Kanadai Magyar Munkás, 1937. április (8. évfolyam, 110-122. szám)

1937-04-01 / 110. szám

1937 április 1. HALADÓ NŐ VILÁGTORONTÓI JELENTÉS A női csoport hatalmas tüntetésre készül május elsején! Női csoportunk március 23-án tartotta rendes havi gyűlését. A gyűlés a legnagyobb rendben folyt le és a fontos napirendi pontokat elintéztük rendes időben. Itt megemlítek egy néhányat az elmúlt hónapban levezetett fontosabb akcióink közül. Tartottunk egy krémes partit, melynek tiszta jövedelme $8.65 volt, ebből 5.00-t a Nők Világa folyóirat részére küldtünk el és $3.65-öt a spanyol nép támogatására. Egy tea partit is rendeztünk, melynek a teljes jövedelmét a spanyol munkások támogatására fordítottuk, $5.49. Női csoportunk minden akciót igyekszik támogatni, de az utóbbi hónapban különösen arra fektetett súlyt, hogy minél nagyobb támogatást a spanyol ügy kapjon, tekintettel arra, hogy már a Munkáskampány is befejeződött. A spanyol bizottság adott ki 25 centes jegyeket árusításra, hogy május 1-re egy hajórakomány élelmiszert és orvosságot küldhessenek Spanyolországba. Ezekből a tagtársnőink is árulnak és a legutóbbi gyűlésen már szép eredményről jelentettek. Egyik tagtársnő jelentette, hogy már $12.00-t gyűjtött és a többi tagok is jelentettek ennél kevesebb összegeket, úgyhogy összesen körülbelül idáig van $30, de a gyűjtés tovább folyik. A Nemzetközi Névnapot március 7-én ünnepeltük meg, különben a jelentés erről már megjelent egy előbbi számban. A tiszta jövedelem ezen az estén $19.49 volt, melyet kultur klubunk javára fordítottunk. Gyűlésünk foglalkozott a Daily Clarion kampányával, mely április 1-én veszi kezdetét. A tagság büszkén tekintett a falon függő vörös zászlóra, melyet a torontói osztály az elmúlt kampányban kapott a negyedik kerületi Clarion-bizottságtól kiváló munkájáért. Ez a fényes siker csakis úgy volt lehetséges, hogy tagtársnőink is fáradhatatlanul dolgoztak a kampányban. Egy újabb ilyen sikerre is kilátás van, mert a gyűlésen megjelent tagtársnők csaknem mind vállaltak gyűjtőivet a Clarionra. A következő tervünk volt a május 1-ére vonatkozó. Női csoportunk elhatározta, hogy ebben az évben sokkal több magyar nőt fog megszervezni a felvonulásra, mint tavaly. Az énekórákat, melyeket egész télen át rendszeresen folytattunk, tovább folytatjuk azzal a különbséggel, hogy ezután olyan dalokat tanulunk, melyek alkalmasak lesznek a felvonulás közben énekelni és megkérünk minden nőt, aki részt akar venni a felvonulásban, látogassa énekóráinkat szerda estéken 8 órakor. A női csoport úgy szeretné, hogy mint tavaly, egyenruhában vonulnának fel a nők, sötét alj, fehér blúz piros masnival. Mutassuk meg e gőzrendszer urainak, hogy igenis a munkásosztály összetart és erős. Demonstráljunk május 1-én a legszebben és legerőteljesebben! Miskovné, csoporttitkár. Szabjunk-varrjunk írja: Mrs. M. Thuróczy Két évestől nyolc éves lánykák- nak való skót ruhácska. A blúznak mindig sima kelmét veszünk, aztali lehet különböző színű kockás kelme. A gallérra és mansettákra keskeny zsinórt varrunk. Az anyag mennyisége a gyermek nagyságától függ. Ha beírják hány éves, a mintát úgy küldik és azon meg van az utasítás az anyag mennyiségéhez is. Névnapi este Reginán A Varró család ismét névnap estét tartott. Először Varróné névnapját ünnepeltük meg, melyről már egy jelentésben