Kanadai Magyar Munkás, 1948. július-december (20. évfolyam, 1-25. szám)

1948-09-09 / 9. szám

6. OLDAL Győri Vagongyár vegyeskara, mintegy pihenő­, sül, még elénekli Kodály nehéz és nagyszerű Mátrai képeit — kitűnően, s a színpadon már ott magaslanak a Faust Walpurgis-jelenetének kietlen sziklái. Gounod zenéjére fehérleprű tün­dérek, vörösen lobogó ördögök táncolnak és szürke boszorkányok mulatságos és ijesztő, hosszú seprőnyeleken. A Bí­J osztrák elvtársai jelennek meg és ti­voli nadrágjukban nagy jódlizás közben mulat­ságos korcsmái verekedést stilizálnak. Fehér kötényben, kék blúzban a románok éneklik el gyorsan pörgő nemzeti dalaikat. Prusztikus ma­gyar lányok, árvalányhajas fiúk parasztlako­dalmat játszanak klarinétszó mellett, így jön el az éjszaka. A Városligetben TA­LATÁN tízezrek lepték el a Városligetet. A gyermekjátszótéren óriási érdeklődés kí­sérte a sportbemutatókat. Az Állatkertbe is so­kan mentek el. Itt a játszadozó vidrák, a mó­kusok és különösképpen a két kis majom kel­tettek nagy népszerűséget. Az állatkerti szabadtéri színpadon, ötezer­főnyi közönség előtt rendeztek előadást. A vál­tozatos pompás műsort kitörő lelkesedéssel fo­gadták. Legnevesebb művészeink szórakoztat­­ták a dolgozókat. A Népligetben A NÉPLIGET is sokakat vonzott István király­­napján. A Vurstli minden bódéjába olcsó ünnepi árak csalogatták a közönséget. Forgott a körhinta, durrogtak a céllövő puskák, nevet­ték az emberek a varázstükörből visszavigyor­­gó saját képüket. A cirkusz falának minden kis apró résénél vihogott valaki, bentről lelkes taps csattogott kifelé. A hullámvasút egy-egy mély­­beszaladását éles sikolyok kísérték, a KÖZÉRT büfféje körül laposra nyomták egymást az em­berek. Délután a X. kerületi dolgozók és a MDP színpada körül torlódtak ezres tömegek. Sok szép szám mellett leginkább a népi táncokat tapsolták meg. A Városmajorban­ ­A VÁROSMAJOR faóriásainak lombkoronája alatt is vidám tömeg hullámzott. Itt is gaz­dag kulturális és sportprogram fogadta a dol­gozókat. Röplabdázók, teniszezők, atléták mu­tatták be tudományukat, de a legnagyobb tö­meg a boxolókat figyelte, akik keményen csé­pelték egymást. A színpadon üzemi kórusok, vidéki tánccsoportok szerepeltek, eljöttek a nemzetközi dalosversenyen szereplő francia munkáskórus tagjai is. Gyönyörű dalaikat ha­talmas tapssal fogadta a hálás közönség. Ezután a Magyarországon nyaraló osztrák gyermekek mutattak be tiroli táncot, majd ne­ves színészek léptek fel. A nemzetközi dalosverseny A­Z ÜNNEP egyik kiemelkedő eseménye a nem­­zetközi dalosverseny ünnepélyes megnyitá­sa volt a Hősök­ terén délelőtt, pontosan 10 óra­kor. Az ünnepség az 5000 tagú nagybudapesti férfi-összkar énekével kezdődött. Marosán György, a Magyar Dolgozók Énekkarai Orszá­gos Szövetségének elnöke nyitotta meg az ün­nepséget. — A régi szocialista dalosmozgalom hagyo­mányainak tettünk eleget­­— mondotta —, ami­kor meghívtuk Budapestre a nemzetközi mun­­kásdalosmozgalom képviselőit. A magyar népi demokráciának gazdasági és politikai sikerei u­­tán most már nemzetközi sportsikerei és kul­turális sikerei következnek. Nógrádi Sándor miniszterelnökségi államtit­kár a kormány nevében üdvözölte a dalosver­senyek résztvevőit, majd Piros László elvtárs, a Szaktanács főtitkárhelyettese tolmácsolta a szervezett magyar dolgozók üdvözletét. Ezután egymást követve léptek a magyar és a külföldi munkáskórusok az emelvényre. A szlovák Bradlan-énekkar, a párisi munkáskórus, a bolgár postások énekkara, a toursi francia di­ákok vegyeskara, az osztrák demokratikus if­júság kórusa, a román szakszervezetek dalárdá­ja adtak ízelítőt tudásukból és népük zenei kul­túrájából. Különösen lelkesen fogadta a közön­ség a párisi munkáskórust, amely meglepően jó kiejtéssel és helyes zenei szellemben a ma­gyar Himnuszt is előadta. A magyar férfi-össz­kar Kodály: Felszállott a páva, a női összkar Bartók: Legénycsúfoló című művét adta elő. A megnyitó ünnepség Kodály köszöntőjével ért véget. A versenyek szombaton folytatódtak és va­sárnap fejeződnek be a Zeneakadémia nagyter­mében. A KECSKEMÉTI újkenyér-ünnepélyen Rákosi átveszi a­­ parasztság ajándékait. (Curkrpost, World News Services) AZ ÚTTÖRŐ­ köztársaság gyermekei is résztvettek az új kenyér ünnepélyén a közönség szórakoz­tatásában. Itt a legfiatalabb »színészeket« látjuk. (Curtrpost, World News Services) KANADAI MAGYAR MUNKÁS 1948 SZEPTEMBER 9. CSÜTÖRTÖK Az ifjúság új kenyér ünnepe D­ÉLELŐTT tíz órakor az Eszterházy-kertben tartotta a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége az új kenyér ünnepét. 