Kanadai Magyar Munkás, 1937. január (8. évfolyam, 72-84. szám)

1937-01-02 / 72. szám

OLDAL b<.^Kr^jy>c^nD^\i —r\A^x<3''v'A F5 MUNKÁS Megjelenik minden kedden, csütörtökön és szombaton Előfizetési év: Kanadában 1 évre $3.00, félévre $1.75, * negyedévre 90 cent. * Egyesült államokba $3.50, más külföldi államokba $4.00. Minden levelet, csekket és Money Ordert küldjük: KANADAI MAGYAR MUNKÁS Box 154 Gen. P. O., Toronto, Ont., Canada Telefon­szám: Elgin 8097 . Levélben küldött pénzekért felelősséget nem vállalunk. El KELL INTÉZNI A FASISZTA BANDITÁKAT SPANYOLORSZÁG körül az utolsó napokban lejátszó­­­­dott diplomáciai mozzanatok nagy jelentőségűek az egész világ demokráciáját érintőleg. Nekünk Kanadában sem mindegy, mi történik Spanyolországban, mégha ma nem is vagyunk a harcok hevében, sőt még akkor sem, ha politikailag semlegesnek hisszük magunkat. * Ma már az eddig közömbös Blum, francia miniszter­­elnöknek sem mindegy, mi történik Spanyolországban, pe­dig ő eddig süket füleket fordított a spanyol demokrácia hőseinek kérő szava felé. Már látja a francia kormány, hogy a francia nép kerül veszedelembe, ha mögötte meg­veti lábát a nácik gyilkos hada. Anglia pedig éppen úgy tett, mint a francia kormány, pedig a brit népnek sem kell a fasizmus és ezt megmutat­ta Mosley sarokbaszorításával nem egyszer. Blumot meg éppen azért választották meg, mert a fasizmus ellen éles harcot ígért. A­­ MÚLT H HÉT végén nemhivatalosan jelentették, hogy Franciaország gyarmatokat ígért Hitlernek, ha nem küld több nácit Frankó segítségére. Nem biztos, hogy 1. francia kormány ígért volna ilyesmit, de ha ígért volna, veszedelmes dolgot tett volna, mert a nemzetközi bandi­tákat jutalmazta volna meg, felbátorítva őket további bi­­tangságokra, végül az egész világ békéjének felforgatásá­ra. Éppen ez az a politika, mely az úgynevezett sem­legességi paktumban fehérre akarta mosni a­ fasiszta gyilkosok véres kezét, akik a német nép fiait kezdték már lövészárkokba sodorni a spanyol nép ellen azzal a céllal, hogy Spanyolországot német imperialista u­­ralom alá gyűrjék. N­ÉMETORSZÁG példája mutatja, hogy a fasizmus éh­séget, elnyomatást jelent. A fasiszta vezérek vérben gázoló kalandorok, akik békét sohasem fognak akarni, hanem háborút és még több hódító háborút vér- és dics­­szomjuknak kielégítésére. Ha engednének, pláne ha megjutalmaznák a náci fe­nyegetőket gyarmatokkal, akkor a háborút hoznák köze­­leb­b, nemcsak Európában, hanem Keleten és a Csendes­tengeren is és ebbe a háborúba már Kanada is bele­keve­redne, halálos veszedelembe kergetve különösen a keleti iparvárosok ártatlan lakosságát. S­PANYOLORSZÁG területein már egy kis világháború , folyik. Ott megindultak a hódítók. Háborújuk az e­­gész világot fenyegeti. Megállítani csak úgy lehet, ha meg nem alkuszunk velük. Nem jutalmat, hanem bunkót min­den fasiszta fejére, ha háborút akar. A Szovjetuiító mutat­ja meg az utat a mi számunkra ebben a kérdésben is, mi­kor azt követeli, hogy: Ne alkudozunk a fasiszta támadókkal. Fegyvert az alkotmányos spanyol kormánynak! Tudja meg Hitler és Mussolini, hogy a demokratikus országok nem fogják tűrni a fasiszták provokációit és fenye­getéseit. 1. A világ békeszerető népeinek minden országban meg kell mozdulni függetlenül. Akarja vagy nem akarja vala­mely ország kormánya, a népnek a saját érdekében tün­tetni kell a háborút provokáló fasiszta bitangok ellen, mert csak így állíthatjuk meg a véreskezű banditák fegy­vereit. MEGGAZDAGODOTT HAZAÁRULÓK A­­INDIG több és több milliomos hurcolkodik ki Kanada­­* * * ből, összekapartak egy halom pénzt a kanadai izza­dók, munkások, vagyonteremtők rovására és most ezek a plutokraták szép csendben kisompolyognak az ország­ból, mint “önkéntes száműzöttek,” hogy adót ne kelljen nekik fizetni óriási jövedelmük után.