Új Szó, 1974 (45. évfolyam, 3-47. szám)

1974-01-26 / 3. szám

1974. január 26. Békéért FÜGGETLEN KÜLPOLITIKÁVAL II. FOLYTATÁS Az a valóság, hogy folyamatban van a nemzetközi feszültség enyhülése, az még nem teszi feleslegessé a béke­mozgalmakat. Ellenkezőleg: nélkülöz­hetetlenné teszi a békéért folytatott küzdelmet. A nemzetközi feszültség enyhülésének légkörében, békés vi­szonyok között sikeresebben lehet har­colni Kanada függetlenségéért, ipara és mezőgazdasága fejlesztéséért és biztonságáért. A nemzetközi feszült­ség végleges megszüntetéséért füg­getlen külpolitikával harcolhatna a kanadai nép sikeresebben. A nemzeti érdek független politikát követel. Hogy nincs Kanadának valóban füg­getlen külpolitikája, újból bebizonyo­sodott az izraeli—arab háború kitöré­sével. Kanadát a kormány az ameri­kai imperializmus függvényévé tette. Az amerikai elnök által megfújt ria­dó, a hadsereg készenlétbe vezénylé­se azt bizonyította, hogy Kanadát az amerikai kormány bármikor háború­ba keverheti a kanadai kormány és a nép megkérdezése nélkül. Az erőviszonyok az amerikai impe­rializmus minden riadója, aláruma, vészkiáltása ellenére is változnak a béke, demokrácia és szocializmus ja­vára. Az arab népek lassan de bizto­san megtanulnak összetartani, máris nagy hatással használják olajukat fegyverként az imperialisták ellen függetlenségükért; megbuktatták az izraeli uralkodó osztály politikáját, meghiúsították további hódításukat és visszalökték egyben az Egyesült Álla­mokat is. Mindamellett az izraeli tá­madó háború, hódító, területrabló erőfeszítés még mindig azt jelenti, hogy Izrael még nem érzi magát kényszerítve arra, hogy engedelmes­kedjen az ENSZ 242-es határozatá­nak, további háborúval veszélyeztet, s mert az Egyesült Államok támo­gatja, Kanada automatikusan hábo­­rúba sodródhat. Izrael és Amerika miatt Kanada is energiaválságba ke­veredett. Az energiaválságot mélyíti a kanadai kormány lakályviszonya az Egyesült Államokkal szemben az úgynevezett „kontinentalista” politika alapján, miszerint ami Kanadáé, az egyben az Egyesült Államoké is, ami viszont az Egyesült Államoké, ahhoz Kanadának semmi köze. Ezért nem épített a szövetségi kormány a tarto­mányi kormányok bevonásával orszá­gos csőhálózatot, hogy a kanadai gáz és olaj eljuthasson minden tartomány népéhez. Ezzel a vétkes mulasztással is süllyeszti a kanadai uralkodó osz­tály a nép életszínvonalát. Cinkosai ebben a liberális kormánynak a kon­zervatívok és az NDP jobboldali ve­zetői. Hogy nincsen Kanadának független külpolitikája, kitűnt abból is, hogy villámgyorsan diplomáciai elismerés­ben részesítette Chilében a katonai fasiszta diktatúrát az amerikai kor­mány és az amerikai monopóliumok tetszésének megfelelően. A nemzetközi feszültség enyhülésé­vel független külpolitikának kell páro­sulnia. E két alkalelem nem hiányoz­hat egy valóban független Kanadá­ból. Kanada függetlensége feltételezi a szakítást a NATO-val és a NORAD- dal. A katonai szövetségekkel való szakítás pedig feltételezi, hogy Ka­nadának nukleáris fegyverektől men­tes térségnek kell lennie. Egy függet­len Kanada amerikai kívánságok fi­gyelmen kívül hagyásával szólhatna bele az izraeli—arab ügybe, azzal a követeléssel, hogy engedelmeskedjék Izrael az ENSZ 242-es számú határo­zatának, vezényelje haza csapatait az arab területekről, ismerje el a szom­szédai jogait, a palesztinai nép köve­telésének jogosságát is. Egy függet­len Kanada erélyesen léphetne fel a Thieu-kormánnyal szemben, hogy tartsa tiszteletben a Párizsi Egyez­ményt, amelynek alapján Indokína népe külső beavatkozás nélkül, egye­dül a saját akarata szerint intézhesse nemzeti ügyeit. Egy független Kana­da teljes mértékben támogathatná az Európai Biztonsági Konferenciát, amely sérthetetlennek, megmásítha­­tatlannak mondja a második világhá­ború utáni országhatárokat, lehetővé tenné a hadseregek létszámának csök­kentését, az egyenjogúság, a bizton­ság kölcsönös garantálásával béke­térséggé változtatná