Kanadai Magyar Munkás, 1937. október (9. évfolyam, 34-46. szám)
1937-10-02 / 34. szám
1937. október 2. Ibhaladó nő világ! Ill.w_■_—~ ——-r-yw^—------------c .------ - V-Mit írnak rólunk majd 50 év múlva Az emberek összezsúfolt házakban éltek, a házakban apró ablakok voltak, a padlók piszkosak és minden héten létrágyával kevert sárral simították le rajta a felkavart port. — Alacsonyak voltak a tetők és magas az ember, csak lehajolva állhatták meg benne, minden ötödik, a hatodik személynek kötelessége volt sepregetni, főzni az ebédet súrolni a padlót, a piacra menni, ruhát mosni és ügyelni a gyermekekre. Különös kedvezményképen ez a munka a nők kötelessége volt, akiket úgy hívtak, hogy háziasszony. Ebben a korban már léteztek krumlihámozó-gépek, húsvágók, edénymosók és manapság már általános használatban lévő nélkülözhetetlen gépek. A nők ekkor még maguk mostak s csak nagyon ritka esetben géppel, hanem kézzel az edényeket, a ruhát és továbbra is kézzel végeztek minden lélekölő házimunkát. — Nem csodálatos, hogy ilyen körülmények között 14—16 órát kellett dolgozni, hogy elvégezzék a rájuk szabott házimunkát. Évenkint csupán csak nagy ünnepek előtt rendeztek nagytakarítást. A gyermekek mindig felügyelet nélkül jártak, mindig piszkosak voltak, az ételeket rosszul főzték meg. —* Nem volt ízük és nem voltak táplálók. Egy háziasszony sem tudta, hogy mennyi kalóriát tartalmaz egy kiló kenyér, vagy egy liter tej. Az ételt a konyhában főzték meg, vagyis egy kisebb lyukban, ami tömve volt mindenféle lábasokkal és konyhaszerekkel. — Nem ismerték a gőzzel való főzést. Az ételt a láng fölött főzték, vagy sütötték meg. — A főzésnél elfogyasztottak egy nagymennyiségű fát, mert még ebben az időben a fát tüzelésre is használták. Nagyon sokszor odaégett az étel és folyton ételszag járta át az egész lakást. Szintén a konyhában volt elhelyezve a szemetes láda is, ahova belehánytak hulladékokat, csontokat. A hulladék megmérgezte a környék levegőjét. Este elvitték a szemetet és beledobták az udvaron egy gödörbe. Csal a nagy világvárosokban használták fel ezt a hulladékot, de ott sem gazdaságosan. Mákutt eszükbe sem jutott ezt felhasználni. Általános szokás szerint minden ház külön volt fűtve. Nagyon kevés háznak volt központi fűtése. Angolországban pl. még 1933-ban majdnem mindenütt fával fűthető kályhákat használtak. Ilyen módszerrel nem csoda, hogy óriási mennyiségű fűtőanyagot pazaroltak el és hozzá még a módszer nagyon piszkos és egészségtelen volt. A házakban a bútorok súlyosak voltak és kényelmetlenek. Ebben az időben még alig ismerték a kényelmes könnyű fémből készült bútorokat. A díványok, fotelek be voltak borítva pokróccal, vagy szőnyegszövettel, amik tele voltak porral és piszokkal, hogy a szobát megtöltsék porfelhővel. Elég volt egy kissé ráütni ezekre a bútorokra, hogy nagymennyiségű por szálljon fel belőlük. A falakra polcokat és képeket akasztottak. Nem volt elég, hogy az ablakok kicsinyek voltak, még függönyöket is akasztottak rájuk, hogy a napsugár nehogy valamilyen formában belopózhasson ezekbe az egészségtelen házakba. Ámbár ebben az időben is tudták, hogy a poros-dohos levegő tele van különböző betegségek csíráival. Ha mikroszkóppal megvizsgáljátok a port, láthatjátok, hogy a por tele van bacillusokkal, különösen pedig a bőrbetegségek okozóival, amelyek megtámadják a bőr szöveteit. Azonban úgy látszik, hogy ebben az időben senki se akarta megérteni, hogy a por egy rettenetes társadalmi ellenség. Veszedelmesebb, mint a tűz, vagy