Kanadai Magyar Munkás, 1965-1966 (37. évfolyam, 1-49. szám)

1966-06-16 / 45. szám

1966 június 16 KANADAI MAGYAR MUNKÁS x**xXXX*X*xxxxxx:nXx*xxxXXXXX:xXXXXXXlIXXXXXXXXXXXXllXXXXXXClXlXxxxXXXXXfXXIXXXXXXXXXXXXXXXXITTTXXTTTTrTXTTTTTTTTTTTTTTTI,XXXT1 JÖN: KOSSUTH NŐI TALÁLKOZÓ JÚLIUS 2­3. LAKE ERIK Nem öregek a Kossuth E. Női Találkozó megrendezésére Tisztelt Szerkesztőség! Ahogy lapunk tudósításai is jelzik, közeledünk a Kossuth Betegsegélyző Egylet rendszere­sített, évente megújított Női Találkozójára, s engedjék meg az olvasók, hogy a Női Találko­zó időpontját — július 2—3-át — én is figyelmükbe ajánlhas­sam, s ünnepélyünk színhelyét is megnevezhessem, ami Lake Erie Camp. Most éppen úgy, mint a múlt­ban, férfiak segítségével kíván­ják a nők érdekessé alakítani a Női Találkozónkat. Ezért szólok lapunk útján nőkhöz és férfiak­hoz egyformán­ mindenkihez, a­­kit érdekel a nagyszerűnek ter­vezett Női Találkozónk. Szerintem szerette a közönség a korábbi években megtartott ünnepélyeinket. Mindenki kelle­mesen szórakozott, megelégedés­sel fogyasztotta magyar kony­hánk ízletes ételeit és örömmel frissítette fel vendégseregünk régi baráti kapcsolatait. Jelen voltam ez évi előkészítő konferenciánkon a delegátusok között, és segítőkészséggel vet­tem részt az előbbi szórakozta­tó programok elkészítésében, s magam is részt vettem a szóra­koztatásban. Megvallom, nem egyszer el­csodálkoztam azon, hogy mi, az idősebb nemzedék, jó kedvvel vállalkozunk még ma is egy ilyen ünnepély programjának összeállítására és szerepek betöl­tésére, pedig nemrégiben már elkezdtük mondogatni, hogy mi már ilyen meg olyan idősek va­gyunk. Egészen más benyomást gyakorolt ránk a konferencia, azt, hogy tudunk még odaadó tevékenységet kifejteni. Talán nem is sejtették a mi nőink, hogy milyen lelkes han­gulata volt a konferenciánknak, s hogy ez a lelkes hangulat ki fog hatni a Női Találkozóra. Úgy látszik, hogy körülmé­nyeinknek megfelelően meg tud­juk jelölni tennivalóinkat. Tu­dunk alkalmazkodni az adott helyzethez. Ha nem kapunk fia­talokat, új szereplőket, mi ma­gunk állítjuk elő a színtársasá­­got, magyar együtteseket, mi magunk megyünk színpadunkra és közönségünkkel együttérezve élvezzük saját tevékenységün­ket. Szeretett közönségünkkel e­gyütt örülünk és tapsolunk egy­másnak. Most pedig szeretnék valamit elárulni. Nem minden város programszámáról, mert az sok volna. Csak annyit akarok meg­súgni, hogy a brantfordiak a ta­valyi paraszt lakodalmaiban na­gyon népszerűek lettek. Sokkal szebb parasztok voltak, mint a­­milyen szépnek magukat elkép­zelték. Népszerűségüket az idén azzal fogják növelni, hogy ci­gány lakodalmassal készülnek. Hogy kitűnően fogják meg­játszani cigányszerepüket, az már biztos. Szerepalakító tehet­ségük csorbát nem fog szenved­ni. Biztosíték erre az is, amit fülheggyel hallottam, hogy süt­kéreznek a Lake Erie nyaraló napfényében, hogy valódi cigá­nyokká lebarnuljanak. Kívánunk nekik jó bámulást a cigányla­kodalmas napjáig és ígérjük, sokan leszünk a ‘‘menyegzőn”. Volna még más elárulnivalóm is, de hallgatok vele, mert nem akarom magamra haragítani a cigány vajdát. Nem szeretnék tő­le kikapni. Soraim végeztével még egy­szer meghívok mindenkit. Szere­tettel várunk mindenkit minden városból. Saját akaratunktól függ, nagyszerű vagy még na­­gyobbszerű lesz-e idei Női Ta­lálkozónk. Mary Forray St. Catharines A LEGÚJABB "EVŐESZKÖZÖK" Tisztelt Szerkesztőség! A “Magyar Élet” nevű ma­gyar újság 1966 április 30-i szá­mában L. A. aláírással cikket közölt az április 2-án Hamilton­­ban megrendezett 21 éves felsza­badulási ünnepélyről. A cikk egy része így szól. . . az ünnepségre egy pár szabadságharcost is meghívtak, akik annak rendje módja sze­rint leszurkolták az obulust s il­ledelmes vendéghez illően, va­csorájuk elfogyasztásával