Kanadai Magyar Munkás, 1937. július (8. évfolyam, 148-154. szám)

1937-07-01 / 148. szám

1937 július 1. HALADÓ NŐVILÁG­­ EGY EMBER, AKI KÉSŐN ÉBREDT A múlt év novemberében a há­zamhoz jött egy angol ember lak­ni és itt volt egészen április 10-ig. Ez az ember körülbelül 50 éves. Mint festő 15 évig állandóan zár­dának (convent) dolgozott Van­couverben, Victoriában és itt Na­­naimón. Sok mindent hallottam tőle, a­­míg itt volt, a legrosszabb az volt, hogy a munkást és a munkanél­külieket is bántotta. Egy alkalom­mal, amikor hazajön, a kislányom kérdi tőle, hogy ki az a fiatalem­ber, aki a fát vágta a zárda ud­varon. Erre azt felelte, hogy az egy korhely, egy dologkerülő, most csak azért vágja a fát, mert enni adtak neki — ha ő volna a bász, nem adna neki enni, hogy dögöljön meg éhen. Ez nagyon felháborí­tott. Megkérdeztem tőle, hogy ne­ki hogy tetszene, ha azt monda­nák, hogy dögöljön meg, amikor évekig nem kap se munkát, se pénzt. Erre azt felelte elbizakod­va­ ,hogy nem lenne munka nél­kül, ha a zárdánál nem is dolgoz­hatna tovább ,mert ő akárhol kapna munkát és nem szorulna se­gélyre. Szerinte a reliefen azok van­nak csak, akik dolgozni nem a­­karnak és az én férjemnek is a­­zért nincs munkája, mert azt vár­ja, hogy valaki oda vigye neki helybe. Ez végkép elkeserített, mert csak én tudom ,hogy hányszor jött haza a férjem csüggedt arccal nap-nap után, hogy nincs munka. S ez a fennhéjázó ember azt pró­bálta állítani, hogy csak akarni kell és van munka ! És mivel nem tudok nagyon jól angolul, a kislányomon keresztül mondtam neki, hogy csak azt kí­vánom szívemből, hogy legyen al­kalma ezt a­ rendszert megismer­ni, mely annyi fiatalembert és családot tönkretett már. Ő isme­ri a rendszert, felelte, de ismeri a kommunistákat is, akik a gazda­gok pénzét szeretnék, de az istent megtagadják. A vita ennyibe maradt, de az ő munkájának is vége lett itt a zár­dánál. Készül másfelé munka u­­tán. Csomagol. Egy szvetert, egy jó munkásnadrágot és egy inget be­le akart dobni a tűzbe, mert az már neki nem kell. Ő biztos mun­kára megy akárhová és bír venni újat. Én azonban nem hagytam, hogy eldobja, gondoltam, fel lehet használni szőnyegbe. Elment a mi emberünk munka után nagy reményteljesen és mi azt is hittük már, hogy dolgozik és jól van sorsa, de megtudtuk, hogy a kegyetlen sors őt is utól­­érte. Körüljárta Vancouvert, Victori­­át és New Westministert, de se­hol sem kínálkozott munka, de még rosszabb szerencse is érte: kibérelt egy szobát egy hotelben és ott, ami pénze volt — $60.00 — ellopták, így kifosztva visszatért hát Nanaimora. Amikor hazamen­tem egy szombaton ott találtam azt az embert, megtérve, fölébred­ve, megismerve azt a rendszert, mely őt 13 éven át zsákmányolta és most az uccára dobta. Jött felém és nyújtotta a ke­Lassanként tudatára ébrednek a nők annak, hogy a szépség kellé­ke nemcsak a finom arcbőr a szép száj, rózsás orcák, egyszóval az arc szépsége. Legalább olyan fon­tos a testtartás, mozgás, járás. Hiába vannak szép vonásai egy