Kanadai Magyar Munkás, 1947. július-december (19. évfolyam, 1-24. szám)
1947-07-17 / 1. szám
4. OLDAL KANADAI MAGYAR MUNKÁS 1947 JÚLIUS 17, CSÜTÖRTÖK A CCF konvenciója elítélte a Truman-elv hódító tervét Határozati javaslatukban nem kérik 1,55 dollárban megszabni a búza árát AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSRE NYITVA HAGYTÁK AZ AJTÓT A CCF MANITOBÁI szervezete június végén, Portage La Praiben tartott 12. konvencióján megjelent delegátusok elfogadott határozati javaslatukban elítélték az Egyesült Államok ama politikáját, amit Truman-elvnek neveznek. Ezzel a határozati javaslattal a konvenció — általában véve — jóváhagyta azt a külpolitikai irányelvet, amit Berry Richard tartományi CCF képviselő követett a törvényhozó testület ezévi ülésszakán, miszerint az amerikai külpolitikát elítélve, a Kanadában állomásozó amerikai csapatok kivonását sürgette. A CCF konvenció zárt ülésén három határozati javaslatot vettek fontolóra. A »The Westerner«, Winnipegen megjelenő progresszív hetilap jelentése szerint az egyik határozati javaslat megrovásban akarta részesíteni S. J. Farmer volt tartományi CCF vezért, amiért Richard külpolitikai irányelvét megcáfolta a törvényhozó testületben. És noha az ezzel a kérdéssel és a szólásszabadság demokratikus jogával foglalkozó határozati javaslatot visszavonták, a zárt ülés alátámasztotta Richard ama jogát, hogy mint CCF-tag, véleményét nyilvánítsa. A TRUMAN-ELV ELLEN A Truman-elvel kapcsolatban elfogadott határozati javaslat kompromisszum volt, mert a két helyi szervezettől beterjesztett javaslatok egyike az amerikai imperializmus politikáját úgy jellemezte,mint »amelynek fő célja visszaállítani, védeni és fenntartani a földbirtokrendszert és kapitalizmust szerte a világon«, így az elfogadott határozati javaslat kijelentette, hogy mivel a hatalmi politika az Egyesült Nemzeteket hatástalanná tette, a konvenció »ellene van az Egyesült Államok ama politikájának, amit Truman-elvnek ismernek«, és megerősítette azt a nézetet, hogy tagállamoknak külpolitikájukat az Egyesült Nemzeteken át kellene kifejezésre juttatniuk. Hosszú vita fejlődött ki a körül a határozati javaslat körül, mely sürgetni kívánta a CCF országos vezetőségét, vezessen oktatási kampányt külpolitikai kérdések ismertetésére. Berry Richard kifogásolta a határozati javaslat ama szakaszának elhagyását, mely sürgette, hogy külön tanulmányozzák a Szovjetuniót (és az Egyesült Államokat is), hogy képesek legyenek ellensúlyozni a »Szovjetellenes hisztériát«. Don Swailes tartományi képviselő, Richard nézetével szembehelyezkedve, azt, hangoztatta, hogy nemzetközi viszonylatban a Szovjetunió éppoly provokáló, mint az Egyesült Államok. Ezzel szemben a winnipegi F. G. Tipping figyelmeztette a CCF-et, hogy ismerje fel a Szovjetunió és Amerika közötti alapvető különbséget, ami társadalmi rendszerük között van. Jelentés szerint a CCF konvención nagy volt az idegeskedés, a határozati javaslat miatt. Végül is Stanley Knowles országházi képviselő kompromisszum javaslatot tett, így az elfogadott határozati javaslat sürgette külpolitikai kérdések ismertetését. Kanadának az Egyesült Nemzetekkel szembeni felelősségét és azt, hogy közvetlen figyeljék az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban a fejleményeket. HEVES VITA A BÚZAÁR KÖRÜL A CCF konvención heves vita fejlődött ki a búza buseljának alapára körül is. Egyesek támogatni akarták a nyugatkanadai harcias farmermozgalom ama követelését, hogy 1.55, illetve 1.60 dollárra emeljék a búza buseljának árát, mások ezzel szembehelyezkedve a kormánypolitikát védték. A konvenció elé terjesztett eredeti javaslat követelte, hogy 1.55 dollárban legyen megállapítva a búza buseljának alapára, és hogy ezzel arányos alapárat biztosítsanak egyéb farmterményeknek és a halnak is. Ezt a javaslatot a tartományi vezetőség részéről Fred Zaplitny tette. De a konvenció földművelésügyi bizottsága ellen javaslatára, hosszú vita után, 23:17 szóaránnyal a búza 1,55 dollárban meghatározott árát kihagyták a határozati javaslatból. Azok, akik ellene voltak annak, hogy a búza alapárát a határozati javaslatban leszögezzék, azzal