Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1969-07-19 / 1. szám

jj ]^\Ll /j_ íze? Hazádnak rendületlenül ÉS Sí Légjó hive óh magyar! MB Jgg JL Mg £ ^ Jjg| flf ^ mC/ i/wv Word Second class mail registration number 1821 r Tt., r Volume 41. évfolyam — No. 1. szám Toronto, Ont. 1969 július 19 Ára ^ cen* 40 ÉVEN ÁT LÉPÉSBEN A TÖRTÉNELEMMEL! ÍRTA: DUROVECZ ANDRÁS NEGYVEN ÉV roppant nagy idő egy ember életében, hát még ha ezt az időt egy népcsoportra alkalmazzuk és történelmi jelentőségében mérjük. Ebből következik, hogy az eltelt időnek nem az évek számai adják meg a jelentőségét, hanem azok az események, történések, melyek belesűrűsödve valóban formálják a történelmet. Ilyen értelemben vonatkoztatható ez lapunkra, a volt Kanadai Magyar Munkásra, a mai Új Szóra is, mikor múltjára emlékezünk, szereplése, hivatása történetét értékeljük. Lapunk múltjának teljes, értékű felmérése sokkal mélyebb, kiterjedtebb munkát igényel, mint egy ilyen megemlékezés, vagy még az összes megemlékező írások is együttvéve. Írásaink szerénységére éppen az a tény parancsol bennünket, hogy negyven éves múltat kell értékelnünk, amelyben lapunk is hullámszerűen mozgó utat járt be, s e hullámzó időszakok alaposan tárgyilagos vizsgálatot igényelnek. Az emlékezés egymagában negatív, meddő dolog, az értékelésnek viszont pozitívnek, tartalommal telinek kell lennie, ami segít a jót a rossztól, a sikert a sikertelenségtől elválasztani, s az így nyert tapasztalatokat értékük szerint a jelen és a jövő feladatainak érdekében felhasználni. Egy ilyen lap történetének felmérése megköveteli a feltétlen tárgyilagosságot. Ugyanis évfordulók idején, s ez esetben is, hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, hogy nem csupán sikerek diadalmenete volt a lap élete. Ez, mondhatnánk, majd csaknem természetes is, ha az elmúlt negyven év nagy, bonyodalmas sorsfordulókkal teli időszakát nézzük, amelyben maga a lap fennmaradásának ténye is óriási siker, de amelyben nyílott bőven alkalom bizonyos, s olykor súlyos tévedésekre is. ★ ★ ★ LAPUNK feszítő erejű korszakban született meg, s a jellemző korszakban is érte meg működésének negyven esztendejét. A Kanadai Magyar Munkást a történelmi szükségszerűség hozta létre: a kanadai társadalomban is fennállott — s ma is fennálló — egyenlőtlen emberi osztályok harca, ami nem emberi találmány, hanem az osztályokra tagozódott társadalom objektív törvényszerű folyamata. Az embernek, a szubjektív tényezőnek a feladata az, hogy ezt a társadalmi mozgást, az osztályharcot felismerje és tudatosan cselekedjen, célirányosan, a hátrányban levő osztály egyenlőtlen állapotának megszüntetésére, tehát a társadalmi rend megváltoztatása érdekében. Így a Munkás is radikális eszmével, baloldali politikai célkitűzésekkel lépett a társadalmi harc küzdőterére. S a csatatér tele volt a legkülönbözőbb harci feladatokkal. E harcokhoz mért történelmi hivatással, a Kanadai Magyar Munkás első száma, 1929 július 16-án homlokzatán ezekkel a jelszavakkal indult hosszú, küzdelmes útjára: “Harcolunk — Az új világháború ellen. A nemzetközi fasizmus ellen; A munkásosztály felszabadításáért. Célunk — A szervezetlenek megszervezése és a munkásság politikai nevelése.’’ Hogy ezek a jelszavak mennyire időállóak voltak, azt fényesen bizonyítja az, hogy 40 éven át, mind a mai napig kivétel nélkül egészében érvényesek úgy Kanadában, mint a világ nagyobbik felében, és egyetemes érvényű ma is és újra. Harc az új világháború ellen! Bár ezek a jelszavak négy évtized folyamán módosultak, újabbakkal gyarapodtak közbeeső, részlet célkitűzésekért, s némelyeken már túl haladt a történelem, mások állandósultak újabb történelmileg adott problémákra irányítva. De ezek a negyven évvel ezelőtt zászlóra tűzött fő jelszavak alapjukban, fő iránymutatásukban már akkor a történelmi valóságot, a társadalmi fejlődés reális menetét fejezték ki. És éppen mert így kiállták négy évtized viharos időszakát, bizonyítja barát és ellenfél előtt e lapnak a történelmileg beigazolódott létjogosultságát. Ennek a ténynek még csak nagyobb nyomatékot ad a megjelenésének időpontja is. Ez éppen abban a történelmi