arcnak, ha a test, amely a fejet hordozza, nehézkes, ügyetlen. Mindjobban törekszenek erre a nők és ezért van ma olyan nagy divatja a­ különböző rendszerű, de végeredményben egy célra törek­vő testnevelési iskolának. Duncan, Dalcroze, a helleraui iskola mind­megannyi törekvés a testet friss, könnyed, kecses mozgásúvá tenni. Ezeknek az iskoláknak közös hi­bájuk, hogy túlságosan a látszat­ra törekszenek. Alapjuk esztétikai. Éppen ezért jelent velük szemben nagy haladást az a még Hitler e­­lőtt keletkezett német iskola, mely elsősorban egészségi szem­pontokra fekteti a fősúlyt. "Célja, hogy a testet öndivatra ébressze­, vagyis izmaink, tagja­ink tudatában képesek legyünk minden mozdulatot a legcélszerűb­ben elvégezni. Uj módon megtaka­rítunk rengeteg energiát, de ami még fontosabb, felszabadulunk az állandó fáradságérzés alól. Ez a módszer a gyermekeknél a játék­ból indul ki. Legyorsabb összefüg­gésben van a gyermek pszichikai fejlődésével. Hiszen a felnőtt em­ber kényszermozdulatai tulajdon­képpen lelki gátlásait tükrözik vissza.A módszernek legfontosabb feltétele tehát, hogy a mozdulato­kat ne mechanikusan csinálják, hanem elmerülve, mély figyelem­mel. Sajnos, ma még nagyon messze vagyunk attól, hogy ez a testkul­túra mindenki számára elérhető legyen. Az irányzat kezdeményező­je ugyan éppen a legjobban rászo­rulókkal, munkáslányokkal dolgo­zott, ezért is gyűlt meg a baja Hit­ler embereivel. De ma még csak tét s kért, hogy bocsássák meg neki, mert ő engem megsértett, de ő nem gondolta azt, hogy ő csak addig kell, amíg nagyon bír dolgozni. Megnyugtattam, hogy én megbocsájtok, mert tudom, hogy­­ egy félrevezetett ember volt, a­­mikor azokat bántalmazta, akik nem érdemlik. Az eldobott szve­­ter, ing és nadrág visszakerült a kofferjába. Mrs. J. Farkas, Nanaimo, B. C. nagyvárosokban vannak és ott is kevesen, akik kellő lelki kultúrá­val, emberismerettel és gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek ilyen testgyakorlás vezetéséhez. Mégis ízelítőnek megpróbálunk olvasóinknak négy ilyen gyakor­latot elmagyarázni, amelyeket ma­gukon is kipróbálhatnak. 1. Feküdjünk hányat lehető­leg a padlón és ne puha dívá­nyon. Hunyjuk be a szemünket és figyeljük meg a testünket.­­Hosszas mozdulatlanság után fogjuk csak észrevenni, hogy testünkben helyenként még me­revségek vannak. Maradjunk ad­dig íg­y amíg nem érezzük, hogy most már testünk minden része teljesen elengedett. Nyakunkat nem merevítjük, csípőnket nem mozdítjuk, karunk és lábunk e­­gészen lazán fekszik mellet­tünk. 3. Most próbáljunk meg fel­kelni anélkül, hogy kezeinkkel segítenék. Ez csak megfelelő lendület és testsúly-áthelyezés kérdése. Először felülünk, tér­deinket egymás mellett felhúz­zuk. Próbálják meg többször, mindaddig, amíg sikerül. Csak arra kell vigyázni, hogy a laza testtartás ne szűnjön meg, so­hase feszítsük meg izmunkat. Ha fáradtak, inkább hagyjuk abba. 3. Miután felálltunk, megint csak könnye­d, laza mozdulat­tal próbáljunk meg egy egye­nes vonalon menni egészen las­san, lál nugyhegyen. Mintha va­laki után osonnánk. 