Új Szó, 1970-1971 (42. évfolyam, 1-50. szám)

1970-08-29 / 1. szám

Ne­­w Word Volume 42. évfolyam — No. 1 Toronto, Ont. 1970 augusztus 29 óra 10 cent AZ ARAB-IZRAELI BÉKE ESÉLYEI Elnémultak az izraeli és az egyptomi fegyverek lapunk szün­ideje alatt. Reméljük, nem ideig­lenesen. Tartós arab-izraeli béke alapjai lerakását várják a világ békeszerető népei a tűzszünet hónapjai során a béketárgyalá­soktól. Kétkedéssel, fenntartással fo­gadta el Izrael a tűzszünetet az Egyesült Államok és a Szovjet­unió nyomása alatt. Ez egyma­gában véve is azt jelentheti, hogy nem könnyű feladat előtt állnak a béketárgyalásra vállalkozó ál­lamférfiak, diplomaták, politiku­sok. Az Egyesült Arab Köztár­saság és Jordán majdnem azon­nal elfogadták Rogers amerikai külügyminiszter tűzszüneti indít­ványát. A négy nagyhatalom augusztus 5-én tette magáévá az amerikai javaslatot. Aznap az ENSZ rendkívüli megbízottja, Gunnar W. Jarring, dolgozni kez­dett New Yorkban a tárgyalások megszervezésén. A béke őszinte hívei új erőre kaptak augusztus 8 óta. Sok azonban azoknak a nyugati ál­lamférfiaknak és hadvezetőknek a száma, akik keveset vagy sem­mit sem várnak az új béketár­­gyalásoktól. Emlékeztetnek arra, hogy az ENSZ 22 éven át ered­ménytelenül igyekezett kibékíte­ni a zsidókat és az arabokat. Há­romszor volt háború Izrael és az arab államok között. Némelyek szerint sem az izraeli állam, sem az arab államok nem lesznek hajlandók sokat áldozni a béké­ért. Négy nappal a tűzszünet kez­dete előtt, vagyis augusztus 4-én, Izraelben a szélső­jobboldali Ga­­hal Párt elutasította az amerikai tűzszüneti tervet és kilépett az izraeli kormányból. Három nap­pal a tűzszünet érvényesítése előtt Jordániában megtámadták a tűzszünetet pártoló komman­dókat. Irakban, Szíriában és Al­gériában harciasan bírálták Nas­­szer egyiptomi elnököt. Jeruzsá­lemben és Kairóban fontos em­berek terjesztenek bizalmatlan­ságot. Izraeli vezető körökben kijelentették, hogy a fegyverszü­net arab előnyöket szolgál, az amerikai kormány Izrael eláru­lásán töri a fejét. Az Egyesült Arab Köztársa­ság fővárosában sokan úgy érzik, hogy Izrael szavai és tettei nem összhangzanak, Izrael a döntő kérdést tárgyalni nem fogja, az 1967-es háborúban meghódított arab területekről nem hajlandó lemondani. Erős ellenszenvet ta­núsítanak Izraelben nemcsak a Szovjetunió béketörekvésével szemben, hanem az Egyesült Ál­lamok iránt is, mert szerintük fél az amerikai kormány fegyvere­sen megütközni a Szovjetunió­val. Golda Méir asszony, Izrael mi­niszterelnöke kijelentette au­gusztus 4-én, hogy Izrael nem fog visszavonulni az 1967-es há­ború előtti határok mögé. Az Egyesült Arab Köztársaság el­nöke Nasszer viszont visszakö­vetel minden talpalattnyi arab földet. Kijelentette Méir minisz­terelnöknő azt is, hogy egyetlen izraeli katona sem fog visszavo­nulni a mai hadállásából addig, amíg közvetlen izraeli-arab tár­gyalásokat követő szerződés nem fog létrejönni. Nasszer viszont nem kíván izraeli-arab tárgyalá­sokat. Szerinte Izraelnek lépcső­zetesen vissza kell vonulnia mie­lőtt végső megállapodás lenne aláírva. Az arab államok számára nem lehet közömbös annak a másfél millió Palesztinai menekültnek a sorsa, kiket fejenként napi 10 cent költségen tartanak