Kanadai Magyar Munkás, 1936. szeptember (8. évfolyam, 20-32. szám)
1936-09-01 / 20. szám
1936 szeptember 1. ... LEVELEZŐINKTŐL... OLVASÓINK VÉLEMÉNYE Egy régi olvasó Kedves Szerkesztő Elvtársak! Lapunkon keresztül én is tudomást szereztem, hogy annak nevét meg akarjuk változtatni. Szőke elvtárs serkentő cikkét is helyeslem, hogy minden olvasó szóljon hozzá a vitához és mondja meg a véleményét úgy névcserére mint a lap tartalmára. Én mint lapunk régi olvasóira helyesnek látom, hogy ha a terjeszkedésre így jobb lehetőség lesz, úgy változtassuk meg lapunk nevét, hogy így mennél több értelmes munkást bevonhassunk olvasóink sorába, ami által sikerülni fog a sokat emlegetett egységfront kiépítése. A Munkás nevét részemről nagyon szeretem, mert ez szép név és kifejezője minden dolgozó elnevezésének. De ha változtatunk akkor adjunk olyan nevet, amelyen keresztül még melegebb összetartásra, egy táborba tömörítsük azon dolgozókat akiknek a létéért való harcát vezeti az erdőkön, bányákban, gyárakban, mezőkön úgy szellemi, mint fizikai munkásokét. Az ajánlatom: legyen lapunk neve “EGYSÉGFRONT” Maradtam munkástársi üdvözlettel Kiss Árpád, New Waterford N. I.vánítani. Amikor ezt a rovatot konvenciónk javaslatára a szerkesztőség megindította, azzal a szándékkal tette, hogy egyes nevek mellett fognak majd állást foglalni az olvasók. Amint látjuk az idáig beérkezett véleményből, a munkástársaink nem ezt tették, hanem minden egyes hozzászóló új névajánlattal jön, de az idáigi ajánlatok mellett nem foglal állást egy sem, pedig szerintem már idáig jelent meg annyi elfogadható név, amiből könnyen lehetne válogatni. Szerintem a jövőben a hozzászólások a már megjelent nevekhez szóljanak és foglaljanak állást, valamelyik mellett, mert így csak anynyit tud a szerkesztőség és az olvasó közönség is, hogy névcserét akarunk, de egy név mellett sem foglalnak állást, ami egyet jelent a fölösleges vitával. Szeretik a lapunk mostani nevét Az idáig beérkezett véleményből azt látjuk, hogy a legtöbb hozzászólaló csak feltétel mellett- ha muszáj változtatni a nevet, akkor - teszi meg az ajánlatát, kihangsúlyozva azt, hogy a Munkás neve elég jó és nem azért ajánlja a névcserét, mintha nem volna megelégedve, hanem hogyha a szükség úgy kívánja, aláveti magát a többség akaratának és csak végső esetben teszi meg a név ajánlatát. Ez azt tükrözi vissza, hogy a Munkás idáigi olvasói nem szívesen válnak meg a Munkás névtől, amit már nem egy hozzászólásban kifejtettek. A hozzászólók hivatkoznak arra, hogy testvérlapunk, a Worker is megváltoztatta nevét: Daily Clarion lett belőle. Azonban a magyarság körében más a helyzet, mert amíg a Worker a középosztály kedvéért vagy annak megközelítését tartotta szem előtt, addig ez nekünk magyar munkásoknak nem probléma, mert Kanadában nincs úgynevezett középosztályhoz tartozó tömegünk. Ami van, az a dolgozók tömegéhez mérten annyira elenyésző, hogy nem szükséges kampányszerűen foglalkozni velük. Elsősorban azért, mert nagyrészben olyanok, akik egyenesen a magyar kormány utasítására jöttek az itteni magyarságután, hogy annak szellemi vezérei legyenek. A másik része pedig olyan egyénekből tevődik össze, akik mindenáron érdemeket várnak a Horthy-Gömbös kormánytól és így tudatos ellenségei a munkásosztálynak. Az az elenyésző kis töredék, amely nem csatlakozott sem a reakcióhoz, sem a mozgalmunkhoz idáig, nem azért nem jött közénk, mert