Kanadai Magyar Munkás - Új Szó, 1967-1968 (39. évfolyam, 1-49. szám)
1967-07-20 / 1. szám
VAKÁCIÓN A KÉPVISELŐ URAK SZEPTEMBER 2510 A NAPISAJTÓ parlamenti (ottawai) tudósítói jelentették, hogy fontos ügyek felfüggesztése után hosszú szabadságra mentek az országgyűlési képviselők —a teljes fizetéssel. A parlament új ülésszaka szeptember 25-én fog megnyílni. Igen régi az a szakszervezeti harc, amely kivívta a fizetett szabadságolást, de amikor a képviselő urak hoszszú fizetett vakációjára gondolunk, nem vagyunk biztosak abban, hogy megérdemlik. A szavazópolgárok szeretnének büszkén mutatni a képviselő urak teljesítményére, hogy lám, mennyi mindent elvégeztek, de csak az jut eszünkbe, hogy hoszszadalmasan vitatták a fegyveres alakulatok — szárazföldi, légi és tengeri erők — egy kalap alá vonását, integrálását, s erről eszünkbe jut az is, hogy milyen sokáig tárgyalgatták az új egyenruha kérdését. Működtek persze közben a különleges bizottságok, a royal commission nevű ténykutató bizottmányok, s ezek előterjesztették megállapításaikat, majd új hasonló bizottmányokat állítottak munkába. Annyira megvizsgáltak mindent, hogy talán Kanada lett a világ legjobban kivizsgált országa, vagy az lesz, ha a Pearson-kormány sokáig helyén maradhat. Történt közben néhány érdekfeszítő dolog. Voltak centenáriumi ünnepségeink, rezesbandákkal, katonazenekarokkal, zászlókkal stb. és meglátogatott bennünket a brit királynő férjével egyetemben, és az anyakirálynő is. Ezt azonban ugyebár nem lehet parlamenti teljesítménynek nevezni. Sok beszédet hallottunk a kormány “csendes diplomácia” néven ismert ügyködéséről, ami azt jelenti, hogy ha nem tud az ember jót mondani, hallgasson, vagy azt, hogy ha pénzt tudunk rajta szerezni, hagyjuk a becsületet. Folytassuk ? Nem hisszük, hogy kívánja ezt az olvasó, hiszen világosan áll előtte, hogy amire a szabadságoló képviselő uraknak a legnagyobb szükségük van, az nem más, mint az, hogy térjenek vissza választóik közé és ismerjék fel a valódi mai világot. Ezzel nem azt mondjuk, hogy gubbasszanak magányban vagy élvezzék kedvenc üdülőhelyük vizét a világtól elszigetelten, hanem azt, hogy vegyék fel a kapcsolatokat kerületük népével, beszélgessenek az emberekkel, minél többel, annál jobb. Talán eszükbe jut így, hogy a választókerületük népének köszönhetik mandátumukat és a néptől függ, maradhatnak-e sokáig a képviselőházban, a nemzet templomában. Ha a képviselő urak vesznek fáradtságot maguknak arra, hogy elbeszélgessenek kerületük lakóival, bizonyára meg fogják tudni tőlük, hogy jó lenne sutba dobni a csendes diplomáciát és nagyon jó lenne, ha a kormány követelné a vietnami háború befejezését. Megtudhatják a választópolgároktól azt is, szívesen elégednének meg kevesebb centenáriumi cécóval, hogy több időnk jusson harcolni a haza függetlenségéért, a jenki monopóliumok kanadai hatalmának felszámolásáért. Ha beszélgetni fognak a képviselő urak vakációjuk során kerületük népével, bizonyára rá fognak jönni arra is, hogy a nép szeretné látni a Carter Commission javaslatainak megvalósítását, az áremelkedések gátlását, a szakszervezetek megnyomorítására alkalmazott bírósági végzések megszüntetését. De helyes lenne az is, hogy a választók ne várják a