Kanadai Magyar Munkás, 1937. március (8. évfolyam, 97-109. szám)
1937-03-02 / 97. szám
4. OLDAL KL r^JXXSZD^ I ----MUNKÁS Megjelenik minden kedden, csütörtökön és szombaton Előfizetési év: Kanadában 1 évre $3.00, félévre $1.75, negyedévre 90 cent. Egyesült államokba $3.50, más külföldi államokba $4.00. Minden levelet, csekket és Money Ordert küldjüki • KANADAI xMAGYAR MUNKÁS Box 154 Gen. P. O., Toronto, Ont., Canada • Telefonszám: Elgin 6097 Levélben küldött pénzekért felelősséget nem vállalunk. VÉRREL ÜDVÖZLIK EGYMÁST ! ' ■ AMIKOR a fasiszták egymás találkoznak, vért ontanak. Elment Hitler külügyminisztere Ausztriába és két személyt megöltek a vadon , így üdvözölték a Führer egyik segédét. Az is érdekes, hogy a fasiszták egymást is becsapják, ha bírják. Hitler ugyanis megígérte, keze írásával, hogy Ausztriát nem fogja háborgtani. 1 héttel ezelőtt erről már megfeledkeztek. Neurath német külügyminisztert nagy nácilármával fogadták. Persze Mussolini sem különb Hitlernél, ő is leköpi a saját hezcirását, ha azzal mások rovására tehet valamit. NAGYNÉMETEK vezére Hitler Adolf maga ugyan osztrák, de azért nem Ausztriához akarja csatolni Németországot, hanem megelégedne azzal is, ha Ausztriát csatolhatná Németországhoz. Elvégre ennyivel tartozik annak a burzsoáziának amely idegen létére a nemzet nyakára emelte. Hogy az osztrák nép függetlenséget akar, azzal valami keveset törődhetnek a fasiszta banditák. És a szerencsétlen ország még egy beláthatatlan ideig veszélyeztetve lesz a két banditafőnöktől. MUSSOLINI figyelmeztette Hitlert, hogy ha nem hagyja abban provokációit, akkor Ottót ráülteti az osztrák trónra. Erre felelt Hitler, mikor nagy botrányokat csapott bandáival Bécsben, miközben el akarta nyerni Schuschnigg osztrák kancellárt Mussolini oldaláról. Szomorú valóságként áll elő mindebből az, hogy ahol a fasiszták megjelennek, ott vér folyik, ott embereknek kell meghalni, ott háború készül. " Hitler nem állhat meg. Nem csak Ausztriát, hanem az egész világot szeretné leigázni. De Mussolini is világbirodalmat akar. Mindezt a rémet eltűntetni csak a kommunistákkal összefogó haladó világ lesz képes. NEM KÖNNYŰ A SZURONYON ÜLNI SOK különös és rettenetes dologra volt képes Hitler Adolf. Képes volt felülni a szuronyhegyre, de hogy meddig lesz képes azon ülni, azt aligha tudja megmondani. Mindenesetre tesz róla, hogy egyhamar le ne kelljen onnan szállania. A bárd tovább segít neki ebben. Blomberg hadügyminiszter naiv beszéde éreztette a német néppel, hogy Hitler nem akar leszállni, mégha mindjárt az egész nemzet pusztul is bele. Hitler Adolf Harmadik Birodalma ezt követeli a német néptől: “Fogjátok be a szátokat és ne követe magasabb béreket.” HITLER Adolf tehát nemcsak idegen népekellen csörtet kardot, hanem a német nép ellen is. Ezt is kimondta egészen bátran a hadügyminiszter úr, mikor így nyilatkozott: „El kell készülnötök , legteljesebb áldozatra a Führerért.” Kell-e még több magyarázat ? Élethez semmi, a halálhoz minden joga megvan a német népnek. El kell készülniük ingyen dolgozni és meghalni a Führer kedvéért. Igen, a Dolfi ingyenmunkások. ..■ a német gyárosoknak és bankároknak; igavonó álkúak'.