Kanadai Magyar Munkás, 1959-1960 (31. évfolyam, 1-50. szám)
1959-07-16 / 1. szám
2. oldal SZÜNET ÉS VISSZATEKINTÉS [VALAMIVEL több, mint 15 hónapja annak, hogy az össz-kanadai szakszervezeti (CLC) kongresszus történelmi határozati javaslata — politikai akcióra célozva — leszögezte többek között, hogy: “A kanadai politikai szintér mai legparancsolóbb követelménye, létrehozni egy hatékony politikai átváltó erőt, amelynek alapját a munkások szükségletei, farmerek és hasonló csoportok érdekei képezzék, s amelyet a nép és annak szervezetei pénzeljenek és kormányozzanak.” A határozati javaslat magában foglalta továbbá azt a követelményt, hogy: “A kanadai politikai erők alapvetően új irányzata szükségének elérkezett az ideje.” Ugyanez a határozati javaslat egy más helyen felszólította a munkások és farmerek szervezeteit, indítsanak komoly ténykutató vitákat, megbeszéléseket avégből, hogy mielőtt döntés jönne létre, milyen legyen az új politikai mozgalom, kialakulhasson egy általános, kolektív vitán alapuló állásfoglalás, az alapvető politikai átigazodást illetőleg. Kisebb tárgyalások már folytak az új politikai mozgalmat illetőleg az elmúlt 16 hónap folyamán. Ezek a tárgyalások édes-keveset elégítették ki a követelményt. Az új politikai mozgalom kialakulása éppen emiatt szenved. A szakszervezeti mozgalom eszmecseréi két főbb véleményt formáltak. Az egyik szerint a múlt hasonló kísérleteinek tanúsága igazolja, hogy ámbár a próbálkozások hasznosak voltak, lehetetlen volt eredményhez jutni és amennyiben most sem lesz valóban komoly akarat tényleges politikai átváltásra, újabb kudarcot vallunk. A villanyipari és szerszámgépipari szakszervezet (VE) tárgyalásai is ezt a véleményt alakították ki. Ennek a szakszervezetnek a tárgybeli vitája tovább folyik azzal a kívánsággal, hogy a kérdést minden munkás előtt felveti, hogy mélyreható és széleskörű megbeszéléseket indítson be. A másik fő vélemény azt tartja, hogy nincs a dologban semmi újra szükség, legfeljebb arra, hogy a CCF nevét esetleg megváltoztassák, de amellett a CCF alakja, építménye változatlan marad és — mint remélik — fokozott bőkezűséggel pénzelik majd azt a szakszervezetek. Helyénvaló, hogy leltározzuk, mit értek el az eddigi kivitatások. Politikai akciót, kiknek? Éppen ideje, hogy feltegyük ezt a komor kérdést, legkomolyabb vita tárgyául, mert amíg a kérdésre megfelelő választ nem kapunk, vesztegelni fogunk. Független politikai akció alatt, régimódi, hagyomá(Folytatása a 32. oldalon) Bérjavítás Torontóban (Saját tudósítónktól) TORONTO, Ont. — A Canada Iron Foundries, (National Iron Division) munkásai 7—10 cent bérjavítást harcoltak ki szilárd összefogásuk eredményeképen. Május 7-én vesztette érvényét az üzemigazgatósággal kötött szakszervezeti szerződés, amit— köszönet |a tagság egységes harcának ! — sikerült megújítani és abban az említett béremelés mellett más előnyöket is biztosítani. A csaknem 2 hónapig tartó tárgyalások után elért eredmény ismét beigazolta a tagság előtt, hogy csak az összetartás szavát értik meg a gyártulajdonosok. A bérjavítást május 7-ig visszamenőleg érvényesítette a szakszervezet. Nemzetközi piknik Calgary városában CALGARY, Alta. Az itteni összmunkásmozgalom vezetősége részéről jelentette D. Raichman, hogy: Vasárnap, július 26-án, a Midnapore Paradise Groveban lesz az ez évi International Labor Picnic. A népünnepély gazdag programmal szórakoztatja majd a munkásokat és családjaikat. Autók és autóbuszok az ukránok épületétől (Ukrainian Labor Temple) 209— 4th Ave. E.