lapunk neve Munkás volt, hanem azért, mert túl szektáriánus volt viselkedésünk velük szemben éppen úgy, mint a többi sokezer munkással szemben, akik még mindig távol állnak mozgalmunktól. Szerintem a szektáriánizmus leküzdése nem abban áll, hogy egy pár egyén kedvéért (?) lapunk nevét megcseréljük, hanem abban, hogy a sokezres tömeget megnyerjük, ezt pedig nem kimondottan a névcserével, hanem a helyes politikával, lapunk szellemének népszerűsítésével érjük el. Ha úgy látjuk, hogy lapunk nevét mégis szükséges lesz megcserélni, akkor próbáljunk más érveket felhozni, ami szükségessé teszi. A magyar vonatkozású középosztályra való hivatkozás, a fent elmondottak alapján szükségtelen. Még egy sokat emlegetett pontot kell tisztáznunk. A konvenció nem határozta el a névcserét, csak ajánlotta, hogy az olvasók véleményét kikérje a szerkesztőség a lapon keresztül és ha a többség úgy látja és a hozzászólások kellően kifejtik a névcsere szükségességét, úgy a kibővített félévi Intézőbizottsági gyűlése fog dönteni. Tehát csak a hozzászólások után lesz határozat. Sem a szerkesztőség, sem a K. I. B. gyűlése nem fog az olvasók többségének nézete ellen határozni.— Dezső Tamás. Ragaszkodik a többség nézetéhez A Munkás nevét ha cseréljük, szerintem éppen úgy mint a “Worker”-t, hogy Harsonának nevezték, adjuk mi is azt a nevet, a mi lapunknak. Máskülönben alávetem magam a többség határozatának. Juhász István Nacrine, Alta. Meg van elégedve lapunk mostani nevével Tisztelt Elvtársak! A névcseréhez csak annyit, mivel a lapunk mostani nevével meg vagyok elégedve, hogy lapunk szélesebb körben terjedhessen ajánlom az alábbi nevet. “EGYESÜLJÜNK” Üdvözlettel, Rádi Mihály, Iron Springs, Alta. Hozzászólás az idáigi vitához Figyelemmel kísérem a Munkás névcseréjével kapcsolatos vitát, ami idáig megjelent lapunk hasábjain, amihez magam is szükségesnek látom a véleményemet nyil Lengyel József VISEGRÁDI UCCA TÖRTÉNELMI RIPORT 66. is a sportügyekben. Ennek a derék „szocialistának sikerült valami módon kieszközölnie, hogy Brüll Alfréd a „Magyar Testgyakorlók Köre“, egy polgári sportegylet elnöke „vissza“kapjon egy nagyobb pénzösszeget, mégpedig nem szovjet-, hanem a régi, a lánckereskedésben ázsiós, „kék“ pénzben. Ez dupla kijátszása volt az akkori pénz- és bankrendeletnek. Érthető, hogy érdeklődtem a pontosabb részletek iránt. Egyszer a szerkesztőségi telefonon beszéltem a dologról informátorommal. Másnap hátrajön hozzám Jancsó, mert ez még Jancsó idejében volt. — Mit beszélt maga tegnap Bíróról telefonon?—kérdezte Jancsó ijedten. — Itt van nálam Weltner, Bíró és még egy sereg ember. Ki akarják magát végezni. Hát mi van? Elmondtam Jancsónak, miről van szó. — Én még egyebet is elhiszek erről a bandáról — mondta Jancsó, — de most nem tehet mást, mint tagad. Bementünk a főszerkesztői szobába, ahol már ott ültek a nagy karosszékekben a szocdemek. Weltner mint egy inkvizitor fogadott, s meg kell hagyni, szórókszóra elmondta az előző napi telefonbeszélgetést, hogy azt mondtam a telefonba: „Ezért kitekerjük a pasi nyakát“ és minden egyéb szóvirágot. Én közben már nyugodtan gondolkodhattam a feleleten. Végighallgattam Weltner szóáradatát és csak ennyit mondtam: — Kérem, szembesítse velem, aki ezt az állítólagos beszélgetést hallotta. Weltner vörös lett mint a pulyka, Bíró meg sárga mint a sajt. Weltner makogott: — Majd még lesz folytatása az ügynek. A folytatás persze elmaradt. De megakadt az én nyomozásom is. Weltnerék ezzel elárulták, hogy már a diktatúra elején kémkedtek utánunk. Sajnos, mi alig vetettünk ügyet erre a kémkedésre. Lebecsültük az ellenfelet. De hogy is lehetett volna másképp. „Egy-két ellenforradalmi megmozdulást, néhány korrupciót le kell gyalulni és aztán helyben vagyunk. ..