Kanadai Magyar Munkás, 1944. január-július (15. évfolyam, 26-52. szám)

1944-03-09 / 35. szám

CSÜTÖRTÖK, 1944 MÁRCIUS 9. KANADAI MAGYAR MUNKÁS 5. OLDA£ ❖ ♦· н* ❖ ❖ ❖ ♦· *:»»:»*· ♦· *:* •:» ♦:« 4» ♦· *· *:· «:♦ ♦:* ♦:» •· *:♦ •@ ❖ «:* *:* ♦@ ♦· *:« 4* •† ❖ *• ♦· *:* *:• •@ * •@ ♦· ♦♦♦.»»^ a :$»SSaiS?!»Sllli»!$SKISIilSSiSSS$IN­KIi^S$MS$IN­SI»!»Si$IS»IS!lllSI|lillSSSIS»«IiS«?« SZABADSÁGHARCOT! A magyar nemzet megmentése Petőfi és Kossuth harcos hagyományai követését követeli meg .NÉPEK ÉS NEMZETEK forradalmi­­ és szabadságharcos hagyományai­nak nagy értéke van az illető népek, nemzetek számára: történelmi nevet, tekintélyt ad kifelé; fontos, kipróbált és büszke fegyvert ad — életmentő fegyver is lehet! — befelé. Az ilyen hagyományos név és fegyver, ha tisz­tán és elevenen él, a fasizmus elleni mai világszabadságharcban drága kincs, fontosabb mint bármikor ez­előtt, mert a történelem legsötétebb és legkegyetlenebb reakciójával szemben lehet és kell használni. A magyar népnek ilyen neve és fegyvere az 1848-as márciusi forra­dalom és az 1848/49-es önvédelmi szabadságharc hagyománya. Ennek a két egymásba folyó és elválaszthatat­lan eseménynek a Március Tizenötö­dikén való hagyományos ünneplése mindig kettőt jelenthetett: vagy kö­telességvállalást, vagy áruló hamisí­tást. Kik a Petőfi-vezette pesti ifjúság és polgárság s a rákosi vásárra be­özönlött vidéki magyarság forradal­mát — mely erőszakkal szabaddá tet­te a sajtót, a budai helytartótanácstól kierőszakolta a kinyomtatott 12 pont megerősítését és Táncsics Mihály sza­­badonbocsátását, a Pozsonyban mér­sékelt reformokon rágódó országgyű­lést belerémítette a híres 48-as törvé­nyek elfogadásába — akik ezt a for­radalmat »lelkes«, DE »túlzó« haza­fias tüntetésnek fokozták és fokozzák le, azok mindig és most is reakciós történelemhamisítást követtek és kö­vetnek el. Kik a Kossuth-vezette és széles nemzeti egységen alapuló hősi szabad­ságharcot — mely a többi európai forradalmak és szabadságmegmozdu­lások után EGYEDÜL, a fellázított nemzetiségek, a birodalmi Habsburg­­seregek és aztán az »Európa zsandá­­ra« szerepét betöltő cári seregek rop­pant túlerejével szemben két hadjára­tot és annyi dicső csatát meg tudott nyerni és Görgey árulásáig ki tudott tartani —­­akik ezt a szabadságharcot »vakmerő­«, DE »kilátástalan« vállalkozásnak fokozták és fokozzák le, azok mindig és most is haza­­áruló hamisítást követtek és követnek el. A MAGYAR városokban és falvakban, a Pest dunaparti Petőfi-szobra előtt, a munkásotthonokban Március 15 mindig kö­telességvállalás volt, a múlt dicső öröksé­gének korszerű vállalása a haladás és sza­badság érdekében. Az áruló hamisítás a re­akciós folyóiratokban és tankönyvekben, a pesti Vigadóban miniszteri hangfogóval rendezett »ünnepélyeken« f­olyt. Petőfi leg­jobb félszáz versének és a Petőfi-szobor­­hoz való felvonulásnak a betiltásával ké­szítették elő Horthyék a haza és nép tel­jes elárulását, a német fasizmus járszalag­­jára fűzését és vágóhídra hajtását; hiva­talosan betiltották a tilthatatlan Petőfit, hogy annál könnyebben próbálják hamisí­tani Kossuthot is. Mindenáron ki akarják csavarni a magyar nép szívéből és agyából ezt a ma oly életbevágóan fontos szabad­ságfegyvert. A külföldi magyarság nagy többsége ugyanúgy, mint az óhazai magyar nép, korszerű örökségvállalással ünnepli Már­cius 15-ét. De mindig voltak reakciós ve­­zetőcskék, akik Horthyék hazaáruló útját járva ,szalonképes«-re kiherélt, limonádé­vá hamisított »ünnepélyeket« vagy — Hor­thyék tilalma után — semilyet sem rendez­tek. Nemcsak Horthyéknak, hanem ezek­nek a talpnyaló kupoikéreknek is rovásá­ra kell írni azt, hogy nemcsak hogy külföld előtt lett meggyalázva a magyar név, ha­nem az egész magyar nemzet — 1848/49- cel homlokegyenes ellentétben: a világ zsandárságára törekvő ősi ellenség, a né­met imperializmus fasizmusának az oldalá­ia KOSSUTH halálnak 50. évfordulója előtt ál­lunk: 1802 szeptember 19-én Monokon szüle­tett; 1894 március 20-án halt meg az olaszországi Turinban, mint a magyar szabadság és haladás emigrált, de mindhalálig rendíthetetlen vezérek­hez láncolva és érte vérezve — a közvet­len pusztulás előtt áll! Most, amikor a Budapestre szórt londoni röplapok szerint is 12 előtt 1 percet mutat a magyar lét órája, a külföldi magyarság­ra sürgős életmentő feladat hárul Március Tizenötödikén. Éspedig nemcsak a magyar népnek mint egésznek, hanem a saját ér­dekében is. A Vöröshadsereg már-már lát­hatja a Kárpátok bérceit. Tito partizán- PETŐFI KIADÓJA J­ÁROLYI Mihály S.O.S.