fogla­latoskodtak mindaddig . . . stb.” Tisztelt L. A. cikkíró úr, más­kor próbáljon egy kis igazat is írni. Először is, nem igaz az, hogy illedelmesen vacsoráztak, mert a május 17-én megtartott tárgyaláson a két “illedelmes” vendég panaszolta a bírónak, hogy azért nem akarták been­gedni őket, mert ők kapitalis­ták (nem úgy néztek ki a vád­lottak padján), jóllehet, hogy a­­kik megitatták és odaküldték ő­­ket rendzavarásra, azok kapita­listák, vagy azokat támogató névre hallgatnak. Ha tényleg vacsorázni jöttek az “illedelmes vendégek”, miért hoztak magukkal a kabát alatt eldugva “evőeszközöket”? Talán azt gondolták, nekünk nem lesz elég a sok vendégnek? Mi kés­sel, villával és kanállal fogyaszt­juk a vacsorát, nem pedig 22 inch hosszú kerítés­ vasrúddal vagy autót felemelő ujjnyi vas­tag vaspálcával, vagy az autó hűtő rendszerét hajtó vastag szíjjal. Ezen “felszerelések” be­mutatják az “illedelmes vendé­gek jó szándékát”. Aki pedig utoljára jött be az asztallábat magasra tartva, annak azt a­jánljuk, hogy máskor az egész asztalt vigye magával, mert sem a lábat nem használta és az asztalt is elrontotta. A három lábú asztal is úgy áll majd, mint rágalmazó taktikájuk. Továbbá, írja L. A. tudósító, hogy “az ot­tawai dísz­szónok átmenekült a szomszéd házba és ott ápolásra volt szüksége”. Ezzel a kijelen­téssel aztán tényleg első díjat nyerhetne a hazugság verse­nyén. Először is: lakóház nincs a szomszédban, csak üzletek van­nak. Másodszor: a jelzett ven­dég még csak közel sem volt a “menázsi osztogatásnál”. Az á­­polásra szorulót vagy szorulókat a hamiltoni rendőrség vette pártfogás alá és vitték a kór­házba és onnan a rácsok mögé. A lovagiasság szabályai idézzük . L. A. riportjából a következő sorokat: “A rendőrség jelentése szerint a tett helyén két szabadsághar­cost vettek őrizetbe, akiket más­nap ittasság vádjával ,10.00 e­­rejéig megbírságoltak és ezzel a tettleges véleményellentét a lo­vagiasság szabályai szerint be is fejeződött.” Hát ez sem egészen úgy van, mert május 17-re lettek beidéz­ve a hamiltoni rendőrbíróságra az érdekelt felek, az ügy végle­ges rendezésére. A tárgyalóterem légköre kü­lönböző gondolatokat sugalma­zott. Amikor végig nézett az ember a jelenlévőkön ... ma­gyarok a bíróságon! Miért van ez? Miért kell ez? Miért kell egy újabb szégyenfoltot bejegyezni a kanadai magyar szégyeneket gyűjtő albumba, mely 1945 után kezdődött. A másik meglepetés volt, hogy mi és a két vádlott (56-osok) egyedül maradtunk a teremben. Egy idősebb ember ült egy kicsit távolabb. Nem tu­dom hova tartozott. Felvetődik a kérdés: Hol voltak azok az urak a tárgyalásról, akik az ér­telmi szerzői voltak az egész do­lognak? Nem érdekelte őket mi lesz a két áldozattal? Úgy tűnik, hogy csak propagandára és új­­ságcikkezésre használták fel ő­­ket. Egészen úgy jártak ezek is, mint az 56-os események idején a kollégáik. Ment nyugatról az ígéret, a biztatás: Rombolj ma­gyar, ölj magyar, akassz ma­gyar! Ne félj semmit, megyünk majd segíteni. — Miért kellett nekik a pusztítás? Azért kellett a sok halott, a vér meg a rom­bolás, hogy aztán öles betűkkel írhassák az újság fejelméit? Ne hagyjuk magunkat állandó­an félrevezetni az ilyen propa­gandával ! A két vádlottnak meg az volt a szerencséje, hogy kaptak egy tolmácsot, mert úgy látszott még annyit sem tanultak meg angolul, hogy bűnösnek v­agy ártatlannak vallják-e magukat. A bírói ítélet $25 meg előzőleg a 10 dollár pénzbírság, valamint az összes költségek megtérítése volt. Most már egy pár hét távla­tából megállapíthatjuk, hogy semmi szükség nem volt erre az ostoba cselekedetre és az ilyen és ehhez hasonló kihágásokkal és acsarkodásokkal csakis kana­dai magyarságunk jó hírnevének árthatunk.­ ­.­­. 