“ AZ ÉLEN AZ IFJAK Az ifjúmunkásmozgalom, mely még a diktatúra előtt teljesen a párt befolyása alá került, most osztatlanul a miénk, a diktatúráé volt. Itt nem tudott becsempészkedni a szociáldemokrata ellenforradalom, itt tényleg a szocializmus megvalósításán dolgozott az ifjúmunkásság: kurzusok folytak, ment a tanulás, a szervezés. S mikor a frontra kellett menni, akkor a frontra ment a fél vezetőség. .. A „Vörös Újság“ szerkesztőségében szerkesztettem az ifjak lapját, az „Ifjú Proletár“-t is. Ez jobb munka volt mint a sovány „kultúr“ rovat, több munkát is fordítottam rá. Az általános optimizmus adta meg ennek a lapnak is a jellegét. Inkább tanító mint politikai arculata volt a lapnak. S még a tanító cikkekben is túlsúlyban voltak a természettudományi cikkek. Legjobb munkatársaim a mérnökcsoportból kerültek ki. Ifjú medikusokkal is írattam cikket. A cikkek érdekesek voltak, népszerűen írottak, megfogták a fiúk fantáziáját. Sok ifjúmunkás jött fel, akikkel megbeszéltem a lap tartalmát, akik kritizáltak, tanácsot adtak. Én egy cikksorozatot írtam a tudomány hasznáról, funkciójáról az emberi társadalomban. A technikai és természettudományos cikkek mellett még adtam egy csomó szépirodalmat. De ebben már hiány volt. Kénytelen voltam kivonatosan Tolsztoj „Úr és szolga“ című elbeszélését adni, mert nem találtam jobbat. Majdnem egészen hiányoztak a történelmi cikkek. Még nagyobb hiány volt aktuális politikai cikkekben. Csak néha ébredtem fel egy pillanat idejéig a gyakorlatra. Ha elkerültem az íróasztal mellől. Az ifjúmunkások agitátorképzőjében tartottam kurzust: „Hogyan agitáljunk“. A résztvevők közt kevés volt a munkás. Egy-két kivétellel diákok, gimnazisták voltak, akiket „érdekelt“ az ügy, akik „meg akarták nézni“, mit is lehet ezeken a kurzusokon tanulni? Ezért mindjárt av- Kanadai Magyar Munkás Jól sikerült a Munkás javára rendezett piknik Több mint 600-an részt — Langton. Ont. — Lelkes hangulatba jött össze a környék farmersága és munkássága a lapunk javára rendezett piknikünkre augusztus 23-án. Meglátszott a tömegen, hogy megértik a célt, melynek érdekében az összejövetelt rendeztük. Ilyen kis farmervárosban szenzáció, ha 600 ember egy csoportba összejön. Dacára, hogy az eső úgy 6 óra táljon megzavarta mulatságunkat, mégis elég szép anyagi eredménynyel zárult. A költségek levonásával a tiszta haszon $62.70, amiből a Munkás javára mellékelten küldünk $50.00-t, a többit visszatartjuk a szeptember 6-án rendezendő piknikünk előkészítésére. Ezúton is köszönetet mondunk a környék munkásainak és farmerjainak, akik úgy anyagilag, mint erkölcsileg sikerre vitték piknikünket. Köszönetet mondunk munkástársainknak és tagtársainknak, akik munkájukkal segítettek sikerre vinni piknikünket. Mr. Ilku adományozott egy sült csirkét kisorsolásra, de az eső miatt nem lett kisorsolva, csak úgy lett eladva egy dollárért, amit a Munkásnak adományozott, ezúton mondunk köszönetet érte. — Frank Fülöp, vettek Pionérok árulják a Munkást Követésre méltó példás munka, a lapárusítás terén Windsor, Önt. A nyári munkák kezdetével a felnőttek