­­ Elhagyták az országot a következő hazaárulók: VV. A. Black, aki 18 kanadai társulat főrészvényese és igazga­tója; Harry Oakes ezredes, a Lake Shore Mines gazdag aranybányák igazgatója; T. A. McAuley, az United Steel Corporation elnöke és a Dodge Manufacturing Co. igaz­gatója; C. N­. L. Branson, a Branson Investment Co. fő­­részvényese és elnöke, aki egyúttal négy másik gazdag társulatnak is főrészvényes feje; B. W. Burtsell, a Massey- Harris Co. volt elnöke és ma főigazgatója; C. M. Henning, a Harold F. Ritchie Co. és még két másik társulat főrész­vényes feje. C­HENNEL-szigetek, Bermuda, Nassau és más szépséges öröknyarú területek azok, ahova ezek a gazdag urak elköltöztek, mert ott nem kell nekik adót fizetni. Elkerü­lik az adófizetést, amikor segíteni kellene azokon, akiket szeles Kanadában utolsó bőrükig lenyúztak. Amig meg­szedték magukat, nagy hazafiak hírében állottak, ők vol­­ük az igaz kanadaiak, és most megléptek a hazai földről. A kanadai munkások megteremtették ezeknek a kül­­■öldekre csavargóknak hatalmas vagyonát s most a ki­osztott munkanélküliek segélyt kérnek, amit csak úgy kaphatnak meg, ha a milliomosokat megadózzák, mivel mások nem tudnak fizetni. Ez elől menekültek ők meg. Az m­lített kanadai társulatok pedig küldik nekik a hatal­­mas jövedelmet külföldre. önző bitangok ezek, akikkel egyszerűen kellene elbán­ik A kanadai kormánynak el kellene kobozni itthagyott vgyonaikat,és le kellene fogni a jövedelemből a törvé­­nyes álvéd.Limit adót éppen úgy, mintha itt volnának. Ne­­héz adóval kellene sújtani a hazaárulókat. KANADAI MAGYAR MUNKÁS 1937 január 2. A háborús fegyverkezés­­ a vállalkozók nyeresége és a vas- és fémmunkások helyzete Hitler­országban Az a tény, hogy a fasiszta dik­tatúra 3 éve folyamán mintegy 24 milliárd birodalmi márkát adtak ki katonai felszerelésekre, mutat­ja, hogy milyen hatalmas a hábo­rús fegyverkezés a fasiszta Né­metországban. A Hitler-diktatúra minden egyes évében emelkedtek az e célra kiadott pénzösszegek: az 1933- évben 5 mlliárdot, az 19­­34. évben közel 8 milliárdot és 19­­35-ben több mint 11 milliárd már­­kát fordítottak a fegyverkezésre. Ez nyolcszorosa a világháború e­­lőttinek és ötször annyi mint az 1929-32 évek folyamán. Ezek a számok természetesen csak hozzá­­értőleges képet nyújtanak, a való­ságban az összegek még jelenté­­kenyen magasabbak. Hitler Németországa a döntő i­­irágakat egyetlen kovácsműhely­­yé alakította át az új imperialis­ta háború céljaira. Gyárak száza­­t és száza­t állították át hadia­­nyag termelésére, amelyeknek az­előtt semmi közük nem volt a fegyverkezéshez, így ma 60 üzem­ben állítanak elő repülőgépeket, 45 üzemben harci- és páncélkocsi­­kat, 80 üzemben tüzérségi fegyve­reket, lőfegyvereket és muníciót. 15 hajógyárban építenek hadihajó­kat, stb. összesen 340 üzemben termelnek hadianyagot. Ezekben az üzemekben több mint 600.000 munkást foglalkoztatnak. A német hadiüzemek havonta 500 ágyút és 200 tankot szállítanak, óriási nagy az aluminum-fo­­gyasztás. Az aluminium ma a ha­difelszerelés részére fontos és nél­külözhetetlen eszköz. Különösen a 345 új előfizetés és 1000 dol­lár a sajtóalapra, a kam­pány eddigi eredménye Előző számunkban ígéretet, tet­tünk arra, hogy jelen számunkban részletes közleményt fogunk írni a MUNKÁS kampányában eddig elért eredményekről. Ezt az ígé­retet annyival is inkább szüksé­gesnek látjuk teljesíteni, mert az eddigi jelentéseknek és az elért eredményeknek nyomán sok olyan osztályt találunk még úgy Kele­ten, mint Nyugaton, amelyek gyen­ge eredményekről számolnak be és olyan is van, néhány, ahonnan még nem jött be jelentés a kam­­pánym­unkákról. Vannak már olyan osztályok is, amelyek a sajtóalapi kvótájukat 100 százalékon felül betöltötték és még további akciókat vezetnek a még nagyobb si­kerért.