Új Szó, 1974 (45. évfolyam, 3-47. szám)

1974-01-26 / 3. szám

~ 'SKA *•, r. Af, « * *«•■*■! l .­­SV Alkotmány u 2 ® , Jlll 6 ' * * ------ Budapest V, HUNGARY ^ ^ Hazádnak rendületlenül JEW jy.— — =■■■ ^ ^ ^ ________________________________________________________________________________________________New Word______________________________________________________________________________________________________________________________________________ 1974. január 26. Toronto, Ontario Vol. 45. évfolyam , 3. szám, Ara 10­1 ITT NEM LESZ CHILEIZÁLÁS Lima, Peru. — Az amerikaiak Cer­­ro de Pasco nevű rézmonopóliumának bekebelezése után a perui nemzet dolgozó népe tudtára adta a világnak: „Itt nem lesz chileizálás! ” Tömörül­nek a munkások az imperialista fe­nyegetés ellen. A Cerro de Pasco rézbányák álla­mosításának megünneplésére majd minden szakszervezeti csoport küldött delegációt, amelyek egyesülésre szó­lították föl a dolgozókat, legyenek ké­szen minden esetleges fasiszta felke­lés leverésére. „Perura néz a világ szeme aggód­va, hogy talán ott is lesz egy Pino­chet, egy másik Chilenaro,” mondot­ta Alejo Melgarejo, a La Oroya Dol­gozók Szakszervezetének központi tit­kára. Melgarejo beszédet mondott a fővá­rostól, Limától 100 mérföldnyi távol­ságra levő La Oroyában, ahol Jorge Fernadez Maldonado tábornok, ener­gia- és bányaügyi miniszter elnökölt a rézmonopólium államosítása fölött. „Itt, peruban, elvtársak, mi kioperál­juk az emberiség rákfenéjét, a fasiz­must,” mondotta, s a hallgatósága viharosan megtapsolta. Zozimo Torrez, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek dolgozói szak­­szervezetének központi titkára, a föld­reform harcosa azt mondotta: „Az amerikai imperializmus fegyverének irányzékát Peru felé fordította,” és így folytatta: „Ez a forradalmi folyamat nem szi­lárdítható meg az egész perui nép, parasztok, munkások, bányászok hoz­zájárulása nélkül. Ennek megvalósí­tása a mi feladatunk. A nép nélkül nincs forradalom. Amikor látjuk, hogy a forradalmat veszély fenyege­ti, amikor tapasztaljuk, hogy az ellen­­forradalom trükköket alkalmaz, mi, a parasztok a hőseinket fegyverekkel fogjuk felcserélni, traktorainkat tan­kokkal, hogy összetörjük az ellenfor­radalmat.” Luis Nunez, a Petroperu állami olajvállalatának dolgozói szövetségé­nek központi elnöke, felszólította a bányászokat töröljék el életükből a széthúzást, az egyenetlenség gonosz­ságát, amelyet a Petroperu vállalat volt tulajdonosai, az amerikaiak oltot­tak testükbe-lelkükbe. „Egyesülésre kell felszólítanunk a munkásokat — hangsúlyozta Nunez — mert nem engedhetjük meg, hogy az imperializmus és a CIA még egy chilenaro csinálója lehessen.” La Oroya, magasan fenn az Andok középtáján, 12.000 lábnyira a tenger színe fölött, zászlóerdővel díszítve ünnepelte az amerikai­­ rézbánya-mo­nopóliumok államosítását. A vörös-fehér nemzeti zászló ezrei lebegtek az egyszerű bányászok sze­rény lakásai fölött, s indián munká­sok játszották hagyományos hangsze­reiken bús és vitézlő dalait, a fiata­lok pedig felkiáltottak: „Halált a népnyúzó yenkeé imperializmusnak!” A harcias lelkesedés az új évet kö­szöntő éjféli 12 órakor hágott tetőfo­kára, amikor a bányászok és a fém­ipari munkások sereglettek egybe. Átkozták a volt gazdáikat, az ameri­kaiakat, jelképesen elégették ron­gyokból csinált képmásaikat. • Az arab—izraeli béketárgyalások Lemondott Izrael­ egy erős hadál­lásáról a Szuez-csatorna mentén. Egy lépés ez előre a háború végleges fel­számolása felé. Az arabok azonban minden elvesztett területük vissza­szerzését tekintik békegaranciának. E jogos követelésük teljesítését azonban aligha várhatják el Izraeltől, mert Iz­rael támadó, hódító politikát folytat. Izrael az arab területeket kiüríteni a nagyhatalmak, főként hatalmas szö­­ségesük, az Egyesült Államok paran­csára lenne csak. A 25 esztendős arab—izraeli feszültség új meg új háború kitörésébe torkollott, a világ két legnagyobb hatalmának kibékít­hetetlen szembeállításának és világ­háború, nukleáris végveszedelem megkockáztatásával. Gyerekesség lenne azt hinni, hogy Izrael hajlandó lesz önszántából le­mondani a többi erődítményeiről is. Eredménynek mondható azonban az, hogy feladja a csatornamenti erődjét, felszabadítja a bekerített egyiptomi hadosztályokat. Eredménynek mond­ható ez, mert Izraelben szélsőséges jobboldal, amely a választások ered­ményeképp megerősödött a parla­mentben, egy jottányit sem engedne az arab államoknak. A reakciós cio­nizmus nem ismeri el az arabokat egyenlő feleknek, és várható, hogy az izraeli engedményeket rögzítő meg­állapodást szabotálni fogja