Kanadai Magyar Munkás, 1948. július-december (20. évfolyam, 1-25. szám)

1948-08-12 / 5. szám

J0. OLDAL AKI ELLENE SZAVAZOTT (Folytatás a 6. oldalról) Eét is kell tennünk, amelyek az amerikaiak ál­tal szervezett szovjet-ellenes szövetségben ve­zető szerepet kényszerítettek ránk. Pedig lett volna könnyebben járható út a számunkra. Több tervgazdaság Angliában és a legszoro­sabb gazdasági kapcsolatok létesítése a Szov­jetunió és a keleteurópai államokkal. Ezek az országok el tudnák látni Angliát élelmiszerrel és szívesen megvásárolnák tőlünk mindazokat a gépeket, amelyekre szükségük van. Az ilyen gazdasági kapcsolat előnyösebb helyzetet biz­tosítana Angliának. Ilyen körülmények között, mint egyenlő fél tárgyalhatnánk az Egyesült Államokkal. Az ilyen lényegű szoros gazdasági szerződések nagyobb politikai hatalmat és füg­getlenséget is kölcsönöznének Angliának, a­­mely a többi békeszerető nemzettel együtt kü­zdhetne a béke megőrzéséért és megakadá­lyozhatná, hogy Nyugateurópa az amerikaiak katonai és haditengerészeti támaszpontjává vál­tozzon.« A­ is AZ OKA, hogy a munkáspárt úgynevezett baloldali képviselői, árulásnak is beillő, szégyenteljes magatartást tanúsítottak a Mai­ BULGÁRIA . . . (Folytatás a 7. oldalról) több versenyszakaszban, állandóan a legjobban dolgozók sorában van. Egy ilyen versenysza­kasz végén megállapítják az élmunkásokat és megjutalmazzák őket. Kitüntetni pedig azo­kat tüntetik ki, akik egymásután többször kap­tak jutalmat, mint élmunkások. Nagyszerű ifjúság ITT TALÁLKOZTUNK először, munkában, az­­ ifjúsági brigádokkal. Barnabőrű, pirospozs­gás, erőtől duzzadó, jókedvű fiatal fiúk és lá­nyok dolgoznak brigádokba tömörülve szerte az országban. Útépítésnél, csatornázásnál, ipari üzemek építkezésénél, mezőgazdasági munká­latoknál, mindenütt ott találjuk Bulgária nagy­shall-segélyről szóló parlamenti vitában és a szavazásnál? Lester Hutchinson, lassan, elgon­dolkozva válaszol. Látszik, hogy mélyen fájlal­ja képviselőtársainak és barátjainak viselkedé­sét. »Sokan tartózkodtak a szavazástól — vá­laszolja — sokan pedig elismerték azóta, hogy rossz oldalon adták le szavazatukat.« Emeltebb hangon folytatja: »Igen,­rossz oldalon szavaz­tak. Sokan teljesen Cripps beszédének hatása alá kerültek, nem láttak más megoldást. Né­hány hónap múlva tisztán fogják látni politiká­juk súlyos következményeit. Akkor fogják csak valójában fájlalni, hogy mit tettek. Nem aka­rom mentegetni őket, de nem szabad elfelejte­ni, hogy a legféktelenebb politikai hadjárat fe­nyegette mindazokat, akik a Marshall-terv ellen szándékoztak szavazni. Álcázott kommunisták­nak és a Kremlin titkos ügynökeinek kiáltották ki mindazokat, akik nem voltak hajlandók a kormányt követni. Voltak olyanok is, akik fél­tek a párt egységének megbontásától. A 18 hó­nap múlva bekövetkező parlamenti választásra gondoltak és bizonyára nem felejtkeztek el a saját pozíciójukról sem.« »Teljesen új politikai irányvonalra van szük­ségünk«, folytatta fejtegetéseit néhány csésze tea elfogyasztása után. »Amíg azonban a Szov­jetunió joggal tart minket az amerikai szovjet­szerű fiatalságát. A brigádok fél 7-től 1 óráig dolgoznak, utána ebédidő, két óra pihenés, majd hozzákezdenek a kulturális munkához. Tanulnak, sportolnak, szórakoznak. Nagy érdeklődéssel kérdezgettek bennünket a magyar ifjúság felől. Hogyan ve­szi ki részét az országépítő munkából? Milyen a politikai fejlettsége? Van-e egységes ifjúsági szervezet? Őszintén megmondtuk, hogy még messze tartunk attól, amit Bulgáriában láttunk. Határtalan a lelkesedés -KiEM VOLNA teljes a kép, ha elhallgatnánk legmélyebb benyomásunkat, amelyet bulgá­riai utazásunkban szereztünk. Ez az a minden­kit magával ragadó, határtalan lelkesedés, a­­mely a bulgár népet elönti az országépítés szent ügye iránt, az a minden szemből sugárzó, nagy ellenes szövetség vezető tagjának, addig na­gyon nehéz, illetve teljesen lehetetlen az új po­litika megvalósítása. A mi szocialista