4. Szép, eg­yenes tartást ad a fejen való egyensúlyozás. Pró­báljunk meg egy nagy labdát a fejünkön járás közben megtar­tani. Megint csak arra ügyel­jünk, hogy nyakunk ne legyen merev. És, ha egyenesen tart­juk magunkat, a labda n­n e­­sik le. Mindehez legfontosabb a tüze­ Szervezkednek az erdőmunkások — PRINGLE, ONT. — Számtalan magyar munkás kénytelen szezonmunkák idején az erdei kempekre jönni, hogy bár a társadalmi életből kikapcsolódva keressen valamit, mivel akár it­teni, akár pedig otthonhagyott családját segítheti. Itt ezen a kempen sokat kell dolgozni , ráadásul a rengeteg szú­nyog szívja nehéz munkánk mel­lett a vérünket, így nyári szezon­­ban rengeteg a szúnyog, a téliben­­ pedig nagy hideget szenvedünk. FÖLKERESNEK BENNÜNKET A SZERVEZŐK De még itt az erdei kempeken is fölkeresnek bennünket az unió szervezői, hogy szervezettségünk­kel s segítségükkel embersége­sebb munkabéreket kaphassunk munkaadóinktól, kiknek a fák héjjazásával — amit mi végzünk — sok hasznot juttatunk a zse­bükbe. Június 19-én bennünket is meg­látogattak az unió szervezői és vacsora után összehívtak bennün­ket gyűlésre. Sok munkástársam­nak örömet lehetett látni az ar­cán, mert tudták, ha szervezetünk­ lesz, nem zavarhatnak bennünket­­ a munkában oly veszettül, mint a-­ hogy azt most tették. A vacsora utánni gyűlésen nyom­ban megalakítottuk az uniót s a 80—85 emberből —, mert körülbe­lül ennyien dolgozunk itt — 51 tagja lett az uniónak és 17-en a­­zonnal rendezték tagsági járulé­kaikat. NE VONULJATOK VISSZA MAGYA­R MUNKÁSOK Sajnos, egyelőre akadtak olya­nok is a mi magyar munkástár­saink között, akik visszahúzódtak, pedig az unió az ő érdekükben is cselekszik majd. Különösen ne­künk magyaroknak, kik már megannyi megpróbáltatáson menh­e­tünk át, kik már ennyit nyomo­rogtunk és nékü­löztünk, nem sza­bad hátulkullogni a szervezkedés­ben sem. Visszavonulva nehezítjük a bér­emelésünk érdekébeni harcot, míg szervezettségünkkel elősegítjük, előrevisszük. Ne legyen ezért sen­ki a magyarok közül ezen a kem­pen, sem másutt, aki a szervezke­dést nem támogatná. Egy erdőm­unkás sem, figyelem. Csináljuk meg eze­ket a gyakorlatokat minden este lefekvés előtt néhányszor. Kezd­jük és végezzük a pihentető fek­véssel lehetőleg nyitott ablaknál, meztelenül ,vagy valami könnyű trikóban. Utána nyugodt, jó ál­munk lesz és ruganyosan­­ ébre­dünk. SZÉP TESTTARTÁS - KÖNNYŰ MOZGÁS Hiába a szép arc, ha a test nehézkes, ügyetlen TŰZGYŰRŰBEN Írta: Ovcsarenko Iván (28.) Azon igyekezve, hogy kiengesztelje a ve­zérkart feltépte a kabátja, bélését és kivett egy okmányt, amely igazolta, hogy partizán csa­patok kiirtásával kapcsolatban lévő munka vé­gett küldték ide. „Így hát ez vagy te, barátom! A dolog most már tiszta.“ „Vigyétek el,“ — mondta az elnök. A kísérők jelentőségteljesen néztek rá. „Persze, persze, elvtársak, ezt talán már nem kell külön mondanom?.. ..