életben. Az arabok szerint joguk van a menekülteknek visszatérniük ré­gi otthonaikba. Tagadja ezt Izrael, s azzal érvel, hogy a me­nekültek tömeges hazatérése megfosztaná Izraelt zsidó jelle­gétől. A szélsőséges palesztinai me­nekültek gerilla csapatai elkese­redetten követelik Izrael felszá­molását. Ezek hallani sem akar­nak a fegyverszünetről. Ily kö­rülmények között nem lesz köny­­nyű eredményes tárgyalásokat folytatni. Felmerült a kérdés Washing­tonban, miért nem lehetne az arab-izraeli tűzszünet mintájára vietnámi fegyverszünetet megva­lósítani? Percy, illinoisi szená­tor, erősen sürget vietnami tűz­szünetet és béketárgyalásokat iz­raeli-arab mintára. A két helyzet közötti különb­ség az, ami ezt megnehezíti. Az Egyesült Államok nincsen hábo­rúban Izrael vagy az arab álla­mok ellen. Vietnamban több mint 43,000 amerikai vesztette életét, és ezért győzelem nélkül kivonulni Vietnamból nem köny­­nyű az Egyesült Államoknak. Különbség a két helyzet között az is, hogy amíg Izrael és az arab államok engedelmeskedtek a tűzszüneti javaslatnak, a sai­­goni kormány hallani sem akar a háború megszünetéséről, eredetünkre, testvérek vagyunk, egyesült Kanadát akarunk, mely­ben minden népnek van joga mű­velni ősei kultúráját és beszélni atyáinak anyanyelvét Kanada két hivatalos nyelve mellett. Tiltakozás az őslakosság múltja szennyezése ellen Jogos haraggal tiltakozik a kanadai őslakosság szervezete (Canada’s Native Peoples) az ellen a tény ellen, hogy az isko­lákban hazug történelmet kény­telenek tanulni, amely az ősla­kosság, indiánok, eszkimók, mé­­tiszek múltját beszennyezi. Igazuk van a Canada’s Native Peoples vezetőinek. Jogos felhá­borodással követelik, hogy gyer­mekeik őseik nyelvén beszélhes­senek és tanulhassanak, mert csak így ismerkedhetnek meg atyáik hamisítatlan történelmé­vel. A fehérek iskoláiban a tan­könyvek ártatlan báránykáknak tüntetik fel a gyarmatosító fehér farkasokat, akik tűzzel-vassal ir­tották az őslakosokat, kisajátí­tották ősi földterületeiket, rezer­­vátumokba, karámba hajtották őket, mint az állatokat. A profit­szomjas fehér európai hódítók gonoszságukat történelem hami­sítással tetézték. De nemcsak az indián, eszkimó és métisz gyermekeknek van jo­guk hamisítatlan történelmet ta­nulni,, hanem minden más gyer­meknek is. Minden gyermeknek van joga megismerkedni az ősla­kosság igaz múltjával. Joga van minden gyermeknek megismerkedni a francia-kanadai és a brit származású első tele­pesek küzdelmes életével, vala­­­mint a német, ukrán, lengyel, magyar stb. telepesek ország­építő keserves életével. Joguk van a gyermekeknek megtudni, kiknek véréből és verejtékéből híztak kövérre az országrablók, hogyan váltak milliomosokká a kizsákmányolok, az elnyomók. Ugyan mit használ az, hogy tucatszámra jelentek meg köny­vek Kanada történetéről, ha el­hallgatják az igazságot? Nem százféle kanadai történelemköny­­re van szükség, hanem egy igaz­mondó iskolai tankönyvre, amely azt tanítja, hogy ezt az országot véres verejtékkel dolgozó embe­rek, indiánok, franciák, britek, német, ukrán, finn, magyar stb. származású lakosok építették széppé és gazdaggá. Olyan tör­ténelem­könyvre van szükség az iskolákban, amely azt tanítja, hogy tekintet nélkül nemzetiségi