az áradás. A házak, amikben az emberek laktak, nem voltak megfelelők, hogy azokban pihenjen az ember a mindennapi munka után. — Egy szűk szobában olvastak, főztek, készültek a gyerekek a vizsgára, mosták a ruhát, fogadták a vendéget, nevelték a gyereket. — Mikor fáradtan hazamentek, nem tudták kipihenni magukat, hogy másnapra újból megszerezzék az elvesztett energiát. — Számtalan családban a gyermekek egész nap felügyelet nélkül voltak, mert az anyáknak dolgozni kellett a házon kívül megkeresni a mindennapi kenyeret, vagy végezni kellett a házimunkát. A házak udvarán volt egy gödör, ahova a hulladékot és az ürüléket dobták. Ez be volt sokszor kerítve nagy fallal és bizony sokszor ez az egészségtelen tér volt a gyerekek üdülőhelye. De még ennél is rosszabbul éltek a falusiak. Egy politikai vezér írta róluk 1930 táján: „a parasztok kunyhójának nagy része nem több mint 6 m. széles, 7 m. hosszú. Egy ilyen kunyhóban általánosan lakik 7—8 személy. ” Azonban vannak olyan kunyhók is, amelyek inkább egy kalitkához hasonlítanak és nem nagyobbak 4 négyzetméternél. A tűzhely elfoglalja több mint egy ötödrészét az egész helyiségnek. Ez a tűzhely nagy szerepet tölt be a család gazdasági életében. Nem csupán melegedni használják a parasztok, hanem fölötte alusznak, itt szárítják a ruhát, a cipőt, a magot. Nem csupán itt sütik a kenyeret, hanem itt vesznek maguknak gőzfürdőt is. A kemence alján ültetik a tyúkot. Ha hideg van, ide helyezik a kisborjút, a kecskét és a juhot. Az sem ritka eset, hogy itt tartják a tehenet, amikor ellőni akar. A ház berendezése áll egy asztalból, melyet egyformán használnak főzni és rajta enni. Ezen az asztalon csinálnak mindent, ezen az asztalon javítják a lószerszámot, a nyerget, készítik, foltozzák a ruhát. A parasztok között ilyen közmondások jártak: szegények vagyunk, mint a templom egere.* így élt millió és millió ember a földön. Nem az csoda ,hogy éltek, hanem az a rejtély, hogy meg nem haltak. A mai szabad ember a modernné alakult társadalomban csak borzadva gondolhat vissza ezekre az időkre, az ifjúság meg el sem bírja képzelni. Mit jó tudnia a háziasszonynak? Az öntözőkannákat úgy védjük meg legjobban a rozsdától, ha minden használat után gondosan kiszárítjuk őket és fordítva állítjuk fel. * * * A szárítókötélnek mindig tisztának kell lennie. Ha kormos, vagy sáros lett, hideg vízben, amelyhez kevés szalmiákot adtunk, mossuk ki. Azután jól kifeszítve, napon szárítsuk meg. w y »fi ifi up ‹ -------------------------^ —----------------------›♦ ‹ ‹ , CSENDES, NYUGODALMAS, ‘ FALUSI ÉJSZAKA • írta : MORVAY GYULA ■ 1 , ‘ r i t~------------------------›s i ji ■». ■» .« ... • . . —- Mindjárt tudtam, csak Kocsi úrra hagytam, mert maga az úr, maga parancsol, hiába kérem, az úr, a pokolban is úr, nos hát, minthogy a dolog ennyire előrehaladott és tekintettel arra, hogy ezt csak én tudom megírni, 300 + 50—60+2.40+1.20+ . . . ceruzájával az asztalon kopogott, kinézett az ablakon, szemüvegét homlokára tolta, orrát fújta, krentyogott, számított, magában dörmögött. Azalatt Kocsi Gábor, a falu legelső gazdája csak pipázott, várt, szédült, hogy ez az ember milyen sebesen tud számolni, ő meg milyen nehezen. A múltkor is két szolga vasárnapi pénzt kért, kiadta nekik, de a betegsegélyzet is elküldte, a végén összekeverte, hogyha a következő vasárnap kérnének, nem tudná, mennyi is járna egynek-egynek. ,Eh, hagyjuk, majd a feleségem kiszámítja.