Kanadai Magyar Munkás - Új Szó, 1967-1968 (39. évfolyam, 1-49. szám)

1967-07-20 / 1. szám

VAKÁCIÓN A KÉPVISELŐ URAK SZEPTEMBER 2510 A NAPISAJTÓ parlamenti­ (ottawai) tudósítói jelentet­ték, hogy fontos ügyek fel­függesztése után hosszú szabadságra mentek az or­szággyűlési képviselők —a teljes fizetéssel. A parla­ment új ülésszaka szeptem­ber 25-én fog megnyílni. Igen régi az a szakszerve­zeti harc, amely kivívta a fi­zetett szabadságolást, de a­­mikor a képviselő urak hosz­­szú fizetett vakációjára gon­dolunk, nem vagyunk bizto­sak abban, hogy megérdem­lik. A szavazó­polgárok sze­retnének büszkén mutatni a képviselő urak teljesítmé­nyére, hogy lám, mennyi mindent elvégeztek, de csak az jut eszünkbe, hogy hosz­­szadalmasan vitatták a fegy­veres alakulatok — száraz­földi, légi és tengeri erők — egy kalap alá vonását, in­tegrálását, s erről eszünkbe jut az is, hogy milyen soká­ig tárgyalgatták az új e­­gyenruha kérdését. Működ­tek persze közben a külön­leges bizottságok, a royal commission nevű ténykutató bizottmányok, s ezek előter­jesztették megállapításaikat, majd új hasonló bizottmá­nyokat állítottak munkába. Annyira megvizsgáltak min­dent, hogy talán Kanada lett a világ legjobban kivizs­gált országa, vagy az lesz, ha a Pearson-kormány soká­ig helyén maradhat. Történt közben néhány ér­­dekfeszítő dolog. Voltak centenáriumi ünnepségeink, rezesbandákkal, katonaze­nekarokkal, zászlókkal stb. és meglátogatott bennünket a brit királynő férjével egye­temben, és az anyakirálynő is. Ezt azonban ugyebár nem lehet parlamenti teljesít­ménynek nevezni. Sok beszédet hallottunk a kormány “csendes diplomá­cia” néven ismert ügyködé­séről, ami azt jelenti, hogy ha nem tud az ember jót mondani, hallgasson, vagy azt, hogy­ ha pénzt tudunk rajta szerezni, hagyjuk a be­csületet. Folytassuk ? Nem hisszük, hogy kívánja ezt az olvasó, hiszen világosan áll előtte, hogy amire a szabadságoló képviselő uraknak a legna­gyobb szükségük van, az nem más, mint az, hogy tér­jenek vissza választóik közé és ismerjék fel a valódi mai világot. Ezzel nem azt mond­juk, hogy gubbasszanak ma­gányban vagy élvezzék ked­venc üdülőhelyük vizét a vi­lágtól elszigetelten, hanem azt, hogy vegyék fel a kap­csolatokat kerületük népé­vel, beszélgessenek az embe­rekkel, minél többel, annál jobb. Talán eszükbe jut így, hogy a választókerületük né­pének köszönhetik mandátu­mukat és a néptől függ, ma­radhatnak-e sokáig a képvi­selőházban, a nemzet temp­lomában. Ha a képviselő urak vesz­nek fáradtságot maguknak arra, hogy elbeszélgessenek kerületük lakóival, bizonyá­ra meg fogják tudni tőlük, hogy jó lenne sutba dobni a csendes diplomáciát és na­gyon jó lenne, ha a kormány követelné a vietnami hábo­rú befejezését. Megtudhatják a választó­polgároktól azt is, szívesen elégednének meg kevesebb centenáriumi cécóval, hogy több időnk jusson harcolni a haza függetlenségéért, a jen­ki monopóliumok kanadai hatalmának felszámolásá­ért. Ha beszélgetni fognak a képviselő urak vakációjuk során kerületük népével, bi­zonyára rá fognak jönni ar­ra is, hogy a nép szeretné látni a Carter Commission javaslatainak megvalósítá­sát, az áremelkedések gátlá­sát, a szakszervezetek meg­­nyomorítására alkalmazott bírósági végzések megszün­tetését. De helyes lenne az is, hogy a választók ne várják a