Új Szó, 1972 (43. évfolyam, 2-53. szám)

1972-06-24 / 26. szám

Hazádnak rendületlenül — =====,_ New Word C , -------------------------—““ 1972. június 24. Toronto, Ontario Vol. 43 évfolyam — No. 26 Ára 10 l Lelkesedéssel ünnepelte a Vietnar­vi népet Torontóban egy nagy népgyűlés „Nem állíthatja meg népünk menetelé­sét a felszabadulás útján 12.000.000 tonna bomba, amit hazánkra szórt az amerikai lé­gierő,” mondotta Hunnk­ Van Ba, a Dél- Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány kubai nagykövete Torontóban egy hatalmas, népgyűlésen. “Éveken át folyhatott barbár tömeggyilkosság az, amit az amerikaiak el­követnek népünk ellen,” mondotta a dél­­vietnami diplomata. “Nixon elnök a háború megszüntetését ígérte, de a háborút nemcsak folytatta, ha­nem felfokozta a rendelkezésére álló kor­szerű fegyverek minden fajtájával. Több mint 4.000 éven át csak egy Vietnam volt, — mondotta, — két Vietnam sohasem volt. Ha­zám egy ország, nem kettő. Népem egy nép, nem kettő. A 17-ik földrajzi szélességi vo­nalat 1954-ben azon vonalnak jelölték meg, melyen alul a csatát vesztett francia had­sereg összeszedheti cókmókját és kivonul­hat bántalmazás nélkül. Ezt követőleg — a Genfi Egyezmény értelmében — választá­sokat tűztek ki az egész vietnami nép számá­ra. Az Egyesült Államok szabotálta az egyezményt, összeállított Saigonban egy bábkormányt és hozzáfogott azon vietnami­ak lemészárlásához, akik a saigoni diktatú­ra ellen merészeltek szólni és cselekedni. Amerika 500.000 főnyi hadsereget küldött Vietnamba és Dél-Vietnamot hatalmi kö­rébe szándékozott vonni..” Hogy az Egyesült Államok vietnami me­rénylete miért jutott csődbe és hogyan, ar­ról részletesen beszámolt Hunnh Van Ba nagykövet. “Az amerikaiak stratégiájának már az 1968. év februárjában befellegzett a két offenzívával, — mondotta és gy foly­tatta: — Az Egyesült Államok kénytelen volt abbahagyni Észak Vietnam bombázá­sát és kénytelen volt Párizsban tárgyalni velünk, csapatai kiürítéséhez pedig hozzá­látni. Az amerikai kormány úgynevezett ‘vi­­etnamizáló’ politikája, ami ve­tnamiakkal akart vietnamiakat gyilkoltatni, összeom­lott és az áprilisi offenzívában 15.000 sai­goni bábkormánykatona jött át a mi olda­lunkra, a nép felszabadító hadseregéhez, teljes felszerelésükkel. “Nap mint nap erősödünk. A Hocsiminii örvény, mely kezdetben kicsiny utánpótlási vonal volt, ma a Torontótól Montreálig ter­jedő autóúthoz hasonlít.” Amikor ezt hal­lotta tőle a népgyűlés, eget verő, ütemes taps tört ki. “Ma már az amerikai kato­nák bújnak bunkerekbe az ágyúzás elől. Az Egyesült Államok lett a legjobb hadiszállí­tónk, nem a Szovjetúnió. A hozzánk átállt saigoni csapatok amerikai tankjai, ágyúi, elektronikus felszerelése, élelmiszere, ruhá­zati ellátmánya, sőt d­ragettája és gyufája is a mi harcunk eszköze. Az amerikaiak leg­modernebb fegyverei sem fognak minket el­pusztítani. A mi fegyverünk erősebb az amerikai fegyvereknél, a B 52-eseknél is, mert a mi fegyverünk maga a nép.” Beszámolt a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány kubai nagykövete a három évvel ezelőtt megalakult kormányá­nak erősödéséről, nemzetközi tekintélyének növekedéséről. Ma annak a kormánynak a képviselői tárgyalnak Párizsban az ameri­kai