í a német földesuraknak és hősi halottakat a haza ]. Persze, ezt a názik nem igy fejezik ki. ők Ukrajna elfoglalásáról beszélnek s a német nép meggazdagitását ígérik. Éhséget és halált csak ezért kívánnak el a néptől. A FÜHRER brutális uralma azonban nem kell az idegen népeknek. Majd meg is mutatják, mennyire nem, mihelyt Hitler bitangjai támadni fognak. Hiszen már nem csak a Szovjetunióban, hanem minden demokratikus országban kifejezi a nép st náziizmus iránti gyűlöletét. Németországban sem alszik a nép. A legkegyetlenebb uralom sem tarthatja őket örökre elnyomva. Az idő közeleg, amikor a bilincseket szétpattanják és akkor jaj lesz az elnyomóknak, akiknek a saját orvosságukat fogja beadni a nép. Hitlernek már most is nagyon nehéz a szuronyon ülni. PETŐFI TILOS! Az államrendészet most már negyven Petőfi-költemény nyilvános előadását tiltja meg. Álljon itt ezek közül az egyik: A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI Ne fogjon senki könnyelműen A, húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed; Nincs rá szüksége a világnak, S azért a szent fát félre tedd. Pusztában bujdosunk, mint , hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet Isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Újabb időkben Isten ilyen Lángoszlopnak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő. A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját, Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad. Pihenjen e árnyék alatt! » Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg. Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küzködni kell. — Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szlíd lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Boccát le a föld mélyébe. Petőfi Sándor A" KANADAI MAGYAR MUNKÁS 198 március 2. Dezső Tamás MILYEN EGYSÉGET AKARUNK? Az akcióegység gondolata mind nagyobb tért hódít a kanadai magyar dolgozók között. Az utóbbi hónapok eseményei nagy hatással voltak a kivándorolt magyarságra, de különösen a munkásszervezeteink tagságára. Bizonyítja ezt az, hogy ez évben sokkal nagyobb odaadással és jóakarattal kezelték munkástársaink március 15-ike, a magyar szabadságharc megünneplésének kérdését. Az idáig bejöttjelentésekből azt lájuk, hogy hanem is sikerült a régi reakciós vezetőséget megnyerni a közös ünneplés támogatására, de a szervezeteinken kivülálló munkások között nagyobb a rokonszenv a közös akció iránt, mint bármikor a múltban. Ezt mind a kitartó, fáradhatatlan kísérletezésnek és nevelőmunkának tudhatjuk be. NEKÜNK ISMERNÜNK KELL A HATÁRT Nem elég az, hogy igazi jóakarattal kezeljük az akcióegység kérdését. A jóakarat még nem biztosíték arra, hogy helyesen is cselekszünk. Ismernünk kell a határt, ameddig mehetünk. Vannak munkástársaink, akik a jóakaratban odáig mennek, hogy képesek olyan engedményeket tenni, ami egyenesen kárára van a munkásosztály- nak. Mi nem akarunk minden áron egységfrontot és nem akarunk mindenkivel okvetlenül akcióegy- ségre lépni. Nem azért harcolunk, hogy egységfrontot teremtsünk, hanem hogy az egységfronttal a dolgozó tömegeknek szolgáljunk Tehát nem az egységfront a cél, hanem a munkásosztály érdekeinek megvédése. Minden komolyan gondolkozó belátja, hogy csak a munkásosztály és a középosztály egyesített ereje képes erre. Amikor sorainkat akarjuk szélesíteni, az nem azt jelenti, hogy engedmérnyéket is kell tennünk. De ha sorainkat csak úgy tudjuk szélesíteni, ha azt tesszük az egységfront programjává, amit azok akarnak, akikkel egyesülni akarunk, a legközvetlenebbül megértenek, akkor azt is megtesszük, ami nem jelent engedményt, hanem eredményt. Az jelentene engedményt, ha olyan program alapján egyesülnénk, amely programhoz a munkásosztálynak semmi köze, vagy olyan emberekkel és szervezetekkel lépnénk egységre, amelyek kimondottan a munkásosztály ellenégei. Hasztalan munka az is, amikor olyan szervezetekkel próbálunk egységre lépni, amelynek csak papíron van tagsága, vagy csak névleg szerepelnek. Valóban elfogadhatjuk a Kommunista Internacionálé egységfronti álláspontját, melyet Dimitrov a VII. világkongresszuson a következőképen foglal össze: „A Kommunista Internacionálé semmiféle feltételhez nem köti az akcióegységet. Csupán egy feltétele van, amelyet bármely munkás elfogadhat. És ez a feltétel az, hogy az akcióegység a fasizmus ellen, a löke offenzívája ellen, a háború veszélye ellen, az osztályellenség ellen irányuljon.