Kanadai Magyar Munkás, 1940. január-július (11. évfolyam, 72-101. szám)

1940-01-04 / 72. szám

kanadai-------------------------------------------­MUNKÁS ^ Entered as Second Class Matter, June 19, 1934, by the Post Office Department, Ottawa, ^}atano v VOL. XL ÉVF. — No. 72. SZÁM TORONTO, ONT., CSÜTÖRTÖK, 1940 JANUÁR 4.A3^Sn EGYES SZÁM ÁRA 5 CENT ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------/ ---------------------------------------------------------------­ TORONTO NEM AKAR FASIZMUST! A NÉP ELVETETTE A HEPBURN-CROSS TERVET ÉS A VÁROSI BANKÁROK TRAFIK-JAVASLATÁT A háborús ellenpropaganda és elszigetelés megbuktatta a mun­kások jelöltjeit, de a nép az ő javaslataikat tette magáévá BlANCAN ERŐS ELLENFÉL VOLT Stewart Smith kiesett, de javaslatait elfo­gadta a nép és a reakciós Balfourt is kibi­ktatta TORONTO, sőt egész Kanada történelmében még soha nem folyt le választás olyan megtévesztő atmoszférá­ban, mint a hétfői városi szavazás. Ezt fényesen igazol­ja az a látszólagos ellentét,hogy míg a munkásjelölteket — az egyetlen W. T. Lawson (4. kerületi iskolaszéki tag, 3069 szavazattal) kivételével — nem választották iti, dQulg d IGlVGlGll 4 KG!*e­désre a munkásjelöltek ja­vaslatai szerint szavaztak elsöprő többséggel a vá­lasztók. A nagylapok és a rádió részé­ről bojkottált munkásjelölteket részben sikerült «moszkvai ügy­­nökök»-nek feltüntetni és a vá­lasztójog megvonásával kiritkí­tott szavazókat a «polgárhábo­­rú»-tól elijeszteni, de nem sike­rült őket demokratikus, évenkén­ti választójoguk gyakorlásáról lemondatni. Ezzel magyarázható meg az, hogy míg az ellenőri tanácsba a volt négy ellenőrt választották vissza (Cowboy, McNish, Hamil­­ton, Wadsworth) és Balfour ötö­diknek, Smith pedig (19.699 sza­vazattal) hatodiknak maradt le (Harding hetedik, 6585) , addig a kérdésekre így szavaztak: 1. A községi választás háborús felfüggesztése ELLEN — 61.636 többséggel (80.563—18.927). 2. A kétévenkénti községi vá­lasztás ELLEN 42.414 többséggel (70.997—28.583). 3. Az uj szennyvizemésztő-te­­lep építése MELLETT — 37.767 (ellene 12.328). 4. A villamossvasut és utak é­­pítése ELLEN — 25.365 (mellet­te 21.364). RÁDIÓ-BOJKOTT A NÉPÉRT — A NÉPPEL! 1940! EZ UJ ESZTENDŐ REGGELÉN s minden bi­zonnyal : egy új élet hajnalán, egy jobb év reményé­ben és egy boldogabb élet akaratával köszöntjük ol­vasóinkat s általában az egész kanadai magyarságot. S e remény és akarat tettekre váltását, a jobb évet és boldogabb életet ebben az új formában is a régi mó­don akarjuk tovább szolgálni: a népért a néppel! Olvasóink előző írásainkból tudják, hogy e jelen­legi hetilap-formára az erőnkön egyelőre kívülálló té­nyezők miatt kellett áttérnünk, hogy így a rendelke­zésünkre álló eszközökkel továbbra is tántoríthatatla­­nul és félreérthetetlenül szolgálhassuk a kanadai ma­gyarság kulturális fejlődését, gazdasági jobblétét, po­litikai és emberi szabadságát. Hetilappá válásunk tehát nem megalkuvást, nem eddigi irányelveinknek a feladását jelenti — mint azt bizonyára minden jóakaratú és nyitottszemű ember megláthatja — hanem a megváltoztatásra váró körül­ményekhez való alkalmazkodást jelzett célunk érde­kében. * Kétségtelen, hogy a nyílt és lappangó ellensége­ink is tudják ezt. Ezért nem is várjuk, hogy ők dicsé­retet mondjanak e lépésért. (Az ő dicséretük a leg­biztosabb jel lenne arra, hogy nem jó úton járunk!) A mi és a nép nyílt ellenségei nem­ titkolt és lekicsinylő kárörömmel nézik ezt a lépést; olvasóink és saját