Új Szó, 1970-1971 (42. évfolyam, 1-50. szám)

1971-03-27 / 29. szám

6 oldal . .......................................... ................................................................................ ” '■ 1 ............. , | LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ SIKERES BAZÁR " ................................................................................ ..............­ .............................................................................................................­­ ........................................................................................................­.............................................................................................................................................................. Sikeres volt a Kossuth Beteg­­segélyző Egylet torontói női cso­portjának február 27-én megtar­tott egynapos bazárja. Szinte hagyománnyá vált a to­rontói szervezet életében, hogy minden évben megrendezi egy délutánt és estét betöltő külön­böző programmal színessé tett összejövetelét. A “bazár” elnevezés merőben különbözik a szó eredeti fogal­mától. Nevezhetnénk inkább ki­állításnak, vagy szórakozó délu­tánnak és estének. A nagy előkészületet, sok fá­radságos munkát igénylő rendez­vényre már hónapokkal előtte készültek szervezetünk női tag­jai. Magyaros csigatésztát, kü­lönböző levestésztákat készíte­nek. Egyesek kötényeket várnak, vagy kötnek egy-egy ruha­dara­bot, mások kézimunkát, vagy dísztárgyat ajándékoznak a ba­zár részére. Természetes nem maradnak el a magyar népművé­szeti tárgyak, hanglemezek és könyvek sem. SORSOLÁS: A jegyeket már hetekkel előtte árusítják, amik belépőként is szolgálnak és egy­ben különböző díjakra nyerési lehetőséget adnak. Az előre ela­dott jegyek már félsikert jelen­tenek, különösen akkor, ha olyan eredményesen dolgoznak a jegy­árusítók, mint Susie Hrbal és Miska bácsi, akik egyenként 14- 14 jegytömböt adtak el. A pos­tán küldött jegyeket is 1-2 kivé­tellel a címzettek megvásárolták. A nyeremények a bazár végén kerültek kisorsolásra. VÁSÁR: délutáni vásárt u­­gyancsak nagy érdeklődés kísér­te. Ilyenkor ugyanis minden eladó. Különböző tészták, köté­nyek, kötött ruhák, papucsok, sapkák, könyvek, hanglemezek, népművészeti tárgyak, dísztár­gyak stb. VACSORA: Ugyancsak ha­gyományos házilag készített hur­ka-kolbász és fánk, ami már az előző napi szorgos hozzáértő munkáját igénybe vette: Mrs. Tóth, Mák Feri, Kerekes Andy, Susie Hrbal, Lázár János tag­társaknak. Volt is vendég bőven. A felszolgált vacsora ízletessé­géről többen elismerően nyilat­koztak. BINGÓ: Az este legérdekfe­­szítőbb programja 30 különböző nyeremény, 30 játék és felcsen­dült a Bingó bemondójának Weinrauch bácsinak az acélos hangja, (B13, 113 .. .) és percek múlva egy diadalmas Bingó fel­kiáltás törte meg több mint 100 játékos fegyelmezett csendjét. Egyre fokozódó izgalmak köze­pette zajlott le a hátralévő 29 játszma. A Bingó játékok befejezése után került sor a nyeremények kihúzására. Természetes ez sem zajlott le kevesebb izgalommal, mint az előző játékok. I. dij: Evőkészlet (Miss D. Nozonic, Ridgeway, Ont.) II. dij:Villany­sütő (Mr. Ma­gyar Ádám, Oshawa, Ont.) III. dij: Hajszárító (Mrs. M. Fürdős, Toronto, Ont.) IV. dij: Takaró (Mr. J. Juhász Toronto, Ont.) V. dij: Népművészeti tárgyak (Mr. Scheftsik, Toronto, Ont.) A vázlatosan leírtakból lát­ható, hogy milyen kellemes délu­tánt és estét töltöttek együtt szervezetünk tagjai és vendégei (mert azok is voltak ám szép számmal). Jó érzés volt látni egykori rendezvényeink állandó vendégeit, és fiatal tagjainkat. Bevételünk: $1,111,35. Kiadá­sunk: $358,64. Tiszta haszon: $752,71 volt. Az anyagi siker elérése mellett levonhatjuk azt a tanulságot, hogy szervezetünk