kihúzódtak a farmokra, hogy egy kis ruhára valót keressenek a télre. Akik bent maradtak, azok el voltak foglalva az Otthon építéssel, úgyhogy a lapárusítást a nőkre és gyerekekre kellett bízni. Azonban a nevelő munka hatott a munkásanyák részéről, mert rövid időn belül az egész lapárusítást pionérok végezték, úgyhogy minden fennakadás nélkül megyünk át a nyári idő nehézségein. De nemcsak azújság eladása terén végeznek jó munkát pionérjaink, hanem szervezetünk meghívóit is ők hordják ki, ami nagyban megkönnyíti annak a pár munkásnak és munkásnőknek a szervezeti munkáját, akik bent vannak a városban. Ebből tanulhat minden osztály tagsága, amelyeknél fennállnak azok a nehézségek, ami nálunk fenn állt a múltban. Mi nem kényszerítjük gyermekeinket erre a munkára, hanem neveljük. Nem azért mennek a mi gyermekeink, mert félnek a fegyelemtől, hanem azért, mert tudják, hogy ők a munkásosztály ügyét viszik előre. — Egy pinér apja. NEVESSÜNK! A JÓSNŐ: óvakodjék szőke alacsony nőktől! A FÉRFI:Már késő! Elvetem feleségül! * * * ÜGYNÖK A MUNKANÉLKÜLIHEZ — Vegyen egy koffert, barátom. — Mit csináljak vele? — Rakja bele a ruháját. — Rakjam bele a ruhámat! és járjak meztelen? ÍoGY LÁTJUK! -MI pOTHERMERE, vagy mint ■X ahogy a magyarok nevezik Rétimre lapjai — ahonnan a kuvasz szerzi híreit — újra hazug híreket közöltek világgá, amit a nagy kapitalista lapok cáfoltak meg. Ez a háborús uszításban minden fasiszta sarcot felülmúló koholmánygyártó azzal jött ki, hogy Sztálin rádióbeszédben fordult a Szovjetunió népeihez,hogy készüljenek a háborúra. Úgy látszik, ezek szemrebbenés nélkül gyártják és kürtölik világgá hazug híreiket minden felelősség nélkül, dacára annak, hogy a közelmúltban már megbüntették hazugságáért. Ezek vállalkoznak Magyarország védőszentjeinek, az ilyenek neveit foglalják imájukba a magyar papok. Szépen vagyunk az ilyen igazság-apostolokkal. * * * kIAGYGYANTÉ urada■ álomból elcsaptak egy juhász-számadót, mert nem csókolt kezet egy nagyúri asszonynak, mert lealázónak tartotta az ilyen kézcsókolást. Az eset után 24 órával pucolni kellett a portáról. Ez a magyar urak által hirdetett testvériség és szeretet, ha egy divatból kiment dámának nem csókol kezet a proli, akkor a kenyerétől is megfosztják. Szomorú a muszáj-szeretet, aminek keserű lesz az utóíze. * * * |"|J divat van Magyarországon, írja egy magyarországi lap. A régi világban ott vásároltak a magyarok, ahol olcsóbb volt az áru, ma pedig ott, ahol a legdrágább, és az olvasó, hogy félre ne értse, még egyszer hangsúlyozzuk, direkt ott, ahol a legdrágább. Igaz, hogy ez csak Németországgal szemben történik. De hát tudni kell, hogy a Nép és Hitlerék közt egy kis ráfizetés nem ronthatja el a barátságot; ez nem volna gavallérosság, ők pedig gavallérok az adófizetők pénzéből. * * Magyarországon mindig a halállal néz-e farkasszervet az, aki épületen dolgozik — írják az óhazai lapok. Az épületöszszeomlásokról szóló hírek annyira borzasztó sorozatát tárjánk elénk, hogy borzadály fut végig rajtunk, a nagy hanyagság és nemtörődömség hallatára. Külön rovatra volna szükség lapunknak, ami csak ezzel a kérdéssel foglalkozna, ha azt akarnák, hogy minden ilyen hír közölve legyen. Ezeket a híreket az úri sajtó elhallgatja, neki a munkásnép pusztulása nem fáj; ő helyesli a kormány politikáját, neki jól van ez, hisz ő is akarja, hogy pusztuljon minden elégedetlen ember, mert csak veszélyeztetik