Kanadai Magyar Munkás, 1965-1966 (37. évfolyam, 1-49. szám)
1966-06-16 / 45. szám
1966 június 16 KANADAI MAGYAR MUNKÁS x**xXXX*X*xxxxxx:nXx*xxxXXXXX:xXXXXXXlIXXXXXXXXXXXXllXXXXXXClXlXxxxXXXXXfXXIXXXXXXXXXXXXXXXXITTTXXTTTTrTXTTTTTTTTTTTTTTTI,XXXT1 JÖN: KOSSUTH NŐI TALÁLKOZÓ JÚLIUS 23. LAKE ERIK Nem öregek a Kossuth E. Női Találkozó megrendezésére Tisztelt Szerkesztőség! Ahogy lapunk tudósításai is jelzik, közeledünk a Kossuth Betegsegélyző Egylet rendszeresített, évente megújított Női Találkozójára, s engedjék meg az olvasók, hogy a Női Találkozó időpontját — július 2—3-át — én is figyelmükbe ajánlhassam, s ünnepélyünk színhelyét is megnevezhessem, ami Lake Erie Camp. Most éppen úgy, mint a múltban, férfiak segítségével kívánják a nők érdekessé alakítani a Női Találkozónkat. Ezért szólok lapunk útján nőkhöz és férfiakhoz egyformán mindenkihez, akit érdekel a nagyszerűnek tervezett Női Találkozónk. Szerintem szerette a közönség a korábbi években megtartott ünnepélyeinket. Mindenki kellemesen szórakozott, megelégedéssel fogyasztotta magyar konyhánk ízletes ételeit és örömmel frissítette fel vendégseregünk régi baráti kapcsolatait. Jelen voltam ez évi előkészítő konferenciánkon a delegátusok között, és segítőkészséggel vettem részt az előbbi szórakoztató programok elkészítésében, s magam is részt vettem a szórakoztatásban. Megvallom, nem egyszer elcsodálkoztam azon, hogy mi, az idősebb nemzedék, jó kedvvel vállalkozunk még ma is egy ilyen ünnepély programjának összeállítására és szerepek betöltésére, pedig nemrégiben már elkezdtük mondogatni, hogy mi már ilyen meg olyan idősek vagyunk. Egészen más benyomást gyakorolt ránk a konferencia, azt, hogy tudunk még odaadó tevékenységet kifejteni. Talán nem is sejtették a mi nőink, hogy milyen lelkes hangulata volt a konferenciánknak, s hogy ez a lelkes hangulat ki fog hatni a Női Találkozóra. Úgy látszik, hogy körülményeinknek megfelelően meg tudjuk jelölni tennivalóinkat. Tudunk alkalmazkodni az adott helyzethez. Ha nem kapunk fiatalokat, új szereplőket, mi magunk állítjuk elő a színtársaságot, magyar együtteseket, mi magunk megyünk színpadunkra és közönségünkkel együttérezve élvezzük saját tevékenységünket. Szeretett közönségünkkel együtt örülünk és tapsolunk egymásnak. Most pedig szeretnék valamit elárulni. Nem minden város programszámáról, mert az sok volna. Csak annyit akarok megsúgni, hogy a brantfordiak a tavalyi paraszt lakodalmaiban nagyon népszerűek lettek. Sokkal szebb parasztok voltak, mint amilyen szépnek magukat elképzelték. Népszerűségüket az idén azzal fogják növelni, hogy cigány lakodalmassal készülnek. Hogy kitűnően fogják megjátszani cigányszerepüket, az már biztos. Szerepalakító tehetségük csorbát nem fog szenvedni. Biztosíték erre az is, amit fülheggyel hallottam, hogy sütkéreznek a Lake Erie nyaraló napfényében, hogy valódi cigányokká lebarnuljanak. Kívánunk nekik jó bámulást a cigánylakodalmas napjáig és ígérjük, sokan leszünk a ‘‘menyegzőn”. Volna még más elárulnivalóm is, de hallgatok vele, mert nem akarom magamra haragítani a cigány vajdát. Nem szeretnék tőle kikapni. Soraim végeztével még egyszer meghívok mindenkit. Szeretettel várunk mindenkit minden városból. Saját akaratunktól függ, nagyszerű vagy még nagyobbszerű lesz-e idei Női Találkozónk. Mary Forray St. Catharines A LEGÚJABB "EVŐESZKÖZÖK" Tisztelt Szerkesztőség! A “Magyar Élet” nevű magyar újság 1966 április 30-i számában L. A. aláírással cikket közölt az április 2-án Hamiltonban megrendezett 21 éves felszabadulási ünnepélyről. A cikk egy része így szól. . . az ünnepségre egy pár szabadságharcost is meghívtak, akik annak rendje módja szerint leszurkolták az obulust s illedelmes vendéghez illően, vacsorájuk elfogyasztásával foglalatoskodtak