-ről indulnak 12 és d.u. 1 óra között. Mindenkit szívesen lát a BIZOTTSÁG KANADAI MAGYAR MUNKÁS 1959 július 16 Az 1945-ös alkotmány INDONÉZIÁBAN SZUKARNO indonéziai elnök a minap feloszlatta a Bandungban ülésező alkotmányozó gyűlést és az 1945- ös alkotmányhoz való viszszatéréssel kiterjesztette elnöki hatalmát. Indonézia fejlődését hoszszú idők óta nehezítik azok a béklyók, amelyeket maga az indonéz kormány rakott az országra és amelyeket a reakció ki tudott használni. Az elnöki hatalom kiterjesztése, az 1945-ös alkotmányhoz való visszatérés módot ad ennek az áldatlan állapotnak a megszüntetésére és az ország fejlődésére, így ezt a kommunisták és valamennyi haladó erő ad 1200 SZTRÁJKOL A JOHN INGLIS GYÁRNÁL NYOLC hónapi hiábavaló tárgyalás után a John Inglis társulat 1200 munkása sztrájkba lépett kedden az acélmunkásunió (USW) vezetése alatt, noha a cég másik 550 munkása Scarboroban és St. Catharinesben elfogadta a 26 centes béremelést tartalmazó hároméves szerződést. A torontói telepen súlyos helyi kérdések megoldatlansága akadályozza a megegyezést. 50.000 B. C.-ben Vancouver — A 27.000 fakitermelő IWA-munkással együtt több mint 50.000 munkás áll bérharcban British Columbia tartományban. FARKAS LÁSZLÓT RENDŐRGOLYÓ ÖLTE MEG, 4-EN BETÖRTEK FARKAS László 20 éves újkanadást, egy torontói motorbiciklis rendőrnek a pisztolygolyója, mely egyik társának, a szintén 20 éves Kubik József újkanadásnak az állkapcsát érte először, megölte hétfőn reggel 5.45 órakor, három órával azután, hogy John Getty és John Norrie rendőrök a Bathurst és Bloor utcák keresztezésénél őket és lopott autójukban lévő két társukat, a 21 éves Szilágyi Gyulát és a 22 éves Horváth Józsefet is letartóztatták. A rendőrök a lopott autóban hajtó négy új kanadást egy 2000 dolláros szőrmelopással kapcsolatban üldözték s a forgalmat leállító lámpánál Getty rendőr először figyelmeztető lövést adott le pisztolyából, majd amint lefékezett, pisztolya újra elsült, a hajtó Kubik arcát érve a golyó a hátsó ülésen Farkas fejét érte, aki a Western-kórházban három óra múlva meg is halt. Kubik sérülése nem veszélyes. A betörés a College utcai Metro Szőrme cégnél történt, az autót egy órával a betörés előtt a Beatrice utcán lopták. Kubikot, Szilágyit és Horváthot betöréssel, szőrme- és autólopással vádolják. Ezako szőrmecéges szerint az ellopott 3 nyestsál és 10 más szőrmeáru értéke 2000 dollár. Farkast, Kubikot és Szilágyit 1957 novemberében betörésért, szőrme- és autólopásért 22 évi börtönre ítélték, s csak 8 hete szabadultak a Kingston-börtönből. Akkor T. H. Wolfe magisztrátus azt sürgette, hogy büntetésük letöltése után deportálják őket vissza Magyarországba. Van a reményben támogatja, hogy Szukarno elnök a rendkívüli hatalmat helyes irányban fogja használni és az ellenforradalmi elemeket kirekeszti a megerősítendő nemzeti egységből. HATÓSÁGI GÁNCSVÉTÉSEK A SZERVEZKEDÉS DÍJÁBAN SZAKSZERVEZETI jelentések tanúságaira támaszkodva sokszor elmondtuk, hogy valójában nincs egyetlen igazi munkásvédelmi törvényünk, amely minden kétséget kizárólag kimondana, hol kezdődik, miben áll valamely tartományi jogalkotás munkásvédelmi, szabad szervezkedést biztosító cikkelye. Szakszervezeti jelentéseket idézve ismertettük nemrégiben, szó szerint is közöltük pl. British Columbia és Newfoundland reakciós “szakszervezeti” rendelkezését és jeleztük, készül az ontariói kormány hasonló fasiszta szű törvénytervezet beiktatására. Ontario tartományban a Labor Relations Act (munkaviszonylati törvényalkotmány) volna hivatva szabályozni a munkaadók túlkapásait és megsegíteni a szakszervezeteket abban, hogy szervezhessék a szervezkedni akaró szervezetlen munkásokat. A szóban levő ontariói törvényrendelkezés érvényesítésével egy kormányhivatal van megbízva. Hozzá fellebbezhet bármely szakszervezet, amikor a szervezés útját állja valamely üzem, üzlet vagy községi hatóság. A fellebbezés nem egyszer (legalább még akkor — a 40-es évek végén és az 50-esek elején — amikor szakszervezeti területen dolgoztam) sikerrel is