Új Szó, 1972 (43. évfolyam, 2-53. szám)

1972-01-08 / 2. szám

$11 ^ ^ ^ ’■ M lh ^i Hazádnak rendületlenül _c. ^ ' 'r~i ______________________________________________________New Word______________________________________________________ 1972. január 8. Toronto, Ontario Vol. 43. évfolyam — No. 2 x Ára 10­01: MIT HOZ 1972 ? Úgy hisszük, hogy az új esztendő a béke és a haladás erőinek gyorsabb tömörülését fogja meghozni. De a béke és haladás gátlói sem maradnak mozdulatlanul. A tőkés rend­szer, az úgynevezett szabadvállalkozási rend­szer országainak felső vagyonos osztályai ra­gaszkodni fognak a vezetéshez, a politikai és gazdasági hatalom megtartásához, kiváltsága­ik megőrzéséhez, s evégből hajlandók lesznek háborúzásra, fegyveres erőszak gyakorlásá­nak folytatására, a hidegháború felmelegíté­sére. A profitért készen lesznek továbbra is verejtékeztetni a dolgozó milliókat és ezek vé­rét ontani támadó háborúkban. Az elmúlt év végnapjai során az amerikai politika és gazdaság vezető rétege, élén Nixon elnökkel, megtorló bombázást rendelt el Észak- Vietnam ellen, mivel vereség után vereséget szenvedett Laoszban és Kambodzsában. Nem tud belenyugodni az amerikai vezető réteg abba, hogy Indokínából nem kerülhet katolikusok és marxisták összefogása a haladásért Az európai államok katolikus küldöttségei­nek röviddel ezelőtt Kelet-Berlinben megtar­tott negyedik plenáris ülésezése nyomatéko­san kihangsúlyozza a keresztények és a marx­isták összefogásának szükségességét Európa békéjének biztosítása érdekében. A részletkérdéseket tárgyaló felszólalások heves összecsapásai, szenvedélyes viták el­hangzása után egyhangúan döntött a plénum abban, hogy szükség van egy összeurópai biz­tonsági konferencia megtartására, a béke kol­lektív megőrzésére, a különböző társadalmi rendszerű országok népei egymás mellett élé­sének lehetővé tétele végett. Az európai katolikusok ezen fóruma egy­hangúan foglalt állást a Német Demokratikus Köztársaság elismerése mellett, kimondva egy­értelműen, hogy a nemzetközi törvényeknek megfelelően iserje el minden állam a klet­­német állam létezését. Mintegy 250 katolikus személyiség vett részt a plénumon 23 európai országból. A de­legátusok fele a nyugati államok katolikusait képviselte, ötven katolikus pap, apostoli ad­minisztrátor, prelátus (főpap) és más egyhá­zi személyiség vett részt a plénumon. A dele­gátusok egyharmada most vett részt első íz­ben e katolikus fórum tárgyalásain. Ez az egyharmad is a berlini konferencia állandó bizottságának meghívására jelent meg a ple­náris ülésszakon. A vezető bizottság közölte, hogy üdvözletet küldött a berlini plenumnak a Justitia et Pax Pápai Bizottmányának főtitkára Monsignore Gremillion. Üzenetet kapott a plenum továbbá az ENSZ titkárságától, kardinálisoktól, püs­pököktől számos európai országból. Megfigye­lőként vettek részt plénumon a Keresztény Béke-Konferencia és a Béke-Világtanács kül­döttei. Rokonszenvét fejezte ki a konferencia az afrikai nemzeti felszabadítási mozgalmak iránt és minden más olyan mozgalom iránt, amely függetlenségért, társadalmi igazságért küzd. Szolidaritását fejezte ki ez a katolikus fó­rum azok felé a katolikusok felé, kik a világ valamennyi táján a Pacem in Terris (Békes­ség a Földön) jegyében munkálkodnak össze a jóakaratú embertársaikkal, tekintet nélkül vallásukra és politikai pártállásukra, ki hatalma, tekintélye növelésével, hiszen már a saját katonái is követelik a háború minden feltétel nélküli megszüntetését. Ázsiaiakat