beszámoltunk, most meg a Varró tagtársét. Az estén elég szép számmal voltunk, többnyire szimpatizáló honfitársak és mindenki nagyon jól érezte magát. Szórakozás közben nem feledkeztünk meg a mi harcos spanyol testvéreinkről. Tóth tagtársnőnk egy tortát ajánlott fel kisorsolásra erre a célra, melyhez $3.40 erejéig járultak hozzá a megjelentek. Ezennel köszönetet mondunk Tóth tagtársnőnek, a Varró családnak és mindazoknak, akik ezen az estén segítették a spanyol testvéreink ügyét. Mi itt Reginán egy párszor csináltunk akciót a spanyol munkások segítségére, de még közel sem tettünk eleget, a harc még mindig folyik és mindennap pusztulnak a mi munkás testvéreink és nekünk itt kötelességünk őket támogatni, mert ha ők nyernek, mi is és hogyha veszítenek az a mi veszteségünk is. Idáig nagyon jól sikerült minden akcióink, amit a spanyol népfront támogatására rendeztünk, ami azt jelenti, hogy itt a magyar munkások szívükön hordják ezt az ügyet. Bár ezt lehetne mondani minden magyar munkáscsoportra Kanadában. Czeglédiné DR. RÁCZ BÉLA: VÖRÖSEK FEHÉREK 70 év előtt KX 1848—cölKI MAGYAR ELITENKORIRADALOM (33.) regfőparancsnok úi (Haynaus lekötötesően szívélyes formálási kijelejtette, hogy íly zavaros időkben még legjobb szándékú cikkek is es.'ik gonosz szenvedélyeket ébresztenek, de semmi jót létre nem hozhatnak. Ily körülmények között az a kötelesség hárul minden jóérzéset hazafira, hogy legalább egy ideig nyugodtan várakozzék a kormányzat kritikájával. Ez az oly humánus módon kifejtett és annyi férfias nyíltsággal előadott nézet és óhaj a diadalmas hadvezér részéről, úgyszintén a velem szemben tanúsított jóindulat arra indítottak, hogy egy ideig csendben maradjak. (Ki verte le e szabadságharcot.) De azóta hat hónap telt el, ami hosszú, de legalább is elegendő idő ahhoz, hogy szabad legyen megkérdezni, mit tett a kormány a forradalom leverése óta a legitim jogrend visszaállítására. Mit tett ama jog érdekében, amelynek nevében küzdött a forradalom ellen és amelynek segélyével győzött. Valóban, nagy ideje megvilágítani és tisztázni azt a kérdést, hogy várjon a magyar lázadást a legitimitás által a legitim jog érdekében győzték-e le vagy pedig a legitimitás zászlaja alatt a magyar forradalmat egy másik forradalom szorította ki. (Mi is volt hát a szabadságharc?) Az áldatlan eltévelyedések után, amelyekben megvalósíthatatlan elméletek alapján belement, Magyarországot az örvény szélére sodorták és amelyek miatt az életerős nemzetet most politikai halál fenyegeti, senki sem veheti rossznéven, ha egy magyar királyáért és hazájáért, mindkettőjük közös jogáért igénytelen szavát felemeli. Bár csak ne hangzana el eredménytelenül a legfelsőbb uralkodó előtt, írom mindezt a legszentebb kötelesség érzetében, mint királyom hűséges alattvalója és mint hazám jó fia“. (Az abszolutizmus igazolása.) „Ha meg is kell adni, hogy olyan megrázkódások után, amelyek Magyarországban végbementek, az államgépezet képtelen rögtön a szabályszerű sínekre visszakerülni és ennélfogva nálunk az abszolút hatalomra támaszkodó kivételes állapot senkit sem lephet meg, de ez mindenesetre csak addig tarthat, amig a közrend helyreáll és a törvényes hatóságok tekintélyüket visszanyerték. Mint átmenetileg igénybevett rendkívüli segédeszköz, gyakran szükséges, Magyarország zilált viszonyai között pedig talán