Kanadai Magyar Munkás, 1936. november (8. évfolyam, 47-58. szám)

1936-11-03 / 47. szám

1939. november [HM­D Of toLAG] Amerika nagyszerű Öregasszonya Németországnak megvolt a Klá­ra Zetkinje Spanyolországban La Pasionária lelkesíti és vezeti a nő­ket a jelenlegi válságos harcok­ban, de Amerikának is van egy di­namikus, kedves, a munkások ál­tal országszerte elismert és sze­retett női vezére, akit úgy szólíta­nak, hogy Mother Bloor. Hetvennégy éves már ez a kis­termetű de kimagasló vezére az amerikai munkásságnak, akit mint feleség, anya és elvtárs is­mernek már közel 50 éve a moz­galomban. Haja fehér, arcán a 74 év már vonalakat hagyott, de a harciasságából és lelkesedéséből még semmit sem veszített. Szel­lemben Mother Bloor mindig ifjú marad, mert halad a kor fejlődé­sével, mert a haladás eszméjét kö­veti és harcol mind az ellen ami elavult, öreg és reakciós. Jelenleg körúton van ez a ki­tartó harcos. Mindenütt szeretettel fogadják, a munkásokat kiváló e­­gyéniségével megnyeri, mert érzi a nép bajait és tud a nép nyelvén beszélni. Kíméletlenül harcol minden el­len ami fasiszta irányzatú. . . . Egy alkalommal egy kétórás be­szédje végén ökölbeszorított ke­zekkel és villogó szemekkel a kö­vetkezőket mondotta: ,,Sohasem nyugszunk abba, hogy a mi országunkból egy Né­metországot, vagy Olaszországot csináljanak. Nem tűrjük, hogy a fasizmus kémjei, a Hearst-ök és Cclughlin-ok és a többiek szétver­jék a gyűléseinket. Minden erőnk­kel ellent fogunk állni. Féljenek azok, akik ostorozzák a munkás­ságot, elfojtják a szabadszólást és bevezetnék Hitler koncentráci­ós táborait.“ Mother Bloor kevés jót remél­het már az életből, de azért harcol megfélemlíthete­tlenül, mert vesz­tenivalója nincs, ugyanakkor te­het és tesz olyan szolgálatot osz­tályáért, mely sietteti az új rend­szer megteremtését , amelyre ö­­rökké emlékezni fog és hálás lesz a jövő generáció. Mistatimból... Saskatchewan ezen kicsi ma­gyar környékéről kaptunk egy le­velet, mely felhívja figyelmünket arra, hogy ott is létezik női cso­port és máskor a női csoportok kalauzából ne hagyjuk ki. Nagyon helyesen tette Mrs. Bod­nár, hogy figyelmeztetett, öröm­mel veszünk tudomásul ilyen jelen­téseket. Mrs. Bodnár a csoport megbí­zásából jelenti, hogy a csoport 18-án gyülésezett és a tagtársnők többek között megtárgyalták a női rovatunk kérdését és nagyon fontos és érdemes dolognak tart­ják a szakácsnő és a divat min­ták közlését. Továbbá foglalkoztak a kézimun­ka és színdarab tanulással. Re­méljük,a következő jelentés bőveb­ben foglalkozik majd a csoport működésével. Könyörületből agyon­verte anyját A csehszlovákiai Jedlka község­ben szörnyű esemény történt. Knie Anna 53 éves özvegyasszonyt la­kásán borzalmas sérülésekkel esz­méletlenül találták. Bevitték a kór­házba, ahol rövidesen meghalt. Jelentkezett a csendőrségen a meg­ölt asszony 23 éves fia és elmon­dotta, hogy anyját ő ütötte agyon, mert az esztendők óta beteg és olyan szörnyű fájdalmai voltak, hogy nem tudta tovább nézni kín­lódását. A további nyomozás so­rán megállapították, hogy a fia­­talember minden keresetét anyja gyógykezelésére