Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1970-05-23 / 42. szám
_ ____ w ^ ($0^ m New Word Volume 41. évfolyam — No. 42 Toronto, Ont. 1970 május 23 óra 10 cent Háború és gazdasági válság elleni harchoz nem elég az ifjúság ereje Nap mint nap egyaránt jelenti a sajtó, televízió és a rádió, hogy fokozódik a munkanélküliség az észak-amerikai földrész minden táján. Életszükségleteket előállító gyárak tucatostól zárnak le. Amerikai és kanadai szakszervezeti vezetők nyilatkozatai szerint, tőkés közgazdászok szerint is, gazdasági hanyatlás van folyamatban mind a két országban. Szakszervezeti vezetők szerint kétszer annyi munkanélküli van, mint amennyit a hivatalos közlések elismernek, mert a munkanélküli diákokkal együtt most mintegy 1,400,000 férfi és nő keres munkát. Ha pedig számításba vesszük azokat a munkakeresőket is, akik végére értek a munkanélküli biztosításuknak, és azokat kik már feladtak minden reményt arra, hogy munkát kapjanak, valamint azokat is, akiket a hivatalos statisztika figyelmen kívül hagy, akkor azt mondhatjuk, hogy a munkaképes, dolgozni akaró kanadai férfiak és nők 15 százaléka munkanélküli. Nagyon komoly helyzet ez. Az 1929-39. évi depresszió néhány időszakában a 40 éven aluli kanadaiak 40 százaléka volt munkanélküli. Most is a fiatalok, a nemzet színe-java sínyli meg a munkanélküliség növekedését a legnagyobb mértékben, ők a gazdasági válság első áldozatai. Vészjelek A szervezett dolgozók több mint felének szerződése veszti érvényét rövidesen. Szakszervezeteik új szerződéseket fognak követelni bérjavításokkal. A Canadian Labor Congress elnöke, figyelmeztetett májusi intervjújában: “Vészjeleket látunk, nagy baj lesz az év végéig.” A szervezett munkások harcias része a kormány megszigorítási politikája elleni harcra fogja kényszeríteni a szakszervezeti mozgalmat. A kormány úgynevezett austerity politikája az infláció elleni harc cégére alatt indult útjára, de tulajdonképpen egészen más a célja.,Eszköz a kormány és a tőkések kezében, amellyel visszavonulásra kényszeríti a dolgozó lakosságot. Az infláció fokozódik a munkanélküliséggel együtt, és közben Trudeau azt hangoztatja, hogy a munkanélküliség az infláció elleni küzdelemnek csak mellékfejleménye. Az igazság azonban az, hogy mind az inflációt, mind a munkanélküliséget a monopolkapitalizmus és annak imperialista politikája okozza, és az imperializmus, élén az amerikai imperializmussal, háborúval akarja politikáját rákényszeríteni a népekre világszerte. Miden olyan társadalmi és gazdasági rendszer amely csökkenteni akarja azok jövedelmét, akik a javakat kitermelik, egyben meg akarja nyirbálni a nép demokratikus jogait, gazdasági, társadalmi és politikai romlás, országos csőd okozója. Változás ellen Az imperialista kül- és belpolitika fő célja ,hogy biztosítsa társadalmi és gazdasági berendezkedésének jövőjét forradalmi változások ellen. Ezzel magyarázható, hogy az Egyesült Államok másfél millió katonát állomásoztat a világ különböző részein fenntatott 450 támaszponton. De—mint azt helyesen állapították meg—“napjainkban azon népek elnyomása, amelyek függetlenségért küzdenek, elpusztításukat jelenti.” Ezt a politikát érvényesítették a nácik, amikor megsemmisítettek egy Lidicét, vagy Oradort, és ezt a politikát érvényesíti az Egyesült Államok Indokínában. Ezt a politikát érvényesítették a Song My-i tömegmészárlással. Az amerikai hadviselés jelszava: “Felkutatni és pusztítani.” Az a tény, hogy a NATO 20 év alatt $1,200,000,000,000-t költött fegyverkezésre, és az a tény, hogy 1968-ban ötször többet költött fegyverkezésre, mint 20 évvel korábban, cáfolhatalanul bizonyítja, hogy inflációt háborús költekezés okoz. Nem a dolgozó nép húz hasznot a háborús költekezésekből, hanem a hadiszállítók és a velük összeesküdött hadvezetőség. Ezt nyögi a dolgozó nép. A második világháború idején egy repülőgéphordozó anyahajóért $55,000,000-t fizettek ki az adófizetők pénzéből. Ma pedig $545,000,000-ba kerül egy repülőgéphordozó anyahajó. A második