Kanadai Magyar Munkás, 1946. július-december (18. évfolyam, 1-24. szám)

1946-07-18 / 1. szám

2. OLDAL EGYSÉGES M­UNKÁSTÜNTETÉS VOLT A RENDŐRI SZTRÁJKTÖRÉS ELLEN Teljes AFL-CIO és CCF-LPP támogatás a sztrájkolóknak! TORONTO — E hét elején eddig nem tapasztalt mé­retben nyilvánult meg a munkásosztály egysége e vá­ros történetében, azon a Queen’s Parkban tartott tün­tetésen, ahol az AFL és CIO képviselői, valamint a CCF és Labor Progresszív Párt szószólói együttesen ígértek teljes támogatást az ország minden részében sztrájkoló munkásoknak, és rezoluciókban ítélték el Mitchell országos munka­ügyi minisztert és Drew ontáriói kormányát sztrájktörő tetteikért. A 2000 főnyi tüntető­höz egész sor szakszerve­zeti vezető — köztük töb­ben egyenesen a pikervo­nalból ■— szakszervezeti központok vezetői, CCF és LPP vezetők beszéltek és tettek felhívásokat. Köztük volt Doherty ércmunkásszervező is, akit a newtorontói Anaconda Brass Co.-nál álló sztrájk pi­­ketvonalában tartóztattak le és helyeztek vád alá a piketvonal­­ban végzett aktivitásért. A szónokok emlékeztették Drewt a választási ígéreteire, amit a munkaügyi törvényre tett. E. B. Jolliffe ontariói CCF vezér, miután pártja támogatá­sát ígérte a sztrájkolóknak és tiltakozott az ontariói és a szö­vetségi kormányok sztrájktöré­­se ellen, kijelentette, hogy »az acélmunkások elhatározása har­colni a végső győzelemig.« »Drew, Blackwell és Mitchel országos munkaügyi miniszter a Gyárosok Szövetségének dolgoz­nak«, jelentette ki Joseph Sals- Delhi -- Tillsonburg ! A Dohányvidéki Demokrati­kus Magyarok Köre és a Kos­suth Bios. tillsonburgi fiókja július 21-én, vasárnap PIKNI­KET rendez az Ilku-farmon a magyar nép támogatására. Bo­­tos zenekara muzsikál. JÚLIUS 26-ÁN IFJÚSÁGI PIKNIK Port Dalhousie-nél! KANADAI MAGYAR MUNKÁS 1946 JÚLIUS 18. CSÜTÖRTÖK l­berg LPP tartományi képviselő­­ és az ontariói LPP teljes tá­­­­mogatását ígérte a magasabb bérért és munkaidőcsökkenté­­sért folyó sztrájkmozgalomhoz. Az uniók egész sora tiltako­zott az ellen, hogy rendőrséget küldenek az Anaconda-sztrájko­­lók ellen. A YVINDS­ORI Chrysler-telep több mint 3000 CIO-autómunkása június 18 óta sztrájkol 2 dollár napi béremelésért, 40-órás mun­kahétért és kétheti fizetett vakációért. (Fent lábtól Chrysler­­pikételeket látunk.) Közben 8000 windsori Ford-munkás gyűlése egyhangúlag elutasította a társulat 0-centes béremelési javasla­tát, napi 2 dolláros emelést követelve. KÁROLYI: MÉG KELL SZOVJET MEGSZÁLLÁS ! BUDAPEST — A rendkí­vüli követté kinevezett Károlyi Mihály nemrég külföldi tudósítónak kife­jezte azt az óhaját, hogy a szovjet csapatok »még jóideig maradjanak Ma­gyarországon. « — Ha ez orosz csapatok most, vagy a közeljövőben kivonulná­nak Magyarországról, az ország könnyen ismét a reakció áldo­zatává válhatna. A mindenáron hatalomra vágyó reakció ször­nyű terrort fejtene ki, pogro­mokat rendezne és mindent el­követne, hogy­ az országot a leg­­szörnyűbb­ vérengzésekkel meg­félemlítse és ismét hatalmába kerítse. Arra, hogy Magyarország­­ csak a nyugati hatalmakra tá­­­­maszkodjon, Károlyi ezt mond­ta: — Egy ilyen politika őrült­ség, abszurdum és romantikus butaság volna. Mondta, hogy sokan úgy kép­zelték, hogy majd az oroszok­­ kivonulnak s akkor a nyugati hatalmak keblükre fogják ölel­ni Magyarországot, ontani fog­ják a kölcsönöket és gyorsan paradicsom lesz .