a hereéletüket. Ha a munkások közül fel mer állni valaki, hogy a fenti állapotok ellen tiltakozzon, akkor kórusba ordítják: kommunista és egyformán feszísz meg-et kiáltanak felé. A szerencsétlenségek okozói helyett, a munkás ellen indítanak fegyelmi eljárást. KÜLÖNBSÉG KÜLÖNBSÉG — Veszedelmes helyzetben vagyok barátom, akármit mondok a feleségemnek, az egyik fülén bemegy, a másikon kimegy, nem ér semmit. — Te még szerencsés vagy, barátom. Az én feleségemnek ami a két fülén bemegy, az a száján jön ki. M HALADÓ NŐVILÁG „AZ EGÉSZ MAGYAR NÉP EGY BOLDOG CSALÁD“ Írta: J. HORVÁTHNÉ, Winnipeg LEHET, többen is olvastak erről a nemzeti egyesülésről, amiről az alábbi sorok szólnak, de lehet, hogy még többen vannak azok, akik nem. Nem célom gyalázni szülőhazámat, mert vágyva gondolok rá mindig és a benne nyomorgó öreg szüleimre és testvéreimre, de gyűlölöm azt a benne uralkodó rendszert, mely azokat vérig szipolyozza és velük sok ezer munkástestvéremet. Halljuk csak a nemzeti testvéri egyesülést! B Bzalmas utasítást küldött ki a magyar miniszterelnök budapesti párthíveinek a múlt időkben. Ebben a tervben Budapestet véve alapul, megvázolja a “nemzeti egyesülés” pártjának elnöke a fasiszta Magyarország tervrajzát. Minden házban lesz az egyesületnek egy bizalmi embere, aki ellenőrzi a többi lakókat, ráveszi arra, hogy hazafias újságokat olvassanak és távoltartja őket a nemzetközi eszmétől. Ezek felelősek lesznek munkájukért a kerületi vezérnek, aki majd gondoskodik, hogy a fasiszta egyesülés egy embere legyen minden egyesület, kör, ipartestület és sport klub vezetőségében, mely a kerületben tartja gyűléseit. A kerületi vezér ellenőrizni fogja az ellenzék minden megmozdulást. Budapest pedig három kerületre lesz beosztva, mindhárom körzet élén egy vezér áll, ezek a körzeti vezérek pedig egyenesen a központi vezértől (Gömbös Gyulától) kapják parancsaikat. EBBEN a fasiszta és nemzeti egyesüléses Magyarországban lesz egy nagy vezér, lesznek kisebbek és végül legkisebb vezérek. A közkatonákról azonban egy szó sincsen a tervezetben, az ő kötelességük a vezéreknek engedelmeskedni és lelkiismeretesen fizetni — mert fizetni, ez a magyar hiszekegy legfőbb pontja. Az egyesülés minden tagjának tagdíjat kell fizetni, ezt a bíróság útján is kész behajtani a magyar kormány. Nem csoda! Hiszen a fegyverkezéshez ágyúk, tankok, repülőgépek vásárlásához pénz kell azt pedig nem lehet kívánni a miniszterelnöktől, hogy a bankárok, grófok vagy éppen a vezérek zsebéből vegye ki a milliókat. Ezért van szükség közkatonákra az egyesülés pártjában. MESSZE elszakadtunk Magyarországtól és sokan talán vállat vonnak ilyen hit hallatára, talán igy gondolkoznak: Vigye az ördög, tiz éve vagyok már itt, mi közöm nekem ahhoz, hogy mit csinálnak odahaza? Hiszen ha itten E1 éken fordulok fel, odahaza a kakas sem kukorékol utánam. Azok a munkástársak, akik erre az álláspontra helyezkednek,azt hiszik, hogy megszabadultak a magyar fasizmustól azáltal, hogy átkeltek a tengeren. A magyar fasizmus is átkelt az óceánon ésutánunk jött. A TABORURA és nyílt fasizmusra készülnek Gömbösék. Hogy a tömegek szavát elnyomják, nemzeti egységről szónokolnak és közben néhány kiváltságos vezér kezébe összpontosítják a teljes hatalmat. A magyar nép millióiból, katonákból, ágyútölteléket és adófizetőt akarnak csinálni. Ennek a tervnek a leplezésére dobták be a nemzeti egység jelszavát, melyben, mint Gömbös