Kanadai Magyar Munkás, 1944. július-december (16. évfolyam, 1-25. szám)

1944-08-17 / 6. szám

16. OLDAL KAMADAI ---- 'V' A MUNKÁS Published Weekly by The Canadian Hungarian Publishing Association, Proprietors, 24 Wellington St. W., Toronto 1, Ont. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ár: Kanadában 1 évre $2.—, 1 évre 51.—; Egyesült Államokba $2.50, más külföldi államokba $3.—. Minden levelet, csekket és Money Ordert küldjük: KANADAI MAGYAR MUNKÁS. Box 154 Gen. P. O., Toronto, Ont., Canada. — Telefonszám: Engin 6097. — Levélben küldött pénzekért felelősséget nem vállalunk. Printed by: Eveready Printers, Limited, Toronto, Ont. TANULJUNK BELŐLE AZ ALBERTA- választáson az ottani reakció legveszedelmesebbje vereséget szenvedett, de nem a tartomány egyesült demokratikus erőinek válogatott képviselői kerültek be a kormányzatba. A québeci választáson a reakció erői jelentékeny győzelmet nyertek az ott szintén megoszlott demokratikus erőkkel szemben; a demokratikus erők egységtelensége kibuktatta a liberális Godbout-kormányt, mely a nők szavazati jogának megadásával, a közoktatás demokratizálásával és más megkésett és félénkebb reformokkal elindította ugyan a tartományt a haladás útján, de a reakciónak adott korábbi engedményekkel meghagyta a haladás ellenséges támadási lehetőségét és növelte azok étvágyát. Az albertai, de különösen a québeci választás nagyon megszívlelendő tanulságot nyújt az ország demokratikus erőinek most, amikor néhány hónapon belül országos választás mutatkozik esedékesnek, és amikor az Egyesült Nemzetek győzelmei a világfasizmus gerincének tördelésével korai döntő győzelmet helyeznek kilátásba az emberiség haladása számára. Úgy az albertai, mint a québeci választás eredménye hangsúlyozottan bizonyítja, hogy csakis a demokratikus erők koalíciója lesz képes — már most neki dűlve a harcnak — olyan kormányt adni Kanadának a következő választáson, mely lehetővé teszi a kanadai népnek, mint egésznek, az Egyesült Nemzetek közös világgyőzelme gyümölcsei élvezését. A King-kormány, mint a québeci Godbout-kormány is, a most záruló parlamenti ülésszak alatt bevezetett reformjaival megmutatta, hogy a burzsoáziának azt a nagyobbik és józanabbik részét képviseli, mely a helyzet nyomása alatt felismeri a történelem követelményeit, a kül- és belpolitikai demokratikus reformok szükségességét. A kanadai népnek viszont ma még nincsen meg az a politikai érettsége és akcióbeli egysége, hogy a burzsoázia eme liberális képviselőjének a teljes kihagyásával oldja meg demokratikusan az ország jövőjét; ugyanakkor megvan az a lehetősége, hogy összefogva félresöpörje a tért, fasisztabarát reakciót és azoknak a liberálisok között meghúzódó szövetségeseit s így az igazibb liberálisokkal együtt ragadja az ország szekerét a háború utáni gyorsabb haladás útjára — a reakciósok “régi jó” világának visszatérése helyett. Minden demokratikus kanadainak, minden becsületes kanadai magyarnak is, e reakció elleni harcnak az előrevitele a legszentebb kötelessége. A québeci CCF-nek a “késő és kicsit” reformista liberálisok ellen való főtámadása és a fasisztabarát Bloc Populaire-vel való kacérkodása volt Duplessis egyik legfőbb nyeregbe segítője, a demokratikus erők megzavarásával. A