költötte. (15.) ütötte, míg érte. Darvas József: Gyermekéveimből ki se fogta a lovakat, csak szaladt az istálló­ba, összeszedte a holmijait és engem kézenfogott. — Visszahozatlak a csendőrökkel — kiabált utánunk a gazda. — Csak az kell magának! Tudom, istenem, fel­gyújtom a tanyáját... A hirtelen lepergett, borzasztó esettől egész bó­dultan lépkedtem a bátyám mellett. Utat nem is kerestünk: szántáson, vetésen keresztülvágtunk. Sötét volt az este, csak a csillagok hunyorogtak fönt mint apró mécsesek. — Most mi lesz? — szólaltam meg végre sze­­pegve. — Mi lenne? — felelt a bátyám könnyedén. — Csinálom tovább, amit abbahagytam. A hangján azért éreztem, hogy remeg és nem olyan bizakodó, mint az elkiáltott szavak. Nem akart előttem gyengének mutatkozni. — Pedig milyen szép volt ez a nap­­— mondtam még sóhajtva. Bátyám megállt és kiterjesztett karral r­utatott szét a sötétségben, akár a pap, mikor áldást oszt és a hangja is nagyon komoly volt: — Szép lenne itt az élet, ha nem mások barmai volnánk, ha a magunk földjébe akaszthatnánk az ekét. .. Addig kutyáké itt a sorsunk és a bérünk mellé szidást és verést is kapunk eleget. Most en­gem is megvert a gazda, de egyszer majd erős leszek és visszaütök . . . Lépteink halkan dobbantak a frissen szántott földeken és az utolsó mondat bizakodásától mint­ha szomorúságunk is széjjelfoszlott volna, mint pirkadatban az éji sötétség. Hogy egyszer majd erősek leszünk ... Darvas elevenen leírt szemelvé­nye ezzel véget ért. Az egész mű rö­videsen sajtó alá kerül és füzet a­­lakjában ki lesz adva. A megrendeléseket máris meg le­het tenni. K. M. Munkás és Farmer Klubok Központja, Torontó, Ont., Box 483 Gen. P. O. Darvas József: Gyermekéveimből ÁRA 5 C. Lapunk e részén ezután egy vagy két rövidebb haladó elbeszélést fo­gunk közölni. Közben be fogjuk szerezni a jelenlegi haladó magyar irodalom egyik remekét, melyet könyvalakban is ki fogunk adni. Következő számunkban közlés a­­lá kerül: Hamvas H. Sándor: HAJRÁ...! a­ Hasznos tudnivaló Törött üvegdarabszilánkokat ve­szélyes hagyni a padlón,különösen ahol gyermek van, ezt legkönnyeb­ben vizes újságpapírral lehet fel­szedni. Elszórt cukrot­ is legköny­nyebb így felszedni. * * * * * Lágymeleg fürdővel csillapítha­tunk leggyorsabban egy fáradt és éhes gyermeket. Lefekvés után, egy néhány perces olvasás szin­tén nagyon jó a gyermeknek, ez elhallgattatja és rendszerint gyor­san el is alszik így anélkül, hogy vízzel és egyéb kívánságokkal zak­latná a szüleit. ***** A tojást tartsuk hűvös helyen lezárva, ha azt akarjuk, hogy meg­tartsa frisseségét. Ha nincs kel­lően lezárva, a'to­jáshaj finom pó­rusain átszivárog' a különböző é­­telek szaga. * * * * * A lakk cipő, öv, vagy retikül to­vább szebb marad, ha kifényesít­jük rendes padlóvakszel. MEGVAKULT A KISLÁNY, ELÍTÉLTÉK AZ ANYÁT Kis Józsefné kispesti asszony állott kedden a pestvidéki törvény­szék előtt vádlottképpen. Gondat­lanságból okozott súlyos testi sér­tés címén ■ emelték­­vádat'.