“ MIT AKARUNK MÁRCIUS 15-ÉN ? Március 15-ike szabadság emlékünnepének egységes ünneplésének nem csupán az ünnepi részére kell szorítkozni, hanem állást foglalni az 1848-as program mellett. Az 1848-as program kimondottan a haldás, a SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG programja volt, ami mellé fel kell sorakoztatni a Kanadában élő haladó elemeket. Az ünnepély csak akkor lesz méltóképen megtartva, ha a magyar forradalmi tradíciók kisajátítói ellen nyíltan kijövünk. A mai állapotok ellen, ami a jelenben Magyaroszágon van, nyílt harcot kell indítani. A magyar fasizmus nyíltan szembehelyezkedik az 1848-as hagyományokkal. Az akkor kivívott sajtószabadságnak ma hite-hamva sincs. Sorra kobozták el az igazságot megíró lapokat. Szabadság? Erről nem beszélhetünk ! Sorozatosan tiltják be a PrinilAonU#$t a viozaikat követelő munkásokat. A nyílt fasizmus váltja föl az idáig lepel alatt működő fasiszta kormányzatot. Petőfi Sándornak, a magyar szabadságharc lángszavas költőjének verseit, amit a múltban még az ifjúsági könyvtárakban is engedélyeztek, ma sorozatosan tiltják be. Legutóbb egyszerre 40 versétől vonták meg a nyilvános előadási jogot. A magyar fasizmus most sorba veszi a haladó költők verseit, már Vörösmarty is kezd enynyi évtized után túl radikális lenni. Március 15-ike legyen az a stap, amikor ezen eljárás ellen tömegesen tiltakozni fog a kanadai magyarság haladó tömege. Követelni fogja a magyar börtönökben szenvedő politikai foglyok szabadonbocsájtását. DEMOKRÁCIÁT A MAGYAR DOLGOZÓKNAK! A mi egységes ünneplésünknek tüntetésnek kell lenni a magyarországi dolgozók demokratikus jogainak biztosítása mellett. Tehát, akik egységesen akarnak velünk vagy akikkel mi akarunk egyeségesen ünnepelni, azok határozottan tudatában kell, hogy legyenek annak, hogy mi a magyar dolgozóknak demokratikus jogokat követelünk és elítéljük a magyar kormány viselkedését a dolgozókkal szemben. Tiltakozzunk a pécsi bányászokkal szemben tanúsított brutalitás ellen, amit a kenyérért harcolókkal szemben elkövetnek. Tiltakoznunk kell, hogy kenyérharcból kifolyólag katonasággal ne gyilkoltassák le a védtelen asszonyokat, akiknek nincs egyéb bűnük csak az, hogy proletárok. JOBB, HA ELMARADNAK A KALANDOROK Akik azzal a szándékkal jönnek hozzánk, hogy tömeg előtt beszéljenek és politikai sikert arassanak, azok jobban teszik, ha elmaradnak. A munkájú,szervezeteink önzetlenül dolgoznak az egység megteremtésén, de nem akármilyen formában. Akik úgy gondolják, hogy az ünnepély keretén belül dicséretet fognak mondani a mai magyar állapotokra, mint a magyar kormány fasiszta törekvéseinek támogatói, a 48-as eszmék hátha támadóiként akarnak szerepelni, azokra nincs szüksége a haladó eszmék követőinek. A MAGYAR URAK NEM A MAGYAR NEMZET A haladó munkásság ellenségei azzal tárnálnak bennünket, hogy mi magyar-ellenesek vagyunk. Ez nem igaz! Mi ha nem tetszésünket fejezzük ki a magyar uralkodóosztályra, az nem azt jelenti, hogy magyar-ellenesek vagyunk. Mi Magyarországot jobban szeretjük, mint azok az urak, akik a történelem folymán számtalanszor eladták. A magyar történelem lapjai igazolják, hogy a magyar dolgozók hűek voltak hazájukhoz még akkor is, ha az uralkodó osztály ellen lázadtak. De a magyar urak magukat nevezték ki nemzetnek; maguk hoztak törvényeket, amelylyel elgázolhatták a feltörekvő