Kanadai Magyar Munkás, 1941. január-július (12. évfolyam, 25-52. szám)
1941-01-02 / 25. szám
CSÜTÖRTÖK, 1941 JANUÁR 2. KANADAI MAGYAR MUNKÁS MELYIK A DOHÁNYTERMELŐK ÚTJA? Carterék „szervezete“ az erőket szakítja szét kezdte ijesztgetni azokat, akik nem egyeztek ezzel a káros irányzattal. * * sj: A Marketing Board átszervezése legyen a cél a nyelvi szervezetek egységén kresztül MEGBÍZHATÓ vezetőket írta: GAÁL János A dohánytársulatoknak a Marketing Board-ban ülő ügynökein keresztül sikerült ez évben is potom áron elrabolni a dohányfarmerok termését. De ebben a szégyenteljes munkában nagy segítségükre volt Carterék kétkulacsos politikája is. Már a dohánytörés előtt figyelmeztettük a magyar farmerságot, hogy ha nem akarják ez évben is potom áron elvesztegetni dohányukat, úgy azt csak szervezetten, nyelvi és nemzetközi vonatkozásban összefogva, egységes erővel tudják megakadályozni és helyébe tisztességes árat biztosítani termésükért. Ugyanakkor megmondottuk azt is, hogy a dohány értékelésénél nem szabad, hogy kétféle álláspont érvényesüljön, mert abból csak a vásárló dohánytársulatoknak és ügynökeiknek lesz haszna. Ehelyett azt javasoltuk, hogy minden érdekelt, tartozzon akár a Carter-féle szervezethez, akár a Marketing Board-hoz, közösen kell, hogy összefogjon a magasabb dohányár biztosítása érdekében. Ennek az egységnek a hiánya révén történhetett meg az, hogy habár ebben az évben egy centtel magasabban állapították meg az átlagos árat, mint 1939-ben, mégis sokkal lesújtóbb mivel az ez évi 20 és fél centnek már jóval kisebb a vásárlóereje, mint a múlt évi 19 és fél centé volt (értve ezalatt azokat, akik már az eladásnál megkapták a dohányukért járó összeget). * * * : Carterék tartottak ugyan gyűléseket a dohányvidéken, de ezeken a gyűléseken a legfontosabbakról, például a dohány mennyiségéről és minőségéről, s ezzel kapcsolatban a termelési költségekről, valamint a legfontosabb tényezőről, a dohány értékeléséről úgyszólván szó sem esett. Viszont, hogy ők is segítsenek a farmerok kezeinek megkötésében, deugyanakkor meg is tarthassák az őket támogató csoportot, azt tették, hogy az osztályozást és az ármegállapítást illetőleg olyan téves hitet keltettek, hogy ez csak úgy történhet meg igazságosan, ha azt egy kormány által kinevezett bizottság fogja elintézni. Ezzel Carterék bebizonyították, hogy ők nem hajlandók a magasabb dohányár érdekében harcot vezetni. Továbbá pedig a kormányhoz való állandó könyörgéssel azt a nézetet akarják megrögzíteni a farmerság között, hogy a farmerság részéről történő minden megmozdulás csak sikertelen kísérlet lehet, ha azt nem a tartományi vagy a szövetségi kormány által kinevezett bizottság vezeti. A Carterék Co-operatív szervezete nem arra van felépítve, hogy azon keresztül megvédjék a farmerság érdekeit, hanem éppen megfordítva. A »szervezet« köpenye alatt olyan propagandát igyekeznek kifejteni, amellyel állandóan meg lehet akadályozni a farmerok őszinte megmozdulásait. Carternak nem érdeke a magasabb ár érdekében harcba vinni a farmerságot, mert mint olyan, ő is olcsón akar vásárolni, éppen úgy, mint az Imperial, vagy más dohánytársulatok. A termelőknek fizetett magasabb ár mellett pedig nem lehet nagy profitot csinálni. * * * Ez a Carter-féle romboló »mozgalom« természetesen odáig fajult, hogy behatolt a nyelvi szervezetekbe is, ugyannyira, hogy ezen szervezetek tagsága is hamarosan két táborra szakadt. A tagságnak egyik része Carter nézete mellett foglalt állást, egy új szervezet alakítására vonatkozóan, amit azzal indokoltak meg, hogy a Marketing Board olyan erős, amelynek az átszervezése úgy is lehetetlen. A tagság másik része a Marketing Board átszervezése mellett beszélt, rámutatva arra, hogy egy új szervezet megalakítása a meglévő erőket szakítja