Új Szó, 1970-1971 (42. évfolyam, 1-50. szám)

1970-08-29 / 1. szám

2 oldal ÚJ SZÓ LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ­­ LAPUNK NIAGARA FALLS! ÜNNEPELVERtt. SZERETETTEL ÜDVÖZLTEM Dél-Ontario különböző részeiről érkezett és a helyi magyar test­véreinket, lapunk kedves vendé­geit, egyben lapunk szerkesztő­jét és Korányi Jánost, a Kossuth Betegsegélyző Egylet központi titkárát a Niagara Falls-i cso­portunk nevében. Felkértem a lap szerkesztőjét, mondja el ünnepi beszédét. Beszéde végeztével megkö­szöntem politikai tájékoztatását, melyet mindenki komoly figye­lemmel kísért. Engedje meg a szerkesztőnk, hogy tartalmas beszédjéért ezúton is gratuláljak. Felkértem hallgatóságunkat, hogy (rövidnek szánt) műsorun­kat meghallgatni szíveskedjen, bírálatukkal ne legyenek túlsá­gosan szigorúak, mert műsorunk szereplői nem művészek, de örömmel vállalkoztak arra, hogy lapunk hagyományos nyári ünnepélyének közönségét szóra­koztassák. Bevezetőül Kuzler József, Wel­land, énekelte el nagyon szépen: “Itt a tavasz, kinyílott már az akácnak fehér fürtös virága” c. dalt, amit Nagy Ferenc (Hamil­ton) hegedűvel, Bajzát Sándor (Niagara Falls) cimbalommal kísért. Mindketten kitűnő zené­szek. Megemlítettem, hogy ez a mi kedves találkozó helyünk Petőfi Sándor nevét viseli, s ez a név egy kicsit kötelez is bennünket arra, hogy a Kanadában élő test­véreinkben ébren tartsuk Petőfi Sándor szellemét, annál is in­kább, mivel szeretett szülőha­zánk ebben az évben ünnepli fel­­szabadulásának 25. évfordulóját. És tudjuk, hogy Petőfi Sándor egyike volt azoknak, akik lerak­ták ennek a felszabadulásnak ■alapköveit, és életművét életé­nek hősi feláldozásával fejezte be. Sokat szenvedett az ifjú Pe­tőfi abban a Magyarországban, ahol a magyar nyelv használatát a Bécsnek udvarló urak gátolták. Mi, akik a sputnyikok világá­ban élünk, talán el sem tudjuk képzelni, hogy Petőfi — aki éle­tét mint jómódú család gyerme­ke kezdte el—télvíz idején nyári ruhában, lyukas cipőben, rongyo­san járta be az országot. Nem csoda, hogy gyakran beteg volt. De nem csavargásból, hanem a mindennapi kenyérért teszi meg a kilométerek százait. Egyik mai írónk, Illyés Gyula viccesen je­gyezte fel Petőfi gyaloglásait. Kipróbált csikóján — vagyis két lábán — Pozsonyból Győrbe megy, onnan Pestre, Pestről — mintha csak a szomszédba sza­ladna át — Selmecre gyalogol, aztán megint neki az országnak, mintha minden magyart szemé­lyesen akarna megismerni. Talán valóban ebben rejlik a titok, hogy Petőfi oly élethűen tudja ábrázolni verseiben a né­pet és azt az országot, amelyet annyira szeretett, hogy lemon­dott a szülőház nyugalmasabb életéről. Úgy érezte, tennie kell valamit azért az országért, amelyben igazságtalanul bántak a néppel. Kóborlása közben írt egyik versében megérezhetjük lelki fáj­dalmát, amely a sok nélkülözés­nek és szenvedéseinek következ­ménye. Mivel nem hosszú, felol­vastam. Címe: Kereszt úton ál­lok. Kereszt úton állok, merre tartsak? Ez kelet felé visz, az nyugatnak. Akármerre megyek, mindegy nekem. Mindenütt szomorú az életem. Mért nem tudom, hol vár a halál rám? Hogy egyenesen azt választanám! Petőfi életével bővebben most nem kívánok