Kanadai Magyar Munkás - Új Szó, 1967-1968 (39. évfolyam, 1-49. szám)
1968-03-16 / 32. szám
8. oldal ÚJ SZÓ Újra gyakorol Torontóban Kossuth-egyletünk dalkara A MÚLT ÉV tavaszán, amikor Kossuth Lajos szobrának leleplezési ünnepélyére készültünk, újból része lett egyleti életünknek az éneklés. Alig hittünk eleinte a szemünknek, hogy ismét van énekkarunk. Aztán meg azon csodálkoztunk, hogyan élhetett egyletünk az utolsó néhány éven át énekkar nélkül , hogyan tudtunk addig megelégedni azzal, hogy magyar dalainkat banketteken, táncmulatságokon zengtük csak. Dal nélkül alig lehet elképzelni magyarokat. Dalol a magyar bánatában és örömében egyformán, de kevés magyar elégszik meg azzal, hogy csak akkor daloljon vagy énekeljen, amikor poharazik, táncol, kártyázik. Szeret a magyar dalolni, énekelni kórusban, dalárdában, énekkarban, legyen az világi vagy egyházi. Csodálkozunk most azon mi, a Kossuth Betegsegélyző Egylet torontói tagjai, hogy miképpen hagyhattuk eltűnni életünkből a nem is olyan régen még létező kórusunkat, miképpen tudtuk nélkülözni a dalolást, éneklést énekkarban? Magyar jellemünkbe bele van építve a dal, az ének. Zenei élet nélkül nem tud vagy csak igen nehezen tud élni a magyar. A magyar ember civilizációt, kultúrát elképzelni nemigen tud zenei élet nélkül, és boldogságot sem. ★ ★ ★ NEM TUDOK feleletet adni arra, hogy miért csak a Kossuthszobor átadásának ünnepélye előtt éreztük szükségét dalárdának? Nem tudom, hogy miért csak az a nagy ünnepi szükséglet tudott belőlünk énekkart életre hívni? Nem tudom, mert hiszen oly nagyon szeretünk dalolni a magyar nép életéről, harcairól, hőstetteiről, a magyar nemzet honvédelmi erőiben szolgálatot teljesítő katonák egyéni vitézségéről, népünk bánatáról, öröméről, reményéről, csalódásairól, szerelmünkről, gyer- CSOU ÜZENT AMERIKÁNAK AZ AXELBANK, a Toronto Star tokiói tudósítója jelentette hosszú cikkben, hogy Csou En-laj, Kína külügyminisztere, röviddel ezelőtt megüzente az Egyesült Államoknak, egy nála látogató japán parlamenti tag közbejöttével, hogy “Kína szívesen venne egy amerikai támadást, mert elkészült az amerikaiak megsemmisítésére”. Hiszao Isino japán képviselő két órán át tárgyalt a kínai külügyminiszterrel, aki többek között a következőket mondotta: “Az 500.000 főnyi amerikai hadsereg képtelen leverni a 14 millió lakosú Dél-Vietnamot, mekkora hadseregre lenne hát szüksége a 700 millió lakosú Kína legyőzésére? Honnan venne Amerika 25.000.000 főnyi hadsereget Kína legázolására ? Kínát az Egyesült Államok nem tudná legyőzni még akkor sem, ha összes szövetségesei haderejét megkaphatná.Émekeinkről, hazánkról, és végtelenül boldogok vagyunk, amikor zenei műveltségre oktatnak bennünket, s amikor művésztől tanulhatunk énekelni. Boldog volt az énekkarunk a múlt évben és boldogan találkoznak annak tagjai most újból, minden hét szerda estéjén. Életünk minden búját-baját elfelejtjük röpke 2 órán át tartó próbáinkon. Dalolunk boldogan, pedig nem iszunk, ital eszünkbe sem jut. Étel pedig még kevésbé. Csak karnagyunk oktatására, ütemezésére, hegedűjének elbűvölő dallamaira hegyezzük fülünket. Figyelünk, összpontosítunk, karban akarunk énekelni, nem abból egyenként kiemelkedve. A kiemelkedést szólistára hagyjuk, de a lelkünk az vele énekel, szívünk a dalban az övével összhangban dobog. ★ ★ ★ MAGAS ZENÉT, magas zenei műveltséget igénylő éneklést persze meg sem kísérlünk. Azt hiába is kísérelné meg velünk a karnagyunk. Magas zenei műveltségre szert tenni még a tehetséges zenész és énekes is csak hosszú éveken át tartó fegyelmezett tanulással tud. De minden szerda este egy lépcsővel közelebb jutunk a zenei műveltséghez. Minden szerda este egy kicsit jobban tudunk gyönyörködni a lírában és dallamban. Három szerda estére volt szükségünk ahhoz, hogy kezdjük egy kicsit megérteni azt, amit tanulunk. És mit tanulunk? Azt, amit Ady Endre írt “Felszállott a páva a vármegyeházra” című költeményében, melyet Kodály Zoltán zenésített meg. Kezdők vagyunk majdnem egytől egyig. Kottaismeretünk is korlátolt. Ezt zene- és dalszeretetünkkel pótoljuk. Figyelmesen hallgatunk karnagyunk hegedűjére és hangszálainkkal annak dallamát akarjuk visszhangozni. A zenei élet csemetéi vagyunk, és mégis büszkék arra, hogy' zenét, dalt tanulunk, hogy embertársainkat gyönyörködtetni tudjuk Ady' lírájában, Kodály' zenéjében. Boldogító élmény' ez a mi számunkra és kedves feladat. ★ ★ ★ SZERETNÉNK, ha a múlt évi dalosaink mind visszajönnének dalárdánkba, mert most fejlettebb, nehezebb dallamokat tanulunk, mert Ady költeményében lényeget, üzenetet, tanulságot zenésített meg Kodály. Igaz magyarságot tanulunk énekóráinkon. Még jobban megérteni tanuljuk a magyar népet és azon nagyjait, akik minket vers és dal segítségével is felszabadult, országtulajdonos néppé, műveltekké, kultúremberekké akartak nevelni. Magyar talajon vagyunk, amikor Adyt és Kodályt énekeljük. Magyar talajra hívunk énekeseket, jöjjenek sokan. Jöjjenek, ha már nem is fiatalok. Hívunk mindenkit. Jöjjenek, várunk mindenkit. Jöjjenek, győződjenek meg róla, hogy a magyar zenének és dalnak még az ábécéje is felemelő, lelkesítő. (Sd.) ADY ENDRE KODÁLY ZOLTÁN 1968 március 16 EÖRSI BÉLA AZ AMERIKAI MONOPOLTŐKE NAGYJAI AZ amerikai monopoltőke nem valami elvont fogalom, vagy néhány óriási vállalat. A Fortune gazdasági folyóirat révén ismerjük Amerika 500 legnagyobb vállalata közül 50 legnagyobb kereskedelmi bankjának, életbiztosító társaságának, kereskedelmi és szolgálati vállalatának legfontosabb adatait, így próbálunk ezekkel megismerkedni az 1966. évi adatok alapján, Amerika legnagyobbjainak vagyonnagyságát véve alapul. Első helyen áll az amerikai telefon rendszer (A. T. & T.) 35 milliárd vagyonával. Utána a második és harmadik helyen két nagy biztosító társaság következik, a Prudential Insurance Company 23.6 milliárdos és a Metropolitan Life Insurance Company 23.5 milliárdos vagyonnal. A negyedik helyen Kalifornia mammut bankja, a Bank of America áll 18 milliárd vagyonnal. Az ötödik és hatodik helyen két new yorki bank, a Chase Manhattan 15,8 milliárdos és a First National City Bank 15 milliárdos vagyonnal. A hetedik helyen a Standard Oil (N. J.) áll, csak azért, mert a new yorki és a kaliforniai társaság külön működik, máskülönben ez volna a világ legnagyobb ipari vállalata. A nyolcadik helyen a General Motors áll, 12 milliárdos vagyonnal. A kilenc, tíz és tizenegyedik helyet biztosító társaságok foglalják el: az Equitable, a New York Life és a Hancock Insurance kompániák. A tizenkettedik helyre került a Ford Motor 8 milliárdos vagyonnal. A többi nagyvállalatok ezek után következnek. Mint látjuk, az