Kanadai Magyar Munkás, 1966-1967 (38. évfolyam, 1-47. szám)
1967-07-13 / 47. szám
6. oldal t. ELADÓ FARM Szép fekvésű, patakkal és sok fával, komp részére alkalmas 185 a két farm, rajta 6 szobás ház, 100 mérföldre Torontótól. Ára csak $25.000, könnyű fizetési feltételek. Hivja Harry Goodman ingatlan ügynököt: 766-5172. ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY KANADAI MAGYAR MUNKÁS 924 King Street West, Toronto 3. Ont. Előfizetési ár Kanadába évi $7.00, az Egyesült Államokba és más külföldi országokba évi $8.00. Mellékelek $......................-t előfizetésre. Név................................................................................................ Cím ............................................................................................... Város .................................................. Tartomány ................. CÍMVÁLTOZÁS ESETÉN OKVETLEN TÖLTSE KI! Régi címem volt: Utca, P. O. Box vagy R.R. .................................................... Város ................................................... Tartomány .................. KANADAI MAGYAR MUNKÁS 1967 július 13 OLVASÓINK ÍRJÁK “Szomorúbb hír nem érhetett volna . . Tisztelt Szerkesztőségi Amikor a legutóbbi soraimban jeleztem, hogy búcsúzom Hamiltontól, jeleztem azt is, hogy a lapunk részére a jövőben is írni fogok, s ezáltal fenn fogom tartani a kapcsolatot barátaimmal. Nem gondoltam akkor arra, hogy a következő soraimban egy szomorú esetről kell majd megemlékeznem, Pásztor Miklós halálesetéről. Róla akarok most írni, amennyire az elmúlt sok évtized alatt megviselt emlékezőtehetségem azt megengedi. A költözködéssel ideiglenesen megszakadt a kapcsolatom a Pásztor-családdal. Princz tagtársnő által értesültem Pásztor Miklós hirtelen haláláról. Szomorúbb hir nem érhetett volna sem engem, sem családomat. Lesújtotta ez a gyászhir Pásztor Miklós széles baráti körét is. Temetésén, június 28-án, sokan megjelentek. Gyászbeszédet a család egyik barátja, egy fiatal református pap mondott elsőnek, majd Koronyi János, a Kossuth Betegsegélyző Egylet nevében, mint ezt Schaeffer szerkesztő barátunk jelentésében már említette. Pásztor Miklós 1899-ben született a Szabolcs megyei Gáva községben. Onnan vándorolt ki 1924-ben, menekülve a Horthyrendszer nyomára és üldöztetése alól. Pásztor Miklósnak, mint vörös katonának és mint a legtöbb lázadó ipari munkásnak, bőven kijutott az üldöztetésből. Osztályhelyzetével tisztában volt. A munkásokkal itt is azonnal kereste a kapcsolatot, hogy kivegye részét a szebb és boldogabb jövőért folyó küzdelemből. Szocialista eszmék hive volt és azokat propagálta. Emiatt itt is üldöztetés érte, hála az akkori kanadai magyar reakciónak. Pásztor Miklós idegeit az üldöztetés megrongálta 3—4 évi aktivitása után. Kórházba került, a amikor egészségét visszanyerte, ismét munkába állott a munkásosztály igaz, elszánt harcosaként. Elsők között szerepelt a Kossuth Betegsegélyző Egylet megszervezésében. Mozgósította a különböző városokban élő egykori vörös katona barátait, gyakran kirándulva hozzájuk szervezeti gyűlésekre. Ő volt az első központi titkár. Később elnöke a Kossuth Betegsegélyző Egyletnek. Tagja volt annak a lapbizottságnak, amely a Kanadai Magyar Munkást útnak indította. Segítette a műkedvelő gárdák és dalárdák megszervezését. Winnipegről 1925-ben Hamiltonba kerülve, városi segélymunkákon dolgozva értesült az én munkálkodásomról és egy szép napon bekopogtatott hozzám. Felkínálta segítségét. Tőle hallottam először azt a magyar szót, hogy “elvtárs". Hozta barátait, akiknek se szeri, se száma nem volt. Népszerű ember volt a mi jó Miklós barátunk, így kezdődött meg Kanadában a baloldali munkásmozgalom építése. Úgy emlékszem, hogy 1928- ban hozatta ki a családját, feleségét és Bözsi gyermekét. Akkor már volt egy kicsiny cipőjavító műhelye. Ez tette lehetővé a család kihozatalát és fenntartását. Abban az időben a betegsegélyző egylet még nem tudott megélhetést