Kanadai Magyar Munkás, 1959-1960 (31. évfolyam, 1-50. szám)
1959-09-17 / 8. szám
1959 szeptember 17 KANADAI MAGYAR MUNKÁS FELVONÁS cius 19-től 1945 április 4-ig JOS • PINTÉR ISTVÁN • SZABÓ LÁSZLÓ 5. A zsúfolt kis helyi füstöt. A pincérek élén futkároznak egyik 7. Nem győzik felvelnem győzik szállítani a gőt, amelyet bármilyen jel, elemészt ez a mávaló menekülésre vár ő, a zenés kávéház kosi Colonial-kávéházainak, a megvadult kispolgároknak, a harácsoló újgazdagoknak, a német tiszteknek, a budapesti aranyifjuságnak kedvenc találkozóhelye. Hogyne volna az . . . Hiszen a tulajdonos a nyilas lapokba, a legmocskosabb uszító sajtóba öles hirdetéseket tesz közzé: Antiszemita ön? Akkor miért nem jár az előkelő, zsidómentes belvárosi Colonial-kávéházba? ŐL, AMELY Árvák Völgye volt NYAI JUDIT resti ELŐRE című maben az “Aurum” vállét Borpatakról. Kitették, az emberanyaárokat vizzel árasztotta megszűnt, benépesülttei elárasztott vagy termelni kezdték. Ki sem volt munkaerő, csak a legöntudatosabb, a Veresvizről, Hertak az első vájárok és flotációk. A távoli házes brigádok bevezetultak az ácsok, betonok, építettek barakko mindenütt üzleteket nyitotték a közlekedést, megtört, űre ment és hire ment tetésének, kantinokat, az orvosi agy uj épületekben erettek fel és az üzei kiosztották a munkalétrejöttek és megerősetek. Már nem nyitották meg, járai lassan omladozni ■ hak a tatabányai ujához simuló ősi hegyetetlenül őrződtek dús, indultak meg a Völgypölygő, egyre növek- 1-ban indult meg. A.erre nyugtalanná vált, miótá az épitőtelepek meszelt, elnyúló hát ki közvetlenül az üaz uj talajba nyúlnak Toader, a bányász, harek születését ünnepelkitüntetésekkel elborikarján az újszülöttel izának oszlopos tornános, naiv szertartásosa gyermeknek a heümölcsöktől terhes friss fűvön legelő tarka ondör felhőit és a várok házáról látszott az m köré épülő új városezüstös sávjai kanyar pikkelyes kígyók,úgy is folyók szalagjai, csiklandozták a gyermek arcát, aki minduntalan felnevetett. S a gyermeknek, aki nem értette a szavait, Saculus Toader, a bányász mégis elmondta, hogy a füstöt kanyarító kémények milyen gyárhoz tartoznak, kinek a háza látszik ide, ujjat mutogatott az üzletekre, a nagy vörös bogárként mászó autóbuszokra és mint aki önmagának fedez fel valamit, dünnyögő hangon mondta: “Látod a kertet a gyümölcsfákkal? A kert végét látod-e ? Azt nem láthatod, a kert belevész a hegyerdőbe. No, hát ez a kert a miénk. A bányát látod-e? Az utcát és a várost, a sok utcával, kéményekkel és tornyokkal? A végét semminek se láthatod, de az mind a miénk.” Az öröm Völgye lett X/IlKOR LÁCÁLUS, az idős vájár, hatodik gyermeke születését ünnepelte, a Völgyben már megtelepedtek a robusztus Boiceanok, a Hoteni faluból való Hoteak — tiz szijas, kemény, sziklaarcú férfi. A családjával lakott itt mind. Otthonra lelt a szálegyenes, nagy erejű Muresan Pompei, aki a Hunyad melletti vasbányákból jött és az alacsony, szikár Nyíri András, az éles tekintetű Halmiból való földműves. Nagyon szőke és nagyon kékszemű feleségével új lakásba költözött a fiatal Lazurca Gheorghe. Kilencvenkét család telepedett le a Völgyben. Mind úgy jöttek, hogy visszatérnek, de nem tért vissza egy se. Poicean Petru I. a bányamedence leghíresebb vájára lett, unokaöccse a nyomába lépett. A Hoteak nevét szerte vitte az országban a hír, Hotea Vasile Ili-nak a nevéről módszert neveztek el, az érc szelektív válásának egyik módszerét, Muresan Pompeit, — aki az érc új remanens fejtését alkalmazta rossz kőzetviszonyok között — utánozzák az egész bányamedencében és külföldi szakemberek figyeltek fel rá. Nyíri András kommunista brigádja a 25. északi szinten dolgozik, ott, ahol a legdúsabb az érc és a fiatal Lazurca ifjúsági csapata első a jók között. Ebbe a völgybe 200 család jött és helyezkedett el, mély gyökereket eresztve, mikor Saculus Toader 1956-ban hatodik gyermekének megmutatta Zazarbányát, melyet az idős vájár — aki itt született és élt, innen ment el és ide tért vissza — most az öröm Völgyének nevezett. Ma, 1959-ben 