iparvállalatok hátramaradtak a bankok és a biztosító társaságok mögött, amelyeknek politikai és gazdasági befolyását egy pillanatra sem szabad elfelejteni. ★ ★ ★ A 32 legnagyobb társaság 11 iparvállalata között csak 5 olajtársaság szerepel. Ha az alkalmazottak (munkások és fehérgallérosok) számát vesszük figyelembe, az első helyen a General Motors áll 833.000 munkással. A telefon vállalatot már oly mértékben mechanizálták, hogy csak 655.000 alkalmazottra van szüksége. Az 500 ipari nagyvállalat 12 millió munkást foglalkoztat. Az első legnagyobb tíz ebből 20 '% -ot alkalmaz. A vietnami háborút kihasználta a Big Business. 1966-ban az előző évhez képest 22 milliárd dollárral nőtt a forgalom. Tőke állománya 12% -kal, de a foglalkoztatottak száma csak 9%kal nőtt. Különösen fejlődött a műszeripar (20.4% ), a repülőgép-ipar (22%) és a számítógépgyártás (21.3% ). Minthogy a háború a magas kamatláb útján gátolja az építkezést, az üveg- és cementipar forgalma csökkent, de annál jobban emelkedtek a háborúval kapcsolatos iparok. A vezető vállalatok nem mutatnak olyan nagy fejlődést a prosperitás alatt,mint a középnagyságúak, viszont recession (depresszió) időszakában jobban tartják magukat. Az utolsó tíz évben a legnagyobb növekedési rátával (évi 51,3%) a Westinghouse Electric dicsekedhet, míg az 500 nagyvállalat együttes évi átlagos növekedése csupán 6,21% volt. Ha ezt a növekedést a Szovjetunióval, Japánnal, sőt 0- 1 az országgal hasonlítjuk össze, akkor a 6%-os növekedés (az árak állandó emelkedése idejében) elég alacsony. ★ ★ ★ AMERIKA felesleges tőkéjét inkább Európában fektette be, itthon csak 8%-ot volt szíve hagyni. A szovjet ipar teljes termelése az 1940. békeévvel szemben 1966-ban 8/5-szeresére emelkedett, de az ipari fejlődés csak 1950- ben kezdődött, mert addig a háború következményeként, újból kellett kezdeni mindent. A forgalom 10 év alatt az 500 óriásvállalatnál 100%ra emelkedett, de az alkalmazottak száma csak 43 %kal, ami a gépesített termelékenység jelentős emelkedését mutatja. A nagyvállalatok nincsenek egy család kezében, inkább idegen pénzzel dolgoznak. A Ford-család csak a részvények 11%-át, a Firestone 15%-át bírja. Amerikában a vállalatok irányítását nem dúsgazdag családok amatőr tagjaira bízzák, hanem “professzionalista” vezetőkre, de akad a régi nagy nevek között is ilyen, pl. David Rockefeller, a Chase Manhattan Bank elnöke. NASSZER A MÚLT év júniusában elvesztett arab területek viszszahódítását ígérte e hét elején Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke. “Az Istenre esküszünk, hogy fel fogjuk szabadítani ennek a földnek minden hüvelyknyi területét”, mondotta Nasszer a főváros mellett elterülő Helwan gyárváros munkásainak nagygyűlésén. A nyugati sajtó hírmagyarázói szerint válasz volt ez U Thant ENSZ-főtitkár március 2-án közölt nyilatkozatára, miszerint “minden alapot nélkülöz az a hír, hogy ÍGÉRETE az arabok hajlandók közvetlen tárgyalásokba bocsátkozni Izraellel.” A Thant rendkívüli közelkeleti követe, Gunnar Jarring, röviddel ezelőtt folytatott tárgyalásokat a két fél magatartásának kipuhatolására. Abba Eban, izraeli külügyminiszter kijelentette a képviselőházban márc. 4-én, hogy tudomása szerint egyik arab állam sem lenne hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni Izraellel az ENSZ keretében.