőségi telefonon beszéltem a dolog­ról informátorommal. Másnap hátrajön hozzám Jancsó, mert ez még Jancsó idejében volt. — Mit beszélt maga tegnap Bíróról telefonon?—kér­dezte Jancsó ijedten. — Itt van nálam Weltner, Bíró és még egy sereg ember. Ki akarják magát végezni. Hát mi van? Elmondtam Jancsónak, miről van szó. — Én még egyebet is elhiszek erről a bandáról — mondta Jancsó, — de most nem tehet mást, mint tagad. Bementünk a főszerkesztői szobába, ahol már ott ül­tek a nagy karosszékekben a szocdemek. Weltner mint egy inkvizitor fogadott, s meg kell hagyni, szórókszóra elmondta az előző napi telefonbe­szélgetést, hogy azt mondtam a telefonba: „Ezért kiteker­jük a pasi nyakát“ és minden egyéb szóvirágot. Én közben már nyugodtan gondolkodhattam a felele­ten. Végighallgattam Weltner szóáradatát és csak ennyit mondtam: — Kérem, szembesítse velem, aki ezt az állítólagos beszélgetést hallotta. Weltner vörös lett mint a pulyka, Bíró meg sárga mint a sajt. Weltner makogott: — Majd még lesz folytatása az ügynek. A folytatás persze elmaradt. De megakadt az én nyo­mozásom is. Weltnerék ezzel elárulták, hogy már a diktatúra ele­jén kémkedtek utánunk. Sajnos, mi alig vetettünk ügyet erre a kémkedésre. Lebecsültük az ellenfelet. De hogy is lehetett volna másképp. „Egy-két ellen­­forradalmi megmozdulást, néhány korrupciót le kell gya­lulni és aztán helyben vagyunk. ..“ AZ ÉLEN AZ IFJAK Az ifjúmunkásmozgalom, mely még a diktatúra előtt teljesen a párt befolyása alá került, most osztatlanul a miénk, a diktatúráé volt. Itt nem tudott becsempészkedni a szociáldemokrata ellenforradalom, itt tényleg a szocia­lizmus megvalósításán dolgozott az ifjúmunkásság: kur­zusok folytak, ment a tanulás, a szervezés. S mikor a frontra kellett menni, akkor a frontra ment a fél veze­tőség. .. A „Vörös Újság“ szerkesztőségében szerkesztettem az ifjak lapját, az „Ifjú Proletár“-t is. Ez jobb munka volt mint a sovány „kultúr“ rovat, több munkát is fordí­tottam rá. Az általános optimizmus adta meg ennek a lapnak is a jellegét. Inkább tanító mint politikai arculata volt a lapnak. S még a tanító cikkekben is túlsúlyban voltak a természettudományi cikkek. Legjobb munkatársaim a mérnökcsoportból kerültek ki. Ifjú medikusokkal is írat­tam cikket. A cikkek érdekesek voltak, népszerűen írot­tak, megfogták a fiúk fantáziáját. Sok ifjúmunkás jött fel, akikkel megbeszéltem a lap tartalmát, akik kritizáltak, tanácsot adtak. Én egy cikksorozatot írtam a tudomány hasznáról, funkciójáról az emberi társadalomban. A tech­nikai és természettudományos cikkek mellett még adtam egy csomó szépirodalmat. De ebben már hiány volt. Kény­telen voltam kivonatosan Tolsztoj „Úr és szolga“ című el­beszélését adni, mert nem találtam jobbat. Majdnem egé­szen hiányoztak a történelmi cikkek. Még nagyobb hiány volt aktuális politikai cikkekben. Csak néha ébredtem fel egy pillanat idejéig a­­ gya­korlatra. Ha elkerültem az íróasztal mellől. Az ifjúmunkások agitátorképzőjében tartottam kur­zust: „Hogyan agitáljunk“. A résztvevők közt kevés volt a munkás. Egy-két kivétellel