Kanadai Magyar Munkás, 1936. október (8. évfolyam, 33-46. szám)
1936-10-01 / 33. szám
4. OLDAL KANADAI ----- -3 "-1" F2 MUNKÁS Megjelenik minden kedden, csütörtökön és szombaton Előfizetési ár: Kanadában 1 évre $3.00, félévre $1.76, , 9 negyedévre 90 cent. 9 Egyesült államokba $3.50, más külföldi államokba $4.00. Minden levelet, csekket és Money Ordert küldJeki KANADAI MAGYAR MUNKÁS : Box 154 Gen. P. O., Toronto, Ont., Canada; Telefonszám: Elgin 6097 ,, Levélben küldött pénzekért felelősséget nem vállalnak. * A FRANCIA FRANK VÁLSÁGA AZ a 200 dúsgazdag család, mely mindenható ura Franciaország közgazdaságának és pénzügyeinek, olyan sokszor támadtak a frank ellen, hogy annak elértéktelenedését most már a Blum-kormány képtelen megakadályozni.. Mint első oldalas hírben beszámolunk, a francia frank válsággal áll szemben. Ha a Blum-kormány elfogadta volna a Kommunisták Franciaországi Pártjának javaslatát és adót vetett volna ki a nagyjövedelmekre, akkor ma a frankot nem kellene devalválni. A Blum-kormány nem akarta elfogadni a kommunisták azon javaslatát, hogy a válság költségeit fizettessük meg a gazdagokkal és ma a munkások életszínvonala süllyedés előtt áll, mert a pénz értéktelenedése nyomán az árak emelkednek. Érinteni fogja ez nemcsak a munkásokat, hanem a farmereket és a középosztályt is. AZ A KÉRDÉS merül most már fel, miképen lehet a népet az új csapástól megmenteni? A kommunisták szerint elsősorban arra kell vigyázni, hogy az ellenség képtelen legyen összeroppantani a népfrontot, mely kénytelen a frankot értékteleníteni. Másodsorban arra kell vigyázni, hogy a munkabérek lépést tartsanak az áremelkedésekkel s a kisemberek megtakarított pénze el ne vesszen. Harmadszor, büntetni kell azokat a bankárokat, akik azért igyekeztek válságba vinni a frankot, mert hasznot akartak belőle; el kell bánni a spekulátorokkal, akik pénzelik a fasisztákat arra, hogy lázadjanak a kormány ellen, mely kénytelen volt devalválni. * » » ■*.FRANCIAORSZÁG példája leckét adott nekünk. A bankárok, gyárosok és ügynökeik nem akarják a válság árát megfizetni. A pénzváltók utolsó lehelletükig vért akarnak kifacsarni a kisemberek testéből. Kanadában tovább vágják a segélyeket, tovább tartják a kiszáradt vidékeken az adósságok java részét, nem törlik el az adót a tönkrejutott farmvidékeken és nem emelik a munkabéreket az élelmiszerek árainak emelkedésével. Támadnak minden olyan intézkedést, mely a kisemberek válairól levenné a terheket. Támadják a nagytőkések a Szovjetunióval visszaállított kapcsolatot, mert az olcsóbb szén árt a kanadai báróknak, akik akkora árat kérhettek, amekkora nekik jól esett. Hallani sem akarnak arról, hogy az ország szegénymilliói olcsóbb fűtőanyaghoz jussanak, mert akkor nekik is engedni kell az árakból, lemondani a nagy hasznokról, ha haszonforrásaikat nem akarják bezárni. Újabb leckét kaptunk arra, hogy a profitszomjas tőkésekkel nem lehet kesztyűs kézzel bánni. Ha nem akarnak a kisembereken segíteni, kényszeríteni kell őket. * MINDNYÁJAN A BÉKÉÉRT! A BÉKE Világkongresszusa, mely mostanában Brüsszelben ülésezett, a következő négy pontból álló békeprogramot fogadta el egyhangúlag: 1. A békeszerződési kötelezettségek szentségének elismerése. 