érveltek, hogy a javaslat elfogadásával furcsa helyzetbe hoznák a CCF országos képviselőit, akik az Angliával kötött búzaszerződést támoMEXIKÓ — Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára, itt adott interjújában kifejtette, hogy az Egyesült Államokban beiktatott munkásellenes Taft-Hartley munkaügyi törvény visszhangja az egész világon hallható lesz. Ennek az »unióellenes és munkásellenes törvénynek« a megszavazása olyan belpolitikai irányra vallgatták. Bryce tartományi CCF képviselő a vita során azt hangoztatta, ha a búza buserjának árát 1,55 dollárra emelnék föl, előmozdítaná az inflációt, és hogy a CCF ne kérje ezt. Berry Richards CCF képviselő, a búza alapárának fölemelését sürgetve figyelmeztette a konvenciót, hogy ez a kérdés dönti el a CCF jövőjét Nyugat-Kanadában. Hogy a megélhetési költség emelkedését ellensúlyozzuk, mondta, követelnünk kell, hogy emeljék föl a munkabéreket és farmtermények árát. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉST NEM VETETTÉK EL A munkáspártok együttműködése kérdését is vitatták. Ugyanis javaslatot terjesztettek a konvenció elé, aminek elfogadásával megerősítették volna a CCF ama álláspontját, hogy egyetlen más kanadai párthoz sem csatlakozik. A javaslat támogatói azzal érveltek, hogy elfogadásával bizonyítják, hogy nem kommunisták. A javaslatot ellenezve, Berry Richards kifejtette, hogy egy baloldali párt sem hagyhatja figyelmen kívül a fasizmus veszélyét Északamerikában, és hogy baloldali pártnak össze kell fognia más progreszszív erőkkel, amikor az szükségessé válik. " ) Hosszú vita után a javaslatot, elfogadás nélkül az akták közé tették. Azt a határozati javaslatot, mely a nagytőkések vörösfalókampányával foglalkozott, áttették az újre-mely a szakszervezeti és demokratikus jogokat korlátozza, és ellentéte annak a külpolitikának, amit amerikai diplomaták a demokrácia nagy mintaképének akarnak feltüntetni. »Nem felejtjük el«, folytatta Saillant, »hogy a CIO elnöke, Philip Murray, ezt a társadalmi politikát a fasizmus előfutárjának bélyegezte vezetőséghez. Azonban sürgették a vezetőséget, ismerje fel »a szakszervezetek, szocialisták és kommunisták« ellen zúdított támadás célját, amivel el akarják terelni a figyelmet égető kérdésekről. S. J. Farmer lemondását elfogadva, a konvenció E. A. Hansford-ot választotta meg a CCF manitobai vezérének. törvény Tény az, folytatta Saillant, hogy az olyan európai országokban, mint Anglia, Norvégia, Svédország,Franciaország, Csehszlovákia és mások, a szakszervezeti jogokat nem támadták meg. Az a törvény, mely az Egyesült Államokban korlátozza a szakszervezetek jogát, ezen országok demokratikus és munkásköreinek véleményét felsorakoztathatja az Egyesült Államok ellen. A Szakszervezeti Világszövetségre vár a feladat, mondta Saillant, hogy kimutassa, mennyire fontos különbséget tenni a politikai front mögött meghúzódó amerikai ipari monopóliumok között, és az amerikai néptömegek között, akik közismerten demokratikus elemek és féltve őrzik a munkásság által elnyert szabadságot. Hiszem és remélem, folytatta Saillant, hogy »a jelenlegi tényekkel szembenézve, az amerikai szakszervezetek, különösen pedig a CIO és AFL, tudni fogják, hogyan jöjjenek megegyezésre minden iparágban és minden foglalkozásban, hogy közös ellenállási frontot alkossanak a munkásságra zúdított támadás visszaverésére. Páris — A Taft-Hartley munkaügyi törvényt Vincente LombardoPoledano, a latinamerikai szakszervezetek vezére úgy bélyegezte meg, hogy ez a «leghevesebb támadás az északamerikai munkásosztály szabadsága ellen«. Toledano ezt a nyilatkozatát Olaszországból küldte Párisba. Toledano a Szakszervezeti Világszövetség vezetősége prágai gyűlése, és a Nemzetközi Munkás Szervezet genfi gyűlése után Olaszországba utazott. A Taft Hartley új Európa demokratikus közvéleményét Amerika ellen fordítja ORSZÁGHÁZI képviselők idegeskedve várják a képviselőházi ülésszak felfüggesztését, noha sok »befejezetlen ügy« vár még elintézésre. KANADA északvidéki nagy vízi útján, a Mackenzie Riveren június végefelé nyitották meg a hajózást. A fiatal hajós figyeli a szorost, ahol veszélyes az út.