“ — 2.40 + 1.20 + 70—80 .. . mondjuk 650 korona előleg kell. Van ennyi pénz magánál? — Nincs. — Az sem baj. Menjen haza, hozzon 650 koronát, azután megírom a kérvényt, amelyre 30-40 ezret kaphat. Megéri? Ugye, hogy megéri azt a 650 koronát. No, itt a kezem, nem disznóláb, megírom, csak hozza el az előleget, mert rettenetes sok dolgom lesz vele. Kocsi Gábor hazament és elvitte a 650 korona előleget. Ma este azonban Tímár Pál és Szécsi Márton szegényparasztok mentek kérvényiratni. Éppen most vacsorázott meg Vida József és valamilyen újságot olvasott. Kopognak a konyhaajtón. „Ahá, megint kérvényiratás. No, csak jöjjenek, ebben a faluban én vagyok az írástudó ember“. Mintha mellére csapott volna, hogy ő ki és micsoda ember! Mintha a mellbecsapás kongását hallotta volna lépése zuhanásában, amint az ajtóhoz ment. Falun élt Vida József, gazdag is volt, félt. Hátha kirabolják? Aki szegény, ahhoz nem néz be a tolvaj, de aki így megszedte magát, mint ez a községi unoka, akinek tehenei, lovai, földjei voltak, kinek az udvarán a fa egész kazallal volt, kinek arca a bortól pirosodott, kit majd a guta ütött meg gőgösségében és butaságában, ahhoz benézhetnek, tehát nem szabad csak úgy mindjárt kinyitni az ajtót, mert kihívhatják és abban a percben fejbe is vághatják, aztán mehet, hogy ki volt a tettes. Hát a nyomorúság, hát az emberek elvetemültsége, részegsége, rosszasága, édessége a pénzre, a jó életre. Akkor már késő. Ezért jó ott tartani az ajtó mellett a kisfejszét, amelyet most is megmarkolt, csak mikor a kinti két ember mondta, hogy Tímár meg Szécsi, akkor visszaengedte a kisfejszét a helyére, kinyitotta az ajtót és még hívta is be a két embert és mindjárt a másik szavánál hozzátette: — Isten hozott benneteket. .. No, mit írjak meg? Írunk egy kérvényt? Vidához már nem is lehetett csak úgy látogatóba menni, mert első szava az volt: „no, írunk egy szerződést? No, írunk egy tervezetet?“ De hogy milyen tervezetet akart írni, azt maga sem tudta. Ha az illető belement, hogy „tervezetet“ készítsen számára, akkor a vége egyszerű kérvény lett, hogy eladhassa disznaját, amelyet pedig amúgy sem engedélyeztek volna, mert a környező községekben sertésorbánc volt. — Jó estét, — köszönt a két ember. — Isten hozott benneteket. .. No, mit írjak meg? Írunk egy kérvényt? Tímár, Szécsi leültek, kalapjukat forgatták, körülnéztek, hogy nincs-e valaki a szobában. Vida észrevette, hogy a szemük jár. Feltalálta magát, rögtön megnyugtatta a két embert: — Ne is keressetek, nincs ott senki. Egész bátran beszélhettek. Kérvény? Mindegy. Szerződés? Vidának mindegy. Itt beszélhettek gyilkosságról, itt beszélhettek lopásról, mindenről írhatunk kérvényt. . . — Nem arról van szó — mondta maga elé komoran Tímár. — Hallgasd meg, hogy mit mond Timár — mondta Szécsi Márton. — Hallgatom, hallgatom. — Arról van szó — kezdte Timár, hogy Szécsinek kérvényt kellene írni, de mondjuk nekem is kellene egy. Eljöttünk hozzád, mert mindenki azt mondja, hogy te jól meg tudod irni. Mi is tudunk irni, de ilyen iratokat nem írtunk. Vida arca felragyogott: „mindenki azt mondja“. Ez alatt az egész falut, de mit az egész falut, az egész világot kell érteni. Azon túl pedig semmi és senki nincs, tehát Vida József nélkülözhetetlen ember, mert egy világ embere csak hozzá megy, akiket azután ő becsap. Elszedi pénzüket. „Kell az előleg“, mondja és ennél tovább nem is jut. Pénzt kap. Egy részét elissza, másik részén földeket vesz, harmadik részén tehenet vesz, negyedik részét félreteszi a bankba, ötödik részét szétosztja a faluban. (Folytatjuk) KANADAI MAGYAR