Kanadai Magyar Munkás, 1955-1956 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1955-07-21 / 1. szám

^ __________ ^51l\ ^ Tartós békét! KANADAI MAGYAR | Kanada legyen ! írjuk alá az k j . _ _ _ _ _ ^ A JT a kanadai népé! atomháború flk jjjl K | ||kji JLK ASk Demokratikus törvénytelenítését! N ||l JM B 41.-~w nemzeti frontot! _____=_______________________A uthoruec as Seconű Clou Mail Post Office Department Ottawa Ontario. | | VOL. XXVII. ÉVF. — No. 1. SZÁM N^^^TORONTO, ONT. 195^ULIUsTl7dstrTÖ~RTOK EGYES SZÁMÁRA 10 CENT MIT JELENT ÉS MIT HOZHAT i GENF? E SOROK írásakor, az 1955 július 18-cal kezdődő hét elején, minden szem feszült várakozással tekint a svájci Genf felé. Az 1945-ös Jalta-Potsdam óta, 10 évre rá először ültek össze a fasizmus elleni népháborúban győztes Nagy Négy hatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország — államfői. És ez olyan időpontban történik, amikor a három utóbbi által a jaltai-potsdami megegyezésekkel ellentétben vezetett beavatkozási “erőpolitika”, a hidegháború sorozatos és súlyos vereségeket szenvedett ugyan, de az USA- vezette atomháborús készülődés okozta tényleges veszedelem még mindig végpusztulással fenyegetően itt lebeg az emberiség feje fölött. Genf elsősorban az USA-vezette nyugati imperialista “erőpolitikus” körök és kormányok odaszorítását jelenti, hogy beavatkozásaik, provokációik, összeesküvéseik és zsarolásnak szánt fenyegetődzéseik helyett, vezetőiknek le kellett ülniük az egész szocialista és béketábort képviselő Szovjetunióvezetőivel. Le kellett ülniük azért, hogy tárgyalások útján kezdeményezést találjanak a feszültséget okozó, megoldatlan nemzetközi kérdésekre, a béke és haladás biztosítására — a jaltai-potsdami egyez(Folytatása a 12. oldalon) KEDVEZŐ LÉGKÖRBEN NYÍLT MEG A GENFI TÁRGYALÁS MINDEN genfi jelentés megegyezik abban, hogy hétfőn, július 18-án, az Egyesült Nemzetek ottani palotájában, a világ minden részéből való újságírók sok tucatja jelenlétében, általában enyhe és békülékeny hangon hangzott el a Nagy Négy államfőinek bevezető beszéde ahhoz a tárgyaláshoz, amely minden jel szerint történelmi kezdeményezéseket fog eredményezni a nemzetközi feszültség enyhítésére, a béke és demokratikus haladás biztosítására. A bevezető beszédek a következő sorrendben történtek: EISENHOWER amerikai elnök, FAHRE francia miniszterelnök, EDEN brit miniszterelnök és BULGANYIN szovjet miniszterelnök beszédei. Az enyhe és békülékeny hang kissé elvette az élét azoknak az ellentétes, sőt provokáló javaslatoknak, amelyeket a nyugati államfők beszédei tartalmaztak. A tárgyalási és egyezkedési hajlandóság mind a négy részről megnyilvánult, mindegyik elismerte a német kérdés és a lefegyverzés megoldásának szükségességét és a bizalom meglétesítésének fontosságát. Eisenhower máskülönben szintén békülékeny hangú beszédében provokatív jellegű volt a keleteurópai népek »nemzeti létének« hamis alapon való felvetése és a »nemzetközi kommunizmus«-nak szovjet részről történő »leigázó« alkalmazásáról szóló meséje. Faure viszont az egyesítendő Németországnak a NATO-ba való bekebelezését javasolta. Eden leszerelt zóna teremtését javasolta Nyugat és Kelet közé. Bulganyin üdvözölte Eisenhowernek abbeli kijelentését, hogy szükség van az amerikai és a szovjet nép közötti mesterséges sorom- i pók felemelésére, és aztán kijelentette, hogy »ennek a konferenciának nem az a célja, hogy újra vádaskodásokba merüljünk, hanem hogy utat-módot találjunk a nemzetközi feszültség enyhítésére és bizalmi légkör teremtésére a nemzetek közötti viszonyokban«. A szovjet kormány kész együttműködni az atomenergia békés felhasználása terén és helyesli az amerikai, brit, francia és kanadai részről az öt nagyhatalom fegyveres erői megállapított szintjére tett javaslatot, mondta Bulganyin és javasolta, hogy a négy hatalom az Ausztriából kivonandó erőinek megfelelően járjon elől a haderői csökkentésében. Javasolta, hogy az összes európai országok és az USA bevonásával két fokozatban létesítsenek kollektív biztonsági rendszert »a béke megőrzésére és új európai támadás megakadályozására« *— megszüntetve a katonai csoportosulásokat. A német kérdés »lépésrőllépésre« való megoldásával kapcsolatosan javasolta, hogy először is a NATO, a párizsi egyezmény és a varsói egyezmény felei kölcsönösen kötelezzék magukat, hogy nem használnak fegyveres erőket egymás ellen és hogy kölcsönös megbeszéléseken intézik el vitáikat. Bulganyin türelmesen kifejtette, hogy a »nemzetközi kommunizmus« és a népi demokráciák ügye, ami pártokra és belügyekre vonatkozik, nem tartozik a konferenciára, mely államok közötti ügyeket tárgyal. A Tajvan-terület ügyében Kína és USA közötti tárgyalást sürgetett és a Kínai Népköztársaságnak az ENSZ-be való felvételét , és Csang Kai-sekék onnan való eltávolítását. Rámutatott, hogy az országok közötti viszonyok javítása érdekében a konferenciának tárgyalnia kell a közöttük való gazdasági, különösen kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését. A katonai készülődések érdekétFolytatása az oldalon» Agyonhallgatja a nagytőke sajtója? A HELSINKI! JAVASLATOKAT! Vigyük a szomszédainkhoz, a nép közé BALRA Bulganyin szovjet miniszterelnök, jobbra Eisenhower amerikai elnök, Eden brit és Faure francia miniszterelnök. Hír szerint Faure »messzebb elment, mint előzőleg megegyeztek«, sőt részben Eden is. Egyik amerikai tudósító szerint a brit vélemény az, hogy Adenauert a közvélemény Moszkvába kényszeríti, ha a nyugatiak haboznak Németország egyesítésében.