Kanadai Magyar Munkás, 1937. október (9. évfolyam, 34-46. szám)

1937-10-02 / 34. szám

1937. október 2. Ibhaladó nő világ! Ill.w_■_—~ ——-r-yw^—------------c .------ - V-­Mit írnak rólunk majd 50 év múlva Az emberek összezsúfolt házak­ban éltek, a házakban apró abla­kok voltak, a padlók piszkosak és minden héten létrágyával kevert sárral simították le rajta a fel­kavart port. — Alacsonyak voltak a tetők és magas az ember, csak le­hajolva állhatták meg benne, min­den ötödik, a hatodik személynek kötelessége volt sepregetni, főzni az ebédet súrolni a padlót, a piac­ra menni, ruhát mosni és ügyelni a gyermekekre. Különös kedvezményképen ez a munka a nők kötelessége volt, aki­ket úgy hívtak, hogy háziasszony. Ebben a korban már léteztek krumlihámozó-gépek, húsvágók, edénymosók és manapság már ál­talános használatban lévő nélkü­lözhetetlen gépek. A nők ekkor még maguk mostak s csak nagyon ritka esetben géppel, hanem kéz­zel az edényeket, a ruhát és to­vábbra is kézzel végeztek minden lélekölő házi­munkát. — Nem cso­dálatos, hogy ilyen körülmények között 14—16 órát kellett dolgoz­ni, hogy elvégezzék a rájuk sza­bott házimunkát. Éven­kint csupán csak nagy ün­nepek előtt rendeztek nagytakarí­tást. A gyermekek mindig felügye­let nélkül jártak, mindig piszkosak voltak, az ételeket rosszul főzték meg. —* Nem volt ízük és nem vol­tak táplálók. Egy háziasszony sem tudta, hogy mennyi kalóriát tar­talmaz egy kiló kenyér, vagy egy liter tej. Az ételt a konyhában főzték meg, vagyis egy kisebb lyukban, ami tömve volt minden­féle lábasokkal és konyhaszerek­kel. — Nem ismerték a gőzzel va­ló főzést. Az ételt a láng fölött főzték, vagy sütötték meg. — A főzésnél­­ elfogyasztottak egy nagy­­mennyiségű fát, mert még ebben az időben a fát tüzelésre is hasz­nálták. Nagyon sokszor odaégett az étel és folyton ételszag járta át az egész lakást. Szintén a konyhában volt elhe­lyezve a szemetes láda is, ahova belehánytak hulladékokat, csonto­kat. A hulladék megmérgezte a környék levegőjét. Este elvitték a szemetet és beledobták az udvaron egy gödörbe. Cs­al­ a nagy világvá­rosokban használták fel ezt a hul­ladékot, de ott sem gazdaságosan. Mákutt eszükbe sem jutott ezt fel­használni. Általános szokás szerint minden ház külön volt fűtve. Na­gyon kevés háznak volt központi fűtése. Angolországban pl. még 1933-ban majdnem mindenütt fá­val fűthető kályhákat használtak. Ilyen módszerrel nem csoda, hogy óriási mennyiségű fűtőanyagot pazaroltak el és hozzá még a mód­szer nagyon piszkos és egészség­telen volt. A házakban a bútorok súlyosak voltak és kényelmetlenek. Ebben az időben még alig ismerték a ké­nyelmes könnyű fémből készült bú­torokat. A díványok, fotelek be vol­tak borítva pokróccal, vagy sző­nyeg­szövettel, amik tele voltak porral és piszokkal, hogy a szobát megtöltsék porfelhővel. Elég volt egy kissé ráütni ezekre a bútorok­ra, hogy nagymennyiségű por szálljon fel belőlük. A falakra pol­cokat és képeket akasztottak. Nem volt elég, hogy az ablakok kicsi­nyek voltak, még függönyöket is akasztottak rájuk, hogy a napsugár nehogy valamilyen formában belo­­pózhasson ezekbe