MUNKÁS LEVELEZŐINKTŐL Akik maguk ellen szavaznak Csak a szakszervezeti mozgalomhoz való csatlakozás biztosítéka a jobb fizetésnek A türelemnek is van határa A szakszervezet elismerése a fő követelése a Maple Leaf Milling sztrájkolóinak — EAST COULEE, ALTA. Tisztelt Szerkesztő Munkástársak! Szeretném ha ezen pár sornak helyet adnának lapunkban, azt hiszem lesznek munkások, akik számára tanulságos lesz. Az “Etna” nevű bánya munkásainak helyzetével akarok foglalkozni, amelynek tulajdonosa Mr. Ranzy. Ennek a bányatulajdonosnak 1936-ban East Couleeban volt bányája. Amikor a bányászok csatlakoztak a U. M. W. of A. szakszervezethez, akkor ezen bányának a munkásai is csatlakoztak. Közben a bánya kitermelődött. A tulajdonos új bányát nyitatott East Couleetól 5 és fél mérföldre. Négy-öt emberrel kezdte meg a munkát, akik a szakszervezetek által megszabott béreken jóval alul dolgoztak, 45 centes órabér mellett, holott a törvény által megállapított bér ,$5.258 órai munkáért. Mi, east coulee-i bányászok utánanéztünk a dolognak, hogy tudják-e ezek az emberek, hogy mit csinálnak? Rájöttünk, hogy ezeket az embereket a tulajdonos azzal vezette félre, hogy állandó munkát ígért számukra. Ezek a szegény munkások pedig nem törődnek azzal, hogy ők tulajdonképen nemcsak maguk ellen, hanem a szervezett munkások ellen is dolgoznak, a szó szoros értelmében bérletörésre vállalkoztak. A törvény által megállapított béreken is alul dolgoznak, akkor amikor az élelmiszerek árai emelkednek. Most, amikor a bánya nagyobbodni kezd és a tulajdonos azon gondolkozik, hogy több munkást alkalmazzon. A jelenben is már vagy húszan dolgoznak. Egyesek a munkások közül zúgolódni is kezdtek az alacsony bér miatt, ami a tulajdonos fülébe ment. Maguk ellen szavaznak Ahogy a dologról értesült, “azonnal” összehívta az embereket és kijelentette nekik hogy szavazzanak, hogy akarnak-e a mai bérek mellett dolgozni, vagy javítást akarnak. Arra azonban volt gondja, hogy mielőtt az embereket összehívta, megbeszélje a talpnyalóival, hogy mit is mondjanak a munkásoknak. Az előkészítésnek meg volt a hatása, a munkások maguk ellen szavaztak négy kivételével. Felháborodott a szervezett munkásság Amikor a drumhellervölgyi munkásság tudomást szerzett az esetről nagyon felháborodott a dolgon. Ezért az egységbontó munkáért Szemán Lajos és Szemán Pál magyar munkásokat teszi felelőssé, akik úgy akarnak becsületet szerezni a tulajdonos előtt, hogy letörik nemcsak az önmaguk, hanem a velük együtt dolgozó munkások bérét is. Kedves bányász testvérek, akik az Etna bányában dolgoztok, gondolkozzatok egy pillanatig, hogy milyen helytelen lépést tettetek. Ne higgjétek, hogy ha olcsóbban dolgoztok, akkor továbbra is lesz munkátok. Nem. Ezzel csak ámítanak benneteket, mert ha nincs rendelés, akkor ingyen sem kell a munkátok. Ha van érder, akkor pedig fizetheti. Meglepő a munkások azon magatartása, amikor a saját családjukat, gyerekeiket nem sajnálják, hanem a tökét féltik, amikor még a “rendes” fizetés mellett is csak nyomorog a munkás. Csatlakozzatok szervezethez Itt az ideje, hogy minden munkás megértse a helyzetet, csatlakozzék a szervezett munkássághoz, váljon tagjává a harcos szakszervezetnek, mert igy leszünk képesek magunknak és családunknak tisztességes megélhetést biztosítani. F. I. — PORT COLBORNE, ONT. — A port colborne-i Maple Leaf Milling Co. munkásai — mint ahogy a Munkás is már jelentette— sztrájkba mentek szeptember 22- én délután az A. F. of L. szakszervezet vezetésével. A munkások