­ Ez ugyanaz a felfogás — mondotta — mint amely Magyarországot a fasiz­mus karjaiba döntötte és tönk­retette. A Szovjettel és a szomszé­dokkal együttműködve kell a nyugati hatalmak barátságát keresni, mondotta Károlyi. " RAJK MINISZTER 220 FASISZTABARÁT EGYLETET ÉS KLUBOT OSZLATOTT FEL BUDAPEST — Rajk László belügyminiszter a múlt héten, a fegyverszüneti egyezmény 15. cikkelye ér­telmében, 220 fasisztabarát szervezetet oszlatott fel. Többek között: 80 polgári céllövő egyletet, 27 va­dászklubot, 26 urikaszinót, 3 katonai céllövő egyle­­­­tet. Ezeken kívül több mint 80 más olyan alakulatot, melyeket nyilasok, papok és reakciós kisgazdapártiak demokráciaellenes üzelmekre, propagandára és ösz­­­­szeesküvésekre használtak fel.­­ (Az 1945 jan. 20-án®------------------------------------­­ Moszkvában a Nagy Há­rom és az ideiglenes ma-­­ gyar kormány nevében a­­láírt­­fegyverszüneti egyez­mény 15. cikkelye így szól: »Magyarország kor­mánya vállalja, hogy A­­ZONNAL feloszlat min­den hitlerpárti vagy Ja­­j Dezső képviselő és társai új, el­­siszta politikai, katonael­lenzéki pártot alakítottak »Sza-Budapest ■— A Kisgazdapárt­ból márciusban kizárt Sulyok félkatonai vagy más szervezetet, amely ma­gyar területen végez az Egyesült Nemzetek iránt ellenséges propagandát s nem tűri meg ilyen szer­vezetek létezését a jövő­ben.« Ebből világos, hogy nem »szovjet beavatkozás« volt Szvi­­ridov altábornagy minapi jegy­zéke — amint a javíthatatlan Nemes »Kanadai Magyar Új­ság«-ja, és amerikai hasonsző­rűi próbálják feltüntetni — ha­nem a Szövetséges Ellenőrző Bi­zottságnak követelése, a fegy­verszünet egyik fontos, AZON­­NALra szóló pontjának mosta­ni, másfél év után való teljesí­tésére!) Rajk miniszter kimutatta, hogy a betiltott szervezetek ál­­lamellenes tevékenységet fejtet­tek ki. Egyesek közülük még a hadság Párt­ néven, amit a Szövetséges Ellenőrző Bizottság engedélyezett. A párt vallott programja nagyjából a kormány programját követi, mégis ellen­zék a mostani koalíciós kor­mánnyal szemben. Horthy-ellenforradalom kezde­tének maradványai, mások ké­sőbb a német hitlerista és Szov­jet-ellenes politika eszközeiként létesültek. (Két újabb fasiszta merénylet részleteit lásd a 7. oldalon.) Az Ellenőrző Bizottság azt is jóváhagyta, hogy Magyarország ismét felvegye a kereskedelmi kapcsolatot Hollandiával, Nor­végiával és Belgiummal, a dip­lomáciai kapcsolatot Svájccal. Londonban angol-magyar ke­reskedelmi megbeszélések foly­nak és rövid időn belül szerző­dés megkötését remélik. Mialatt az amerikai zónában lévő magyar arany és más el­hurcolt javak Magyarországba való szállítását szervezik, fran­cia részről is beleegyeztek,hogy az ő zónájukban lévő javakat is visszaadják. ELLENZÉKI FAST ÚJ KAPCSOLATOK VEZÉRCIKK: A MI UTUNK LAPUNK 17. évfordulóján először is szeretettel üd­vözöljük a Magyar Köztársaságot, szabad népét és vezetőit; üdvözöljük a kanadai magyarság segély­egységét ! Mikor ezt teszü­k és a fasizmus összetöré­se nyomán megváltozó világot szemléljük, az a jól­eső tudat tölt el, hogy nekünk és vezetésünk alatt a kanadai magyarságnak is része volt és van benne! Azonban nemcsak a babérokra, nemcsak arra gondolunk, hogy a kanadai magyarság egyetlen tör­ténelmileg igazolt politikai hangadója lettünk és hogy a magyar szabadságért vívott harcunk