Kanadai Magyar Munkás, 1952-53 (24. évfolyam, 1-49. szám)

1952-07-17 / 1. szám

2. OLDAL KANADAI MAGYAR MUNKÁS 1952 JÚLIUS 17 CSÜTÖRTÖK FEL A KOSSUTH IFJÚSÁG PIKNIKERE­­I VASÁRNAP A KOSSUTH PARKBAN! (Folytatás az 1. oldalról) Í­las pribékek egyik gyalá-­­zatos bűntettüket a másik után követik el: június 14- én 1 órakor egyik irányító szervük, az úgynevezett »Kanadai Magyar Anti- Bolsevista Liga«, a brant­­fordi CKPC-n több mint egy éven át eszközölt­ meg-­ tűrt, utóbb Kossuth Lajos nevét, takaróul vett prog­ramján, nyíltan »számon­kérésre« szólított Dr. Weil­ Emil washingtoni magyar követ ellen (ennek az uszí­tásnak a szövegéről, a CK­PC ügyvezetője szerint, az államrendőrségnek, az RC­MP-nek is tudomása van); június 15-re virradó éjjel nyilas banditák gyáva bér­gyilkos támadást intéztek a Kossuth Parkban alvó Med­­gyesi ügyvezetőnk ellen;; június 15-én a Kossuth­ Parkban a legnagyobb, rendben és fegyelemben fo­lyó Munkás-piknikre a ha­miltoni Szt. István temp­lomtól autóbusz hozott ki 40—50 nyilas pribéket, kik­nek szám­a autós bandita­társaikkal vagy 65—75-re nőtt, hogy »számonkérjék« Dr. Weil követ-vendégtől a fasiszta »Liga«, a nyilas A. M. »Népszava« és más ha­zugsággyáraknak az ame­rikai szenátusban is leintett rágalmait és hazugságait, de mint bevont farkú ve­szett kutyák takarodtak el, amikor a Munkás-támoga­tók pattanásig feszült, de józanan fékezett felhábo­rodásába és készenlétébe ütközött fasiszta kísérle­tük; június 28-án a nyilas szemét egyik szócsöve, a sehonnai Kenesei úgyneve­zett »Kanadai Magyar­­ság«-a, nyíltan gratulált a háborús bűnös és önvallot­­tan tömeggyilkos jugoszláv Jevojevicnek, hogy »az Is­ten tartsa meg jó szokását« Kanadában is, és most jú­lius 11-én éjfél előtt — a gyáva-züllött nyilas söpre­dék felgyújtotta a Kossuth Park épületeit! Ez az a romboló, gyújto­gató, orvgyilkos fasizmus, amely egyes áruló vagy a süket­néma vakot játszó egyházi és egyleti vezetők segítségével már egyes egy­házak és egyletek vezető pozícióiba furakodott be és diktálni próbál (úgy látszik, sajnos, egyes helyeken már diktál is) az egyházat és egyletét felépítő és fenn­tartó régi tagságnak. Ez az a tönkrezüllött, ha­­zaáruló ,gyermek- és apa­gyilkos fasizmus, amelynek ittlétéért az amerikai há­­borúcsinálóknak és profit­­harácsolóknak behódolt ka-­ nadai kormánypolitika fe­­­lelős; ez az a fasizmus, melynek aljas tetteit egyes­­ hatósági közegek szembá-­ nyása, sőt »megértő« ma­gatartása bátorítja; és az a fasizmus, mely ha itt-ott látszólagos vagy tényleges­ visszalépést tesz, egyelőre nem annyira kellő hatósá­gi intézkedésre, mint sok­kal inkább a tömegek, a bé­ke- és szabadságszerető, nemcsak a Munkáshoz, vagy a Kossuthhoz, hanem általában szakszervezetek­hez, egyházakhoz és egyle­tekhez is tartozó becsületes dolgozók felháborodásától és bátor kiállásától megla-­ pulva és AZ ÍGY KIVÁLT­­HATÓ hatósági megtorlás­tól begyulladva teszi. Erre a gyáva meglapul MÉG ÁPRILIS elején, az e­­gyik vasárnap, valakinek