létszáma az üzemben 263, a szakszervezet tagja 117. Ezekből csak nyolc sztrájktörő van, a szervetlenek is a szervezettek mellett vannak. A sztrájkolók követelése a szakszervezet elismerése, mert azt látják, hogy csak a szakszervezettel lesznek képesek annak a sok igazságtalanságnak véget vetni, ami a gyárban folyik .A nem szakmunkásoknak csak három napot engednek dolgozni hetenkint. Amikor a raktárak megtelnek, akkor csak a manager szekértolói és a kanadai születésűek maradnak dolgozni, a bevándorlókat így próbálják kihasználni. Három műszakban dolgoznak: A szakmunkások órabére 67 centtel feljebb. A napszámosok órabére 45—50 centig terjed. A sztrájk második napján a kompánia emberei autóval csempészték be a gyárba a szkebeket. Állítólag a szkebeknek 1 dolláros órabért fizetnek. A munkások a piket vonalban erőssen helytállnak, a piketöltésben részt vesznek az asszonyok és gyermekek is. Szép szóval próbálják meggyőzni a szkebeket, hogy ne menjenek dolgozni, de nem használ a szép szó. Harcban az asszonyok. Amikor látták a munkásanyák, hogy a szép szó nem használ —a férfiak segítségével- egy néhány szkebet kivettek az autóból. A rendőrök természetesen erre megjelentek, de nem avatkoztak bele. Csak figyelmeztették a sztrájkolókat, hogy ne bántsák a sztrájktörőket. A munkások egy darabig türelmesen várnak, de ha nem tesznek a hatóságok semmit, úgy a harchoz nyúlnak. Nem fognak egyetlen sztrájktörőt sem beengedni. Fölszólították az összmunkásságot a harcok támogatására. Egy sztrájkoló Néhány szóval A magyar kormány kanadai kitartottja annyira megszokta a “vörös-terror”-ról írni, mint a vásári pereces a nótáját. Fújja minden gondolkozás nélkül még akkor is, ha a perec elfogyott. A kuvasz vejérlése fújja a “vörös-terror”-t még akkor is, ha a szóbanforgó egyént előléptetik, vagy megkönynyítik a munkáját. Egy ilyen kivégzésről ír a kuvasz szeptember 21 száma. De adjuk át a szót a szubvenciósnak: Krylenko orosz igazságügyi népbiztost, aki eddig a szovjet hatalom ellen lázadozókat kivégeztette, száműzte, vagy bebörtönöztette, utólért? a sors keze. A “Tass” hivatalos orosz távirati iroda szeptember 17-iki tudósítása értelmében Krylenkot azonnali hatállyal elbocsájtották. Helyébe Antonov Ovcsenko volt barcelonai orosz konzult nevezték ki, aimati elismeréséül, hogy sikerült a jobb és balobali spanyol pártokat egymáselleni háborúba ugrasztani. Tehát újra a hivatalos orosz jelentésre hivatkozik. Biztos forrásból szerzett hírnek nevezi, amit felhasznál egyúttal a spanyol nép ellen is. Azt állítja, hogy a spanyol nép egymásra uszításában szerzett érdemeiért léptették elő Antonov Ovcsenkót. Szörnyű vakmerőség és felelőtlenség kell az ilyen állítások közlésére, amire józan ember nem vállalkozik. Most pedig nézzük, mi a valóság, mire képes a rosszakarat, a vadhírek közlésére való hajlam. Alább közöljük a valóságot: Antonov Ovszejenkót nem a Szovjetunió igazságügyi népbiztosává nevezték ki, hanem azOrosz Szocialista Föderatív Tanácsköztársaság igazságügyi népbiztosává. Ezt a funkciót idáig Kryjenko töltötte be és ettől a funkciójától mentették fel, mivel idáig két funkciót töltött be, könnyíteni kellett a munkáján. A Szovjetunió, vagyis az egész ország területére kiterjedő igazságügyi népbiztosságot továbbra is a kuvasz és a többi reakciós lapok által megbuktatott és elcsapott Krylenko tölti be. Korai volt az öröm, urak. Jobban tennék, ha az ilyen örvendezések helyett megtanulnák a Szovjetszövetséghez tartozó autonóm köztársaságok neveit, akkor