diákok, gimnazisták voltak, akiket „érdekelt“ az ügy, akik „meg akarták nézni“, mit is lehet ezeken a kurzusokon tanulni? Ezért mindjárt av- Kanadai Magyar Munkás Jól sikerült a Mun­kás javára rende­zett piknik Több mint 600-an részt — Langton. Ont. — Lelkes hangulatba jött össze a környék farmersága és munkás­sága a lapunk javára rendezett piknikünkre augusztus 23-án. Meg­látszott a tömegen, hogy megér­tik a célt, melynek érdekében az összejövetelt rendeztük. Ilyen kis farmervárosban szenzáció, ha 600 ember egy csoportba összejön. Dacára, hogy az eső úgy 6 óra táljon megzavarta mulatságunkat, mégis elég szép anyagi eredmény­nyel zárult. A költségek levonásá­val a tiszta haszon $62.70, amiből a Munkás javára mellékelten kül­dünk $50.00-t, a többit visszatart­juk a szeptember 6-án rendezen­dő piknikünk előkészítésére. Ezúton is köszönetet mondunk a környék munkásainak és far­merjainak, akik úgy anyagilag, mint erkölcsileg sikerre vitték pik­nikünket. Köszönetet mondunk munkástársainknak és tagtársaink­nak, akik munkájukkal segítettek sikerre vinni piknikünket. Mr. Ilku adományozott egy sült csirkét kisorsolásra, de az eső mi­att nem lett kisorsolva, csak úgy lett eladva egy dollárért, amit a Munkásnak adományozott, ezúton mondunk köszönetet érte. — Frank Fülöp, vettek Pionérok árulják a Munkást Követésre méltó példás mun­­­­­ka, a lapárusítás terén Windsor, Önt.­­ A nyári munkák kezdetével a felnőttek kihúzódtak a farmokra, hogy egy kis ruhára valót keres­senek a télre. Akik bent marad­tak, azok el voltak foglalva az Otthon építéssel, úgyhogy a lap­árusítást a nőkre és gyerekekre kellett bízni. Azonban a nevelő munka hatott a munkásanyák ré­széről, mert rövid időn belül az egész lapárusítást pionérok végez­ték, úgyhogy minden fennakadás nélkül megyünk át a nyári idő ne­hézségein. De nemcsak az­­újság eladása terén végeznek jó munkát pionér­­jaink, hanem szervezetünk meghí­vóit is ők hordják ki, ami nagy­ban megkönnyíti annak a pár mun­kásnak és munkásnőknek a szer­vezeti munkáját, akik bent vannak a városban. Ebből tanulhat minden osztály tagsága, amelyeknél fennállnak a­­zok a nehézségek, ami nálunk fenn állt a múltban. Mi nem kénysze­rítjük gyermekeinket erre a mun­kára, hanem neveljük. Nem azért mennek a mi gyermekeink, mert félnek a fegyelemtől, hanem azért, mert tudják, hogy ők a munkás­osztály ügyét viszik előre. — Egy pinér apja. NEVESSÜNK! A JÓSNŐ: óvakodjék szőke ala­csony nőktől! A FÉRFI:­Már késő! Elvetem feleségül! * * * ÜGYNÖK A MUNKANÉLKÜLI­­HEZ — Vegyen egy koffert, barátom. — Mit csináljak vele? — Rakja bele a ruháját. — Rakjam bele a ruhámat! és járjak meztelen? ÍoGY LÁTJUK! -MI­­ p­OTHERMERE, vagy mint ■X ahogy a magyarok neve­zik Rétimre lapjai — ahon­nan a kuvasz szerzi híreit — újra hazug híreket közöltek világgá, amit a nagy kapita­lista lapok cáfoltak meg. Ez a háborús uszításban minden fasiszta sarcot felülmúló ko­holmány­gyártó azzal jött ki, hogy Sztálin rádióbeszéd­ben fordult a Szovjetunió népeihez,­­hogy készüljenek a háborúra. Úgy látszik, e­­zek szemrebbenés nélkül gyártják