­ellene" kisleánya egyik szemének megva­­kulása miatt. Az asszony ugyanis szalmiákszesszel férget irtott és a szal­miákszeszes üveget az asz­talon hagyta. Az üveget egyéves Katalin nevű kislánya egy óvatlan pillanatban magára rántotta és a maró folyadék a szerencsétlen kis­leány egyik szemét kiégette. Az anya könnyek között védekezett. A törvényszék Kisnét 15 napi fog­házra ítélte, de az ítélet végrehaj­tását felfüggesztette. Az ítélet indoklása megállapítja, hogy a szerencsétlen anya éppen eléggé megbünhödött már azzal, hogy kisleánya egyik szemére megva­kult. Hová fejlődött a női divat női (Folytatás) A harisnya pályafutása A harisnyakötőgépet William Lee anglikán lelkész találta föl­­ 1589-ben. Azt mondja a történet, hogy menyasszonya naphosszat ha­risnyát kötött és ettől az unalmas munkától akarta megszabadítani. A harisnya jelentősége akkor kezdett emelkedni, amikor a szok­nya divatosabbá vált. Akkor kezd­tek rája több gondot fordítani, a­­mikor egyre több és több vált lát­hatóvá belőle. Egyes vidékek népi viselete még máig is megőrizte, hogyan lett díszesebb a női haris­nya. Színes, tarka, különböző kö­tésű harisnyákat, sokszor népmű­vészeti remekeket láthatunk a pa­­rasztlányok és asszonyok lábán. A harisnya igazi fénykorszakát mégis csak a világháború utáni i­­dők hozták meg, amikor a selyem­­harisnya viselete általános lett. Akkor kezdtek a nők váratlanul egészen rövid, térdig, sőt térden felül érő szoknyákban járni. Ak­kortól kezdődik a harisnya ve­zető szerepe a női önözésben, ab­ban az időben szaporodtak és ha­talmasodtak el a harisnyagyárak. William Lee, aki 1589-ben szerel­mesét az idegölő harisnyakötéstől akarta megszabadítani, amikor megszerkesztette az első harisnya­­kötőgépet, ugyancsak csodálkoz­nék ha látná a modern harisnya­­gyártó üzemeket, a gépek mellett a nőmunkásokat, ezeket a kiuzso­­rázott, néhány fillér órabérrel fi­zetett párnákat és azután látná, hogy munkájukat, a különböző se­lyemharisnyákat 1.28 p.-tól 20— 30 pengőig árulják az üzletekben. Ezek a­­ lányok ezerszer többet szenvednek, mint egykor az ő menyasszonya, mert nemcsak a gépesített munka idegromboló egyformaságában telnek napjaik, hanem emellett még annyit sem keresnek, hogy életüket embersé­gesen élhessék. így volt ez akkor is amikor csip­kével bőven "díszített "fehérnemű­ket hordtak a nők a csipkeverő­­lányok szemevilága és tüdővészes halála árán, így van ez ma is, a­­mikor a gépek gyártják a csipkét, gépek gyártják a harisnyát, a hímzést, a nőmunkások idegeiből és kiuzsorázott életéből. A dáma nem gondol erre sem, amikor fel­húzza, sem amikor leveti haris-­­­nyáját, a dáma nem érez közössé­get azokkal, akik dolgoznak. Ami­kor húszpengős harisnyáját végig­simogatja a lábán, dehogyis gon­dol arra, hogy ez a harisnya olyan nő keze alól került ki, aki odahaza nem tud kenyeret adni gyermekei­nek és az áruházban is olyan nő kezéből vette át a húszpengős ha­risnyát, aki negyvenpengős havi­fizetésből él, öltözködik, táplálko­zik, dolgozik és még rá is moso­lyog­(FOLYTATJUK) Terjeszd a munkássajtót! ix A­N­A­I *­A­i Gazdag • magyarok? Egy pár héttel ezelőtt a Híradó­t szeretném megkérdezni, hogy me­­bejelentette, hogy uj papot fog e­lyik kanadai magyar papnak gaz­kapni a torontói magyar katolikus dagodtak meg a fű­vei a pap