“ A kísérők megragadták Bredszkyt és el­hurcolták az alagúton át. Egy perc múlva hallottuk egy tompa lövés jelentését. XXV. FEJEZET. Megszöktetünk egy mérnököt Vasszily Khrony megérkezett a városi sejt­ből megmondani nekünk azt, hogy valami mér­nök érkezett Kercsre, aki vezetője volt annak az utász­csoportnak, amely felrobbantotta a pet­­rovszki kőbányákat. Feltaláló volt és új módot fedezett fel a kőbányák felrobbantására. A ré­gi módszer szerint 6—8 hordó dinamitot hasz­nának. Ez a szakértő ugyanolyan eredményt ért el egy hordóval. Miután összerombolta a petrovszki kőbányákat, most elindult az adzsi­­muskaji és sztary-karantini kőbányák össze­­rombolására. A vezérkar elhatározta, hogy megszöktet­jük őt, mert máskülönben felrobbantja a me­nedékhelyünket. Három embert jelöltek ki a különítményből é­s Vasszily Khrony csatlako­zott hozzájuk. Egy négykerekű kocsin tíz óra­kor este indultunk el Kercsre, megszöktettük a­ mérnököt a Constantine- utcában lévő lakásá­ról és visszahoztuk magunkkal Sztáry-Karan­­tinre, így csináltuk : Khrony odament az első ajtóhoz. A tech­nikusok barna uniformisát viselte, egy katona­­blúzzal. Amikor a mérnök kijött, Khrony meg­­szólította: — Éppen most jövök a várból. Azonnal oda kell mennie egy nagyon sürgős dologban. A kőbányákat megtámadták és Tregubov tábor­nok azonnal beszélni akar önnel. — És kicsoda maga? — kérdezte a mér­nök. — Én a Tregubov tábornok parancsnoksága alatt lévő megerősített terület vezérkarához be­osztott technikus vagyok. Felhívhatom a vezér­kar garázsát? — mondta Khrony, azt hitetve el, hogy telefon után kutat. — Véletlenül nincs telefon ebben a lakás­ban — válaszolt a mérnök, közben felvette a khaki szint blúzt, amelyen széles vállrejt volt. — Nem baj. Felhajtunk a parancsnokhoz és ott beülünk az autóba. A mérnök felvett egy nehéz esőköpenyt is. Mi a négykerekű közelében álltunk, amikor az ajtó kinyílt és Khrony társaságában kijött. — Elég kényelmes lesz ezen a négykerekűn, ezredes? — kérdezte Khrony. A sötétség már leszállt. Az ezredesnek már nem volt ideje válaszol­ni, mivel ketten kivettük a revolvert és az or­ra alá tartottuk. Ugyanakkor egy revolver kat­tant hátul is és Khrony szólalt meg a célban­. Egy mukkot se! Le van tartóztatva. Megragadtuk a megvadult ezredes karját, elvettük a Browningját és bemasíroztunk vele a kőbányába, mialatt Khrony elhajtott a négy­kerekűvel. Makacs ember volt. Még beszélni se akart hozzánk, se azt nem kérdezte, hogy hová visz­­szük, hanem nagyokat sóhajtott és egyszer­másszor magát szidta, mivel olyan nagyszerűen falhoz lett állítva. Nemsokára rá agyonlőtték. xxvi. fejezet., Összeromboljuk a barakkokat Két nappal később a vezérkar értesítést ka­pott, hogy tisztán csak kadétokból és tisztek­ből álló ezred érkezett meg a városba. Elhatá­roztuk, hogy megtámadjuk őket. Így aztán, április 24-ének éjszakáján egy Bragin által vezetett őrcsapat felhajtott két szekeret a Boszporusz-barakkokhoz, a város szélén lévő mészégetők közelébe. Otthagytuk­­a szekereket, elmentünk a barakkok közelébe és lefeküdtünk Az elvtársak közül három