Érdekes meg­­eriíteni, hogy ebbe a csoportba csakis kisebb, rövide­bb működési múlttal rendelkező osztályok tar­toznak, mint: NORDEGG, Alta., 150 százalék; NANAIMO, B. C. 100 százalék és TILLSONBURG, Ont., 100% eredménnyel. Közel a százszázalékhoz Azok az osztályok is, lunglyc­­kit itt alantabb említünk meg, szín­tén kicsiny osztályok és nem is klubosztályok, hanem a Független Betegsegélyző Szövetség osztályai. DELHI, Ont. eddig 92 százalékát töltötte be a ráeső kvótának és már csak­ 5.35 dollár választja el őket attól, hogy elérjék a 100 szá­zalékot. SUDBURY, Ont. már csak 2.50 dollárral van a kvótája betöltése alatt. A fentebb említett osztályok is a­ betegsegélyzőhöz tartoznak. Melyik osztályok hetvenkednek ? Az alábbi osztályok azok, ame­lyikek már hetvenkedhetnek, mert egy kis lendülettel betölthetik, sőt könnyen túl is haladhatják a kvó­tájukat: East Coulee, Alta............... 83% Driftwood, Ont.................... 81 % St. Catharines, Ont........... 80%, Toronto, Ont..............................76%. Harrow, Ont. ................ 72% East Windsor, Ont.................72% London, Cat........................... 72%­­ A fenti osztályok közül megem­lítésre méltó munkát végez elő­­fizetésszerzés terén is St. Catha­rines, ahol alig van már magyar család, aki nem olvasója a Mun­kásnak, de akik kimenve a város­ból a vidéken szereznek új előfi­zetőket. Torontó is megemlítésre érdeme­síti magát előfizetésszerzés terén a fenti osztályok közül, mert ezen a téren a harmadik helyen van. Persze ez nem jelenti azt, hogy a torontóiak elhízhatják magukat,a légi fegyverkezéshez szükséges. Ennek következtében az alumini­um termelés Németországban a két és félszeresére emelkedett az utolsó 6 év alatt és pedig 1935-ben 87.000 tonnát termeltek, amelyből 25.000 tonnát mint csere­fémet szállítottak külföldre behozott fé­mekért, pl. rézért. Más ipari üze­mek ezrei látják el a fegyverke­zési üzemeket nyersanyaggal, fél­­gyártmányokkal, gépekkel, stb. Ez goromba körvonalakkal néhány adat a német fasizmus háborús fegyverkezésére. A német fasizmus az utolsó 3 és 1­ 2 év alatt Németország egész gaz­daságát és politikáját a világ újra felosztásáért indítandó háború elő­készítésére állította be. Mindig fenyegetőbbé válik a hatalmon le­vő fas­izták beszéde. A fasizmus mind szemtelenebből emeli fel vé­res pofáját a Szovjetunió elleni tá­madás érdekében. A német és o­­lasz fasizmus intervenciója Spa­nyolországban a kezdete a véres fasizmus imperialista céljai meg­valósításának. A fasiszta háborús készülődések hasznát a nagykapitalisták élve­zik. Az ágyú- és munk­­a­gyárt­­ok, a Kruppok, a motor- és repü­­lőgépvállalkozók, ők a főérdekel­tek egy új imperialista bábon­ban. Már most, a­ háborús készülődé­sek idején ,óriási profitokat zse­belnek be. Az Egyesült Acélművek Részvénytársaság már az 1934-35 évi üzletévet 44.99 millió márkás tiszta nyereséggel zárta le. A le­írásokat és tartalékosokat az évi jelentésben 127.52 millióban jelöl­tert Torontóban ennél sokkal jobb teljesítményeket kellene és lehetne is elérni, ha a háziagitációs mun­ka nem csupán a kampányidőre szorítkozna és többen vennének abban részt. Még sokat tehet úgy Torontó, mint a többi város, hogy helyzetét a kampányban feljavít­sa az utolsó két hét alatt. Az ötven százalékosok Az eddig befutott jelentések sze­rint az alábbi városok, telepek a­­zok, amelyikek már az 50 száza­lékot túlhaladták, de még nem „hetvenkedhetnek.