időpontban történt, amikor úgy látszott, hogy a megelőző ciklikus válságokkal, háborúkkal pusztító tőkés társadalom “megtalálta” a kapitalizmus örökös betegségei legyőzésére a “megoldást”. Az emlékezetes “fordizmus" volt ez, mely Amerikát a “megreformált”, örökké váló kapitalizmus mintapéldányává léptette elő. E szemfényvesztés hatását legélesebben talán az illusztrálja, hogy még a nemzetközi marxista mozgalom világszervében is került számos híve ennek az “elméletnek”, szemben azokkal, akik nemcsak hogy tagadták a kapitalizmus történelmileg kizárt életképességét, de már ebben az időpontban határozottan érveltek, hogy a gazdasági összeomlás, az új világháború veszélye, a fasizmus fekélyének terjedése realitás és határozott harcra hívták fel a világ dolgozóit e veszélyek ellen. ★ ★ ★ EZEK VOLTAK azok a fő fejlődési áramlatok, melyeknek minden más részlet probléma, ami a néptömegeket gazdasági, társadalmi, politikai téren érintette, alá volt rendelve: munkája, kenyere, szabadsága, békéje, egész létkérdése és jövője. Méltán adózhatunk elismeréssel azoknak az első harcostársaknak, akik rövid kanadai emigrációs életükben ezt a történelmi helyzetet így felismerték és egy haladó szellemű, osztályharcos lap alapítását elhatározták. Kétségtelen józan ész, felvilágosultság, tettrekészség, áldozatvállalás és nem kevés bátorság kellett a Kanadai Magyar Munkás megjelentetéséhez. Ezek az emberek a történelem lábnyomába léptek, s aki abban benne halad, az csinálja is a történelmet! S mennyire igazuk lett ezeknek az embereknek, s mennyire annak a lapnak, melynek homlokára a fent idézett jelszavakat írták. Mert csak három hónap és néhány napra a lap megszületése után. 1929 októberében bekövetkezett az az első világméretű gazdasági válság, amely alapjában rendítette meg a tőkés gazdasági rendet világszerte. S ettől a Földnek csak egy darabja maradt mentes, a fiatal, roppant fejlődési nehézségekkel küzdő Szovjetunió, ahol már viszszavonhatatlanul igazolódva látszott egy másik történelmi tény, hogy a kisajátító, magán tőkésrendszertől mentes társadalom képes csak a válságmentes gazdasági rendszer építésére. Életképessége bizonyítására is képes volt már e serdülő korában, ami abban a gazdasági jelenségben nyilvánult meg, hogy létével hozzá tudott járulni a kapitalizmus válságának enyhítéséhez is, ha emlékezünk rá, hogy az Egyesült Államok akkori exportjának 60 százalékát a Szovjetunió vette fel.Véres valósággal bizonyosodott be a fasizmus elleni jelszó időszerűsége is. A válsággal tehetetlen tőkés világpolitikai offenzívával, az álcázatlan terror, a fasiszta diktatúra eszközével, golyóval és rendőrbottal “táplálta” a kenyérért kiáltó éhező milliókat. És már fel is tűntek a nagy katasztrófa viharfelhői, a lázas fegyverkezés és a félelmetes felkészülés a válság “megoldására”, az 1939 szeptemberében bekövetkezett második világháborúra. Igazolta ezt a lapot a torlódó események ténye, az a tíz év, amit Kanadában úgy jegyzett be a történelem, mint a “ ‘30-as éhség évek”. A nagy világégés előjátékaiként a japán militarizmus mandzsúriai agressziója, az olasz fasizmus abesszíniai hódítása, s a barna pestis, a hitlerista nácizmus háborús főpróbája, aranyinges cinkosa, Franco oldalán a spanyol nép elnyomására. E néhány nagyobb vészt jósló aktus mellett a kisebbekből csak a hozzánk közvetlenül esőt idézük vissza: a Berlin—Róma— Tokió-tengely leghitványabb csatlósa, Horthy és féreg társaságának irredentizmussal mérgezett revizionista határmenti katonai akciói, mintegy a későbbi nagy katasztrófa előkészítéseként. Mondhatnánk ez volt a Munkás életének első szakasza, küzdelmének első sor(Folytatása az 5. oldalon) NEGYVEN évvel ezelőtt kíséretként járta be ez a kép a világot. New Yorkban, a Wall Streeti tőzsdén készel, 1929 nevezetes “fekete péntekjén’’, a tőzsdei öszszeomlást mutatja. A tőkés világ szeme ma is erre az intézményre szegeződik, lesve a kísértet újra megjelenését. A kérdés csak az: mikor. A MUNKÁS egyik fényesen sikerült piknike közönségének egy része, a hamiltoni volt Kossuth Parkban, az ötvenes évek elején, mikor a “hideg háború’’ a tetőfokán állott.