az egészségte­len házakba. Ámbár ebben az időben is tud­ták, hogy a poros-dohos levegő tele van különböző betegségek csí­ráival. Ha mikroszkóppal megvizs­gáljátok a port, láthatjátok, hogy a por tele van bacillusokkal, kü­lönösen pedig a bőrbetegségek okozóival, amelyek megtámadják a bőr szöveteit. Azonban úgy lát­szik, hogy ebben az időben senki se akarta megérteni, hogy a por egy rettenetes társadalmi ellenség. Veszedelmesebb, mint a tűz, vagy az áradás. A házak, amikben az emberek laktak, nem voltak megfelelők, hogy azokban pihenjen az ember a minden­napi munka után. — Egy szűk szobában olvastak, főztek, ké­szültek a gyerekek a vizsgára, mosták a ruhát, fogadták a ven­déget, nevelték a gyereket. — Mi­kor fáradtan hazamentek, nem tudták kipihenni magukat, hogy másnapra újból megszerezzék az elvesztett energiát. — Számtalan családban a gyermekek egész nap felügyelet nélkül voltak, mert az anyáknak dolgozni kellett a há­zon kívül megkeresni a mindenna­pi kenyeret, vagy végezni kellett a házimunkát. A házak udvarán volt egy gödör, ahova a hulladékot és az ürüléket dobták. Ez be volt sokszor kerítve nagy fallal és bizony sokszor ez az egészségtelen tér volt a gyerekek üdülő­helye. De még ennél is ros­szabbul éltek a falusiak. Egy po­litikai vezér írta róluk 1930 táján: „a parasztok kunyhójának nagy része nem több mint 6 m. széles, 7 m. hosszú. Egy ilyen kunyhóban általánosan lakik 7—8 személy. ” Azonban vannak olyan kunyhók is, amelyek inkább egy kalitkához ha­sonlítanak és nem nagyobbak 4 négyzetméternél. A tűzhely elfog­lalja több mint egy ötödrészét az egész helyiségnek. Ez a tűzhely nagy szerepet tölt be a család gaz­dasági életében. Nem csupán me­legedni használják a parasztok, ha­nem fölötte alusznak, itt szárítják a ruhát, a cipőt, a magot. Nem csu­pán itt sütik a kenyeret, hanem itt vesznek maguknak gőzfürdőt is. A kemence alján ültetik a tyú­kot. Ha hideg van, ide helyezik a kisborjút, a kecskét és a juhot. Az sem ritka eset, hogy itt tartják a tehenet, amikor ellőni akar. A ház berendezése áll egy asztalból, melyet egyformán használnak főz­ni és rajta enni. Ezen az asztalon csinálnak mindent, ezen az aszta­lon javítják a lószerszámot, a nyerget, készítik, foltozzák a ru­hát. A parasztok között ilyen köz­mondások jártak: szegények va­gyunk, mint a templom egere.*­ így élt millió és millió ember a földön. Nem az csoda ,hogy éltek, hanem az a rejtély, hogy meg nem haltak. A mai szabad ember a modernné alakult társadalomban csak borzadva gondolhat vissza ezekre az időkre, az ifjúság meg el sem bírja képzelni. Mit jó tudnia a háziasszonynak? Az öntözőkannákat úgy védjük meg legjobban a rozsdától, ha minden használat után gondosan kiszárítjuk őket és fordítva állít­juk fel. * * * A szárítókötélnek mindig tisz­tának kell lennie. Ha kormos, vagy sáros lett, hideg vízben, amelyhez kevés szalmiákot adtunk, mossuk ki. Azután jól kifeszítve, napon szárítsuk meg. w y »fi ifi up ‹ -------------------------^ —----------------------›♦ ‹ ‹ , CSENDES, NYUGODALMAS,­­ ‘ FALUSI ÉJSZAKA • írta : MORVAY GYULA ■ 1 , ‘ r i t~------------------------›s­ i ji ■». ■» .