-riadója, melyet múlt számunkban egészében közöl­tünk, történelmi hasonmása Petőfi forra­dalmi harcra szólító verseinek prózában. Az alábbiakban Petőfi sok 48-as, riadót fúvó versének egyikéből, »A NEMZET­HEZ« címűből hozunk egy ma is életbevá­góan aktuális részletet: Ébredj, ébredj, istenverte nemzet. A lei ott az elsők lenni lehetnél, S kárhozat­ok lomhaságod úttal Mindig hátul és aland hevertél! Ébredj, hazám­! Mert ha most nem ébredsz. Soha többé nem­ lesz ébredésed, S ha ébredsz is, annyi időd lesz csak. Mig nevedet sírkövedre vésed! Föl, hazám­, fél­­százados mulasztást issza pótol egy hatalmas óra: “Mindent nyerni, vagy mindent, veszitni!" Ezt írjuk fel ezer lobogóra, seregei, melyek között ott van a Pe­­tőfi-ezred is, át-átcsapnak a Dráván és a Dunán az elárult magyar földre, mintegy jelezve azt, aminek jönnie kell: az amerikai, kanadai és brit se­regek a parancsot várják a hitlerista nagybörtönné tett Európa végső meg­­rohanására — és jaj lesz annak, akit a végső leszámolás órája Hitlerék ol­dalán talál! Csak ennek a döntő világtörténelmi helyzetnek a legkomolyabb mérlege­lésével láthatjuk és vállalhatjuk tisz­tán, mit ró ki ránk külföldön, itt Ka­nadában is, Március Tizenötödikének ünneplése és öröksége. A m MÁRCIUS ünneplésekor két tényt kell mindenek fölé kiemelnünk és annak örökségét vállalnunk. Az első az, hogy mikor Európában a történe­lem napirendjére a haladás a fojtoga­tó feudalizmus kényszerzubbonyának levetését tűzte ki, Petőfiék vezetése a­­latt a pesti ifjúság habozás nélkül é­­lére állt a forradalomnak és az óva­toskodó reformistákat magukkal ra­gadva a haladás útjára állították az országot. Az érett helyzetben volt bá­torság ahhoz, hogy az alkalmat meg­ragadják. Petőfiék Ellenzéki Köre nélkül nem lett volna magyar márci­us! S március nélkül nem lett volna szabadságharc sem. A másik tény az, hogy annak elle­nére, hogy március sok szándéka nem valósulhatott meg, mikor az akkori magyar és nemzetiségi Quislingek se­gítségével a Habsburg-önkényuralom végül fegyveres erővel tört a forrada­lom belső demokratizáló vívmányai és a kifelé való önállósítási törekvése el­len, a nemzet különböző osztályainak, és részben nemzetiségeinek többsége is, Kossuth vezetése alatt széles nem­zeti frontba tömörülve teremtett szi­lárd alapot az önvédelmi szabadság­­harcnak. Az első tette parancsolóvá, hogy a császár-király a 48-as törvényeket szente­sítse. A második tette lehetővé, hogy Jel­lasics horvát bán seregét véres fejjel visz­­szaűzzék, aztán a császári seregektől az egész országot megtisztítsák s végül, hogy még az együttes császári és cári seregek­kel szemben is számos diadalra vigyék a szabadság zászlaját akkor, amikor Euró­pában már újra »minden csendes« lett. Ezért lett Petőfi halhatatlan és ezért nem lehet »betiltani«! És ezért élteti Marx Károly 1849 januárjában a magyar sza­badságharcot mint »első«-t a nagy francia forradalom óta abban, »hogy ellenforra­dalmi túlerőtől körülgyűrűzött nemzet szembe meri állítani az ellenforradalmi gyáva dühöngéssel a forradalmi szenve­délyt«, és úgy említi Kossuth Lajost, mint »végre egy igazi forradalmi jellem«-et, aki »nemzetéért« meri vállalni a történelmi feladatot. És a magyar forradalomnak és szabadságharcnak nem kis érdeme van ab­ban, hogy Wallace amerikai alelnök híres »A nép százada« című beszédében 1848-at mint a »népek forradalma« egyik csúcs­pontját említhette és szoros vonatkozásba hozhatta a ma folyó világszabadságharc­cal. (Petőfi már akkor nyomban kimond­ta világtörténelmi értékelését : »Ezernyolc­­száznegyvennyolc, te csillag, Te a népek hajnalcsillaga!« ) A MILYEN fontos az, hogy 1848/49 eré­­nyeit meglássuk, éppoly fontos ma, hogy fogyatékosságaiból, hibáiból is tanul­junk. A főhibák a következők voltak : Kos­­suthék sokáig az »alkotmányosság«-nak abban az ábrándjában ringatták magukat, hogy a császár hajlana a jószóra, csak ta­nácsadói gonoszak; ez késlekedő habozás­ra és a forradalmi vívmányokból való en­gedményekre vezetett: a bécsi udvar időt kapott a nemzetiségek lázítására, a jegy- KOSSUTH LAJOS

Next