5. oldal SZERDAI LEVÉL A gonoszság torz vigyora !DOLGOZNI egy földön, ami másé. Termelni egy gyárban másnak. Szolgálni és kiszolgálni mást. Fejlehajtva illedelmesen köszönteni mást. Vérezni, harcolni és meghalni egy országért, ami másé. Kul­turális és sport eredményeket, világraszólókat, elér­ni egy országnak ami másé. Megalázva, megverve, meglincselve és kirekesztve egy országban ami má­sé ! Emberek! Világ! Földkerekség! Népek! Med­dig még? Meddig kell az amerikai négereknek fe­jüket engedelmesen járomba hajtva szomorú és el­keseredett dalokat dúdolva húzni az igát? Újabb gyilkosság, újabb letartóztatás. A napok­ban egy más állapotban lévő néger anya férjét lőtték le, aki éppen a kórházba vitte feleségét, ugyancsak pár napja James Meredith néger békeharcost lőtték meg hátulról egy sörétes puskával. Még ma is kór­házban van. Meredith volt az első néger, akit a ha­tóságok nyomására beengedtek a Mississippi Uni­versity kapuin évekkel ezelőtt. Vajon tudja-e vala­ha élvezni tanulmányai gyümölcsét? Miért kell ez? Nem igaz, nem lehet igaz, hogy a hatóságok nem tudják legalább is részben megfékezni a téboly őrült apostolait. Hol van az az Amerika, amelyikre évti­zedekkel ezelőtt minden nén tekintett szabadságá­ért? Hol a szabadság és emberi jogok Amerikája? Mi történt a washingtoni elvekkel, a jeffersoni de­mokráciával, a lincolni szabadságmozgalommal ? Hol van a Wilson-elv, a Monroe-doktrina, a roosevelti út­mutatás ? Bizony, amerikai szomszédaink, nem lehet bo­londot csinálni mindenkiből örökké. Nem elég szóno­kolni és könyveket, mozikat vagy TV-programokat csinálni a szabadságról. Azt gyakorolni kell. Ma már nem elég a Nobel-díj, a négerek moz­galmának támogatása, konkrét segítség kell minden országból, minden néptől és fajtól, legyen az európai vagy ázsiai. Meg kell értt­etni az amerikai hatósá­gokkal, hogy ma már a világ az elnyomottak olda­lán áll és nem az elnyomókén. Meg kell, hogy ért­sék, hogy a világ lelkiismerete nem tűri, mert nem tűrheti a gazságot, ami a déli államokban folyik. Szomorúan és együttérzéssel gondolunk azokra a színesbőrű édesanyákra, akik még csak most fog­ják világra hozni gyermekeiket. Egy világba, ame­lyik igazságtalan, gonosz és kíméletlen. Tegyünk fogadalmat mindnyájan, hogy minden erőnkkel harcolni fogunk azért, hogy a most szüle­tett gyermekek már egy szabad, boldog és szocia­lista hazában nőhessenek fel, ahol nem az a fehér, ahol nem kell fejrehajtva megalázkodni valakinek azért, mert a bőre más színű. Fogadjuk meg, hogy szavakkal, tettekkel és gondolatainkkal támogatni fogjuk néger szomszédainkat és elnyomott testvére­inket, hogy ők érezzék a tömegek szimpátiáját, tud­ják meg, hogy nincsenek egyedül harcukban szabad­ságukért, életükért, gyermekeikért. Nem engedhetjük, hogy a gonoszság torz vigyo­ra győzedelmeskedjen felettünk. A kanadai haladó magyarság nevében testvéri üdvözletünket küldjük az emberi jogaikért harcoló 17 millió amerikai négernek! A toll Valódi aranybánya Még nem veszélyes EGY nyugatnémet kutatócso­port írásban nyújtotta be vizs­gálatainak eredményét a bécsi nemzetközi atomerőügynökség szimpozionon a Föld vizeinek radioaktív sugárfertőzéséről. A víz fertőzése a Föld egész terü­letére vonatkoztatva még távol­ról sem érte el a veszélyes szin­tet. AZ évszázad leletének nevezték el az üzbegisztáni Kizil-Kum si­vatagban feltárt murumtaui a­­ranybányát. Több mint 1500 geológus munkálkodott a nemes­fémkészletek feltárásában. A Murum-hegységben megkezdték az arany kiolvasztását a pala- és kvarckőzetből. MADE IN USA A Bloom nevű amerikai cir­káló 14 matróza és két tisztje másfél óra alatt teljesen össze­rombolta az egyik tokiói teaház berendezését, véresre verte a tu­lajdonost és a gésákat. Kihall­gatásuk alkalmával határozott hangon tiltakoztak az ellen,hogy a hatóságok beleavatkozzanak az olyan ártatlan mulatságba, a­­mely az USA-ban mindennapi megszokott jelenség.

Next