« ... • . . —- Mindjárt tudtam, csak Kocsi úrra hagytam, mert maga az úr, maga parancsol, hiába kérem, az úr, a pokol­ban is úr, nos hát, minthogy a dolog ennyire előrehaladott és tekintettel arra, hogy ezt csak én tudom megírni, 300 + 50—60+2.40+1.20+ . . . ceruzájával az asztalon kopogott, kinézett az ablakon, szemüvegét homlokára tolta, orrát fújta, krentyogott, számított, magában dörmö­­gött. Azalatt Kocsi Gábor, a falu legelső gazdája csak pi­pázott, várt, szédült, hogy ez az ember milyen sebesen tud számolni, ő meg milyen nehezen. A múltkor is két szolga vasárnapi pénzt kért, kiadta nekik, de a betegse­­gélyzet is elküldte, a végén összekeverte, hogyha a követ­kező vasárnap kérnének, nem tudná, mennyi is járna egy­­nek-egynek. ,Eh, hagyjuk, majd a feleségem kiszámítja.“ — 2.40 + 1.20 + 70—80 .. . mondjuk 650 korona elő­leg kell. Van ennyi pénz magánál? — Nincs. — Az sem baj. Menjen haza, hozzon 650 koronát, azután megírom a kérvényt, amelyre 30-40 ezret kaphat. Megéri? Ugy­e, hogy megéri azt a 650 koronát. No, itt a kezem, nem disznóláb, megírom, csak hozza el az előle­get, mert rettenetes sok dolgom lesz vele. Kocsi Gábor hazament és elvitte a 650 korona előle­get. Ma este azonban Tímár Pál és Szécsi Márton sze­gényparasztok mentek kérvényiratni. Éppen most vacso­rázott meg Vida József és valamilyen újságot olvasott. Kopognak a konyhaajtón. „Ahá, megint kérvényiratás. No, csak jöjjenek, ebben a faluban én vagyok az írástudó ember“. Mintha mellére csapott volna, hogy ő ki és micso­da ember! Mintha a mellbecsapás kongását hallotta volna lépése zuhanásában, amint az ajtóhoz ment. Falun élt Vi­da József, gazdag is volt, félt. Hátha kirabolják? Aki szegény, ahhoz nem néz be a tolvaj, de aki így megszedte magát, mint ez a községi unoka, akinek tehenei, lovai, földjei voltak, kinek az udvarán a fa egész kazallal volt, kinek arca a bortól pirosodott, kit majd a guta ütött meg gőgösségében és butaságában, ahhoz benézhetnek, tehát nem szabad csak úgy mindjárt kinyitni az ajtót, mert ki­hívhatják és abban a percben fejbe is vághatják, aztán mehet, hogy ki volt a tettes. Hát a nyomorúság, hát az emberek elvetemültsége, részegsége, rosszasága, édessége a pénzre, a jó életre. Akkor már késő. Ezért jó ott tartani az ajtó mellett a kisfejszét, amelyet most is megmarkolt, csak mikor a kinti két ember mondta, hogy Tímár meg Szécsi, akkor visszaengedte a kisfejszét a helyére, kinyi­totta az ajtót és még hívta is be a két embert és mindjárt a másik szavánál hozzátette: — Isten hozott benneteket. .. No, mit írjak meg? Í­­runk egy kérvényt? Vidához már nem is lehetett csak úgy látogatóba menni, mert első szava az volt: „no, írunk egy szerző­dést? No, írunk egy tervezetet?