Kanadai Magyar Munkás, 1941. július-december (13. évfolyam, 1-24. szám)
1941-07-16 / 1. szám
2. OLDAL KANADAI MAGYAR MUNKÁS SZERDA, 1941 JÚLIUS 16. „ DEMOKRÁCIA A VASKALAPOSSÁG ELLEN'' SZOVJET BRIT KÖZELEDÉS FELRÁZTA A KÖZVÉLEMÉNYT A nép helyesli — hivatalosok gáncsolják NEM ISMERTÉK A SZOVJETET Irta: Emlyn Williams (A bostoni Christian Scence Monitor tudósítója) LONDON, július 9. — Az elmúlt néhány nap fontos brit-orosz fejleményeit itt úgy tekintik, mint annak az erősödő érzelemnek a jelét, hogy elérkezett az idő arra, hogy Británia és a Szovjet »együtt csapjon le egyidejűleg, fáradhatatlanul és halogatás nélkül« a közös náci ellenségre, ahogyan Mr. Maxima Litvinov moszkvai angolnyelvű rádióbeszédében sürgette tegnap este. (Litvinov beszédét lásd az 5. oldalon.) Ezek a fejlemények: nagy orosz katonai küldöttség ideérkezése, hasonló brit küldöttség jelenléte Moszkvában, és Sir Stafford Cripps moszkvai brit nagykövet tegnapi fogadtatása Mr. Joseph Sztálinnál. A szovjet küldöttség kedvező lélektani pillanatban érkezett, amikor a náci hadigépezettel szemben való orosz ellenállás ereje és makacssága világszerte elismerést nyert, és amikor az oroszok, ismerve aözös ellenség erejét, készek a legteljesebb technikai segítséget elfogadni a demokráciáktól. TAPASZTALAT ÉS F31: " Súlyos tévedés lenne azt képzelni, hogy az elkövetkező megbeszélések alatt a táékoztatás csak egyoldal lesz. “mert a Vörös hadsereg tapasztalatot szerzett a hadviselés új módszereinek legtöbbjében, beértve azülőrepülést és ejtőernyőket is miket a németek az utóbbi időben alkalmaztak. A csapatok az utóbbi napok harcaiban megmutatták azt is, hogy szakszerűen fel vannak készülve az előrenyomult német egységek mögötti gerilla-hadviselésre is, így bizonyítva be egy neves diplomata abbeli korábbi kijelentését, hogy a Szovjetunió meg fogja lepni a világot a nagy mélységben való harcászatra vonatkozó tudományával. AZ IDEOLÓGIA KÉRDÉSE " A brit-orosz együttműködés, a gyanakvás és félreértés hosszú időszaka után, természetesen sok szívvizsgálódást okozott a brit közönségnek egy nagy részénél. Az átlag angol, aki sohasem lelkesedik semmi szélsőséges eszméért, még mindig fenntartja a kommunizmussal szembeni kifogásait, de ugyanakkor felismeri, hogy a jelenlegi háborús helyzet, közös akciót kíván a Szovjettel, a jelen civilizáció legnagyobb veszedelmével szemben. Oroszország a maga részéről, ugyancsak nem adott fel semmit sem ideológiájából a Britániával való együttműködésben. A valóság az, hogy Winston Churchill miniszterelnök történelmi kijelentése, a nácik Szovjet elleni támadásának a napján, olyan érzelmeket tartalmazott, melyek megismétlődtek Mr. Litvinov rádióbeszédében, mikor ezt mondta: »Úgy a Szovjetunió, mint Británia saját államuk épségéért és függetlenségéért harcolnak népeik leigázása — ha nem kiirtása — ellen.« ELTÉRŐ KILÁTÁSOK Mivel Oroszország és Británia ma saját létezésükért harcolnak, az ideológia kérdése második helyre kerül. De ugyanakkor a háborúnak ez az új fázisa komoly gondolkodást indított meg az egyszerű britek körében, az egész háború szélesebb kérdését illetőleg is. Ebben az ügyben, úgy látszik, világosan eltérő kilátás van a nép nagy része és bizonyos hivatalos körök között — küzdelem ez, melynek jellemzésében az egyik újság annyira megy, hogy a »demokrácia a vaskalaposság ellen«-nek nevezi. TILALOM — KIJÁTSZÁS Ez megnyilvánult a szovjet küldöttségnek a vasútnál történt fogadtatásában is, ahol — megbízható jelentések szerint — azok között a különleges utasítások között, amiket a hadügyi hivatal egy detektívtisztje adott a sajtófényképészeknek, volt az is, hogy nem szabad felvételt venni a brit és szovjet tisztek kézfogásáról. A valóság