“ Nova, ScoUnbMi: Clack Buy, mely a nyári kam­pány alatt mindössze 50 centet küldött kvótája javára, de most még­is azt írják, hogy nem áll­nak meg a 100 százalékon alul. Catab­alicc­: Chatham, de itt is meg van min­den remény arra, hogy betöltik a kvótát ,mert igyekezettel dolgoz­nak a sikerért. Sasiul telliwanbu is, Saskatoon és Sp­ritwood azok az osztályok, ahol nem fér kétség a sajtóalapi kvótának 100 százalék­ig való betöltéséhez. Itt külön is ki kell emlelni az utóbbi kicsiny taglétszámmal rendelkező tele­c. azért, mert előfizetésszerzés terén ott halad a nagyobb, erősebb osz­tályok nyomában. Al be''lában, Les­hbridge, Hillcrest, Milk Ri­ver, Vermiben, Carbon és Edmon­ton kerülték már el az 50-es szá­mot és bár egyik-másik a fenti városok, telepek közül lesz­k a kvó­tájának betöltésében, figyelembe kell venniük, hogy az idő már túl rövid és csak megsokszorozott e­­rővel minden munkaképes erőnek munkába állításával lesznek képe­sek magukat a 100-as számhoz vagy azon túlra felküzdeni British Columbiában: Vancouver magyar munkásságá­ra: vár az, hogy a Csendes-Ten­­ger partjáról, Kanada végváráról jó híreket halljunk a kampányunk befejezésével. Ha meglepetéseket tartogat is Vancouver, azért igye­kezzen, mert rövidesen ki kell ál­­lani a végzett munka felmutatá­sával s már csak két hét van, de mire e sorok Vancouverbe érnek, már annyi sem lesz. Akik még nem is „örvenkednek“ Nem érték még el az 50 száza­lékos eredményt sem sajtóalapi kvóta téren az alábbi osztályok, de folyamatban vannak gyűjtés, ték meg. Ez együtt 172 milliós nye­reséget tesz ki. De a valóságban a nyereség még jelentékenyen ma­gasabb. A német Fegyver és Mu­­niciós Gyárak RT. (azelőtt Berlin- Karlsruhei Ipari Művek Rt.) az 1935 évben az üzemi felesleget 11,­ 93 millióról 21,73 millió márkára növelte. A Bajor Motorművek u­­gyanebben az évben 3,25 millió márkás nyereséget értek el. A német fasiszta újságok né­hány hét óta közüik azoknak, a vál­lalkozóknak, részvénytársaságok­nak, koncerneknek stb. az üzlet­­kötéseit, amelyeknél már most be­fejeződött az 1935-36 üzletév. A Glöd­mer-művek pl. tszta nyere­ségüket 4,2 millióról 5,8 millió márkára emelték. A nagy Ruhr- Montmkonzem Hoesch- Dortmund üzleti jelentésében 4,01 millió már­kás tiszta nyereséget jelent be. A lübceki nagy­olvasztó­művek, a­­'m­c'ynek 2.508 alkalmazottja van, 846.000 márkás tiszta nyereséget ért el és az osztalékot 6 százalék­ra emelhette fel. A vállalkozó min­den egyes munkás után — akinek teljes bérösszege a mérleg szerint évi átlagban 2.375 márkára rúgott — 337.32 márkás tiszta nyereséget ért el. 2200 német részvénytársa­ság össznyeresége az 1935 évben kereken 1.15 milliárdra dugott. Természetesen a tényleges nye­reségek még sokkal magasabbak. A fasiszta kormány kiadott egy rendeletet, amelynek értelmében a részvénytársaságok nem fizetnek többet, mint 6 illetve 8 százalék osztalékot. Az ezenfelüli nyeresé­get állampapírokba kell fektetni mulatságok, sorsolás, stb. és még itt is érhet bennünket nem egy meglepetés a kampány végével. Természetesen, mikor meglepeté­sekről beszélünk, akkor a kelle­mesre gondolunk és nem a kelle­metlenre. Nova, Scotiaban:­ ­Sydney, New Waterford, Little Brass d'Or Bridge. Qucbecbcn: Montreal, vagyis a legnagyobb magyar lakosságot számláló és egyben a legnagyobb kanadai vá­ros van még az ötvenes számon a­­lul. Meg van azonban a remény itt is arra, hogy az utolsó két he­­tet rohammunkában töltik el és elérik a százas számot. Annál is inkább bízunk ebbe, mert az elő­­fiz­­ésszerzés terén első helyezetük van és bizony Torontónak fel kell gyürkőznie, ha ezen a téren utol akarja érni Montrealt, míg Mont­­realtiak azért, hogy Torontót utol­érje vagy elkerülje a sajtóalapon. Ca­tarióban: Hamilton, Windsor, Niagara Falls, Welland, Port Colborne, Brantford, Oshawa, Guelph, Kings­ville, Fort W­illiam Vannak az öt­venes számon alul. Az ember nem akar hinni a szemének, ha ezeket a városnevein olvassa. Bár Hamil­ton az előfizetésszerzés terén szép­nek látszó znlunkát végzett, mégis sokkal többet vártunk tőle a kam­pány utolsó két hete előtt. Wind­­sortól azért is, mert a Munkás­­otthon építésükkel az egész város figyelmét magukra terelték és a magyar munkásoknak, meg a más nemzetiségűeknek is, százait moz­gatták meg akciójukkal. Fort­ Williamtól azért, mert ott vé­geztek egyénileg lejobb munkát a Daily Clarion érdekében. Magyar munkás, Tamorán munkástárs volt az egyéni díj nyertese. Manitobában: Winnipeg és Woodridge aggasz­tanak bennünket, hogy várjon be­­törtik-e a kvótájukat? Winnipeg, igaz, az előfizetésszerzés terén má­sodik helyen van, de ez még nem lehet ok arra, hogy az ötven szá­zalékosok mögött álljon a sajtó­­alapi téren, ha tán — mint ők írják — a kvótájuk egy kicsit ma­gas is. No, de Winnipeg — ítélve a múltból — nem igen hagyja ma­gát biztatni ezen a téren. Saskatchewan­ban, Regina és Lestock, de különösen az első a kettő közül, enged ma­ga után képzelni hatalmas kérdő­jeleket. Ha jól tudjuk, itt nemré­gen fejeződött be a Munkásiskola és ha ez némileg késleltette is a­­ Ezért a kapitalisták csökkentik nyereségeiket ,,csendes“ tartalé­kok leírásával, stb. A valóságban a nagy fegyvergyárosok profitjai a széksorosára rúgnak annak, a­­mit a mérlegekben nyereség cí­men kimutatnak. A háborús fegyverkezés a kapi­talisták részére fényes üzlet. Ezzel szemben a vas- és fémmunkások helyzete, ak­i a hadianyag fő­ ter­melői, nem javult, hanem határo­zottan rosszabbodott. A „Manches­ter Guardian“ angol polgári újság 1936. május 12.-i számában a kö­vetkezőket írja: „A németországi ipari fellen­dülés majdnem kizárólag a fegyverkezésnek és a köz­mun­káknak felel meg. Amíg azon­ban Németország egy magas fokban mechanizált hadsereget szerelt fel, egy hatalmas légi­di­­tát­ épített... addig a lakos­ság 17 milliónyi munkása és al­kalmazottja mint egyén nem rendelkezik több ruha fölött és nem fogyaszt több élelmi­szert­ .. “ Ezek után megállapítja az újság, hogy a munkások bére nagyon a­­lacsony színvonalon áll. Hivatalos adatok szerint Németország dolgo­zó lakosságának 50 százaléka ke­vesebbet keres mint heti 24 már­kát. Csak 23 százaléka keres töb­bet mint hetenként 26 márkát. A „Wirtschaft­ und Statistik" cí­mű hivatalos fasiszta folyóirat 19­­36. évi 14. számában a tarifaszerű heti bért képzett vas- és fémmun­kás részére 47 márkában, betaní­tott vas- s fémmunkás részére 41 kampánymunkát, most annál in­kább hallatnia kellene magáról. Persze nem az ötvenszázalékosok hátai,végül. Lestock még előfize­­tésszerzéssel sem igen dicsekedhet az idén. Igyekezni kell, ha nem akarnak hátul maradni. Albertában: Calgary, Wayne, Taber, Drum­heller Valley, Raymond, Ronedd­e, Warburg, Tilley vannak meglehe­tősen elmaradva és ha minden e­­rejüket össze­szed­i is, bőven jut munka