mondja, egy család tagja lenne minden magyar, testvér lenne az úr és a paraszt .Szinte jó volna megpróbálni, hazamenni és megölelni herceg Eszterházyt vagy gróf Bethlent s megkérdezni tőlük: “Hogy vagy testvér?” Vájjon mit felelnének?) ■pGY nagy boldog családba kell összefogni a külföldön élő testvéreket is, hiszen a kanadai vagy amerikai dollár is van olyan jó mint a tiszazugi napszámos fillérje és a délamerikai kivándorolt épp oly jó ágyúttöltelék lehet, mint a győri vagy a miskolci munkás Bátran megállapíthatjuk, hogy máris bukkannak fel szélhámosok, akik testvéri nemzeti egyesülés jelszavával igyekeznek megfogni azokat a magyar testvéreket, akiket a haza arra kényszerített hogy vándorbotot vegyenek a kezükbe és nyakukba vegyék a széles világot. Szervezni és gyűjteni akarnak hogy mire gyűjtenek, arról nem kell részletesen beszélnünk. A szervezésnek pedig az lesz a fontossága, hogy azok, akik az ő szervezetükbe beállnak, távol fognak maradni azoktól a szervezetektől, melyek a munkás helyzetének javulásáért, munkanélküli biztosításért és a magyarországi politikai foglyok kiszabadításáért küzdenek. Minden tag, aki az ő szervezetükbe tartozik, egy elveszett katona a munkásság hadserege részére, így számítanak a Horthy-ügynökök. Aki az ő szervezetükbe tartozik, az nem fog sztrájkolni, nem fog társadalmi biztosítást követelni, így hát a szervezetük egyszersmind a tőkések érdekét is szolgálja és ennek révén is csurran, cseppen valami a tarsolyba. ■JENDRÖDÖN, Békés megyében, magyar földműveseket és munkásasszonyokat gyilkoltak meg Horthy és Gömbös csendőrei. Pécsett, a bányászok a nyomortól hajtva, sztrájkba léptek, a magyar urak azzal feleltek, hogy halálra kínozták Hoffman Ottót. Rákosi Mátyást életfogytiglani börtönre ítélték, sötétzárkába csukják és étkeztetik. Egy egész könyvet lehetne ilyenekről írni. Tehát mondhatok, hogy az egész magyar nép egy boldog család, úr és paraszt szerető testvérek? Mi nem akarunk olyan családba tartozni, ahol testvérgyilkosok vannak. Nem nevezhetjük testvérinknek Horthyt, Gömböst, Héjas Ivánt, Sweinitzer rendőrkapiányt, Szemák bírót, Eszterházyt vagy Knausz Simon bankárt. Mi a magyar, német, cseh francia, spanyol, orosz és a többi nemzetiségű dolgozókat tartjuk testvéreinknek és velük akarunk békében, szeretetben élni. Ha pedig Gömbös családjának ügynökei fellépnek a magyar dolgozók között, ígérjük, hogy minden erőnkkel küzdeni fogunk ellenük és le fogjuk leplezni őket, mint a becsületes dolgozó osztály ellenségeit. SZERKESZTŐI ÜZENET NŐI LEVELEZŐINKHEZ: Horváthné, Winnipeg: Ebben a számban csak a magyarországi tárgyú, nagyon érdekes cikkét hozzuk, a női csoport jelentését a következő számban közöljük. * * * * * Az összes női olvasókhoz: Az utóbbi időben kizárólag Winnipegről és Reginából kaptunk cikkeket a rovat részére, de nem akarjuk elhinni, hogy máshol ne volnának jó levelezőink, íróink. Női olvasók, ne hagyják, hogy Nyugat és Kelet lemaradjon, írjanak a rovat részére. SZAKÁCSNŐ(Zsuzsi Nénite!) “GAZFICKÓK” (SPITZBUBEN) SALZBURGI CSIGA Egy és egynegyed font jó lisztből kétharmad font disznózsírral, félfont porcukorral, 1 egész tojással, 1 citrom reszelt héjával, kávéskanálnid fahéjjal, 1—2 szem szegfűborssal először sodrófa, majd kés segítségével tésztát dolgozunk ki. Ha túlságosan morzsolódik, kevés tejföllel segíthetünk a bajon. Két — nem egyenlő nagyságú — cipóra osztva a tésztát, a