Kanadai Magyar Munkás, 1962-1963 (34. évfolyam, 1-49. szám)

1962-07-19 / 1. szám

öt'JO­K­L­k, //, n. - , KANADAI MAGYAR --------------------1 1929 33­ ÉVES 1962 - - . m | g* VILÁGBÉKÉT, A KANADAI MAGYAR IMI |J |\I K #V \ FÜGGETLENSÉGET, MllklííÁCI ■ * ® n vi 9 m WH? iril ETETI mUniVAo! Authorized as Second Class Mail by the Post Office Department, Ottawa, and for payment of postage in cash JULt I L I ! Vol. XXXIV. évf., No. 1. szám Toronto, Ont., 1962 július 19 Ára 10 cent “BŐSÉGET, NEM SZŰK ESZTENDŐKET!" Le az Egyesült Államok által ránk kényszerített nyomorprogrammal! UJ NEMZETI POLITIKÁT! TORONTO — Röviddel a Kanadai Kommunista Párt or­szágos bizottsága két napon és két estén át folyó plená­ris gyűlése után a párt központi titkársága részletes sajtó­­nyilatkozatban mérte fel a szövetségi választások utáni helyzetet, a következő megállapítással kezdve: “A június 18-i szövetségi választások a nép egyetlen problémáját sem oldották meg.” ^—-7-;—:————— -------— Hivatkozással Diefenba­­ker választási ígéretére, hogy augusztusig megszün­teti a munkanélküliséget, ezt mondja a párt sajtónyi­latkozata : “Alig zajlottak le a választások, Diefenba­­ker máris az Egyesült Álla­mok zálogházába szállította Kanadát, újabb $1.000.000.­ 000 kölcsön felvételével.” “Ezt követőleg kijelentet­te Diefenbaker — mondja a kommunista nyilatkozat — hogy a kanadaiaknak meg kell szorítaniuk a nadrágszí­­jat, alacsonyabb életszínvo­nalra kell helyezkedniük, be kell érniök kevesebb munka­bérrel és meg kell barátkoz­zok a fokozódó munkanél­küliséggel.” Emlékeztet a nyilatkozat arra, hogy “Diefenbaker a­­zonnal felmondta az állami építkezési szerződéseket és beleegyezett abba, hogy Ka­nada gazdaságát amerikai bankárok tetszésének meg­felelően kell vezetni.” “Azok a kanadaiak, akik nem szavaztak Diefenbake­­rékre,” folytatja a nyilatko­zat, “ingerülten tiltakoznak Diefenbaker szűkesztendős politikája ellen, főként az ellen, hogy saját rendeleté­vel, nem pedig a képviselő­ház engedélyével sózta a nép nyakára elszegényítő politikáját.” Leszögezi a nyilatkozat, hogy Diefenbaker “becsapta a lakosságot.” “Az alakoskodó Lester Pearson,” szól tovább a nyi­latkozat, “pontosan ugyan­ezt tette volna hatalomraju­­tása esetén. Ezt bizonyítja eddigi politikai magatartá­sa.” A párt nyilatkozata a kö­vetkező szavakkal mond íté­letet a két monopolista párt­­(Folytatása all. oldalon) Kor­me-LONDON — A brit kor­mány tagjainak felét me­nesztette Macmillan minisz­terelnök, hogy a konzerva­tív párt ellen forduló lakos­ságot engesztelje. A kétség­­beesetten kapkodó Macmil­­lannak azonban nem fog si­kerülni megmenteni a tórik tekintélyét. “Új kutyák, régi mutatványok,” mondják a brit munkások a tori cirkusz láttán. Nem azért fordult a brit nép a torik ellen, mert csú­nya Selwyn Lloyd vagy Sir David Fiecles arca, hanem a­­zért, mert gyűlölik a tori kormányt, a konzervatív po­litikát. Ez a gyűlölt kormány ál­landóan támadta a nép élet­színvonalát, hogy kielégítse a profitszomjas monopóliu­mokat. Tudja a nép, hogy két tucat új miniszter nem fogja megváltoztatni a kon­zervatív párt jellemét. A konzervatív párt a gazda­gok pártja marad a szegé­nyek ellen. Meggyorsították a propa­gandagépezetet, a kapitalis­ta sajtó igyekszik elhitetni