Kanadai Magyar Munkás, 1965-1966 (37. évfolyam, 1-49. szám)

1965-07-22 / 1. szám

ISMÉT SEMMIBE VETTÉK KANADAI PARLAMENTÜNKET ÓRIÁSI felháborodást keltett a lakosság demokratikus tö­megei között, és nagy port vert fel a sajtó nagyobb ré­szében Livingston Merchant, az Egyesült Államok volt ka­nadai nagykövetének és Ar­nold Heeney, a kanadai kor­mány volt amerikai nagykö­vetének azon nyilvánosságra hozott követelése, hogy “az Egyesült Államok és Kana­da barátságos viszonyának megóvása érdekében szűn­jék meg a kanadaiaknak az Egyesült Államokra vonatko­zó kritiikája.” A két volt nagykövet Pearson tudtával merészkedtek megkísérelni a kanadai nép elnémítását. A Merchant—Heeney nyi­latkozat újabb bizonyítéka annak, hogy a Pearson-kor­­mány erőnek erejével ame­rikai érdekeknek megfelelő­en akarja kormányozni Ka­nadát, s ha ezt titkos megál­lapodásokkal nem tudja megvalósítani, akkor ügynö­kei útján nyílt politikává szeretné változtatni. Ezt kö­veteli meg tőle az amerikai külügyminisztérium és ő a tipikus hazaárulók módjára készséggel árusítaná ki ha­záját idegen hatalomnak.Az amerikai kormány és az a­­merikai monopóliumok elér­kezettnek látják az időt ar­ra, hogy Kanada gazdaságát a kanadai képviselőház fi­gyelmen kívül hagyásával kisajátítsák. Merchant és Heeney az a­­merikai és a kanadai kor­mány előre megfontolt szán­dékának hangoztatását vál­lalták. Pearson megjelent Washingtonban és leborult Johnson elnök lábaihoz, alá­zatosan meghallgatta az el­nök kívánságait és azzal tá­vozott, hogy az elnök kíván­ságainak igyekezni fog ele­get tenni. Ezt Pearson a kanadai parlamenttel közölni nem merte. Kockázatos lett vol­na. Helyette két diplomáciai ügynök vállalkozott az ame­rikai tervek érvényesítésé­nek kezdeti megvalósításá­ra. Mind a kettő Johnson em­bere. Megvárták a parlament­nek a nyári vakációs időre történt bezárását, hogy az­után a sajtón, rádión és tele­vízión át kapott publicitás­sal kíséreljék meg a kana­dai nép befolyásolását, mi­közben Johnson és Pearson várták a kanadai nép vissz­hangját. Titkos megállapo­dásukat azonban megneszel­­te a kanadai nép, s majd­nem azonnal megindult a til­takozások áradata, így pél­dául az NDP országos kon­venciója azonnal leleplezte a Johnson—Pearson összees­küvést. Ezt követően a napi­lapok is beleszóltak az áru­lásba, mert nem hallgathat­tak vele. A képvieslőház — sajnos — majd csak valamikor ősz­re fog megnyílni. A nép ad­dig a megválasztott képvi­selőin át nem léphet fel a Pearson-kormány ellen, nem adhatja tudtára parlamenti határozattal, hogy nem áru­síthatja ki Kanadát az ame­rikai monopóliumoknak a Pearson-féle “Cooperative Federalism’ ’alapján és nem teremthet Kanadában nyílt gyarmati állapotokat. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a liberálisok 1947-ben kezdték meg a haza kiárusí­tását, az 1880-tól 1940-ig ér­vényesült nemzeti, hazafias politika megsemmisítésével, a kanadai nép, a kanadai parlament felségjogának a­­láaknázásával. ÚJ REKORDTERMÉS MUTATKOZIK A PRAJEKEN, A HÁROM gabonatermő nyugati tartomány — Mani­toba, Saskatchewan, Alberta — farmereinek hivatalos lapja, “The Western Produ­cer”, legutóbbi száma első oldalas cikkben számolt be, hivatalos és nem hivatalos jelentések alapján