2. A fegyverzetek csökkentése és korlátozása nemzetközi egyezmények által és a profit kizárása a fegyvergyártásból és a kereskedelemből. 3. A Nemzetek Szövetségének megerősítése a háború megakadályozására kollektív biztonság és közös támogatás szervezése által. 4. Hathatós gépezet felállítása, a Nemzetek Szövetségén belül, ama nemzetközi körülmények orvoslására, melyek háborúra vezethetnek. EZt a programot, melyet eredetileg Cecil őrgróf javasolt, szocialisták, szakszervezetiek, liberálisok, írók, kormányfők, kommunisták, nők és ifjak írták alá, akik minden fontosabb országból jötek össze, köztük Kanadából is, melyet parlamenti tagok, békemozgalmiak és Tim Buck, a Kommunisták Kanadai Pártjának titkára képviseltek. Tim Buck, mielőtt még visszatért volna, a Daily Clarionban közölt cikkében, erősen kihangsúlyozza annak szükségességét, hogy Kanada összes békeerői e négypontú program köré sorakozzanak. Az ilyen erők közé tartoznak nemcsak azok, akik a kapitalizmus megszüntetését akarják, hanem sokan azok, akik ha nem is akarnak társadalmi változást, kollektív biztonságot és közös akciót akarnak bármely katonai támadó ellen. Ezért kell megerősíteni munkánkat a békéért a nemzetközi program alapján. LAZA: hajlékony szervezetre van szüksége a békemozgalomnak, hogy a béke minden hívét magába foglalhassa és hogy a békeakció legszélesebb szabadságát kaphassa meg minden csoport. A radikális munkások, szakszervezetiek, CCF-tagok, kommunisták feladata, hogy megerősítsék a békemozgalmat, építsék a Kanadai Háború- és Fasizmusellenes Szövetséget, hogy Kanada jogosan foglaljon helyet a békéért való harcban. Kollektív biztonság vagy kollektív pusztulás — ez a kérdés. Jelszavunk ez legyen: MINDNYÁJAN A BÉKÉÉRT! Támadja Blumot a francia jobboldal PÁRIZS. — A francia kabinet a frank devalválását javasolta a parlamentben, mire a jobboldaliak éktelen lármát csaptak. Minden acsarkodásuk ellenére a többség Blum mellett szavazott. A kommunista képviselők most tárgyalják a frank sorsát és valószínűleg a kormány mellett fognak szavazni, ha a devalválással a dolgozó lakosság helyzetén segíteni tud a kormány. Kanadai Magyar Munkás TOVÁBB FOLYNAK AZ ELSZÁNT KÜZDELMEK (Folytatás az 1. oldalról) jött, amidőn a kormány hajója meg akarta akadályozni a fasiszta csapatszállítást és muníciólerakást. A heves harcban a kormány Gravina nevű hajója léket kapott és gyorsan sülyedni kezdett. A SOS jelekre elősiető francia hajó megmentette a legénységet. Az Almirante Fernandey kormányhajó elmenekült, de megrongálva. Zumaya mellett viszont a kormány csatahajósai tüzeltek nagy károkat okozva az öböl fasisztáinak. Malagából három kormányhajó sietett az öbölbe, hogy megakadályozza a fasisztákat abban, hogy az öblöt elblokádozzák a loyalista várostól. Bár a tenger nagyon háborgott, mégis sikerült Zumaya kellős közepébe 12 incses löveget küldeni, ami számos helyen tűzvészt indított meg. A csatahajók este tértek viszsza Bilbaóba. A kormány három rombolóhajója és három tengeralattjárója kereste a fasiszta flottát. A lojalista kiegészítő csapatok lassan mennek előre Eibar felé, ahol Bourbon herceg életét vesztette s ahol heves harcok folynak. Eibart okvetlen meg kell menteni, mert itt gyártják éjjel-nappal a kormánycsapatok számára a géppuskákat és revolvereket. A fasisz- t ták ezt a várost még e héten szeretnék