és kürtölik világgá hazug híreiket minden fele­lősség nélkül, dacára annak, hogy a közelmúltban már megbüntették hazugságáért. Ezek vállalkoznak Magyar­­ország védőszentjeinek, az ilyenek neveit foglalják imá­jukba a magyar papok. Szé­pen vagyunk az ilyen igaz­ság-apostolokkal. * * * kIAGYGYANTÉ urada­­■ á­lomból elcsaptak egy juhász-számadót, mert nem csókolt kezet egy nagy­úri asszonynak, mert lealázó­nak tartotta az ilyen kézcsó­­kolást. Az eset után 24 órá­val pucolni kellett a portá­ról. Ez a magyar urak által hirdetett testvériség és sze­retet, ha egy divatból kiment dámának nem csókol kezet a proli, akkor a kenyerétől is megfosztják. Szomorú a mu­­száj-szeretet, aminek keserű lesz az utóíze. * * * |"|J divat van Magyaror­­szágon, írja egy magyar­országi lap. A régi világban ott vásároltak a magyarok, ahol olcsóbb volt az áru, ma pedig ott, ahol a legdrágább, és az olvasó, hogy félre ne értse, még egyszer hangsú­lyozzuk, direkt ott, ahol a legdrágább. Igaz, hogy ez csak Németországgal szem­ben történik. De hát tudni kell, hogy a Nép és Hitlerék közt egy kis ráfizetés nem ronthatja el a barátságot; ez nem volna gavallérosság, ők pedig gavallérok az adófize­tők pénzéből. * * M­a­g­y­a­rországon mindig a halállal néz-e farkasszervet az, aki épüle­ten dolgozik — írják az ó­­hazai lapok. Az épületösz­­szeomlásokról szóló hírek annyira borzasztó sorozatát tárjánk elénk, hogy borza­­dály fut végig rajtunk, a nagy hanyagság és nemtörő­dömség hallatára. Külön ro­vatra volna szükség lapunk­nak, ami csak ezzel a kér­déssel foglalkozna, ha azt akarnák, hogy minden ilyen­ hír közölve legyen. Ezeket a híreket az úri sajtó elhallgatja, neki a munkásnép pusztulása nem fáj; ő helyesli a kormány politikáját, neki jól van ez, hisz ő is akarja, hogy pusz­tuljon minden elégedetlen ember, mert csak veszélyez­tetik a hereéletüket. Ha a munkások közül fel mer állni valaki, hogy a fen­ti állapotok ellen tiltakoz­zon, akkor kórusba ordítják: kommunista és egyformán fe­szísz meg-et kiáltanak felé. A szerencsétlenségek okozói helyett, a munkás ellen in­dítanak fegyelmi eljárást. KÜLÖNBSÉG KÜLÖNBSÉG —­ Veszedelmes helyzetben va­gyok barátom, akármit mondok a feleségemnek, az egyik fülén be­megy, a másikon kimegy, nem ér semmit. — Te még szerencsés vagy, ba­rátom. Az én feleségemnek ami a két fülén bemegy­, az a száján jön ki. M HALADÓ NŐVILÁG „AZ EGÉSZ MAGYAR NÉP EGY BOLDOG CSALÁD“ Írta: J. HORVÁTH­NÉ, Winnipeg L­EHET, többen is olvastak erről a nemzeti egyesülésről, amiről az alábbi sorok szólnak, de lehet, hogy még többen vannak azok, a­­kik nem. Nem célom gyalázni szü­lőhazámat, mert vágyva gondolok rá mindig és a benne nyomorgó ö­­reg szüleimre és testvéreimre, de gyűlölöm azt a benne uralkodó rendszert, mely azokat vérig szi­­polyozza és velük sok ezer mun­kástestvéremet. Halljuk csak a nemzeti testvéri egyesülést! B B­­­zalmas utasítást küldött ki a magyar miniszterelnök buda­pesti párthíveinek a múlt idők­ben. Ebben a tervben Budapestet véve alapul, megvázolja a “nem­zeti egyesülés” pártjának elnöke a fasiszta