munkásosztályt. Ha ezen törvények ellen a munkás tiltakozni mert, akkor hazaárulónak minősítették és minősítik a jelenben is. Ezt teszik velünk is, ha tiltakozunk. Nem szabad, hogy ez a rágalom elriasszon bennünket a harcoktól, hanem kitartóbban kell dolgozni, hogy bebizonyítsuk a kanadai dolgozók előtt, hogy azok a magyar nemzet igazi ellenségei, akik hazafias jelszavak mellett a burzsoázia érdekeiért dolgoznak. Zúgjon végig Magyar-Kanadán a magyar tízezrek tiltakozása a magyarországi állapotok ellen. Ezen tiltakozáson keresztül vessük meg az alapját a KANADAI MAGYAR NÉPFRONTNAK. Vessünk véget a tapogatózásnak, nyilvánul ! Jön meg minden kanadai magyar, s csatlakozzék a tiltakozók tömegeihez, amely harcol a 48-as vivmá- i nyok mellett, a haladásért, a minden becsületes magyar előtt szent jelszavakért. SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG-ért! A trockizmus és a trockista tárgyalások Vass Ferenc, Winnipeg magyar egyetemi hallgató előadása A burzsoázia világtengerében küzdő proletáriátusnak egyetlen vezércsillaga van: a Szovjetunió. Lenin pártja, a bolsevik párt, most már Sztálinnál az élén, 19 éven keresztül a legnagyobb nehézségek ellenére is győzelemre vitte a proletárdiktatúrát és a Szovjetunió lépe sikersen halad a szocializmus felé. Hiába volt a baloldalirockisták és jobboldali bukharitisták gáncsvetése a párt által lefektetett új gazdasági terv ellen. Ma látjuk azt, hogy ez kishitűség, bizalmatlanság volt a munkások-parasztok szövetségében, tömegekben, bizalmatlanság a párt vezetői ereje és tehetsége iránt. A földbitokok 99 százaléka likvidálva lett az állami kolhozokba, kollektívákba; az ötéves terv 4 év alatt lett megvalósítva. Igen, 27 mind valóság, dacára hogy Trocki és Radek az „állandó forradalom“ teóriájából következtetve megállapították, hogy a szocializmus építése a Szovjetunióban nem fog sikerülni, mivelhogy a szocializmus egyedül egy munkásállamban, a burzsoázia államok közepett, nem juthat győzelemre. De Trocki és társai szrue-reálpolitikájukkal nem akarják észrevenni az orosz proletariátus győzelmét. Miért? Azért, mert ez egyenlő volna a leninizmus elfogadásával és így a trockizmus megtagadásával. Meg kell nekik tagadni a Szovjetek szocializmusának győzelmét, hogy teapot adjanak a troqácizmusnak' a k '‘Sztálin ’ által vezetett kommunista párt ‘elleni támadásnak. így akarják a leninizmust a trockizmussal' kicserélni, így akarják magukat a politikai ideológia változása folytán hatalomra juttatni. Trocki ellenzéki áskálódása, politikai intrikái a fejlődést nem tudták megállítani. Teóriája csődbe jutott. Trock tehát, hogy a trockizmus helyességét bebizonyítsa, hogy a bolsevik vezetőket lejárassa és azok építő irányításának helyessége iránt kétséget keltsen, szabotáltatott, romboltatott, pusztítatott. Ezzel akarta lassítani a szocializmus építését. A munkások között elégedetlenséget, ingadozást, zűrzavart, ellenségeskedést akart teremteni. Terve azonban nem sikerült. Végső elkeseredésében terrorhoz, gyilkossághoz és a fasiszták szövetségéhez fordult. Hitlerrel és a japán imperializmussal paktált, hogy a Szovjetek elleni háborút siettesse. A háború kitörésekor akart gyilkolással, robbantásokkal zűrzavart kelteni, hogy ebben azután mint „megváltó“ lépjen fel és a hatalmat magához ragadja. A burzsoá lapok tradicionálisan meg akarták téveszteni a világ munkásságát. Úgy akarták a trockista vádlottakat beállítani, mint a Sztálin és a többi jelenlegi vezetők hatalmi féltékenységének áldozatait. Még most is úgy igyekeznek a fasizmussal szövetkezett terroristákat feltüntetni, mint „öreg bolsevikokat“, akiket szemé-yi féltékenységből ítéltek el. E ,eken keresztül a tömegeket kéz- : fedővé, ingadozóvá akarják tenni ; ■s a nem-törödömségig akarják ö- tet lesüllyeszteni. Mi volt Trocki, az „öreg bolsevik"? Hol állott az Orosz Szo- iiciáldemokrata, Munkáspárt 1903- as, történelmi nevezetességű londoni konferenciáján, amikor a 16 kongresszus két csoportra szakadt: a Leni irányította bolsevikekre (többség) és az opportunista mensevikekre ( kisebbség) ? Trocki opportunista volt, a mensevikekkel tartott Lenin és pártja ellen. Lenint a párt szétzüllesztő,őnek nevezte. 