Új Szó, 1970-1971 (42. évfolyam, 1-50. szám)
1970-08-29 / 1. szám
New Word Volume 42. évfolyam — No. 1 Toronto, Ont. 1970 augusztus 29 óra 10 cent AZ ARAB-IZRAELI BÉKE ESÉLYEI Elnémultak az izraeli és az egyptomi fegyverek lapunk szünideje alatt. Reméljük, nem ideiglenesen. Tartós arab-izraeli béke alapjai lerakását várják a világ békeszerető népei a tűzszünet hónapjai során a béketárgyalásoktól. Kétkedéssel, fenntartással fogadta el Izrael a tűzszünetet az Egyesült Államok és a Szovjetunió nyomása alatt. Ez egymagában véve is azt jelentheti, hogy nem könnyű feladat előtt állnak a béketárgyalásra vállalkozó államférfiak, diplomaták, politikusok. Az Egyesült Arab Köztársaság és Jordán majdnem azonnal elfogadták Rogers amerikai külügyminiszter tűzszüneti indítványát. A négy nagyhatalom augusztus 5-én tette magáévá az amerikai javaslatot. Aznap az ENSZ rendkívüli megbízottja, Gunnar W. Jarring, dolgozni kezdett New Yorkban a tárgyalások megszervezésén. A béke őszinte hívei új erőre kaptak augusztus 8 óta. Sok azonban azoknak a nyugati államférfiaknak és hadvezetőknek a száma, akik keveset vagy semmit sem várnak az új béketárgyalásoktól. Emlékeztetnek arra, hogy az ENSZ 22 éven át eredménytelenül igyekezett kibékíteni a zsidókat és az arabokat. Háromszor volt háború Izrael és az arab államok között. Némelyek szerint sem az izraeli állam, sem az arab államok nem lesznek hajlandók sokat áldozni a békéért. Négy nappal a tűzszünet kezdete előtt, vagyis augusztus 4-én, Izraelben a szélsőjobboldali Gahal Párt elutasította az amerikai tűzszüneti tervet és kilépett az izraeli kormányból. Három nappal a tűzszünet érvényesítése előtt Jordániában megtámadták a tűzszünetet pártoló kommandókat. Irakban, Szíriában és Algériában harciasan bírálták Nasszer egyiptomi elnököt. Jeruzsálemben és Kairóban fontos emberek terjesztenek bizalmatlanságot. Izraeli vezető körökben kijelentették, hogy a fegyverszünet arab előnyöket szolgál, az amerikai kormány Izrael elárulásán töri a fejét. Az Egyesült Arab Köztársaság fővárosában sokan úgy érzik, hogy Izrael szavai és tettei nem összhangzanak, Izrael a döntő kérdést tárgyalni nem fogja, az 1967-es háborúban meghódított arab területekről nem hajlandó lemondani. Erős ellenszenvet tanúsítanak Izraelben nemcsak a Szovjetunió béketörekvésével szemben, hanem az Egyesült Államok iránt is, mert szerintük fél az amerikai kormány fegyveresen megütközni a Szovjetunióval. Golda Méir asszony, Izrael miniszterelnöke kijelentette augusztus 4-én, hogy Izrael nem fog visszavonulni az 1967-es háború előtti határok mögé. Az Egyesült Arab Köztársaság elnöke Nasszer viszont visszakövetel minden talpalattnyi arab földet. Kijelentette Méir miniszterelnöknő azt is, hogy egyetlen izraeli katona sem fog visszavonulni a mai hadállásából addig, amíg közvetlen izraeli-arab tárgyalásokat követő szerződés nem fog létrejönni. Nasszer viszont nem kíván izraeli-arab tárgyalásokat. Szerinte Izraelnek lépcsőzetesen vissza kell vonulnia mielőtt végső megállapodás lenne aláírva. Az arab államok számára nem lehet közömbös annak a másfél millió Palesztinai menekültnek a sorsa, kiket fejenként napi 10 cent költségen tartanak életben. Az arabok szerint joguk van a menekülteknek visszatérniük régi otthonaikba. Tagadja ezt Izrael, s azzal érvel, hogy a menekültek tömeges hazatérése megfosztaná Izraelt zsidó jellegétől. A szélsőséges palesztinai menekültek gerilla csapatai elkeseredetten követelik Izrael felszámolását. Ezek hallani sem akarnak a fegyverszünetről. Ily körülmények között nem lesz könynyű eredményes tárgyalásokat folytatni. Felmerült a kérdés Washingtonban, miért nem lehetne az arab-izraeli tűzszünet mintájára vietnámi fegyverszünetet megvalósítani? Percy, illinoisi szenátor, erősen sürget vietnami tűzszünetet és béketárgyalásokat izraeli-arab mintára. A két helyzet közötti különbség az, ami ezt megnehezíti. Az Egyesült Államok nincsen háborúban Izrael vagy az arab államok ellen. Vietnamban több mint 43,000 amerikai vesztette életét, és ezért győzelem nélkül kivonulni Vietnamból nem könynyű az Egyesült Államoknak. Különbség a két helyzet között az is, hogy amíg Izrael és az arab államok engedelmeskedtek a tűzszüneti javaslatnak, a saigoni kormány hallani