elvenni a kormánytól. NÉMETORSZÁG BERLIN. — Hitler Adolf újabb rendelete értelmében a háború alatt született épkézláb ifjakat a nemzeti színek alá szólította. Körülbelül 300.000 újabb ágyútölteléket kapott ezzel a német hadsereg a világ békéje ellen. Nemzetek Szövetsége GENF, Svájc. — Kanada miniszterelnöke kijelentette itt, hogy nincs szándékában olyan aktáknak aláírni, amik értelmében Kanada automatikusan háborúba menne egy világháború esetén. Egyébként a miniszterelnök folyton ingadozik a brit politikusokkal, akik ingadozása mögött mindig aljas népellenes tervek lappanganak. 1036 október 1. Kik a felelősek Spanyolországért? VILÁGFRONT | IGy-ESERű gyümölcsét eszi a spa- Anyol nép demokráciáért küzdő rétege a “semlegesség” elvének, melyet az örökké alattomos Anglia indítványozott és Franciaország gyáva kormánya támogatott. Csoda lesz, ha Spanyolország el nem vesz s ha nem vesz, akkor azt csak az elszántan harcoló spanyol népnek lehet köszönni, melyet elárultak a demokráciával hencegő országok a szükség és veszedelem legkomolyabb óráiban. Szerte a világon a munkások fügetlen megmozdulása biztatólag hatott, de közelről sem segíthetett annyit, mint a fasiszták mérhetetlen mennyiségű segélyküldése a fasiszta hadaknak. Éppen most jelentették a kapitalista lapok, hogy a fasiszták oly motorizált erővel hatoltak Toledóba, aminet csak Addis Abeba bevételénél láttunk. Kell-e ennél nagyobb bizonyíték arra, hogy, a fasisztákat idegen hatalmak segítették, míg a spanyol nép egyedül küzdött, bámulatos hősiességgel. Kétségkívül szép munkát végeztek mindazok, akik részvétüket adományokkal és azok gyűjtésével fejezték ki, mégsem tettük meg mindazt, amit távol Spanyolországtól megtehettünk volna a demokrácia védelmében. (Például Torontóban mi magyarok aznap este tartottunk teaestélyt, mikor a Massey Hall-ban demonstrálnunk kellett volna a szakszervezetekkel a spanyol nép harca mellett. — R. A. S.) Ahol a spanyol nép védelmére gyűlések vannak, minden munkásnak ott kellene tolongni, hogy minél hatalmasabb tömeg nevében ÍRTA: J. BALOGH Most, hogy a Szovjetunióban leleplezték és kivégezték a 16 nagystílű politikai szélhámost, felelevenedett a mi ellenzékecskénk is mindenfelé. Nagyhangún tárgyalják az esetet, és a burzsoá reakciós sajtóval szép összhangban, ők is átkozzák a “sztálini terrort,” kritizálják a Harmadik Internacionálé intézkedéseit, a Szovjetuniót. A trockista-zinovjevista banda, a tárgyalások során őszintén beismerte, hogy a politikai programjuk hiánya vitte őket az ellenforradalom útjára. Ha nincs programjuk, akkor mégis mi az oka, hogy a mi magyar ellenzékieskéink (akiknek 99%-a a Komintern programjával nincs tisztában), annyira védőszárnyaik alá szedték ezt a terrorista bandát? Mi az oka annak, hogy ezek az emberek, akik már felismerték az osztályhelyzetüket, minden ellenszolgáltatás nélkül végzik el a munkásmozgalomban ugyanazt a romboló munkát, amelyet a burzsoázia spiclijei csak jó fizetésért hajlandók elvégezni? Mit vezeti ezeket az embereket erre? ■ Próbáljuk analizálni őket. Nem könnyű munka, mert, bár , a romboló munkájuk a “trockista” közös nevező alá hozta őket, mégis úgyszólván egyénenként más az ok, amiért erre az útra tértek. Egy részük egyenesen tiltakozik ellene, hogy ő trockista lenne (annak