szét, ami, természetesen nem hogy javulást hozna, hanem ezt a helyzetet az árulók kihasználva, még nagyobb nyomorúságba taszíthatják a kistulajdonosokat és részestermelőket. Ez utóbbi volt a helyesebb nézet, ami inkább megfelelt a dohánytermelők előtt álló problémák követelményeinek és így eredményesebb harcot lehetett volna folytatni, ha minden kistulajdonos és részestermelő ezen nézet mellett sorakozik fel. Ezen két csoport közt aztán odáig fajult a vita, hogy a Carter mellett kardoskodók között akadt olyan is, aki, hogy a maga igazának elégtételt szerezzen, eltévelyedetten a vörös mumussal A Marketing Boardban ülő tudósok még soha nem érezték magukat olyan biztonságban,, mint ebben az évben, miután alkalmuk nyitott a két csoport közötti ellentétet ügyesen kihasználniuk arra, hogy gazdáik részére busás profitot biztosítsanak. Ez a romboló irányzat segítette Leitchéket, és bátorságot adott nekik arra, hogy szemrebbenés nélkül mondják ki a dohányvidék történelmében aránylag a legszégyenteljesebb 20 és fél centes átlagárat. • Carterék pedig még ennél is tovább mentek. Egy ravasz módszert dolgoztak ki, amivel a piac megnyitása előtt a farmerokat arra akarták kényszeríteni, hogy egy 100 dolláros kötelezvényt írjanak alá, melyben minden farmer kötelezi magát arra, hogy termését Carteréknak szállítja be, míg ellenkező esetben, ha termését a kötelezvény ellenére is más társulatnak adná el, a kötelezvény értelmében 100 dollárral tartozik Carteréknak, amit rá is terhelhetnek az illető egyén termésére. Vagyis ez azt jelenti, hogy amíg Carterék processra veszik meg a dohányt és a termelőnek sikerül készpénzért eladni dohányát másik társulatnak, a termelőnek jelentkezni kell Carteréknál 100 dollár adósság lefizetésére. És aki azt elmulasztaná, az sem fog kibúvót találni, mert Carter elég ravasz ahhoz, hogy megtudja, kinek adta el a termelő a dohányát, hogy a 100 dollárt behajthassa. Kell-e ettől nagyobb bizonyíték arra, hogy Carterék semmi másra nem törekednek, mint pénzszerzésre, kistulajdonosok és részestermelők szemtelen becsapásával. Persze, ezt a ravasz módszert Carterék azzal magyarázzák, hogy ők a dohány feldolgoztatásához akarják a pénzt. * * * - ■ Senki sem kételkedhet abban, hogy egy ilyen elvetemedett vásárló társaság még nem került a dohánytermelő vidéken, mint Carterék, akiknek nem elég, hogy csak processra veszik meg a dohányt, hanem még 100 dolláros kötelezvényre is késztetik a farmerságot. Most, ha csak száz farmer ír is alá ilyen kötelezvényt és közben el tudja adni dohányát készpénzért, tegyük fel az Imperialnak, ez 10.000 dollárt jelent Carteréknak, amelyért nem kellett egyebet tennie, mint egy kis félrevezető magyarázatot adni, olyat, hogy azt a szegény farmer meg ne értse. Igaz, ma már nagyon sokan látják a kisfarmerok közül is, akik kezdetben hittek Carternek, hogy nem az ő érdeküket képviseli. Sőt kezdenek ráeszmélni arra is, hogy Carternek nagy része van abban is, hogy a Marketing Board Leitchei ilyen szégyenteljes árat állapítottak meg az 1940. évi dohánytermésre. Sajnos, ezt már a dohánytörés előtt meg kellett volna látni, mert akkor még lett volna alkalom valamit cselekedni a magasabb dohányár érdekében. * * * A dohányvidéken mindaddig, míg a nyelvi szervezetek tagjai sorában is a Leitchek és Carterek egységbontó, szervezetromboló politikája fog érvényesülni, ez az áldatlan helyzet fog uralkodni. És különösen hátráltatni fogja a javulást, ha lehetővé válik részükre, hogy a nyelvi szervezetekben lévő vezető pozíciókat is az ő embereik foglalhassák el. A legégetőbb kérdés ma a dohánytermelők között, hogy minden nyelvi szervezet tagsága nézzen jól körül a saját szervezetében s ha a jelenlegi vezetők között kerül olyan, aki részese volt ennek az egységbontó, romboló