mindaddig . . . stb.” Tisztelt L. A. cikkíró úr, máskor próbáljon egy kis igazat is írni. Először is, nem igaz az, hogy illedelmesen vacsoráztak, mert a május 17-én megtartott tárgyaláson a két “illedelmes” vendég panaszolta a bírónak, hogy azért nem akarták beengedni őket, mert ők kapitalisták (nem úgy néztek ki a vádlottak padján), jóllehet, hogy akik megitatták és odaküldték őket rendzavarásra, azok kapitalisták, vagy azokat támogató névre hallgatnak. Ha tényleg vacsorázni jöttek az “illedelmes vendégek”, miért hoztak magukkal a kabát alatt eldugva “evőeszközöket”? Talán azt gondolták, nekünk nem lesz elég a sok vendégnek? Mi késsel, villával és kanállal fogyasztjuk a vacsorát, nem pedig 22 inch hosszú kerítés vasrúddal vagy autót felemelő ujjnyi vastag vaspálcával, vagy az autó hűtő rendszerét hajtó vastag szíjjal. Ezen “felszerelések” bemutatják az “illedelmes vendégek jó szándékát”. Aki pedig utoljára jött be az asztallábat magasra tartva, annak azt ajánljuk, hogy máskor az egész asztalt vigye magával, mert sem a lábat nem használta és az asztalt is elrontotta. A három lábú asztal is úgy áll majd, mint rágalmazó taktikájuk. Továbbá, írja L. A. tudósító, hogy “az ottawai díszszónok átmenekült a szomszéd házba és ott ápolásra volt szüksége”. Ezzel a kijelentéssel aztán tényleg első díjat nyerhetne a hazugság versenyén. Először is: lakóház nincs a szomszédban, csak üzletek vannak. Másodszor: a jelzett vendég még csak közel sem volt a “menázsi osztogatásnál”. Az ápolásra szorulót vagy szorulókat a hamiltoni rendőrség vette pártfogás alá és vitték a kórházba és onnan a rácsok mögé. A lovagiasság szabályai idézzük . L. A. riportjából a következő sorokat: “A rendőrség jelentése szerint a tett helyén két szabadságharcost vettek őrizetbe, akiket másnap ittasság vádjával ,10.00 erejéig megbírságoltak és ezzel a tettleges véleményellentét a lovagiasság szabályai szerint be is fejeződött.” Hát ez sem egészen úgy van, mert május 17-re lettek beidézve a hamiltoni rendőrbíróságra az érdekelt felek, az ügy végleges rendezésére. A tárgyalóterem légköre különböző gondolatokat sugalmazott. Amikor végig nézett az ember a jelenlévőkön ... magyarok a bíróságon! Miért van ez? Miért kell ez? Miért kell egy újabb szégyenfoltot bejegyezni a kanadai magyar szégyeneket gyűjtő albumba, mely 1945 után kezdődött. A másik meglepetés volt, hogy mi és a két vádlott (56-osok) egyedül maradtunk a teremben. Egy idősebb ember ült egy kicsit távolabb. Nem tudom hova tartozott. Felvetődik a kérdés: Hol voltak azok az urak a tárgyalásról, akik az értelmi szerzői voltak az egész dolognak? Nem érdekelte őket mi lesz a két áldozattal? Úgy tűnik, hogy csak propagandára és újságcikkezésre használták fel őket. Egészen úgy jártak ezek is, mint az 56-os események idején a kollégáik. Ment nyugatról az ígéret, a biztatás: Rombolj magyar, ölj magyar, akassz magyar! Ne félj semmit, megyünk majd segíteni. — Miért kellett nekik a pusztítás? Azért kellett a sok halott, a vér meg a rombolás, hogy aztán öles betűkkel írhassák az újság fejelméit? Ne hagyjuk magunkat állandóan félrevezetni az ilyen propagandával ! A két vádlottnak meg az volt a szerencséje, hogy kaptak egy tolmácsot, mert úgy látszott még annyit sem tanultak meg angolul, hogy bűnösnek vagy ártatlannak vallják-e magukat. A bírói ítélet $25 meg előzőleg a 10 dollár pénzbírság, valamint az összes költségek megtérítése volt. Most már egy pár hét távlatából megállapíthatjuk, hogy semmi szükség nem volt erre az ostoba cselekedetre és az ilyen és ehhez hasonló kihágásokkal és acsarkodásokkal csakis kanadai magyarságunk jó hírnevének árthatunk. .. 