el­ment, hogy leszedje az őrszemeket, de mielőtt elérték volna a kapukat, találkoztak két tiszt­tel. Az embereink “Megállj”-t kiáltottak. Az e­­gyik tiszt kirántotta a revolverét és mindkét lábán megsebesítette Melikhov partizánt. Hallva a lövéseket és kiáltást, Bragin paran­csot adott az előnyomulásra. Lopózkodva nyomultunk előre, amíg elér­tük a barakkok ablakait, amelyek egyszínben voltak a földdel, így igen alkalmasak voltak arra, hogy kézigránátot dobjunk be rajtuk ke­resztül. Bedobtunk tizet együtt, az ablakon ke­resztül, üvegcsattanás és csörömpölés, majd pokoli zűrzavar "odabenn. Fénylobbanások, ki­abálás, ordítás, káromkodás, hörgés. Kézigránátjaink a padlón alvó fehérgárdis­ta tömegbe estek. Felugráltak, hogy meginog­janak és ismét elessenek. Ezután csak egyen­ként dobáltuk a kézigránátokat. Német gyárt­­mányaikat használva, amelyeknek tompa hangja van. A tető több helyen összeomlott és visszavonultunk, őrült lövöldözés kezdődött a város minden részén. Olyan nagy volt a pánik, hogy a fehérgárdisták egymást lövöldözték és a kemény harc közöttük egész éjjel tartott. A legjobb az volt a dologban, hogy mi há­­(Folytatjuk) KANADAI MAGYAR MUNKÁS LEVELEZŐINKTŐL Egységes akció Winnipegen a pécsi bányászok segítésére Khibosztályunk és a Független Magyar Egylet közös műsoros estélyt rendezett . A Szent István Római Katolikus Betegsegélyző Egylet $2.50-el járult akciónkhoz TOVÁBBI MAGYAR EGYSÉGET! Winnipeg magyarsága példáját adta annak, amit tenni lehet, ha nézeteltéréseinket félretesszük, ha azokat a pontokat keressük meg, melyeknek alapján egységes akcióba léphetünk. A pécsi bány­ászsztrájk alkalmá­val meghalt a munkástestvéreink özvegyeinek és árváinak támoga­tására a K. M. M- és F. Klub win­­nipegi osztálya és a Független Magyar Egylet, tagjaiból alakult közös segélybizottság tánccal egy bekötött műsoros estélyt rende­zett a Független Egylet helyisé­gében június 19-én, szombaton es­te. A műsoron Winnipeg magyar műkedvelőinek kiváló tagjai sze­repeltek különböző magánszámok­kal. Ugyanekkor három értékes Drumheller Völgyének bányate­lepein nagy számban robotolnak magyar bányásztestvéreink. A nagy hegyek közt elterülő völgy­ben, haladott magyar mozgal­munk van majdnem minden kis bányatelepen. Ezeknek a magyar bányászoknak a legnagyobb része beletartozik a bányászunióba s több telepen — Wayne-en, East Coulee-ban, stb. — vezető szerepet töltenek be a magyar bányászok a szakszervezetben. Az elmúlt években lefolyt bére­melésért folyó küzdelmek első harcosai voltak a magyar bányá­szok, mert osztályöntudatuk az első sorokba parancsolta őket, tudván, hogy csak egységes közös harccal követelhetnek ki béreme­lést a bányabáróktól. MAGYAR SZERVEZETEINK IS HALADOTTAK De nemcsak a szakszervezeti mozgalom—, mely részünkre nél­külözhetetlen — aktív katonái a magyar bányászok, hanem a ma­gyar m­unkásszervezetekben is pél­dás munkát végeznek. Idevitték már egyszer a­ MUNKÁS VÁN­DORZÁSZLAJÁT East Couleeba, a MUNKÁS kampányban végzett tárgyat sorsoltunk ki, díjtalanul a megjelentek között. $3.50-EL SEGÍTETTEK Bár a Szt. István Rom. K B. Egylet a fenti két egylet közös bizottságában nem vett részt, 2 dollár 50 centes támogatásával adta tudtunkra ezen egyesület tag­sága, hogy e nemes célt szolgáló akcióban velünk éreznek. Akciónk tiszta eredménye 10 dollár lett. A múlt február utolján Pécs bá­nyamunkásai közül 450-en léptek éhségsztrájkban, hogy a heti $3.