világháború éveiben egy tengeralattjáró 4,700,000 dollárba került, ma pedig 200 millió dollárt fizetnek érte. A második világháború alatt egy harci repülőgép $54,000-ba került. Ma egy F-1-es katonai repülőgépért 6,800,000 dollárt fizet az állam. Ezekkel az inflációs árakkal nem dicsekszenek, mert ezeket a hatalmas összegeket a hadiszállítóknak fizetik ki és a velük szövetkezett főtiszteknek, de nem őket okolják az inflációért, hanem a dolgozó népet, a szakszervezeteket, a munkabéreket. Csillagászati számokat érnek el a profitösszegek, mert egyedül a monopóliumok határozzák meg az árakat, a lakbéreket, az adókat és a kamatot. A monopóliumok profitja érdekében csökkentik a népjóléti juttatásokat, kórházi, közoktatási és az egészségvédelmi célokra fordított összegeket. Ugyanakkor többet költenek a háborús célú tudományos kutató munkára, a hadsereg és a rendőrség támadó jellegű kiképzésére, hogy gyorsabban nyomhassák el a tiltakozó mozgalmakat belföldön és külföldön egyaránt. Kísérletezzen bár a legkegyetlenebb eszközökkel a kapitalizmus, hogy életét megmentse, a régi rend haldoklik. Az amerikai imperializmus sem fog életben maradni. Óriási hatalma ellenére sem képes már világellenőrzést gyakorolni. A feltartóztathatatlan változás mellett tanúskodik az a tény, hogy az Egyesült Államokkal szövetséges 43 országból csak 4 küldött katonai alakulatokat Vietnamba: Dél-Korea, Thaiföld, Ausztrália és Újzéland. A Fülöpszigetek kormánya, népi követelésnek engedve, hazarendelte csapatait Vietnamból. Harminchét ország süket füleket fordított a segítségért kiáltó Egyesült Államok felé, ahogy azt az országos forgalmú U.S. News and World Report nevű amerikai folyóirat 1970 január 12. száma közölte. Világviszonylatban a népek balra vesznek irányt, a szocializmus felé fordulnak. Amíg Goldwaterre 1964-ben 26,000,000 amerikai adta le szavazatát, 1968-ban George Wallace csak tíz millió szavazatot kapott. A megoldás A megoldás lehetősége a dolgozó nép kezében van. Egyedül az ifjúság tiltakozása nem fog a helyzeten változtatni. A szervezett munkásság, az egész dolgozó lakosság hatalmával kell kiegészíteni az ifjúsági mozgalmak erejét. A vezetést a szervezett dolgozóknak kell vállalniuk. A szakszervezetek és az egyetemi ifjúság ereje törölni tudná a kormány austerity-programját, meg tudná állítani a nemzetgazdaság sorvadását, megmenthetné az országot új gazdasági depressziótól és megszüntethetné a munkanélküliséget. Elég hatalmas a szakszervezeti mozgalom arra, hogy véget vessen a dolgozók leépítésének mind a gazdaság magánszektorában, mind pedig az állami szektorban is. A szakszervezetek hatalma véget vethetne a háborús költekezésnek, a közpénzek elherdálásának, karok közé szoríthatná a monopóliumokat, megszüntethetné az inflációt, amely elrabolja a dolgozó néptől az életlehetőségeket, nyomorba dönt rögzített jövedelmű embereket, különösen a nyugdíjasokat. A munkásosztály új irányt adhat az országvezetésnek, megváltoztathatja a bel- és külpolitikát. Erre kellene mozgósítania a szakszervezeti mozgalomnak az ország dolgozó népét. Bizonyára az egész ország dolgozó népe várja a Canadian Labor Congress Edmontonban hétfőn megkezdett és egész héten tartó tárgyalásainak határo zatairól szóló híreket abban a reményben, hogy a határozatok nem a monopóliumoknak és a kormánynak fognak kedvezni, hanem a dolgozó népnek. . . , KANADÁBAN JÁRT Kárpáti József * Boldogan üdvözöltük Torontóban, május 13-án, Kárpáti József volt nagykövetet, a Magyarok Világszövetsége főtitkárát, s vele néhányan aznap este oly meleg baráti beszélgetésbe merültünk, hogy csak éjfélkor jutott eszünkbe, hogy másnap reggel dolgozni kell mennünk. Villámgyorsan eljutott a híre a dél-ontarioi városokba Kárpáti honfitársunk megérkezésének, és fogadására sokan jelentek meg a Független Betegsegélyző Szövetség központi épületében, ahol komoly érdeklődéssel hallgattuk meleg honfitársi hangon, előadói formaiság mellőzésével adott, felejthetetlen tájékoztatóját Magyarország felszabadulása óta