1917 nyaráig, a forradalom előestéjéig az opportunista szociálforradalmárok, a mensevikek csoportjában volt, az „állandó forradalom“ elméletével harcolt a leninizmus ellen. Csak akikor lépett be a bolsevik pártba, mikor már látta, hogy az győzelmeskedni fog az 1917-es forradalomban; csak akkor, mikor látta, hogy történelmi szereplése el fog veszni, ha nem ragasztja magát a győző párthoz, Lenin pártjához, a bolsevik párthoz, melyet addig megvetett. De Lenint és a leninizmust még ezután sem szűnt meg kritizálni. Lenin halála után ellenzéki áskálódása és támadásai ellenforradalmi mértéket vettek fel. 1927-ben május elsején ellenzéki csoportjáival ellentüntetést akart rendezni Moszkvában, melyet a munkásság vert szét. Trocki többszöri figyelmeztetést és intést kapott, de nem használt neki. 1927-ben száműzték Szibériába, de onnan is intrikált. 1928-ban kitiltották a Szovjetunióból. Amit eddig belülről nem sikerült elérnie, most kívülről ellenforradalmi aktivitással, fasiszta szövetséggel akarta megvalósítani. A trockizmus sajátszerű kiegyezhetetlen ellentétben van a leninizmussal. Mi ez a sajátszerűség? Ez a trockizmus permanens (állandó, szakadatlan), mindenütt egyszerre feltörő forradalomnak tana. Az „állandó forradalom" trockista elmélet nem veszi figyelembe a szegény parasztságot, mint forradalmi erőt. Ez az „elmélet“ a parasztok mozgalmának átugrását jelentené, egyedül a proletáriádust veszi forradalmi tényezőnek. Ez ellentétben van Leninnek a proletárdiktatúráról szóló teóriájával, mely osztályszövetséget követel a proletáriátus és a dolgozók nem-proletár rétegei (kisburzsoázia, parasztok, intellektuelek) közt. Aki a szovjetek szocialista építési harcainak történelmével nem ismeretes, annak a két trockista tárgyalás két különálló dolognak tűnhet fel. De ha figyelembe veszszük a múltat, megláthatjuk, hogy ezeknek a tárgyalásoknak megvoltak az előzményei a Szovjetek- nek a belső ellenség ellen folyta- tott 19 éves küzdelmében. Az u itóbbi két tárgyalás csupán folytatása a múltnak. 1922-ben 12 men-seviket ítéltek halálra (akiket később felmentettek) a Lenin elleni, elkövetett merényletből kifolyólag 1926—33 szovjet és külföldi s szabotáló technikusok tárgyalása; 1930-ban az ukrán intelleketuesek « kharkovi tárgyalása; ugyancsak , 1930-ban Ramzin professzor és a romboló szovjet mérnökök tárgyalésa; 1931-ben a mensevik proteszt szórók tárgyalása; 1933-ban a Metro-Vickers angol mérnök tár- r gyalása, a kémkedés és szabotálás miatt az angol hadiipar részé-re, ezek képezik a szakadatlan sodrozatot. 1934-ben Kirov meggyil- tkolásával a szabotálások, letartóztatások és tárgyalások új szakaszához érünk: a trockista ellenforradalmi gyilkosok felderítéséhez. A nyári és most lefolyt tárgyalások csak folytatásai azoknak az előzményeknek, melyek a szovjetállam harcai voltak a belső ellenség, a szabotálók, összeesküvők, kémek ellen. A jelenlegi trockista ellenforradalmi összeesküvésnek megvan a maga történelmi háttere. Trocki, Zinov,Vv, Kamenyev, Buhharin, Radek, stb. már Lenin életében kezdtek a bolsevik vonalról letérni (Trocki sohasem volt rajta) és a baloldali