éppen nélkülözhetetlen is. Emellett — hála az osztrák tisztikar, ritka kivételektől eltekintve, általános műveltségének és a hadsereg lehető kímélettel kezelt szigorú fegyelmének — elmondhatjuk, hogy egyes, soha el nem kerülhető túlkapások dacára, az osztrák tiszt túlságosan lovagias ahhoz, hogy egy szerencsétlen nemzet elnyomott helyzetét a magánérintkezésben nem méltányolja. (111. oldal.) (A dinasztia és a konzervatívok egymásrautaltsága) önök az örökletes császárságot az annyira változó erőhatalom múlandó jogára akarják felépíteni. Önök az osztrák összbirodalom szilárd uralmát akarják megalapozni és rendszerük kiinduló pontjául, az újraépítés alapjául még sem a történeti jogot választják?“ (112. oldal.) Végül az ellenforradalom lélekrajzának és a mai ellenforradalommal való teljes lelki rokonságának jellemzésére néhány szemelvény a konzervatív párt jobbszárnyának egyik vezérférfia, gróf Széchen Antal: „Politische Fragen der Gegenwart“ c. könyvéből : ,,A forradalmi mozgalmat legtöbben könynyelműen és meggondolatlanul kezdték vagy csatlakoztak hozzá és így nem csoda, hogy olcsó lelkesedésben, tisztázatlan kívánságokban, zagyva theokafalásban kezdődött az, ami sokakra nézve gyalázatban és szomorúságban végződött. Senki sem ismerte kevésbbé az A koldustörvény nem oldotta meg a problémát BUDAPEST. — Moskó Gyuláné 51 éves alkalmi árus éjszaka cipőfűzőt árult a budai kávéházakban. Egy rendőr igazolásra akarta, szólítani, mire Moskóné a Lánchídra szaladt. A rendőr utánna, a szerencsétlen asszony látta, hogy nem kerüli el a sorsát, mire hirtelen elhatározással kiugrott a pillérek közül. Amikor az úttestre ért, abban a pillanatban robogott arra egy gépkocsi, amely elgázolta. Életveszélyes sérülésekkel szállították a kórházba. Mert rendnek muszály lenni. PEDIG OLCSÓN ADTA! Ion Glicherie egyházfit letartóztatta a rendőrség, mivel helyeket adott el a mennyországba 16 fejével négyszögméterenként. KANADAI MAG i Ah MUNKÁS LEVELEZŐINKTŐL Az erős szakszervezet szerődés nélkül is képes a béreket . . . u . t .... p .... CSAK A SZERVEZKEDÉS SEGÍTHET megtartani. Ha nincs szakszervezet, hiába a szerződés Sok esetben felmerül a kérdés, hogy az 1937 január 19- és 20-án Calgaryban megtartott munkabérmegállapító konvenció helyes határozatot hozott-e azzal, hogy az 1937 március elsején lejárt bérszerződés megújítását elhalasztotta 1 évvel későbbre, 1938 március 1-re. Ha komolyan mérlegeljük a kérdést, arra a megállapodásra jutunk, hogy a konvenció határozata helyes volt, azért, hogy egy éven keresztül alkalmunk lesz a szakszervezet kiépítésére, hogy a bérharcot sikerre vihessük. Jól megszervezett szakszervezeti mozgalom nélkül, nem bírunk sikeres harcot folytatni a bányabárók spiclijes hajcsárjai és ügynökei ellen. VIZSGÁLJUK MEG az Állapotokat Ha mi most harcba mennénk magasabb bérekért, a munkásság egységének megteremtése nélkül, milyen eredményt könyvelhetnénk el? Alkalmat adnánk a bányabárónak, hogy a munkások közé éket verhessenek, megtörjék a bányászok harcát. Egy megtört harc után, még nagyobb kizsákmányolás következne, elveszítenék azt is, amit éveken keresztül elértünk. Ezért kell nekünk a különböző bányászszervezeteket egyesíteni, mert csak egységesen harcolhatunk sikerrel; attól félnek a bányatulajdonosok is. Ez a határozat nem azt jelenti, hogy a bérmozgalom most