foglalkozni, mert ma költőnk szerelmét kívánjuk énekelni és verselni. Bevezetőmben rávilágítottam­­arra, miért foglalkozunk ma Pe­tőfivel, holott nincs jubileuma. A­­ válasz röviden: Csak azért, mert hazánk felszabadulásának törté­netéhez tartozik. Nagy költőnk iránt érzett mélységes hálánk jeléül ez alkalommal nemcsak az Új Szót, hanem őt is ünnepeljük. Az úri Magyarországon szá­mára kijutott szegénységében is forrón szerette hazáját. Honfiúi szeretetét lángoló verseiből is­merjük. Koldusok életét élte, de elméje, szive halhatatlan költe­ményeket szült, mint például az “Alföld” és a “Honfidal”-t, me­lyet később megzenésítettek. Közben egy kedves tagtárs­nőnk, Riskó Mátyásné énekelte az ő ismert hangján, elérzéke­­nyülve, mert elhunyt férjére gon­dolt. Szereplését itt is megkö­szönjük. Mielőtt költőnk szerelmére rá­mutattunk volna, árvíz láttán — Tisza mentén — gyaloglásai köz­ben írt­­ versét, “Kicsapott a folyó” címűt olvasta fel nagyon szépen a m­agara falusi Farkas tagtársnőnk. Ekkor közöltem ünneplő kö­zönségünkkel, hogy csoportunk 511 dollár 85 centet gyűjtött szülőhazánk árvízkárosultjai ré­szére, és egyben megköszöntem az adakozók áldozatkészségét. A továbbiakban folytattam: A Tisza, amely szépségével igen sok festőművészt, költőt és ze­neszerzőt megszólaltatott, ami Petőfinket sem hagyta szó nél­kül. A sokak által ismert “Tisza” című híres versében csodálatos szépséggel festi le a folyót, hogy szinte megelevenedik képzele­tünk előtt és ott érezzük magun­kat a “kanyargós Tisza partján”. (Sajnos a verset nem elevenít­hettem meg, mert attól féltem, hogy megvernek azok a tagtár­sak, akik attól félnek, hogy hosszúra nyújtom a műsort.) Vers helyet a Tiszáról szóló közkedvelt dalt énekelt a niaga­ra falusi csoport következő tag­jai: Baranyiné, Fazekasné, Erdő­diné, Bartusné, Bajzátné, Far­­kasné, Hrbálné, Takács Ralph, Németh József, Pipis Pál, Bartus Bálint és a wellandi Kuzler Jó­zsef. Elénekeltük “A kanyargós Tisza partján” és a “Kiskertünk­ben szép tavaszi estén”­­ dalt. A hamiltoni Nagy Ferenc és a falusi Bajzát Sándor gyönyör­ködtető zenéje kísért bennünket. Megszólaltattuk a költőt ver­seiben. Mint minden gyermek, Petőfi is átesik a diákszerelmen. Igen korán, 10 éves korában. Szerelméről egyszer így verselt: Leánykák, lelkeim! Ne haragudjanak rám, Hogy sokszor beszélnek A borról verseim. Ti nem gondoljátok, Mily bús az életem, Hogy gyakran a keservek Keservét szenvedem. Míg olvassátok tőlem A tréfás dolgokat. Nem sejtitek, hogy néha Szívem majd megszakad. E költeményében a költő elke­seredése nem volt alaptalan. A történetírók feljegyezték róla: “Nemigen volt még egy magyar művész, aki ennyi szenvedés, em­bertelen próba után érkezett el pályája kezdetéhez!” A következő versben, melynek címe “A természet vadvirága”, különösen kibontakozik előttünk lelkülete. A kor, melyben élt, — tudjuk—nem minden társadalmi rétege fogadta verseit szívébe, bántalmazták. Erre a költő ver­seiben felel. E gyönyörű, mély tartalmú versét Fazekas tagtárs­nő olvasta fel átérzéssel. Idézem belőle a következő sorokat: Mit ugattok, mit haraptok Enge­met, hitvány ebek! Torkotokba, hogy megfultok, Oly kemény koncot vetek. Nyirbáljátok