tanulság levonása követelő. Egy reakciós Kanada éket jelent az Egyesült Nemzetek között, veszélyeztetve a nemzetközi együttműködést és békét. Egy reakciós Kanadából nem lehet a kívánt segítséget megadni a felszabadult magyar népnek egy demokratikus Magyarország felépítéséhez. Egy reakciós Kanada megengedése egyértelmű az Egyesült Nemzetek ügyének, a magyar népnek, a külföldön harcoló kanadai fiúknak, a haladás és szabadság egész ügyének cserbenhagyásával. Ezért az a montreáli kis magyar klikk, mely a reakciós Duplessis-jelöltet támogatta és útját egyengette, a legelítélendőbb. A teljes győzelem és a haladó béke biztosításáért ma a legfőbb feladatunk, a haditörekvés mellett, a kanadai politikai helyzet legtüzetesebb tanulmányozása, a közbejövő fordulatok legkomolyabbbizdlása, hogy a mai bonyolult helyzetben tisztán lássuk — fellengzős nagyképűség, “radikális” pökhendiskedés vagy defitista megalkuvás nélkül — a haladás útját és a teendőket. Csak az összes demokratikus népi erők, — szakszervezetek, CCF, labor-progresszívek, stb. —, együttműködése adhat Kanadának olyan liberálismunkás kormányt, mellyel képes lesz e világszabadságharc győzedelmes befejeztével a kanadai nép számára is megnyerni a békét. KANADAI MAGYAR MUNKÁS CSÜTÖRTÖK, 1944 AUGUSZTUS 17. Horthyék saját csapdájukban (Folytatás az 1. oldalró!) fél órákon át Budapest utcáin. »Az utcára rendelt lakosság ökölbe szorított kézzel és gyűlöletet lövelő szemekkel nézte végig a terrormarsot. Legalább minden 20 nézőre egy kézibombákkal felszerelt gestapo-katona és magyar rendőr vigyázott«, jelenti a Magyar Hírszolgálat stockholmi tudósítója. EGYMÁS ELLEN IS Horthyék kétségbeesetten manővereznek és így a Hitlert szolgáló klikkjük belső bajai is fokozódnak. A múlt héten a Sztójay-bábkormány elcsapta Imrédy, Jaross és Kunder minisztereket, mire a nyilasok és a rendőrség között összeütközés történt. Tíz halottból 2 rendőr volt és a tüntető nyilasok közül 324-et letartóztattak. NAGYKANIZSÁN TÖRTÉNT Londoni jelentés szerint a zala megyei Nagykanizsán tekintélyes polgárok nagy küldöttsége tiltakozott a polgármesternél a zsidók gettóba zárása ellen. Mikor a polgármester a küldöttséget nem akarta fogadni, a tüntetők behatoltak a városházára s csak katonaság-gal megerősített rendőrség tudatta a zavargást leállítani. A »PETŐFI« ÉS »KOSSUTH« A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front felhívásait és utasításait a Petőfi- és Kossuthrádiók továbbítják naponta többször is a magyar néphez, röplapok és személyi kapcsolatokon kívül. A Petőfi-rádió mostanában felhívta hallgatóit, hogy hetenként háromszor — hétfőn, szerdán és szombaton — a Kossuth-rádió, mely hoszszú hullámokkal dolgozik, partizánképző tanfolyamot tart. .. A magyar főhadiszállást Kárpátaljáról az előnyomuló Vöröshadsereg elől Sátoraljaújhelyre helyezték át. Azzal szemben, hogy Horthyék a magyar csapatok győzelmeiről hazudoznak, a Petőfi-rádió felveti a kérdést, hogy Sátoraljaújhelyről könnyebb lesz-e megverni az oroszokat, vagy pedig a vezérkari főnök úr szeretői nagyobb biztonságban érzik-e magukat a Hegyalján, mint a Kárpátokban ? NEM ERŐ: GYENGESÉG A német megszállók részéről Budapesten rendszeresített parádéival kapcsolatban mondta a Kossuth-rádió: „A németek fitogtatják erejüket, hogy megszilárdítsák a helyzetet a magyar kormányban. A propagandisták bizonygatják, hogy „Látjátok, milyen erős német hadsereg van Magyarországon, nem tehetünk semmit ellene.