“ De hogy milyen terveze­tet akart írni, azt maga sem tudta. Ha az illető belement, hogy „tervezetet“ készítsen számára, akkor a vége egy­szerű kérvény lett, hogy eladhassa disznaját, amelyet pe­dig amúgy sem engedélyeztek volna, mert a környező köz­ségekben sertésorbánc volt. — Jó estét, — köszönt a két ember. — Isten hozott benneteket. .. No, mit írjak meg? Í­­runk egy kérvényt? Tímár, Szécsi leültek, kalapjukat forgatták, körül­néztek, hogy nincs-e valaki a szobában. Vida észrevette, hogy a szemük jár. Feltalálta ma­gát, rögtön megnyugtatta a két embert: — Ne is keressetek, nincs ott senki. Egész bátran be­szélhettek. Kérvény? Mindegy. Szerződés? Vidának mindegy. Itt beszélhettek gyilkosságról, itt beszélhettek lopásról, mindenről írhatunk kérvényt. . . — Nem arról van szó — mondta maga elé komoran Tímár. — Hallgasd meg, hogy mit mond Timár — mondta Szécsi Márton. — Hallgatom, hallgatom. — Arról van szó — kezdte Timár, hogy Szécsinek kérvényt kellene írni, de mondjuk nekem is kellene egy. Eljöttünk hozzád, mert mindenki azt mondja, hogy te jól meg tudod irni. Mi is tudunk irni, de ilyen iratokat nem írtunk. Vida arca felragyogott: „mindenki azt mondja“. Ez alatt az egész falut, de mit az egész falut, az egész vilá­got kell érteni. Azon túl pedig semmi és senki nincs, tehát Vida József nélkülözhetetlen ember, mert egy világ em­bere csak hozzá megy, akiket azután ő becsap. Elszedi pénzüket. „Kell az előleg“, mondja és ennél tovább nem is jut. Pénzt kap. Egy részét elissza, másik részén földe­ket vesz, harmadik részén tehenet vesz, negyedik részét félreteszi a bankba, ötödik részét szétosztja a faluban. (Folytatjuk) KANADAI MAGYAR MUNKÁS LEVELEZŐINKTŐL Akik maguk ellen szavaznak Csak a szakszervezeti mozgalomhoz való csatlakozás biz­tosítéka a jobb fizetésnek A türelemnek is van határa A szakszervezet elismerése a fő követelése a Maple Leaf Milling sztrájkolóinak — EAST COULEE, ALTA. Tisztelt Szerkesztő Munkástár­sak! Szeretném ha ezen pár sornak helyet adnának lapunkban, azt hi­szem lesznek munkások, akik szá­mára tanulságos lesz. Az “Etna” nevű bánya munká­sainak helyzetével akarok foglal­kozni, amelynek tulajdonosa Mr. Ranzy. Ennek a bányatulajdonos­nak 1936-ban East Couleeban volt bányája. Amikor a bányászok csatlakoztak a U. M. W. of A. szakszervezethez, akkor ezen bá­nyának a munkásai is csatlakoz­tak. Közben a bánya kitermelődött. A tulajdonos új bányát nyitatott East Couleetól 5 és fél mérföldre. Négy-öt emberrel kezdte meg a munkát, akik a szakszervezetek által megszabott béreken jóval a­­lul dolgoztak, 45 centes órabér mellett, holott a törvény által megállapított bér ,$5.25­8 órai munkáért. Mi, east coulee-i bányászok utá­nanéztünk a dolognak, hogy tud­ják-e ezek az emberek, hogy mit csinálnak? Rájöttünk, hogy eze­ket az embereket a tulajdonos az­zal vezette félre, hogy állandó munkát ígért számukra. Ezek a szegény munkások pedig nem tö­rődnek azzal, hogy ők tulajdonké­pen nemcsak maguk ellen, hanem a szervezett munkások ellen is dolgoznak, a szó szoros értelmében bérletörésre vállalkoztak. A törvény által megállapított béreken is alul dolgoznak, akkor amikor az élelmiszerek árai emel­kednek. Most, amikor a bánya na­gyobbodni kezd és a tulajdonos azon gondolkozik, hogy több mun­kást alkalmazzon. A jelenben is már vagy húszan dolgoznak. E­­gyesek a munkások közül zúgolód­ni is kezdtek az alacsony bér miatt, ami a tulajdonos fülébe ment. Maguk ellen szavaznak Ahogy a dologról értesült, “a­­zonnal” összehívta