külpoliti­kánknak le kellene törni azokat a korlátokat, amelyeket szovjet-ellenes magatartásunk állí­tott fel. Az angol nép egyetlen külpolitikája csak a szocialista fellépés lehet, amely lehető­vé teszi a Szovjetunióval és a keleteurópai de­mokráciákkal való gazdasági és politikai e­­gyüttműködés kiépítését. Az ilyen politika bé­két jelent az egész világnak és függetlenséget Angliának is.A T­ESTER Hutchinson ma még csak egyike azon keveseknek a munkáspárt parlamenti frak­ciójában, akik tisztán látják a kormány hely­telen külpolitikáját és azon változtatni akar­nak. Ma még csak egyike azoknak, akik sem­mit sem törődnek a kormány és a munkáspárt jobboldali vezetőségének haragjával. Holnapra az angol dolgozók háborúellenes küzdelmének egyik vezető tagja lehet. Hutchinson képviselő hű maradt a családi ha­gyományokhoz, munkásmozgalmi múltjához és az indiai börtönökben bizonyára többször meg­ismételt fogadalmához, hogy minden erejét és egész életét a munkásosztály felszabadulásának és a szocializmus építésének fogja szentelni. 1.A szeretet, amelyet a bulgár nép vezetői és első­sorban Dimitrov iránt tanúsít. A magyar kor­mányküldöttség tiszteletére a szerződés meg­kötése alkalmával rendezett szófiai nagygyűlé­sen mindnyájan éreztük: itt széttéphetetlen kötelékek fogják egybe a népet a vezetőkkel. Itt valóban eggyé kovácsolódtak a dolgozók, a lakosság minden­ rétege. Itt mindenki tudja, hogy a nehézségek csak átmenetiek, hogy együttes erőfeszítéssel gyor­san legyőzik azokat és biztos léptekkel halad­nak az anyagiakban itt többet nyújtó jövő felé. A bulgár népet átitatja, felemeli a nehéz har­cokkal megszerezett szabadságnak a tudata. Megbecsülik ezt a drága kincset, tudnak élni vele és ez a legfőbb biztosítéka annak, hogy Bulgária továbbra is ott fog haladni a szabad nemzetek első sorában. A MAGYAR és román nép közös múltjának ezer esztendejére népelnyomó uraik határtalan nem­zeti sovinizmusa nyomta rá bélye­gét. A két nép sohasem harcolt egy­más ellen, — saját érdekeiért — mert érdekeik azonosak voltak. De harcolt egymás oldalán valahány­szor saját ügyéért kellett harcol­nia. Egy táborban volt a magyar és román paraszt Budai Nagy An­tal és Dózsa György oldalán . Rá­kóczi kurucai elsősorban nem ma­gyarok, szlovákok és románok vol­tak, hanem kurucok, elnyomott, megzsarolt, kiszipolyozott jobbá­gyok — nemzetiségre való tekintet nélkül. De találkozott e két nép a közös csatákban Horia seregében is Za­­ránd, Hunyad, Torda és Kolozs a­­latt. Varga Katalin, a hős magyar asszony Erdélyben egyaránt szólí­totta harcba az elnyomott magyar és román bányászokat. És nem hiá­nyoztak a román szabadságharco­sok Bem seregéből sem. A román és magyar nép történe­te — szabadságharcosok története. Szabadságharcát a két nép az er­délyi tájakon sohasem vívta külön­­külön, vagy egymás ellen, hanem mindig a közös — magyar és román — népelnyomó ellenség ellen. 1848- ban Nicolas Balcescu, a nagy sza­badságharcos, aki egy személyben Petőfije és Kossuthja a román nép­nek, minden erejét arra fordította, hogy megteremtse az egyetértést a magyar és román forradalmárok között, akiket végül is a Habsbur­gok intrikája és a szívük mélyén szunnyadó sovinizmus letérhette a forradalmi útról. Magyarországnak két útja van — mondotta ekkor Bal­cescu, — vagy arisztokratikus és zsarnoki lesz Ausztria oldalán,vagy demokratikus lesz és akkor együtt kell haladnia a románokkal. A híres lenini tétel — »nem lehet szabad az a nép, amely másokat el­nyom« — igazát bizonyítja a két nép történelme. A magyar földesúr és a román bojár uralma elnyomást jelentett mindkét nép számára,­ a román nép felszabadulása pedig egyúttal az erdélyi magyarság sza­badságát is. AZ ELSŐ: JOGEGYENLŐSÉG A DEMOKRATIKUS Románia első reformja — földosztást, államo­sítást és tervgazdálkodást is mege­lőzve — a nemzetiségi kérdés meg­oldására irányult. 