e­­szébe jutott: gyerünk ki ... széjjelnézni ... a kem­p­­re! így valami öten-hatan »bevagonéroztunk« Koro­­nyi trakkjába és hamaro­san a Pickering melletti Ady-kempen, az 1MBF to­rontói Kossuth-fiókjának nyaralóhelyén voltunk. A kempen még a koratavaszi kopár, hűvös tá­j fogadott. A kempet átszelő patakból a tavaszi árat,ás által kive­tett "nagy jégdarabok még ott hevertek szanaszét a parton. Ezeken átbukdá­csolva jártuk be a terepet, vizsgálgatva, mit végzett most a minden évben meg­lásva a legfényesebb példa a Munkás június 15-i pik­niké volt. De gyáván és ha­zugul ravasz taktikázás a­­kar lenni az is, hogy a »Li­ga« múlt szombati fasiszta hazugság-programján az e­­gyik kasza-kapakerülő ke­reken tagadta, hogy ők nyi­lasok, fasiszták lennének, tagadva a »vitéz kisbarna­­ki« Farkas nyilas tábornok­kal való közösségüket is. A nyilas Kenesei szerkesztő is jobbnak látta legutóbbi lapszámában — a fasisz­táknál jellemző hazudozá­­sok, rágalmak közepette — magyarázkodni arról, hogy a tömeggyilkos Jevdjavic­­nek való gratulációjukat és Isten nevével itteni tömeg­­gyilkolásra való nyílt buz­dításukat ne tessék szó sze­­rint venni. Ezek azok az ütődött­ fe­­jű, szennyeslelkü karrieris­ták, akik nagy hajcsár-sze­repekről álmodnak és akik ma ujab aljas bűntettekre uszítják az általuk és elő­deik által vált eszközzé »nevelt« és a félvilágon át leírhatatlan bűntettekbe so­dort áldozataikat, ezeket a gyáva romboló, gyújtogató, aljas­ulszolgáló orvgyilko­sokat. Ezek azok a pennás és rádiós »vitézek«, akik vitézül megbújt főnökeik mellett és véreskezű ispán­­csendőri keretlegényeik se­gítségével rémítgetik, terro­rizálják és bűntettekbe, de legalább hallgatásba pa­rancsolják a már kiábrán­duló társaikat, különösen pedig azokat a szerencsét­leneket, akik oktalanul, csupán a nagy fasiszta me­nekülés sodrásával kerül­tek ki DP-táborokba és így ezeknek a sehonnai karri­­erista »vitézeknek« a kar­maiba. A háborús bűnösök, és az elhullottak helyén »vitéz­kedő« karrierista társaik és keretlegényeik, nem fogják elkerülni megérdemelt sor­sukat: sem itt, sem a világ más táján — a kör bezá­rul, menekülési út nincs többé — a bűnökért elke­rülhetetlenül lakolniok kell. Akik tetézik vagy te­­téztetik bűnlajstromukat , magukra vessenek. Aki nem akar sorsukban osz­tozni, nekik áldozatul esni, velük az utolsó »menekü­léssel« a történelem sze­métkosarába jutni, annak most és nem holnap az ide­i. Kftffu «T­ah­it«Dn Vplll, ám ♦---------­--------------------­-----,— ismétlődő tavaszi áradás, mit, hova kellene építeni,­­ hol kellene elkezdeni a munkát. így volt ez már­­ minden tavasszal az elmúlt hat esztendőben: a munka,­­ építés, a hasznos és kelle­mes tervezgetése. így jutottunk el arra a helyre, ahol most már áll fiókunk büszkesége. Akkor még jónövésü fák, vaskos­­ tuskók és sűrü bozót borí­totta a kempnek ezt a töb­bek által már régebben szemelgetett sarkát. »Ez lesz a legalkalmasabb, leg­­s­szebb hely ... — mondo­gattuk egymásnak. Azt