az embereket és kijelentette nekik hogy szavaz­zanak, hogy akarnak-e a mai bé­rek mellett dolgozni, vagy javí­­tást akarnak. Arra azonban volt gondja, hogy mielőtt az embereket összehívta, megbeszélje a talpnya­­lóival, hogy mit is mondjanak a munkásoknak. Az előkészítésnek meg volt a hatása, a munkások maguk ellen szavaztak négy kivé­telével. Felháborodott a szervezett munkásság Amikor a drumhellervölgyi munkásság tudomást szerzett az esetről nagyon felháborodott a dolgon. Ezért az egységbontó munkáért Szemán Lajos és Sze­­mán Pál magyar munkásokat te­szi felelőssé, akik úgy akarnak becsületet szerezni a tulajdonos e­­lőtt, hogy letörik nemcsak az ön­maguk, hanem a velük együtt dol­gozó munkások bérét is. Kedves bányász­ testvérek, akik az Etna bányában dolgoztok, gon­dolkozzatok egy pillanatig, hogy milyen helytelen lépést tettetek. Ne higgjétek, hogy ha olcsóbban dolgoztok, akkor továbbra is lesz munkátok. Nem. Ezzel csak ámí­tanak benneteket, mert ha nincs rendelés, akkor ingyen sem kell a munkátok. Ha van érder, akkor pedig fizetheti. Meglepő a munká­sok azon magatartása, amikor a saját családjukat, gyerekeiket nem sajnálják, hanem a tökét fél­tik, amikor még a “rendes” fize­tés mellett is csak nyomorog a munkás. Csatlakozzatok szervezethez Itt az ideje, hogy minden mun­kás megértse a helyzetet, csatla­kozzék a szervezett munkásság­hoz, váljon tagjává a harcos szak­­szervezetnek, mert igy leszünk ké­pesek magunknak és családunk­nak tisztességes megélhetést biz­tosítani. F. I. — PORT COLBORNE, ONT. — A port colborne-i Maple Leaf Milling Co. munkásai — mint a­­hogy a Munkás is már jelentette— sztrájkba mentek szeptember 22- én délután az A. F. of L. szakszer­vezet vezetésével. A munkások létszáma az üzem­ben 263, a szakszervezet tagja 117. Ezekből csak nyolc sztrájktörő van, a szervetlenek is a szerve­zettek mellett vannak. A sztrájkolók követelése a szak­­szervezet elismerése, mert azt lát­ják, hogy csak a szakszervezettel lesznek képesek annak a sok igaz­ságtalanságnak véget vetni, ami a gyárban folyik .A nem szakmunká­soknak csak három napot enged­nek dolgozni hetenkint. Amikor a raktárak megtelnek, akkor csak a manager szekértolói és a kanadai születésűek maradnak dolgozni, a bevándorlókat így próbálják ki­használni. Három műszakban dolgoznak: A szakmunkások órabére 67 centtel feljebb. A napszámosok órabére 45—50 centig terjed. A sztrájk második napján a kompánia emberei autóval csem­pészték be a gyárba a szkebeket. Állítólag a szkebeknek 1 dolláros órabért fizetnek. A munkások a piket vonalban erőssen helytáll­nak, a piketöltésben részt vesznek az asszonyok és gyermekek is. Szép szóval próbálják meggyőzni a szkebeket, hogy ne menjenek dolgozni, de nem használ a szép szó. Harcban az asszonyok. Amikor látták a munkásanyák, hogy a szép szó nem használ —­­a férfiak segítségével­­- egy né­hány szkebet kivettek az autóból. A rendőrök természetesen erre megjelentek, de nem avatkoztak bele. Csak figyelmeztették a sztrájkolókat, hogy ne bántsák a sztrájktörőket. A munkások egy darabig türel­mesen várnak, de ha nem tesznek a