kormány képviselőivel, melynek zászla­ját világszerte ismerik, 28 ország ismerte el és vette fel vele a diplomáciai kapcsolatot. “Erősebbek vagyunk ma mint voltunk bár­mikor ezelőtt. Erősebbek vagyunk gazdasá­gilag, katonailag, politikailag és diplomá­­ciailag egyaránt.” Hosszú beszéde vége felé hangsúlyozta a következőket: “Készen állunk folytatni a harcot, ha kell 10 évig, ha kell 20 vagy 30 évig is. De békét akarunk. Előterjesztettük 7 pontos progra­munkat, mely a béke programja. Ha az Egyesült Államok valóban békét akar, csak egy tennivalója van: hazatérés. Hagyja ma­gára a bábkormányt, ami után fél órán be­lül béke lesz!” Kijelentéseit ismét nagy lelkesedéssel tapsolta a népgyűlés, melynek kétharmada fiatalokból, főként egyetemi ifjúságból te­vődött össze. Megköszönte a kanadai és az amerikai nép erkölcsi és anyagi segítségét. Kérte hallgatóit, tüntessenek a vietnami népért a végső győzelméig. Képviselve volt a szónoki emelvényen majdnem minden társadalmi és szakszerve­zet, békemozgalmi csoport, egyetemi taná­ri kar, egyház és nemzetiségi tömegszerve­zet. Amerikai szakszervezetek megmozdulása háború ellen Az AFL-CIO kötelékébe tartozó csopor­tok közül 13 nagy szakszervezeti csoport 22 vezetőjének hívására több mit ezer delegá­tus fog megjelenni e hó 23-24-én a Missouri állambeli St. Louis város Teamsters-köz­­pontjában, hogy központi vezetés alá vonja a szakszervezeti csoportok békemozgalmát. A szakszervezeti békemozgalom neve előre láthatólag Labor for Peace lesz, célja pe­dig a vietnami háború azonnali befejezése. Ezt a szakszervezeti békekonferenciát a következő szakszervezetek indítványozták: Teamsters, United Auto Workers, Electri­cal Workers, Hospital Employees Union, Longshoremen, United Furniture Workers, Butchers, Distributive Workers. Csatlakoz­tak aztán ruhaipari, vegyipari, szállodai, étkezdei stb. dolgozók szakszervezetei. A hatalmas szakszervezeti csoportok ál­tal kezdeményezett megmozdulás képviseli az amerikai dolgozó lakosság minden réte­gét. Erős új izmot kap ezzel a megmozdu­lással a békemozgalom, és keményebb ököl­lel követelheti az amerikai külpolitika re­formját. David Livingstone, a Distributive Wor­kers Union központi pénzügyi titkára, aki márciusban volt Hanoiban, a következőket jegyezte meg az új fejlemény kapcsán San Franciscóban: “Nixon elnök a mi legjobb szervezőnk.” (Folytatás az 5. oldalon) Rövidesen vége lesz a vietnami harcnak ? Annak ellenére, hogy az amerikaiak a múlt hét végén már a gázműveket is szakadatlanul bombázták az észak-vietnami folyóvizeken, tízezreket fosztva meg mindennapi rizsadagja­iktól, tűzszünetet jósolt az amerikai és a kanadai sajtó, de mivel a békét már sokszor helyezték kilátásba, kevesen tart­ják hitelesnek a nyugati sajtó békehíreit. Hogy a fegyverek a nyáron el fognak némulni, arra abból következtet a sajtó, hogy William J. Porter, Nixon elnök nagykövete visszautazott Párizsba, Xuan Thuy észak-vietna­mi nagykövet pedig hírül adta, hogy­­‘új utasítással” tér visz­­sza a párizsi béketárgyalásra. A nyugati sajtó kevésbé re­ménykedő része szerint végleges békekötés nem lesz, de fegy­verszünet lesz, legalább ideiglenesen. Következtetnek a változásra arról is, hogy a felszabadító csapatok támadása