Szovjet traktort kanadai búzáért REGINA, Sask. — Levélben sürgette Frederick J. Schofiled, a kommunista párt saskatchewani vezetője Ross Thatcher saskat­chewani miniszterelnököt, fogad­jon el szovjet mezőgazdasági gépeket cserébe búzáért. “Szám­talanszor jelezte a szovjet kor­mány, hogy készen áll bővíteni kereskedelmét Kanadával, ha Kanada többet fog vásárolni a Szovjetuniótól”, írta Schofield a miniszterelnöknek. Hivatkozott Schofield levele arra, hogy Ontarioban már ér­keztek szovjet traktorok, és rá­mutatott a kanadai búzaválság­ra, melynek hatását érzi az egész kanadai gazdaság. Minden kár haszonnal jár Az ontarioi Londonban feles­legesnek osztályozott katonai te­herautókat, miket a hadsereg so­hasem használt, átlag $3,000-ért adta el a napokban egy bizonyos üzletember, aki ezeket a teher­autókat egyenként 620 dollárért vásárolta meg a kormánytól. A kormány viszont ezekért az új teherautókért darabonként 7,200 dollárt fizetett. A kormány a feleslegesnek mi­nősített 511 teherautóért 4 millió dollárt fizetett a General Mo­torsnak 17 évvel ezelőtt és most félmillió dollárért herdálta el ezeket a sohasem használt, új állapotban lévő teherautókat. A hadsereg teherautófeleslegét java részben a torontói Levi-cég vásárolta fel. Mintegy 400 te­herautót kapott potom áron, és adott el darabonként 3 ezer dollárért. Búcsúztunk a volt magyar konzultól, üdvözöltük az újat Augusztus 15-én, Hamiltonban, bankett keretében, ünnepélyesen vettünk búcsút dr. Kovács Károlytól, a Magyar Népköztársaság ottawai nagykövetsége második titkárától, volt konzultól, aki négy éven át szolgálta híven hazáját Kanadában, és hagyott értékes mukájával kitörölhetetlen nyomokat kanadai magyar társadal­munkban. Lelkesen üdvözöltük egyben dr. Tisovszky János új konzult és kedves családját. Dr. Kovács Károlytól nehéz szívvel köszöntünk el. Személyében az újfajta nemes embert láttuk magunk között járni, akiben a nemesség nem társadalmi osztályt, nem rangot jelent, hanem szo­cialista erényt, szerénységet, szolgálatkészséget, honfiúi szeretet, szorgalmas munkát, sok tanulást és magas műveltséget, egyszóval: lelki nemességet. Dr. Kovács Károly a szocialista magyar ember méltóságának tudatával működött Kanadában. Minden jóravaló magyar embert tisztelettel közelített meg, problémákat érdeklődéssel hallgat meg, rokonszenvvel vizsgál és igazságosan igyekszik megoldást keresni, de hamar felismeri a semmirekerülő kufárlelkeket, az elvtelen lócsiszárokat. Ahogy a szocialista magyar hazára zúdult gyűlölet haszonle­sőktől, úgy akadtak előkelőségről álmodó úrhatnámok, akik kerül­ték a magyar konzult, tüntettek a magyar nagykövetség ellen. A politikai szenny fiait a Kovács Károlyok sem tudják megtisztítatni. Mert ahogy Vörösmarty mondta keseregve: “Oly fényes elmék a sár fiait, A sülyedéstöl meg nem menthetők.” Kívántunk a fényes elméjű, nemes lelkű Kovács K­árolynak jó egészséget a további működéséhez, sok sikert az új konzulnak. Négy rövid beszéd hangzott el az ünnepélyen: Kovács Károlyé, Tisovszky Jánosé, Szakácsi Lászlóé és az enyém. Mind a négyet tapsokkal jutalmazták a meghívott vendégek. Lelkes tapsot kapott Bodollainé alkalmi szavalata is. A hamiltoni magyar nők konyhaművészetük remekeit nyújtották a boldog vendégseregnek. Bocsánatot kérünk tőlük, hogy ezt élő szóban elmulasztottuk nekik megköszönni. Sok köszönetet érde­melnek fáradozásukért.