nagyobbikat kisujj vastagságúra nyújtjuk ki és kikent tepsibe helyezve, megkenjük tesztes szerinti lekvárral. A kisebbik rész tésztából rácsot készítünk a lekvár tetejére, amit megkenünk tojássárgájával. Szép sárgára sütjük és még melegen daraboljuk föl kisebb négyzetekre. Lepény forma helyett csinálhatjuk úgy is, hogy az egész tésztát kinyújtjuk, tetszés szerinti formákkal kiszaggatjuk, tojássárgájával megkenjük, ha tetszik, meghintjük darabosra vagdalt mandulával és úgy sütjük meg. Úgy is lehet, hogy a kerek formával kiszaggatott, megsütött pogácsaalakú süteményekből kettőt-kettőt összeragasztunk. Sokáig eláll. Egy font lisztet gyarródeszkárg helyezünk, a közepén mélyedést csinálunk a kocka élesztőt teszünk bele. Két tojássárgáját teszük hozzá, továbbá egy fél pince cukrot kevés sót és 1/2 pince vajat. Még annyi tejet öntünk hozzá, hogy rétestésztakeménységű legyen. Utána mintegy 1/2 óráig pihentetjük Négyszögletesre nyújtjuk ki és közepére 2/3 kemény — kévé liszttel meggyúrt — vajat teszünk Hajtogatva, négyszer nyújtjuk ki— mint ahogy a levestésztát szoktuk — közben mindig 1/2 óráig pihentetve. Végül kb. 1/2 cm. vastagságú lapra nyújtjuk ki, 1/4 font hámozott, őrölt mandulát — amit •/, font cukorral és kevés fahéjjal kevertük el — hintünk a tetejére és dióspatkó módjára összecsavarjuk Ezt a hosszúkás, hengeralakú tésztát 2—3 ujj széles karikákra szeleteljük és a lapos oldalukra fektetve egymás mellét — nem nagyon közel egymáshoz — kikent tepsibe rakjuk. Egy óra hosszáig állva hagyjuk és jó meleg sütőben megsütjük. Atészta készítése — egészen a sütés megkezdéséig — hideg helyen történik. Pengőt, leit, cseh koronát, dinárt a legjobb árfolyamokon PONTOS, GYORS ÁTUTALÁSOK KÁBELDÍJ 25 CENT — GYORSKÁBEL $1.00 ALEX, A, KELEN 1456 CITY HALL AVE. MONTREAL, QUE. HAJÓJEGYEK, AFHDAVITOK, KÖZJEGYZŐI OKIRATOK, ÓHAZAI BÉLYEGEK 3. OLDAL TUDOMÁNY -ISMERET AZ EMBER SZÁRMAZÁSTANÁRÓL (Folytatás) Hybrecht még tovább négy és nemcsak a majmokat, hanem a félmajmokat is kirekeszti az emberhez vehető ősök sorozatából. A nagzatburkok és a korongfainl méhlepény alkata sze■int sokkal ősibb emlősökkel, nevezetesen harmadkori rovarevőkkel kapcsolja össze az emberi lényt, mely azokból szerinte a Palaeopitheus iktatásával vezethető le. Kollman (1905) azt tanította, hogy az ember nem a majomtól ered, hanem a májmokkal együtt egy közös törzsalakból és erre az a körülmény vezette, hogy a fia-tal emberszabású majmok agykoponyája még határozottan az arckoponya rovására fejlődött ki. Dacqué szerint az emberi lény szintén igen régi, sok millió éves, de minden geológiai korszakban az uralkodó állati típus alakját öltötte magára, anélkül azonban, hogy progresszív és specifikus (haladó és fajlagos) emberi jellegeit elvesztette volna. Ellenkezőleg, híven megőrizte a kéz ősi típusát és szerencsésen állította az agyvelő szolgálatába. Beik Kollmannhoz közeledik, amikor azt tanítja, hogy az ember magasabbrendű specifikus jellegei az embrionális (magzati) fejlődés bizonyos fokán állandósultak szemben az emberszabású majmokkal, amelyeknek fejlődésében ezek csak átmenetileg vannak meg. Ilyen jellegek pl. az arc- és agykoponya viszonya, a hajzat eltűnése, a bőr festékanyagának hiánya, a fülkagyló jellegzetes alakja stb. Ezeket szerinte a fejlődés meglasabbodására, tehát gátló tényezőkre lehet visszavezetni. A belső elválasztással függnek össze és ugyancsak jellemző emberi bélyegek.