egy évig szünetelni fog és a sarokba tesszük a harcot. Lokálonként folytatjuk a harcot, szervezzük az erőket, minden egyes bányász tehetségéhez mérten munkába kell álljon úgy a magasabb bérért való harc, mint az egység megteremtése érdekében. TEKINTSÜNK A MÚLTRA Ha visszaemlékezünk az 1933- ban megkötött szerződésre, még emlékszünk, hogy az abban foglalt munkabéreket a kompánia nem hajlandó megfizetni. A bér a papíron meg van, de a valóságban nincs. Itt említsünk meg egy néhány pontot, ami súlyosan érint ma is bennünket. Akik rossz munkahelyeken dolgoznak azoknak a kompánia köteles a munkabérét napi $5.25-re kiegészíteni, de ennek ellenére sok esetben 3 dollárt sem bírunk keresni naponta, amit a kompánia nem hajlandó kipótolni, azt mondják, hogy a munkás nem tud dolgozni és ezzel el van intézve. A szerződés szerint, ahol kő van a szénrétegben, azon a munkán inchenkint 1i/2 centet kellene fizessenek, de ehelyett, ha van egy munkahelyen 16 vagy 18 inch bona (kő) akkor 2 vagy 3 inchért fizetnek, a többit fel kell rakni díjtalanul. Ehhez hasonlóan van a borosolásnál (fölöslegesen lejárt kő) is, s több ehhez hasonló munkát kell végezni díjtalanul. Ezenkívül még a szénből is sokat ellopnak a mérésnél, különösen azoknál a bányáknál, ahol nincs szénmázsáló az unió részéről. Ha ezeket a szerződésbe foglalt pontokat mind szigorúan követeljük, hogy a kompánia betartsa, amihez jogunk van, úgy a napi keresetünk 2—3 dollárral fog szaporodni. Ezen jogos követelésünk megadását kell követelnünk, nem szabad félnünk a boss-tól. Idáig is az volt a baj, hogy nem mertünk erélyesen követelni, még azt is hagytuk, amit már egyszer papírra tettek. Tehát ebből láthatjuk, hogy nem az a fontos, hogy a követelésünk papírra legyen téve, hanem az, hogy a béreink kiharcolására az egész munkásság megmozduljon. Ha minden bányász és bányászszervezet felsorakozik a követelések mellé, akkor minden pillanatban képesek leszünk jogainkat kikövetelni. Vagyis nem papírra vetett bérre, hanem a valóságosra van szükségünk. Kakes Mihály munkásiskola-hallgató VISSZA Erős szervezetre és nem Határt nem ismerő kizsákmányolás Szerződésre Volna szükséalacsony munkabérek, rossz munkaviszonyok közt szen_yl vednek a munkások — St. Catharines, Cnt. — Kedves Szerkesztő Munkástársak, legyetek szívesek ezen pár sornak helyet adni lapunkban. Az egyik itteni vasöntödével akarok foglalkozni, amelyben kibírhatatlanok az állapotok. Van itt több is de ez vezet a kizsákmányolásban. A szóban levő vasöntöde Mr. Cunningham és fiai tulajdonát képezik, a neve General Manufactories. Amilyen hajsza és kizsákmányolás megy itt, ehhez hasonló nincs az egész Kanada területén. A gazdasági válság következtében, magam is mint sok más munkás járom az utcákat munka után. A napokban hallottam, hogy a fentnevezett öntödében médrász hiány van, magam is bementem munkát kérni, mivel értem ezt a munkát. Meg is ígérték, hogy egy pár napon belül kapok munkát, ami meg is történt. Örültem, hogy végre én is keresethez jutottam, hogy mennyihez azt nem tudtam, nem is kérdeztem meg örömömben. Ebéd idő alatt kérdeztem az egyik munkástól, hogy mennyi órabért fizetnek? Azt válaszolta, hogy „senki nem tudja mi a fizetés, mert sem kimondott órabér, sem darabszám, csak annyit tudunk, hogy a nagy hajsza után valamit kapunk.