a néppel, hogy az átszervezett kormány mennyországot fog csinálni Nagy-Britanniából. Az elcsapott miniszterek­ből bűnbakot csinál most a k­a­p­i­t­a­lista propaganda, mintha Nagy-Britannia hi­degháborús, USA-barát poli­tikáját nem Macmillan a­­ggatta volna ki. Nem fogja (Folytatása all. oldalon) ÁTSZERVEZTE KABINETJÉI MACMILLAN MINISZTERELNÖK "Új kutyák, régi mutatványok", mondják a brit munkások BO DOHÁNYTERMÉS BO DOHÁNYTERMÉS VAN KILÁTÁSBAN AZ ONTARIÓI kormány munkaügyi minisztériumá­nak helyszíni megfigyelői szerint igen gazdag dohány­­termés várható. Hasonló véleményen van Rémie Miggens a dohány­farmerek értékesítő szerve­zetének (Ontario Flue-Cured Tobacco Growers’ Market­ing Board) elnöke is. Szerin­te azonban egy korai fagy meghiúsíthatja a reménye­ket. Nem kis főfájást okoz az értékesítés problémája, hi­szen a múlt évi 190 millió font termésből 7.000.000 font még nem talált piacot. Erre az eladatlan termésre a kormány adott előleget a farmereknek. A farmerek értékesítő szervezete ezt a múlt évi felesleget külföldi piacokon kínálgatja. Állítja a farmerek szervezete veze­tősége, hogy a múlt évi fe­lesleg nem fogja befolyásol­ni az idei termés árát. Az idei termés fontonkén­­ti árát majd csak október­ben határozzák meg. Az 1961. évi termés fontonkén­­ti átlagára 56 cent volt, s hogy az ár csökkenését elke­rüljék, 20%-kal csökkentet­ték az ültetvényes holdak számát. Ez természetesen hátrányosan hatott az új, kezdő farmerekre és a kis­­farmerekre, valamint a do­hánymunkásokra. NEM EGY KEREK, szokvá­nyosan ünnepelt évforduló­ja van most a K. M. MUN­­KÁSnak; engem sem a köz­vetlenül hozzá, építő és olva­só táborához kötő szerkesz­tőségi huszonhat év kötelez most a messzi távolból, mint annyi éven át ezelőtt. A köz­vetlen közeliek ezúttal is megteszik a magukét ennek az osztályharcos, haladó egységfronti és testvériségi lapnak nagyszerű múltbeli szereplése és közvetlen fel­adatai vázolását illetően a kanadai magyar emigráción belül, valamint az egész ka­nadai élet belföldi és nem­zetközi vonatkozásaiban is. Engedjék meg nekem, ked­ves régi és újabb olvasók, hogy én ezúttal a távolból mint a kanadai magyar e­­migráció egyik volt vezető­tagja szóljak a magam mód­ján ennek az emigrációnak mai állapotához, kilátásai­hoz s ezekkel kapcsolatban egyetlen haladó szellemű­, osztálytudatosan harcos lap­juk, a K. M. MUNKÁS sze­repéhez. Kanadában, ebben az ó­­riási országban a viszonyla­gos benépesedés — az an­golszász és francia gyarma­­tosítás talaján, de már a füg­getlen állammá alakulás tö­rekvéseinek keretei között — nagyobb és szélesebb mé­retben 100 évvel ezelőtt in­dult meg, a sokféle beván­dorlással, a­ különböző, az elsők között a magyar emig­ráció kialakulásának a kez­detével is. Kanada a beván­doroltak, az emigrációk or­szága, második hazája lett. Az ország már független, a modern gépesítésbe fejlő­dő állammá vált, amikor a francia és angol haladó irányzatokkal párhuzamo­san, de eleitől kezdve kap­csolatokban is azokkal, szá­mos zsákutcába jutott kez­deti kísérlet után, az 1920-as évek végén kialakultak a számottevőbb emigrációk — nemzetiségi csoportok — ha­ladó sajátos szervezetei és lapjai is. Kanada ma már 18 mil­liónyi népességéből vagy 4— 5 milliónyi ma is bevándo­roltnak, emigránsnak