képviselőjük közeledését,ha­nem ők menjenek a képvi­selő urakhoz és mondják meg nekik, hogy az új par­lamenti ülésszakon tetteket várnak el tőlük. AZ AMERIKAI VASÚTI SZTRÁJK ÉS VIETNAM BEAVATKOZOTT Johnson elnök az utolsó két évtized legnagyobb vasúti sztrájkjá­ba, mert a vasúti forgalom megbénulása a Vietnamba irányuló csapatmozgást, fegyver- és lőszerszállítást is meglassítja, amellett megká­rosítja a kereskedelmet, a Kanada felé irányuló mező­­gazdasági termékek, min­denféle gyümölcs továbbítá­sát is, óriási kárt okozva az amerikai gazdaságnak. Több mint 187.000 szerve­zett vasúti műhelymunkás, karban­tartó dolgozó bér­harcát államhatalmi erő­szakkal, törvényhozással a­­karja az elnök megszüntet­ni. Az amerikaiak tulajdonát képező kanadai iparon kívül a kanadai gazdaság más szektorai is megsínylenének egy huzamos amerikai vasú­ti sztrájkot. Az amerikai képviselőház­­ (Congress) kedden, július 18-án, vonakodott meg az el­nök által követelt erőszak al­kalmazásától. Két hónappal ezelőtt szavazta meg a Congress azt a törvényt, a­­mely kötelezte a sztrájkotó­kat képviselő hat szakszer­vezetet, hogy három hóna­pon belül egyezzen ki a vas­­útigazgatóságokkal.A vasút­­igazgatóságok azonban hajt­hatatlanok maradtak, mert tudják, hogy a kormány nem a szakszervezetek barátja. A sztrájkot egy évig tartó kínos szerződésnyitó és bér­­tárgyalások előzték meg. Johnson elnöknek egyre nehezebben sikerül a vietna­mi háború költségeit a nép elszegényítésével előteremte­ni. Az amerikai városok né­ger ghettóinak robbanásait, a szegénység elleni tiltako­zást a Vietnam okozta kö­­.Folytatása a 7. oldalon ÉRTESÍTÉS Lapunk olvasóihoz, szervezetekhez és hirdetőkhöz A SZOKÁSOS nyári szabad­ság idejére lapunk augusz­tus 3 és 10-i számai nem je­lennek meg. Ezért minden közlendő dolgot lapunk júli­us 27-i számához legkésőbb július 24-re küldjenek be. A szünet utáni első lapszá­munk augusztus 17-én jele­nik meg. KANADAI MAGYAR r MUNKÁS Authorized as Second Class Mail by the Post Office Department, Ottawa, and for payment of postage in ca3h Vol. XXXIX. évf. No. 1. szárn^^gf^Tqronto, Out. 1967 julius 20 Ára 10 cent A VIETNAMI VESZEDELEM MCNAMARA amerikai had­ügyminiszter kilencedik viet­nami útja után minden eddigi finél világosabban látja a vi­­ág, hogy az Egyesült Álla­mok világháborút kockáztat meg a vietnami háború lép­csőzetes kiterjesztésével. Westmoreland, az ameri­kai hadsereg vietnami had­vezére 70.000 főnyi megerő­sítést, Nguyen Cao Ky pedig azt követeli, hogy a Viet­namban harcoló 460.000 fő­nyi haderőt 700.000 főre e­­gészítse ki Johnson elnök. A múlt hét végén közölt vietnami híreket azzal egé­szítették ki e hét elején,hogy a dél-vietnami Da Nangon terpeszkedő óriási amerikai repülőtérre 50 mérföld távol­ságról belőtt nagykaliberű rakéták 80 millió kárt tettek a telibe talált repülőgépek elpusztításával, több mint 200 amerikai halálát vagy megsebesítését okozva. “Ezzel ötödször okozott óriási kárt a Viet Cong az amerikaiak danangi repülő­terén,” jelentette a haditu­­dósítás, és hozzátette, hogy “a Viet Cong ugyanakkor, Da Nangtól délre 20 mér­földre, vakmerő rajtaütéssel, kiszabadított 1.220 foglyot.” Azt bizonyítja ez újból —­ a kanadai napisajtó szerint is — az amerikai hadsereg egyre fokozódó erőfeszítésé­re, vagyis a háború kiterjesz­tésére, a dél-vietnami Nem­zeti Felszabadító Front és az északi szövetségese, ha­sonló erőfeszítéssel válaszol. Az Egyesült Államok viet­nami hadserege 1966 októ­berétől 1967 áprilisáig 70.