jó­ gyülekezet. A bejelentés valóra is vált, az uj pap megérkezett Szöl­lösi Vilmos személyében. Ez ellen nincs is kifogásunk a jelenben, mert még nem ismerjük Szöllösi urat, hogy mennyire híve a szabad gondolatnak. Dacára, hogy a Hír­adóval nem szeretek foglalkozni (tudatában annak, hogy nem kép­visel tömeget) de kényszerülve ér­zem magam kiragadni egy-két pon­tot abból a beszámolóból, amit a Szöllösi tiszteletes bemutatkozásá­ról ír a Híradó hírfaragója. A beszámoló végén boldogan em­líti meg a gazdag magyarokat a következőkben: “ .. .a Grange h­oad két oldalán legalább 25 autó par­kolt, tulajdonosaik magyarok, jó munkás szorgalmas, takarékos nép, akinek boldogulását megse­gítette az Isten ebben az ország­ban. Bent a kivilágított teremben­ a magyar zene mellett, megbecsü­lik egymást, örülnek, hogy új ma­gyar jött közéjük, aki egy az ő vérükből, aki dolgozni jött közé­jük, hogy lelkiekben is gyarapod­janak éppen úgy, mint ah­ogy tes­tiekben, anyagiakban gazdagok.’* Azonban a hosszú beszámolóban egyik szónok sem emlékezik meg a munkanélkülivé vált szegény magyarokról, sem az új, sem a ré­gi papok nem tesznek említést, a Híradó sem szól semmit, — igaz, tőle nem is várjuk —, mintha o­­lyasvalami egyáltalán nem is vol­na Torontóban. Ha egy vidéki ol­vassa azt az újságot, azt fogja hin­ni, hogy Torontóban már minden fenékig tejfel, mert itt csak gaz­dag, automobilos magyarok élnek. Azt magam is tudom, hogy a polgári életben az emberek hódol­nak a magasztalásnak, de­ a túl­zásba vitt dicsérettől azok is meg­­csömörölnek, mert tudják, a sok keserű tapasztalat megtanította, az úri taktikára, azok akkor be­szélnek a legszebben, a legdicsé­­rőbb hangon, amikor a munkás zse­bébe akarnak nyúlni. Nem akarom támadással kezde­ni az új pap munkáját, csak azt siga folytán? Arról már sokszor hallottunk, hogy hívek tönkre­mentek a pap jóvoltából,akik vagy­­ kezesek, vagy kölcsönzők voltak. Lelki gyarapodás­ ,úgy mint ami­lyenek testiekben ? Hát akkor nem sok munkája lesz, mert nagyon­­ kevés azoknak a száma, akik háza­ikat, autójukat és más dolgaikat készpénzzel vásárolják és így a lelki gazdagodás könnyen egyen­súlyban lesz az anyagival. MEGBECSÜLNI EGYMÁST? Azt neveznék igazi áldásos mun­­­­kának, ha az új pap vezetésével­­ a torontói egyházakhoz tartozó magyarok nemcsak a muzsikaszó mellett becsülnék egymást, hanem , kint az életben, a létért való küz­delemben is együtt volnának. És ha már magyar vérből való, akkor a vérrokonságot a magyarság e­­gyesítésére, a magyar egyházak munkástagjai érdekének eléré­sére használja fel. Kövesse azon papok példáját, akik felismerték a híveik szenvedésének és nyomo­­­­rának okozóját s az egyházközség erejét arra használják, hogy tá­mogatják azt a tömegmozgalmat, amely a dolgozók életszínvonalá­nak és demokratikus jogainak megvédését célozza. De nemcsak Szöllösi tiszteletesnek volna a kö­­­telessége, hanem a többi papok­nak is, akik a Híradó körül cso­portosultak, hogy minden erejük­kel híveik érdekeiért küzdjenek. Azt látjuk, hogy a Híradó meg­tette kötelességét az új pappal szemben, de hogy a célját elérte-e, azt majd a jövőben