biztosító munkabért fizeti központi alkalmazottainak. Csaknem négy évtizeden át az ontarioi Guelph városban élt a Pásztor-család, nagy népszerűségnek örvendve. Pásztor Miklóst összetörte hű élettársának múlt évben bekövetkezett halála. Nagy csapás volt a jóságos édesanya elhunyta Bözsire, Mrs. Frank Talbotra is. Magyarországi látogatását erre a nyárra szépen eltervezte, de szomorú végzete ezt a tervét meghiúsította. Legyen békéd és csendes nyugvásod, szeretett barátunk: Pásztor Miklós! Ezt kivánja megtört szívvel, barátod: Frank Kristóff bíró János Tisztelt Szerkesztőség! Hat havi szenvedés után elhunyt Biró János barátunk Calgaryban a Holy Cross kórházban. 1926-ban volt kénytelen elhagyni szülőföldjét és azóta Alberta tartományban élt. Évekig volt bányász East Coulee-ban. Onnan költözött Banff városba, ahol közalkalmazottként dolgozott, parkok gondozója volt. Erősen hitt még felgyógyulásában amikor én utoljára meglátogattam. Szeretett volna viszszatérni szeretett virágai és növényei közé. Ez a vágyakozása már nem teljesülhetett be. Április 11-én örök álomra szenderült, és mélyen sajnálom, hogy ezt a jelentést sok késéssel írom és küldöm be szíves közlés végett. Bíró munkástársunk halála vesztesége a Kanadai Magyar Munkásnak, amelynek ő régi előfizetője és támogatója volt. Súlyos veszteség az ő örök távozása a haladó magyarságra nézve is, mert ő minden demokratikus megmozdulásnak bőkezű támogatója volt. Nagyon örült annak, hogy Medgyesi Sándor őt a nyugati körútján meglátogatta. Boldog volt, amikor mi, a calgaryiak megjelentünk a kórházban betegágya mellett. Bíró Jánost, szeretett jó barátunkat a banffi temetőben helyeztük el örök nyugalomra, és nagyon sajnáljuk, hogy a nagy távolság miatt sokan nem kísérhettük el utolsó útjára. Gyászolják Biró Jánost a Fürjes-családon kívül sok jó barátai, tisztelői, ismerősei. Köszönetét kívánja küldeni a Fürjes-család e jelentés útján is azoknak, akik Biró Jánost hoszszú szenvedésének idején meglátogatták, jókívánságaikkal, ajándékaikkal, virágaikkal elhalmozták, szeretetükkel szenvedését enyhítették. Legyen örök álma csendes! John Farkas Miért a vezetéstől való vonakodások? Tisztelt Szerkesztőség! Szervezett társadalomban élünk, amelyben gazdasági érdekek szerint osztályozódnak az emberek. A tőkések gyárosok és pénzemberek szervezeteibe tartoznak, az ipari munkások szakszervezetekbe. A szervezetlen emberek életét is szervezetek irányítják. A szakszervezetek által kiharcolt munkabérek teszik szükségessé a kormány számára, hogy törvényhozással szabjon meg minimális munkabért a nem szervezett munkások féktelen kizsákmányolása ellen. Szervezetek vezetés nélkül nem létezhetnek, mint ahogy politikai pártok sem működhetnek vezetők nélkül. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy néhány opportunista és kalandor kivételével, vonakodnak az emberek felelős vezető szerepek vállalásától, mert úgy érzik, hogy hálátlan dolog a közért dolgozni. Sok vezető csupán azért vállal vezetést, mert látja, hogy amíg másokért dolgozik, saját érdekeit is védi, mert ő maga is az általa vezetett szervezet tagja, szervezete tagjaival együtt ki van zsákmányolva. Szakszervezetekben, általában munkásmozgalmi szervezetekben tartós ideig a legtöbb esetben azok maradnak meg vezető állásokban, akik osztálytudatosak. Ezek a munkásosztály egészének érdekeiért vállalják a vezetéssel járó sok kellemetlenséget és extra küzdelmet anélkül, hogy valakitől is hálát várnának. Vannak, akik hangoztatják, hogy nem érdemes küzdeni azért, amit a tömegek nem értenek meg. Nem érdemes például harcolni Kanadában az osztály nélküli társadalom létrehozásáért — mondják — mert olyan társadalmat nem akar a kanadai munkásosztály. De miért nem akar a munkásosztály egy olyan társadalmi rendszert, amely számára előnyös? Azért, mert az előnyöket nem látja attól a tőkés propagandaködtől, amelyet a tőkés nevelés terjeszt. A tőkés propaganda mindenki szeme előtt lebegteti a