éhes­disznó álmaik elé a bukás makkját szeretnék festeget­­ni. A mi és a nép lappangó ellenségei pedig arra sze­retnék felhasználni ezt az alkalmat, hogy olvasóink és támogatóink szívébe a kétség magvait és a ráijesztés ördögét lopják be. Szerencsére, a lap élete és munkája tőlünk, de különösen olvasóinktól és támogatóinktól függ, nem pedig nyílt és lappangó ellenségeinktől. A mai helyzet — tagadhatatlan és szem előtt tar­tandó — kiválóan alkalmas arra, hogy a nép ellenségei a nép «barátjai»-vá igyekezzék magukat feltornászni. Mi azonban nem félünk. Sőt: bízva bízunk! Nekünk — amellett, hogy tetteinket a lehetőségekhez és ké­pességünkhöz képest mindig igyekszünk a legtisztáb­ban és legőszintébben a nép elé tárni — van egy­ má­sik nagy erősségünk is. És ez nem más, mint rendít­hetetlen hitünk a néptömegek ítélő és alkotó erejében. Az ehhez az ítélőképességhez szükséges látókört akarjuk mi a jelen formában is szélesíteni a kanadai magyarság körében, hogy fel tudja ismerni igazi bará­tait és igazi ellenségeit, hogy alkotóerejét még tuda­tosabban és helyesebben, a tétovázás és megtévesztés veszélye nélkül tudja felhasználni úgy sajátos kana­dai-magyar, mint a tágabb értelemben vett kanadai közérdekekben; továbbá, hogy éppen ezeken át a leg­nagyobb segítséget tudja adni úgy saját dunamedencei magyar népe-nemzete, mint az egész dolgozó, fizikai és szellemi értékeket termelő emberiség jobb sorsához. Ez az út tövisekkel van tele, ma inkább, mint va­laha. Az embernek a mai körülmények között nehe­zebb az emberhez embernek maradni, mint bármikor ezelőtt. De éppen ezért van fokozott szükség a nevelő, nehézségeket feltáró, lehetőségeket megvilágító szóra. S mi bátran vállaljuk továbbra is ezt a nagy felelőség­gel járó feladatot, az elmenyitogató és átvilágító szó feladatát, mert rendíthetetlenül hiszünk egy jobb és boldogabb élet lehetőségében, közeledtében. * * * Ez új formában a régi úton a régi eszközökkel akarunk továbbra is harcolni eddigi célkitűzéseinkért, a nép mindig legkorszerűbb és legközvetlenebb érde­keiért. Éppen ezért helyénvalónak találjuk leszögezni: Magyarok voltunk, vagyunk és maradunk! De nem a sovinizmus más népeket lenéző és gyűlölő értel­mében. Ezért a kanadai nép egész tarkaságával egy­nek érezzük magunkat s azzal együtt a magunk boldo­gulását és boldogságát az egész világ népeinek boldo­gulásán,, békéjén, szabadságán, egyszóval: boldogsá­gán belül keressük és munkáljuk. Ez a mi újévi hittételünk. A FINN ÉS MÁS FORRÁSOK GYŐZELMEKRŐL, AZ OROSZOK ,SEMMI JELENTŐSÉRŐL SZÓLNAK Lenin-rendet kapott a vörös hadsereg vezérkari főnöke „SEGÍTIK A FINN MUNKÁSOSZTÁLYT“ HELSINGFORSI, oslói, koppen­hágai és más jelzésű hírek sze­rint e napokban ismét roppant győzelmeket arattak a Ryeo Rity finn kormányának a csapatai az «éhező», «rongyos» és «hideget­­­embító» orosz csapatok felett. Moszkva, TJOSR. — A vörös hadsereg január 2-i kommüniké­je jelenti, hogy légiharcban két finn repülőgépet lőttek le, de «semmi jelentős» nem történt a harcvonalban. A szovjet hatóságok továbbra is figyelmen kívül hagyják a finn győzelmi jelentéseket. «A dicsőséges vörös hadsereg nemesen segíti a finn munkás­­osztályt az elnyomóik elleni küz­delemben», írta a Pravda. Egy január 3-i szovjet katonai kommüniké jelenti: «Semmi jelentés nem történt a fronton. A kedvezőtlen idő miatt a szovjet légierő csak felderítő repüléseket végzett.