har­­coltatni ázsiaiak ellen viszont egyre nehezeb­ben sikerül. Nem tud megbarátkozni az amerikai tár­sadalom felső rétege azzal a gondolattal sem, hogy Nixon politikája csődöt mondott Indiá­ban is. Erőtlennek bizonyult Yahya Kahn pa­rancsuralmának megmentésére. Verességet szenvedett a katonai diktatúra, amely nem volt hajlandó tudomásul venni a szavazatok ellen leadott többségét, vagyis a nép akaratát. Még Kína segítségével sem tudta megmente­ni Nixon a pakisztáni tekintélyuralmat, amely terrorizált, lemészárolt Kelet-Pekisztánban több mint kétmillió lakost. Megbukott a Ni­­xon-Mao politika, amely háborút provokált India ellen. Mao csapatokat mozgósított a ha­tárra, Nixon a Hetedik Flottát vezényelte a bengáli öbölbe , Bay of Bengal-ba. A vere­ségbe való belenyugvás keserű érzelmekkel tölti be Nixon és Mao szívét, és bosszúvággyal. Kelet-Pakisztánból Bangladesh lett, és Bangladesh népe örömrivalgással fogadta fel­szabadító indiai és a Mukti Bihini csapatokat. Nehéz szívvel vette tudomásul Nixon és Mao Yahya Kahn seregének daccai lefegyverzését, a diktatúra összeomlását, utána Yahya Kahn lemondását, amit Karachiban a tömegek „Akasztófára Yahyával!” kiáltással üdvözöl­tek. Yahya Kahn külügyminisztere, Ali Bhut­to vette át a hatalmat, s azonnal kijelentette pöffeszkedve, hogy a Bangladesh létezését, Kelet-Pakisztán különválását el nem fogja is­merni. Bangladesh azonban létezik, új nemzet született 75 millió lakossal, és meg fog szi­lárdulni 1972-ben. Indokínában folytatódik a háború. Fokozó­dik a háborús feszültség az arab államok és Izrael között. Afrika különböző részein véres harcok dúlnak felszabadulásért. A béke, ha­ladás, társadalmi változás ellenségei visszaüt­nek, de majdnem minden frontszakaszon kény­telenek hátrálni. Hátrálásuk valószínűleg gyorsulni fog az új esztendőben. A német államok — a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság ■— végre megállapodott a Nyugat- Berlinre vonatkozó egyezmény részleteit ille­tően is, és eltávolította az útból azokat az aka­dályokat, amelyek útját állták egy össz-euró­­pai biztonsági konferencia megvalósításának. Az 1972-es esztendő napirendjére fog ke­rülni a világ valamennyi államáiak a leszere­lési konferenciája, így fog az emberiség 1972-ben az erkölcsös­ség magasabb fokára kapaszkodni, a béke és haladás ügyét magáévá tenni, a béke és hala­dás gátlóinak terveit meghiúsítani. Ehhez kí­ván a mi lapunk és minden jó kanadai magyar ember sok szerencsét. 125 millió dolláros új USA-Szovjet üzlet Lapunk is közölte röviddel ezelőtt, hogy amíg ostoba kanadai politikusok szovjetelle­nes propaganda fejlesztésén fáradoznak, ad­dig az amerikai kormány 130 millió dollár értékű takarmánygabonát adott el a Szovjet­­úniónak, s azt követően (dec. 2-án) jött a hír, hogy a Szovjetúnió, egy másik új kereskedel­mi megállapodásnak megfelelően ,125 millió értékű nikkelt és krómiumot szállít az Egye­sült Államoknak, az Egyesült Államok pedig 65 millió dollár értékű bányászati és olajkút­­felszerelést küld a Szovjetúniónak. Több az új adótörvény a semminél Sokkal kevesebbet jelent az új adótörvény a kanadaiak több­ségének, mint amennyit jelentett volna az a törvény, mely­nek megalkotását 1962-ben sürgette a Carter Royal Commis­sion. Reformot, haladást, új elgondolásokat érvényesíteni a köznép javára nagyon ritka esetben szokott egy tőkés kor­mányzat. Elismerte ezt maga John Turner igazságügyminisz­ter is, amikor azt mondta, hogy sok idő telik el egy új elgon­dolás megszületése