meggazdagodás lehetőségének délibábját. Ezt a délibábot kergeti Kanadában is sok szegény munkásember halála napjáig. Amíg sokan hiú ábrándokat kergetnek, mások harcot folytatnak, aminek köszönhető,hogy a kanadai tőkés társadalmi rendszerben is van haladás. Keserves osztályharccal verekedtük ki a társadalmi biztosításokat, amelyeket a harcokból kimaradt emberek is élveznek. Nem nehéz elképzelni, hogy mennyivel többet élvezhetnénk ennek a gazdag országnak nemzeti jövedelméből, ha egy kicsit jobban meg volnánk szervezve és sok jó emberünk nem vonakodna vezető állások vállalásától. Egy jobban megszervezett dolgozó osztály meg tudná menteni ezt az országot idegen tőkésektől. A munkásosztály szervezett hazafias fellépéssel véget vethetne az uralkodó pártok felelőtlen kormányzatának, a fölösleges és haszontalan háborús költekezésnek, új alkotmányt adhatna ennek az országnak, amelyben két nemzet létezését kell elismerni. Szólnom kell arról is, hogy a Magyarországról itt látogató vendégek elcsodálkoznak az itteni magas életszínvonalon, de kevés magyarországi vendég kérdezi meg, milyen árat fizetett békében és háborúban a kanadai nép ezért az életszínvonalért, és milyen sok itt az éhező indián, métisz, néger és a sok szervezetlen fehér munkáscsalád. Azt sem kérdezik, hogy miért vannak olyan sokan olyanok, akik 30—40 évi nehéz munkájuk után sem költhetnek magyarországi látogatásra, még kevésbé rokonok kihozatalára. Tisztelem és becsülöm a szorgalmasan dolgozó és spóroló munkásembereket, de megjegyzem, hogy nem mindent dönt el a szorgalom és takarékosság.Betegség, sok gyermek a családban, vagy munkanélküliség is döntő tényezők. Tisztelem és becsülöm különösen a magyar vagy magyar származású vezető embereinket. Kalapot emelek a haladó magyar szervezetek és sajtó vezető emberei előtt, mert ők önzetlenül állnak a közjó szolgálatában. A magyar és más nemzetiségű szervezetek demokratikus része segítette gazdaggá építeni ezt az országot. A haladó nemzetiségi csoportok összefogtak az angol és francia kanadaiakkal, hogy független, demokratikus legyen ez az ország. Ne felejtsük el ezt a centenárium éve után sem. TERMELŐSZÖVETKEZETI LEVÉL ABAUJLAKRÓL Tirpák András (R. R. 3, Tupperville, Ont.) kapta az alábbi levelet: Szeretett drága jó bátyánk, kívánjuk, hogy e pár soraim jó egészségben találják. Kedves bátyákom, mi jól vagyunk és tudatni kívánom,hogy levelét örömmel olvastuk, minden tájékoztatását megértettük. Hogy ilyen sokára válaszolok, annak oka az, hogy elfoglaltságunk közepette igen gyorsan múlnak napjaink. Minden nap szekéren járok Komrogdra savóért, vasárnap sem szünetelek. Naponta 700 liter savót hozok szövetkezetünk sertésállománya számára. Sertéstenyészetünknek 130 anyakocája, 140 süldője és 400 hizó sertése van. Piacunk szerződés alapján van 4 megyében. Van 190 fejős tehenünk, 140 növendék jószágunk és 50 borjúnk, és ez mind fajtiszta állat. Juhállományunk 900 darab ésvan 220 tenyészkosunk. Van 75 lovunk és 15 csikónk, 6.000 pecsenyecsirkénk. A kiállításon csirke-, kos- és sertésállományunk első díjat nyert. A legjövedelmezőbb a juhtenyészetünk. Van 37 mezőgazdasági erőgépünk. Ebből kettő teherautó, 4 lánctalpas, a többi gumikerekű Zetor. Szövetkezetünk területe 6.000 hold, de ebből csak 3.800 hold a szántó, a többi legelő, rét és erdő. A termények között a búza a legjövedelmesebb. Búzatábláink nagyon szépek. Például itt, a Magyarhegy alatt magasabb a búza mint én. Tervünk 90 vagon búzahozam. Ez meg is lesz. Amikor e sorokat írom, június 18-án, a kapásnövények első bekapálása már megtörtént és már kezdegetik a másodszori kapálást. Gyakran esik. Majd minden nap van eső. A vezetőink a régiek. Majik András az elnök. Növénytermesztési agronómusunk Szikszóról van. Az állattenyésztési szakemberünk és a többiek is mind jó emberek. Kohán Jani az irodán dolgozik. Bérelszámoló. Igen szépen köszönjük a csomagokat és a pénzt is. Tirpák József, Abaújlak. Schaeffer Konrád, Welland. Ont.