vagy jobboldali ellenzéki politikát folytatni. Lenin, míg élt, erősen megróta őket ezért, így csak természetes, hogy Lenin halála után Trocki nem lehetett utódja, csoportjának tagjai sem tölthették be a legfontosabb párt- és szovjetpozíciókat. Ez a tény aztán még jobban tüzelte ellenzéki aktivitásukat. Az 1924—27 tartó időszakban volt elég idejük, hogy „állandó forradalom“ teóriájukat, és az Új Gazdasági Tervezetre vonatkozó nézetüket a tömegekkel megismertessék. Az 1927-ben megtartott pártkongresszuson a trockizmust elvetették és csak miután Trocki és 121 társa nem fogadták el a többség határozatát, lettek a pártból kizárva. Mikor újból megfogadták, hogy hajlandók a párt irányítását követni, alávetik magukat a többség határozatának, visszavették őket. A látszólagos fogadalom azonban csak lepel volt, mert nyílt ellenzéki munkájukat a földalatti munkával cserélték fel. Az aknamunka, a terrorista akciók és a fasizmussal való szövetség, láttuk, hová vezetett. A lefogások kristálytisztán szemünk elé tárják a leninizmus élő realitását. A proletariátusnak igazi harca még csak a hatalom megragadása után következik a belső, lappangó ellenség ellen, mely kész még az ördöggel is összepaktálni, hogy célját elérje. Az ellenforradalommal szemben a szocializmus építésének bztosítására erős szervre van szükség: proletárdiktatúrára. A liberális elemek még ma sem akarják a proletárdiktatúrának a hivatását megérteni. A trockisták bűnét a proletáriátusnak rójják fel. Az októberi napok óta lepergett 19 esztendő fényesen bebizonyította annak törvényszerű szükségességét. A seninizmusnak igaza van! Marxista tanfolyamok tanfolyan A MUNKÁSOSZTÁLY TÖRTÉNELME Az 1848-as forradalom Franciaországban és Németországban III. AZ 1848-AS FORRADALOM NÉMETORSZÁGBAN ÉS AUSZTRIÁBAN (Folytatás) Az ipari fejlődésnek ugyane folyamata azt is megmagyarázza miért késlekedett az akciókezdéssel a burzsoázia. Az 1789-es Franciaország otthonos volt a mesterek és munkások, a mesterek és kereskedők közötti harccal, de csaknem teljesen ismeretlen volt előtte a munkásoknak a kapitalista munkaadó elleni egyenes akció Németországban másfelől a negyvenes években a munkások és kapitalisták közötti harc már mutatkozott, mint például a sziléziai szőrök lázadása 1844-ben, amelyben a burzsoázia a kormánytól kért segítséget. A nagyburzsoázia és kisburzsoázia közötti viszony, mely (utóbbi) védelmet keresett a gépek és nagybani vállalatok versenye ellen, már veszedelmesen feszültté vált. A független kistermelőt kinyomták az érvényesülésből, amiről az Egyesült államokba való növekedő emigráció tanúskodott, ahová 430,000 ember hajózott a negyvenes években, míg az elő- sző harminc évben csak 150,000. A német burzsoáziának a magatartását, mely tárgyilagosan érdekelve volt a forradalom fejlőldésében, a német határon túli osztályharc menete által volt befolyásolva. Az angliai chartista agitáció, a franciaországi szocializmus és kommunizmus növekedése, anegyedik rend"-nek (munkásság) a megjelenése, félelemmel töltötte meg a burzsoáziát. Igaz, hogy hatalomra törekedett, de békés egyezkedéssel remélte azt elérni. De a párisi proletariátus 1848 februári győzelme mint lángoló jel hatott; a berlini tömegek forradalmi akciója, hirtelen hatalomra lökte a porosz burzsoáziát. Délnyugati Németországban a forradalmi mozgalom a korai márciusi napokban kezdődött (az ipari ■ központokban, mint Cologne, a munkások voltak a legaktívabb szakasz, és előtárták saját köve■ teléseiket). Március 13-án Bécsben tört ki a forradalom és eredményes volt; ugyanazon a napon öszszecsapások történtek Berlinben a ■ munkások és a katonaság között. . Március 18-án