Új Szó, 1968-1969 (40. évfolyam, 1-47. szám)

1968-11-02 / 14. szám

8. oldal ÚJ SZÓ FEHÉR KÖNYV CSEHSZLOVÁKIÁRÓL “BEJÖTTEK a hadseregeik, de hát hol van az el­lenforradalom?” — idézi a politikailag tájékozatlan emberek gyakori kérdését az a Fehér Könyv, ame­lyet nemrég adtak ki a Szovjetunióban mintegy 300 ezer példányban, s eddig is számos nyelvre lefor­dítva. Szovjet újságírók szerzői kollektívája gaz­dag tényanyaggal állította össze a könyvet. Felso­rakoztatja azokat a megnyilatkozásokat, eseménye­ket, amelyek az ellenforradalom irányába mutattak Csehszlovákiában. A könyv első fejezete a kommunista párt vezető szerepének likvidálására, a törvényes állami és tár­sadalmi szervek felszámolására tett kísérleteket do­kumentálja. Olvashatjuk itt Ivan Svitak május 19-i cikkét, amelyben a Ploce hasábjain a kommunista párt vezető szerepét vitatta, és Antonin Roceknek a Student július 3-i számában megjelent nyílt leve­lét, amely már így fogalmaz: “Eljött az ideje, hogy rehabilitálják a ‘frakció’ fogalmát.” A szocialista párt képviselői a Rudé Práva tanúsága szerint do­­mazlicei gyűlésükön odáig mentek, hogy a Cseh­szlovák Kommunista Pártot “politikai nullának” minősítették. A Mlada Fronta június 14-i száma pedig az úgynevezett Igazságos Csehszlovák Szo­cialisták Pártjának szervező bizottságát idézte, a­­mely memorandumában leszögezte: “A törvénynek, amelyet hozunk, be kell tiltania mindenfajta kom­munista tevékenységet Csehszlovákiában. Betiltjuk a CSKP tevékenységét, és feloszlatjuk a CSKP-t.” A Literarni Listy Temiceknek a “Fiatalok Klub­ja” semilyi gyűlésén elhangzott nyíltan ellenforra­dalmi felhívását közölte: “Csehszlovákia Kommu­nista Pártját bűnös szervezetnek kell tekinteni, a­­milyen a valóságban volt, és ki kell rekeszteni a tár­sadalmi életből.” A “Szlovákia Demokrata Pártja Forradalmi Bi­zottsága” hangzatos nevet viselő földalatti szerve­zet júniusban terjesztett felhívásában a következő­ket követelte: “Oszlassák fel a kolhozokat és szep­tember végéig adják vissza a földeket a parasztok­nak, tartsanak választásokat Anglia, az USA, Olaszország és Franciaország ellenőrzése mellett, csatolják Csehszlovákiához a “Kárpáton túli Orosz­országot.” A felhívás ezekkel a szavakkal fejeződött be: “Halál a kommunista pártra!” "Tiszta demokrácia" A Fehér Könyv részletes tényanyaggal támaszt­ja alá, hogy a reakció a kommunista párton kívül a törvényes állami és társadalmi szervezetek egész sora ellen intézett támadást, előkészítette a népi milícia feloszlatását. Eközben a prágai Student (No. 14) feltette a kérdést: milyen demokráciára van szükség? Bur­­zsoá demokráciára? Szocialistára? És így válaszolt: “Sem erre, sem amarra — egyszerűen demokráciá­ra.” Pontosabban: “Tiszta demokráciára.” A második fejezet e tiszta demokráciával rész­letesebben is megismertet, amikor a marxizmus— leninizmus alapelveinek revíziójáról, az ellenforra­dalom ideológiai előkészítéséről szól. Vladimir Blazek a Literarni Listy 12. számában arról nyilatkozott, hogy “jobb a tankok lánctalpai alatt pusztulni, mint a marxizmus—leninizmus esz­méit propagálni.” A csehszlovák sajtó ugyanakkor széles körben propagálta, hogy a marxizmus—leni­nizmus nem egységes nemzetközi tanítás, hanem speciálisan orosz jelenség. A reakció ideológusai fő erőfeszítéseiket a mun­kásosztály történelmi küldetésének tagadására for­dították. Az ellenforradalom a szakszervezetek “megújhodásának” hamis jelszavával akarta azo­kat más szervezetekkel felváltani. "Már van igazi ellenzéki párt" A sajtó, a rádió, a televízió szerepének külön fejezetet szentel a dokumentumgyűjtemény. “Már van igazi ellenzéki párt az országban, és ez a saj­tó” — állapította meg július közepén a nyugatné­met Spiegel, a Washington Post pedig azt írta, hogy Csehszlovákiában “a rádió munkatársai, a lapok külpolitikai szerkesztői és az írók végrehajtották vértelen fordulatukat . . .” S hogy mit jelentett ez a “vértelen fordulat”, gazdagon illusztrálja ez a fejezet. Július 25-én, az újságírók rendkívüli kongresszu­sán Lim például a következő szónoki kérdést tette fel: “Arról, hogy a szocializmusnak szüksége van a sajtóra, már hallottunk. De szüksége van-e a sajtónak a szocializmusra?” A sajtószabadság követelésének leple alatt a szo­cializmus ellenségei a szerkesztőségekben lényegé­ben bevezették saját cenzúrájukat. A reakció a ha­talom megszerzését szervezetileg is biztosítani akar­ta. A Fehér Könyv következő fejezetében olvashat­juk, hogy június közepére a belügyminisztérium­hoz 70 kérelem érkezett az új szervezetektől. A “Klub 231” több mint 40 ezer tagot számlált. Prá­gai főtitkáráról, Jaromir Brodskijról csak annyit, hogy a klub egyik gyűlésén kijelentette: “A leg­jobb kommunista — a halott kommunista, de ha még él, ki kell nyújtóztatni . . .” A klub az Egyesült Államokban és Kanadában fiókszervezetet nyitott, s külföldön bankszámlát biztosítottak számára. A klub egyik vezére, Vindra a pozsonyi részleg elnökségi ülésén, június végén kijelentette: “Sorainknak meg kell haladniuk a Szlovák Kommunista Párt sorait, hogyha majd ez lehetségessé válik, képesek legyünk szétverni a kommunista pártot. Likvidáljuk a szocializmust”. “A pártonkívüli aktivisták klubjának” vezéralak­ját, Svitakot is a hatalom megszerzésének módja foglalkoztatta, nem zárta ki a polgárháború lehe­tőségét sem. Volt szociáldemokraták illegálisan szervezkedtek az üzemekben, és nyíltan követelték a CSKP likvidálását. A június 21-i prágai előkészítő bizottsági tanácskozás után százával alakultak a szociáldemokrata alapszervezetek. A párt egyik ak­tív szervezője, Siski úgy vélte, hogy éppen a szo­ciáldemokráciának kell az utolsó csapást mérnie a kommunistákra. Az ellenzéki szervezetek közül “Az emberi jogok védelmének szervezete” azt a célt tűz­te maga elé, hogy visszaadja a gyárakat a régi tu­lajdonosaiknak. Amire Strauss büszke A Fehér Könyv külön fejezetet szentel a cseh­szlovák külpolitikát ért támadásoknak. Elmondja például, hogy májusban a prágai katonai-politikai akadémia tudományos munkatársainak csoportja kidolgozott egy dokumentumot, amely a Varsói Szerződésből való kilépést, semleges külpolitikát ja­vasolt az országnak. Sorozatos támadások érték a KGST-t, a szovjet—csehszlovák viszonyt. A nemzetközi imperializmus szerepéről a 6. feje­zetben olvashatunk. Júliusban vált ismertté az az “operatív terv”, amelyet a Pentagon és a CIA dol­gozott ki a szocialista országok, köztük Csehszlo­vákia ellen. A könyv ismerteti ezt a tervet, szól a Vatikán aktivitásáról, s nagy figyelmet szentel Bonn aknamunkájának. Strausst idézi, aki 1968 márciusában azzal kérkedett, hogy az USA és az NSZK kormánya 1966 elejétől nagy munkát vég­zett annak érdekében, hogy a csehszlovák emberek szemében lejárassa a CSKP-t. ■Csehszlovákia nyugati határait gyakorlatilag megnyitották, s a turistákkal együtt diverzánsok, kémek érkeztek az országba. Nyugatnémet turisták a Csehszlovákiában újjáalakult szudétanémet szö­vetséggel is kapcsolatot teremtettek. Nyugat-Né­­metországban pénzügyi alapot létesítettek a cseh­szlovák ellenforradalom finanszírozására. A "Zefir"-program nem maradt tétlen a NATO sem. Az észak-atlan­ti tömb tanácsa kidolgozta a “Zefir”-programot, amely olyan helyzet előidézését készítette elő, a­­mely Csehszlovákia semlegesítéséhez vezethetne. Jú­liusban látott munkához az a különleges központ, amely több mint 300 munkatárssal rendelkezett, és a moszkvai egyezmények után is fenntartja cseh­szlovákiai kapcsolatait. A Fehér Könyv ezután a szövetséges csapatok bevonulását követően kialakult helyzetet taglalja, ír a megtalált fegyverekről, az illegális rádióállo­másokról és a földalatti sajtótermékekről. Konkrét példákkal mutatja be a hisztériakeltés, a szovjet­ellenes propaganda módszereit, a provokációkat, a hazafiak megfélemlítésének gyakorlatát, a kon­szolidáció ellenfeleinek taktikáját. A szövetséges csapatok bevonulásának nemzetkö­zi visszhangját érintve, a könyv számos példával bizonyítja, hogy az igazság útat tör magának, mind többen felismerik a reális helyzetet. A Fehér Könyv végül az ellenforradalom újabb kétségbeesett kísérleteinek lehetőségeire figyelmez­tet, majd ezekkel­ a szavakkal fejeződik be: “E kö­rülmények között különösen időszerűen hangzanak a nagy cseh hazafi és kommunista, Julius Fucik lángoló szavai: ‘Emberek, szerettelek benneteket. Legyetek éberek!’” 1968 november 2 AFRIKA ÉS AZ IMPERIALIZMUS Irta: Eörsi Béla A­FRIKA országainak nagy részét az impe­rialista (angol, francia és belga) hadsere­gek kiürítették, amit az egész világ ujjon­­gással vett tudomásul. Más kérdés, hogy jobb lett-e a népek sorsa? Az imperialisták kizsák­mányolták az országokat, óriási fizetéssel jutal­mazták az angol, francia, vagy belga hivatal­noksereget. Elvették a bennszülöttek földjeit és nyersanyagát, főleg ásványkincseiket elrabol­ták, éhbéreket fizettek a nehéz bánya- és földmunkáért minden szociális intézkedés nél­kül. Egyszóval rablógazdálkodást folytattak. Kérdés: Javult-e a népesség életnívója? Alig­ha ! Az új néger, vagy arab bürokraták korrup­tak és költségesek, kevés idealista vezető kivé­telével pazarló életet folytatnak. Libériában a köztársaság elnökének jachtja van, amely 125.­ 000 dollárba került (az államháztartás 1/10 része), ugyanakkor az átlag libériai napi jöve­delme 25 cent. Az európai uralom sok rossz emléken kívül a jó földek elrablását okozta, nem tanította a népet (az angolok ezen a téren kissé jobbak voltak). Van olyan hely, ahol a nép 97%-a nem tud írni-olvasni. A jó földeket elvették a bennszülöttektől. Kenyában a legjobb 4.500.000 acre (kishold) földet a fehérek lefoglalták, de csak a tizedrészét munkálták meg. Ez a föld­­rablás végighúzódik Afrika keleti partjain le e­­gészen Dél-Afrikáig. Még van két portugál terület, amelyeken az önállóság árnyéka sincs meg, ahol még mindig korbácsuralom van. Polgári jogot csak az sze­rezhet, aki “asszimilál” (vagyis átveszi az euró­pai életmódot). Ezeknek tudni kell portugálul, fel kell vennie a katolikus vallást, vagyonának kell lennie és európai módon kell élnie. Ilyen csak 30.000 van Angolában, 4.378 Mozambik­­ban, a 9 milliós lakosságból. Afrika államaiban nincs rabszolgaság, de vannak kényszer­munkára küldött tömegek. A hivatalnokok 15.000 bonuszt kapnak minden 1500 fiatal ember után, de a munkás (spanyol, francia és dél-afrikai területeken) alig öt dol­lárt kap egy évben, az élelmezésen és kunyhón kívül. Ezért a bürokrácia nehéz adót vet ki a szegény földművesre. Ha nem fizet, vagy kény­szermunkára küldik, vagy fiatal gyermekeit ve­szik zálogba, $35.00 adósság elenében. Amerika nem vesz részt nyíltan az imperializ­mus gyalázatos működéseiben, de egyrészt ar­ról prédikál, hogy “fel kell szabadítani a kis nemzeteket” (Wilson elmélet), ugyanakkor pe­dig pénzzel látja el az imperialistákat, hogy idegen földön katonaságot tarthassanak. Volt eset, amikor nyíltan is részt vett a kizsákmá­nyolásban. Például Libériában a Firestone Rub­ber Co. 1926-ban egy millió hold földet vett meg átlag 4 centért holdját. Ma 80.000 hold gummi ültetvénye van és folytatja az ültetést. Ma már 3 millió dollár adót is fizet évente. Né­gerek jó fizetésű állást nem kapnak és a tanu­­latlan munkás napi bére 28 cent. De hogy az amerikai kettősségnek, kétlelkűségnek is szol­gáljanak, a gyermekeknek elemi iskolát építet­tek és egészségellátást ingyen adnak. Arthur Goldberg adatai szerint a követke­ző amerikai érdekeltségek vannak Afrikában. Nyersolaj: Libiában és Nigériában, réz: Zam­biában (Észak-Rhodézia), gummi és vasérc: Li­bériában, bauxit (aluminium nyarsanyag): Ghánában. Afrika végtelenül gazdag, de a népe sze­gény. Legtöbbje havi $3.00—$4.00-t keres. Vá­rosokban a nyomor éppen olyan nagy mint a falvakban, de a mai hihetetlenül nagy nyers­anyag tartalék (amelyhez Amerika könnyen hozzájuthat) Afrikában van. Gyémánt a világ 98%-a, arany 55%, réz 22% és igen nagy meny­­nyiségű stratégiai ásványkincsek, pl. manganéz, krómium és uránium. Afrika termeli a világ kakaójának 2/3 részét, pálmaolaj 3/5 részét. Rengeteg víztartaléka van és megterem a világ minden hasznos növénye. A lakossága kb. 200 millió, amely, ha maga­sabb iskolázottságot kap, hihetetlen eredménye­ket tud majd elérni. Amerika tőkés osztályának szüksége van Afrika nyersanyag kincseire és lakosságára, ezért őrködik, hogy szocialista ál­lamforma ott ki ne alakulhasson. A nép pedig gyűlöli a fehér embert és van is oka rá a jelen­ben, mint ahogyan a múltban és mindig volt.

Next