hatóságok semmit, úgy a harc­hoz nyúlnak. Nem fognak egyetlen sztrájktörőt sem beengedni. Föl­szólították az összmunkásságot a harcok támogatására. Egy sztrájkoló Néhány szóval A magyar kormány kanadai ki­tartottja annyira megszokta a “vö­­rös-terror”-ról írni, mint a vásári pereces a nótáját. Fújja minden gondolkozás nélkül még akkor is, ha a perec elfogyott. A kuvasz vejérlése fújja a “vörös-terror”-t még akkor is, ha a szóbanforgó e­­gyént előléptetik, vagy megköny­­nyítik a munkáját. Egy ilyen ki­végzésről ír a kuvasz szeptember 21 száma. De adjuk át a szót a szubvenciósnak: Krylenko orosz igazságügyi népbiztost, aki eddig a szovjet hatalom ellen lázadozókat kivé­geztette, száműzte, vagy bebör­­tönöztette, utólért? a sors ke­ze. A “Tass” hivatalos orosz távirati iroda szeptember 17-iki tudósítása értelmében Krylenkot azonnali hatállyal elbocsájtot­­ták. Helyébe Antonov Ovcsenko volt barcelonai orosz konzult nevezték ki, aimati elismerésé­ül, hogy sikerült a jobb és bal­obal­­i spanyol pártokat egymás­­elleni háborúba ugrasztani. Tehát újra a hivatalos orosz je­lentésre hivatkozik. Biztos forrás­ból szerzett hírnek nevezi, amit felhasznál egyúttal a spanyol nép ellen is. Azt állítja, hogy a spanyol nép egymásra uszításában szerzett érdemeiért léptették elő Antonov Ovcsenkót. Szörnyű vakmerőség és felelőtlenség kell az ilyen állítások közlésére, amire józan ember nem vállalkozik. Most pedig nézzük, mi a való­ság, mire képes a rosszakarat, a­­ vadhírek közlésére való hajlam. A­­lább közöljük a valóságot: Antonov Ovszejenkót nem a Szovjetunió igazságügyi n­épbizto­­s­ává nevezték ki, hanem az­­Orosz Szocialista Föderatív Tanácsköz­társaság igazságügyi népbiztosává. Ezt a funkciót idáig Kryjenko töl­tötte be és ettől a funkciójától mentették fel, mivel idáig két funkciót töltött be, könnyíteni kel­lett a munkáján. A Szovjetunió,­­ vagyis az egész ország területére kiterjedő igazságügyi népbiztossá­got továbbra is a kuvasz és a töb­bi reakciós lapok által megbukta­tott és elcsapott Krylenko tölti be. Korai volt az öröm, urak. Job­ban tennék, ha az ilyen örvende­zések helyett megtanulnák a Szov­jetszövetséghez tartozó autonóm köztársaságok neveit, akkor talán kevesebb szamárság jelenne meg azokból a szörnyen hivatalos je­lentésekből, amelyek tanúságot tesznek a kuvasz köré csoportosult urak rosszakarattal párosult tu­datlanságáról. D. J. Szerkesztői üzenet B. R., Hillcrest, Alta.: A kért kiigazítást a Mellékletünkben ta­­­lálja meg. S.­­D., Nacmine Alta.: Az összes rendelkezésünkre álló könyvjegyzé­kek közül csak az Athenaeum jegyzékekben van meg a kért könyv közül az egyik: Tamás bá­csi kunyhója vagy néger­ élet az amerikai rabszolgatartó államok­ban. A könyv ára két kötetben, vászon kötésben 6­00 pengő. Azon­ban ez még 1934-es ár, a jelenlegi ár jóval olcsóbb is lehet. Cím: Athenaeum könyvkiadóhivatal, Bu­dapest, S. T., Newcastle, Alta.: Munkája rövidesen jönni fog. Tudja-e, a 21 hogy az emberi test cukorból, vas­ból, sóból, szénből, jódból, fosz­forból, oxigénből, nitrogénből, hidrogénből és mészből tevődik össze ? hogy egy olyan csónakra