Magyarország tervrajzát. Minden házban lesz az egyesület­nek egy bizalmi embere, aki ellen­őrzi a többi lakókat, ráveszi arra, hogy hazafias újságokat olvassa­nak és távoltartja őket a nemzet­közi eszmétől. Ezek felelősek lesz­nek munkájukért a kerületi vezér­nek, aki majd gondoskodik, hogy a fasiszta egyesülés egy embere le­gyen minden egyesület, kör, ipar­testület és sport klub vezetőségé­ben, mely a kerületben tartja gyű­léseit. A kerületi vezér ellenőrizni fogja az ellenzék minden megmoz­dulást. Budapest pedig három ke­rületre lesz beosztva, mindhárom körzet élén egy vezér áll, ezek a körzeti vezérek pedig egyenesen a központi vezértől (Gömbös Gyulá­tól) kapják parancsaikat. E­BBEN a fasiszta és nemzeti e­­gyesüléses Magyarországban lesz egy nagy vezér, lesznek kiseb­bek és végül legkisebb vezérek. A közkatonákról azonban egy szó sincsen a tervezetben, az ő köte­lességük a vezéreknek engedelmes­kedni és lelkiismeretesen fizetni — mert fizetni, ez a magyar hiszek­egy legfőbb pontja. Az egyesülés minden tagjának tagdíjat kell fi­zetni, ezt­ a bíróság útján is kész behajtani a magyar kormány. Nem csoda! Hiszen a fegyverkezéshez ágyúk, tankok, repülőgépek vásár­lásához pénz kell azt pedig nem lehet kívánni a miniszterelnöktől, hogy a bankárok, grófok vagy ép­pen a vezérek zsebéből vegye ki a milliókat. Ezért van szükség köz­katonákra az egyesülés pártjában. M­ESSZE elszakadtunk Magyar­­országtól és sokan talán vál­lat vonnak ilyen hit hallatára, ta­lán igy gondolkoznak: Vigye az ördög, tiz éve vagyok már itt, mi közöm nekem ahhoz, hogy mit csi­nálnak odahaza? Hiszen ha itten E1 éken fordulok fel, odahaza a ka­kas sem kukorékol utánam. Azok a munkástársak, akik er­re az álláspontra helyezkednek,azt hiszik, hogy megszabadultak a ma­gyar fasizmustól azáltal, hogy át­keltek a tengeren. A magyar fa­sizmus is átkelt az óceánon és­­utá­nunk jött. A TABORURA és nyílt fasizmusra­­ készülnek Gömbösék. Hogy a tömegek szavát elnyomják, nem­zeti egységről szónokolnak és köz­ben néhány kiváltságos vezér ke­zébe összpontosítják a teljes ha­talmat. A magyar nép millióiból, katonákból, ágyútölteléket és adó­fizetőt akarnak csinálni. Ennek a tervnek a leplezésére dobták be a nemzeti egység jelszavát, mely­ben, mint Gömbös mondja, egy csa­lád tagja lenne minden magyar, testvér lenne az úr és a paraszt .Szinte jó volna megpróbálni, ha­zamenni és megölelni herceg Esz­­terházyt vagy gróf Bethlent s meg­kérdezni tőlük: “Hogy vagy test­vér?” Vájjon mit felelnének?) ■pGY nagy boldog családba kel­l összefogni a külföldön élő test­véreket is, hiszen a kanadai vagy amerikai dollár is van olyan jó mint a tiszazugi napszámos fillér­je és a délamerikai kivándorolt épp oly jó ágyúttöltelék lehet, mint a győri vagy a miskolci munkás Bátran megállapíthatjuk, hogy már­is bukkannak fel szélhámo­sok, akik testvéri nemzeti egyesü­lés jelszavával igyekeznek megfog­ni azokat a magyar testvéreket, akiket a haza arra kényszerített hogy vándorbotot vegyenek a ke­zükbe és nyakukba vegyék a szé­les világot. Szervezni és gyűjteni akarnak hogy mire