Új Szó, 1972 (43. évfolyam, 2-53. szám)

1972-07-29 / 31. szám

6- o]dal Ú J 5 Z Ó ' 1972. Július 29 ________LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ _ ADOMÁNYOK ^ Tisztelt Szerkesztősé­g, itt küldök 20 dol­lárt. Ebből tizenöttel rendezem előfizetése­met az Uj Szóra és a hazai lapra, öt pedig adományom az Uj Szónak. Tóth István, Kingsville, Ont. ★ Tisztelt Szerkesztőség, itt küldtök 25 dol­lár értékű Money Ordert. Ebből 10 előfize­tésem megújítása az Uj Szóra, 1 dollár a kalendáriumért. A többi az Ady parki lap­­ünnepély kapcsán adomány az Uj Szó ja­vára. A tiketeket nem árusítottam el. Visz­­szaküldöm. Mary Huber,­­ Kamloops, B. C. Tisztelt Szerkesztőség, ezen soraimmal küldök 20 dolláros postai pénzutalványt előfizetésem megúyítására és adományul az Új Szónak. Üdvözlöm a szerkesztőt és csa­ládját, és Durovecz Andrást, és Medgyesi Sándort, akinek a Budapestről küldött cik­keit kétszer is átolvastam. Remélem van a Medgyesinek jó élete a munkásmozgalom­ban végzett szorgalmas munkája után. Czelenek G., Calgar­y ★ Tisztelt Szerkesztőség, itt küldök 5 dol­lárt az Új Szónak, a tiketeket pedig kül­döm vissza, mert itt nem lehet eladni. Eszes József, Grimsby. 14 Az ontarioi Kingsville-ből küldött egyik barátunk 10 dollárt azzal a kérelemmel, hogy nevét ne közöljük. ★ Kedves szerkesztőségi barátaim, a jegye­ket nem adtam el. Itt küldöm vissza a töm­böt és 20 dollárt, melynek fele előfizetésem megújítása. Kívánok nektek sok jó egész­séget. Szarka Ferenc, Chatham. Igen tisztelt Szerkesztő Tagtársak, csa­toltan küldök 14 dollárt az értékesített Ady parki siketekért. Sajnálom, hogy többet nem tudtam eladni. Kívánok lapunk Ady parki ünnepényéhez nagy sikert. Igaz tisz­telőjük : F. Barra, Lethbridge, Alta. ★ Tisztelt Szerkesztőség, most csak 5 dol­­árt küldök, mert ott akarunk lenni az Ady parkban az újságunk ünnepélyén. A többi pénzünket majd ott költjük el. Fáy Rózsi és Berti, Sterling Hights, Mich. • Kedves Schaeffer munkatárs, mellékelek itt 50 dollárt és kérem közölje lapunkban, hogy másik 81 dollárt már előbb beküld­­tem lapunknak az Ady parki lapünnepély jegyeivel kapcsolatban. Szeretném, ha a nyugtákon kívül a lapunkban is látnák az adományozók, hogy pénzüket az Új Szó­nak beküldtem. Feledhetetlen feleségem temetésén mon­dott gyászjelentéshez szeretném fűzni, hogy az abban megemlített barátainkon kí­vül búcsúztatta a Schaeffer munkatárs a következőktől is: Mrs. Pócs, Jantó házas­pár, Rácz házaspár és Gottfried János. Sinka Miklós, Tillsonburg Tisztelt szerkesztőség, itt küldök 10 dol­lárt, melyből 5 az enyém az Uj Szó javá­ra, kegyeletből Szalay Béláné feledhetet­len emléke iránt. Emlékedet, szeretett ba­rátnőnk, megőrzőm örökre. Gyemi József né, 25 Queen St„ Tillsburg, Ont. ★ Tisztelt szerkesztőség, mindig szeretettel fogunk gondolni az elhunyt Sinka Miklós­­néra. Ravatalára koszorú helyett küldöm az Uj Szó javára 5 dollár adományomat. Mrs. Elizabeth Pál, 45 Duran St, Tillsonburg, Ont. Kedves Schaeffer szerkesztő barátunk, ismét