Kanadai Magyar Munkás, 1949-1950 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1949-07-14 / 1. szám

Egységes KANADAI te'­AGYAR Taris népi akciót kell k a h ■ : M tfilll & A W demokratikus kovácsolnia jjpjak Jm. I B rak |||jr Mjyr mb világbékét reakció ellen! 3 3 jB kell *es*em*em­! Entered as Second Class Matter, June 19, 1934, by the Post Office Department, Ottawa, Ontario ..........................................................................................................................................................................................................­..........................................--....- —............................ VOL. XXL ÉVF. — NO. 1. SZÁM TORONTO, ONT., 1949 JULIUS 14. CSÜTÖRTÖK 6­J EGYES SZÁM­ÁRA 5 CENT .-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------, -,oV--------------------------------------------------------------------------------- AZ ATTLEE-KORMÁNY KATONASÁGOT RENDELT KI A LONDONI SZIMPÁTIASZTRÁJK MEGTÖRÉSÉRE KANADAI tengerészek piketelnek a londoni kikötőkben, akik mellett az Attlee »szo­cialista« kormány kényszerrendelete ellenére is, több mint tízezer angol rakparti mun­kás áll szimpátiasztrájkban. Több mint tízezer rakparti munkás állt már sztrájkba a kanadai tengerészek mellett A NEMZETKÖZI munkásszolidaritás ragyogó példáját mutatták meg London rakparti munkásai a múlt hétfőn, amikor az angol áruló szocialista kormány kényszerrendelet­tel való fenyegetése ellenére még szorosabbra vonták soraikat és megszaporodott erő­vel amellett döntöttek, hogy továbbfolytatják a kanadai tengerészek sztrájkja támo­gatására kihívott szimpátiasztrájkjukat. A labor-kormány múlt csütörtöki ultimátu­mára a hétvégen megejtett sztrájkszavazás eredménye az lett, hogy a rakparti mun­kások túlnyomó többsége a sztrájk továbbfolytatása mel­­­lett szavazott, ami az uniókártya felmutatásával történt és mindössze 20 szavazott a munkafelvétel mellett. A múlt hét folyamán gyorsan peregtek le az esemé­nyek és hétfőre tízezer és néhány száz rakparti munkás állt sztrájkban, összesen 112 hajó vesztegel, s körülbelül másik tucat hajó megfelelő­ személyzet hiányában áll a londoni kikötőkben. Azonkí­vül hétfőre közel kétezerre nőtt a kormány által kive­zényelt katonaság száma a sztrájk alatt álló hajók ki­­s berakodására. Az angol munkások harci­asságát és a hagyományosan őrzött szolidaritásukat az Kényszerrendeletet hirdettek ki Attlee miniszterelnök múlt heti fenyegető felszólí­tása után a kormány pénte­ken ultimátumot küldött a rakparti unióknak, felszólít­va azokat a munka azonnali felvételére és tudtukra ad­va, hogy ellenkező esetben kihirdetik a kényszerrende­letet. Hétfőn a munkások végső határozattal az ulti­mátumot visszautasították és a kormány tanácsára György király kihirdette a kényszer­rendeletet. A rendelet lénye­gében korlátlan hatalmat ad a kormánynak arra, hogy szabad kézzel rendelkezhet a sztrájk megtörésére. mutatta meg legjobban, hogy mikor a múlt hét kö­zepén az első, sztrájktörés­re kirendelt katonai csapa­tok megjelentek a sztrájk­törő hajók kirakására, a szomszédos kikötők munká­sai tiltakozásul azonnal (Folytatása a 2. oldalon) A MARSHALL TEHER ALATT ROSKADOZIK BRITANNIA Kaput kell nyitni Kelet és Nyugat között A MÚLT pénteken, a Marshall-terv csődjét és a nyugati tőkés gazdaság válságával kapcsolatos imperialista­ ellen­tétek élesedését legszemléltetőbben feltáró dollár-font harc kellős­ közepén, Londonban nyilvánosságra hozták, hogy angol-szovjet egyezmény­ jött létre, melynek értel­mében Anglia gépeket szállít a Szovjetuniónak közel