Új Szó, 1972 (43. évfolyam, 2-53. szám)
1972-01-15 / 3. szám
Hazádnak rendületlenül ^ ~~ _________________________________________________________________New Word_______________^ ‘\~ ^ 1972. január 15. Toronto, Ontario Vol. 43. évfolyam — No. 3 \ árxy Ára 10 ______________________________________________________________________________________________________ A MAI VILÁGHELYZET NÉHÁNY JELLEMZŐJE Hozzáértők szerint ebben az évben fog eldőlni, enyhülni fog-e a 25 éve tartó feszültség az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Ha az amerikai kormány nem fogja felhasználni a most kínálkozó lehetőségeket a feszültség enyhítésére, hanem fokozni fogja a feszültséget, folytatódni fog elszigetelődése a világ békét követelő népeitől. Ha az amerikai kormány elfogadhatatlan feltételeket fog szembeszegezni a Szovjetunióval és szövetségeseivel, minden eddiginél nagyobb mértékben fogja veszélyeztetni a világbékét. Amerikai államférfiak véleménye, hogy Nixon elnök moszkvai tárgyalásainak májusban döntő jelentősége lesz. Ha az amerikai elnök ragaszkodni fog ahhoz, hogy az Egyesült Államok nem mondhat le a világ zsandára szerepéről, nem hagyhatja abba indokínai háborúját, nem járulhat hozzá a nukleáris leszereléshez és egy európai biztonsági konferencia sikerének biztosításához, az izraeli haderő arab területekről való kiutasításához, Indiával a barátság visszaállításához, új háborúk törhetnek ki, melyeket az Egyesült Államok megnyerni nem remélhet. Sok amerikai politikus véleménye, számos tőkés lap nézete, hogy sikeressé teheti Nixon a májusi tárgyalásait a Szovjetúnió vezetőivel. A mai valóságot figyelmen kívül nem hagyó, józanul gondolkodó nyugati államférfiak egész sora bízik, abban, hogy Nixon képes volt levonni a tanulságot az indiai kudarcból. A tárgyalások hátterében félelmetes fegyverek halmaza inti a nagyhatalmak vezetőit érezzék magukat felelősnek a tárgyalások llasikeréért. Földrészközi rakéták, tenger alól, tengerről, szárazföldről a világ bármely célpontjába kilőhető nukleáris fegyverek százai figyelmeztetik a világ vezetőit, mentsék meg az emberiséget egy jóvátehetetlen katasztrófától, valósítsák meg a leszerelést, hadseregek létszámának csökkentését, tegyék lehetővé a felszabadulni vágyó népek álmainak megvalósulását, ne akadályozzák fegyveres beavatkozásai a népek önrendelkezési jogának gyakorlását. Mindenki tudja, hogy ebben az évben időközönként fel fognak újulni a lövöldözések az arabok és az izraeliek között, és ezek a lövöldözések végső küzdelembe torkollhatnak. Megismétlődhet az 1967. évi általános hadjárat az arab államok és Izrael között, ha az amerikai kormány folytatni fogja Izrael fegyverzését. Az araboktól elhódított területekről nem fog Izrael lemondani, ha az amerikai kormány nem kívánja. Béke viszont nem lehet addig, amíg az arabok vissza nem kapják elvesztett területeiket. Az izraeli kormány most attól tart, hogy Nixon májusban Moszkvában változtatni fog Izrael felé irányuló külpolitikáján. Az arabok viszont kötve hiszik, hogy Nixon el fogja ismerni az arab követelés jogosságát, hogy ürítsen ki Izrael minden talpalatnyi arab területet. Az ázsiai népek is igyekeznek megszabadulni az amerikai zsandártól, és a japán nép is. Ha Nixon a kínai államvezetők segítségét kívánja megnyerni a pekingi látogatása során az ázsiai népei ellen és a saigoni rezsim megmentéséhez, nem fog hozzájárulni a világbéke biztosításához. Ha a japán állam vezetők segítségével új katonai hatalommá akarja alakítani Japánt a japán dolgozó nép ellen és az ázsiai népek szabadságküzdelme ellen, nem lehet a