sem akar a háború megszünetéséről, eredetünkre, testvérek vagyunk, egyesült Kanadát akarunk, melyben minden népnek van joga művelni ősei kultúráját és beszélni atyáinak anyanyelvét Kanada két hivatalos nyelve mellett. Tiltakozás az őslakosság múltja szennyezése ellen Jogos haraggal tiltakozik a kanadai őslakosság szervezete (Canada’s Native Peoples) az ellen a tény ellen, hogy az iskolákban hazug történelmet kénytelenek tanulni, amely az őslakosság, indiánok, eszkimók, métiszek múltját beszennyezi. Igazuk van a Canada’s Native Peoples vezetőinek. Jogos felháborodással követelik, hogy gyermekeik őseik nyelvén beszélhessenek és tanulhassanak, mert csak így ismerkedhetnek meg atyáik hamisítatlan történelmével. A fehérek iskoláiban a tankönyvek ártatlan báránykáknak tüntetik fel a gyarmatosító fehér farkasokat, akik tűzzel-vassal irtották az őslakosokat, kisajátították ősi földterületeiket, rezervátumokba, karámba hajtották őket, mint az állatokat. A profitszomjas fehér európai hódítók gonoszságukat történelem hamisítással tetézték. De nemcsak az indián, eszkimó és métisz gyermekeknek van joguk hamisítatlan történelmet tanulni,, hanem minden más gyermeknek is. Minden gyermeknek van joga megismerkedni az őslakosság igaz múltjával. Joga van minden gyermeknek megismerkedni a francia-kanadai és a brit származású első telepesek küzdelmes életével, valamint a német, ukrán, lengyel, magyar stb. telepesek országépítő keserves életével. Joguk van a gyermekeknek megtudni, kiknek véréből és verejtékéből híztak kövérre az országrablók, hogyan váltak milliomosokká a kizsákmányolok, az elnyomók. Ugyan mit használ az, hogy tucatszámra jelentek meg könyvek Kanada történetéről, ha elhallgatják az igazságot? Nem százféle kanadai történelemkönyre van szükség, hanem egy igazmondó iskolai tankönyvre, amely azt tanítja, hogy ezt az országot véres verejtékkel dolgozó emberek, indiánok, franciák, britek, német, ukrán, finn, magyar stb. származású lakosok építették széppé és gazdaggá. Olyan történelemkönyvre van szükség az iskolákban, amely azt tanítja, hogy tekintet nélkül nemzetiségi Szovjet traktort kanadai búzáért REGINA, Sask. — Levélben sürgette Frederick J. Schofiled, a kommunista párt saskatchewani vezetője Ross Thatcher saskatchewani miniszterelnököt, fogadjon el szovjet mezőgazdasági gépeket cserébe búzáért. “Számtalanszor jelezte a szovjet kormány, hogy készen áll bővíteni kereskedelmét Kanadával, ha Kanada többet fog vásárolni a Szovjetuniótól”, írta Schofield a miniszterelnöknek. Hivatkozott Schofield levele arra, hogy Ontarioban már érkeztek szovjet traktorok, és rámutatott a kanadai búzaválságra, melynek hatását érzi az egész kanadai gazdaság. Minden kár haszonnal jár Az ontarioi Londonban feleslegesnek osztályozott katonai teherautókat, miket a hadsereg sohasem használt, átlag $3,000-ért adta el a napokban egy bizonyos üzletember, aki ezeket a teherautókat egyenként 620 dollárért vásárolta meg a kormánytól. A kormány viszont ezekért az új teherautókért darabonként 7,200 dollárt fizetett. A kormány a feleslegesnek minősített 511 teherautóért 4 millió dollárt fizetett a General Motorsnak 17 évvel ezelőtt és most félmillió dollárért herdálta el ezeket a sohasem használt, új állapotban lévő teherautókat. A hadsereg teherautófeleslegét java részben a torontói Levi-cég vásárolta fel. Mintegy 400 teherautót kapott potom áron, és adott el darabonként 3 ezer dollárért. Búcsúztunk a volt magyar konzultól, üdvözöltük az újat Augusztus 15-én, Hamiltonban, bankett keretében, ünnepélyesen vettünk búcsút dr. Kovács Károlytól, a Magyar Népköztársaság ottawai nagykövetsége második titkárától, volt konzultól, aki négy éven át szolgálta híven hazáját Kanadában, és hagyott értékes mukájával kitörölhetetlen nyomokat kanadai magyar társadalmunkban. Lelkesen üdvözöltük egyben dr. Tisovszky János új konzult és kedves családját. Dr. Kovács Károlytól nehéz szívvel köszöntünk el. Személyében az újfajta nemes embert láttuk magunk között járni, akiben a nemesség nem társadalmi osztályt, nem rangot jelent, hanem szocialista erényt, szerénységet, szolgálatkészséget, honfiúi szeretet, szorgalmas munkát, sok tanulást és magas műveltséget, egyszóval: lelki nemességet. Dr. Kovács Károly