üvegházak Satnya sarjadékain: A korlátlan természet Vadvirága vagyok én! Ezután Gurbán Marikánk, Port Colborne, szerepelt, aki nemcsak iskolai tanulmányaiban, hanem extra curricula zenéjében is. Marika örömmel játszik harmo­nikáján a mi rendezvényeinken. Három pattogós magyar dalt játszott és a vendégeink nagy tapssal jutalmazták. Most Kuzler tagtárs olvasta fel Petőfi hangulatos “Kis me­nyecske, szép menyecske” című versét, amit közönségünk nagy tetszéssel hallgatott meg. Petőfinek, mint élete, szerelme is küzdelmes volt. Nem átmeneti szerelemről beszélünk, de az igazi nagy szerelemről. Amikor megtalálja az ő Juliskáját, akit a nagyra vágyó Szendrey-papa nem akarja a szegény “csavargó­­nek” bélyegzett költőhöz adni feleségül, több alkalommal kiko­­sarazza, szegénységre és társa­dalmi ellentétekre hivatkozva, Júliát pedig, aki szeme fénye a szüleinek, az apa szigorúan érzi, hogy ne találkozhasson szerelmé­vel — a költővel. De minden hiába, győznek a szerelmesek! Ezzel kapcsolatos versét, mely­nek címe: “Bírom végre Julis­kámat”, Takács tagtárs olvasta fel igen szépen. De Petőfi nem hagyja szó nél­kül az apai szigort sem. “Egy apához” c. versében ostorozza. Részletet olvastam fel belőle. Utána Petőfi egy megzenésí­tett versét, a “Fa leszek, ha fá­nak vagy virága” és a “Jó bor, jó egészség” címűt énekelte cso­portunk zenekísérettel. A szerelmükért sokat szenve­dett költő a következő versben ad hangot nagy-nagy boldogsá­gukról: “Feleségek felesége”, melyet felolvastam. Most a mi szeretett Hrbal Debbie iskolásleány művésznőnk saját balett-kompozícióját tán­colta, amit közönségünk csodál­kozással figyelt és nagy tapssal jutalmazott. Gratulálunk Debbie alkotó művészetének. A következő dalunk azoknak szólt, akik most mennek látoga­tóba a szülőföldünkre. Kellemes utazást, jó egészséget kívántunk nekik. “Itt hagyom a falatokat nemsokára” és az “Erdő, erdő, erdő” című dallal búcsúztunk tőlük. Dalainkat Nagy Ferenc és Bajzát Sándor zenéje kísérte. Két utolsó dalunkat kis ének­karunkkal együtt énekelte özv. Kiskóné és özv. Szundheimerné. Köszönet segítségükért. Itt is megköszönjük hallgató­ságunknak azt a minden dicsére­tet megérdemlő figyelmét, mely­­lyel a szerkesztő rövidnek nem mondható beszédét és hosszú műsorunkat a befejezés végső pillanatáig kísérték. Üdvözöljük Riskó M. Lász­lót abból az alkalomból, hogy kinevezést kapott a Torontói Egyetemre, ahol a következő tanévben a zoológiai tudomá­nyokat fogja tanítani s készül doktori (Ph.D.) tézisének be­fejezésére. Elhunyt édesapja évtizede­ken át volt a Kossuth Beteg­segélyző Egylet vezetője kü­lönböző tisztségben. Édesany­ja ma is az egylet kulturális személyisége Wellandon. L. M. KISKO, B.A., M.A. Kegyeletből $10 az Új Szó javára Ezúton kívánom megtisztelni elhunyt régi barátunk, Veres Gáborné sz. Farkas Boriska em­lékét azzal, hogy az ő lapjának adományozok 10 dollárt. Egyben mélyen átérzett részvétemet fe­jezem ki a gyászoló család iránt. Özv. Kiskó Mátyásné, Welland. ELADÓ a Lake Scugog-on 2 hálószoba, ebédlő, konya és nappali szoba, 4 részes fürdőszobából álló, télen nyáron lakható ház 115 feet víz­parttal. Kitűnő nyugdíjjas részé­re. Telefon: 1­ 