­(Sd­.) TEHETETLENSÉG A VÁLSÁGGAL SZEMBEN? “A munkanélküliség azt bizo­nyítja, hogy csődben van a Tru­­deau-kormány”, mondotta T. C. Douglas, az Újdemokrata Párt (NDP) vezetője és hamisnak mi­nősítette az állami statisztikai hivatal (DBS) jelentését, misze­rint a munkanélküliek száma 529.000. A munkanélküli biztosí­tási állambizottmány­­(Unem­ployment Insurance Commis­sion) szerint a munkanélküli biz­tosítási hivatalok közel 700,000 munkanélkülinek fizettek június­ban biztosítási összegeket. Követeli az NDP, hogy a nyugdíjakat ne 2 százalékkal, hanem az áremelkedésnek meg­felelően emelje a kormány. “Ko­nokul megtagadja a kormány az igazságos juttatást a nyugdíja­soktól és új tízezreket tesz mun­kanélkülivé”, mondotta Douglas. A napisajtó szerint nem kö­zömbös a kanadai és az amerikai kormány a válsággal szemben. Aggódik mind a két kormány, de nem cselekszik. Elvetélt az in­fláció elleni küzdelem. A gazda­sági válság fokozódik. Mindkét ország rendszerének kapuit de­presszió döngeti. Közben a mo­nopóliumok folytatják az árak felsrófolását. Hagyomány volt eddig, hogy amikor az árak gyorsan emel­kedtek, a kormány emelte az adókat, többnyire a dolgozó nép adóját és csappantotta a gazda­ság ereiben keringő pénzvért, ami természetesen a dolgozó nép életszínvonalát süllyesztette. A fogyasztás csökkent, vele együtt a termelés és a munka­­nélküliség is. A tőkés propagan­da szerint csak így lehet véde­kezni az áremelkedés ellen. Ám az árak tovább emelkednek, és egyre több a munkanélküli dol­gozó. A gyenge vállalatok megbuk­nak. Ráfogják ezekre, hogy rosz­­szul voltak vezetve, nem fokoz­ták a termelékenységet. A kor­mány politikájának csődje so­dorja csődbe a kisvállalatokat, miközben a monopóliumok azt hangoztatják, hogy szándékosan senki sem fokozza a munkanél­küliséget és el akarják hitetni, hogy az árak csak úgy maguktól emelkednek, és ha emelkednek, bele kell nyugodnia a nemzetnek abba, hogy az életszínvonal mu­tatója lefelé halad. Elhallgatják, hogy az árakat a monopóliumok diktálják. Az életszükségleti cikkek árai a múlt hónapban is emelkedtek. A múlt év júliusában 3,2 száza­lékkal alacsonyabb volt az árin­dex mint most. Ennek ellenére hangoztatta a tőkés propaganda, hogy az infláció legyőzése kilá­tásban van, így kenegeti a tőkés a gazdaság kerekét a maszlag olaja, amely nem tudja elnémí­tani a csikordulást. Folyik a megtévesztő propaganda a mo­nopóliumok hasznára és a dolgo­zó nép nyakára. Biztatnak ben­nünket, hogy a jelen gazdasági poshadás ködén túl virágok vár­nak ránk. De a becsületes köz­gazdászok figyelmeztetnek ben­nünket: jövőre se várjunk jobb­ra. A múlt év nyarán a fogyasz­tási cikkek árindexe hosszútávot ugrott. Négy tartomány, Onta­rio is, emelte a szeszes italok és a dohány adóját. Az épületfa árát 6 százalékkal emelték. Ez év májusában és júniusában mér­sékeltebb volt az áremelkedés, mert, az említett fogyasztási cikkek adóját, árát nem fokoz­ták és mert mérsékeltebb volt a májusi és júniusi áremelkedés, hangoztatni kezdték, hogy le van verve az infláció. A tőke propa­(Foly­tatása a 4. oldalon)

Next