­ 60-es munkabér napi 20 centes e­­melésére kényszerítsék a Dunagőz­hajózási Társaságot. De a MA­GYAR KORMÁNY tulajdonát ké­pező D. T.. béremelés helyett csen­dicséretet érdemlő munkájukért. Alig van egypár magyar ezeken a bányatelepeken, aki nem volna kész a klub- és betegsegélyző­­mozgalmat és a MUNKÁST támo­gatni. Klubhelyiségeik előadások alkalmával zsuffolva vannak. S ezért van az is, hogy a Winnipeg­ről most Montrealira vándorló ku­vaszt itt alig lehet találni. Nem kell a magyar bányászoknak a munkásagyat mételyező sajtó, de viszont ott van a Munkás majd­nem minden magyar bányász asz­talán. NÉPFRONT VAN KIALAKULÓBA Annak híre jött messz a Drum­heller Völgyéből, hogy a szakszer­vezetek és más haladó szerveze­tek, valamint pártok közös meg­­egyzésére jöttek egy a legégetőbb szükségleteik alapján összeállított és minden szervezet, vagy párt ál­tal elfogadható program alapján, hogy Albertának az elsők közé tartozó népfrontját megalkossák. Az eddig megtartott konferen­ciák s most a minden bányatele­pen tartott és tartandó népgyűlé­­sek utáni hangulat, e völgy népé­nek törekvése azt igazolja, hogy az elindított népfront KIEMEL­KEDIK AZ ELEVEN ÉLETBE. A legutóbbi közös konferencia tervet dolgozott ki arra vonatko­zólag, hogy minden e völgyben lé­tező és működő szervezeteket — melyek a haladás útján készek haladni — bevonják ebbe a NÉP­FRONTBA, KI A BOLDOGULÁS ÚTJÁRA Kétség nem fér ahhoz, hogy a magyar bányászok, kik eddig is példásan álltak az osztályküzde­­lem frontján, mindent elkövetnek, hogy az EGÉSZ MAGYARSÁ­GOT, minden szervezetünket a népfront-mozgalom szolgálatába állítsák. Ezt kívánják a dolgozó emberiség gazdasági és politikai érdekei egyaránt. De a népfront-mozgalmat is csak úgy építhetjük a Drumheller Völgyében is mindenütt másutt a legjobban, ha közben magyar szer­vezeteink építéséről, s lapunk ter­jesztéséről sem feledkezünk meg. Ha a MUNKÁS most induló kampányában odatesszük még a­­zoknak a magyar bányászoknak, az asztalára is lapunkat, kollektív szervezőnket, akik még eddig nem dörszuronyt és golyót adott a nyo­morgó bányászoknak. E durva brutalitásnak 18 halottja és szá­mos sebesültje lett, leginkább nők és gyermekek, kiknek kenyérke­­resőik napokon keresztül a tárnák mélyén voltak. EZEKET SEGÍTJÜK Ezeknek az apák, anyák vagy testvér nélkül maradt szerencsét­len magyar gyermekeknek két­ségbeejtő sorsán akarunk enyhí­teni szerény ajándékunkkal. Hi­szen a pécsi bányászsztrájk az e­­gész magyarság ügye, s a Ma­gyarországon éhbérért dolgozó m­unkásság is több mint 20,000 pengőt ($5,000) hozott össze se­gítségükre. Winnipeg