talán kevesebb szamárság jelenne meg azokból a szörnyen hivatalos jelentésekből, amelyek tanúságot tesznek a kuvasz köré csoportosult urak rosszakarattal párosult tudatlanságáról. D. J. Szerkesztői üzenet B. R., Hillcrest, Alta.: A kért kiigazítást a Mellékletünkben találja meg. S.D., Nacmine Alta.: Az összes rendelkezésünkre álló könyvjegyzékek közül csak az Athenaeum jegyzékekben van meg a kért könyv közül az egyik: Tamás bácsi kunyhója vagy néger élet az amerikai rabszolgatartó államokban. A könyv ára két kötetben, vászon kötésben 600 pengő. Azonban ez még 1934-es ár, a jelenlegi ár jóval olcsóbb is lehet. Cím: Athenaeum könyvkiadóhivatal, Budapest, S. T., Newcastle, Alta.: Munkája rövidesen jönni fog. Tudja-e, a 21 hogy az emberi test cukorból, vasból, sóból, szénből, jódból, foszforból, oxigénből, nitrogénből, hidrogénből és mészből tevődik össze ? hogy egy olyan csónakra szerelhető motort találtak fel,amely 3 kvart fűtőanyagot használ kétóránként és amelynek súlya csupán 14 font ? hogy mérnökök számítása szerint 250.000.000 dollárba kerülne a kínai Nagy Fái másolatának a megépítése? hogy Brazíliában feltaláltak olyan mérget, amivel a rovarokat nagyszerűen lehet pusztítani s ami mégsem ártalmas az emberi szervezetre ? Mindenki megelégedve Jó anyagi és erkölcsi sikerrel zárult a magara falisi magyar munkásszervezetek karneválja A magara falisi magyar munkásszervezetek szeptember 2—3— 4-én egy nagyszabású karnevált rendeztek, amit a falisi szervezett magyar munkások a tőlük megszokott odaadással és körültekül téssel rendeztek le. Úgy a rendezők, mint a segédkezők dicséretet érdemelnek. Az erkölcsi és anyagi sikerhez nagyban h hozzájárult Mrs. Krajnyák munkástársnő és Demeter Béla munkástársunk nagyszerű munkája a bevásárlásnál. Igazi hozzáértéssel vásárolták össze a nagyválasztékban álló ajándéktárgyakat, amelyek csábítólag hatottak a közönségre a különböző játékoknál. A következő szerencsés nyerőszámok lettek kihúzva: az első díjat a 789 számmal nyerte Sárkány Annuska, N. Fallsról, a “chesterfield” berendezést. Második díjat a rádiót, Sajben Pál, N. Falls, a 1893 számmal nyerte meg. Harmadik díj egy $20 00 értékű öltöny, amit Szombati Sándor N. Fallsról nyert meg. A karnevál emlékezetes lesz a számunkra. Ennyi pontosság és odaadás még nálunk is ritkán volt tapasztalható. Csak előre magár a falsi munkások. Ennyi akarattal és áldozatkészséggel még többet fogtok tenni a küszöbön álló télen. Készüljetek szellemi, politikai és kulturális nevelést adni a magyar munkásságnak. L. N. Japán tovább fogja ölni Kína civileit (Folytatás az 1. oldalról) szerint áll ellent Kína, jelentik a japán tisztek. Amíg Japán a saját betörését nem tartja bűnnek, Kínát azért meri denunciálni, mert jogos védelmében szövetségeseket keres. Elkeseredett fenyegető hang van a japán sajtóban, mivel a beharangozott nagy offenzíva semmit sem eredményezett, de rengeteg japán katona vesztette életét. A japán támadás minden japán fegyvert akcióba vitt és a támadás mégis kudarccal végződött. A véres harc 24 órán át folyt. Japán állítja, hogy Blücher szovjetgenerális minden nap kétszer is telefonál Nankingba a kínai hadvezetőség központjába. Blücher teljes tájékoztatást kap Nankingtól a csapatok állásáról és tanácsokkal látja el a kínai tábornokokat. Állítja Japán, hogy rengeteg hadfelszerelést szállít Kínának. Japán lapok szerint a kínai kommunisták újabb 200,000 embert szólítottak be, hogy a már Japán ellen küzdő bajtársaikat kisegítsék, így akar a