aktív része a kanadai magyar társadalomnak, ahová régi és új tagjai szívesen jönnek. Női csoportunk nevében kö­szünetet mondok Mrs. Hrbalnak a szép kézimunka és baba kiállí­tásáért, Mrs. Veresnek a több mint 10 lb. csigatészta adomá­nyáért, azoknak a tagtársnők­nek, akik süteményeket hoztak, továbbá mindazoknak, akik en­nek a szép délutánnak és esté­nek a sikeréért dolgoztak. —Korányi Jánosné LESZ-E EBBŐL BANGÓ . . . JÁTÉK KÖZBEN ÚJ SZÓ NYÁRI ADOMÁNY Tisztelt Szerkesztő Munkástárs! Mellékelve küldök 25 dollárt. Ebből $15 legyen elkönyvelve a a lapom megújítására, Magyar Hírekért és Kincses Katenárium­­ért, $10 pedig az Új Szó nyári megsegítésére. Gondolom, hogy lapunk nyári megsegítéséről egyetlen olvasónk sem fog megfeledkezni, örömmel vettük lapunk legu­tóbbi kampányának több mint 100 százalékos győzelmét. Kö­szönet érte minden adományozó­nak, gyűjtőnek és a szerkesztő­ségben dolgozó munkatársaknak. Ez a győzelem sűrű könnyhul­­latást okozott a hazug kanadai magyar lapok gazdáinak. A ha­zugságnak végül befellegzik. Ki fog csúszni lába alól a talaj, mint ahogy ki fog csúszni a talaj a Magyarországot rágalmazó Esze-féle urak lába alól is. Mint a kifacsart citromot, úgy fogja eldobni az emberiség a szocializ­mus rágalmazóit. Aki a szülőha­záját gyűlöli, az csak gyűlöletet érdemel a tisztességes emberek­től. Ez az Esze úr meggyalázza saját nevét is, mert Esze Tamás nagy honvédő volt, akinek nevét a magyar költők megénekelték. Ha Esze Ambrus úr nem kíván emlékezni a Valéria telepre, amely példázta a magyar dol­gozó nép sanyarú életét, mi em­lékezünk rá, elrettentő példa­képpen. A Valéria telepeket csi­náló uralmak visszatérése ellen védekezni fogunk. Kalapot emelek Soós Kálmán­né előtt, aki helyes választ irt lapunk hasábjain Esze úrnak. Kívánok Soós Kálmánnénak jó egészséget és hosszú életet. —Szerdy Sándor, Vancouver A NAGY EMBER bátran idéz— Emerson. SELLING OR BUYING A HOUSE ^ For FAST Result Please Call TaWfc- E. DOBEY Real Estate Broker 422-1314 Member Toronto Real Estate Board Residential • Commercial • Land • Mortgages 1971 március 27 Obote védelmében Uj Szó tisztelt Szerkesztője! B. lapjának február 6. számá­nak vezércikke örömmel regiszt­rálta, hogy Uganda elnökét ka­tonai puccs eltávolította. Nem tudom, hogy mi örülni valója van ezen az Uj Szó szerkesztőjé­nek. Nem ismerem közelebbről O­­bote volt elnök tevékenységét, de azt tudom, hogy Nyerere, Tanzánia elnökének és Kanada, Zambia elnökének társaságában blokkot akartak alkotni a dél­afrikai - rhodésiai - portugál rab­szolgatartó szövetség ellen. Most hogy Obotát egy nyíltan anti­­szocialista katona Dél-Afrika, Izrael és persze a CIA támogatá­sával eltávolította, ez ugyano­lyan diadala az afrikai ellenfor­radalmároknak, mint volt Nkru­­mah ghánai elnök megbuktatása. Dr. Kwame Nkrumah az afrikai egység előharcosa volt. Helyébe került egy katonai junta, amely a volt gyarmatosokat és a tő­kés imperializmust szolgálja. Nem Obote “ellenezte a hala­dást és változást’’, hanem a “gorilla” ellenzi, aki helyébe ült és rögtön kijelentette, hogy eli­téli a külföldi vállalatok államo­sítását és politikájában az Egye­sült Államokat fogja követni. Miért örül ennek? —Peregrinus ☆ Szerkesztői jegyzet: Köszönettel vettem Peregrinusz levelét és szívesen teszem hozzá a Daily World című lapnak az Illinois állambeli Cairóból kapott alanti jelentését. “A Cairói Egységfront üzene­tet küldött az eltávolított Milton Obote ugandai elnöknek és az Afrikai Egység Szervezetének, Obote iránti támogatásának ad­va kifejezést, melyben elítélte a CIA-t magában foglaló ugandai puccsot. Obote volt elnökhöz intézett levelében Rév. Charles Koen, az Egységfront végrehajtó-igazga­tója kijelentette: “Jönni fog az a nap, amikor nem lesz majd ké­pessége