vagy ilyen leszármazottnak érzi magát, több-kevesebb tény­leges, de különösen erős ér­zelmi kapcsolatokkal a szü­lőföld, az “óhaza”, annak törénelmi hagyományai és kultúrája, az ottani roko­nok, ismerősek és egyre több hazaköltözött iránt. Ugyan­akkor, nem lehet a kanadai országépítésről és haladás­ról, a munkás- és farmer­mozgalomról, az ország de­mokráciájának, függetlensé­gének és békéjének megőr­zéséért vívott sokoldalú küz­delmekről sem tárgyilago­san beszélni anélkül, hogy ki ne kellene ezekben emel­nünk a különböző emigráci­óknak, mint a kanadai nép egésze jelentős részeinek és ezeken belül is speciális ha­ladó szervezeteiknek lapja­iknak kiegészítő, sőt olykor kezdeményező szerepét. Az emigrációknak éppen ebben a kettősségében rej­lik — az ezzel az abnormá­lis, természetellenes állapot­tal járó tengernyi keserűség és ezernyi különböző fájda­lom dacára is — az emigrá­ciók történelmi hivatása, ha­ladó szervezeteik és lapjaik úttörő szerepe, megtisztelő elhivatottsága. Így van ez különösen ma, különösen o­­lyan emigrációs és a világ­béke szempontjából kulcs­pozícióban lévő ország ese­tében, mint Kanada, és az ottani 100.000-es magyar e­­migrációs esetében, melyet számtalan anyagi és érzelmi szál fűz a népi demokratikus Magyarországhoz, a hideg­háború és háborús provoká­ciók egyik célpontjához. Mint bevezetőben említet­tem, most nem célom és nem az én feladatom, hogy a ka­nadai magyar emigráció nagyszerű lapjának, a K. M. MUNKÁSnak kezdeti hősi küzdelmeiről, majd kibonta­kozó nagy sikereiről és érde­meiről szóljak. Megjegyzé­seimet ezúttal a lappal kap­csolatban kizárólag az otta­ni magyar emigráció mai ál­lapotával és kilátásaival va­ló összefüggésekre óhajtom korlátozni. * >1« * Az 1956/57-es magyar e­­migráció hidegháborús vi­torláiból rég kiverte az el­lenforradalmi szelet az élet valósága: a magyar és álta­lában a szocialista forradal­makra szórt rágalmakat és revizionista sületlenségeket megcáfolta és egyre inkább megcáfolja e forradalmak dogmatikus és szektás hibá­kat kinövő megújhodása és gyorsuló virágzása; a nehéz­ségek és sérelmek felnagyí­tott talajába vetett csábító illúziókat az idegenben — a rövid hidegháborús­­ünnep­­(Folytatása a 12. oldalon) * * * A harminchárom éves KANADAI MAGYAR MUNKÁS és a magyar emigráció SZŐKE ISTVÁN Leváltották a legtöbb nyugat-német ügyészt Bonn • A Német Demok­­ratikus Köztársaság terhelő okmányai arra kényszerítet­­ték az Adenauer-kormányt, hogy elmozdítsa állásából a náci uralom alatt elkövetett tömeg gyilkosságáért Dr. Wolfgang Immerwahr Fran­kéit, a nyugat-német kor­mány legfőbb ügyészét. Új tervhivatalvezető Csehszlovákiában Prága­i Novotny elnök elrendelte Otokar Simunek helyettes miniszterelnök le­váltását a tervhivatal éléről. Kinevezték helyébe Alois Indrát, a csehszlovák kom­munista párt központi bi­zottsága tagját miniszteri fokozattal. Óhazából üdvözli A MUNKÁST Tisztelt Szerkesztőség! Mivel a Kanadai Magyar Munkás most ünnepli 33-ik évfordulóját, engedjék meg, hogy üdvözöljem a lap ösz­­szes olvasóit, valamint külön üdvözletemet küldöm a Munkás montreali olvasói­nak és támogatóinak. To­vábbi jó egészséget és erőt, kitartást kívánok minden ol­vasónak a békéért vívott harcban! Greczula Sándor Budapest

Next