Kanadai Magyar Munkás, 1944. július-december (16. évfolyam, 1-25. szám)

1944-08-17 / 6. szám

16. OLD­AL K­­AMADAI ---- 'V' A MUNKÁS Published Weekly by The Canadian Hungarian Publishing Asso­ciation, Proprietors, 24 Wellington St. W., Toronto 1, Ont. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ár: Kanadában 1 évre $2.—, 1 évre 51.—; Egyesült Államokba $2.50, más külföldi államokba $3.—. Minden levelet, csekket és Money Ordert küldjük: KANADAI MAGYAR MUNKÁS. Box 154 Gen. P. O., Toronto, Ont., Canada. — Telefonszám: Engin 6097. — Levélben küldött pénzekért felelősséget nem vállalunk. Printed by: Eveready Printers, Limited, Toronto, Ont. TANULJUNK BELŐLE AZ ALBERTA- választáson az ottani reakció leg­veszedelmesebbje vereséget szenvedett, de nem a tartomány egyesült demokratikus erőinek váloga­tott képviselői kerültek be a kormányzatba. A québe­ci választáson a reakció erői jelentékeny győzelmet nyertek az ott szintén megoszlott demokratikus e­­rőkkel szemben; a demokratikus erők egységtelen­­sége kibuktatta a liberális Godbout-kormányt, mely a nők szavazati jogának megadásával, a közoktatás demokratizálásával és más megkésett és félénkebb reformokkal elindította ugyan a tartományt a hala­dás útján, de a reakciónak adott korábbi engedmé­nyekkel meghagyta a haladás ellenséges támadási lehetőségét és növelte azok étvágyát. Az albertai, de különösen a québeci választás nagyon megszívlelendő tanulságot nyújt az ország demokratikus erőinek most, amikor néhány hónapon belül országos választás mutatkozik esedékesnek, és amikor az Egyesült Nemzetek győzelmei a világfa­sizmus gerincének tördelésével korai döntő győzel­met helyeznek kilátásba az emberiség haladása szá­mára. Úgy az albertai, mint a québeci választás ered­ménye hangsúlyozottan bizonyítja, hogy csakis a demokratikus erők koalíciója lesz képes — már most neki dűlve a harcnak — olyan kormányt adni Kana­dának a következő választáson, mely lehetővé teszi a kanadai népnek, mint egésznek, az Egyesült Nemze­tek közös világ­győzelme gyümölcsei élvezését. A King-kormány, mint a québeci Godbout-kor­­mány is, a most záruló parlamenti ülésszak alatt be­vezetett reformjaival megmutatta, hogy a burzsoá­ziának azt a nagyobbik és józanabbik részét képvi­seli, mely a­ helyzet nyomása alatt felismeri a tör­ténelem követelményeit, a kül- és belpolitikai de­mokratikus reformok szükségességét. A kanadai népnek viszont ma még nincsen meg az a politikai érettsége és akcióbeli egysége, hogy a burzsoázia e­­me liberális képviselőjének a teljes kihagyásával oldja meg demokratikusan az ország jövőjét; ugyan­akkor megvan az a lehetősége, hogy összefogva fél­resöpörje a tért, fasisztabarát reakciót és azoknak a liberálisok között meghúzódó szövetségeseit s így az igazibb liberálisokkal együtt ragadja az ország sze­kerét a háború utáni gyorsabb haladás útjára — a reakciósok “régi jó” világának visszatérése he­lyett. Minden demokratikus kanadainak, minden be­csületes kanadai magyarnak is, e reakció elleni harc­nak az előrevitele a legszentebb kötelessége. A qué­beci CCF-nek a “késő és kicsit” reformista liberáli­sok ellen való főtámadása és a fasisztabarát Bloc Populaire-vel való kacérkodása volt Duplessis egyik legfőbb nyeregbe segítője, a demokratikus erők megzavarásával. A tanulság levonása