ta­lán a nevén senki ki sem mondta, de mindannyian e­a leleplezésüknek, a tette­­■ sek kézrekerítésének a se­gítésével adjon világos bi- s­zonyságot arról, hogy ha talán volt is — nincs töb­bé semmi köze a bandita­vezérekhez és keretlegé­­­­nyeikhez. Az egyszerű dolgozó, be­csületes magyarsághoz pe­dig — bármi legyen is val­lási vagy más hovatartozá­­suk — az a felhívásunk, hogy minden esetleges né­zeteltérést is félretéve, so­rakozzanak fel annak a tö­­megnyomásnak a szélesíté­séhez és fokozásához, a­­mely erőteljes működésbe fogja hozni a kanadai de­mokráciát, kézrekerítteti és­­ megbüntetted a gyáva­­ gyujtogatókat és bérgyil­kos útonállókat és kidepor­­táltatja ebből az országból a nyilas-SS banditákat! Ez a harc minden becsü­­­­letes kanadainak, köztük­­ nekünk magyaroknak is ! közös nagy és szent ü­­­­gyünk ; évtizedeken át sem­mi különösebb baj és ellen­tét sem volt a kanadai ma­gyarság különböző rétegei és szervezetei között , ha­­ olykor hevesen is, de min­dig demokratikusan vitat­tuk egyes nézeteltérésein­ket; a magyar segélyügy­ben együttdolgozva még közelebb jutottunk egy­máshoz, megértőbb lett a­­ kanadai magyar közhangu­lat — és akkor jöttek, sok szerencsétlenek hajcsárai­­i­ként és főnökeiként, ezek a fasiszta vezérkék, karri­eristák, keretlegények, csendőr- és cserkészveze­­tők.­­ Ha az importált katonai, civil és papi fasisztaveze­­­­tők mellett egyes régebbi egyházi és egyleti vezetőt is le kell lepleznünk a nyi­las jöttment vezetőkkel való cimborálás és együtt­működés miatt, azzal úgy az egyházak és egyletek tagságának közvetlen érde­keit is szándékszunk véde­ni, mint az egész kanadai nép békéjét, függetlensé­gét és haladását előmozdí­tani. Harcunk az egész kana­dai nép, az egész béke- és szabadságszerető emberi­ség szent ügye. Ebben a harcban csak az egyszerű, becsületes kanadai magyar­ság, a kanadai nép, a béké­re és jobb jövőre vágyó em­beriség lehet a győztes! Szőke István­ gyet gondoltunk, egyet ér­tettünk : Ide fogjuk építeni a gyermeknyaralónkat! A fiúk gyűlése ekkor még el­­ sem határozta, még nem voltak készen a tervek, de tudtuk, hogy tagságunk, a­­haladó magyarság ezt vár­ja, ezt kívánja­ a gyerme­keknek nyaralót építeni. MÁR A TERV ELŐTT Azzal a szándékkal jöt­tünk csak ki, hogy egy ki­csit »levegőzünk« és terep­szemlét tartunk. De néze­lődés és álldogálás nem volt sem hasznos, sem kel­lemes, ahol munka vár a csípős tavaszi levegőben. Egy-kettőre előkerültek a télen berozódásod­ott fej­szék, fűrészek, irtókapák­­ és «»lére elég szépen kifé­nyesedtek ; már irtottunk annyi helyet — mondogat­tuk —, ahol egy kabin el­fér. Így kezdődött el az a csaknem három hónapon át tartó nagyszerű építő mun­ka, ami sok gondot, fárad­ságot, vesződést, fizikai és anyagi áldozatkészséget, ö­­römmet és megelégedést ho­zott az Ady-gyermeknya­­raltató minden formában megnyilatkozott segítőinek és támogatóinak, s ha utó­lag is — több bizalmat, megértést az eddig lema­radóknak is. TERV ÉS MUNKA A fiók végleges