gyűjtenek, arról nem kell részletesen beszélnünk. A szer­vezésnek pedig az lesz a fontossá­ga, hogy azok, akik az ő szerve­zetükbe beállnak, távol fognak ma­radni azoktól a szervezetektől, me­lyek a munkás helyzetének javu­­­­lásáért, munkanélküli biztosításért és a magyarországi politikai fog­lyok kiszabadításáért küzdenek. Minden tag, aki az ő szervezetük­be tartozik, egy elveszett katona a munkásság hadserege részére, így számítanak a Horthy-ügynökök. A­­ki az ő szervezetükbe tartozik, az nem fog sztrájkolni, nem fog tár­sadalmi biztosítást követelni, így hát a szervezetük egyszersmind a tőkések érdekét is szolgálja és en­­nek révén is csurran, cseppen va­lami a tarsolyba. ■JENDRÖDÖN, Békés megyében, magyar földműveseket és munkásasszonyokat gyilkoltak meg Horthy és Gömbös csendőrei. Pécsett, a bányászok a nyomortól hajtva, sztrájkba léptek, a magyar urak azzal feleltek, hogy halálra kínozták Hoffman Ottót. Rákosi M­átyást életfogytiglani börtönre í­­télték, sötétzárkába csukják és ét­­keztetik. Egy egész köny­vet lehet­ne ilyenekről írni. Tehát mondhat­ok, hogy az egész magyar nép egy boldog család, úr és paraszt sze­rető testvérek? Mi nem akarunk olyan család­ba tartozni, ahol testvérgyilkosok vannak. Nem nevezhetjük testvé­rinknek Horthyt, Gömböst, Héj­as Ivánt, Sweinitzer rendőrkapi­­ányt, Szemák bírót, Eszterházyt vagy Knausz Simon bankárt. Mi a magyar, német, cseh francia, spa­nyol, orosz és a többi nemzetiségű dolgozókat tartjuk testvéreinknek és velük akarunk békében, szere­­tetben élni. Ha pedig Gömbös csa­ládjának ügynökei fellépnek a m­a­­gyar dolgozók között, ígérjük, hogy minden erőnkkel küzdeni fo­gunk ellenük és le fogjuk leplezni őket, mint a becsületes dolgozó osztály ellenségeit. SZERKESZTŐI ÜZENET NŐI LEVELEZŐINKHEZ: Horváthné, Winnipeg: Ebben a számban csak a magyarországi tárgyú, nagyon érdekes cikkét hoz­zuk, a női csoport jelentését a kö­vetkező számban közöljük. * * * * * Az összes női olvasókhoz: Az u­tóbbi időben kizárólag Winnipeg­ről és Reginából kaptunk cikkeket a rovat részére, de nem akarjuk elhinni, hogy máshol ne volnának jó levelezőink, íróink. Női olva­sók, ne hagyják, hogy Nyugat és Kelet lemaradjon, írjanak a rovat részére. ­SZAKÁCSNŐ­(Zsuzsi Nénite!) “GAZFICKÓK” (SPITZBUBEN) SALZBURGI CSIGA Egy és egynegyed font jó liszt­ből kétharmad font disznózsírral, félfont porcukorral, 1 egész tojás­sal, 1 citrom reszelt héjával, ká­­véskanálnid fahéjjal, 1—2 szem szegfűborssal először sodrófa, majd kés segítségével tésztát dolgozunk ki. Ha túlságosan morzsolódik, ke­vés tejföllel segíthetünk a bajon. Két — nem egyenlő nagyságú — cipóra osztva a tésztát, a nagyob­­bikat kisujj vastagságúra nyújt­juk ki és kikent tepsibe helyezve, megkenjük tesztes szerinti lekvár­ral. A kisebbik rész tésztából rá­csot készítünk a lekvár tetejére, amit megkenünk tojássárgájával. Szép sárgára sütjük és még mele­gen daraboljuk föl kisebb négyze­tekre. Lepény forma helyett csinál­hatjuk úgy is, hogy az egész tész­tát kinyújtjuk, tetszés szerinti for­mákkal kiszaggatjuk, tojássárgá­jával