az, hogy csak a Sir Henry Pownallnál, a birodalmi vezérkar főnökhelyettesénél eszközeit sajtótiltakozásokra vonták vissza a rendelkezést. (Mivel azonban a vonat távolabb állott mag az állomáson, mint tervezve volt, ilyen »megalázó« képeket nem lehetett felvenni.) LELKES FOGADTATÁS Ezzel ellentétben, volt az a lelkes fogadtatás, amely a rideg katonai fogadtatást népi tüntetéssé változtatta, mikor körülbelül 100 főnyi fiatalság, kétharmadában nő, felemelt ököllel tsztelgett és felkapott orosz dalokat énekelt, amint az orosz küldöttek végighaladtak az állomás peronján. E két szélsőség — a keményfejű reakció és a talán nem mindig idealizmustól irányított lelkesedők — között áll az általános brit vélemény. Ez úgy látszik a következő vonalak mentén gon A »JÓLÉRTESÜLT KÖRÖK« Először, az orosz ellenállás makacssága éppúgy, mint seregeik nyilvánvaló ereje, annyira ellentétben van az »értesült körök« véleményével, hogy ezeknek a köröknek a tudatlansága csaknem közmondásossá vált. Ez arról győzte meg az átlaggondolkozású britet, hogy a kommunistaellenes értelemben vett ideológiai hajlamok voltak a főtényezők annak a magatartásnak az eldöntésénél, melynek csaknem teljesen technikai megfontoláson kellett volna alapulnia. NEM 13 ISMERTÉK Ennélfogva, ez sokak előtt azt jelzi, hogy milyen keveset tudott nemcsak Británia, hanem Nyugat-Európa is, beleértve Németországot, Oroszország felől, és ezért milyen értéktelen volt oly sok bírálat. Másodszor, tekintettel az ideológiai nézetnek e háború által máris kitermelt sok furcsa viszszahatására, természetes következmény, hogy a legtöbben viszszatérnek ahhoz a nézethez,hogy a demokráciáknak több türelmet kell mutatniok, azon az időbizonnyitotta alapon cselekedve, hogy latodon országnak megvan a joga saját kormányzati formájához, bármennyire kellemetlen legyen is az a másiknak. VILÁGOSABBÁ VÁLIK , ■. j Au hogy Hitler széleskörben és sikeresen használta az »ötödik hadoszloposokat« és Quissling-eket, irányította a lakosság nagy részének a szemét arra a tényre is, hogy ezek a tevékeny- s ségek egyáltalán nem korláto-zódnak, a nemzet úgynevezett legalsóbb rétegére, és hogy nem a kommunizmus érdekében alkalmazzák azokat. Többen ismerik fel , most világosan azt is, hogy mire vezettek Hitler úgynevezett bolsevizmus elleni »keresztény-európai« vezetésének következményei, és hogy használták ki a nácik és más demokrácia-ellenes erők a spanyol polgárháborút. BIHTÁNLA ölül . . . « Ma még a legkomrrunistaellenesebb brit sem kérdezi azt,hogy vájjon Oroszország része-e Európának vagy nem. Hitler saját támadó céljai érdekében sikeresen játszotta ki ezt a kártyát az 1938-as válság folyamán. Ma Oroszország a keleti bástya lett a náci önkényuralom ellen. Érdekes, ha gyakorlatilag haszontalan is, találgatni azt, hogy várjon Európa és a világ belekeveredett volna-e a jelenlegi katasztrófába, ha az angol-francia diplomácia más után haladt volna három évvel ezelőtt. Bárhogyan legyen is, Británia örül, hogy , felajánlhatja magát a Szovjet sejtítésére. MI LESZ A JÖVŐ? ! rókát lehet gondolkozni azon, hogy miyen fejleményeket hozhat ez a brit-orosz együttműködés, melynek szorosnak kell lenni, ha a legteljesebb javát akarják annak venni a háború folyamé ! Még akkor is, ha nem nő nyílt szövetséggé ez az együttműködés, mikor győzedelmeskedni fog, jelentékeny befolyással kell lennie minden eljövendő európai megállapodásra. Sokat lehetne erről írni, de csak arra szükséges itt utalni, hogy milyen hatással lehet Németországra és az európai kontinens nagyobb részére az orosz fegyverek sikere, mellyel együtt jár a nagyon gyakorlati orosz propaganda is. Hogy várjon Európa keletre vagy nyugatra fog-e nézni az ezt a háborút közvetlen követő évek- ben, ez a kérdés a jövőre tarto-szik.dolkozik. — Tbc Globe and Mail Eadiophoto) A FÖNTI képén, a torontói Gobe ami Mail szerint, »egy rsi cmmunista i sztelgá“ad« fogadja Londonban az orosz katonai küldöttséget; míg az itt mol.