mindenkinek, hogy a szá­zas számot elérhessék, a még ren­delkezésükre álló két hét alatt. Természetesen nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy m­ár mind­en hiába, sőt, még mindig lehet cso­dákkal határos teljesítményeket elérni, de sztakhanovista módsze­rekkel kell a sikerért dolgozni. Akik hallgatnak Semmi életjelt nem adtak ma­gukról, illetve a kampánymunká­ról az itt alant közöltek, bár egyé­ni munka ezeken a helyeken is fo­­lyk: Kitchener, Galt, Caledonia, Ont.; Coathur­­t, Alta.; Kipling, Mistatim, Sask.; Springhil, N. S. és Rethovell, N. S. Ezek a telepek is többé-k­evésbbé csak betegsegélyső osztállyal ren­delkeznek, persze ettől lehetne vé­gezni szervezeti formában is kam­pánymunkát, mert éppen a leg­jobb anyagi eredményekkel dicse­kedhető telepeken is csak betegse­­gélyző osztályok működnek. Ezek a telepek még remélni sem enge­dik, hogy legalább az ötvenszá­zalékosok közé felküzdik magukat a mostani kampányban. No, de a szélesédés után m­edig szokott jön­ni meglepetés. Hátha itt is i­­lyesmi van rá hallgatás mögött?! Az sincsen kizárva, hogy majd csak egy következő kampányunk­ban tesznek túl a hozzájuk fűzött reményeken. Osztályok eredménye előfizetésszerzésben: Montreal. Que................................ 45 Winnipeg, Man............................ 29 Toronto, Ont.................................... 28 Windsor, Ont. ................................ 17 Lethbridge, Alta........................... 16 Hamilton, Ont................................ 15 Alberta keverék ........................ 15 Ontario keverék ............................ 15 Port Colbome, Ont.................... 14 Calgary, Alta......................................14 St. Catharines, Ont....................... 10 Spiritwood, Sask........................... 10 Saskatchewan keverék.................10 Delhi, Ont........................................ 9 Regina, Sask.................................... 7 Welland, Ont................................ 7 Niagara Falls, Ont....................... 7 Chatham, Ont.................................... 6 B. C. keverék ................................ 8 I márkában, segédmunkás részére 32 márkában és nők részére 23,50 márkában számítja. Hogy ezek az adatok fasiszta hamisítás eredmé­nyei, azt megerősítik azok a hírek, amelyek a legfontosabb német vas és fémüzemekből valók. Így pl. egy szász gépgyárból közi­k. .. 1933-ig képzelt vas- és fémmunkások In­ti 19—50 már­kát kerestek. M­a ugyanezek a f­é­unkások tisztán 30 márkát keresnek. Túlórává, teljesítésé­ül legfeljebb 31 márkára jön­nek fel.“ Ha a vas- és fémmunkások jö­vedelméről szóló hivatalos német adatokat közelebbről megvizsgál­juk, bebizonyíthatjuk, hogy a vas- és fémmunkások életszínvonala 19­33 óta majdnem harmadával ha­nyatlott. Az életszínvonal hanyatlása kü­lönösen a felemelt árakra és já­rulékokra vezethető vissza. A mun­kásság részére szüksége­s haszná­lati cikkek ára 15—20%-kal emel­kedett. 1932-ben pl. egy tojás 7— 9 pfenningbe került, ma pedig 16 - 18 pfennigbe. Egy font jó marha­hús .Hitler előtt 90 pfennigbe ke­rült, ez év október elején pedig Berlinben 1.60—1.80 márkába. A járulékok, ,,adományok“, stb. a bér magassága szerint 10—25 százalé­kot tesznek ki. A szociális bizto­sításra átlagban 14,3 százalékot vonnak le, a képzett vas- és fém­munkásoknál pedig mintegy 20 százalékot. Ehhez jön :adományok­, tagdíjak, (a munkafront, stb. ré­szére) fejében még legalább 3 márka hetenként, úgy, hogy a ha-Nordegg, Alla.................................... 4 Kitchener,­­Ont................................ 4 Taber, Alta.................................... 4 East Coulee, Alta........................... 4 East ’Hamilton, Ont....................... 4 Driftwood, Ont............................... 4 Wayne, Alta .................................... 