arról, hogy a szokásos vagy átla­gos termésnek majdnem két­szeresére van kilátás a nyu­gati tartományokban, vagyis nem 100, hanem 195%-os­­nak mutatkozik a termés, s ez minden idők legmagasabb százaléka. Két évvel ezelőt­ti 186% -os rekord túlszár­nyalását jelenti ez. “The Western Producer” vezércikke ugyanakkor sür­geti a farmereket, olvassák el és vegyék komolyan Char­les W. Gibbings, a Saskat­chewan Wheat Pool elnöke beszédét, amely arra hívta fel a farmerek figyelmét, hogy az Egyesült Államok törvényhozással fog gondos­kodni az amerikai búza vi­lágpiaci kelendőségéről, ál­lamilag kárpótolt árcsök­kentés útján, ami elkerülhe­tetlenül a kanadai búza árá­nak zsugorodását fogja ma- DE LESZ-E ÁRA?­ ga után vonni. Mr. Gibbings megállapi­­(Folytatása a 2. oldalon) GERILLÁK AMERIKAI BÁZISON SAIGONNÁL AMÍG New Yorkban Ngu­yen Kao Cy dél-vietnami bábminiszterelnök kérte az amerikaiakat és szövetsége­seiket, vegyék át a fronthar­cot,hogy a dél-vietnami had­sereg front mögötti rendet teremthessen, addig McNa­mara amerikai hadügymi­niszter és az újonnan dél-vi­­etnami nagykövetté kineve­zett Lodge terepszemlét tar­tottak Dél-Vietnamban, a Nemzeti Felszabadító Front gerillaharcosai pedig beha­toltak ugyanakkor az ame­rikaiak Saigon közelében le­vő Bien Hoa melletti repülő­bázisára, s ez több amerikai életébe került. E hét elején azt az utat veszélyeztették a gerillák, a­­mely ezt a bázist a tengerrel köti össze. Felrobbantották az országút hét hídját, Sai­gonba pedig már csak egy országúton közlekedhetnek az amerikaiak és dél-vietna­mi bábjaik. Saigont ilyen­formán tetszésük szerint é­­heztetheti ki a Nemzeti Fel­szabadító Front. Az amerikaiak szakadat­lanul bombázzák Észak-Vi­­etnamot és a dél-vietnami harctereket és sorra vesztik el repülőgépeiket. Párizs — Amerikai kém­repülőgép fényképezte a pierrelattei nukleáris bázist, amikor egy francia vadász­gép rajtacsípte. Franciaor­szág tiltakozott, s az ameri­kaiak átadták a fényképso­­rozatot. London — Wilson készül Moszkvába, hogy a békés egymás mellett élés módoza­tairól tárgyaljon a Szovjet­unió vezetőivel. Moszkva — W. Averell Hai­riman, Johnson megbízá­sából folytatta tárgyalásait e hét elején a Szovjetunió ve­zetőivel. Diplomáciai körök szerint igen keményen meg­leckéztette Harrimant a múlt héten Koszigin. KANADAI MAGYAR w MUNKÁS Authorized as Second Class Mail by the Post Office Department, Ottawa, and for payment of postage In casta Vol. XXXVII. évf., No. 1. szám Toronto, Ont. 1965 julius 22 Ára 10 cent A VIETNAMI HÁBORÚ ELLEN VONULT FEL AZ NDP AZ AMERIKAI konzulátus előtt tüntetett a New Democ­ratic Party múlt héten meg­tartott országos konvenció­jának 800 delegátusa. A tün­tetés egyben kiállást jelen­tett az Egyesült Államok do­minikai beavatkozása ellen is. Miután a konvenció egy­hangúlag megszavazott ha­tározatban követelte az a­­merikaiak Vietnamból való kitakarodását, az óriási Ro­yal York szállóból, a konven­ció színhelyéről az utcára vonult a konvenciós sereg, s az amerikai konzulátushoz vezető széles utcán (Univer­sity Ave.) a konzulátus elé vonult fel. Egyhangúlag elfogadott határozatban foglalt állást ugyanakkor a konvenció a kanadai kormány vietnami politikája ellen is, amely eb­­hnséggel támogatja