Berlin barikádharcosai győztek. A „munkásosztá■ lyok, melyeket a burzsoázia a háttérben akart tartani, előrenyomultak, harcoltak és győztek, és egy-szerre erejük tudatára ébredtek." (Engels; Forradalom és ellenforradalom.) A királyt kényszerítették, hogy a katonaságot távolítsa el a városokból, alkotmányt ígérjen, és alakítson új szabadelvű kormányt Camphausen és Hansemann alatt, akik gazdag üzletemberek voltak a Rajnától. A burzsoázia árulása és a kisburzsoáziának a határozatlansága arra késztette Marxot, aki a forrradalom kitörésekor Brüsszelből Párison keresztül azonnal Cologneba sietett, ahol az Új Rajnai Ujság-ot adta ki (Neue Rheinische Zeitung, 1848 június 1-től 1849-ig), hogy kilépjen a Rajnai Demokrata Szövetség kerületi bizottsága-ból; ugyanakkor a Cologne Minn- ikisemberek Szövetsége különvált, melynek 1848 októberében Marxot elnökévé választották. „Egyedül a demokrata forradalom tapasztalataiból Marx praktikus következtetést vont le a proletáriátus pártja független megszervezésének szükségességére.“ (Lenin). 1848 tanulságai, annak szükségessége a proletáriátus részére ha a burzsoá forradalmat keresztül akarjuk vinni a végéig, hogy függetlenül szervezkedjen, és hogy hajtsa a burzsoá forradalmat előre mig csak proletár jelleget nem ölt, tisztán meg lett fogalmazva Marx által 1850-ben, a Kommunista Szövetséghez intézett híres beszédében : ,4 Ha a februári forradalmat, németországi visszhangjával, szívesen fogadta a porosz burzsoázia, mert az állam kormányrúdját a kezükbe dobta, ugyanakkor felfordította számításukat, mert az a helyzettől tette függővé uralmukat, melynek sem nem akartak, sem pedig nem tudtak eleget tenni.“ (Neue Rheinische Zeitung, i. 12 1848.) Poroszország, Ausztria és más német államok márciusi forradalma hatalomhoz jutatta a szabadelvű (liberális) burzsoáziát: alkalmat kapott az államgépezet összetörésére és a régi félhűbéri viszonyok eltörlésére, a német burzsoázia taktikája azonban nagyban különbözött a franciaországiétól. .Franciaországban legalább a régi uralkodóházat megbuktatták 1830-ban, míg 1848-ban, népnyomás alatt, magát a monarchiát is eltörölték és kikiáltották a köztársaságot. A burzsoázia egyik német államban sem merte a király hatalmát összetörni, legkevésbbé Poroszországban. Az egész régi kormánygépezet megmaradt. Míg a harc még mindig tartott Berlinben a barikádok körül, a burzsoázia szövetségre lépett a régi rend védelmezőivel a munkások ellen. Egyetlen katonatisztet sem, egyeten civil hivatalnokot sem csaptak kl, és a burzsoázia elzárta azt a bizakodást, hogy összetörjék azt, mit az uralom hűbéri formájából ! világfront] Spekulálnak a jó háborús haszonért : 1 rÉG nem dúl a világháború, de lila bankárok, gyárosok már ó óriási vagyonokat csinálnak, mert a nyersanyag roppant mennyisége változik át háborús célú eszközök■ ké. És ezt az átváltozást a magán- [kezekben levő pénz és termelőeszköz viszi véghez, nekik hozva milliókat. A tőzsde mindennap dicsekszik a részvények ára emelkedésével. A kanadai nikkel társulat részvényei árának emelkedésével állandóan dicsekedhetnek a napilapok. Az ócskavaskereslet is megindult. A Toronto Star nem régen dicsekedve, fényképeket hozva jelentette ezt. Nagyobb ócska autókért 100 dollárt is fizetnek és a nemzeteket tönkretevő háborúcsinálóknak jó haszonnal eladják. . Minden háborús nyersanyag központjában a réz foglal helyet napjainkban. A rézre vetik sanda szelmeiket a tőkepénzesek. A jelen , hullámzó kapitalista válság legsötétebb napjaiban volt idő, amikor a réz fontjáért nem adtak többet, mint hat centet és ma már 17 centet fizetnek érte. Hitler Adolf az árdrágító iktéMETORSZÁG népének