ered­ményeként teljes segélyegység született meg. Erre fontos gondolnunk és ezt értékelnünk, mert ez 17­ éves harcunk legnagyobb teljesítménye. De gondolnunk kell a tövisekre is: ez az egység még nem szilárd; a magyar, a nemzetközi, nemkülönben a kanadai fejlemények a jelek szerint kemény pró­bának tehetik ki ezt az egységet a közeljövőben. Látnunk kell, hogy ezt az egységet még nem si­került határozott kanadai alapra helyezni, a kana­dai reakció elleni harcra is beállítani. Tudnunk kell: a kanadai magyarság nem úgy termelte ki ezt az egységet, mint a kert a világot, hanem szabadságért és haladásért való szakadat­lan és áldozatos küzdelmünk hozta meg. Megszilár­dítása és céljainak kiterjesztése is harcot fog kíván­ni. MINDJÁRT emigrációnk első éveiben két irányban történt gondolkozás és agitáció. Akik meglátták, hogy Kanada nem annyira a dolgozók nagy lehe­tőségeinek hazája, mint a CPR-ügynökök hirdették, hanem inkább a nagytőkések modern vadászterülete — a Horthyék elleni harcnak a kanadai reakció el­leni harccal való párosítása szükségét hirdették és ezen az alapon szerveztek. Azok a néhányak, akik a Horthy-uralom fizetett vagy önkéntes ügynökeiként jöttek ki és itt is a reakcióval szövetkeztek — arra intettek, hogy csendben legyünk, hunyászkodjunk meg, legyünk jó és hű­ szolgák, különösen ne gyaláz­­zuk Horthyékat, inkább fessük rózsaszínűre az álla­potokat, melyekből kimenekültünk. A megütközés, a harc kikerülhetetlen volt: e harc szüksége szülte meg a K. M. Munkást. A Munkás hirdette, hogy a félrevezető és fosz­togató magyar ügynökökkel, valamint az­­egész ka­nadai reakcióval szemben a bevándorolt magyarok­nak a többi kanadai dolgozók oldalán a helyük; hogy a hazaáruló Horthy-ellenforradalomnak még hall­gatólagos segítése is társul szegődés a hazaáruláshoz, a gyalázathoz; hogy a Szovjetunió, a dolgozók első szabad hazája, történelmi szerepre van hivatva a jobb és békés emberi élet megvalósításában. A reakciós ügynökök szervezett és vaktában va­­ló, “megbélyegző” támadása nem ismert határt. De — bár a kutya ugatott — a karaván haladt! S TEKINTSÜNK vissza: ők szenvedtek csúfos ku­darcot, minket igazolt a történelem — a mi pártfo­­goltjaink kerültek a vezetésbe odahaza és kerülnek világszerte; az ő pártfogolt­jaik kerültek akasztófá­ra odahaza és kerülnek világszerte; a mi pártfogol­tunk, a magyar nép kapta a földet és szabad hazát; az általuk támogatott hazaáruló urak kapták és kap­ják a kötelet! Az általunk támogatott Szovjetunió lett a világ elvitathatatlan és megdönth­etelen szabadságbajno­ka; az ő h­itlerizmusuk került a történelem szemét­kosarába. Az ő reakciójuk van ma világszerte káro­kozott, a mi demokráciánk van felemelkedőben! Ezért voltak ők azok, akiknek egész sor lapvál­lalkozásuk, néhány még megszületés előtt, megbu­kott, ezért vagyunk mi, akiket a kanadai magyar ezrek támogatása minden akadályon át a legnagyobb tényezővé tett Magyar Kanadában. Néh­ányuk még mindig Drek­-Duplessisékkel cimborál; nekünk bará­tunk és szövetségesünk az egész kanadai haladó mozgalom és nép. Ők, akik Hitler­ Mussolinit üdvö­zölték, most fogukat sziva, jórészt elszigetelve, této­vázva vagy még mindig sunyin hallgatnak; mi, kik Rákosi kiszabadításáért és a magyar nép felszaba­dításáért küzdöttünk, most ünnepélyesen üdvözöljük (Folytatása a 16. oldalon)

Next