szerel­hető motort találtak fel,amely 3 kvart fűtőanyagot használ két­­óránként és amelynek súlya csu­pán 14 font ? hogy mérnökök számítása szerint 250.000.000 dollárba kerülne a kínai Nagy Fái másolatának a megépítése? hogy Brazíliában feltaláltak olyan mérget, amivel a rovarokat nagyszerűen lehet pusztítani s ami mégsem ártalmas az embe­ri szervezetre ? Mindenki megelégedve Jó anyagi és erkölcsi siker­rel zárult a magara falisi magyar munkásszerve­zetek karneválja A m­agara falisi magyar mun­kásszervezetek szeptember 2—3— 4-én egy nagyszabású karnevált rendeztek, amit a falisi szervezett magyar munkások a tőlük meg­szokott odaadással és körültekül­­ téssel rendeztek le. Úgy a rende­zők, mint a segédkezők dicséretet érdemelnek. Az erkölcsi és anyagi sikerhez nagyban h hozzájárult Mrs. Kraj­­nyák munkástársnő és Demeter Béla munkástársunk nagyszerű munkája a bevásárlásnál. Igazi hozzáértéssel vásárolták össze a nagyválasztékban álló ajándéktár­gyakat, amelyek csábítólag hatot­tak a közönségre a különböző já­tékoknál. A következő szerencsés nyerő­számok lettek kihúzva: az első dí­jat a 789 számmal nyerte Sárkány Annuska, N. Fallsról, a “chester­field” berendezést. Második díjat a rádiót, Sajben Pál, N. Falls, a 1893 számmal nyerte meg. Harma­dik díj egy $20­ 00 értékű öltöny, amit Szombati Sándor N. Fallsról nyert meg. A karnevál emlékezetes lesz a számunkra. Ennyi pontosság és odaadás még nálunk is ritkán volt tapasztalható. Csak előre m­agár a fal­si munkások. Ennyi akarattal és áldozatkészséggel még többet fogtok tenni a küszöbön álló té­len. Készüljetek szellemi, politikai és kulturális nevelést adni a ma­gyar munkásságnak. L. N. Japán tovább fogja ölni Kína civileit (Folytatás az 1. oldalról) szerint áll ellent Kína,­ jelentik a japán tisztek. Amíg Japán a saját betörését nem tartja bűnnek, Kínát azért meri denunciálni, mert jogos vé­delmében szövetségeseket keres. Elkeseredett fenyegető hang van a japán sajtóban, mivel a be­harangozott nagy offenzíva sem­mit sem eredményezett, de renge­teg japán katona vesztette életét. A japán támadás minden japán fegyvert akcióba vitt és a táma­dás mégis kudarccal végződött. A véres harc 24 órán át folyt. Japán állítja, hogy Blücher szovjetgenerális minden nap két­szer is telefonál Nankingba a kí­nai hadvezetőség központjába. Blücher teljes tájékoztatást kap Nankingtól a csapatok állásáról és tanácsokkal látja el a kínai tábor­nokokat. Állítja Japán, hogy ren­geteg hadfelszerelést szállít Kíná­nak. Japán lapok szerint a kínai kommunisták újabb 200,000 em­bert szólítottak be, hogy a már Japán ellen küzdő bajtársaikat ki­segítsék, így akar a rablógyilkos Japán erkölcsi alapot szerezni gyaláza­tos háborújának. Küldjük pénzünket a KELEN irodával! LEGJOBB — LEGGYORSABB — LEGMEGBÍZHATÓBB! KÁBELDÍJ 25 CENT — GYORSKÁBEL 55 CENT! Legmagasabb árfolyamok ! HOZASSUK KI CSALÁDUNKAT, GYERMEKEINKET, MENYASSZONYUNKAT, A BEVÁNDORLÁSI ENGEDÉLYT, PERMITET KIESZKÖZÖLJÜK. ALEX. A. KELETI LTD. 1456 CITY HALL A VE., MONTREAL QCE. KEDVEZ­MÉNYES HAJÓJEGYEK. KÖZJEGYZŐI OKIRA­TOK HITELESÍTÉSE, AFFIDAVITOK, ÓHAZAI BÉLYEGEK 