egy­millió tonna szemes takar­mányért és »nagymennyisé­gű búzáért«. Az egy évre szó­ló egyezményben érintett angliai gépek között »ter­mészetesen« nincs katonai jellegű. .Angol és amerikai hivata­los körök siettek kijelenteni, hogy lényegében csak az 1947-es hasonló angol-szov­jet kereskedelmi egyezmény megismétléséről van szó.Na­­gyon nyilvánvaló azonban, hogy mint a német kérdés­­(Folytatása a 3. oldalon) VEZÉRCIKK A KAPITALISTA VÁLSÁG, és a megoldás útja A HALADÓ erők figyelmeztetése, t.i. hogy a nyugati nagytőkések és jobboldali szocdem csatlósaik kommunis­tá és J­enos és sz­ovjetellenes politikája elsősorban is saját­­országaikat és népeiket fenyegeti politikai és gazdasági romlással , szemnyitogató és fejbekólintó gyorsasággal bizonyosodik be e napokban. St. Laurent miniszterelnök is hiába játsza a fölényest és menekül vakációra, a té­nyek és számok a kanadai helyzet kritikus voltát is éle­sen elénk tárják. Howard K. Smith, az amerikai CBS-hálózat londoni kommentátora június 26-i adásában rádöbbentően kije­lentette, hogy “a Nyugat egysége e héten úgy összeom­lott, mint egy homokvár”­ — “1929 megoldatlan problé­mája újra itt van nálunk 1949-ben”: a belföldi és külföl­di vásárlás csökkenése elbocsátásokra és pangásra vezet, a munkásmozgalmak nagy és harcos ellenállásba men­nek, a kapitalista országok urai egymást igyekeznek ki­túrni a piacokról, vagy mint a London Times ugyanazon a héten kifejezte: a saját baját mindegyik a szomszéd­jának akarja exportálni! (Lásd a 16. old.) A helyzet másik oldalát R. Palme Dutt vezető angol kommunista kommentálta ugyanakkor: “Világméretben nagy új pozitív fejleményekbe lépünk, és új lehetőségek nyílnak meg, melyek visszatükrözik a demokratikus és haladó erők világszerte előnyomuló erejét.” Ezt jelzi a német kérdés megoldására irányuló szovjet győzelem; a keleteurópai újjáépítés sikere és a nyugati Marshall-terv válsága (lásd a 16. old.), amit az Egyesült Nemzetek eu­rópai gazdasági biztosságának jelentése adatokkal alá­támasztva ismer be és a haladó erők által eleitől fogva javasolt megoldást ajánlja; a kínai demokrácia győzel­me, mely egész Ázsia és Afrika felszabadulását megnyit­ja; a békemozgalom világszerte gyors kibontakozása, ami a nagytőkések “háborús megoldás” gonosz tervének út­ját állja el. • • • BRÜSSZELBEN a Marshall-tervesek konferenciája ma­rakodásba fűlt. Harriman úr, a Marshall-terv amerikai “bolygó nagykövete” rátámadt Angliára, hogy kereske­delmét Amerika tervei ellenére akarja kiterjeszteni. A karó közé vitt Anglia szocdem gazdasági főnöke, Sir Staf­ford Cripps az asztalt verve vágott vissza, hogy Ameri­ka azt akarja Angliával csináltatni, amire az képtelen! Párisban a Marshall-terves pénzügyminiszterek meg­döbbenve tárgyalták azt a hivatalos amerikai kijelentést, hogy Nyugat-Németországot akarják megtenni a Mar­shall-“ segély” európai elosztójának. Egyik angol dele­gált nyíltan fenyegetődzött, hogy “a Marshall-tervnek Schacht-tervvé változtatása” arra kényszerítheti Angli­át, hogy nyilvánosságra hozza az amerikai megszállók és Hitler volt pénzszakembere, Hjalmar Schacht közötti ü­­zelmeket! A múlt héten Sir Stafford Cripps a képviselőházban bejelentette, hogy a szorító brit gazdasági válság miatt elrendelte, hogy az Amerikából való behozatalt a mini­málisra kell levágni, de elutasította azt az amerikai aján­latot, hogy a font értékét levágják. Ugyanakkor jelentették Párisból, hogy Snyder ame­rikai pénzügyminiszter elutasította a francia kormány­nak azt a javaslatát, hogy az arany árának felemelésével (Folytatása a 16. oldal­"­­t

Next