“ De Budapesten, ahol a német katonák állandóan parádéznak, ha az ember közelről megfigyeli, megbizonyosodhat, hogy a németek mindig ugyanazokat a katonákat parédáztatják. A tankok szintén visszatérnek a kiindulási ponthoz és sokszor beállnak újra a parádéba. A rádió ebből a német gyengeségre mutat rá és sürgeti a A KUTYÁK ÉS EBEK »Alapjában«, folytatja a Kossuth, »az árulók mindegyike hajlandó megölni az országot Németországért. Csak személyi ambícióik választják szét őket.« A Kossuth másik leadásban rámutatott, hogy a Horthy- Sztójay klikk nem képes kimászni a kátyúból, melybe az események dobták az árulókat. Sztójay »szeretne lemondani, de nem teheti«, mondta a Kossuth. »Azok, akik a jelenlegi helyzetért felelősek, csapdában vannak fogva. Egyik sem hajlandó megengedni közülük, hogy bármelyik más megmeneküljön. Horthy nem akar egyedül manyilast is ,de nem sikerült.« CSELEKEDNI KELL! »A magyar válságnak nem lehet semmi más megoldása, csak amire az ország demokratikus erői képesek«, folytatta a leadás. »Magyarországnak ott kell hagynia a háborút és ki kell űznie a németeket. A népnek cselekednie kell. A hadsereggel együtt. Ezek fogják biztosítani az ország felszabadítását. Az árulók „nagy szövetségesünk, Németországáról beszélnek. Mi azonban azt állítjuk, hogy megszállt ország vagyunk, nem pedig szövetséges. És a németek is bevallják ezt.A hazafiakat annak kihasználása- radni. Sztójay megpróbálta azt a, összes jobboldali csoportok kombinációját, beleértve láározni! A SZIÁMI IKREK MARAKODIK a Qcu'd, ottawai A REAKCIÓS törik québeci és ontariói vezérkolomposai oly vakon törnek a King-kormány által bevezetett reformok ellen, hogy az utóbbi napokban egymásba is belemartak. Persze, varjú a varjúnak nem vájja ki a szemét! Népi érdeket szolgál... (Folytatás a 3. oldalról) vagy más olyan ok miatt, amit a kormány kiköt. A munkásmozgalomnak az a követelése, hogy 65 dollárról 125 dollárra emeljék a leszerelt katonák ruhadíjazási járulékát, szintén meghozta a gyümölcsét, mikor a kormány bejelentette, hogy 100 dollárra emeli e járulékot, visszamenőleg fizetve, de hogy meddig, azt nem mondták meg. Itt az a vélemény, hogy a munkásságnak és a Canadian Legionnak magasabb ruhadíjazási és leszerelési járulékért való kampánya fontos szerepet játszott a kormány eme döntésében, amit a törvényjavaslat nyilván kifejez. Sajnos, hogy azokat a kereskedelmi hajósokat, akik a szállítás közben épp úgy veszélyeztetik életüket, mint a katonák, nem fedi a törvényjavaslat. Dewar Ferguson, a Canadian Seamen’s Union helyettes elnöke táviratilag sürgette King miniszterelnököt arra, hogy a hajósokra is terjesszék ki a törvényt. Ferguson ugyanekkor felszólította a Trades and Labor Congresst is, hogy vesse latba ezért befolyását. Érdekelt körök remélik, hogy a kormány ezt a hiányt kiegészíti. Egészében, a hadszolgálati járulékok törvényéért elismerést érdemel a kormány. S bár a törik nem mertek a Házban, ellene szavazni, suttogó kampányt kezdtek, azzal a szándékkal, hogy reakciós éket verjenek a kanadai egység közé.