elért sikereiről ,és büszkén hallgattuk, hogy nem volt hiábavaló a sok küzdelem a felszabadulásért, nem volt hiábavaló a magyar nép sok, nagyon sok elszenvedett sebe, a felszabadulás óta eltelt esztendők keserves kapaszkodása, a visszahúzó erők elleni harc. Legyőzött a magyar nép minden válságot, minden fenyegetést, s az egykori szétomló országból büszke ipari, fejlett mezőgazdasági, művelt népű államot épített, melynek ma a világfórumokon is nagy tekintélye van. Szópompa nélkül válaszolt Kárpáti József a hozzá intézett kérdések hosszú sorára. Befolyással áradt belőle ismertetés, tényhalmaz, felvilágosítás. Jelenléte bővítette ismeretünket nemcsak a Magyarok Világszövetsége működéséről, hanem a magyar politika célkitűzéseiről is, a dolgozó emberek életéről, munkakörülményeiről, jövedelméről, a társadalmi juttatásokról, a kulturális, szellemi tudományos élet alakulásáról, és amint feszült figyelemmel hallgattuk szavait, képek, emlékek idéződtek fel bennünk, honvágyat éreztünk és sokan kijelentették: Kárpáti honfitárs, a viszontlátásra júliusban, augusztusban Magyarországon! Erre Kárpáti József megígérte, hogy a nyáron idejének javát a látogatóknak fogja ajándékozni, annál inkább, mivel most csak rövid órákat tölthetett velünk. Hadd jegyezzem meg: láttam, hogy férfiak és nők, idősek és fiatalok alig akarták elhinni, hogy Kárpáti Józseftől ily hamar búcsúzniok kell. Kárpáti József első volt a Magyarok Világszövetsége központi vezetői közül, aki Kanadában tapasztalhatta meg tiszteletünket és forró szeretetünket a szülőföld és népe iránt. (Sd.) VESZÉLYBEN VAGYUNK Nixon elnök kalandorpolitikája nemcsak a délkelet-ázsiai népeket veszélyezteti, hanem mindenkit. Az amerikai imperializmus nemcsak az ázsiai népeket akarja az amerikai monopóliumok rabigájába kényszeríteni, hanem minket is. Nixon elnök ezt harmadik világháború kiprovokálásával akarja megvalósítani. Akik My Laiban (Dél-Vietnámban) nem rettennek vissza tömegmészárlástól, nem riadnak azok vissza máshol sem. Akik megtámadják és agyonlövik a békéért tüntető fiatalokat saját hazájukban, agyonlőnek azok minden gondolkodás nélkül más országok fiataljait is. Az amerikai vademberek élén Nixon elnök, legfelsőbb hadúri minőségben, ő az amerikai reakciós erők legdölyfösebb, legpökhendibb, legveszedelmesebb vezetője. Sajnos Trudeau vele tart. Kijelentette világportyázó útján, hogy Kanada nem ítéli el az amerikai kormányt, s ezt azzal indokolja, hogy hasztalanul tiltakozna Kanada, az amerikai kormányt útjáról letéríteni nem lehet. NEGYVENHÁROMEZER esztendős bánya maradványait találták meg Dél-Afrikában, amely valószínűleg a világ legrégibb bányája. A történelem előtti korban a bányában valószínűleg vörös vasércet bányásztak. A népek milliói azonban hatalmasabbak Nixonnál és Trudeaunál. A békemozgalom nem korlátozódik az ifjúságra, hiába hangoztatja azt a tőkések sajtója, rádiója és televíziója. A békéért folyó küzdelem a népi tömegek életmódja lett — a dolgozó népek egyedüli életmódja. Békéért harcolni magától értendő, természetes dolog lett. Csak a békéért folytatott harccal lehet piacokat biztosítani a kanadai farmer búzája számára. Csak a béke körülményei között szűnhet meg a munkanélküliség, épülhet az ország, nyílhatnak új munkalehetőségek. — Háborúval semmit sem nyer a dolgozó nép. Békében érhet csak el életszínvonala új magaslatokat. Ami ma még hiányzik a békéért küzdő emberek életéből, azt egyetlen szóval ki lehet fejezni: egyszeg. Egyesülése a békeharcban az ipari munkásoknak, farmereknek, diákoknak, értelmiségieknek, békét akaró üzletembereknek. Ilyen egyesülés megbuktathatja Nixont, eltávolíthatja Trudeaut. Az Uj Szó az egyedüli kanadai magyar lap, amely hisz a nép hatalmában. Az Uj Szó az egyedüli magyar lap Kanadában, amelynek olvasói a békeharcosokkal tartanak. Ne hagyjuk ezt a lapot sorsára, ne hagyjuk szavát elnémítani. Körlevelet küldtünk olvasóink nyári segítségéért. E helyen is kérjük olvasóinkat, ne hagyják az Új Szó kérő szavát megértő válasz nélkül.