Új Szó, 1972 (43. évfolyam, 2-53. szám)

1972-01-15 / 3. szám

Hazádnak rendületlenül ^ ~~ _________________________________________________________________New Word_______________^ ‘\~ ^ 1972. január 15. Toronto, Ontario Vol. 43. évfolyam — No. 3 \ árxy Ára 10 ______________________________________________________________________________________________________ A MAI VILÁGHELYZET NÉHÁNY JELLEMZŐJE Hozzáértők szerint ebben az évben fog eldőlni, enyhül­ni fog-e a 25 éve tartó fe­szültség az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Ha az amerikai kormány nem fogja felhasználni a most kí­nálkozó lehetőségeket a fe­szültség enyhítésére, hanem fokozni fogja a feszültséget, folytatódni fog elszigetelődé­se a világ békét követelő né­peitől. Ha az amerikai kor­mány elfogadhatatlan feltéte­leket fog szembe­szegezni a Szovjetunióval és szövetsége­seivel, minden eddiginél na­gyobb mértékben fogja ve­szélyeztetni a világbékét. Amerikai államférfiak vé­leménye, hogy Nixon elnök moszkvai tárgyalásainak má­jusban döntő jelentősége lesz. Ha az amerikai elnök ragasz­kodni fog ahhoz, hogy az Egyesült Államok nem mond­hat le a világ zsandára szere­péről, nem hagyhatja abba indokínai háborúját, nem já­rulhat hozzá a nukleáris le­szereléshez és egy európai biztonsági konferencia sike­rének biztosításához, az izra­eli haderő arab területekről való kiutasításához, Indiával a barátság visszaállításához, új háborúk törhetnek ki, me­lyeket az Egyesült Államok megnyerni nem remélhet. Sok amerikai politikus vé­leménye, számos tőkés lap né­zete, hogy sikeressé teheti Nixon a májusi tárgyalásait a Szovjetúnió vezetőivel. A mai valóságot figyelmen kívül nem hagyó, józanul gondolko­dó nyugati államférfiak egész sora bízik, abban, hogy Nixon képes volt levonni a tanulsá­got az indiai kudarcból. A tárgyalások hátterében félelmetes fegyverek halmaza inti a nagyhatalmak vezetőit érezzék magukat felelősnek a tárgyalások llasikeréért. Földrészközi rakéták, tenger alól, tengerről, szárazföldről a világ bármely célpontjába ki­lőhető nukleáris fegyverek százai figyelmeztetik a világ vezetőit, mentsék meg az em­beriséget egy jóvátehetetlen katasztrófától, valósítsák meg a leszerelést, hadseregek lét­számának csökkentését, tegyék lehetővé a felszabadulni vá­gyó népek álmainak megvaló­sulását, ne akadályozzák fegy­veres beavatkozásai a népek önrendelkezési jogának gya­korlását. Mindenki tudja, hogy eb­ben az évben időközönként fel fognak újulni a lövöldözések az arabok és az izraeliek kö­zött, és ezek a lövöldözések végső küzdelembe torkollhat­nak. Megismétlődhet az 1967. évi általános hadjárat az arab államok és Izrael között, ha az amerikai kormány folytat­ni fogja Izrael f­egy­verzését. Az araboktól elhódított te­rületekről nem fog Izrael le­mondani, ha az amerikai kor­mány nem kívánja. Béke vi­szont nem lehet addig, amíg az arabok vissza nem kapják elvesztett területeiket. Az iz­raeli kormány most attól tart, hogy Nixon májusban Moszk­vában változtatni fog Izrael felé irányuló külpolitikáján. Az arabok viszont kötve hi­szik, hogy Nixon el fogja is­merni az arab követelés jo­gosságát, hogy ürítsen ki Iz­rael minden talpalatnyi arab területet. Az ázsiai népek is igyekez­nek megszabadulni az ameri­kai zsandártól, és a japán nép is. Ha Nixon a kínai állam­vezetők segítségét kívánja megnyerni a pekingi látogatá­sa során az ázsiai népei ellen és a saigoni rezsim megmenté­séhez, nem fog hozzájárulni a világbéke biztosításához. Ha a japán állam vezetők segítsé­gével új katonai hatalommá akarja alakítani Japánt a ja­pán dolgozó nép ellen és az ázsiai népek szabadságküzdel­me ellen, nem