Kanadai Magyar Munkás, 1949. január-június (20. évfolyam, 26-51. szám)
1949-03-10 / 35. szám
10. OLDAL KANADAI MAGYAR MUNKÁS 1949 MÁRCIUS 10. CSÜTÖRTÖK A TERMÉSZETTUDOMÁNY ÚTJA A PRIMITÍV embert éppúgy érdeklik a »végokok«, mint ahogy a filozófiailag jól iskolázott agy is foglalkozik a keletkezés és elmúlás gondolatával. Akár egyik, akár másik ad feleletet ezekre az el nem érhető, sem tudományosan, se gyakorlati úton meg nem fogható kérdésekre, a bizonyság, vagy az igazság kérdését egyik alkalommal sem tudjuk felvetni. Hogy is tudná nézetét igazolni az a primitív ember, aki ködös, meseszerű képekkel felel ezekre a nagy kérdésekre? De ugyanígy képtelen állítását igazolni az a »tudós« is, aki saját eszében, logikájában bízva, a gondolkodás »kérlelhetetlen« fegyverével igyekszik ezt a kérdést megközelíteni. Akár a filozófiailag iskolázatlan, akár a felkészült ember ilyenfajta vizsgálódásait nézzük, meg kell állapítanunk, hogy tulajdonképpen mindegyik a saját maga életét, környezetét, tudását, énjét vetíti ki arra az ismeretlenre, melyről éppenséggel semmi bizonyosat nem tud, amelynek létezését nem is ismeri. Ez a módszer mindkét esetben feltételezés, hogy az általunk ismert és megismert világon túl lévő transzcendentális világban ugyancsak törvényszerűségek uralkodnak, mint a miénkben. Kissé öntelt és gyermeteg felfogásra vall mindez. A tudomány történetében igen sokszor találkozunk ilyenféle általánosító, teljesen téves törekvésekkel, melyek aztán csak akkor tértek le erről az áltudományos, ingoványos talajról, amikor a természettudományok induktív módszerét alkalmazták és ennek segítségével járták a haladás útját. Állításomat hadd igazoljam néhány példával. \/IIDŐN ősünk gondolkodni kezdett és felvetette a kérdést: miért van itt és mi a célja, akkor bizonyos felsőbbségi érzés foghatta el a többi ittlévő állattal és növénynyel szemben, hiszen ő eszének segítségével nagyobb eredményeket ért el, mint nálánál hatalmasabb és erősebb állatok. Többnek érezte magát mindennél és mindenkinél. És, mikor maga fölé emelt több vagy egy istent, akkor azt csak úgy tudta elképzelni, hogy ez, vagy ezek a »felsőbbrendű« hatalmak őt, az embert, saját képükre és hasonlatosságukra teremtették. Kényelmes volt és öntelt gondolkodásának rendkívül megfelelt az, hogy önmagát természetfölötti tulajdonságokkal ruházta fel és önmagával elhitette, hogy az egész világ csak őérette van és a világ minden »teremtménye«, élő és élettelen csak azért van, hogy őt kiszolgálja. Önmagát így a világ centrumába helyezte és ez a felfogás a primitív ember minden gőgjét, büszkeségét és tudatlanságát egyaránt hordozta. Sokáig tartott ez a sötétség és koronként fel-felbukkan egy-egy haladástól irtózó ember gondolkodásában. Ez az egocentrikus világkép szükségszerűleg csúcsosodott ki abban, hogy nem is képzelhette ez a gőgös és tudatlan ember azt, hogy ne az ő világa, a föld legyen az egész világ közepe. Aristoteles dogmái uralták egymásután következő korokat mindaddig, amíg az induktív gondolkodásmód megteremtője, Galileo Galilei, nem vetett véget ennek a tudástól távol álló hitbéli felfogásnak . . . Tulajdonképpen már Galilei előtt is voltak a kísérleti megismerésnek szószólói, de — milyen jellemző erre a korra — egyikük sem kísérletezett. A filozófia annyira uralkodott, hogy még a kísérletek értékét és értelmét is ez fogalmazta meg. Bacon lelkes szószólói, vs. : a kísérleteknek, hirdette a kísérletes eredmények nagyszerűségét, de tulajdonképpen még önmagát sem tudta érveivel meggyőzni, hiszen rendszeresen ő maga sohasem kísérletezett. Valószínűleg nem ért rá a gondolkodástól! A gondolat és kísérlet nagyszerű szintézisét Galilei végzi el és ezzel új utat jelöl ki az emberi haladás számára. A TALILEI MÁR érzi, hogy az emberi ész egymagában