3. OLDAL ÍGY LÁTJUK­­MI­I L­ESZKJ SZEGÉNY CIO-tagok, mi­­ lesz veletek, kesereg a reakciós sajtó és egyben közli Green-nek a kifogása­it, mely szerint Lewis csak azért harcol, hogy a CIO-ba szervezett munkások na­gyobb bért kapjanak, hogy annál több tagdíjat szedhes­sen tőlük. Szegény CIO ál­tal kizsákmányolt munká­sok ! Mégis csak jobb volna, ha feladnák a harcot és ala­csony bérekért dolgoznának, legalább megnyernék a gyá­rosok tetszését és olyan be­csületük lenne előttük, mint az A. F. of L.nek vagy a szkebeknek. Kuvaszos rossz­májúság, Bácskai-féle „jóa­karat“, magyar konzuli úri­politika keverékéből jönnek létre az ilyen állásfoglalá­sok, amit Horthyék lapjai „népszerűsíteni“ akarnak. TVE nemcsak a CIO-val van­nak bajok, állapítja meg a kuvasznak „Munkás Újság“ rovata. Baj van a Trades and Labor Congress körül is. Itt már nem törőd­nek a munkás­problémákkal, amit lehetett látni a montre­ali zsidó küldött beszédéből is, aki csak az antiszemitiz­mus elleni harcot sürgette. A meglepő a dologban az, hogy a Trades and Labor Congress-on elhangzottakból csupán ezt tartotta megem­lítésre méltónak a szubven­ciósok írója. Nem szól sem­mit a magasabb bérekért va­ló állásfoglalásról, a háború­ellenes határozati javaslat­ról, stb. Az írónak azonban más volt a célja, ez csak alka­lom volt, hogy újra védel­mezze a fasisztákat és gya­­lázza a Szovjetuniót. Dacá­ra, hogy zárójel közé írta, de mégis az fáj neki, amikor a montreali küldött kifejtet­te, hogy Német- és Olaszor­szágban dúl a zsidóüldözés. Elkeseredetten védi a fasisz­tákat és vádolja a szónokot, hogy nem szól semmit az o­­roszországi tisztogatásról, holott a szintén zsidó Troc­­kival egyetértőkkel szintén elbántak. Egy rövid cikkben ennyi szennyet rekord-piszkolódók tudnak csak begyúrni. Nem lett volna kifogása, ha a nürnbergi nácikongresszusra üdvözlő táviratot küldtek volna, de így kommunistá­nak, zsidónak, a munkások ügyével nem törődő szervez­kedésnek állítja be az egyik legrégibb, kanadai, a tör­vény által elismert gazdasá­gi szervezetet. Itt már nem találjuk az urak jelszavát, hogy tartsuk tiszteletbe fo­gadott hazánk intézményeit. J ÖN október, ejhaj, be kell rukkolni, — mondta a ré­gi katona­ nóta. Azonban csak a legényekre, sőt azok közül is a legjavára szólott a nóta, mert csak azokat so­rozták be katonának. Más­kép van­ a világ nációknál, ott már ezután lányokat is soroznak, igaz, nem katoná­nak és nem is minden rétegé­ből a német lakosságnak, hanem csak szegény lányo­kat és a munkatáborokba. Október elsején 10 ezer le­ány vonul be a híradás sze­rint. Idáig csak férfi mun­katáborok működtek. A női munkaszolgálatos osztago­kat mezőgazdasági telepek­re és többgyerekes családok­hoz osztják be. Itt már való­ra vált a háború alatt ismert nóta, hogy „Eljösz te is Bö­zsikém, jó leszel szobalány­nak . . . “ Hogy milyen nótát csinálnak erről a német if­­jak, nem tudni, de annyi biztos, hogy szörnyű való­ság a mai német ifjúság helyzete. HR. D. SCHULMAN, M. D L„ M„. C.. C. Orvos és sebész Offíc« Phon«»: 4356; Rk 29*5 No. 2. Hopkins Block Cor. 2ftth St. W. und A»« A. SASKATOON. SASK.

Next