propaganda terjesztésének, úgy törekedjenek arra, hogy ezeket az egyéneket minél előbb eltávolítsák a szervezetek vezetőségéből s helyükbe olyan embereket válasszanak, akik minden tekintetben megbízhatók, akik a múltban végzett munkájuk után ítélve őszinte, becsületes emberek és igy kiérdemlik azt, hogy rájuk bízzák a szervezet vezetését. Nem folytathat a farmerság addig eredményes harcot a saját érdekében, míg fel nem ismeri soraiban az árulókat, akik a közérdeket félredobva, mindig arra törekednek, hogy a nyelvi szervezetek soraiban ellentétet szítsanak és ezen keresztül eltereljék arról az útról, amelyen harcolva sikert lehetne elérni. A nyelvi szervezetek tisztánlátó tagságának az legyen az első kötelessége, hogy a megtévesztett kistulajdonosoknak és részestermelőknek megmagyarázza a Carter-féle szervezet reakciós voltát, melynek egyedüli célja a farmerek becsapása és az érdekükben történő minden megmozdulás elgáncsolása. Ugyanakkor le kell leplezni azokat is, akik a nyelvi szervezetekben egy kis haszonért Carter mellé állva azon igyekeznek,hogy Carterék nézetét táplálják a nyelvi szervezetek tagsága között az egység megbontására. Ha a nyelvi szervezetekben meg lesz az egység és a szervezetek vezetői megbízható emberekből fognak összetevődni, úgy sokkal nagyobb lehetőség lesz arra, hogy akadálytalanul megindulhasson a harc a Marketing Board átszervezésére, hogy azt végül is a szegény kistulajdonosok és részestermelők érdekének szolgálatába lehessen állítani. TÖRÖK DOHÁNY ANGLIÁNAK LONDON, Anglia — Britániába mostanában érkezett meg az az első dohányszállítmány, amit Británia a közel-keleti barátainak, Törökországnak és Görögországnak adott kölcsönök kamatjaként vett át. A 800.000 font-sterling értékű szállítmányban 3000 tonna Törökországból, míg 90 tonna Görögországból került megvásárlásra. PIAC ÁLLATVÁSÁR (Toronto) (Az árak 100 fontonként, élősúlyban értendők) Tinó ..............................7.00— 9.00 Tinó (könnyű)............. 6.75— 8.25 Úszó ............................... 5.75— 8.25 Tehén .......................... 3.00— 6.25 Bika ............................... 4.75— 6.00 Borjú ... . .................... 8.50—10.50 Borjú (szopós) .... 5.50—12.00 Juh .............................. 3.00— 6.00 Bárány .................... 7.50—11.00 Sertés .................... 8.25 Sertés (tisztán) ....11.00 GABONAVÁSÁR (Winnipeg) BÚZA: No. 1 kemény 733/,; No. 1 északi 73%; No. 2 északi 71%; No. 3 északi 68%; No. 4 északi 65%; No. 5 búza 63%; No. 6 búza 61 %; abrak 59%; No. 1 durum 63%; No. 4 speciál 65%; No. 5 speciál 623%; elszállítva 73%; 1 tonna rostaalja 9 dollár. ZAB: No. 2 C. W. 33%; extra No. 3 C.W. 31%; No. 3 C.W. 30%; extra No. 1 abrak 30%; No. 1 abrak 29; No. 2 abrak 27%; No. 3 abrak 26%; elszállítva 32 %c. ÁRPA: No. 1 abrak 40%; No. 2 abrak 40%; No. 3 abrak 39%; elszállítva 43 %c. LEN: No. 1 C.W. 1.38l/2; No. 2 C.W. 1.32%; No. 3 C.W. 1.26y2; No. 4 C.W. 1.10y2; elszállítva 1.37 dollár. •ROZS: No. 2 C.W. 45%c. KIK KAPJÁK AZ OSZTALÉKOT, A GYÁROS-E VAGY A FARMER? A tőke sztrájkol a magasabb profitért, míg a farmer tisztességes megélhetést sem kap Miután minden józan ember előtt jól ismert a nyugati farmertársadalom kétségbeejtő helyzete, jó lesz »megnyugtatásként« egyes farmerlapok elszólásaira emlékeznünk, mivel még olyasmit is olvashattunk, hogy a »prosperitás a sarkon leselkedik«, s ha a farmer a legnagyobb megerőltetéssel sem veszi azt észre, az nemigen számít, elég az, ha imák róla, mert elvégre a nyugtalanságot csak kell valamivel csillapítani. De ha mégis akadna hiszékeny ember, aki elhiszi, hogy ha már a farmerokra nem is, de egyesekre mégis leselkedik a prosperitás, azt is igyekeznek mindjárt megnyugtatni, mert az meg már rosszmájúság lenne, hogy valaki prosperitással vádolja a kiváltságosokat. Az egyik széles körben elterjedt farmer hetilap például így áll ki a prosperálók védelmére: »Azok, akik azt gondolják, hogy a kanadai társulatok . . . nagy profitokat csinálnak . . . semmi bizonyítékot nem fognak erre találni az ez évben kifizetett osztalékokban.