Új Szó, 1968-1969 (40. évfolyam, 1-47. szám)
1968-11-02 / 14. szám
8. oldal ÚJ SZÓ FEHÉR KÖNYV CSEHSZLOVÁKIÁRÓL “BEJÖTTEK a hadseregeik, de hát hol van az ellenforradalom?” — idézi a politikailag tájékozatlan emberek gyakori kérdését az a Fehér Könyv, amelyet nemrég adtak ki a Szovjetunióban mintegy 300 ezer példányban, s eddig is számos nyelvre lefordítva. Szovjet újságírók szerzői kollektívája gazdag tényanyaggal állította össze a könyvet. Felsorakoztatja azokat a megnyilatkozásokat, eseményeket, amelyek az ellenforradalom irányába mutattak Csehszlovákiában. A könyv első fejezete a kommunista párt vezető szerepének likvidálására, a törvényes állami és társadalmi szervek felszámolására tett kísérleteket dokumentálja. Olvashatjuk itt Ivan Svitak május 19-i cikkét, amelyben a Ploce hasábjain a kommunista párt vezető szerepét vitatta, és Antonin Roceknek a Student július 3-i számában megjelent nyílt levelét, amely már így fogalmaz: “Eljött az ideje, hogy rehabilitálják a ‘frakció’ fogalmát.” A szocialista párt képviselői a Rudé Práva tanúsága szerint domazlicei gyűlésükön odáig mentek, hogy a Csehszlovák Kommunista Pártot “politikai nullának” minősítették. A Mlada Fronta június 14-i száma pedig az úgynevezett Igazságos Csehszlovák Szocialisták Pártjának szervező bizottságát idézte, amely memorandumában leszögezte: “A törvénynek, amelyet hozunk, be kell tiltania mindenfajta kommunista tevékenységet Csehszlovákiában. Betiltjuk a CSKP tevékenységét, és feloszlatjuk a CSKP-t.” A Literarni Listy Temiceknek a “Fiatalok Klubja” semilyi gyűlésén elhangzott nyíltan ellenforradalmi felhívását közölte: “Csehszlovákia Kommunista Pártját bűnös szervezetnek kell tekinteni, amilyen a valóságban volt, és ki kell rekeszteni a társadalmi életből.” A “Szlovákia Demokrata Pártja Forradalmi Bizottsága” hangzatos nevet viselő földalatti szervezet júniusban terjesztett felhívásában a következőket követelte: “Oszlassák fel a kolhozokat és szeptember végéig adják vissza a földeket a parasztoknak, tartsanak választásokat Anglia, az USA, Olaszország és Franciaország ellenőrzése mellett, csatolják Csehszlovákiához a “Kárpáton túli Oroszországot.” A felhívás ezekkel a szavakkal fejeződött be: “Halál a kommunista pártra!” "Tiszta demokrácia" A Fehér Könyv részletes tényanyaggal támasztja alá, hogy a reakció a kommunista párton kívül a törvényes állami és társadalmi szervezetek egész sora ellen intézett támadást, előkészítette a népi milícia feloszlatását. Eközben a prágai Student (No. 14) feltette a kérdést: milyen demokráciára van szükség? Burzsoá demokráciára? Szocialistára? És így válaszolt: “Sem erre, sem amarra — egyszerűen demokráciára.” Pontosabban: “Tiszta demokráciára.” A második fejezet e tiszta demokráciával részletesebben is megismertet, amikor a marxizmus— leninizmus alapelveinek revíziójáról, az ellenforradalom ideológiai előkészítéséről szól. Vladimir Blazek a Literarni Listy 12. számában arról nyilatkozott, hogy “jobb a tankok lánctalpai alatt pusztulni, mint a marxizmus—leninizmus eszméit propagálni.” A csehszlovák sajtó ugyanakkor széles körben propagálta, hogy a marxizmus—leninizmus nem egységes nemzetközi tanítás, hanem speciálisan orosz jelenség. A reakció ideológusai fő erőfeszítéseiket a munkásosztály történelmi küldetésének tagadására fordították. Az ellenforradalom a szakszervezetek “megújhodásának” hamis jelszavával akarta azokat más szervezetekkel felváltani. "Már van igazi ellenzéki párt" A sajtó, a rádió, a televízió szerepének külön fejezetet szentel a dokumentumgyűjtemény. “Már van igazi ellenzéki párt az országban, és ez a sajtó” — állapította meg július közepén a nyugatnémet Spiegel, a Washington Post pedig azt írta, hogy Csehszlovákiában “a rádió munkatársai, a lapok külpolitikai szerkesztői és az írók végrehajtották vértelen fordulatukat . . .” S hogy mit jelentett ez a “vértelen fordulat”, gazdagon illusztrálja ez a fejezet. Július 25-én, az újságírók rendkívüli kongresszusán Lim például a következő szónoki kérdést tette fel: “Arról, hogy a szocializmusnak szüksége van a sajtóra, már hallottunk. De szüksége van-e a sajtónak a szocializmusra?” A sajtószabadság követelésének leple alatt a szocializmus ellenségei a szerkesztőségekben lényegében bevezették saját cenzúrájukat. A reakció a hatalom megszerzését szervezetileg is biztosítani akarta. A Fehér Könyv következő fejezetében olvashatjuk, hogy június közepére a belügyminisztériumhoz 70 kérelem érkezett az új szervezetektől. A “Klub 231” több mint 40 ezer tagot számlált. Prágai főtitkáráról, Jaromir Brodskijról csak annyit, hogy a klub egyik gyűlésén kijelentette: “A legjobb kommunista — a halott kommunista, de ha még él, ki kell nyújtóztatni . . .” A klub az Egyesült Államokban és Kanadában fiókszervezetet nyitott, s külföldön bankszámlát biztosítottak számára. A klub egyik vezére, Vindra a pozsonyi részleg elnökségi ülésén, június végén kijelentette: “Sorainknak meg kell haladniuk a Szlovák Kommunista Párt sorait, hogyha majd ez lehetségessé válik, képesek legyünk szétverni a kommunista pártot. Likvidáljuk a szocializmust”. “A pártonkívüli aktivisták klubjának” vezéralakját, Svitakot is a hatalom megszerzésének módja foglalkoztatta, nem zárta ki a polgárháború lehetőségét sem. Volt szociáldemokraták illegálisan szervezkedtek az üzemekben, és nyíltan követelték a CSKP likvidálását. A június 21-i prágai előkészítő bizottsági tanácskozás után százával alakultak a szociáldemokrata alapszervezetek. A párt egyik aktív szervezője, Siski úgy vélte, hogy éppen a szociáldemokráciának kell az utolsó csapást mérnie a kommunistákra. Az ellenzéki szervezetek közül “Az emberi jogok védelmének szervezete” azt a célt tűzte maga elé, hogy visszaadja a gyárakat a régi tulajdonosaiknak. Amire Strauss büszke A Fehér Könyv külön fejezetet szentel a csehszlovák külpolitikát ért támadásoknak. Elmondja például, hogy májusban a prágai katonai-politikai akadémia tudományos munkatársainak csoportja kidolgozott egy dokumentumot, amely a Varsói Szerződésből való kilépést, semleges külpolitikát javasolt az országnak. Sorozatos támadások érték a KGST-t, a szovjet—csehszlovák viszonyt. A nemzetközi imperializmus szerepéről a 6. fejezetben olvashatunk. Júliusban vált ismertté az az “operatív terv”, amelyet a Pentagon és a CIA dolgozott ki a szocialista országok, köztük Csehszlovákia ellen. A könyv ismerteti ezt a tervet, szól a Vatikán aktivitásáról, s nagy figyelmet szentel Bonn aknamunkájának. Strausst idézi, aki 1968 márciusában azzal kérkedett, hogy az USA és az NSZK kormánya 1966 elejétől nagy munkát végzett annak érdekében, hogy a csehszlovák emberek szemében lejárassa a CSKP-t. ■Csehszlovákia nyugati határait gyakorlatilag megnyitották, s a turistákkal együtt diverzánsok, kémek érkeztek az országba. Nyugatnémet turisták a Csehszlovákiában újjáalakult szudétanémet szövetséggel is kapcsolatot teremtettek. Nyugat-Németországban pénzügyi alapot létesítettek a csehszlovák ellenforradalom finanszírozására. A "Zefir"-program nem maradt tétlen a NATO sem. Az észak-atlanti tömb tanácsa kidolgozta a “Zefir”-programot, amely olyan helyzet előidézését készítette elő, amely Csehszlovákia semlegesítéséhez vezethetne. Júliusban látott munkához az a különleges központ, amely több mint 300 munkatárssal rendelkezett, és a moszkvai egyezmények után is fenntartja csehszlovákiai kapcsolatait. A Fehér Könyv ezután a szövetséges csapatok bevonulását követően kialakult helyzetet taglalja, ír a megtalált fegyverekről, az illegális rádióállomásokról és a földalatti sajtótermékekről. Konkrét példákkal mutatja be a hisztériakeltés, a szovjetellenes propaganda módszereit, a provokációkat, a hazafiak megfélemlítésének gyakorlatát, a konszolidáció ellenfeleinek taktikáját. A szövetséges csapatok bevonulásának nemzetközi visszhangját érintve, a könyv számos példával bizonyítja, hogy az igazság útat tör magának, mind többen felismerik a reális helyzetet. A Fehér Könyv végül az ellenforradalom újabb kétségbeesett kísérleteinek lehetőségeire figyelmeztet, majd ezekkel a szavakkal fejeződik be: “E körülmények között különösen időszerűen hangzanak a nagy cseh hazafi és kommunista, Julius Fucik lángoló szavai: ‘Emberek, szerettelek benneteket. Legyetek éberek!’” 1968 november 2 AFRIKA ÉS AZ IMPERIALIZMUS Irta: Eörsi Béla AFRIKA országainak nagy részét az imperialista (angol, francia és belga) hadseregek kiürítették, amit az egész világ ujjongással vett tudomásul. Más kérdés, hogy jobb lett-e a népek sorsa? Az imperialisták kizsákmányolták az országokat, óriási fizetéssel jutalmazták az angol, francia, vagy belga hivatalnoksereget. Elvették a bennszülöttek földjeit és nyersanyagát, főleg ásványkincseiket elrabolták, éhbéreket fizettek a nehéz bánya- és földmunkáért minden szociális intézkedés nélkül. Egyszóval rablógazdálkodást folytattak. Kérdés: Javult-e a népesség életnívója? Aligha ! Az új néger, vagy arab bürokraták korruptak és költségesek, kevés idealista vezető kivételével pazarló életet folytatnak. Libériában a köztársaság elnökének jachtja van, amely 125. 000 dollárba került (az államháztartás 1/10 része), ugyanakkor az átlag libériai napi jövedelme 25 cent. Az európai uralom sok rossz emléken kívül a jó földek elrablását okozta, nem tanította a népet (az angolok ezen a téren kissé jobbak voltak). Van olyan hely, ahol a nép 97%-a nem tud írni-olvasni. A jó földeket elvették a bennszülöttektől. Kenyában a legjobb 4.500.000 acre (kishold) földet a fehérek lefoglalták, de csak a tizedrészét munkálták meg. Ez a földrablás végighúzódik Afrika keleti partjain le egészen Dél-Afrikáig. Még van két portugál terület, amelyeken az önállóság árnyéka sincs meg, ahol még mindig korbácsuralom van. Polgári jogot csak az szerezhet, aki “asszimilál” (vagyis átveszi az európai életmódot). Ezeknek tudni kell portugálul, fel kell vennie a katolikus vallást, vagyonának kell lennie és európai módon kell élnie. Ilyen csak 30.000 van Angolában, 4.378 Mozambikban, a 9 milliós lakosságból. Afrika államaiban nincs rabszolgaság, de vannak kényszermunkára küldött tömegek. A hivatalnokok 15.000 bonuszt kapnak minden 1500 fiatal ember után, de a munkás (spanyol, francia és dél-afrikai területeken) alig öt dollárt kap egy évben, az élelmezésen és kunyhón kívül. Ezért a bürokrácia nehéz adót vet ki a szegény földművesre. Ha nem fizet, vagy kényszermunkára küldik, vagy fiatal gyermekeit veszik zálogba, $35.00 adósság elenében. Amerika nem vesz részt nyíltan az imperializmus gyalázatos működéseiben, de egyrészt arról prédikál, hogy “fel kell szabadítani a kis nemzeteket” (Wilson elmélet), ugyanakkor pedig pénzzel látja el az imperialistákat, hogy idegen földön katonaságot tarthassanak. Volt eset, amikor nyíltan is részt vett a kizsákmányolásban. Például Libériában a Firestone Rubber Co. 1926-ban egy millió hold földet vett meg átlag 4 centért holdját. Ma 80.000 hold gummi ültetvénye van és folytatja az ültetést. Ma már 3 millió dollár adót is fizet évente. Négerek jó fizetésű állást nem kapnak és a tanulatlan munkás napi bére 28 cent. De hogy az amerikai kettősségnek, kétlelkűségnek is szolgáljanak, a gyermekeknek elemi iskolát építettek és egészségellátást ingyen adnak. Arthur Goldberg adatai szerint a következő amerikai érdekeltségek vannak Afrikában. Nyersolaj: Libiában és Nigériában, réz: Zambiában (Észak-Rhodézia), gummi és vasérc: Libériában, bauxit (aluminium nyarsanyag): Ghánában. Afrika végtelenül gazdag, de a népe szegény. Legtöbbje havi $3.00—$4.00-t keres. Városokban a nyomor éppen olyan nagy mint a falvakban, de a mai hihetetlenül nagy nyersanyag tartalék (amelyhez Amerika könnyen hozzájuthat) Afrikában van. Gyémánt a világ 98%-a, arany 55%, réz 22% és igen nagy menynyiségű stratégiai ásványkincsek, pl. manganéz, krómium és uránium. Afrika termeli a világ kakaójának 2/3 részét, pálmaolaj 3/5 részét. Rengeteg víztartaléka van és megterem a világ minden hasznos növénye. A lakossága kb. 200 millió, amely, ha magasabb iskolázottságot kap, hihetetlen eredményeket tud majd elérni. Amerika tőkés osztályának szüksége van Afrika nyersanyag kincseire és lakosságára, ezért őrködik, hogy szocialista államforma ott ki ne alakulhasson. A nép pedig gyűlöli a fehér embert és van is oka rá a jelenben, mint ahogyan a múltban és mindig volt.