­ Ugyanakkor rádión keresztül mondották az orosz népnek,hogy a finnek szíve «egyöntetűen ver a hősi vörös hadsereggel», amely felszabadításukat végzi. Az 1939-ről szóló újévi össze­gezésben a bemondó kijelentette, hogy a szövetségre irányuló tár­gyalások Britániával és Francia­­országgal «azon egyszerű oknál fogva» omlottak össze, «hogy sem Franciaország, sem Británia nem kívánták annak eredményre vezetését». A szovjet leadások továbbra is figyelemmel fordulnak Norvégia és Svédország dolgozói felé, akik — a szovjet leadók szerint — «méltatlankodnak» ama segítség miatt, amit kormányaik a «fe­hér finneknek» adtak. Az új év kezdetével a szovjet kormány a legmagasabb orosz kitüntetést, a Lenin-rendjelt a­­jándékozta Boris Mikhailovics Sa­­posnikov tábornoknak, a vörös hadsereg vezérkari főnökének, «a vörös hadsereg hadműveleteinek­­ eredményes irányításáért». Nagy kitüntetésben részesült 48 pa­rancsnok és politikai munkás a vörös hadseregben végzett mun­káért. Kisebb kitüntetést kapott 469 munkás. ÚTBAN VAN CSÁKY BUDAPEST, jan. — Gróf Csáky István magyar külügyminisztere hét végén «vakációra» megy az olaszországi San Remóba. Bizo­nyos körök szerint Csáky olasz vezetőkkel fog tárgyalni afelől, hogy Olaszország milyen segít­séget hajlandó adni Magyaror­szágnak Erdély visszafoglalására Romániától. A munkásjelöltek elleni rádió­bojkott kihatását elég jól felmér­hetjük Duncan polgármester-je­lölt esetével, aki — bár a nagy­lapok bojkottálták — leginkább rádió-programbeszédeivel érte el azt, hogy 58.353 szavazatot ka­pott az újra megválasztott Day polgármester 62.021 szavazatával szemben. A nagylapok és­­ a rádió boj­kottja szinte lehetetlenné tette azt, hogy a munkásjelöltek az el­lenük külpolitikai térről szedett rágalomhadjárati «érveket» és i­­jesztgetéseket ellensúlyozzák, é­­pítő községi programjukat a szé­les tömegek előtt ismertessék. Az egész választás fényesen i­­gazolja, hogy a reakció a hábo­rús előnyeit mindenáron saját céljai keresztülvitelére akarja felhasználni, de azt is, hogy a nép készen áll jogainak megvé­désére. A szavazás maga, kisebb sza­bálytalanságoktól eltekintve, si­mán folyt le. 46 urnát 11 óra u­­tán vittek a városházára azzal az általános kifogással, hogy nem tudták az ügyet hamarább elin­tézni. Sőt egy urna csak éjfél u­­tán került a városi jegyzőhöz. Egy urnát pedig tévedésből az ü­­resekkel együtt a­ városháza pad­lására vittek és­­ onnan kellett visszahozni. Nő AZ ELLENZÉK A torontói választással Toron­tó az élére állott annak a soro­zatnak, amely a Hepburn­ Cross «módosítási» tervezet elleni ál­lásfoglalást képviseli Ontarió­­szerte. Egyedül Ottawa szavazott a kétévenkénti választások mellett. Ellene szavazott: Hamilton (3:1 arányban), Chatham (2:1), Brantford, London, Ingersoll, Belleville, (2:1), Kitchener, stb. 8 japán repülőt lőttek le Kína védelmi erői A hét elején a harcok tovább folynak északon és délen NANNING NEM SIKER CSUNGKING, Kína.­­ A hét e­­lej­én a harcok tovább folytatód­tak Kwangtung tartomány észa­ki részén. Kantontól északra a kínaiak sikeresen védtek ki egy japán légitámadást, mely mind­össze 15 percig tartott a múlt szombaton és amelyben a 18 ja­pán vízirepülőgépből a kínaiak 8 gépet lőttek le Lucsau mellett. Ugyanakkor azt is jelzik kato­nai megfigyelők, hogy a japánok részéről Nanning elfoglalása dé­len nem jelent túlságos nagy si­kert, mert annak megtartása a kitartó kínai támadás révén egy­általán nem bizonyos. Semleges megfigyelőknek az a véleménye, hogy «a városnak a kínaiak ál­tal való visszafoglalása nem le­hetetlen.»

Next