dacára, hogy ugyanúgy cselekszik, mint a trockisták) ,más részük viszont büszkén döngeti a mellét, hogy ő bizony trockista, anélkül, hogy fogalma is lenne arról, hogy mi az a trockizmus. Kapitalista rendszer alatt élünk. Ennek a rendszernek a nevelését kaptuk. Magunkon viseljük (többé kevésbé) annak jelegzetes hibáit: önzés, hiúság, uralomvágy, kapzsiság, stb. Azok az emberek, akik felismerték osztályhelyzetüket és besorakoztak a munkásmozgalom soraiba, sem az “angyalok", hanem ezekkel a hibákkal teleitatott emberek soraiból verbuválódnak. A munkásmozgalom segíti tagjait hogy levesék magukról a kapitalista rendszer által rájuk rakott ezen szennyes ruhákat. Ez azonban csak olyan mértékben sikerül nekik, amilyen mértékben ezek a rossz tulajdonságok meg vannak náluk, amilyen erősek maguk az egyének szellemileg és amilyen mértékben a környezetük hatást gyakorol rájuk. Minden munkásnak saját, jól felfogott érdeke, hogy besorakozzon a munkásmozgalomba és elősegítse saját maga és osztálya felszabadítását, mivel, ha ezt nem teszük, akkor a burzsoázia olyan rabságba dönt bennünket, amely keserves úr lesz nemtörődömségünkért. Ugyanekkor a munkásmozgalom annál több áldozatot kíván tagjaitól, minél jobban felismerték azok osztályhelyzetüket, minél jobban megismerték a burzsoázia elleni harc módjait és ael követelhessük a kormánytól a spanyol demokrácia megvédését. Elmulasztottunk elég nyomást gyakorolni a demokratikus kormányokra, melyek blokádja fojtogatja a spanyol népet, ahelyett, hogy életmentő fegyvert adtak volna mindenek előtt és mindenek felett. NEM akarunk felületesek lenni, mikor azt mondjuk, hogy éppen az a tény, hogy oly örült módnak szükségességét. Ha már most egy, önzéssel alaposan felruházott egyén bekerül a mozgalomba, az éppúgy megtanulja az osztályharc módjait, látja annak szükségességét, mint azok, akik kevésbbé önzőek és akik, éppen ezért, hajlandók többet tenni és áldozni osztályuk érdekében, mint az önzők. Azt azonban az sem fogja beismerni, hogy azért nem áldoz és dolgozik, mert önző, hanem (egyik tudatosan, másik tudat alatt) kifogásokat keres saját önzésének takarására. Becsmérli azoknak a munkáját, akik többet tesznek nála, “kritizálja” a vezetőséget (ő azonban nem igen hajlandó vezető pozíciót vállalni, mert az munkával jár), stb. Ezen áskálódó munkájánál, természetesen, ellenállásra fog találni azok részéről, akik őszintén dolgoznak. Azok visszavágnak (sok esetben gorombábban, mint kellene), így aztán az úr, a dolgozók és kifogást keresők között, mindig szélesebb lesz. Egész biztosan fognak ezek találni valami ürügyet arra, hogy “megsértődjenek” és nyíltan idén és becstelen eszközökkel törtetnek a fasiszták Madrid felé,mutatja gyöngeségüket. Azt is hangsúlyozni akarjuk, hogy a spanyolbelháború és Mussolini afrikai háborrúja között nincs hasonlóság. Mussolini azért tudott oly gyorsan haladni, mert gyarmatait jól előkészítette a háborúra és az etnióp tömegek nem voltak megszervezve az ellenállásra. Ezzel szemben a spanyol nép egységesen a odavágják, hogy ők “nem dolgoznak ilyen bandával.” Amikor idáig eljutottak, akkor már sokkal könnyebb tovább menni: kezdik kritizálni a kommunista pártot, a Szovjetuniót, sőt odáig elmerészkednek, hogy nyomorúságos kis tudásukkal, törpe egyéniségükkel