a szocialista magyar ember méltóságának tudatával működött Kanadában. Minden jóravaló magyar embert tisztelettel közelített meg, problémákat érdeklődéssel hallgat meg, rokonszenvvel vizsgál és igazságosan igyekszik megoldást keresni, de hamar felismeri a semmirekerülő kufárlelkeket, az elvtelen lócsiszárokat. Ahogy a szocialista magyar hazára zúdult gyűlölet haszonlesőktől, úgy akadtak előkelőségről álmodó úrhatnámok, akik kerülték a magyar konzult, tüntettek a magyar nagykövetség ellen. A politikai szenny fiait a Kovács Károlyok sem tudják megtisztítatni. Mert ahogy Vörösmarty mondta keseregve: “Oly fényes elmék a sár fiait, A sülyedéstöl meg nem menthetők.” Kívántunk a fényes elméjű, nemes lelkű Kovács Károlynak jó egészséget a további működéséhez, sok sikert az új konzulnak. Négy rövid beszéd hangzott el az ünnepélyen: Kovács Károlyé, Tisovszky Jánosé, Szakácsi Lászlóé és az enyém. Mind a négyet tapsokkal jutalmazták a meghívott vendégek. Lelkes tapsot kapott Bodollainé alkalmi szavalata is. A hamiltoni magyar nők konyhaművészetük remekeit nyújtották a boldog vendégseregnek. Bocsánatot kérünk tőlük, hogy ezt élő szóban elmulasztottuk nekik megköszönni. Sok köszönetet érdemelnek fáradozásukért.(Sd.) TEHETETLENSÉG A VÁLSÁGGAL SZEMBEN? “A munkanélküliség azt bizonyítja, hogy csődben van a Trudeau-kormány”, mondotta T. C. Douglas, az Újdemokrata Párt (NDP) vezetője és hamisnak minősítette az állami statisztikai hivatal (DBS) jelentését, miszerint a munkanélküliek száma 529.000. A munkanélküli biztosítási állambizottmány(Unemployment Insurance Commission) szerint a munkanélküli biztosítási hivatalok közel 700,000 munkanélkülinek fizettek júniusban biztosítási összegeket. Követeli az NDP, hogy a nyugdíjakat ne 2 százalékkal, hanem az áremelkedésnek megfelelően emelje a kormány. “Konokul megtagadja a kormány az igazságos juttatást a nyugdíjasoktól és új tízezreket tesz munkanélkülivé”, mondotta Douglas. A napisajtó szerint nem közömbös a kanadai és az amerikai kormány a válsággal szemben. Aggódik mind a két kormány, de nem cselekszik. Elvetélt az infláció elleni küzdelem. A gazdasági válság fokozódik. Mindkét ország rendszerének kapuit depresszió döngeti. Közben a monopóliumok folytatják az árak felsrófolását. Hagyomány volt eddig, hogy amikor az árak gyorsan emelkedtek, a kormány emelte az adókat, többnyire a dolgozó nép adóját és csappantotta a gazdaság ereiben keringő pénzvért, ami természetesen a dolgozó nép életszínvonalát süllyesztette. A fogyasztás csökkent, vele együtt a termelés és a munkanélküliség is. A tőkés propaganda szerint csak így lehet védekezni az áremelkedés ellen. Ám az árak tovább emelkednek, és egyre több a munkanélküli dolgozó. A gyenge vállalatok megbuknak. Ráfogják ezekre, hogy roszszul voltak vezetve, nem fokozták a termelékenységet. A kormány politikájának csődje sodorja csődbe a kisvállalatokat, miközben a monopóliumok azt hangoztatják, hogy szándékosan senki sem fokozza a munkanélküliséget és el akarják hitetni, hogy az árak csak úgy maguktól emelkednek, és ha emelkednek, bele kell nyugodnia a nemzetnek abba, hogy az életszínvonal mutatója lefelé halad. Elhallgatják, hogy az árakat a monopóliumok diktálják. Az életszükségleti cikkek árai a múlt hónapban is emelkedtek. A múlt év júliusában 3,2 százalékkal alacsonyabb volt az árindex mint most. Ennek ellenére hangoztatta a tőkés propaganda, hogy az infláció legyőzése kilátásban van, így kenegeti a tőkés a gazdaság kerekét a maszlag olaja, amely nem tudja elnémítani a csikordulást. Folyik a megtévesztő propaganda a monopóliumok hasznára és a dolgozó nép nyakára. Biztatnak bennünket, hogy a jelen gazdasági poshadás ködén túl virágok várnak ránk. De a becsületes közgazdászok figyelmeztetnek bennünket: jövőre se várjunk jobbra. A múlt év nyarán a fogyasztási cikkek árindexe hosszútávot ugrott. Négy tartomány, Ontario is, emelte a szeszes italok és a dohány adóját. Az épületfa árát 6 százalékkal emelték. Ez év májusában és júniusában mérsékeltebb volt az áremelkedés, mert, az említett fogyasztási cikkek adóját, árát nem fokozták és mert mérsékeltebb volt a májusi és júniusi áremelkedés, hangoztatni kezdték, hogy le van verve az infláció. A tőke propa(Folytatása a 4. oldalon)