egy szomorú hír. Eggyel kevesebben vagyunk. Fügedi Rozália iránt való kegye­letből küldünk virág helyett 10 dollárt az Új Szónak, aminek ő is olvasója és párfo­gója volt. Legyen álma csendes az idegen földben, amelyben sok nehéz munka és hosszú betegség nyugovóra tért. Fügedi Rozália Egerből jött Kanadába. Élete nagyobb részét Hamiltonban töltötte. Kiváló tisztelettel Czukorék, Hamilton, Ont. ★ Tisztelt szerkesztőség, mellékelve kül­dök 10 dollárt lapunknak és a tiketeket. Tu­dom, hogy nem nyerek. Nevem közlését nem kérem. Egy montreáli olvasó. Tisztelt szerkesztőségi jó barátaim, itt küldök a tiketekért 13 dollárt. A jövőben kevesebbet küldjétek, mert csak nagyon ne­hezen tudtam a tiketeket eladni. Maradok irántatok baráti szeretettel. Bodor Sándor, Nacmine, Alta. ★ Kedves Szerkesztő barátom, küldök itt 10 dollárt, és a jegytömb visszatérítendő részét. Üdvözletünket küldjük az Uj Szó olvasóinak. Tóth József és neje, Stoney Creek. Tisztelt Szerkesztőség, itt mellékelten küldök 10 dollárt az Új Szónak. Ha már siketeket eladni nem tudtam, magam vet­tem meg a jegytömböt, hogy segíthessem lapunkat. Sok szerencsét az Ady parki pik­nikhez és jó szórakozást az ott megjelenő olvasóknak. Libor E., Pentid­on, B. C. ★ Gegyey Istvántól (Toronto) 10 dollárt kapott lapunk adományul július 19-én. Kedves szerkesztő munkatársak, tuda­tom veletek, hogy Calgaryban sem feled­keztünk el lapunk, az Új Szó nyári segélye­zéséről. Igaz, a tiketek árusításával nem di­csekedhetünk. Többen nem értették meg, hogy a tiketek az Ady parkra való belépés­sel csak címe a nyári akciónak, mellyel la­punkat akartuk segíteni. Az 5 kérdésre sem mindenki tud feleletet adni, ami szintén ne­hezítette a gyűjtést a tiketek révén. Mel­lékelek 20 dollárt belépő jegyek kapcsán és másik 20 dollárt, ami a fiókunk adomá­nya az Új Szónak, így a csatoltan küldött Bank Money Order értéke $40. Farkas János, Calgary. (Folytatás a nyolcadik oldalon) Bekeretezte régi tagsági igazolványát Ábrahám Sándor honfitárs írt lapunkban a nyugalom­­bavonulásáról. Elhiszem minden szavát és hozzáteszem, hogy az igazi szakszervezeti harcokat nagy részben az Európából Kanadába vándorolt nemzetiségiek vívták meg: ukránok, finnek, magyarok, horvátok. Testvérként küzdöt­tünk a közös harcokban. A munkások jogos és igazságos harcát harcoltuk. Ha mi, az akkor jött-menteknek neve­zettek nem harcoltunk volna, ebben az országban is olyan állapotok lennének, mint a déli államokban még mindig tapasztalható. Itt is, tisztelt Ábrahám honfitárs, délame­rikai életszínvonala lenne a dolgozó népnek. Négy éve már annak, hogy nyugalomba vonultam. Meg­öregedtem. ,,Hetvenkedek”. De bizonyos iratokat, nyom­tatványokat még mindig gyűjtök, amikor időm van rá. A napokban egy régi tagsági kártya került a kezembe a ré­gi irataim között. Rámába tettem a kártyát. Ez olvasható rajta: U. A. W., October­­8, 1934. Nehezen szervezked­tünk, sokat küzködtünk mi, autóipari munkások, míg vég­re sztrájkba tudtuk vezetni társainkat az