látjuk meg. A nagy publicitás nem történik in­gyen, vagy számítás nélkül. A Híradó sülyedő hajójának szüksé­ge van mentőkre, ez a munka van , Szöllösi tiszteletesnek szánva. Most a kérdés az, hogy hajlandó-e ezért a publicitásért a fertőnek a­­zon mélységére leereszkedni, mint ahol az azt­ környező urak gázol­nak, vagy pedig szakít velük, a­­míg nem­ késő TORONTÓI MUNKÁS Ivi A­­ . V­A­i: MUNKÁS LEVELEZŐINKTŐL. Jobb embereket helyükbe! A United Mine Worker’s of A­­merica East coulee-i lokálja és a bányatulajdonosok között szep­tem­tember 18-án jött létre az egyez­ség. (Ekkor lett megkötve a szerző­dés,mely érvényes 1937 ápr. 1-ig.) Ezen a napon nyolcévi teher sza­kadt le villáinkról. A munkások megszabadultak a halotti munkák fizetés nélküli elvégzéstől és attól, a rettegéstől, amit a részidőt dol­gozó munkájuk elvesztésétől való félelmük okozott. A kémrendszer megsemmisült s a kémszervezet tagjai mint salak­jai az emberiségnek hasznavehe­tetlenné váltak a kompánia részé­re, pedig ezek hűséges kutya mód­ra kitartottak gazdáik mellett az utolsó pillanatig, nem akarták tu­domásul venni, hogy ha 299 bá­nyász közt az egység megteremtő­dik, az egynéhány minden emberi­­ érzésből kivetkőzött hű kutyának az árokba lesz a helye. Nagy han­gon hirdették ezek, hogy ők még nem tartoznak semmiféle szerve­zetbe és nem is akarnak, így szol­gáltak azért a csontért, amit ne­kik dobtak a gazdáik.­­ Az East coulee-i munkások ok­­tóber 11-én tartott gyűlésükön ha­tározatuk szájkosarat tett az úri vezetők szájára. Negyvennyolc óra időt kaptak a város elhagyására, hogy helyüket tisztességesebb munkások foglalják el. A határoz­­­zat villámcsapásként érte az áru­lókat és velük együtt a kompáni­át. Tudomásul kellett venniök, hogy gazdáik kegyelméből meg-­­­szűntek tovább létezni és ha lé­tezni akarnak ezután is, kénytele­nek elismerni a munkások szerve­zet erejét. Az említett urak alá­írták a „chek off“-ot, de nem sza­bad elfelejtenünk a magyar köz­mondást, mely szerint kutyából­­­s nem lesz szalonna, de gondoskod- t­u­dunk, hogy legyen orvosság a meg­odzhatatlanságukra. A bányatör­vények szerint jogunkban van $50. 00 pénzbírsággal sújtani őket és 10 dollár beállási díjat követelni tőlük. A kompánia köteles a $3.50 büntetést és 1.50 havidíjat lefogni tőlük. Legyen ez iskola mindazoknak aki ezekkel egy állásponton van, hogy a munkásság lerázza az élős­dieket a nyakáról és mindenkinek meg fog fizetni érdeme szerint. Egy szervezett bányász Osztály osztály ellen harcol Span­­nyolországban. Osztály kötelessé­ j­éü­nk segíteni azok harcát, akik a demokráciáért, a gyilkos fasizmus ellen küzdenek. NEW WATERFORD A SPANYOL NÉPFRONTÉRT Száz dollárt küldtek idáig a szabadság harcosainak Kedves Munkástársak! Mellékelten küldök egy 40 dol­lárról szóló monogordert a spa­nyol Népfront részére, ami a kö­vetkezőkből jött össze: Október 17-én rendeztünk egy vacsorát, táncmulatsággal egybe- , kötve, a spanyol Népfront javára és a Daily Clarion támogatására. Az estély jövedelme 40 dollár lett, amiből a spanyol népfrontnak 30 dollárt a Clarionnak pedig 10 dol­lárt küldtünk. Ugyanezen a napon Nagy