3 Edmonton, Alta............................... 3 Brantford, Ont................................ 3 London, Ont.................................... 3 Quebec keverék ............................ 3 Harrow, Ont................................... 2 Carbon, Alta.................................... 2 Lestcck, Sask................................ 2 Stirling, Alta................................... 2 Galt, Ont....................................... 2 Drumheller Val'ey, Alta.............. 1 Woodridge, Man............................... 1 Raymond, Alta................................ 1 Vancouver, B. C. ............................ 1 Nanaimo, B. C................................ 1 Tilley, Alta.................................... 1 Kingsville, Ont................................ 1 Leamington, Ont......................... 1 Tillsc nburg, Ort........................... l K'pling, Sask.................................... 1 TJ. S. A................................................. 1 összesen ........ ..... 346 Ki lesz az ország rohamistá­ja előfizetésszerzésben? EDDIGI­­EREDMÉNY: Elek Szetkó, Toronto, Ont. $17.50 A. Berecz, Montreal, Que. . . 17.00 L. Gáspár, Port Colborne,Ont. 16.00 M. Patyán, Toronto, Ont. . 15.00 M. Tapics, Winnipeg, Man. 14.00 J. Németh, Winnipeg, Man. 12.25 A. J. Varga, Lethbridge,Alta. 10.00 Bernáth Tóth, Rodney, Ont. . . 9.00 Vendel Tamás, Taber, Alta. 8.00 Anton Bárdos, Nordegg, Alta. 8.00 J. Vince, Montreal, Que........8.00 F. Csanádi, Spiritwood, Sask. 7.75 A. Bodclovsky, Montreal, Que. 7.00 F. Sütő, St. Catharines, Ont. 7.00 Mr3. Horváth, St. Catharines. 7.00 Kovács F. L., Windsor, Ont. . . 7.00 John Hubai, Calgary, Alta. . . 6.00 B. Faragó, Kelowna B. C. . . <>.00 M. Csirmaz, Montreal, Que. . . <>.00 J. Dobrozsi, Montreal ........... 6.00 L. Riczu, Niagara Falls, Ont. 5.00 F. Gyönyör, Edmonton, Álba. 5.00 J. Cselényi, Toronto, Ont.........5.00 Imre Gerő, Dr'ftwood, Ont. . . 5.00 Móricz Béla, Delhi, Ont.......... 5.00 Kovács T. L., Montreal, Que. 5.00 ______ • Ki lesz az ország rohamistá­ja pénzgyűjtésben ? F. Répás, East Coulee, Alta $11.75 J. Tóthné, St. Catharines,Ont. 10.50 S. Berzéné, New Waterford, 10.30 J. Biró, East Coulee, Alta. 9.00 J. Oraveez, Aerial, Alta. . . 7.00 J. Kohut, East Coulee, Alta. 7.00 A. Horvá.thné, St. Catharines 6.25 F. Bujáki, Windsor, Ont. . . 5.65 Mrs. Gyetvai, Montreal, Que. 5.30 Szabó László, Guelph, Ont. . . 5.00 L. Miklósiné, Lethbridge, Alta. 5.00 J. Molnár, Glace Bay, N. S. 5.00 Mrs. E. Mudri, Midlandvale, Alta............................................ 5.00 di- és fegyverkezési üzemek kép­zett vas- és fémmunkásai keve­sebb mint 36 márkás hetibérrel kénytelenek hazamenni. De a tény­leges tiszta kereslet még jelentéke­nyen kisebb. A fennálló élelmiszer­­szükség következtében a városok­ban élő vas- és fémmunkások egy része kénytelen szükségleteinek egy részét sokkal magasabb áron a zugkeresk­e­delem­ben beszerezni. Mindez igazolja annak a megálla­pításnak a helyességét, hogy a né­met vas- és fámmunkásság élet­színvonala a fasiszta d­ktatúra há­rom és fél éve alatt egyharmadá­­val esett. Ehhez járul még ,hogy az 1932-36 évek alatt további ra­cionalizálás és brutális fasiszta hajsza következtében emelkedett a munkatermelés. Az alkalmazottak száma 29 százalékos emelkedésé­vel .