világbéke megvalósításán fáradozók segítője, és új bajokba fogja keverni az Egyesült Államokat. Egy egész hetet fog Nixon tölteni Kínában, ami arra enged következtetni, hogy terveiben nagy szerepet szánt Kínának, amely nyilván a Szovjetúnió és szövetségesei ellen irányul. Hogy a kínai vezetők tetszeni kívánnak Nixonnak, szemlélteti egyebek között az is, hogy az Anti-imperialista Hotel nevét a múlt héten Tőke Hotel-re változtatták, nehogy azt a benyomást keltsék Nixonban, hogy Kína az amerikai imperializmus ellensége. Latin-Amerikában terjed a bizalmatlanság az Egyesült Államokkal szemben. Egyre többen látják tisztán, hogy a gazdasági bajokkal küzködő Egyesült Államoktól gazdasági segítséget nem kaphatnak, de számíthatnak a Szovjetúnió segítségére. Keveset jelent már a Latin-Amerika felemelkedése érdekében, illetve diktatúrák megmentése érdekében összetákolt Alliance for Progress, hiszen az Egyesült Államok maga is segítségért rimánkodik szövetségesei zsámolyánál. Afrikában lenyugvóban van az amerikai tekintély napja, s felülete sohasem lesz. Kanadában a hazafias erők egyre erősebben védekeznek az amerikai gazdasági és politikai tolakodás ellen. Amerikában az ellenzéki demokrata párt készül kiélni Nixont. Ily helyzetben zarándokolt Nixon februárban Kínába, majd a Szovjetúnióba. Gandhi miniszterelnöknő bírálata Az indiai-pakisztáni háború megszűnése után rendezett sajtókonfrencián jellemezte Indira Gandhi miniszterelnöknő a nyugati sajtót, melynek jelentései agyonhallgatták a pakisztáni hadsereg fékevesztett gyilkolását, de szívesen közölték a felszabadult bengáliak néhány megtorló gyilkosságáról készített felvételeket. Ezekre hivatkozva mondotta Mrs. Gandhi egyebek között a kövekezőket: „Bizonyos nyugati lapok siettek közölni fotóriportereik szörnyű bevételeit. A kivégzések valóban elrettentők voltak. Ellenzem a gyilkolást, tekintet nélkül kikről van szó, és minden bizonnyal elenzem azt, hogy bárki is a saját kezébe vegye a törvényt, de ezeket a kivégzéseket a helyzetképbe kell illeszteni. „Amikor egymillió lakost lemészároltak, amikor a fegyverletétel előtti este 280 értelmiségi személyt vadállati módon megkínoztak és meggyilkoltak a családjaik jelenlétében, feleségeik, leányaik, gyermekeik szeme láttára, akkor nem láttunk fényképeket a nyugati sajtóban. „Ám amikor 20 embert azután öltek meg, elismerem, hogy brutálisan öltek meg, akkor az arányt nem keresték, pedig nagy a különbség 20 lakos és 1.000.000 lakos legyilkolása között. Úgy érzem, hogy nagy mértékben gyakorolt a Bangladesh önmegtartóztatást.” Erősen kritizálta India miniszterelnöknője a háborút követő sajtókonferencián az Egyesült Államokat, de megjegyezte, hogy a megbékélés lehetséges, ha az amerikai kormány elismeri az új népköztársaságot, mint független államot. Kijelentette a miniszterelnöknő az újságíróknak adott konferencián, hogy az amerikai nép Indiával rokonszenvezik, tekintet nélkül Nixon elnök, magatartására. Gazdasági csődben volt az USA Meglehetősen bátorszavú ember Dr. Pierre Rinfret. Legény a gáton. Ez a jeles kanada időnként gazdasági és pénzügyi tanácsosa Nixon elnöknek. (Az augusztus 15-i válság óráiban Nixon elnök társaságában volt.) Dr. Rinfret röviddel ezelőtt mondott beszédet Torontóban a nagyúri Empire Club tagságának és a Society of Security Analists szakembereinek Nixon intézkedéseinek okairól, s általában a nyugati világ gazdasági betegségéről. „Egészen egyszerű a dolog,” mondotta Dr. Rinfret, „sülylyesztőbe került az Egyesült Államok. Ha az Egyesült Államok részvénytársaság lett volna, X. Fejezet alá tartozó