mun­­kástársnő $4,85. gyűjtött, Antal Sándor munkástárs pedig $5,15., mind­ketten a Népfront javára, így a vacsora és a gyűjtés ered­ménye összesen 40 dollár. Ugyanezen az estén kisorsoltunk egy töltőtollat és egy ceruzát, a­­melynek tiszta jövedelme $10.00., amit a Daily Clarion javára for­dítottunk. A spanyol Népfront támogatá­sára idáig beküldtünk New Wa­­terfordról 100 dollárt. Mi tudjuk, hogy a spanyol nép harca a mi harcunk is. Az itteni magyar és más nemzetiségű munkások nem fognak megállni, hanem ezt a fon­tos akciót tovább fogjuk vinni és minden támogatást megadunk har­cols testvéreinknek. Minden remé­nyünk meg van arra, hogy a kü­lönböző nyelvi csoportok még ezu­tán kezdenek munkába igazán. A F. B. Szövetség itteni szlovák osz­tálya utolsó gyűlésén 8 dollárt sza­­­vazott meg­, a magyar osztály pe­­­­dig 10 dollárt. Minden reményünk meg van, hogy a Brantfordi Beteg ,­­ segélyző itteni osztályának tagjai példát vesznek a többi szervezetek­től és kiveszik a részüket szerve­zetileg­ is. Mint egyénekre nem le­­­het panaszunk, mert meg­adták a támogatást. Most pedig köszönetet mond a rendezőség azoknak, akik segítet­tek az estély sikerrevite­­lében. Köszönetet érdemelnek a kislányaink, akik­­162 drb. tibetet árultak el. Felhívjuk a kanadai magyar munkások figyelmét, hogy köves­sék a New waterfordi bányászok példáját addig amíg nem késő. -------- B. Kacsmarik TUDJA-E, hogy Kanadában 1867 óta 26- szor voltak bankbukások;­­ hogy Thaelmann Ernő, a Né­metországban bebörtönözött kommunista 27 franciaországi községnek tiszteletbeli polgára; hogy a más országokból Kana­dában időző turisták 1935-ben összesen 210.027.000 dollárt köl­töttek; hogy Norvégiában egy hegyen keresztül 8 mérföld hosszú és 16 láb átmérőjű alagutat nyi­tottak, melyen víz fut keresz­tül és amelyen szálfákat szál­lítanak a hegyen túli erdőségek­ből; agyvelejét prezerválták a Moszkvai Agytani Kutató In­tézetben ,­­ hogy a lousianai szenátus el­határozta, hogy aug. 30-át, a néhai Huey Long születése nap­ját nemzeti ünneppé avatják.­­ hogy megállapítás szerint éven­te 14.000 ember hal meg föld­rengés következtében? hogy Franciaországban az elmúlt évben az elhaltak száma 20.000- rel haladta túl a születtek szá­mát. u..„«Zi i...* !„,r.* ,1.....* )*.,‡'i11 ia l’engőt, leit, cseh koronát, dinárt a legjobb árfolyamokon PONTOS, GYORS ÁTUTALÁSOK kábeldíj 25 cent — gyorskábel $1.00 ALEX. A. KELEN 1456 CITY HALL AVE. MONTREAL, QUB. HAJÓJEGYEK, AFFIDAVITOK, KÖZJEGYZŐI OKIRATOK, ÓHAZAI BÉLYEGEK Feleletre váró kérdés túl és amelyen szálfákat szül­ Az alábbi levelet a „Mail and irtanak a hegyen túli erdőségek I Empire" Torontóban megjelenő bős­­i kapitalista lapból vettük át, mivel­­ a mi reakcióssaink táborában is hogy az idén elhalt híres orvosa­i vannak olyan nagyfejűek, akik az tudósnak Iván Pavlovnak az­­ alábbi levélben feltett problémára választ adnának. A mi magyarja­ink nem egyszer hangsúlyozták már vitáikon, és lapjaikon keresz­tül, hogy Kanadában nincsen nyo­mor és a bevándorolt magyarok jogtalanul élvezik a segélyt s ez­zel szégyent hoznak a magyar név­re, de ugyanakkor ezek közül töb­ben