él olt jelentés szerint, »körülbelül COJ főnyi fiatalság, két dr.rmr. Jóban r.ő, felemelt ököllel tisztelgett és felkapott orosz dalokat énekelt, amint az orosz küldöttek végighaladtak az állomás peronján.« TELJES SEGÍTSÉGET KÖVETELT ÖTEZER TORONTÓI KINGTŐL A SZOVJET RÉSZÉRE TORONTÓ • A múlt héten ötezer torontói és más délitáliai polgár kitérő helyesléssel fogadta el azt a határozati javaslatot, mely a King-kormány részéről a teljes erkölcsi és anyagi mngltságokat követelt a Szovjetuniónak. A határozati javadat, melyet az elnöklő A. A. MacLeod, a népgyűlést ren-*dező Canadian Tribune 1 szerkesztője terjesztett elő, s helyeselte King miniszter-1 elnök jan. 22-i abbeli nyi 1latkozatát, hogy »minden- j injiki ellenségünkkel szem-]beszáll, elősegíti ügyünket«, de, kifogásolta azt, hogy a miniszterelnök »semmi határozott biztosítékot nem adott arra, hogy Kanada, mint Británia, minden lehető segítséget meg fog adni« a Szovjetnek a hitlerizmus ellen. Indiában él, ez emberi lesügy- ivedtség feneketlen mély égébe dobják, amely föött a horogkereszt ördögi jelvénye kérkedik.* »Mi szivünk!«’ helycserük Nagybritánia ama döntését hogy teljes erkölcsi és anyag segítséget ad Szovjet Oroszországnak cári Németországáal szembeni elenálásáson, és abbeli buzgó reményünket féjezzük ki, hogy ennek az irányelvnek végeredménye telje britszovjet szövetség lesz a tábizmus elpusztítá éra, és a hitleri hadigépezet által feldúlt népek szabadságának visszaállítása. »Ezért sürgetjük a kanadai kormányt, hogy azonnal társítsa magát a brit miniszteréül«. részéről megvont irányelvvvel, és ebből a célból javasoljuk: »(1) Azonnali teljes diplomáciai kapcsolat létesítése Kanada és Szovjet-Oroszország között; (2) A két ország közötti kereskedelmi viszony újrafelvétele; (3) Kereskedelmi küldöttség haladéktalan Moszkvába küldése, teljes hatalommal kereskedelmi egyezmény létrehozására.« Rev. Thomas Harris, a SzevAz elfogadott javaslat arra sürgette a kormányt, hogy engedje szabadon az internált szak- szervezetieket és a többi anti- fasisztákat, adjon »teljes törvé-1nyességet és vagyonvisszatérítést mindazoknak a szervezeteknek, melyek készek hű támogatást adni« a náci rabszolgaság elleni küzdelemhez. »Mi hisszük Churchill miniszterelnökkel együtt«, mondta a javaslat, »hogy ez b. legutóbbi kihivatlan támadás „csak ugrókő az abbeli kísérlethez. Hogy azt a 400—500 milliót, aki Kínában él, és a 350 milliót, aki Ki - jet Viszony Amerikai Tanácsának titkára, kijelentette, hogy szerinte Hitler betörésének fő mozgató oka , abbeli reménye volt, hogy az amerikai népet rá lehet szedni arra, hogy visszatartsa a támogatást .Angliától.« Az amerikai kormány, mondotta, a Szovjetunióval való barátság és együttműködés felé gyorsabban fog haladni, ha az amerikai nép sürgeti, ha a Brit Birodalom példát mutat, és ha a Szovjetunió —mint ahogy kétségtelenül megteszi — továbbra is »eredményesen sújtja a náci seregeket, bárhol legyenek, is azok.«" A VEZETÉS KÉRDÉSE Sztálin ama kijelentését idézve, hogy a Szovjetnek »országunk szabadságáért való háborúja egyesülni fog Európa és Amerika népeinek függetlenségükért ■ való küzdelmével«, Rev. Harris kijelentette, hogy ha ennek megfelelő nem lesz a vezetés, akkor a vezetőink az Egyesült Államokban és a vezetők máshol nem lesznek sokáig vezetők, mert annak a közös világnak a jövője, melyben mint kanadaiak vagy angolok vagy amerikaiak vagy a németek élünk, mindnyájunk adt (Folytatása a 15. oldalon)