­•Szemben az iparban a teljesít­mény 40 százalékos emelkedése áll, amit nagyrészt a munka intenzí­vebbé tétele útján értek el. Ez a bérek és munkafeltételek kérdése. De hogyan áll a német vas- és fémmunkások szabadságá­nak kérdése a fasiszta diktatúra 31/2 éve­ alatt? A Hitler-fasizm­us a német vas- és fémmunkásokat politikai téren megfosztotta a sza­bad véleményny­ivánítástól, a poli­tikai egyenlőségtől, amely szerint pártokban egyesülhetnek, az egye­sülési-, gyülekezési-, sajtó- és de­monstrációs jogtól. Szakszervezeti téren a fasizmus feloszlatta a szak­szervezeteket és a vas- és fém­munkásokat kényszer alatt a fa­siszta Német Munkásfrontban te­relte. A szervezett vas- és fémmun­kásoktól ellopta a szakszervezeti házakat és a szakszervezet vagyo­nát. Megfosztották a vas- és fém­munkásokat attól a jogtól, hogy tarifa­szerződéseket kössen, hogy bérkövetelésekkel lépjenek fel, hogy magasabb béreket harcolja­nak ki és hogy üzemi képviselőket válasszanak. Társadalompolitikai téren a fasizmus megsemmisítette az összes kultúrpolitikai szerveze­tet, a munkás torna- és sportegy­esületeket, az úszó­szövetségeket, dalárdákat, és elrabolta ezeknek a szervezeteknek a vagyonát. Ez csak néhány példa azokból a rab­lásokból, amelyeket a fasizmus a német vas- és fémmunkások ellen elkövetett. A fasiszta diktatúra a­­latt sokezer szakszervezetileg szer­vezet­t és szervezetlen vas- és fém­munkást tartóztattak le, kínoztak és gyötörtek A jelenleg a koncen­trációs táborokban levő antifasisz­ták között t­ízezerszámra varrnak vas- és fémmunkások. Nagy azok­nak a vas- és fémmunkásoknak a szám­a, akiket halálra kínoztak és meggyilkoltak. Ez a valódi helyzete a német vas és fémmunkásoknak a fasiszta dik-­­ tahira alatt. A fasiszta hatalom urainak örült háborús fegyverke­zése a német vas- és fémmunkások részére új adókat és életszínvona­luk további romlását eredményezik. Hitler helyettesének, Hessnek a jelszava a nürnbergi pártnapon: „ágyúkat vas helyett", mutatja, hogy a háborús fegyverkezést fo­kozódó mértékben a­ dolgozók ká­rára vezetik keresztül. A német vas- és fémmunkások részére a fasiszta diktatúra és a vele öszefüggésben levő háborús készülődések éhséget, nyomort és szükséget jelentenek. Ellenben a vas- és fémvállalkozók és a fegy­vergyárosok részére a fasiszta u­­ralom magasab profitot, a vas- és fémmunkások fölötti korlátlan u­­ralom jogát, gazdaságot és bősé­get hozott. Ezek az urak éppen e­­zért irtózattal gondolnak arra, hogy a fegyverkezés irama lassab­­bá válhat, ezért a hatalom fas­iz­­ta uraival együtt mindig nagyobb fegyverkezésre és ezzel háborúra uszítanak. A vas- és fémmunkások széles tömegeinek hangulata az életfel­tételének folytonos rosszabbítása és a háborús készülődések ellen mindinkább a fasiszta uralom ellen fordul. A német vas- és fémmun­kások látták, hogyan harcolták ki maguknak francia elvtársaik a har­cos egységfront megalakítása által jobb béreket és munkafeltételeket. A gyűlölet a megvetés nő a vé­res fasizmus ellen. Ezt tudják a barna hatalmon levők, ezért fokoz­zák a terrort, különösen a hadiü­zemekben. De a vas- és fémmun­kásokat a terror sem fogja a harc­tól visszatartani. Híven osztály­harcos tradíció­khoz fokozottabb mértékben fognak dolgozni az an­­­tifa­siszta egységfront megalakítá­sán, a fasizmus megdöntéséért in­dított közös harcért. Kampány­hírek MÉG KÉT HÉT VAN! 345-től sok kell 600-ig, $1000-tól $2700-ig! De a sztachánovisták megmutatták, hogy teremnek a "csodák”; a spanyol harcosok csaknem üres kézzel kezdték dicsőséges harcukat. TANULJUNK TŐLÜK, MÍG NEM KÉSŐ!

Next