embertelen haj­sza ellen, de 3 nap múlva csak húszan maradtunk, a többi félt és visszalopakodott a gyárba. Két hónap múlva kény­telenek voltunk mi is visszamenni. A gyárigazgatósá­g el­csapta a munkásokat, csak 32 embert nem. Kiszórtak ben­nünket a munkából. Abban a gyárban ma sincs szakszer­vezet, de a bért emelik, amikor a szervezett gyárakban bérjavítást harcolnak ki a munkások. A ravasz igazgató­ság így tartja távol a szakszervezetet. Hamiltonban az acélművek két legnagyobbikának egyi­kében ma is szabadon garázdálkodnak a kutyák, a Domi­nion Foundry-ban. A munkásoknak nincs szavuk. Különö­sen az irodai munkásoknak nincs. A fizikai munkásokat jobban fizetik, mint az irodaiakat. Vannak fizikai munká­sok, akik évente 10.000 dolláron felül keresnek, de az iro­dai alkalmazottak fizetése legfeljebb 7.000 dollár. Kedves Ábrahám honfitárs, sok minden történt a 30-as éveken át 1945-ig, amikor végre a bevándorolt embertöme­gek felkapaszkodtak egy kicsit. Sor került az átkos múlt elsöprésére. A depresszió alatt megalázott tömegek új kö­vetelésekkel léptek fel és állják a harcot a mai napig. Ma már van postás­sztrájk, és a rendőrök, tanárok, tanítók stb. is szakszervezetekben egyesülve követelnek tisztessé­ges bért. Ez nagy részben a mi dicsőségünk, nem pedig a nyálas szájú gyáváké, akik számára mások harcolták ki azt, amit ma élveznek. Amikor a haszonlesők is megkap­ják a magasabb bért, nem adják vissza a munkaadóknak. Potyautasok persze vannak sokan a nem bevándoroltak között is. Amikor a háború alatt és után a munkásokra szükség volt, a szervezkedést nem tudták a dolgozóktól megaka­dályozni. A megerősödött szakszervezetek segítségével ma­gasabb szintre emeltük a munkabérünket, és 1945-től 1953-ig úgy látszott, hogy a szervezett munkások megtol­­lasodtak. Ekor beállott a szakszervezeti pangás. Amikor a szerződésünk lejárt, gyűlést hívtunk. Ahol én dolgoz­tam, ott 900 tagból 70 jelent meg a gyűlésen. Tárgyaló bizottságot nem tudtunk összeállítani. Aki elegendő tu­dással rendelkezett, „nem”-et mondott. Később újra hív­tunk gyűlést. Akkor már többen voltunk a gyűlésen. A tár­gyaló bizottság megszervezésére egy kanadai születésű urán vállalkozott. Tanult ember volt és kitűnő szónok. Sok rendbontóval volt dolgunk. Jellemtelen embereket mindig kaptak a munkaadók a szakszervezet ellen. Ezek haraptak és ugattak a munkaadók helyett, de nem min­denütt volt sikerük. Ide menekültek a háború után urak és lakásaik. Ezek­kel is meggyűlt a bajunk. Sok szemét, sok alja nép került a kanadai társadalomba. Ma azonban már nem sok vizet zavarnak. Köszöntöm a szerkesztőség tagjait és az Új Szónak in­gyenesen dolgozó cikkírókat, Dr. Rácz Lászlót, Rév. Grösst, Peregrinust, TIK-et és a szerkesztőség magyarországi se­gítőit. GÁBRIEL, St. Catharines. MAGYARORSZÁGRA UTAZIK? CSOPORTUTAZÁS ROKONÁT KIHOZATJA? IKKA — Pénzátutalás — Gyógyszerküldés COLUMBUS 1­420 SPADINA AVENUE TORONTO ONI HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA - TEL.: HIM 2-3122

Next