lehet a világ­béke megvalósításán fárado­­zók segítője, és új bajokba fogja keverni az Egyesült Ál­lamokat. Egy egész hetet fog Nixon tölteni Kínában, ami arra enged következtetni, hogy terveiben nagy szerepet szánt Kínának, amely nyilván a Szovjetúnió és szövetségesei ellen irányul. Hogy a kínai vezetők tetszeni kívánnak Nixonnak, szemlélteti egye­bek között az is, hogy az An­­ti-imperialista Hotel nevét a múlt héten Tőke Hotel-re vál­toztatták, nehogy azt a be­nyomást keltsék Nixonban, hogy Kína az amerikai impe­rializmus ellensége. Latin-Amerikában terjed a bizalmatlanság az Egyesült Államokkal szemben. Egyre többen látják tisztán, hogy a gazdasági bajokkal küzködő Egyesült Államoktól gazdasá­gi segítséget nem kaphatnak, de számíthatnak a Szovjet­únió segítségére. Keveset je­lent már a Latin-Amerika fel­­emelkedése érdekében, illetve diktatúrák megmentése érde­kében összetákolt Alliance for Progress, hiszen az Egye­sült Államok maga is segít­ségért rimánkodik szövetsége­sei zsámolyánál. Afrikában lenyugvóban van az amerikai tekintély napja, s felülete sohasem lesz. Kanadában a hazafias erők egyre erősebben védekeznek az amerikai gazdasági és po­litikai tolakodás ellen. Amerikában az ellenzéki demokrata párt készül kiélni Nixont. Ily helyzetben zarándokolt Nixon februárban Kínába, majd a Szovjetúnióba. Gandhi miniszterelnöknő bírálata Az indiai-pakisztáni háború megszűnése után rendezett saj­­tókonfr­encián jellemezte Indira Gandhi miniszterelnöknő a nyugati sajtót, melynek jelentései agyonhallgatták a pakisz­táni hadsereg fékevesztett gyilkolását, de szívesen közölték a felszabadult bengáliak néhány megtorló gyilkosságáról készí­tett felvételeket. Ezekre hivatkozva mondotta Mrs. Gandhi egyebek között a kövekezőket: „Bizonyos nyugati lapok siettek közölni fotóriportereik ször­nyű bevételeit. A kivégzések valóban elrettentők voltak. Ellen­zem a gyilkolást, tekintet nélkül kikről van szó, és minden bizonnyal elenzem azt, hogy bárki is a saját kezébe vegye a törvényt, de ezeket a kivégzéseket a helyzetképbe kell il­leszteni. „Amikor egymillió lakost lemészároltak, amikor a fegy­verletétel előtti este 280 értelmiségi személyt vadállati mó­don megkínoztak és meggyilkoltak a családjaik jelenlétében, feleségeik, leányaik, gyermekeik szeme láttára, akkor nem lát­tunk fényképeket a nyugati sajtóban. „Ám amikor 20 embert azután öltek meg, elismerem, hogy brutálisan öltek meg, akkor az arányt nem keresték, pedig nagy a különbség 20 lakos és 1.000.000 lakos legyilkolása kö­zött. Úgy érzem, hogy nagy mértékben gyakorolt a Bangla­desh önmegtartóztatást.” Erősen kritizálta India miniszterelnöknője a háborút köve­tő sajtókonferencián az Egyesült Államokat, de megjegyezte, hogy a megbékélés lehetséges, ha az amerikai kormány elis­meri az új népköztársaságot, mint független államot. Kijelentette a miniszterelnöknő az újságíróknak adott kon­ferencián, hogy az amerikai nép Indiával rokonszenvezik, te­kintet nélkül Nixon elnök, magatartására. Gazdasági csődben volt az USA Meglehetősen bátorszavú ember Dr. Pierre Rinfret. Legény a gáton. Ez a jeles kanada időnként gazdasági és pénzügyi tanácsosa Nixon elnöknek. (Az augusztus 15-i válság óráiban Nixon elnök társaságában volt.) Dr. Rinfret röviddel ezelőtt mondott beszédet Torontóban a nagyúri Empire Club tagsá­gának és a Society of Security Analists szakembereinek Nixon intézkedéseinek okairól, s általában a nyugati világ gazdasági betegségéről. „Egészen egyszerű a dolog,” mondotta Dr. Rinfret, „süly­­lyesztőbe került az Egyesült Államok. Ha az Egyesült Államok részvénytársaság lett volna, X. Fejezet alá tartozó