még a Harmadik Internacionálét, a világ forradalmárjainak legjobbjaiból összeállított ezen hatalmas szellemi gépezetet is bírálgatni merik. Ugyanide vezethet — bár más után — a nagymérvű hiúság is. Ezek az egyének könnyen megsértődnek, ha valaki a munkájukat bírálni meri. Ha náluk tehetségesebbek kerülnek előre, mindjárt tétlenekké válnak ( még abban az esetben is, ha addig aktív tagjai voltak a mozgalomnak). Ha nem az ő javaslatukat fogadják el, akkor kárörömmel állapítják meg, hogyha a tervbe vett munka sikertelenül végződik, hogy: “azért van, mert nem az övék volt az igaza, sőt nagyon sok esetben titokban dolgoznak is az ellen a javaslat ellen, amelyet az e javaslat mellett kormánya mellett áll és jobban fegyverzett, mint Ethiópia népe volt s ezért még győzhet és győzött volna már régen, ha a spanyol fasiszták egyedül harcoltak volna, ahogy egyedül harcolt Mussolini a négerek ellen, bár tagadhatatlan, hogy neki is adtak bizonyos fokig segítséget Ethiópia árulói. Gyönge a fasiszták hinterlandja, mert a partizáncsapatok meg nem szűnve és eredményesen támadják tukkal szemben elfogadtak. Sértett hiúság is odavezet, hogy ezek is “haragba lesznek” a mozgalommal. A folyamat ettől kezdve majdnem ugyanaz, mint az önzőknél: a dolgozók, a vezetők, a szervezet “kritizálása”, becsmérlése és így tovább. Bár ezeknek az egyéneknek nagy részét ügyes taktikázás mellett lehet használni a mozgalomban és a rendszer által bennük túlságosan kifejtett rossz tulajdonságokat, nagy mértékben lehet javítani, de azzal számolnunk kell, hogy lesznek köztük olyanok, akikben sokkal nagyobb az önzés, akik sokkal többre tartják a saját hiúságukat, mint a munkásmozgalmat, akiket tehát mi nem leszünk képesek kinevelni. S mivel ezek nagy része már felismerte az osztályhelyzetét, nem megy tehát vissza a hazafias vagy vallási szervezetekbe, hanem, ha a munkásszervezetekből teljesen kiebrudalták őket, akkor keresnek egy kis csoportot, amely forradalmi hangokat penget ugyan, de mégis állást foglal a forradalmi munkásmozgalommal szemben. Ebnnél a csoportnál találnak megnyugtatást lelkiismeretükre és szabad utat nyelvüknek, hogy megbosszulhassák magukat a “rajtuk esett sérelem” miatt. Ezek a mi “troekistácskáink”, a renegát munkásmozgalmiak. A munkásmozgalom kezdő, gyönge elemei könnyen bedőlnek nekik és befolyásuk alá kerülhetnek olyanok is, akikből a munkásmozgalom hasznos tagjai lehetnének. Ezeknek a megmentése elsőrendű kötelességünk, mert ha ezek az elemek egy városban nagyon elszaporodnak, akkor szinte lehetetlenné teszik az egészséges munkát. Pletykálkodásukkal, gúnyolódásukkal lekicsinyelnek, beszennyeznek mindent és mindenkit, aki és ami a munkásmozgalomhoz tartozik. Ezekre a pletykákra és piszkos szószátyárkodásokra egyenként felelgetni szinte lehetetlenség. A fő veszély ott van, hogy a tőlünk távol álló munkások úgy ismerik ezeket, mint “kommunistákat,” s így, ha ezek valami roszszat mondanak mozgalmunkról, azt sokkal jobban elhiszik, mintha a reakció tagja mondja azt, mert: “ezek csak tudják, hisz’ benne vannak.” Így aztán az általuk meg- fertőzött munkásokat mozgalmunkhoz közelebb hozni roppant nehéz, kész martalékai lesznek ezek tehát a reakciónak. Tegyünk meg mindent, hogy ezeket az “ellenzéki” csoportokat szétrobbantsuk. Próbáljuk