a cionis­ták tábora. Gyanító, hogy Harry Kissinger kül­ügyminiszter végsőkig kiművelt dip­lomáciai ügyességének legfőbb célja nem a hódító Izrael kiutasítása a meghódított arab területekről, hanem az Egyesült Államok befolyásának megszilárdítása a világnak azon a ré­szén, s a Szovjetunió kiszorítása le­hetőleg minél előbb. Ily körülmények között a tárgyalá­sok folytatódni fognak, ki tudja med­dig. Kanadaiak Dél-Vietnamban politikai foglyok ügyében Frank Dingman és Ann Buttrick asszony, az International Committee to Free Soul Vietnamese Political Prisoners képviseletében ez év elején utaztak Vietnamba. Saigonból, majd Hanoiból január végén fognak visz­­szatérni Kanadába. A kanadai egyházak tanácsa (Cana­dian Council of Churches) megbízá­sából és a kanadai külügyminisztéri­um jóváhagyásával mentek Vietnam­ba. A külügyminisztérium értesítette a két kanadai indulásának időpontjá­ról a saigoni képviseletet és Hanoi­ban a brit képviseletet. Kanadai egyházi vezetők: Bélan­ger r. kat. püspök, Dr. Scott angli­kán főpap, Dr. McLeod protestáns fő­pap (United Church), Dr. Gunther Plaut rabbi, (Holly Blossom Temple) Newton Ishiura buddhista püspök, Dr. George Morrison lelkész (United Church) és más jeles egyházi vezetők levélben értesítették a saigoni kor­mányt és az Egyesült Államok saigo­ni nagykövetét Dingman és Buttrick asszony küldetéséről. Az egyházi ve­zetők tiltakoztak a politikai foglyok sanyargatása ellen, de különösen a Da Lat börtönben tartott gyermekek tisztességes gondozását követelik. Tárgyalni fog a két kanadai küldött Saigonban Chan Tin r. kat. pappal, a börtönreformot követelő saigoni bi­zottság elnökével, akinek kíséretében szeretné a két kanadai meglátogatni a börtönöket és a koncentrációs tá­borokat. Tárgyalni fognak a nemzet­közi segély amerikai képviselőjével, aki kapcsolatban áll a saigoni kor­mány börtöneinek igazgatóival. Hanoiba a Vietnami foglyokkal fog­nak találkozni és beszélgetni. Indulásuk előtt ment végbe Mont­­réalban a Vietnam Moratórium Com­mittee és az International Committee for the Liberation of Political Pri­soners közös konferenciája, amelyen részt vett Guy Bélanger katolikus püspök, Dr. Jean Pierre Debry egye­temi tanár, aki két évig volt a saigo­ni kormány börtönében. Részt vettek a konferencián a televízió és rádió képviselői, számos tanár a középis­kolákból és Abraham Cohen városi tanácsos stb. A konferencia elnöke Dr. Robert Gray professzor (Univer­sity of Montréal) volt. Demokráciát követelnek a diákok Indonésiában Az elnyomott diáktüntetések után 31 egyetem diákjainak képviseletében tárgyalt egy delegáció Szuharto el­nökkel, a demokrácia visszaállítását követelve. Gazdasági demokráciát, a nemzeti jövedelem igazságos elosztá­sát, a törvény előtti jogegyenlőség elismerését sürgették. Az újságírók­nak adott nyilatkozatában elégedet­lenségét fejezte ki a diákdelegáció Szuharto elnök reakciós magatartását illetően. Indonesia diákmozgalma a dél-ko­reai, tahiföldi és más diákmozgalmak­kal együtt veszélyezteti az amerikai imperializmus által támogatott kor­mányokat. Charles R. Smith, United Press International tudósító jelentet­te Hong Kongból, hogy a Szuharto­­kormány egén egyelőre kevesebb vészfelhők tornyosulnak, mint Dél- Koreában a Park Hee-kormány egén. Indonesia 120,400,000 lakossal, ak­kora területtel, mint Alaszka és Ca­lifornia együttvéve, természeti kin­csekben a világ egyik leggazdagabb országa. Olaj, arany, bádog, réz, szén és más ásványok bőségének or­szága és Ázsia rizs- és gumitermelé­sének leggazdagabb országa, de az amerikai gazdasági érdekek aláren­deltje. Katonai diktatúra 1965-ben buktat­ta meg Szukarno elnököt és folytat­ta vérbe a demokráciát. USA-segítség Saigonnak Visszatér Dél-Vietnamba az ameri­kai fegyveres erő. A Thieu-kormány hadseregében 3.500 amerikai és 9.000 más szövetséges külföldi hatalom tisztje, altisztje és közkatonája telje­sít szolgálatot. Az amerikai hadügy­minisztérium pénzeli őket. Az Egyesült Államok 1973-ban 200.000­ tonna bombát, 150.000 tüzér­ségi töltényt, 600 páncélos harckocsit és M-48 tankot, 200 ágyút és sok gép­fegyvert szállított a saigoni kormány­nak. ÚJ SZERZŐDÉS— 26%-OS JAVÍTÁS Winnipeg — A közlekedéses dolgo­zók szakszervezete és a városi kor­mány részéről aláírt új szerződés 26%-os bérjavítást nyújt Edmonton­­ban a múlt héten még nem volt vé­ge a közlekedési munkások két hó­nappal az­előtt kezdődött sztrájkjá­nak. Torontóban a közlekedési mun­kások szerződése ez év július 1-én jár le. Új szerződésükben a többi nagy­városok közlekedési munkásai által kiharcolt bérek egyenlőjét fogják kö­vetelni.

Next