maguk is segélyen élnek, de a nyilvánosság előtt letagadják. Ezek az urak talán az angoloknak is megadnák jó tanácsukat. A le­vél a következő: Nem ér végig a takaró A Mail and Empire Szerkesztő­jének: Uram­, szíveskedjék he­lyet adni becses lapjában, hogy egy problémát terjeszthessek ol­vasói elé. A férjem aggkori nyugdíjat kap (ami mellett semmi más segítsé­get nem kapunk a kormánytól). Ebből a havi 20 dollárból kell, hogy engem eltartson, fizesse a gáz, villany, víz és szén számlákat és az adót. Volna-e valaki az olva­sók közt, aki meg tudná mondani, hogy ebből a pénzből miként le­hetséges mindezt megtenni? Elszánt East yorks S Sikkasztott a nyilaskeresztes Eldorbézolta az Országos Központi Hitelszövetkezet celldömölki fiókjában elhelyezett pénzeket Vas vármegye egyik leghango­sabb embere, Kovács Imre, az Or­szágos Központi Hitelszövetkezet celldömölki fiókjának vezető fő­könyvelője volt. A megye nyilas­­keresztes csoportvezetőjének ne­vezték ki. Magára öltötte a zöld inget és barátaival vidékre láro­­gatot és a szomszédos községben a legvéresebbszájú demagógiát űz­te. Amellett hírhedt mulatozó volt aki végigdorbézolta az éjszakákat. Különösen a kávéházi felírónők társaságát kereste, bőkezűen visel­kedett és 80—100 pengős hónokat váltott be elseje körül a jelent­kezőknek. Mindössze 260 pengő fi­zetése volt, de barátaival éjsza­­káról-éjszakára mulatott. Félévvel ezelőtt egy kőszegi ká­véházi felirónő az egyik celldömöl­ki szállodában felakasztotta ma­gát és meghalt. Akkor elterjedt a híre, hogy a nyilaskeresztes ve­zér házassági ígéretett tett a lány­nak, de aztán megunta és szakí­tott vele. Hat héttel később a Korona-ká­­véházban belekötött egy társaság­ba, amelynek tagjai kártyáztak. Ezek azonban nem ijedtek meg a „nyilaskeresztes vezér-testvértől“ és az egyikük Kovácsot a földre teperte. Kovács revolverét próbál­ta előrántani ,a fasisztáknak meg van engedve, de a rendőrök köz­beléptek. Az OKH budapesti központjá­nak is tudomására jutottak Ko­vács viselt dolgai és novemberben felmondták állását. Keresztes Fe­renc OKH osztályfőnök Celldömölk­re utazott,hogy elszámoljon a fő­könyvelővel. Kovács azonban, ami­kor Keresztes megérkezett, a vas­­súti étteremben abbahagyta söröz­getését és fölszállt a Szombathely felé induló vonatra. Az ellenőrző osztályfőnöknek levelet hagyott, amelyben bejelentette, hogy elsik­kasztotta a betéteket és kérte, hogy jelentsék fel. Levelét azzal végezte be, hogy három nap múlva önként jelentkezik az ügyészsé­gen. Magállapították, hogy Kovács amikor a pénztárnok nem tartóz­kodott a pénztárnál, egyszerűen zsebre tette a bankba behozott pén­zeket. Másnap azonban a rendőrök az egyik szombathelyi szállodában le­tartóztatták, ahol Karácsony Ká­roly néven volt bejelentve. Mind­össze 4 fillér volt nála, abból a hatalmas összegből amit elsikkasz­tott. Bevallotta, hogy 1927 óta számí­tása szerint (szerény számítás) 12 ezer pengőt költött el, amiből ren­geteget áldozott a nyilaskeresztes mozgalom céljaira. Kovács mun­­kahelyén folytatják a 780 betét­könyv átvizsgálását, mert fölme­rült­ a gyanú, hogy a kárösszeg sokkal nagyobb mint 12 ezer pen­gő. Kovácsot a szombathelyi ügyész­ség fogházába szállították. 