5. oldal SZERDAI LEVÉL A gonoszság torz vigyora !DOLGOZNI egy földön, ami másé. Termelni egy gyárban másnak. Szolgálni és kiszolgálni mást. Fejlehajtva illedelmesen köszönteni mást. Vérezni, harcolni és meghalni egy országért, ami másé. Kulturális és sport eredményeket, világraszólókat, elérni egy országnak ami másé. Megalázva, megverve, meglincselve és kirekesztve egy országban ami másé ! Emberek! Világ! Földkerekség! Népek! Meddig még? Meddig kell az amerikai négereknek fejüket engedelmesen járomba hajtva szomorú és elkeseredett dalokat dúdolva húzni az igát? Újabb gyilkosság, újabb letartóztatás. A napokban egy más állapotban lévő néger anya férjét lőtték le, aki éppen a kórházba vitte feleségét, ugyancsak pár napja James Meredith néger békeharcost lőtték meg hátulról egy sörétes puskával. Még ma is kórházban van. Meredith volt az első néger, akit a hatóságok nyomására beengedtek a Mississippi University kapuin évekkel ezelőtt. Vajon tudja-e valaha élvezni tanulmányai gyümölcsét? Miért kell ez? Nem igaz, nem lehet igaz, hogy a hatóságok nem tudják legalább is részben megfékezni a téboly őrült apostolait. Hol van az az Amerika, amelyikre évtizedekkel ezelőtt minden nén tekintett szabadságáért? Hol a szabadság és emberi jogok Amerikája? Mi történt a washingtoni elvekkel, a jeffersoni demokráciával, a lincolni szabadságmozgalommal ? Hol van a Wilson-elv, a Monroe-doktrina, a roosevelti útmutatás ? Bizony, amerikai szomszédaink, nem lehet bolondot csinálni mindenkiből örökké. Nem elég szónokolni és könyveket, mozikat vagy TV-programokat csinálni a szabadságról. Azt gyakorolni kell. Ma már nem elég a Nobel-díj, a négerek mozgalmának támogatása, konkrét segítség kell minden országból, minden néptől és fajtól, legyen az európai vagy ázsiai. Meg kell érttetni az amerikai hatóságokkal, hogy ma már a világ az elnyomottak oldalán áll és nem az elnyomókén. Meg kell, hogy értsék, hogy a világ lelkiismerete nem tűri, mert nem tűrheti a gazságot, ami a déli államokban folyik. Szomorúan és együttérzéssel gondolunk azokra a színesbőrű édesanyákra, akik még csak most fogják világra hozni gyermekeiket. Egy világba, amelyik igazságtalan, gonosz és kíméletlen. Tegyünk fogadalmat mindnyájan, hogy minden erőnkkel harcolni fogunk azért, hogy a most született gyermekek már egy szabad, boldog és szocialista hazában nőhessenek fel, ahol nem az a fehér, ahol nem kell fejrehajtva megalázkodni valakinek azért, mert a bőre más színű. Fogadjuk meg, hogy szavakkal, tettekkel és gondolatainkkal támogatni fogjuk néger szomszédainkat és elnyomott testvéreinket, hogy ők érezzék a tömegek szimpátiáját, tudják meg, hogy nincsenek egyedül harcukban szabadságukért, életükért, gyermekeikért. Nem engedhetjük, hogy a gonoszság torz vigyora győzedelmeskedjen felettünk. A kanadai haladó magyarság nevében testvéri üdvözletünket küldjük az emberi jogaikért harcoló 17 millió amerikai négernek! A toll Valódi aranybánya Még nem veszélyes EGY nyugatnémet kutatócsoport írásban nyújtotta be vizsgálatainak eredményét a bécsi nemzetközi atomerőügynökség szimpozionon a Föld vizeinek radioaktív sugárfertőzéséről. A víz fertőzése a Föld egész területére vonatkoztatva még távolról sem érte el a veszélyes szintet. AZ évszázad leletének nevezték el az üzbegisztáni Kizil-Kum sivatagban feltárt murumtaui aranybányát. Több mint 1500 geológus munkálkodott a nemesfémkészletek feltárásában. A Murum-hegységben megkezdték az arany kiolvasztását a pala- és kvarckőzetből. MADE IN USA A Bloom nevű amerikai cirkáló 14 matróza és két tisztje másfél óra alatt teljesen összerombolta az egyik tokiói teaház berendezését, véresre verte a tulajdonost és a gésákat. Kihallgatásuk alkalmával határozott hangon tiltakoztak az ellen,hogy a hatóságok beleavatkozzanak az olyan ártatlan mulatságba, amely az USA-ban mindennapi megszokott jelenség.