705-786-2463. HA WINDSOR ÉS KÖRNYÉKÉN házat, telket, farmot vagy bármilyen ingatlant akar ven­ni vagy eladni, keresse fel vagy hívja telefonon SIMON PÉTER ingatlan közvetítői Iroda: 1775 Glendale, Wind­sor. Ont — Tel: 948-6551 1970 augusztus 29 Köszönetnyilvánítás Habár késve is, bizonyos okok miatt, de a világért sem felejte­ném el, hogy tiszta, szerető szív­vel köszönetet mondjak mind­azoknak a rokonoknak, jóbará­toknak és jó ismerősöknek, akik fájdalmas helyzetemben vigasz­talást, lelki fájdalmaimban eny­hülést igyekezte nyújtani, és szeretett férjem ravatalát sok gyönyörű virággal elhalmozták, utolsó gyászos útjára elkísérték. Köszönetet mondok a halottvi­vőknek és mindenkinek, aki se­gítségünkre bocsájtotta autóját. Drága Férjem jósága emlékére mellékelek 10 dollárt az Új Szó megsegítésére. Tagtársi tisztelettel: özv. Simon Jánosné, Windsor | BALftZSIN JÓZSEf| Fájó szívvel jelentem Calgary­­ból, hogy ismét volt egy halot­tunk, Balazsin József, aki 1927 tavaszán vándorolt Kanadába, otthon hagyva családját a Zala megyei Tótszerdahely községben. Balazsin tagtársunk július 5-én hunyt el 71 éves korában. A múlt évben engedélyezte a magyar kormány Balazsin tag­társ végleges hazatérését. Kint­levőségeinek felszámolása elhú­zódott, így aztán 43 éven át nem látta feleségét, gyermekeit és unokáit, akik minden levelükben hívták haza. Tagtársunk legtöbb idejét Cal­­garyban töltötte. Hosszú ideig cipész volt. Őt is sújtotta a 30-as évek munkanélküliségének átka. Érdemes tagja volt a Kossuth Betegsegélyző Egyletnek, amely­ben az ellenőri tisztséget éveken át hűséggel töltötte be. Ravatalát sok virág övezte. Egyletünk koszorút helyezett ra­vatalára. A temetési szertartást Rév. Father Molnár vezette a Saint Elizabeth r.k. templomban. Gyászolják az óhazában öz­vegye, gyermekei, unokái, kiter­jedt rokonsága. Kanadában nő­vére és férje Ribarics Márton, férjes leányuk és családja, tag­ságunk és jóbarátai. A hozzátartozói ezúton is kö­szönetet mondanak a koporsóvi­vőknek és mindazoknak, akik autóikat adták a gyászolóknak, akik kikisérték a temetőbe. Is­mételten köszönetet mondanak mindazoknak, akik a hozzátar­tozók gyászában osztoztak. Nyugodjék békében az idegen földben. —Farkas János HUtMMWUtMMMMMHtMWHMtatWMMMMWMtMMMWlWWMtWMW I MEGHÍVÓ I .......................................... AUGUSZTUS 30-ÁN, VASÁRNAP A NIAGARA FALLSI PETŐFI PARBAN TARTANDÓ NEMZETKÖZI PIKNIKRE Dél-Ontario magyarságát erre az alkalomra szeretettel meghívja a rendezőség. PROGRAMMRÓL, PÖRKÖLT ÉS FÁNK EBÉDRŐL ÉS VACSORÁRÓL GONDOSKODVA LESZ. ÚJ SZÓ FÜGGETLEN POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Published weekly, on Saturday, by The Canadian Hungarian Publishing Association 924 King Street West. Toronto 3, Ont. Telefon: EM. 4-6097 Szerkeszti: A Szerkesztő Bizottság. Névvel ellátott cikkek nem feltétlenül azonosak a Szerkesztő Bizottság véleményével Kéziratokat nem küldünk vissza és nem őrzünk meg Csak válaszbélyeggel ellátott levelekre válaszolunk. Előfizetési ár Kanadában 1 évre $8.00, félévre $4.00. minden külföldi országba évi $9.00 — 1 year subscription $8.00. foreign countries $9.00. Second class mail registration number 1821

Next