a Joh­n­­son-kormány szennyes viet­nami háborúját. Egy másik egyhangúlag megszavazott határozat kö­vetelte a kanadai kormány­tól, hasson oda, hogy a Kí­nai Népköztársaság foglalja el helyét az ENSZ-ben és hív­ja meg a kanadai kormány a Kínai Népköztársaságot a Montrealban 1967-ben meg­nyíló világkiállításra. Robert Cliché francia-ka­nadai delegátus, az NDP puebeci vezetője így kiáltott fel a határozatok megtár­gyalása során: “Ezzel meg­mutatjuk,hogy nem vagyunk gyáva nemzet, hogy nem ijedünk meg a hatalmas szomszédtól­.’ Harold Winch szövetségi NDP-képviselő (Vancouver) kijelentette: “Tudtára adja a kanadai nép az illetéke­seknek, hogy nem tehetnek lakatot a szánkra, bírálni fogjuk az Egyesült Államo­kat, nem fogadjuk el a kri­tikai elnémításra tett javas­latukat!” (Vonatkozott ez a tilta­kozás Livingston Merchant, az Egyesült Államok v­olt kanadai nagykövete és Ar­nold Heeney Kanada volt amerikai nagykövete azon közös nyilatkozatára, amely javasolta, hogy ne kritizál­ják a nyilvánosság előtt az Egyesü­lt Államokat a kana­dai politikusok és más közé­leti emberek.) Douglas javaslata “Az amerikai kormány politikája közös táborba kényszeríti a Szovjetuniót és Kínát, s az amerikai politi­­kának szörnyű következmé­nyei lehetnek,” mondotta Mr. T. C. Douglas az NDP­ országos vezetője, mon­d­ta Ka­nada semlegességét sürgetve így folytatta: : “A kanadai kormány tisz­tességtelen követője az E­­gyesült Államok külügymi­nisztériumának, ahelyett, hogy független külpolitikát alakítana ki. Kötelezni kell a nagyhatalmakat, hogy en­­gedelmeskedjenek a nem­zetközi törvényeknek, kol­lektív szerződéseknek, ves­sék alá magukat az ENSZ biztonsági határozatainak.” Douglas erélyesen javasol­ta: “Szűnjön meg közömbös­ségünk, ne kövessünk gerinc­telen szolgalelkűséggel ide­gen politikát, hanem álljunk ki azok mellett, akik józan­ságot követelnek az őrült vi­lágban.” Coldwell szavai “Amiképpen vissza kell szereznünk nemzeti függet­lenségünket, azonképpen biztosítanunk kell kanadai gazdaságunk függetlenségét és társadalmunk szabadsá­gát is. Érvényesítenünk kell függetlenségünket kül- és belpolitikánkban egyformán. Mivel lemondtunk külpoliti­kánk függetlenségéről, le kellett mondanunk belpoliti­kánk függetlenségéről is.” A Coldwell erélyesen meg­támadta az Egyesült Álla­mok háborús politikáját. Ki­jelentette: “A történelem­­igazságtalannak, kegyetlen­né­ fogja minősíteni az E­­.'fe/Vsült Államok vietnami .'[háborúját.” ■ík ‘‘Coldwell kifejtette, hogy “az NDP a nép szükséglete­it kielégítő gazdaságot akar életre hívni, a mostani profit­­gazdálkodás helyettesítésé­re,’’ és így folytatta: “A kanadai ipar hatalmi székhelye sok esetben az E­­gyesült Államokban vagy más országban van, s ezek a külföldi hatalmasságok hoz­nak gazdaságunk és népünk érdekeit figyelmen kívül ha­gyó határozatokat. Nem le­het gazdaságunk szabad és fejlett addig, amíg vissza nem szerzi függetlenségét.” Francia-Kanadára vonat­kozóan a következőket mon­dotta Coldweil főjelentésé­ben : “A québeci csendes forra­dalom célja, hogy gazdája legyen saját portájának, de nem érhet célt Quebec ad­dig, amíg egész Kanada el nem határozza, hogy ki fog­ja vonni gazdaságát idegen eluralás alól.” T. C. Douglas M. J. Coldwell

Next