elégtelen arra, hogy azokra a kérdésekre: honnan jöttünk?, — hová megyünk?, — válaszoljon. Tudatosan végzi a kísérleteket, a tapasztalat ellenőrző szerepét hirdeti és vallja, ugyanakkor állandóan ellenőrzi a tévedhető emberi logikát a tapasztalatokkal, megfigyeléssel és kísérletekkel és így az eddigi romantikus »megoldások« helyett a valóság útját járja. Ez az út lassú, göröngyös és fárasztó. De van egy vitathatatlan előnye: biztosan halad a cél felé, nem kell visszafordulnunk róla. Ez a haladás útja. Galilei határozottan tudja és hirdeti, hogy a tudományosan elért eredményekre csak akkor lehet építeni, ha a további megismerésekhez is kísérleti úton jutunk el. A meglévő kísérleteknek magyarázata tehát csak addig jó, amíg új kísérletekre serkent. Az elmélet önmagában nem cél, csak eszköz, mely által új kísérleti adatokhoz juthatunk. Tehát csak a munka-hipotézisnek van értelme, a munkára serkentő elmélet és gondolkodás adhatja csak meg az emberi haladás egyik szükséges feltételét. A MINDEN KÍSÉRLET, minden tapasztalat és megfigyelés egyegy lépcsőfok, mellyel mind tovább és tovább jutunk a haladás útján. Ennek a következetesen véghezvitt módszernek alapján nézett a távcsőbe Galilei és megállapította,hogy a föld csak egy része a világnak és szó sem lehet arról, hogy a föld a középpont. A megismeréssel szertefoszlott a köd, mely az emberi gondolkodást mindeddig övezte. Vége lett egy primitív illúziónak és a tudomány világában szemlélődő kísérletező és tapasztalatokat gyűjtő ember észrevette, hogy a világ nem őérette van, csak egy rész ő is a világban. Galileit mindezekért a tételekért gúny, bántalom, mellőzés és fogság érte. Az inkvizíció áskálódó urai, az isten szeretetét hirdető szerzetesek rendkívül dühbel és majdnem egységesen léptek fel az induktív gondolkodásmód jelentőségét hirdető Galileivel szemben és általa a haladással szemben. A konzervatív és kenetteljes egyház ettől kezdve húzódott vissza »sündisznóállásaiba« és igyekezett egocentrikus, önhitt és tudományellenes nézetét még sokáig fenntartani. Most egyszerre azt kezdte hajtogatni, hogy vannak a földön és világon olyan anyagok, melyeket csak organizmus, élő szervezet tud produkálni : organikus anyagok. Nyilvánvaló, hogy ez az állítás még mindig visszahatás volt az egocentrikus állásponthoz. Ezzel is azt akarta bizonyítani, hogy a produkcióban ő még mindig szükségszerűség. Aztán egy csendes kutatónak — Wohler — sikerült a laboratóriumban szintetikus utón, tehát mindenféle állati szervezet segítsége nélkül hugganyt (ureum) előállítani. Újra szertefoszlott tehát a konzervatív ember által összeállított kép, nagyobb lett ismét a perspektíva a kutató és haladó emberiség számára. AZ ÚJABB csatavesztés után sem tudott azonban az ember megnyugodni abban, hogy nem ő a világ ura. Most gondolatát akarta ráerőszakolni a mindenségre. A mechanika sikeres előretörése, újabb és újabb felfedezések és találmányok azt hitették el vele, hogy sikerült megtalálnia a világ mindent rejtett részének kulcsát. A mechanika törvényeit kísérletek és tapasztalatok nélkül alkalmazta az egész világra és szinte lezárta a tudomány fejlődésének kérdését azáltal, hogy hirdette és állította, hogy a fizika befejezett tudomány. Aztán jött a mikroszkópos és szubmikroszkópos világ megismerése, majd a makrokozmosznak és mikrokozmosznak újabb és újabb felfedezései, ahol a klasszikus fizika törvényei igen sok esetben módosításra szorultak,mely tény megint az induktív gondolkodásmód hirdetőinek, a haladó emberiségnek újabb eredménye és diadala volt.