csődöt mondott volna.” Miért? Mert az amerikai politikusok nem vették észre, (noha a közgazdászok erélyesen hangsúlyozták), hogy a második világháború óta megváltozott a világ, mondotta Rinfret és hozzátette: „Ráadásul elkövette Amerika Vietnamban a legtökéletesebb ostobaságot, évi 5 milliárd dollár ráfordításával, s még ma is 2 milliárdjába kerül a vietnami háború Amerikának egy év alatt.” Rinfret szerint zagyváiba az Egyesült Államok a kereskedelmét — a baráti országokba küldött katonai és gazdasági megsegítést szokásos exportként kezelte, 1966 óta ráfizetéses volt a külkereskedelme, amit azonban csak 1971-ben ismert el és vallot be. A múlt évi külkereskedelmi deficit 10 milliárd dollárra fog rúgni, nem pedig 0 milliárdra, ahogy azt előbb hangoztatták. Az Egyesült Államok tartozása külföldön elérte minden idők rekordját, 30 milliárd dollárt. Ennél roszszabb helyzetben sohasem volt az Egyesült Államok, mondotta a kimagasló kanadai pénzügyi szakember. Felsorolt más dolgokat is Rinfret. Azt például, hogy Franciaország segítséget kínált fel Nixonnak azzal, hogy Franciaország hajlandó megvásárolni, frankkal fizetni az amerikaiaik franciaországi iparaiért. Amerika gazdasága nagyon megbetegedett. Amerika aranytartaléka megfogyatkozott, már csak 10 milliárd értékű maradt kéznél, amikor hirtelen, augusztus 12-én egy a külföldi kormányok egyike 0 milliárd dollárt követelt Amerikától aranyban. A többit más kormányok markolták volna fel percek alatt — az Egyesült Államok csődöt kiáltott volna, ha be nem zárta volna az arany kapuját augusztus 15-én, megismétlődött volna az 1929. évi összeomlás. Dr. Rinfret a fentiek elmondása után sem esett kétségbe. Bizakodva mondotta, hogy nem lesz 1929-es katasztrófa. Szerinte az Egyesült Államokkal baráti viszonyt fenntartó országok nem indítottak megtorló kereskedelmi hadjáratot Amerika ellen, mert tudják, hogy ha Amerika elsüllyed, 10 nyugati fejlett ipari ország vele fog süllyedni. Dr. Rinfret szerint soha többé nem lesz képes az Egyesült Államok dollár diplomáciát folytatni. Nem lesz többé képes politikai győzelmeket aratni gazdasági hatalmával, így lesz ez a jövőben, mondotta Rinfret és hozzáfűzte: „A Nagy Testvérbátyánk el fog köszönni tőlünk. Hamarabb is tehette volna. Búcsúzni fog a világtörténelem legnagyobb csődjétől, mely augusztus 15-én fenyegette. Nagy búcsúzó lesz az, ha sikerülni fog. Gabonahelyzet A nemzetközi Búzaügyi Tanács (International Wheat Council) becslése szerint az 1971-72-es termésév minden idők legmagasabb búzahozamát fogja jelenteni 11.400.000.000 bushel terméssel. Az 1970-71-es termésév hozama 800 millió bushellel kevesebb volt. A búzakereskedelem viszont közel kétmilliárd bushellel fog apadni, pontosan 1.800.000.000 bushellel. Az előző tremés évben viszont több mint 2 milliárd bushellel több búzára volt rendelés a világpiacon. A Nemzetközi Búzaügyi Tanács júniusban fog ismét tanácskozni. A röviddel ezelőtt megtartott tanácskozásán nem volt javaslata a gabonaárakra és a kereskedelem feltételeire vonatkozólag. KANADAI KÉSZLET A kanadai búzakészlet november 17-én 275.100.000 bushelra apadt, ami 55 millió bushellel kevesebb eladatlan búzát jelent az előbbi év hasonló időszakához képest. A farmerek 10 millió bushel búzát értékesítettek a termésév 16-ik hetében, a múlt termésév 16-ik hetében viszont csak 5,400.000 bushelt. Tengeren túlra szállított 11,600.000b bushel 4,900.000 bushellel volt több az előbbi év mennyiségénél. A durumkészlete 8,900.000 bushel eladása után — 87,800.000 bushel. A kanadai szükséglet kielégítésére 1,100.000 bushel elegendő.