járt. Kitűnik a mostani jelentések egész sorából, hogy a nagyburzsoázia az egyre jobban feléje hajló hatósági magatartással, hovatovább sűrűbben és több sikerrel akadályozza és nem egy esetben lehetetlenné is teszi a szervezetlen munkások beszervezését. Rendszeres sztrájk híradásainkból kitűnik, hogy maga az Ontario Labor Relation Act, illetve annak alkalmazói, adminisztrátorai szolgálják a szervezkedést ellenző kizsákmányolókat. Alig van ma már olyan szervezkedési próbálkozás vagy olyan sztrájk, amelybe bele ne ütné az orrát, nem a szervezkedési jog védelmében, hanem az ellen, maga a törvényt “érvényesítő” kormányhivatal. Különösen ebben az évben nehezítették meg a szervezkedést ugyannyira, hogy akár törölhetik is az Ontario Labor Relations Act-et. Nem tekinthető az tovább a szervezkedésbeli szabadságjogok törvényalkotmányának. Szakvélemény szerint 2 évvel ezelőtt döfték a törvény szívébe az első tőrt. Két évvel ezelőtt már érezhető volt mire készül az osztályellenség egyes szerződések megújításánál. Ma pedig majdnem lehetetlen olyan szerződésnyításról hallani, amit nem a tagok egyöntetű, harcias fellépése kényszerített ki a tulajdonos osztálytól. Újonnan szervezett munkások első szerződés-kísérleteit mostanában már egyetlen gyárigazgatóság sem akarja komolyan venni. Más szóval nem ismerik el a munkások szabad szervezkedésbeli jogát és lehetetlenné akarják tenni következésképpen azt, hogy a munkások a munkaadókkal közös tárgyalóasztalhoz ülhessenek, kollektív szerződés kidolgozása iránt. A szakszervezeti balszárny vezetői pedig arról tettek panaszt június 12-én megjelent sajtónyilatkozatukban, hogy az említett törvényt az ontariói munkaadók nemcsak hogy nem veszik figyelembe, hanem a munkások ellen fordítják. Megtehetik, mert a törvény ellenőrzőinek, a konzervatív kormány illetékes főhivatalnokainak cselekvő támogatását élvezik. Az én szakszervezetem (United Electrical, Radio and Machine Shop Workers’ Union) már 1950-ben rámutatott az említett Act kezelésével megbízott kormánytisztviselők romlási folyamatára. A törvényt alkalmazó főtisztviselők elé éppen ezért csak a legképzettebb szakszervezeti vezetők és csak kipróbált munkásbarát jogászok előterjesztésében engedte ügyeit. A haladó szakszervezetek múlt havi ebbeli jelentése erélyesen bírálja a munkaadók képviseletében fellépő, romlott politikai erkölcsű ügyvédek aktivitását és azzal vádolja a kormány főtisztviselőinek jelentős részét, (de magát a bizottmányt, a Labor Relation Boardot sem kíméli), hogy közreműködnek a munkásellenes ügyvédekkel a törvény kijátszásában. Ross Russel, az elektromunkások (UE) országos szervező titkára jelentette röviddel ezelőtt azt a majdnem hihetetlen tényt, hogy manapság nem elég bebizonyítani, hogy valamely szakszervezet beszervezte valamely üzem eddig szervezetten dolgozóinak 90 százalékát, tehát kéri az illetékes államhivatalt, iktassa be a szervező szakszervezetet, mint a megszervezett üzem munkásainak kizárólagos tárgyaló, majd szerződő felét, be kell a szakszervezetnek várnia, amíg a megszervezett gyár tulajdonosai megjelentetik ügyvédjüket a Board előtt a gyárosok érdekeinek megfelelő érvekkel, amik szerint nem állott a szakszervezet jogában megszervezni az illető gyár szervezetlen munkásait.Az ilyen esetekben legtöbbször nem is egy, hanem egész raj ügyvéd jelenik meg valamiféle, (ahogy ők mondják), “munkás csoport nevében.” De miféle “munkás csoport” lehet az, amely maga ellen küld fel ügyvédeket egy kormánybizottmányhoz ? Szükséges-e bizonyítani, hogy nem munkások fizetik az ilyen “munkás csoport nevében” jelentkező ügyvédeket? A kormányhivatalt azonban tilos az ügyvédek küldetése természetéről kérdőre vonni. A Board szerint semmi köze a szakszervezetnek ahhoz, ki fize(Folytatása a 31. oldalon)