megkenjük, ha tetszik, meg­hintjük darabosra vagdalt mandu­lával és úgy sütjük meg. Úgy is lehet, hogy a kerek formával ki­szaggatott, megsütött pogácsaala­kú süteményekből kettőt-kettőt összeragasztunk. Sokáig eláll. Egy font lisztet gyarródeszkárg helyezünk, a közepén mélyedést csi­nálunk a kocka élesztőt teszünk bele. Két tojássárgáját teszük hoz­zá, továbbá egy fél pince cukrot kevés sót és 1/2 pince vajat. Még annyi tejet öntünk hozzá, hogy ré­testésztakeménységű legyen. Utá­na mintegy 1/2 óráig pihentetjük Négyszögletesre nyújtjuk ki és­­ közepére 2/3 kemény — kévé liszttel meggyúrt — vajat teszünk Hajtogatva, négyszer nyújtjuk k­i— mint ahogy a levestésztát szok­tuk — közben mindig 1/2 óráig pi­hentetve. Végül kb. 1/2 cm. vastag­ságú lapra nyújtjuk ki, 1/4 font há­mozott, őrölt mandulát — amit •/, font cukorral és kevés fahéjjal ke­vertük el — hintünk a tetejére és dióspatkó módjára összecsavarjuk Ezt a hosszúkás, hengeralakú tész­tát 2—3 ujj széles karikákra sze­leteljük és a lapos oldalukra fek­tetve egymás mellét — nem nagyon közel egymáshoz — kikent tepsi­be rakjuk. Egy óra hosszáig állva hagyjuk és jó meleg sütőben meg­sütjük. A­­tészta készítése — egé­szen a sütés megkezdéséig — hi­deg helyen történik. Pengőt, leit, cseh koronát, dinárt a legjobb árfolyamokon PONTOS, GYORS ÁTUTALÁSOK KÁBELDÍJ 25 CENT — GYORSKÁBEL $1.00 ALEX, A, KELEN 1456 CITY HALL AVE. MONTREAL, QUE. HAJÓJEGYEK, AFHDAVITOK, KÖZJEGYZŐI OKIRATOK, ÓHAZAI BÉLYEGEK 3. OLDAL TUDOMÁNY -ISMERET AZ EMBER SZÁRMAZÁS­TANÁRÓL (Folytatás) Hybrecht még tovább négy és nemcsak a majmo­kat, hanem a félmajmokat is kirekeszti az emberhez ve­hető ősök sorozatából. A nagzatburkok és a korong­fainl méhlepény alkata sze­­■int sokkal ősibb emlősökkel, nevezetesen harmadkori ro­­varevőkkel kapcsolja össze az emberi lényt, mely azok­ból szerinte a Palaeopithe­­us iktatásával vezethető le. Kollman (1905) azt ta­nította, hogy az ember nem a majomtól ered, hanem a máj­mokkal együtt egy közös törzsalakból és erre az a kö­­rülmény vezette, hogy a fia-­­tal emberszabású majmok agykoponyája még határo­zottan az arckoponya rová­sára fejlődött ki. Dacqué szerint az emberi lény szin­tén igen régi, sok millió é­­ves, de minden geológiai kor­szakban az uralkodó állati típus alakját öltötte magára, anélkül azonban, hogy prog­resszív és specifikus (haladó és fajlagos) emberi jellegeit elvesztette volna. Ellenkező­leg, híven megőrizte a kéz ősi típusát és szerencsésen ál­lította az agyvelő szolgálatá­ba. Beik Kollmannhoz köze­ledik, amikor azt tanítja, hogy az ember magasabbren­dű specifikus jellegei az embrionális (magzati) fejlő­dés bizonyos fokán állandó­sultak szemben az embersza­bású majmokkal, amelyek­nek fejlődésében ezek csak átmenetileg vannak meg. I­­lyen jellegek pl. az arc- és agykoponya viszonya, a haj­zat eltűnése, a bőr festéka­nyagának hiánya, a fülkagy­ló jellegzetes alakja stb. E­­zeket szerinte a fejlődés meg­lasabbodására, tehát gátló tényezőkre lehet visszave­zetni. A belső elválasztással függnek össze és ugyancsak jellemző emberi bélyegek.

Next