rablógyilkos Japán erkölcsi alapot szerezni gyalázatos háborújának. Küldjük pénzünket a KELEN irodával! LEGJOBB — LEGGYORSABB — LEGMEGBÍZHATÓBB! KÁBELDÍJ 25 CENT — GYORSKÁBEL 55 CENT! Legmagasabb árfolyamok ! HOZASSUK KI CSALÁDUNKAT, GYERMEKEINKET, MENYASSZONYUNKAT, A BEVÁNDORLÁSI ENGEDÉLYT, PERMITET KIESZKÖZÖLJÜK. ALEX. A. KELETI LTD. 1456 CITY HALL A VE., MONTREAL QCE. KEDVEZMÉNYES HAJÓJEGYEK. KÖZJEGYZŐI OKIRATOK HITELESÍTÉSE, AFFIDAVITOK, ÓHAZAI BÉLYEGEK 3. OLDAL ÍGY LÁTJUKMII LESZKJ SZEGÉNY CIO-tagok, mi lesz veletek, kesereg a reakciós sajtó és egyben közli Green-nek a kifogásait, mely szerint Lewis csak azért harcol, hogy a CIO-ba szervezett munkások nagyobb bért kapjanak, hogy annál több tagdíjat szedhessen tőlük. Szegény CIO által kizsákmányolt munkások ! Mégis csak jobb volna, ha feladnák a harcot és alacsony bérekért dolgoznának, legalább megnyernék a gyárosok tetszését és olyan becsületük lenne előttük, mint az A. F. of L.nek vagy a szkebeknek. Kuvaszos rosszmájúság, Bácskai-féle „jóakarat“, magyar konzuli úripolitika keverékéből jönnek létre az ilyen állásfoglalások, amit Horthyék lapjai „népszerűsíteni“ akarnak. TVE nemcsak a CIO-val vannak bajok, állapítja meg a kuvasznak „Munkás Újság“ rovata. Baj van a Trades and Labor Congress körül is. Itt már nem törődnek a munkásproblémákkal, amit lehetett látni a montreali zsidó küldött beszédéből is, aki csak az antiszemitizmus elleni harcot sürgette. A meglepő a dologban az, hogy a Trades and Labor Congress-on elhangzottakból csupán ezt tartotta megemlítésre méltónak a szubvenciósok írója. Nem szól semmit a magasabb bérekért való állásfoglalásról, a háborúellenes határozati javaslatról, stb. Az írónak azonban más volt a célja, ez csak alkalom volt, hogy újra védelmezze a fasisztákat és gyalázza a Szovjetuniót. Dacára, hogy zárójel közé írta, de mégis az fáj neki, amikor a montreali küldött kifejtette, hogy Német- és Olaszországban dúl a zsidóüldözés. Elkeseredetten védi a fasisztákat és vádolja a szónokot, hogy nem szól semmit az oroszországi tisztogatásról, holott a szintén zsidó Trockival egyetértőkkel szintén elbántak. Egy rövid cikkben ennyi szennyet rekord-piszkolódók tudnak csak begyúrni. Nem lett volna kifogása, ha a nürnbergi nácikongresszusra üdvözlő táviratot küldtek volna, de így kommunistának, zsidónak, a munkások ügyével nem törődő szervezkedésnek állítja be az egyik legrégibb, kanadai, a törvény által elismert gazdasági szervezetet. Itt már nem találjuk az urak jelszavát, hogy tartsuk tiszteletbe fogadott hazánk intézményeit. J ÖN október, ejhaj, be kell rukkolni, — mondta a régi katona nóta. Azonban csak a legényekre, sőt azok közül is a legjavára szólott a nóta, mert csak azokat sorozták be katonának. Máskép van a világ nációknál, ott már ezután lányokat is soroznak, igaz, nem katonának és nem is minden rétegéből a német lakosságnak, hanem csak szegény lányokat és a munkatáborokba. Október elsején 10 ezer leány vonul be a híradás szerint. Idáig csak férfi munkatáborok működtek. A női munkaszolgálatos osztagokat mezőgazdasági telepekre és többgyerekes családokhoz osztják be. Itt már valóra vált a háború alatt ismert nóta, hogy „Eljösz te is Bözsikém, jó leszel szobalánynak . . . “ Hogy milyen nótát csinálnak erről a német ifjak, nem tudni, de annyi biztos, hogy szörnyű valóság a mai német ifjúság helyzete. HR. D. SCHULMAN, M. D L„ M„. C.. C. Orvos és sebész Offíc« Phon«»: 4356; Rk 29*5 No. 2. Hopkins Block Cor. 2ftth St. W. und A»« A. SASKATOON. SASK.