magyarsága kiváló példáját­­ mutatta testvéri szolida­ritásának, mikor hajlandó volt ezt a segélyakciót támogatni. Meg­hatott a városunk magyarsága a pécsi bányászok árváinak jajkiál­tását és TETTEKKEL feleltek. Követendő példát mutatva egész Kanada magyarságának, Winni­peg magyarsága immár TETTEL bizonyította be, hogy az árvák segítésére hajlandó velünk együtt jővő akciót levezetni, egységesen dolgozni és áldozni. A BOLDOGULÁS MAGYAR­­ORSZÁGÁT AKARJUK Mi, a munkásklub közé tartozó munkások sem szűntünk meg ma­gyarnak lenni, mint ahogy szeret­nék a reakciósok elhitetni magyar­ellenességünket. A M. M. klub tag­jai, támogatói és az ittlévő né­hány magyar reakciós ,,úr“ ma­gyarsága között az a különbség, hogy amíg ők a Magyarországon maradt nagyurak, grófok és her­cegek osztályérdeke védelmezése érdekében „nemzeti“ soviniszta propagandájukkal újból háborúra uszítanak, addig mi, a munkás­klub tagjai a magyar kultúráért, békéért, a magyar nép jogainak megvédéséért, jobb megélhetésért, boldogságért dolgozunk aktívan, mint ahogy a legutóbbi közös se­gélyakciónk is igazolja. Amíg ők a politikai revízió leple alatt a sa­­ját maguk és koncot dobó meste­reiknek ■ léha élete továbbfolytatá­sa lehetősége biztosításáért uszíta­nak, addig Mi a magyar nép sor­sának megjavításáért, revíziójá­ért és olyan Magyarországért küz­dünk, melyben BOLOG LESZ A NÉP. Mi, az óhazából ideszakadt ma­gyar munkások továbbra is meg­maradunk magyarnak, mert hi­szen otthonhagyott testvéreink sorsa a mi sorsunktól elválasztha­tatlan s mert kínszenvedésüket mi is érezzük, aminek enyhítésé­re mindenkor készek vagyunk. Magyar testvérek! E kezdemé­nyezett nemes példa továbbfoly­tatásában már bízhatunk. Ezután is egységesen lépünk akcióba, ha meghalljuk a tengertúlról jajkiál­tásukat! Egységes akcióinkkal tá­mogatjuk otthonhagyottainkat, ha felénk nyújtják segítséget kérő karjaikat, mert az ő sorsuk ösz­­szefog bennünket. Vass F. fizették azt elő, akik még eddig tétováztak, s ha a sajtólapgyűj­­tést is aktívan végezzük az egész völgyben ,akkor tehetünk a leg­többet NÉPFRONT építésében is­mert MUNKÁS ebben nagy segítségünkre lesz. Ny. Gy. Így Látjuk Mi T BÜSZKE lehet az ember, büszkék lehetünk mi a '­­ mai kornak emberisége,­­ mert nemcsak hogy egyre­­ diadalmasabban uralják a m. I természet sokféle erőit, de már ott tartunk, hogy az É­­szaki-sarkot is emberlakta területté tettük. Igaz, hogy­­ az Északi-sark meghódítá­sára elsősorban a szovjet ha­za szülöttei lehetnek büsz­kék, de mi is büszkék lehe­tünk arra, akik a tudomány­technika fejlődésének úgy vagyunk hívei, hogy azok mindenestől az összemberi­­ség javát szolgálják. És a szovjet haza ilyen irányú fej­lődései azt szolgálják, még akkor is, ha arról a kuvasz a holdvilág felé fordulva azt tu­d­ja is, hogy „impe­rialista“ célok vezették a Szovjetuniót. Nyomorúságos szűköléssé törpül a kuvasz hangja, ha csak egyetlen egy összeha­sonlítást teszünk néhány eu­rópai ország repülőtechni­kája és annak célszolgálata között. Senki sem vonja