tönkreiretevője Hitler Adolf kezdte meg a réz árának emelését mikor, fegyverkezve a következő világmegszállásra, rengeteg rezet kezdett felhalmozni. Hogy neki segítsen a rézhalmozásban, Franco spanyol fasiszta generális megragadta a , brit tulajdonban levő Rio Tinto rézbányákat Spanyolországban, Hitler számára. Anglia eszéhez kapott, látni kezdte, hogy S Hitler és Mussolini alapos felkészültsége meglepheti Angliát, amely nem halmoz fel rezet. Igaz, hogy a brit és amerikai bankárok kezén vannak a hatalmas, a világ legnagyobb afrikai és délamerikai rézbányák, azonban ezek a társulatok is állandóan a jól fizető olasz, német és japán imperialistáknak szállították terméküket. Most aztán, amikor Nagybritánia nyilvánosságra hozta a 7 bil- 3 hiós hadköltségvetését, a rézspekulánsok majdnem megőrültek. Az egész világ elkezdte az őrült ha- 1ma réztermelést, minden modernül felszerelt bányájában, mintha a háború már folyna is. A réz árának emelkedésével természetesen emelkedik a háborús kiadás, drágább lesz a fegyverke■ rés. A spekulánsok őrült versenye megindult. Persze nem egyszer esik is az ár és vesztenek a spekulánsok. A próbálkozó kisemberek ilyenkor teljesen tönkremennek. Pénzt kölcsönöz Hitler a háborúra A HÁBORÚS spekuláció megindult. Vesztenek, nyernek. Gazdagok meggazdagodnak a szegények leszegényednek még jobban. Hitler eközben félbillió márka ha- 1dikölcsönt vesz fel a Négyéves Háborús Tervhez. A kölcsönökért állampapírokat ad. Aki a kisemberek közül nem ment eddig tönkre, azt majd becsapja a Dolfi, hogy arról koldul. Annyira megrosszabbodott emiatt az állapot a német Négyéves Terv terhe alatt, hogy a New York Times tudósítója A. O’Hare I MacCormick jelentése szerint maguk az iparbárók figyelmeztették Hitlert a vigyázatra, nehogy a német exportot teljesen kitöröljék a világpiacról, így a nácik által kezdett, olaszok és japánok által fokozott árdrágítás éppen rájuk van leginkább romboló hatással. Megrémülnek a következményektől Két országban meg is rémültek. Németországban s Japánban a burzsoázia egy része már megijedt a fokozódó háborús kiadásoktól. Félnek a gazdasági összeroppanástól, a nép teljes tönkrejutásától és erőteljes felkelésétől. Japánban a komoly politikai válság éppen emiatt állott be s a válságnak még nincs vége. Hogy pontosan melyikjapán nagy érdekeltség vezet a fokozottabb fegyverkezési kiadások ellen ? Egyelőre ezt még nem tudhatjuk. Tény az azonban az, hogy az ellenzék tábora gyorsan erősödik. A militarista klikk mindig gyengébb lesz. Hogy Németországban miképen áll a helyzet e kérdés körül ? Igazán nehéz megmondani, mert Hitler alatt a bárd intézi el a dolgot azzal, aki véleményt mer nyilvánítani. Japánban van parlamentáris tiltakozás, de Hitler alatt semmi. Anna O'Hare McCormick jelentése azonban nagyjelentőségű, mert egyenesen a német nagyiparosok szájából kapta értesüléseit. E jelentés szerint a német gyárosok egy része már ki meri jelenteni a tönkretett néptől való félelmét és kifejezi afeletti félelmét, hogy Hitler sem lesz képes mindig elnyomva tartani a mindenből kifosztott népet. Az a tény, hogy Hitler nem Dr. Schacht gazdasági minisztert, hanem Blomberg hadügyminisztert léptette elő a magyarázatadás, végtelenül nagy jelentőséggel bír. „Fogjátok be a szátokat.“ Ezt csak a hadvezér mondhatja és erre van Hitlernek szüksége. Áldozzon a nép szenvedve, hallgatva, neki az örült háborúcsinálónak, megmaradt. A forradalom első napjaitól kezdve a burzsoázia meg volt ijedve a párisi eseményektől és a munkások független akciójától; attól félt, hogy a tömegek forradalma esetleg csapást mérhet a burzsoá magántulajdonviszonyokra is. (Folytatjuk)