követelő. Egy reakciós Kanada éket jelent az Egyesült Nemzetek között, veszélyeztetve a nemzetközi e­­gyüttműködést és békét. Egy reakciós Kanadából nem lehet a kívánt segítséget megadni a felszaba­dult magyar népnek egy demokratikus Magyaror­szág felépítéséhez. Egy reakciós Kanada megenge­dése egyértelmű az Egyesült Nemzetek ügyének, a magyar népnek, a külföldön harcoló kanadai fiúk­nak, a haladás és szabadság egész ügyének cserben­­hagyásával. Ezért az a montreáli kis magyar klikk, mely a reakciós Duplessis-jelöltet támogatta és útját e­­gyengette, a legelítélendőbb. A teljes győzelem és a haladó béke biztosításá­ért ma a legfőbb feladatunk, a haditörekvés mellett, a kanadai politikai helyzet legtüzetesebb tanulmá­nyozása, a közbejövő fordulatok legkomolyabb­­bizd­lása, hogy a mai bonyolult helyzetben tisztán lássuk — fellengzős nagyképűség, “radikális” pökhendis­­kedés vagy defitista megalkuvás nélkül — a hala­dás út­ját és a teendőket. Csak az összes demokratikus népi erők, — szak­­szervezetek, CCF, labor-progresszívek, stb. —, e­­gyüttműködése adhat Kanadának olyan liberális­­munkás kormányt, mellyel képes lesz e világszabad­ságharc győzedelmes befejeztével a kanadai nép szá­mára is megnyerni a békét. KANADAI MAGYAR MUNKÁS CSÜTÖRTÖK, 1944 AUGUSZTUS 17. Horthyék saját csapdájukban (Folytatás az 1. oldalró!) fél órákon át Budapest ut­­­cáin. »Az utcára rendelt lakosság ökölbe szorított kézzel és gyűlöletet lövelő­­ szemekkel nézte végig a­­ terror­marsot. Legalább minden 20 nézőre egy kézibombákkal felszerelt gestapo-katona és ma­gyar rendőr vigyázott«, jelenti a Magyar Hírszolgálat stock­holmi tudósítója. EGYMÁS ELLEN IS Horthyék kétségbeesetten ma­nővereznek és így a Hitlert szolgáló klikkjük belső bajai is fokozódnak. A múlt héten a Sztójay-bábkormány elcsapta Imrédy, Jaross és Kunder mi­nisztereket, mire a nyilasok és a rendőrség között összeütközés történt. Tíz halottból 2 rendőr volt és a tüntető nyilasok kö­zül 324-et letartóztattak. NAGYKANIZSÁN TÖRTÉNT Londoni jelentés szerint a za­­la megyei Nagykanizsán tekin­télyes polgárok nagy küldöttsé­ge tiltakozott a polgármester­nél a zsidók gettóba zárása el­len. Mikor a polgármester a küldöttséget nem akarta fo­gadni, a tüntetők behatoltak a városházára s csak katonaság-­­­gal megerősített rendőrség tuda­t­ta a zavargást leállítani. A »PETŐFI« ÉS »KOSSUTH« A Magyar Nemzeti Függet­lenségi Front felhívásait és uta­sításait a Petőfi- és Kossuth­­rádiók továbbítják naponta többször is a magyar néphez, röplapok és személyi kapcsola­tokon kívül. A Petőfi-rádió mos­tanában felhívta hallgatóit, hogy hetenként háromszor — hétfőn, szerdán és szombaton —­ a Kossuth-rádió, mely hosz­­szú hullámokkal dolgozik, par­tizánképző tanfolyamot tart. .. A magyar főhadiszállást Kár­pátaljáról az előnyomuló Vö­röshadsereg elől Sátoraljaúj­helyre helyezték át. Azzal szemben, hogy Horthyék a ma­gyar csapatok győzelmeiről ha­­zudoznak, a Petőfi-rádió felve­ti a kérdést, hogy Sátoraljaúj­helyről könnyebb lesz-e meg­verni az oroszokat, vagy pedig a vezérkari főnök úr szeretői nagyobb biztonságban érzik-e magukat a Hegyalján, mint a Kárpátokban ? NEM ERŐ: GYENGESÉG A német megszállók részéről Budapesten rendszeresített pa­rádéival kapcsolatban mondta a Kossuth-rádió: „A németek fi­togtatják erejüket, hogy meg­szilárdítsák a helyzetet a ma­gyar kormányban. A propagan­disták bizonygatják, hogy „Lát­játok, milyen erős német had­sereg van Magyarországon, nem tehetünk semmit ellene.