kétség­be, a németeknek is fejlett a repülő technikájuk az o­­laszoké szintén. Csaknem egy és ugyanazon időben történt, hogy a szovjet piló­ták az Északi-sarkot — az eddig megközelíthetetlen­­nek, bevehetetlennek véltet­­életük kockáztatásával tet­ték a civilizált világ előtt is­mertté, mikor Németország és Olaszország pilótái a spa­nyolországi Bilbao és­­ vidé­ke védtelen, menekülő asz­­szonyait, gyermekeit alacso­nyan szálló repülőgépeikről gépfegyvertűzzel öldösték ott az utakon és mezőkön, ahol érték. Tessék csak egy kis időt szentelni ennek a gondolat­nak, mert ez nem olyan va­lami, mint tegyük egy lóver­seny vagy más valamilyen verseny. Itt a versenyzők két teljesen ellenkező irány­ban haladnak. No, meg az­tán itt életről és halálról, sok ember haláláról van szó.­ Hithű katolikus népek­nek hol itt, hol ott való tö­megmészárlásáról van szó. Ha szabad néhány bibliai szót is használnunk, hát az „Isten képére és hasonlatos­ságára teremtett“ emberek legyilkolásáról van szó. És most hasonlítsuk össze az i­­lyen tejesítményeket, azzal, amit az örök­ség hazájának meghódítói és legutóbb Moszkvából az Északi-sar­kon át Amerikába repülők, mutattak. Világos ugy­e. . ? AZ EMBER csaknem saj­­­­nálkozásba esik, ami­kor a kanadai és amerikai álhazafi magyar lapok „Je­­remiás siralmai“-t is túlke­­sergő leírásait a szovjetu­niós „nagytakarításokról“ olvassa. Milyen ügyetlenek! Azt hiszik, hogy a nép, aki olvas más lapokat is, nem­csak az övéket, még mielőtt az ő lugas­dróton jött érte­süléseik napfényt látnának nem veszi észre, hogy hon­nan fújnak a szelek. Minden egyes trockista bér­gyilkos kivégzése után fel­­jajdulnak és nem szűnnek meg erősítgetni, hogy azok egytől egyig jó kommunis­ták voltak, sokkal különbek minden ma élőnél. Ki nem venné észre, hogy miért fáj ezeknek a szíve olyan na­gyon a kivégzett „elvtársak­ért“ ? Ha az embert sajnálják azokban, akkor is furcsa a sajnálkozásuk, mert még soha egyetlen egy sajnálko­zó szót nem ejtettek a né­met és olasz fasiszták által Spanyolországban halomra gyilkosakért, de a spanyol­­országi trockistákért és az ottani német és olasz fasiz­mus kémeiért is, kiapadha­­tatlanok a könnyeik. Így aztán még ha a KA­NADAI MAGYAR MUN­KÁS nem segítene is, köny­­nyen eligazodnának a kana­dai magyar dolgozók a sok j­­ajveszékelés és könnyhulla­­­tás között, ösztönösen meg­érzik, hogy olyan könnyek azok, mint amilyeneket e­­gyes óhazai vidékeken a felfogadott sirató asszo­nyok hullatnak módosabb falusi emberek ravatala kü­­■­ról. EGYSÉG FELÉ HALAD DRUMHELLER VÖLGYE Népgyűléseken magyarázzák a népszerű programot Küldjük pénzünket a KELEN irodával! LEGJOBB - LEGGYORSABB ~ LEGMEGBÍZHATÓBB! KÁBELDÍJ 25 GENT — GYORSKÁBEL 35 CENT! Legmagasabb árfolyamok! HOZASSUK KI CSALÁDUNKAT, GYERMEKEINKET, menyasszonyunkat. A BEVÁNDORLÁSI ENGEDÉLYT, PERMITET KIESZKÖZÖLJÜK. ALEX. A. KELEK LTD. 1456 CITY HALL A VE., MONTREAL, QUE. KEDVEZMÉNYES HAJÓJEGYEK, KÖZJEGYZŐI OKIRA­TOK HITELESÍTÉSE, AFFIDAVITOK, Ó HAZAI BÉLYEGEK 8. OLDAL

Next