1959-BEN, mikor Petre Gheorghe üzem vezetősége 18 millió lejt irányzott elő üzemfejlesztésre és a statisztikusok a termelékenység és a munkaerő viszonyát példázva a termelékenység 85 százalékos és a munkabérek 12 százalékos növekedését jegyezték fel, Muresan Pompei 45000 lejt keresett havonta és a bányászok átlagkeresete 1800 lej volt. Ebben az évben 3 millió lejt fordítottak munkavédelemre. Megoldották a bánya tökéletes szellőztetését, a fáradékonyság csökkentésére alkalmazzák a sósszódavízzel való ellátást és bevezették a porképzés akadályozásának legmodernebb módját. Ködfecskendezést alkalmaznak a tárókban és a robbantásoknál képződő port a robbantási energia segítségével kötik le. Felépítették a klubot, 400 férőhelyes színházteremmel, filmvetítőgéppel, játék- és pihenőtermekkel, jól felszerelt könyvtárral. A hűvös Foghagymási völgyben az utolsó simításokat végzik a kőművesek a feltűnően szép üdülőházon, melynek csempés fürdőibe reumát gyógyitó források vizét vezetik. Elkészült a bánya melletti fürdő, forró és hideg vízsugaraival lemossa a rézszinüi patakokként csorduló verítéket. Szocialista élet "EBBEN AZ ÉVBEN Somoutean Floare, a madárarcú kis özvegyasszony legkisebb fia elvégezte a bányászati szakiskolát és mesterként akar dolgozni Zazarbányán. Az öregasszony, akinek apját, bátyját és férjét a bánya vitte el, a szőlővel befuttatott lugason hallgatja a fiát, fénytelen szemeit nem futja el se könny, se öröm, de bólint csendesen. “Most már a bánya is más” — mondja és lassan eltéved. 1959-ben Nyíri Pál felépítette a házát a borpataki völgy elején, a borvizes forráshoz közel, bennebb a város felé épít Boicean, naponta kijár a házhoz és ő maga is segít a mestereknek. Épít Motea Vasile III., épít Lupsa Gavril, Moraru Nicolae és Zilahi Mihály, összesen 26 bányász. Ebben az évben a rendszeres autóbuszjáratot a Borpatak szívében fekvő volt Pokol-kastélyig hosszabbították meg és a hajdani várurak kastélyából vájárok jönnek ki. Szépen öltöztetett gyermekeikkel, selyemruhás asszonyaikkal a városba mennek, moziba, színházba vagy meccsre vasárnap délután. 1959-ben az üzem két nagy munkástömb építését fejezi be a Völgyben és a kereskedelmi szervek elkészítették egy nagy közellátó központ tervrajzait és lefektetik az üzlettömb alapjait. Ebben az évben a Demut György vezette brigád három hónap alatt végzett el egy nyolc hónapra tervezett munkát és az üzem munkásai egy, a számukra igen fontos Határozat méltó viszonzására 10 millió lej megtakarítást vállaltak terven felül. Ez az év, az 1959-es, a szocialista elv alapján termelő üzem megszokott esztendeje.m m* A VÖLGYRŐL szól a riport, melynek for*'*■ jó dombjai a Morgó lábához simulnak s kaszálói felett száradó széna átható illata leng. A Völgyről, mely a kamaszritmusban növő Nagybányának új, szélesen nyújtózó negyede. A hegyről nézve csupa üde folt. Világosra festett házak szikrázó falai, piroscserepes és ezüstös palatetők olvadnak a megnyugtató zöldbe és a kék csodálatos árnyalataiba. A kékbe, amely Nagybánya színe. Tarka foltok sokasága hullámzik az után, amely mint a folyamok, hordja hátán a nyüzsgő, tarka életet, mig éles, vibráló fényeket villant. A Völgyről, melyet Sáculus, a vájár, az öröm Völgyének nevezett s melynek ősi neve Borpatak, de az özvegyek és Árvák Völgyének hívták a harmincas évek elején, latot tartott nekik, majd a végén az egész jól tartott vendégsereg talpra szökkent, a csonttal a kezében, szalvétával a nyakában Nagy Lajossal együtt üvöltötte: "Egy rabbi, két rabbi , megdöglött a főrabi, bátorság, éljen Szálasi.” A másik asztalnál hat-nyolc férfi társaságában egy negyvenes, kiélt asszonyság idogál. A karját lehúzza a sok karperec, nyakán ujjnyi vastag aranylánc, amely gyémántos amuletfélében végződik. Két füléből gyémántos fülbevaló lóg alá és még a hajára is jut egy-egy pompás diadém. Mellette egy nyiszlett emberke feszeng. Láthatóan a férje. De az asszony inkább a társaságukban levő urakkal mulatozik. S az urak tudják, hogy ez kifizetődő. Az asszony: Magosi Sándorné, Magosi