“ De Budapesten, ahol a német katonák állandóan parádéznak, ha az ember közelről megfigye­li, megbizonyosodhat, hogy a németek mindig ugyanazokat a katonákat parédáztatják. A tankok szintén visszatérnek a kiindulási ponthoz és sokszor beállnak újra a parádéba.­ A rádió ebből a német gyen­geségre mutat rá és sürgeti a A KUTYÁK ÉS EBEK »Alapjában«, folytatja a Kos­suth, »az árulók mindegyike hajlandó megölni az országot Németországért. Csak személyi ambícióik választják szét őket.« A Kossuth másik leadásban rámutatott, hogy a Horthy- Sztójay klikk nem képes ki­mászni a kátyúból, melybe az események dobták az árulókat. Sztójay »szeretne lemondani, de nem teheti«, mondta a Kossuth. »Azok, akik a jelenlegi helyze­tért felelősek, csapdában van­nak fogva. Egyik sem hajlandó megengedni közülük, hogy bár­melyik más megmeneküljön. Horthy nem akar egyedül ma­nyilast is ,de nem sikerült.« CSELEKEDNI KELL! »A magyar válságnak nem le­het semmi más megoldása, csak amire az ország demokratikus erői képesek«, folytatta a lea­dás. »Magyarországnak ott kell hagynia a háborút és ki kell űz­nie a németeket. A népnek cselekednie kell. A hadsereggel együtt. Ezek fogják biztosítani az ország felszabadítását. Az á­­rulók „nagy szövetségesünk, Németországáról beszélnek. Mi azonban azt állítjuk, hogy meg­szállt ország vagyunk, nem pe­­dig szövetséges. És a németek is bevallják ezt.A hazafiakat annak kihasználása- radni. Sztójay megpróbálta az­t a, összes jobboldali csoportok kombinációját, beleértve láározn­i! A SZIÁMI IKREK MARAKODIK a Qcu'd­, ottawai A REAKCIÓS törik québeci és ontariói vezérkolomposai oly va­kon törnek a King-kormány által bevezetett reformok ellen, hogy az utóbbi napokban egymásba is belemartak. Persze, varjú a varjúnak nem vájja ki a szemét! Népi érdeket szolgál... (Folytatás a 3. oldalról) vagy más olyan ok miatt, amit a kormány kiköt. A munkásmozgalomnak az a követelése, hogy 65 dollárról 125 dollárra e­­meljék a leszerelt katonák ruhadíjazási járulékát, szintén meghozta a gyü­mölcsét, mikor a kormány bejelentette, hogy 100 dollárra emeli e járulékot,­ visszamenőleg fizetve, de hogy meddig, azt nem mondták meg. Itt az a vélemény, hogy a munkásságnak és a Ca­nadian Legionnak maga­sabb ruhadíjazási és lesze­relési járulékért való kam­pánya fontos szerepet ját­szott a kormány eme dön­tésében, amit a törvényja­vaslat nyilván kifejez. Sajnos, hogy azokat a kereskedelmi hajósokat, akik a szállítás közben épp úgy veszélyeztetik é­­letüket, mint a katonák, nem fedi a törvényjavas­lat. Dewar Ferguson, a Ca­nadian­ Seamen’s Union helyettes elnöke távirati­lag sürgette King minisz­terelnököt arra, hogy a hajósokra is terjesszék ki a törvényt. Ferguson u­­gyanekkor felszólította a Trades and Labor Cong­­resst is, hogy vesse latba ezért befolyását. Érdekelt körök remélik, hogy a kormány ezt a hi­ányt kiegészíti. Egészében, a hadszol­gálati járulékok törvényé­ért elismerést érdemel a kormány. S bár a­ törik nem mertek a Házban, el­lene szavazni, suttogó kampányt kezdtek, azzal a szándékkal, hogy reak­ciós éket verjenek a ka­nadai egység közé.

Next