meglassult. Harcok csak szórványosan folytatódnak, amit a Szovjetúnió is, Kim is bevallott. Azzal szemben, amit egy nagy népgyűlésen a Dél-Vietna­mi Ideiglenes Forradalmi Kormány kubai nagykövete mon­dott Torontóban, a kanadai napisajtó bizonygatja, hogy az észak-vietnami hadsereg és a dél-vietnami gerillacsapatok ve­zérkara elismeri, hogy a saigoni kormányt megbuktatni ere­je nem lesz, amíg az amerikai légierő és haditengerészet a saigoni rezsim bukását meg nem engedi. Figyelmeztet azonban a kanadai napisajtó, hogy az észak­­vietnami hadsereg harcképtelenségében reménykedni ostoba­ság lenne, mert minden bizonnyal van még elég tartalékereje a harc folytatásához, minden amerikai légitámadás dacára is. Az amerikai hadvezetőség becslése szerint 10 hadosztály­­lyal indult támadásba az észak-vietnami hadsereg március vé­gén, de 10 teljes hadosztállyal még egyszer nem indulhatna hadjáratra, s ha az észak-vietnami hadsereg helyett a Dél- Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány gerillacsapatai folytatnák a harcot, az amerikai haditengerészet és légierő még intenzívebb támadásokkal büntetné Észak-Vietnamot, s ezen felül kommandó alakulatok hatolnának be Észak-Viet­­nam területére­, amivel tulajdonképpen máris kísérleteznek az amerikaiak. A kommandókat később nagyobb amerikai gyalogsági és páncélos egységek követnék. Nixon elnök bármi áron is nyeregben szándékozik tartani a saigoni bábkormányát. Evégből hajlandó lenne a szárazföldi háborúját kiterjeszteni Észak-Vietnamra, úgy hiszi, hogy Észak-Vietnam kormánya ettől való félelmében hajlandó lesz elfogadni Párizsban az amerikai delegáció béke­feltételeit, vagyis fegyverszünetet és az amerikai foglyok szabadon bo­csátását. Ezzel szemben a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradal­mi kormány ismét kijelentette, hogy az amerikai foglyok csak békeszerződés aláírása után mehetnek haza. Mind az amerikai, mind a kanadai sajtó úgy véli, hogy Nixon választási bukása után az új elnök rövidesen megszün­tetné a háborút, hazavezényelné az amerikaiakat, mely eset­ben hazatérhetnének az amerikai foglyok. Az amerikai és a kanadai közvélemény szerint meg kell szűn­nie a háborúnak hamarosan, s ezt tudja maga Nixon is. A háború nem folytatódhat novemberig. Evégből kénytelen lesz Nixon pozitív intézkedéseket elrendelni az elnökválasztás előtt, ha elnök akar maradni. A Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány és az észak-vietnami hiszi, hogy McGovern lesz a következő ame­rikai elnök, akivel minden nehézség nélkül lehet majd békét teremteni. Addig pedig semmiféle amerikai légi és haditen­gerészeti offenzíva nem lesz képes a felszabadító erőket térd­re kényszeríteni. ___________________ OPERATION PHOENIX Nixon elnök szerint még nem volt háború, amelyet nagyobb emberszeretettel vívtak volna, mint az USA-ét Indokínában. Ezt megerősítendő a CI­A Operation Phoenix akciójának igaz­gatója büszkén jelenti, hogy 1968 óta 1971 júliusig 20,587 gyanúsat gyilkoltak meg és hogy a programmot most kibő­vítik , eddig már remélni lehet, hogy a megöltek száma 30.000. Per. Készüljünk az UJ SZÓ nyári 1 QZQ III MIN­G QC Kulturális program — Tarka találkozójára Niagara Fallson | ||| 4 UUIllUU |AJ vásár — Magyaros konyha

Next