Sándor cipészmester felesége, akinek felvitte az isten a dolgát, dúsgazdag ékszerész lett. Úgy történt, hogy kiigényelt egy ékszerüzletet, s összebarátkozott Hain Péter embereivel, akik akkoriban rengeteg ékszert raboltak össze a házkutatásoknál. S ez a néhány úr itt, a Colonial-kávéházban, Magosiék társaságában, szintén Hain Péter titkosrendőrei. Amolyan "aprószentek” — felszedik a morzsát is a nagyok asztaláról és boldogok, hogy együtt élik a világukat a dúsgazdag Magosiékkal. Elvégre csak egy nap a világ . . . Odébb illusztris közönség akad. Az arisztokrácia is képviselve van ebben az előkelő étteremben. Gróf Pálffy Fidél, a németek fasiszta miniszterelnök jelöltje törzsvendégnek számít. Itt van a fasiszta művészvilág képviselete: Fedák Zsuzsa, Muráti Lili, Szeleczky Zita, Hajmássy Miklós; aztán a fasiszta szennylapok tollforgató gárdája: Oláh György, Milotay István, Rajniss Ferenc és társaik . . . Körülöttük siheder ifjúurak üvöltik a dizőzzel a dalt. Csak egy nap a világ ... A kétségbe esett mamák és papák tömik őket bankjegykötegekkel és jótanácsokkal: élj, fiacskám, ameddig lehet ... És itt vannak a telefonszínésznők, akik csak úgy buknak a "pénzes palikra”, no és természetesen az éjszakai világ pénztelen, züllött potyázói ... Egy kicsit arrébb Budán, az Apostol utca 13. alatt is dáridóznak. Előkelő, finom luxusvilla ez, amelyet diszkréten eltakarnak az utcai járókelők szeme elől a szépen gondozott park fái és bokrai. Ez a villa Aschner Lipóté, a multimillomos iparmágnásé volt. A német megszállás után Aschner úr szépen leadta itthoni vagyonát . . . Könnyen tehette, hiszen a semleges országok bankjaiban kemény valutában is milliókra rúgott a folyószámlája. A vagyon leadása ellenében, valamint részvénypakettekért és műkincsekért cserében megkapta a svájci útlevelet . . . Itt most csak hárman vedelik a pezsgőt, falják a kaviárt: Eichmann tábornok, az SS és a Gestapo mindenható embere, Endre László belügyi államtitkár és szeretője, a szép grófnő, Crouy-Channell Katinka. Kis, zártkörű házimulatságot tartanak. Azon túl is, hogy a Führer lelkes szolgálói, mindenben egyetértenek. Négy közös szenvedélyük van: a szerelem, az alkohol, a versenyló és a zsidóirtás Most jóllakottan nyúlnak el a kereveten, lehunyják pillájukat. Endre László félmámorban motyog. — És még vannak, akik kételkedni merészelnek a győzelemben! — Ugyan, Lacikám, csak nem politizálsz? A jövő! Ki gondol most a jövőre. Valami szépet akarok . . . Valami nagyszerűt! Gyönyörre szomjazom! — tántorog Eichmann. Endre László tűzbe jön. — Azt proponálom, hogy Katinka táncoljon ! — Pompás! — üvölt fel Eichmann. —• Katinka, a lovastáncot! Katinkát nem kell kétszer nógatni, össze vannak már szokva. Leoltja a villanyt, meggyújt két gyertyát, az egész szoba sejtelmes, imbolygó árnyékká válik. Katinka eltűnik egy ajtó mögött, készül a produkcióra. Eichmann és Endre cigarettázik, idegeik megfeszülnek. Pár perc múlva nyílik az ajtó, bársonylepelbe burkolva belép Katinka. Egy mozdulattal elindítja a zenegépet, és felharsan a dal: Csak egy nap a világ . . . Azzal maga alá kapja a seprűt, ütemes táncba kezd, lovaglást imitál . . . (Folytatása a következő számban) Minden este hangulatos zene. A zongoránál Solymosi Lulu Budapest, IV., Aranykéz utca 5 Az egyik asztalnál Nagy Lajos, a “kalapkirály” ül. Két üzlete van, luxusvillája a Rózsadombon és mérhetetlenül sok pénze. A szakmában királynak hívják a kalaposmestert, mert gátlástalan nagyvonalúsággal használja fel jó összeköttetéseit vagyona gyarapításáig, ő árusítja ki — állami megbízatásból — a zsidó kalaposüzleteket. A befolyt pénzből az államnak is jut valami, ő is megkeresi a pezsgőbe aprítani valót és még pártfogóinak zsebét is tele tudja gyömöszölni . . . Március 19-én éppen a Claridge-kávéházban üldögélt, amikor megtudta, hogy a németek megszállják Magyarországot. A korhű hazafi örömében a kávéház egész közönségének tyúkhúslevest rendelt. A potyalesők vígan habzsolták a tyúkhúslevest, miközben Nagy Lajos “hazafias” szónok oldal