a CIA-nak kirekeszteni olyan nagy vezetőket, mint ön. Éppen ideje már, hogy fekete népek világszerte kezdjék meg­érteni az imperialisták fondor­latait és alattomos ügyködéseit, és támoga­ssák egymást.” “Mi valóban reméljük”, foly­tatta Rév. Koen, “hogy ön tár­gyalni fogja Cairo, Illinois-t és az amerikai feketék általános helyzetét utazásai során és ki fogja hangsúlyozni azt a tényt, hogy a feketék az Egyesült Ál­lamokban, de különösen Cairo­­ban az Afrikában uralkodó hely­zettel azonos körülmények kö­zött élnek és minden lehető tá­mogatásban kívánják önt része­síteni”. “Jelentékeny mértékben függ létezésünk folytatása attól, hogy tudunk-e nemzetközileg össze­kapcsolódni.” Rév. Koen magáévá tette Obo­te programját, amely kilátásba helyezte az ipar 60 százalékának köztulajdonba vételét és a “Com­mon Man’s Charter”-ét, amely egy osztálytalanabb társadalmat sürgetett. |mOLNÁR ANDRÁSNÉ] | STAMF GYULA ] Sajnos halálesetről kell tudat­nom az Új Szó olvasóit. Február 21-én elhunyt Kelowna, B.C.-ban Molnár Andrásné, pótolhatatlan hiányt jelentve férjének, két leá­nyának, Piroskának és Ilonká­nak, Béla fiának, 10 unokájának és 6 dédunokájának, valamint Zsófia nővérének és családjának, továbbá Molnár András fivéré­nek és családjának Taber, Alta. Mi is, a baráti köre, szeretett, megértő személyt vesztettünk el Molnár Andrásné elhunytával. Mrs. Molnárt, mint általában minden dolgozó asszonyunkat megviselték a nehéz viszonyok. Nagyon megrendítette Sándor öccsének és két fivérének elvesz­tése Magyarországon, sűrű egy­másutánban. Ezek a csapások megrövidítették életét. A Molnár család a Zemplén megyei Megyaszó száműzöttjei voltak. Tisztességesebb megélhe­tés keresése végett jött a család Kanadába. Itt azonban dúlt a tő­kés gazdasági válság amikor megérkeztek 1930-ban. Magyar­­országi nehéz életből itteni ne­héz életbe jöttek. Taber vidékén töltötték a legnehezebb időket. Onnan 1940-ben költöztek Ke­lowna vidékére. Megingathatatlanul maradt a­­Molnár család a dolgozó nép jobb jövőjéért küzdő, szervez­kedő emberek táborában, és itt kívánom megemlíteni a múlt év­ben elhunyt Képes Józsefről és gyászoló családjáról is, hogy mindenkor állhatatosan dolgoz­tak a békéért és haladásért. Utolsó útjára tisztelőinek nagy serege kisérte el. Példás családi és mozgalmi életét min­denki megbecsülte. Mellékelve 10 dollár Molnár Andrástól az Uj Szó javára. —S. Rabella, Kelowna. Mély gondba és bánatba me­rülve, nehéz szívvel ültem le író­gépemhez, hogy újból egy szere­tett munkástestvérünk távozását jelentsem lapunk olvasóinak. Február 8-án, az általános kórházban halt meg Stampf Gyula. Az utolsó három év alatt az ő értékes személyében a 18-ik munkástestvérünket veszítettük itt el. A vancouveri magyarok idő­sebb nemzedékéhez tartozott. Az elhunyt 18 honfitársunk — né­hány kivételével — a munkás­­osztály tudatos tagja volt. Épí­tői, erős támogatói voltak füg­getlen, demokratikus lapunknak, az Új Szónak, önkéntesen hoz­ták el adományaikat lapunknak a kampányok idején. Mély főhaj­tással adjuk meg tiszteletünket a soraikból eltávozott munkástest­véreinknek. Stamf Gyula 74 évet élt. Ka­nadába 1927-ben jött Zalából, ahol egy nőtestvére gyászolja családjával, egy öccse pedig itt, Kanadában gyászolja. Állandó munkása volt a CNB- nak, vagyis az állami vasutak­­nak. Állandó előfizetője és anyagi támogatója volt az Új Szónak. Munkájában bokatörést szen­vedett és azóta a Workmen’s Compensation Board (kártérítési hatóság) eltartottja volt. Kedves Gyula barátunk, le­gyen a fogadó hazánk Kanada földje könnyű neked sírod fölött, emlékedet megőrizzük! —A. C. S.. Vancouver A JÓ BARÁTOM a legközelebbi rokonom—Közmondás. A KACAGÁS a család napfénye —Thackery. A JÓ URALKODÓ a lakosság szolgája—Ben Jonson.

Next