1945 február 7- én született meg a Nemzetiségi Sta­tútum, tehát olyan időben, amikor a kormányban még helyet foglal­tak a reakció erői és igyekeztek gá­tat vetni a reformoknak, köztük a nemzetiségi kérdés demokratikus szellemben való megoldásának is. Ez a reform elsősorban a Román Kommunista Párt érdeme, amely marxista-leninista jellegének meg­felelően követelte a nemzetiségi kérdés valóban demokratikus meg­oldását. A Nemzetiségi Statútumhoz ha­sonlóan az új alkotmány is bizto­sítja a magyarság egyenrangúságát. Az alkotmány 16-ik és 18-ik sza­kasza így szól: »A Román Népköztársaság min­den állampolgára nemre, nemzeti­ségre, fajra, vallásra vagy művelt­ségi fokra való tekintet nélkül, e­­gyenlő a törvény előtt. A faji, vagy nemzetiségi gyűlölet bármilyen hir­detését vagy megnyilvánulását tör­vény bünteti. Minden állampolgár nemre, nemzetiségre, fajra, vallás­ra, műveltségi fokra való tekintet nélkül, beleértve a katonákat, bí­rákat és köztisztviselőket, válasz­tójoggal bír és bármely állami szervbe beválasztható.« A demokratikus erők harcának e­­redményeként alakult meg 1945- ben a nemzetiségi minisztérium. A minisztérium felállítása és a Statu­­tum életbelépése óta három év telt el. A magyar és román nép együtt­élésének történelmi távlatában há­rom esztendő természetesen rövid i­­dőszak. Tekintetbe véve azonban az elért eredményeket, ezalatt a há­rom év alatt igen sok történt. ADATOK MUTATJÁK A TÖRVÉNYHOZÁSBAN 35 kép­­viselője van a romániai magyar­ságnak. Az egyik alelnöki és jegy­zői tisztet magyar képviselő tölti be. Közoktatás, kulturális élet és művészet terén a magyarság egyen­jogúságát bizonyítják az alábbi a­­datok: Az elmúlt tanévben 2071 magyar tannyelvű, elemi iskola és óvoda, valamint 184 magyar tannyelvű kö­zépiskola működött, 4205 tanítóval és 2035 tanárral. Kolozsvárott 1945 július 1-én nyílott meg a Bolyai Ma­gyar Tannyelvű Állami Tudomány­­egyetem bölcsészeti és irodalmi, jo­gi és közgazdasági, természettudo­mányi, orvosi és gyógyszerészeti ka­ra. A magyar nyelvű sajtót 12 napi­lap, 10 hetilap és 25 időszaki fo­lyóirat képviseli. Székelyföldön megnyílt az Állami Székely Szín­ház, Nagyváradon a Magyar Népi Szövetség Színháza, amelyet az ál­lam támogat, Aradon a Magyar Munkásszínház, Szatmáron a Ma­gyar Népi Színház és Kolozsvárott a Dolgozók Színháza. A prózai és zenei oktatást a Kolozsvári Magyar Állami Zeneakadémia látja el. 42.484 MAGYAR PARASZT KAPOTT FÖLDET A NEMZETI reformot nyomon kö­­vette a földosztás. Az első vi­lágháború után az Oroszországi Ok­tóberi Forradalom hatására Romá­niában is kénytelenek voltak földet adni a parasztságnak. A 9,1 millió hektár szántóföldből azonban csak 3,5 millió hektár került a paraszt­ság kezébe. Az 1945. évi demokra­tikus földreform végkép felszámol­ta a feudalizmust. 1.400.000 hektár földet osztottak fel 726.000 paraszt között. A földreform döntő lépés volt Románia gazdasági és politikai szerkezetének átalakításában. Ez különösen szembetűnik, ha tekintet­be veszük, hogy a háború előtt a nemzeti jövedelem 75 százalékát a mezőgazdaság szolgáltatta. A magyarság egyenjogúsága gaz­dasági téren is megvalósult. A föld­osztásnál figyelembe vették az i­­gényjogosultak nemzetiségi meg­oszlását. Erdélyben és Bánságban 42.484 magyar nemzetiségű állam­polgár között 51.949 hektár földet osztottak szét. Románia gazdasága a német rab­lógazdálkodás és a háborús károk következtében, rendkívül nehéz helyzetbe jutott a felszabadulás u­­tán. Az egész Európára kiterjedő a­­szály mezőgazdasági termését ala­posan megtizedelte. 1946 nyarán az ipari termelés a háború előttinek a­­lig 50 százalékát érte el. Az ered­ményes újjáépítést ennek az inflá­ciós időszaknak gazdasági anarchi­ája komolyan veszélyeztette. Az ál­lamhatalom építő törekvéseit a spe­kuláció minduntalan elgáncsolta. A munkafegyelem meglazult, a mun­kateljesítmény igen alacsonyra e­­sett vissza. Nyoma sem volt Romá­niában annak a lázas munkának, a­ ROMÁNIÁBAN ÍRTA GARAMVÖLGYI ANDRÁS KANADAI MAGYAR MUNKÁS 1948 AUGUSZTUS 12. CSÜTÖRTÖK

Next