és megvalósítása között. Ő mondotta azt is, hogy a reform megfogalmazása és törvénybe iktatása kö­zötti időszakot csalódások, meghiúsulások, türelmetlenség jel­lemzi, különösen akkor, amikor a reform, az új idea, gazdasági természetű. Az idejétmúlt adórendszer tanományozásával megbízott Carter Royal Commission, évekig tartó tudományos vizsgáló­dása után elkészített adóügyi reformjavaslatait tudomásul vet­te a kormány 1962-ben, majd polcra tette, végül az azóta érzett tömegnyomás hatása alatt valamennyit betestesített be­lőle a mostani új adóügyi törvényébe. Erősen bírálta a szakszervezeti mozgalom, az Újdemokrata Párt és a Kanadai Kommunista Párt az új adótörvényt, min­­amellett mondható, hogy jobb a semminél, nyújt egy ke­veset az átlagembereknek is. Megjegyezte az igazságügy miniszter, hogy “a mai nem­zedék, mely pillanatok alatt elkészíthető élelmiszereken él és azonali hitelből” lassúnak találja a kormány mozgását, hossza­dalmasnak, vontatottnak a parlamenti vitákat. Sok beszéd után keveset ad a kormány és későn — mondotta a parla­mentben az ellenzéki NDP és más ellenzékiek. Majd 10 évi huza­vona után, az új esztendő első napján törvényerőre emel­kedett Edgar J. Benson pénzügyminiszter új adótörvénye, melynek szövege vaskos — 707 oldalas — köteget tesz ki. Soha ezelőtt nem szült a kanadai jogalkotás ennél terjedelmesebb szövegű és bonyolultabb kifejezésekkel bélelt törvényt. A pa­ragrafusok dzsungele ez, hogy a monopóliumok jogászai (cor­poration lawyers) minden jót kiokoskodhassanak belőle, gaz­dáik javára, akárcsak a papok a bibliából a mindenkori rend­szer igazolására. Adóügyi szakemberek, mérlegképes, hites könyvelők jelentették, hogy megáll az eszük az új adótörvény igen sok paragrafusának agyafúrt, tekervényes kifejezésein. Számos bekezdést találtak érthetetlennek vagy értelmetlen­nek jeles adóügyi jogászok. Elvégre törvényt nem átlagem­berek számára írnak a tőkés rendszerű államok kormányai. Ezért kellett a jogászoknak latinul tudniok. Benson új tör­vényének megértéséhez viszont állítólag a szanszkrit nyelv ismeretére lenne szükség. Ezt az adóügyi tör­vény­anyagot 40 napon át bújták a szö­vetségi képviselő urak, s minél jobban bújtak, annál jobban megértették, hogy keveset értenek meg belőle. Ezért követel­ték a parlamenti viták folytatását. A kormány azonban letag­lózta a vitát, a „closure” nevű szabály alkalmazásával. Január elsejétől kezdve mintegy 1.000.000 szegényember te­kintheti magát adó alól felszabadítottnak. Ezek persze addig is oly keveset kerestek, hogy évi jövedelmük nem érte el az adózható összeget. Közel 5.000.000 kanadai fog valamivel ke­vesebb adót fizetni. Adókedvezményben részesülnek a dolgo­zó anyák, kiknek gyermekeit napközi otthonok vagy bejáró­nők gondozzák, nyáron pedig gyermektáborok, illetve üdülő­helyek. Kedvezményezettjei az új adótörvénynek kicsiny mértékben a kisüzletesek, az önfoglalkoztató emberek is. A paragrafusok végtelen sorát kellene idézni, de főleg meg­érteni ahhoz, hogy elhigyjük a pénzügyminiszter úr következő szavait: „Viszonylag megelégedettnek érzem magam, mert vé­gül a nyugati világ legjobb adórendszerét dolgoztuk ki.” LAPZÁRTAKOR további adományok érkeztek be lapunkhoz, s mivel néhány bizottságunk még későbbi küldeményére is várunk, kampá­nyunk eredményének közlését a jövő heti számunkra hagy­juk. Hamiltonból telefonon kaptuk a jó hírt Sipos Jánostól, hogy onnan e hét végén további­­250-t fog kapni lapunk és egy összegező kampányjelentést.

Next