képviselőjük közeledését,hanem ők menjenek a képviselő urakhoz és mondják meg nekik, hogy az új parlamenti ülésszakon tetteket várnak el tőlük. AZ AMERIKAI VASÚTI SZTRÁJK ÉS VIETNAM BEAVATKOZOTT Johnson elnök az utolsó két évtized legnagyobb vasúti sztrájkjába, mert a vasúti forgalom megbénulása a Vietnamba irányuló csapatmozgást, fegyver- és lőszerszállítást is meglassítja, amellett megkárosítja a kereskedelmet, a Kanada felé irányuló mezőgazdasági termékek, mindenféle gyümölcs továbbítását is, óriási kárt okozva az amerikai gazdaságnak. Több mint 187.000 szervezett vasúti műhelymunkás, karbantartó dolgozó bérharcát államhatalmi erőszakkal, törvényhozással akarja az elnök megszüntetni. Az amerikaiak tulajdonát képező kanadai iparon kívül a kanadai gazdaság más szektorai is megsínylenének egy huzamos amerikai vasúti sztrájkot. Az amerikai képviselőház (Congress) kedden, július 18-án, vonakodott meg az elnök által követelt erőszak alkalmazásától. Két hónappal ezelőtt szavazta meg a Congress azt a törvényt, amely kötelezte a sztrájkotókat képviselő hat szakszervezetet, hogy három hónapon belül egyezzen ki a vasútigazgatóságokkal.A vasútigazgatóságok azonban hajthatatlanok maradtak, mert tudják, hogy a kormány nem a szakszervezetek barátja. A sztrájkot egy évig tartó kínos szerződésnyitó és bértárgyalások előzték meg. Johnson elnöknek egyre nehezebben sikerül a vietnami háború költségeit a nép elszegényítésével előteremteni. Az amerikai városok néger ghettóinak robbanásait, a szegénység elleni tiltakozást a Vietnam okozta kö.Folytatása a 7. oldalon ÉRTESÍTÉS Lapunk olvasóihoz, szervezetekhez és hirdetőkhöz A SZOKÁSOS nyári szabadság idejére lapunk augusztus 3 és 10-i számai nem jelennek meg. Ezért minden közlendő dolgot lapunk július 27-i számához legkésőbb július 24-re küldjenek be. A szünet utáni első lapszámunk augusztus 17-én jelenik meg. KANADAI MAGYAR r MUNKÁS Authorized as Second Class Mail by the Post Office Department, Ottawa, and for payment of postage in ca3h Vol. XXXIX. évf. No. 1. szárn^^gf^Tqronto, Out. 1967 julius 20 Ára 10 cent A VIETNAMI VESZEDELEM MCNAMARA amerikai hadügyminiszter kilencedik vietnami útja után minden eddigi finél világosabban látja a viág, hogy az Egyesült Államok világháborút kockáztat meg a vietnami háború lépcsőzetes kiterjesztésével. Westmoreland, az amerikai hadsereg vietnami hadvezére 70.000 főnyi megerősítést, Nguyen Cao Ky pedig azt követeli, hogy a Vietnamban harcoló 460.000 főnyi haderőt 700.000 főre egészítse ki Johnson elnök. A múlt hét végén közölt vietnami híreket azzal egészítették ki e hét elején,hogy a dél-vietnami Da Nangon terpeszkedő óriási amerikai repülőtérre 50 mérföld távolságról belőtt nagykaliberű rakéták 80 millió kárt tettek a telibe talált repülőgépek elpusztításával, több mint 200 amerikai halálát vagy megsebesítését okozva. “Ezzel ötödször okozott óriási kárt a Viet Cong az amerikaiak danangi repülőterén,” jelentette a haditudósítás, és hozzátette, hogy “a Viet Cong ugyanakkor, Da Nangtól délre 20 mérföldre, vakmerő rajtaütéssel, kiszabadított 1.220 foglyot.” Azt bizonyítja ez újból — a kanadai napisajtó szerint is — az amerikai hadsereg egyre fokozódó erőfeszítésére, vagyis a háború kiterjesztésére, a dél-vietnami Nemzeti Felszabadító Front és az északi szövetségese, hasonló erőfeszítéssel válaszol. Az Egyesült Államok vietnami hadserege 1966 októberétől 1967 áprilisáig 70. 