meg, hogy a csoport “magját” ismét beállítssuk a mozgalomba s ezzel elhallgattassuk. Ha pedig ez nem sikerül és nyíltan dolgoznak a munkásmozgalom ellen, nyilt vitára kell őket hívni és az előtt a tömeg előtt, ahol mocskolódásukat terjesztik, őket leleplezni és lehetetlenné tennni. Az általuk félrevezetett, gyen ge, de jóhiszemű elemek (ha a-zoknak kellő előkészítést adtunk) , azt, míg a kormány újabb erőfeszítéseket tesz, ideiglenesen nyerhetnek bár még a fasiszták, a háborút mégis elveszthetik. Olyan megsemmisítő csapások, amiket Managada mellett kapott a fasiszta erő, Frankó háttere, még könnyen véget vethet a fasiszták minden erőlködésének. Ha a madridi fronton olyan hőstetteket visznek véghez a munkáscsapatok, mint a Guadarrama hegyekben, akkor a kormány javára fordulhat a "hadiszerencse”. • NEM egyezünk ugyanakkor azzal a brit katonai szakértővel, aki szerint “a kormány veszthet, de a fasiszták soha sem nyerhetnek.” Azt hisszük, hogy a brit szakértő szerint a spanyol tömegeket soha sem lesznek képesek fasiszta diktatúra alá hajtani, ha mégoly erőszakosan is akarják katonai erőszakkal uralni az országot. Mi azt hisszük, hogy egy fasiszta győzelem esetén a spanyol fasiszták, idegen fasisztáktól támogattatva rá fogják erőszakolni diktatúrájukat a népre még akkor is, ha azt csak a nép nyakának kitekerésével érhetik el. Spanyolország nem reménykedhetik egy kimerült ellenfél gyengeségében, hanem csak annak teljes kipusztításában. A Talavera frontján nem Madrid megmentéséért folyik a harc féképen. Ha a harcok teljes jelen- t tőségét képesek vagyunk megértteni, akkor tudjuk, hogy ott a világ fasizmusa ellen folyik a harc. Ha leverik a spanyol Népfrontkormányt, azt meg fogja érezni nemcsak a spanyol nép, hanem még a kanadai magyar munkásmozgalom is, de meg fogja azt érezni a világ minden sarkában a legkisebb munkásmozgalom is. A fasiszták és azok legjelentéktelenebb szimpatizálója is sokkal kihívóbban fog hencegni és a fasiszták általában erősebbnek fogják érezni magukat. AZ ÖSSZES spanyol lapok — a népfrontiak — minden csapás ellenére erősek maradnak abban a bizalomban, hogy a demokrácia, az igazság erőinek győzni kell, a fasizmusnak végre is veszni kell. A népkormány tagjai és táborai soraiban nincs aggodalom, félelem, bár jól tudják, hogy a fasiszták katonai fölényben vannak, akiket a katonailag legjobban felszerelt idegen fasiszta hatalmak támogatnak. A kormány oldalán áll a spanyol lakosság túlnyomó többsége, akik összeforrva még leverhetik az ellenséget, minden katonai fölény dacára. Nagyon gyorsan megy már a lakosság védelmi képzése, míg a frontokon folyik a véres harc. Éjjel-nappal gyártják az új felszerelést. A munkások szakadatlanul öntik izzadságukat, hogy megadhassák az égetően szükséges segítséget. Harci jelentésekből, hírlapokból, énekeikből és jelszavaikból tudjuk, hogy a spanyol nép oly hősiesen küzd, hogy közöttünk nagyon sokan nem vagyunk méltóak hozzájuk, önmegtagadással, életük kockáztatásával harcolnak és szégyenítik meg a nagyhangú szobaforradalmárokat, a haszontalan szájhősöket, a lusta semmirevalókat, akiket sehol sem lehet komoly munkára felhasználni. És ezek a hősök nem csupán magukért, a spanyol demokráciáért, hanem az egész világ dolgozóiért harcolnak, ők az egész