csődöt mondott volna.” Miért? Mert az amerikai politikusok nem vették észre, (no­ha a közgazdászok erélyesen hangsúlyozták), hogy a második világháború óta megváltozott a világ, mondotta Rinfret és hozzátette: „Ráadásul elkövette Amerika Vietnamban a leg­tökéletesebb ostobaságot, évi 5 milliárd dollár ráfordításával, s még ma is 2 milliárdjába kerül a vietnami háború Ameri­kának egy év alatt.” Rinfret szerint zagyváiba az Egyesült Államok a kereske­delmét — a baráti országokba küldött katonai és gazdasági megsegítést szokásos exportként kezelte, 1966 óta ráfizetéses volt a külkereskedelme, amit azonban csak 1971-ben ismert el és vallot be. A múlt évi külkereskedelmi deficit 10 milliárd dollárra fog rúgni, nem pedig 0 milliárdra, ahogy azt előbb hangoztatták. Az Egyesült Államok tartozása külföldön el­érte minden idők rekordját, 30 milliárd dollárt. Ennél rosz­­szabb helyzetben sohasem volt az Egyesült Államok, mondot­ta a kimagasló kanadai pénzügyi szakember. Felsorolt más dolgokat is Rinfret. Azt például, hogy Fran­ciaország segítséget kínált fel Nixonnak azzal, hogy Francia­­ország hajlandó megvásárolni, frankkal fizetni az amerikai­­aik­ franciaországi iparaiért. Amerika gazdasága nagyon megbetegedett. Amerika arany­­tartaléka megfogyatkozott, már csak 10 milliárd értékű ma­radt kéznél, amikor hirtelen, augusztus 12-én egy a külföldi kormányok egyike 0 milliárd dollárt követelt Amerikától aranyban. A többit más kormányok markolták volna fel per­cek alatt — az Egyesült Államok csődöt kiáltott volna, ha be nem zárta volna az arany kapuját augusztus 15-én, megis­métlődött volna az 1929. évi összeomlás. Dr. Rinfret a fentiek elmondása után sem esett kétségbe. Bizakodva mondotta, hogy nem lesz 1929-es katasztrófa. Sze­rinte az Egyesült Államokkal baráti viszonyt fenntartó orszá­gok nem indítottak megtorló kereskedelmi hadjáratot Ame­rika ellen, mert tudják, hogy ha Amerika elsüllyed, 10 nyu­gati fejlett ipari ország vele fog süllyedni. Dr. Rinfret szerint soha többé nem lesz képes az Egyesült Államok dollár diplomáciát folytatni. Nem lesz többé képes politikai győzelmeket aratni gazdasági hatalmával, így lesz ez a jövőben, mondotta Rinfret és hozzáfűzte: „A Nagy Testvérbátyánk el fog köszönni tőlünk. Hamarabb is tehette volna. Búcsúzni fog a világtörténelem legnagyobb csődjétől, mely augusztus 15-én fenyegette. Nagy búcsúzó lesz az, ha sikerülni fog. Gabonahelyzet A nemzetközi Búzaügyi Tanács (International Wheat Coun­cil) becslése szerint az 1971-72-es termésév minden idők leg­magasabb búzahozamát fogja jelenteni 11.400.000.000 bushel terméssel. Az 1970-71-es termésév hozama 800 millió bushel­­lel kevesebb volt. A búzakereskedelem viszont közel kétmil­liárd bushellel fog apadni, pontosan 1.800.000.000 bushellel. Az előző tremés évben viszont több mint 2 milliárd bushellel több búzára volt rendelés a világpiacon. A Nemzetközi Búza­ügyi Tanács júniusban fog ismét tanácskozni. A röviddel ez­előtt megtartott tanácskozásán nem volt javaslata a gabona­árakra és a kereskedelem feltételeire vonatkozólag. KANADAI KÉSZLET A kanadai búzakészlet november 17-én 275.100.000 bushelra apadt, ami 55 millió bushellel kevesebb eladatlan búzát jelent az előbbi év hasonló időszakához képest. A farmerek 10 mil­lió bushel búzát értékesítettek a termésév 16-ik hetében, a múlt termésév 16-ik hetében viszont csak 5,400.000 bushelt. Tengeren túlra szállított 11,600.000b bushel 4,900.000 bushel­lel volt több az előbbi év mennyiségénél. A durumkészlet­e 8,900.000 bushel eladása után — 87,800.000 bushel. A kana­dai szükséglet kielégítésére 1,100.000 bushel elegendő.

Next