3. OLDAL ÍGY LÁTJUK -MI-­ ­ ■“““--------------------------------------------­A FELTALÁLÓK londoni világkiállításán bemu­tatták a szagos filmet. A hangos film továbbfejleszté­sének tekintik és a film e­­gyes jeleneteit szagokkal a­­karják aláfesteni, érzékel­tetni, közelebb vinni a né­zőkhöz. Mia ez a találmány beválik, a szegény ártatlan hajadon rezedaszagot á­­raszt majd maga körül, ami­kor a gazdag, léha udvarló el fogja szöktetni a rózsalu­gasból. A lakodalmak finom ételeinek és italainak a sza­gát is fogja érezni a nagyér­demű közönség. És ha igaz, az az állítás, hogy’ vannak szakácsnők,, akik az étel­szagával jóllaknak, úgy biz­tosak heletünk benne, hogy aki szagos filmet fog nézni, teljesen jól fog lakni a sza­tír képek szagával. ***** A­z ember­gyalázásban re '' kordtörő magyar reak­ciós sajtó már azok ellen a papok ellen is rágalomhad­járatot indít, akik az igaz­ság mellett felmerik emelni tiltakozó szavukat, vagy pe­dig rövid, a legnagyobb rosszakarattal összeállított hírt közölnek a nép megté­vesztésére, amint azt a Ka­nadai Magyar Újság is tette Hock Jánossal kapcsolato­san. A Munkásban már írtunk Hock­ János életéről, akiről a kuvasz a következőkép­pen emlékszik m­eg: „Hock János a háború utáni Nem­zeti Tíjutács elnöke egyik bpesti szanatóriumban el­halálozott. Az ,aranyszáju pap* 'Amerikából való haza­térte óta öreg napjait bör­tönben töltötte nemzetgyalá­­­­zás­ miatt.“ * * * * PZEN kis rövid hírben : benne van Bácskaiék­­ annyi arcátlansága, ameny­ I nyíre ritkán akad példa. Nemzetgyalázó, börtöntölte­lék nevekkel tiszteli meg azt az embert, akiben több tisztelet és szeretet volt az elnyomott nép iránt, mint azokban, akik ma is honmen­tőknek nevezik magukat. Náluk nem számít ha pap volt is, ha nem fasiszta ak­kor pusztuljon, nem hagy­nak egy makulányi becsüle­tet rajta. Azonban nem így gondolkoztak azok, akik megértették Hock János sza­v­ivait: „Akik ennek a nemzet­nek fölszabadulásáért küz­denek, rendszerint vérpa­don vagy száműzetésben pusztulnak el.“ A kuvasz e­­­­zen igazmondásokat elhall­gatja, de nem hallgatta el az a 15 ezer főnyi tömeg a­­mely Hock Jánost utolsó út­jára kisérte a saját jóakara­tából, nem hivatalból, a hi­vatalos munkaszünet miatti unalomból — mint Hóhér Gömbös Gyula temetésén— hanem tiszteletből egy o­­lyan ember iránt, aki nem alkudott meg, hanem néze­téért kész volt­ emigrációba menni s azután börtönt elvi­­­­selni, de az utolsó órájáig­­ nézete mellett kitartani és­­ dolgozni. A kuvasz a halott­i gyalázással kiérdemelte gaz­­­dái igazi elismerését, a be­csületes haladó gondolkozá­s és magyarság megvetését. Pfuj. PZEN kis rövid hírben benne van Bácskaiék GYERMEKTRAGÉDIA Obermayer Józsefné nagyvázso­nyi asszony négyéves kisfiával ki­ment a szőlőbe, hogy a szüretnél segédkezzék. A gyermeket a szal­­makunyhóba tette és hogy meg ne fázzék, e kunyhó előtt tüzet ra­kott. Ebédszünetben, amikor visz­­szament a szalmakunyhóhoz, gyer­mekét holtan találta. A vizsgálat megállapította, hogy a szerencsét­. ■ lent gyermeket a füst ölte meg.

Next