* Nemhiába nevezi Millikan a filozófia és vallás főbűnének és legnagyobb tévedésének azt, hogy »a nem birtokolt tudást igyekeztek hirdetni«. A FEJLŐDÉS útja azonban szük■^“•ségszerűen nemcsak a tudományban találkozott ellenkezéssel, hanem a tudomány harcát felhasználta, sőt, irányította a társadalom,hiszen nyilvánvalólag az egyes koroknak és társadalmaknak osztályviszonyai a tudományos gondolatok kitermelését is szabályozták. A kutatók munkáját kihasználta az a réteg, amely a termelést irányította és annak hasznát lefölözte. A kutatók munkáját tehát az uralkodó osztály érdekei szükségszerűen befolyásolták és irányították. A történelem során igen sokszor előfordult, hogy amikor valamely társadalmi rend belső ellentétei kiélesedtek, minden változás a már fejlődésben lévő magasabb rend erőit támogathatta volna, akkor az uralkodó osztály rendszerint nem is két- ÍRTA DR KOCKÁS GYULA A MAGYAR KULTÚRÁÉRT 1947—48-BAN 459.000.000 FORINT 1949-BEN 756.000.000 FORINT A MAGYAR népi demokrácia megerősödésének és annak a törekvésnek, hogy a magyar nép életszínvonala mellett kulturális színvonalát is emelje, alig van jobb bizonyítéka, mint az 1949-es költségvetésnek a kultusztárca keretében való kiadása. Míg az 1947/48-as költségvetési évben a kultusztárca 459.400.000 Forint kiadási összeggel szerepelt, addig 1949-ben 39,2 százalékkal nőtt meg és elérte a 756.100.000 Forint összegét. Rendkívül jelentős az emelkedés az oktatás alapjánál az általános iskolánál. A tavalyi 191 millió forinttal szemben az idén mintegy 255 millió forintot fordít a magyar népi demokrácia az általános iskolák fenntartására. Gimnáziumi célokra 32.200.000 forintot irányzott elő a költségvetés. Egyetemek, Dolgozók Iskolái A FELSŐoktatás kiadásai ugyan** csak nagy mértékben emelkedtek és hozzájárulnak az egyetemi reformok sikeres végrehajtásához és a magyar felsőoktatás színvonalának emeléséhez. A klinikával rendelkező egyetemek kiadásai 50 millióról 89 millióra nőttek. A Műegyetem és az állami műszaki főiskola kiadásainak 8.700.000 forintról 14.000.000 forintra való emelkedése azt bizonyítja, hogy nagyobb súlyt helyeznek a természettudományos nevelés megjavítására. Majdnem 100 millió diákjóléti célokra A KIADÁSOKNAK jelentős részét alkotják azok a kiadások, amelyek az újonnan szervezett Országos Diákjóléti és Kollégiumi Hivatal keretében szerepelnek. A Hivatalnak célja az, hogy a népi kollégiumokon kívül felkarolja a többi diákinternátusok ügyét is, melyek eddig piás minisztériumok felügyelete alá tartoztak. Erre a célra 96, 200.00 forintot irányoztak elő, ösztöndíjra több mint 8 millió forintot fordít az állam. Művészet A MŰVÉSZETI célokra mintegy 38,■LVA 000.000 forinttal szerepelnek a kultuszköltségvetésben és pedig az Operaház ..........11,300.00 forint a Nemzeti Színház 8,300.00 »a Madách Színház 1,600.00 » a Szegedi Nemzeti Színház .... 4,000.00 » támogatást kap. Képzőművészeti és iparművészeti célokra ................. 1,340.000 » Zeneművészeti célokra (a fentieken felül) ........ 2,118.000 » Irodalmi célokra... 638.000 » fordít a költségvetés. Milliós, vagy azonfelüli tétellel szerepel a költségvetésben a Képzőművészeti, Zeneművészeti, a Színművészeti Főiskola és az Iparművészeti Főiskola is. A művészeti célok között szerepelnek a Kossuth-díjak 1.000.000 forintos összeggel. Mindez nem meríti ki azt az anyagi támogatást, amellyel a demokrácia a művészetek segítségére siet. A miniszterelnökségi költségvetésben az Országos Filmhivatal 6.500.000 forinttal, az Országos Könyvhivatal 4.800.000 forinttal szerepel. Tudomány TUDOMáNYOS célok támogatására különböző intézetek fenntartásán kívül (mint pl. Keleteurópai Tudományos Intézet, több mint 1, 000.000 Ft, a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet több mint 900.000 Ft, a Gyermeklélektani Intézet több mint 600.000 Ft-tal.) 6,500.000 Ft.-ot fordít költségvetésre. A Nemzeti Múzeum 6.700.000 Ft. támogatást kap. Ezeken kívül egész sor más minisztérium költségvetése ad hatalmas összegeket a tudomány támogatására.