döntése után aztán a gyors terve­zéssel és szervezéssel elin­dult az általános takarító, majd építőmunka. Azt tud­tuk, elsősorban azok, akik­re a főfelelősség hárult a vezetésért, irányításért, s akik már a kezdetén ko­molyan vették a dolgot, hogy nem könnyű feladat­ra vállalkoztunk. S a fela­dat végrehajtásában nem­csak maga az építés és a szükséges anyagiak elete­­(Folytatása a 16. oldalon) AKIK A KOLLEKTÍV ERŐT adták az Ady­ komp építéséhez A MUNKÁSOKNAK JOGUK VAN MEGVÉDENI AZ DUÓJUKAT TORONTO­N Az Ontario Federation of Labor (CCL) arra szólította fel a hozzá lecsatlakozott uniókat, ves­sék el az egyeztető bizottság azon intézkedését, hogy amikor a munkások abba­hagyják a munkát, azért pénz­bírságot vessen­ ki az unióra Az OFL központi veze­tőségének tagjai egyszerű­en elvetették az egyeztető bizottság azon intézkedé­sét, mely szerint 9200 dol­lár megfizetését határozta el az United Electric Wor­kers Union (független) lo­káljával szemben, amit a Canadian General Electric Co. részére kell megtéríte­nie, amiért a munkát né­hány évvel ezelőtt abba­hagyták. Az OFL vezetősége ki­jelentette, hogy az egyez­tető bizottság túllépte azt a határt, amely részére ki van jelölve, nincs jogában pénzbüntetésben részesíte­ni egy uniót, a társulat javára. Törvénytelen intézkedés Az Ontario’s Rights of Labor Act, amelyet 1944- ben vezettek be, nem kény­szerít egyetlen uniót sem arra, hogy pénzbeli kárté­rítést fizessen a társulat­nak sztrájk esetén. Az OFL vezetősége egy­­ nyilatkozatban kijelentet­,­­te, hogy az unió kötelessé­ge tagjait meggyőzni a kol­­ lektív szerződés betartásá-­­ról és hogy a munkát ne­ hagyják abba az ilyen szer-­­­ződés ideje alatt. Azonban, fejtette ki a vezetőség, mivelhogy az ü­­zemvezetőség nem unióta­gokat visz be az üzembe, amelyik zárt üzem, s eze­ket az unió ellen alkalmaz­za, az uniónak teljes lehe­tetlen a felelősséget vállal­nia az összes tagjai iránt. Az unió tagjainak teljes joguk van ahhoz, hogy az üzemből kivonuljanak, a-­­­mikor uniójuk működését veszély fenyegeti, holott a társulat és az unió között­­ kötött szerződésben a zárt üzem szerepel és nem­ unió tagoknak az üzembe be­menni tilos. Tehát a társu­lat szegte meg az egyezsé­get és nem az unió. A tár-­­­sulat intézett törvénytelen­­ eljárást és nem az unió. Még nem késő előjegyeztetni gyermekét a nyaraltatásra A Kossuth Betegsegélyző Egylet (IMBF) értesíti tag­jait és barátait, hogy a to­rontói Ady gyermeknyaral­­tatóba és a Welland­ mel­­letti Erie-tói gyermeknya­­raltatóba mindig elő lehet jegyeztetni gyermekeket. Az első hetek nyara­ltatási sikerei nagyszerűen bizo­nyítják, mennyire előnyös a gyermekek egészsége, ne­velése szempontjából a nyara­ltatás. Felvilágosítást nyerhet, vagy az előjegyzést megte­heti. Torontóban a betegse­gélyző központi irodáján Müller József titkárnál: 214 Beverley St. Tel.: KI. 9831; vagy az Ady-kem­pen, Koronyi Edit kemp­­direktornál. — Wellandon forduljon Tóth Józsefhez, 30 Park St., Welland, Ont.

Next