“ Az első napon még nyugodt voltam, nem háborgatott az emberbőrbe bujtatott vadállat (hajcsár), de már a második nap én sem képeztem kivételt. Szakadt a verejték mindannyiónkról, de azért mondta, hogy „hurry up“ és mondta, hogy mennyit kell megcsinálnunk. Azt meg kell említenem, hogy a tulajdonos sem különb a verébnél, ő a tulajdonú és „big boss" egyszemélyben és még a formán szerepét is betölti az egyik fia segítségével. Ott van az irodában, a munkahelyen, mindent megtesz, hogy mennél több munkát végeztessen. A napszámosok keresete 25—30 cent között mozog, a médiászoké 30—35 c. között. Az órabér mellett dolgozók ha öt percet késnek, arra az órára nem fizet, este ha hamarább „puncsol" 5 vagy 10 perccel, erre az órára megint nem fizet. Az üzemben óra nincs, így a munkások tájékozódni nem tudnak, nincs mire hivatkozniuk. Amikor Mr. Cunningham benn van, és látja, hogy még híjjá van az órának , küldi haza az embereket, ha elmúlt az óra, akkor dolgoztatja, mert azért nem fizet, így rabolja ki a munkásait a nyomorult fizetés mellett is. Az ilyen rettenetes kizsákmányolás ellen harcolni egyénileg nem lehet. Ha meg akarjuk védeni ■magunkat és az érdekeinket, akkor szervezkednünk kell. Támogassuk az acélmunkások harcos szervezetét a CIO-t, amely Amerikában hatalmas eredményeket ért el a munkások szervezése és bérharcaiban. Jelenleg itt is szervezi a munkásokat, azért nekünk minden erőnkkel mellé kell állnunk, hogy itt Kanadában fel legyen építve a harcos szakszervezet. Egy munkás MÁRCIUS 21 WINNIPEGEN LESZ MÉG TANÁCSURALOM MAGYARORSZÁGON! A winnipegi magyar munkások szervezetei a MÁSODIK TANÁCS MAGYARORSZÁGÉRT jelszóval ünnepelték az 1919-ben kikiáltott proletárdiktatúra emlékét. Klubosztályunk gyermekzenekara az Internacionáléval nyitotta meg az ünnepélyt, amelyen 160-an vettek részt, ami Winnipegen nagy magyar tömegnek számít a magyar lakosság arányihoz mérten. Az Internacionálé után, amit tetszésnyilvánítással fogadott a közönség, klubunk elnöke, rövid megnyitó beszéde után Vass Ferenc munkástársunkat szállította a platformra, aki az elnök üdvözlő beszédét angolul is tolmácsolta és ismertette az ünnep jelentőségét. Ismertette a világpolitikai helyzetet, összehasonlította spanyol helyzetet a magyarországi helyzettel. Ma a spanyol urak azt teszik, amit a magyar urak tettek a történelem folyamán. Idegen segítséggel akarják leverni, vérbefojtani a jogait követelő népet. A zeneszámok és szavalatokon kívül a programunkon szerepelt Jim Litterick, a manitóbai parlament tagja, aki harcos beszédjében kifejtette, hogy a második Tanácsmagyarország nem véletlenül fog megteremtődni, hanem határozott tervszerű program alapján, a kommunista párt vezetésével, mint világtörténelmi esemény fog létrejönni. Az ünnepélyen részt vettek a különböző nyelvű testvérszervezeteink delegátusai is, akik minden támogatást megadtak arra, hogy az ünnepélyünk sikeres legyen. Az ünnepély a legnagyobb rendben ért véget, az ünnepély elnöke Élő Lajos munkástárs szép szavakkal zárta be az ünnepélyt, amelyről mindenki megelégedéssel távozott. Kovács Imre Mi Petőfit, Kossuthot nem akarjuk kommunistának nevezni, de határozottan tiltakozunk, hogy az 1848-as harc szellemét a magyar burzsoázia elferdítve tárja az utókor elé. Ebben a szellemben ünnepelt a winnipegi magyar munkásság, abban a tudatban távozott az ünnepélyről, hogy a