­ 000 halott és sebesült kato­na elvesztésével gyengült. Gyengült továbbá 1.800 re­pülőgép és helikopter elvesz­tésével, Észak-Vietnam lég­terében pedig 2.000 repülő­gép elvesztésével. M­c­N­amara honvédelmi miniszter és Westmoreland generális ezen veszteségek pótlását parancsolóan szük­ségesnek tartják, és erről igyekeznek meggyőzni John­son elnököt, aki — egyes washingtoni újságírók sze­rint — még mindig világhá­ború kiprovokálása nélkül szeretné megnyerni a vietna­mi háborút. Hadvezetősége viszont hajlandó egész Ázsi­ára kiterjedő háborút, sőt világháborút is kezdeni,mert megengedhetetlennek tartja, hogy Dél-Vietnamban meg­bukjon az amerikaiak báb­kormánya. Gondot okoz Johnson el­nöknek ugyanakkor az a­­merikai négerek lázadása is. A fokozódó vietnami kiadá­sok miatt meghiúsult John­son elnök “Great Society” terve, az amerikai dolgozó nép háború okozta szegénye­dése, amelynek következmé­nyeit elsősorban a néger la­kosság szenvedi. A legkomolyabb és a leg­nagyobb befolyást képviselő figyelmeztetést Mike Mans­field demokrata szenátortól kapta Johnson elnök. Mans­field szenátor, a szenátus törvényhozó többségi vezető­je, akinek szerepe hasonlít a kanadai miniszterelnök sze­­rpéhez, javasolta Johnson elnöknek, de különösen az amerikai népnek, tegye fel a kérdést most a fokozódó vi­­e­t­n­a­m­i veszély óráiban : “Teljesen amerikai lesz-e a vietnami háború egész Viet­nam népe ellen, majd Ko­rea, Formuza és Kína el­len?” Figyelmeztet Mansfield szenátor most, amikor egyre többen úgy érzik, hogy a Szovjetunió nem ragaszkod­hat a végletekig a békés egy­más mellett élés elvéhez, ha­nem végül kénytelen lesz le­sújtani az amerikai háborús provokációkra. Mások is figyelmeztetik Johnson elnököt arra, hogy a Szovjetunió eléggé kinyil­vánította már, hogy a vietna­mi háború miatt válik lehe­tetlenné a normális viszony folytatása az Egyesült Álla­mokkal, a vietnami háború miatt lehetetlen csökkenteni a nukleáris fegyverkezést és amiatt nem lehet remélni az izraeli-arab béke megvalósí­tását és az európai feszült­ség enyhítését. A Johnson-kormány által terjesztett vietnami veszede­lem sokkal halálosabb, mint volt az 1962. évi kubai vál­ság. Akkor úgy látszott,hogy helyi előnyért nem fog az Egyesült Államok megkoc­káztatni világháborút. Ma a­­zonban más az Egyesült Ál­lamok magatartása. Ezért sürgeti most első­sorban a békemozgalom, de a napisajtó komoly része is Pearson miniszterelnököt, ne folytassa “csendes diplomá­cia” politikáját, mert az nem bizonyult célra vezetőnek, hanem adja tudtára a wash­ingtoni kormánynak, hogy Kanada nem követheti John­son elnök és hadvezetőségé­nek összeomlásra vezető ázsiai politikáját. A Kanadai Magyar Munkás NIAGARA FÉLSZIGETI LAPBIZOTTSÁGAI közös rendezésben körzeti Pikniket RENDEZNEK július 30-ÁN, VASÁRNAP a niagara falusi PETŐFI PARKBAN A vendégeket a Petőfi Park kitűnő konyhája várjal Lapunk nevében a szerkesztő fog beszédet mondani. A K. M. Munkás fennállásának 39-ik évében üdvö­zöljék olvasóink és barátaink e körzeti találkozón az egyetemes béke, a haladás, a kanadai dolgozó magyarság egyetlen magyar nyelvű lapját .

Next