000 halott és sebesült katona elvesztésével gyengült. Gyengült továbbá 1.800 repülőgép és helikopter elvesztésével, Észak-Vietnam légterében pedig 2.000 repülőgép elvesztésével. McNamara honvédelmi miniszter és Westmoreland generális ezen veszteségek pótlását parancsolóan szükségesnek tartják, és erről igyekeznek meggyőzni Johnson elnököt, aki — egyes washingtoni újságírók szerint — még mindig világháború kiprovokálása nélkül szeretné megnyerni a vietnami háborút. Hadvezetősége viszont hajlandó egész Ázsiára kiterjedő háborút, sőt világháborút is kezdeni,mert megengedhetetlennek tartja, hogy Dél-Vietnamban megbukjon az amerikaiak bábkormánya. Gondot okoz Johnson elnöknek ugyanakkor az amerikai négerek lázadása is. A fokozódó vietnami kiadások miatt meghiúsult Johnson elnök “Great Society” terve, az amerikai dolgozó nép háború okozta szegényedése, amelynek következményeit elsősorban a néger lakosság szenvedi. A legkomolyabb és a legnagyobb befolyást képviselő figyelmeztetést Mike Mansfield demokrata szenátortól kapta Johnson elnök. Mansfield szenátor, a szenátus törvényhozó többségi vezetője, akinek szerepe hasonlít a kanadai miniszterelnök szerpéhez, javasolta Johnson elnöknek, de különösen az amerikai népnek, tegye fel a kérdést most a fokozódó vietnami veszély óráiban : “Teljesen amerikai lesz-e a vietnami háború egész Vietnam népe ellen, majd Korea, Formuza és Kína ellen?” Figyelmeztet Mansfield szenátor most, amikor egyre többen úgy érzik, hogy a Szovjetunió nem ragaszkodhat a végletekig a békés egymás mellett élés elvéhez, hanem végül kénytelen lesz lesújtani az amerikai háborús provokációkra. Mások is figyelmeztetik Johnson elnököt arra, hogy a Szovjetunió eléggé kinyilvánította már, hogy a vietnami háború miatt válik lehetetlenné a normális viszony folytatása az Egyesült Államokkal, a vietnami háború miatt lehetetlen csökkenteni a nukleáris fegyverkezést és amiatt nem lehet remélni az izraeli-arab béke megvalósítását és az európai feszültség enyhítését. A Johnson-kormány által terjesztett vietnami veszedelem sokkal halálosabb, mint volt az 1962. évi kubai válság. Akkor úgy látszott,hogy helyi előnyért nem fog az Egyesült Államok megkockáztatni világháborút. Ma azonban más az Egyesült Államok magatartása. Ezért sürgeti most elsősorban a békemozgalom, de a napisajtó komoly része is Pearson miniszterelnököt, ne folytassa “csendes diplomácia” politikáját, mert az nem bizonyult célra vezetőnek, hanem adja tudtára a washingtoni kormánynak, hogy Kanada nem követheti Johnson elnök és hadvezetőségének összeomlásra vezető ázsiai politikáját. A Kanadai Magyar Munkás NIAGARA FÉLSZIGETI LAPBIZOTTSÁGAI közös rendezésben körzeti Pikniket RENDEZNEK július 30-ÁN, VASÁRNAP a niagara falusi PETŐFI PARKBAN A vendégeket a Petőfi Park kitűnő konyhája várjal Lapunk nevében a szerkesztő fog beszédet mondani. A K. M. Munkás fennállásának 39-ik évében üdvözöljék olvasóink és barátaink e körzeti találkozón az egyetemes béke, a haladás, a kanadai dolgozó magyarság egyetlen magyar nyelvű lapját .