jövőben még élesebb harcot fog folytatni a történelemhamisító magyar burzsoázia ellen. N. HORNYÁK --------- _ Március 15 Winnipegen A winnipegi magyar munkásság is megünnepelte március 15 emlékét a Munkásotthonban, március 14-én, délután. Mindent elkövettünk, hogy egységesen ünnepeljünk, de a reakció meghiúsította. Mindennek dacára Winnipeg magyarsága tömegesen jött az ünnepélyre, azok a magyarok is, akik nem tartoznak a munkásszervezetekhez. A gyermekzenekar nyitotta meg az ünnepélyt.Az előadóink két magyar egyetemi hallgató, Vass Ferenc és Fribert Antal, ismertették március 15. történelmi jelentőségét, amely nemcsak Magyarországra, hanem az egész Európára nagy hatással volt. Az ünnepélyen sokan belátták, hogy teljesen alaptalan a reakció azon érvelése, hogy a munkásszervezetek nem magyarok. Mi határozottan hívei vagyunk a haladásnak, elismerünk mindenkit, aki a haladás érdekében tett valamit. Küldjük pénzünket a KELEN irodával! LEGJOBB — LEGGYORSABB — LEGMEGBÍZHATÓBB! Legmagasabb árfolyamok ! ALEX. A. KELEN LIMITED 1456 CITY HALL AVE., MONTREAL, QUE. KEDVEZMÉNYES HAJÓJEGYEK, KÖZJEGYZŐI OKIRATOK HITELESÍTÉSE, AFFIDAVITOK, ÓHAZAI BÉLYEGEK. Március 15 Lethbridge-en Ilyen magyar ünnepségre még nem volt példa a múltban A szabadság ünnepe 89. évfordulóját olyan hatalmas ünnepély keretében tartottuk meg, amelyre nem volt még példa Lethbridge-en. Annak idején minden magyar szervezet fel lett kérve, hogy csatlakozzon a közös ünnepléshez. A felhívás visszhangra talált, csupán egy szervezet tartotta magát távol az ünnepléstől. Hisszük, hogy a jövőben ez sem fog elmaradni, hatással lesz rá a siker, amit ezen alkalommal elértünk. Jóval a megnyitás előtt, terve volt az Első Magyar Betegsegélyző Egylet újonnan épült terme, annyira, hogy nem lehetett mozogni. Az ünnepélyt előkészítő bizottság becslése szerint 500-ra tehető az ünneplők száma. A bizottság két legöregebb tagja azt mondta, hogy még ilyen nagy magyar összejövetel nem volt városunkban. Az ünnepély elnöke, Tomi András, üdvözlő beszédet mondott a háború és a fasizmusellenes bizottság nevében, felszólította az egybegyűlteket a háború- és fasisztaellenes mozgalom támogatására. Az ünnepélyen szervezetileg részt vettek: a Lethbridge Első Magyar Betegsegélyző Egyesület, a Háború- és Fasizmusellenes Bizottság, a F. B. Sz., a K. M. M. és F. K., a C.L.D.L. magyar csoport és a cukorrépamunkások uniójának magyar csoportja. A különböző szervezetek megbízottjai szép beszédekben ismertették március 15-ike jelentőségét, a gazdag programot kimerítő szavalatok és más programszámok tették 48-ra emlékezetessé az ünnepélyt. Igazi 48-as szellemben töltötte Lethbridge magyarságának nagy része ezt az estét, abban a boldog tudatban, hogy megtalálták az egymáshoz vezető utat, sikerült ledönteni a válaszfalakat, miket mesterségesen építettek közénk. Hosszú volna név szerint értékelni és megdicsérni az estének minden szereplőjét, amit helyszűke miatt nem tehetünk meg. Annyit azonban leszögezhetünk, hogy ebből az együttesből úgy a lethbridgei, mint Kanada többi városaiban élő magyarság példát vehet a jövőben. Az együttműködésnek példája volt a két színgárda fellépése, a L. E. M. B. E. és a K. M. M. és F. K. műkedvelő gárdái, amit a jövvőben is hasznos lesz megismételni, verseny formájában, a magyar kultúra fejlesztése