1500 parasztfiatal jött fel a fővárosba, hogy az egész ország paraszt­­ifjúsága nevében átadja az új kenyeret a mun­­kásifjúságnak. Az ünnepségre számos külföldi ifjúsági szervezet is elküldte képviselőit. Itt vol­tak a bolgár, a cseh, a kanadai, az osztrák, az amerikai s az ausztráliai haladó ifjúság kikül­döttei. Koblencz István az ifjúmunkások nevében üdvözölte a parasztfiatalokat, majd Gosztonyi János országgyűlési képviselő, az EPOSz főtit­kára mondott ünnepi beszédet. Ezután egy igen kedves jelenetre került sor. Népviseletbe öltö­zött parasztlányok hímzett zsebkendőket nyúj­tottak át az ifjú élmunkásoknak, akiknek ne­vében Sebestyén József köszönte meg az aján­dékot. Ezután a különböző községek népi tánccso­portjainak részvételével kultúrműsort tartottak, amelyen felléptek az osztrák és cseh fiatalok is. A műsor közben érkezett meg Bulgáriából a MINSz Ságvári Endre-brigádja, amelyet az ün­nepség résztvevői lelkes fogadtatásban részesí­tettek. A kenyér ünnepe E­STE 8-kor kezdődött meg a Hősök­ terén Fo­­dor Gyula alpolgármester üdvözlő szavaival az új kenyér átadásának ünnepe. — A falusi kiküldöttek ittléte bizonyítja — mondotta —, hogy a munkás-paraszt szövetség jelszava ma már gyakorlatban is valósággá vált. Máskor is ünnepeltük Szent István napját, de idei ünne­pünknek külön jelentőséget ad a nép megnöve­kedett ereje, a dolgozó munkásság, parasztság és értelmiség szilárd tömegének megnövekedett hatalma. Az alpolgármester szavai után egymásután sorakoztak fel a Szépművészeti Múzeum előtti színpadra a pompás népi viseletbe öltözött pa­rasztküldöttségek, férfiak, leányok, asszonyok, továbbá a tánccsoportok és énekkarok tagjai. A falusi küldöttek gyönyörű búzakoszorúkkal, kalászból font csokrokkal és pirosra sült új ke­nyérrel köszöntötték a városi dolgozókat. Az új kenyeret Kollár Juliska cserhátsurányi gaz­dalány adta át azzal az ígérettel, hogy jövőre még nagyobb és még fehérebb kenyeret hoznak majd magukkal. A budapesti dolgozók nevében Solymosi An­tal, a WM élmunkása vette át és köszönte meg a falu népének ajándékát. Jelképes viszonzásul egy ekét adott át a cserhátsurányi földműves­­szövetkezet számára. A Hősök­ terét az ülőhelyeken túl is messze megtöltő közönség lelkes tapssal fogadta ezt a jelenetet. Azután egymásután jelentek meg a színen a különböző népi tánccsoportok, munkás­­énekkarok, a határvadász és a rendőrkórus, va­lamint a Franciaországból érkezett Choral Po­pulate de Paris. A felejthetetlenül szép ünnep­ség a késő esti órákban ért véget. Tűzijáték, tánc virradatig T/KÉSŐ ESTE, amikor az egész nap verőfényben fürdő város elsötétedett s kigyultak a lám­pák, Budapest utcáin és terein még mindig hul­lámzott a nagy tömeg. Mindenki egy irányba tartott: a Duna partjára, a város még néhány kedvező pontján, ahonnan a Gellérthegy teteje látszik, szintén többen gyülekeznek. Az egész­napos ünnepségsorozatot betetőző tűzijáték megtekintésére gyülekeztek az emberek. Este féltizenegy órakor szökkentek fel az el­ső rakéták a Gellérthegy ormáról, hogy káprá­zatos színpompával hirdessék: a dolgozó nép ünnepelt ma, ünnepelte egyéves verejtékes munkájának gyümölcsét, az uj kenyeret, amely­ből most már nagyobb karéj jut mindenkinek asztalára. Egymásután szökkentek az ég felé a káprázatos színben csillogó rakéták, megvilágo­sodott az ég s a végén vörös bengáli tűzben iz­­zott a Citadella s mögüle gyönyörű fényben e­­melkedett ki a Győzelem szobra. Még javában röpültek az ég felé a szivár­vány minden színében pompázó rakéták, ami­kor a Molotov-téren és a pesti Dunaparton meg­kezdődött a tánc. Hangszórók zenéjére táncolt Budapest népe ezen az éjszakán egészen kivi­lágos virradatig. SZOMBAT és vasárnap még a pihenés napja,­­ de hétfőn reggel már újra kezdődik a mun­ka s a gyönyörű, felejthetetlen ünnepnap után a dolgozók frissült erővel folytatják országép­í­­tő munkájukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék