Új Szó, 1968-1969 (40. évfolyam, 1-47. szám)

1968-07-20 / 1. szám

1968 július 20 FELEJTHETETLEN MARAD ADY ENDRE SZOBRÁNAK LELEPLEZÉSI ÜNNEPÉLYE Öt, “i­e cream”-et meg miegy­mást kérő gyerekek tömött za­jait. Begördült parkunkba jóval e­­bédidő előtt az ország fővárosá­ból Magyarország diplomáciai kirendeltségének autója is Ma­gyar honfitárssal a kormányke­­réknél, Bartha Jánossal, a Nagy­­követség vezetőjével és kislányá­val és Madari Dániel konzullal és családjával, kiket vendégeink hamarosan körülzártak. Mellet­tük foglalt helyet az ebédlőben Pickering polgármestere, Mr. Williams, akivel Bartha honfi­társunk és kísérete hosszasan el­beszélgetett ízletes magyar “pro­paganda" (Badacsonyi és Szürke barát) fogyasztása közben. Az ünnepély programjának szereplői: szónokok, énekkar, a leleplezési aktust végrehajtó díszmagyarba öltözött fiatal nők és a szobor talapzatára virág­csokrot helyező kis táncosnő a szobrot övező kert rózsabokrai mentén helyezkedtek el, az ün­neplő tömeg pedig a kerttel szemben alacsonyabb szinten el­terülő parkrészlegen talpon áll­va vagy a fák alatt ülve. PROGRAMUNKAT a Kossuth Betegsegélyző Egylet énekkara nyitotta meg a kana­dai és a magyar himnusz ének­lésével Holoskó János karnagy vezetése alatt, majd lapunk szer­kesztője, aki az ünnepélyt mind­végig vezette, mondott angolul üdvözletet és rövid Ady-értéke­­lést. Most következett ünnepélyünk megható jelenete, amikor Ballá­­né Czeglédi Rózsika és Steiger­­né Koronyi Edit a szobor hófe­hér leplét ünnepélyesen leemel­ték, a 13 éves Hrbál Debbie pe­dig letette a demokratikus ma­gyarság Ady-hódolatát jelentő virágcsokrot a szobor alapzatá­ra. Felcsendült ekkor énekkarunk dala Kodály Zoltán zenésítésé­­ben Ady hitvallásáról: “Felszál­lott a páva a vármegyeházra. . .” és a karnagy új hangadása után a “Szagos a rozmaring” kezde­tű pattogós népdalt énekelte é­­nekkarunk. Bartha Jánost, a Magyar Nép­­köztársaság kanadai nagykövet­ségének vezetőjét kérte most fel ünnepélyünk vezetője szólásra, aki az ünneplő közönség lelke­HETES eső után, június 23-án mintha a római és görög mito­lógia Apollója elevenedett volna meg az Ady Park égboltján, ma­ga előtt tolva a Nap-talyigát, erőt és egészséget árasztva a széles azúrkék égből. Apolló, a világosság istene valóban ráte­kintett aznap az Ady Parkra. A nagy kiterjedésű, középen széles, andalgó folyású patak ál­tal kettészelt park fensíkjáról, ahol az óriási uszoda és annak pompás épülete áll, a hangszóró csak délután 2 óra körül jelez­te harsányan Ady Endre szobra leleplezési ünnepélyének kezde­tét. Ady tisztelőiből sokan már délelőtt ott voltak a park sok fájának lombjai alatt nemcsak Torontóból és Oshawáról, ha­nem a “távoli” Wellandról, Nia­gara Fallsról, St. Catharinesből, Hamiltonból, Brantfordról (e­­gész napra bérelt autóbuszon) és a még távolabbi Strathroyról. A dél-ontarioi demokratikus magyarság boldog találkozójá­nak bizonyult ez az ünnepély. Önfeledten beszélgettek a Kos­suth Betegsegélyző Egylet alapí­tó tagjai, szórakozott a fiatalabb nemzedék, vidáman futkároztak a gyerekek, közöttük a legaprób­bak is. Új, nem új, sőt vén autó csoportokban parkolt a fák lombjai alatt mindenfelé. Déli 12-től 2 óráig zsúfolt volt a park ebédlője, a boltja pedig alig győzte kielégíteni a “pop”­sen felcsattanó tapsa után mondta el lapunk ugyanezen ol­dalán közölt beszédét magyar és angol nyelven, melyben üdvözöl­te nemcsak az ünneplő tábort, hanem az ünnepély tiszteletére megjelent John Williams urat, a 28.000 lakosú Pickering Town­ship fiatal polgármesterét is. Bartha János úr —■ beszéde végeztével — a szobor elé lépve hivatalosan is átadta a szobrot meleg kézszorítással Tóth Jó­zsefnek, a Kossuth Betegsegély­ző Egylet központi elnökének. Ünnepélyünk vezetője közben felolvasta a Magyarok Világszö­vetségétől kapott testvéri távi­ratot, majd szólásra kérte fel Williams polgármestert, aki me­leg baráti szavakkal üdvözölte ünneplő seregünket, megjegyez­ve többek között, hogy problé­mái azonosak voltak a legtöbb bevándorló problémáival, hiszen ő maga bevándorló, s noha Ang­liából jött, kanadai állampolgár­ságáért folyamodnia kellett. Örömét fejezte ki, hogy ünnepé­lyünkre meghívást kapott és a magyar diplomáciai küldöttség vezetőjével egy emelvényről be­szélhet. Programunkat —­ úgy ahogy terveztük — ezt követően nem a szobor előtt, hanem a parkunk központi épülete mögötti dobo­gón folytattuk, ahol Kenyeres (Folytatása a 7. oldalon) Herceg István csikós öltözetbne dalol. (Mögötte Beszédét mondja Bartha János, az ottawai Nagy cigányzenekar kíséri.) követség vezetője. OPENING REMARKS OF THE M. C. “MY NAME is Roy Adam Schaeffer, I am editor of UJ SZÓ (New Word), progressive Canadian Hungarian weekly”, said in his opening remarks as M. C. of the Ady Celebration, June 23, at which time the statue of Ady was unveiled at the Ady Park, (Pickering, Ont.), then he delivered his speech as fol­lows : Dear Friends! This occassion marks a memorable day in the 40 years of the Kossuth Sick Benefit Society, the largest organization in the Independent Mutual Benefit Federation. Today we shall unveil the plaque of one of the greatest and noblest men in the more than 1000 years’ history of the Hungarian nation, and dedicate to all Hungarians in this park bearing his name: Ady. Endre Ady died shortly after the termination of the First World War. Long before he died he became the symbol of hope for the oppressed Hungarian people. He foresaw the liberation of his people from the Hapsburg kaisers, and he became a cornerstone of that Hungarian literature that urged the Hun­garian people to establish the’- -*•%• own independent, democ­ratic and free society. Endre Ady inspired his people in the darkest days of hope­lessness, and scolded those that did not believe in the possibi­lity of creating a New Hungary that will be governed people’s democracy so that Hungary may live in peace with its neigh­bors and regenerate its economy, science and culture. Endre Ady was the poet of liberation, of freedom and in­dependence. He was the poet of the ill-housed, ill-clad and ill­­nourished rqasses. He wanted to give the Hungarian nation a government that would not devote itself to the prattle of idle words. His profound passion for justice developed a philosophy of responsible government for human welfare. He was not the poet to sing the glories of the Establishment that wants to add more to the abundance of those who have much. He want­ed to provide enough for those who have too little. He was furious when he saw misery, poverty. That is why he called upon the millions of poverty-ridden peasants to be­come the gods on the land of Máté Csák. We are proud to have Endre Adv’s plaque in this park of ours. Having his plaque here among us will remind us more often of his lofty aims, his deep love for the people. And we feel honored indeed that the people of Hungary have donated Ady’s plaque to us through the World Federation of Hun­garians. Ady’s spirit will make us better Canadians and better Hungarians. His poetry teaches us love of country, true pat­riotism. We send our love and greeting to the people of Hungary, to their government and to the World Federation of Hun­garians, and we thank them a thousand times for this great gift, and promise to honor it, decorate it and guard it in the spirit of Joseph Howe, the great Canadian newspaperman and leader of the last century who said this: “A wise nation preserves its records, gathers up its muni­ment, decorates the tombs and monuments of its illustrious Dead. Repairs its great public structures and fosters national pride and love of country by perpetual reference to the sacri­fices and glor'es of the past.” ÚJ Síé BARTHA JÁNOS BESZÉDE A MAGYAR Népköztársaság Kanadai Nagykövetségének ve­zetője mondotta a következőket Ady-ünnepélyünkön: Tisztelt Magyar Honfitársak! Talán néhányan emlékeznek arra, hogy kb. 1 évvel ezelőtt a wellandi Kossuth Parkban Kossuth szobrot avattunk, mely szobor — a Magyarok Világszövetsége ajándékaként —■■ mint első Kossuth szobor került felállításra Kanada földjén. Abban a szerencsés időben és helyzetben teljesítek szolgá­latot Kanadában, hogy a szobor átadásának megtisztelő fela­data nekem jutott osztályrészül. A magyar-kanadai kapcsolatok közben tovább fejlődtek, melyen belül tovább fejlődött az Óhaza és a Kanadában élő magyar származású kanadaiak kapcsolata is. Ennek a fejlő­désnek újabb állomásaként tehettem eleget a Kossuth Beteg­segélyző Egylet vezetősége, illetve személy szerint titkára meghívásának, és hazánk egyik legnagyobb magyar költője, Ady Endre szobrának a Magyarok Világszövetsége nevében történő átadásának. Ady Endre 1877-ben született és 1919-ben halt meg. Jö­vőre lesz halálának 50. évfordulója, de mint egyik legnagyobb magyar költőnk, emléke, szelleme mélyen él mind Magyaror­szágon, mind a külföldön élő magyarságban. Talán nem érdemtelen felidézni azok előtt, akik már rég foglalkoztak Ady­val, életének néhány jellemzőbb állomását, munkásságát. Egy elszegényedett kisnemesi családból származott, jogász szeretett volna lenni, azonban mint újságíró kezdte tevékeny­ségét 1900-tól kezdve. Újságcikkeiben a radikális polgári szabadgondolkodás tükröződik, harcolt a feudális maradványok felszámolásáért. Költői munkásságát súlyos betegsége rövidre fogta, és saját helyzete, betegsége, valamint az akkori időszak nagy változá­sokat hozó Európája visszatükröződik verseiben. Egyes verseiben fellazítja a hagyományos nyugateurópai műformákat, s az ősi magyar vers már feledésbe menő formái­val gazdagítja költészetünket. Művei világirodalmi mértékkel mérhetők. A két világháború közötti Magyarország rendszere meg­próbálta Adyt nemzetietlennek értékelni, nagyságát minimá­lisra csökkenteni. A mai Magyarország és a haladó világ köl­tészet-értékelői a forradalom és az egész magyarság nagy köl­­tőjeként tisztelik Adyt. Magyarországon ma a legszebb forra­dalmi hagyományok között tartjuk számon Ady életművét, melyet Petőfi, József Attila költészetével együtt a dolgozó magyar nép egyik legnagyobb lírai kifejezőjének értékelünk. Költeményeit orosz, német, francia, angol, olasz, cseh, ro­mán és talán az utóbbi időben más nyelvekre is lefordították. Azt hiszem, ha csak az előbb említett igen tömör és ki­vonatos ismertetés alapján értékeljük Adyt, már akkor is je­lentős eseménynek tudhatjuk be a mai napot, amikoris Kana­da földjén a nevéről már korábban elnevezett parkban kerül leleplezésre Ady Endre első szobra. Azzal a reménnyel adom át a szobrot a Kossuth Betegse­gélyző Egylet elnökének a Magyarok Világszövetsége nevében, hogy a jövőben is tegyenek meg mindent Ady szellemének további ápolására, a magyar kultúra fejlesztésére Kanadában, és ezzel járuljanak hozzá Kanada soknemzetiségű, színes kul­túrájához, országaink közötti kapcsolat további erősítéséhez. 3 oldal

Next