világ fasizmusára mérnek hatalmas csapásokat. Adjunk meg minden tőlünk telhető, megadható segítséget spanyol testvéreinknek, mert értünk véreznek, mert igazán nagyon megérdemlik. Adjunk, gyűjtsünk. Tömegesen menjünk fel oda, ahol szó esik a spanyol demokrácia megvédéséről, az ilyen leleplezésekkor rendszerint otthagyják őket és a munkásmozgalomnak megnyerhetők. Bármennyire fájna is nekünk, hogy le kell bunkóznunk olyan elemeket, akik már felismerték osztályhelyzetüket, mégis meg kell azt tennünk, ott, ahol már más megoldás nincs, mert egy ilyen “külső fekély" rombolja a mozgalmat, akadálya lehet annak egységének, egészséges menetének — ki kell tehát operálni. Meg kell ezt tennünk annál is inkább, mert a burzsoázia által beküldött romboló provokátorok is ilyenformán csinálják a jóhiszeműség köpenye alatt a romboló munkájukat. Nekem az a véleményem, hogy bűn szemet hunyni akár “jóhiszemű’, akár fizetett rombolók munkája előtt. Jó lenne, ha mások is hozzáfűznék ehhez tapasztalataikat és véleményüket, mert ennek a kérdésnek a tisztázása a kanadai magyar munkásmozgalomban elsőrendű fontossággal bír. MIBŐL LESZ A CSEREBOGÁR? MUSSOLINI ÉS AGYUTÖLTELÉKEI. — A fasiszta ifjúsági szervezetek 25.000 tagja volt felvonulóban a líuce előtt a röviddel ezelőtt Róma mellett tartott ünnepeken. Lejtőböl töltik a hágót Szalonbútort ajándékozott Magyarország az új népszövetségi palotának A magyar kormány díszes várószalont adományozott az új népszövetségi palotának. A szalont a nagykövetek szalonjának nevezték el. Itt várakoznak majd azok, akik a Népszövetség főtitkárához akarnak bejutni. A bútorokat a palota berendezésével harmóniában, de magyar díszítésekkel készíteték el. JAPÁN TOKIÓ. •— A hadsereg és tengerészet hatalmas vezérei újabb nyomást gyakoroltak a kormányra, mely habozik erélyesebben előléptetni Japán rablóterveit. A militaristák azt akarják, hogy a japán kormány teljes átszervezésen menjen keresztül és a országot háborús alapra szervezzék. Tanultak Belgrádban JUGOSZLÁVIA urainak, reszkető urainak szeme Spanyolországon van. Félve gondolnak arra, hogy J.szláviában az 1931-es spanyol választások ismétlődjenek meg, amikor Alfonz királyt elküldték idegen országok sportpályáira. Kitalált valamit a szerb urak kormánya arra, hogy a választások ne járjanak hasonló eredményekkel náluk. Belgrád elrendelte, hogy az országban nem egyszerre lesznek a választások, hanem vasárnaponként mindig másutt válasszanak a polgárok elöljárókat, hogy a kormány arra az esetre, ha a nép nagyon lelkesedne egyes vidékek kedvező eredmélnyei miatt, képes legyen foganatosítani a kellő intézkedéseket, melyek megvédik az urak érdekeit. Valami 60 vagy legfeljebb 70 községnek szabad egy vasárnap megválasztani a köztisztviselőit. Ezeknek a választásoknak valamikor novemberben lenne vége. A szavazások legnagyobb része Savska Banovinában folyik. Több mint 70 község már szavazott is és a kormány jelöltjei nem kapták meg a szavazatok 10%-át sem. Az ellenzéki jelöltek kapták meg az állások mindegyikét. Új népfront LATIN-AMERIKÁBAN, közelebbről meghatározva, Argentínában egy új, folyóirat jelent meg “NÉPFRONT” címen. Mint neve is elárulja, abból a célból, hogy a népfront eszméit terjessze, népszerűsítse Latin-Amerika ezen fontos, iparilag nagyon jelentős