« Szóval, szegények, nem kapnak osztalékot. Igazán sajnálni lehet őket. Csak százmilliók Vagy talán mégse. Ha jobban körülnézünk, valószínű, nem lesz okunk a kétségbeesésre.Csak egy csekélyke számítást vegyünk. Az osztalékok emelkedése 1940 szeptemberében, pontosan 1,290. 000 dollárral volt magasabb,mint 1939 ugyanazon hónapjában. Ez ugye nem sok, Mr. Farmer? Akkor nézzünk meg egy másik számítást is. Az országos statisztikai hivatal kimutatása szerint 1940 első kilenc hónapjában pontosan 171.228.000 dollár osztalékot fizettek ki kanadai társulatoknak. Remek kis összeg osztalékokban. És erre ők azt mondják, nincs bizonyíték. Ilyen öszszegekből zabdaránál talán többet nem is tudnak vásárolni. Persze, a farmerok nem kiváltságosak, ők nincsenek feljogosítva arra, hogy osztalékot kapjanak. De miért is kapnának? Azért, mert közel 550.000. 000 véka búzát termeltek ez évben. Miért nem fektették a pénzüket ők is, mondjuk — háborús rendelésekbe. Mert, akik azt tették — a gyárosok — azoknak bőven ömlenek az osztalékok. Talán emlékeznek még a farmerok is, hogy a háború kitörésekor a kormány a gyárosok profitját 5 százalékra korlátozta.De a gyárosok »okosabbak« voltak, ők jobb üzletet akartak, ők több osztalékra vágytak és »ülősztrájkba« mentek. A kormány pedig leszedte a korlátokat és most határtalanul profitálnak. Mit kapott a farmer De mit tett a farmerokkal? A búza alapárát 70 centben állapította meg. Annak ellenére, hogy a megélhetési költségek emelkedtek, a termelés költségei magasabbak lettek, ilyen nevetséges árat szabtak meg a farmeroknak, amit mukkanás nélkül kellett elfogadniok. És ők nem mentek, vagy nem mehettek »ülősztrájkba«. Vagy talán nem voltak elég szervezettek, elég egységesek ahhoz, hogy tisztességes megélhetést nyújtó árat követeljenek ki kormányuktól? A kormány pedig ígért a nyugati farmeroknak — a választás előtt — legalább 10 centet vékánként az 1939-es búzára, ígért magasabb búzaárat az ezévi termésre. És mit kapott az ígéretből? — egy fityinget se, amiből egy pipadohányt vehetett volna. Képzeljük el . . . Ha pedig követelni mer, »hazafiatlan«-sággal vádolják, amint azt a Winnipeg Free Press pár héttel ezelőtti számának egyik vezércikkéből érezni lehet. Ugyanis Mrs. Nielsent támadta meg, mikor a nyugati farmer-konferenciákon 1,25 dollárt követeltek a farmer búzájáért. Többek között ezt írta: »Gondolja Mrs. Nielsen és barátai, hogy azért le fogjuk vágni repülőgépszállítmányunkat és pilótáink számát, hogy az így nyert pénzt a nyugati mezőgazdaságnak utaljuk ki? »Képzeljük csak el, mi történne Kanadában, ha elvennénk kétszáz millió dollárt és odaadnánk a mezőgazdaságnak«, fejeződött be a vezércikk. Azt is el tudja képzelni minden ember, hogy ezzel még nem »osztalékot« kértek, csak tisztességesebb árat, hogy a farmer és családja emberségesebb életet élhessen. De míg neked, Mr. Farmer, ahhoz sincs jogod, hogy tisztességesen egyél és ruházkodjál, addig a háborús profitharácsolók száz milliókat vágnak zsebre osztalékokban, mert ma Kanadában »egyenlő teherviselés« van. FELKÉRJÜK mindazokat az olvasóinkat, akik naptárt kaptak eladás végett és még nem számoltak el, jelentsék be a Munkáshoz: maradt-e meg naptár vagy nem? Mindennap érkeznek rendelések és nem tudjuk ezeket teljesíteni, mert a naptár mind elfogyott. Az eddigi rendeléseket csak úgy oldhatjuk meg, ha valahol van fölösleges számú naptár. Küldjenek tehát értesítést a Munkáshoz azonnal, ha van fölösleges naptár és mennyi? A KIADÓHIVATAL. 3. OLDAL