céljából. ______________________ BIZHATIK Költő: És mondja, remélhetem, hogy versem belekerül az ön lapjába? Szerkesztő: Ó, kérem. Miért ne ! Elvégre is én nem fogok örökké élni. K. J. ÖSSZEDUGTÁK a kuvasz ludasai a fejüket Winnipegen. Bosszút esküdtek a kommunisták ellen, aminek az oka az, hogy megunták azt a sok borsot szagolni, amit azok törtek az orruk alatt. Elhatározták, hogy a tyúkszemére lépnek a borsi agitációnak, hisz az tűrhetetlen, hogy azok minden akciója sikerül, amig ő figyelmeék egyik kudarcot a másik után könyvelik el. Ez egyenesen a szubvenciót veszélyezteti. — Még idáig hagyján volt, amig a magyarságukat nem tisztázták, rájuk mondhattuk,hogy nem magyarok — üvöltötték egymás fülébe —, de amióta a szerencsétlen Horthy társaság- kitagadta Petőfit, azóta teljesen minden vít a kommunisták malmára megy, ami ellen a régi módszerekkel tehetetlenek vagyunk. Most már csak az volt a kérdés, hogy ki legyen az a nagytekintélyű személyiség, akinek a csizmájával a legnagyobbat lehet roppantani. Hopp, megvan, kiáltja Béla Péterre Bácskai. A legjobb lesz, ha az öreg Trocki csizmájával kezdünk taposni, amire a többiek helyeslően bókoltak és a régi gyűjteményből kiválasztották a régi Trocki-nóták egyikét, ami, szerintük, ha közölve lesz a kuvaszban, megsemmisíti a mai szovjet rendszert és ami a fő, elriaszt minden prolit a kommunisták táborából, amely veszedelmesen kezd szaporodni. A tyúkszemrehágás azzal kezdődik, hogy “Szovjetoroszországban ugyan nincsenek kapitalisták,de a specialisták, a munka-arisztokraták az orosz társadalomnak kb. 20 percentjét alkotják, de a vagyon 50 percentjét bírják.” “A szakmunkás 20—30- szor annyi fizetést kap, mint az egyszerű munkás” — a végén felkiált és kérdez Gestapo - Kuvasz - Leo Trocki, hogy “Ez az osztály nélküli társadalom ?” A kuvasz erre abban a tudatban, hogy most már rálépett a bolsi agitáció nyakára, kijelenti, hogy a munkást nem a kapitalisták csapták be, hanem a saját munkástársai. Figyelmezteti a kanadai magyar munkásokat, hogy a szabadságukat el ne adják, és kinevezi magát — a kuvasz—az emberhez méltó élet harcosának, bajnokának. Nesze neked, proli! Most már nincs más hátra, mint vedd be a Trocki ellenforradalmi kijelentéseit, szegődj a kuvasz fasiszta propagandája szolgálatába, mert hát már nincs mentség, maga Lenin “barátja” mondja, hogy a Szovjetunió nem jó, tehát nem érdemes harcolni. “Az mindig volt és mindig lesz, rossz a rosszal, de rosszabb a rossz nélkül”. És ha már így van, legyenek azokaz urak, akik szubvenciót is adnak a szegény ellenforradalmi kuvasznak. Így elmélkedik Béla bá’! ★ VEZÉRCIKKBEN kesereg az egységért a huhogó szerkesztője, kiadója, vagy jobban mondva, mindenese. Kesereg afelett, hogy a magyarok állandóan bántják egymást, vannak olyanok a meg nem nevezettek között, akik még akkor sem szűnnek meg támadásaikkal, amikor egyes személyek létéről van szó. Vagyis akkor is beszélnek, agitálnak, amikor egyes személyek a másoktól átvett pénzeket nem továbbbítják, hanem abból akarják hitvány létüket biztosítani. A turpiságban páratlan alakok becstelen személyüket rá akarják varrni a magyar társadalom testére, hogy amikor becstelen személyüket a támadás éri, akkor arra hivatkozhassanak, hogy a kákán is csomót keresők a magyarság egységesítése ellen törnek. A tolvaj kiáltja a tolvajt. Úri szokás. 3. OLDAL