részében. Az említett folyóirat legutóbbi száma az Argentínai Szocialista Párt röviddel ezelőtt megtartott 23. kongresszusával foglalkozik. Azok, akik támogatták a népfront eszméit, nyertek a választásoknál. A kongresszus vezérkarába olyan embereket választottak, mint a szilárd fasisztaellenességéről híres Repeto. A kongresszus elfogadta az egységfront-küzdelem programját s amikor ezt felolvasták, nagy tapsvihar tört ki. Nagyjelentőségű esemény ez, mert Argentína kormánya ismerten a legreakciósabbja Latin-Amerikának, mely nem egyszer adott segítséget Brazília antifasisztái ellen és elsők között sietett segítséget adni a spanyol fasisztáknak is. Mindezek mellett Argentína a német fasiszták egyik fontos működési terepe, de dolgoznak itt Mussolini ügynökei is, akik, különösen Buenos Airesben, nagyon bátrak. A népfront eszméi most már nyertek Argentínában, Brazíliában és Chilében. Ezek az országok Dél- Amerika legfontosabb országai. * * * * Abd-el-Malek Torres antifasiszta A RIFF nemzeti vezér, Abd-el- Malek Torres, a nyilvánosság elé lépett és kijelentette, hogy hallani sem akar tovább a spanyol fasisztákról. Tovább ment ennél. Keményen megtámadta ocsmány politikájukat. Kiáltványt adott ki, lázított a fasiszták ellen a saját neve alatt és tisztázta, miszerint semmi köze a spanyol lázadókhoz.Nagy jelentőséggel bír ez a hír, amenynyiben Frankó fasiszta generális őt választotta meg a spanyol marokkói mohamedánok vallásos vezérévé s emellett neki van a legszorosabb összeköttetése az izlámokkal rokonszenvező csoportokkal a kelet felé. Maguk a felkelők beismerték, hogy emiatt vált lehetetlenné a sorozás a spanyol marokkóiak között. ***** Új katonai szervezet Németországban "TIATÁRVÉDELEM” cím alatt új katonai szervezet létesült Németországban. Ennek a katonai szervezetnek megalakítására Németország rendes hadseregének főparancsnoksága adta az utasítást. Az új katonai szervezetnek Csehszlovákia határán kell majd szolgálatot teljesítenie. A szervezet tagjai mind 25 éven felüliek, de nem neveztetnek aktív katonáknak de azért ott képzik ki őket, ahol a rendes hadsereg legénységét. Rendkívüli egyenruhájuk is van, de azért nem katonák, szerintük. ***** Támadják a francia semlegességet BLUM “semlegessége” mely anynyi vért követel Spanyolországban, kemény támadás központja, számos szocialista képviselő részéről Franciaországban, így például Jean Zyromski, a jól ismert baloldali szocialista parlamenti tag a népfront “Szabad Tribün" című lapjában ezt írta: “Tudnunk kell — szemethunyni a tény előtt bűn volna —hogy a köztársasági hadsereg, dacára bátorságának, számbeli erejének, nem rendelkezik a győzelemhez szükséges felszereléssel. Az ellenség állása már hetek óta javul, mert kitűnően vannak felszerelve. Németország és Olaszország sohasem állottak meg a lázadók segítségében. Ennélfogva a spanyol köztársaság a legnagyobb veszélyben van s ha a francia kormány nem semmisíti meg eddigi ferde felfogását, nem tudom támogatni. Ha megindítjuk a segítséget, nem jelenti azt, hogy rendszeres, szakadatlan támogatást kell adnunk. Akik azt mondják, hogy a mi beavatkozottunk háborúhoz vezet, azoknak azt mondom, hogy a spanyol köztársaság leverése még biztosabban ahhoz vezet, mert a fasiszták fontos stratégiai területhez jutnak.“