Európát. Egy független Kanada diplomáciai kap­csolatba lépne a Német Demokratikus Köztársasággal, a Koreai Népköztár­sasággal, a dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormánnyal és követel­hetné az inkínai nép ellen folytatott baktériumháború, kémiai támadás megszüntetését, valamint gazdasági, tudományos, kulturális kapcsolatok létesítését a világ minden népével. Egy független Kanada a katonai köl­tekezést a mostaninak felére csap­panhatná, hogy több pénzt fordíthas­son hasznos dolgokra. Kanada függetlenítése nem várható az uralkodó osztálytól, mert a felső vagyonos osztály tagjainak nagyobb része hazafiatlan, nemzetietlen. Ha­szonért, gyors dollárért áruba bo­csátja az édesanyját is. A függetlení­­tés problémájának megoldása a nép­re vár. Népi egyesülésre van szük­ség: szakszervezeti tagság, NDP tag­ság, kommunista tagság, minden de­mokratikus szervezet tagságának ha­zafias összefogására van szükség. A hazafias nép vethet csak véget an­nak, hogy az amerikai monopóliumok kizsákmányolják Kanadát és annak, hogy a kanadai monopóliumok külföl­di befektetéseikkel kizsákmányolják a külföldi népeket, különösen a Karib­­szigetek és Latin-Amerika népeit, de dél-afrikaiakat, rhodéziaiakat, a golai­­akat, Mozambique és Guinea-Bissau népét is. Ezek a népek függetlensé­get, egyenjogúságot akarnak. Társa­dalmi felszabadulást kíván Portugá­lia, Spanyolország, Görögország, Chi­le és más országok népei. Meg akar­ják szabadítani hazájukat a fajgyűlö­lettől, gyarmati állapottól és tájirtás­tól. Ezeket a népeket igazán csak egy független Kanada támogathatná. Hazafias népi összefogással rá le­hetne kényszeríteni a kormányt, hogy tagadja meg az elismerést a chilei fasiszta diktatúrától, támogassa a chilei népet a demokrácia visszaállí­tásáért folytatott küzdelmében Ne a katonai diktatúrának adjon kölcsönö­ket, hanem a demokráciáért harcoló népiek és engedélyezzen bevándorlást minden chilei folyamodónak, és has­­­­son oda, hogy bocsássa szabadon a­­ diktatúra a politikai foglyokat, Luis Corvalan kommunista szenátort, a Chilei Kommunista Párt központi tit­kárát is. Minden dicséretet megérdemelnek a békemozgalom támogatói. Az Új Szó és olvasói a békemozgalom támo­gatói. Lapunk olvasói az elmúlt kam­pányban nemcsak lapunk fenntartásá­ért adományoztak sok dollárt, hanem a békemozgalom megsegítésére is. Kanadai magyarok ennél dicsérete­sebb munkát nem végezhetnének. A békemozgalom támogatásával az em­beriség békéjét, biztonságát védik. A békemozgalom Kanadában az Új Szó olvasóinak hozzájárulásával, segítsé­gével folytatja és terjeszti ki munká­ját újabban minden városra és vidék­re, szakszervezeti és kulturális cso­portra. Nagy jelentősége van ennek most, amikor a béke-világmozgalom a hidegháború végleges megszünteté­sét, tartós béke biztosítását tűzte ki célul. Ily körülmények között nem nyu­godhatunk bele a békemozgalmat tá­mogató demokratikus szervezetünk, a Kossuth Betegsegélyző Egylet gyengü­lésébe, békéjének, demokráciájának veszélyeztetését okozó személyek ok­­vetetlenkedéseibe. A nemzetközi fe­szültség enyhülésének folyamatában parancsolóan szükséges, hogy harcol­junk szervezetünkben a feszültség, a belviszály okozói ellen. (Folytatjuk) MEGHÍVÓ TORONTO — A Canada—USSR Association filmbizottsága a követ­kező szovjet filmeket fogja bemutatni: FROM SPRING TO SPRING, BOYS FROM THE SAME YARD és SOVIET SUMMER CAMPS, február 8-án délután és este, saját helyiségében, 56 Bloor St. East, Suite 401, Now Animals Food, Key to the City, Around the Soviet Union, február 15-én este saját helyiségében. Február 22-én este a következő filmet ugyanott: Day of Georgia. Ú­J SZÓ 3. oldal Félmillió ontariói koplalja a lakbért Az Ontariói Welfare Council (népjó­léti tanács) január 10-én azzal a kö­veteléssel fordult a tartományi kor­mányhoz, védje meg a szegényeket attól, hogy kénytelenek legyenek lak­bérre kifizetni jövedelmük 25%-át, sok esetben 50%-át lakbérre. Megál­lapította a népjóléti tanács és tudtá­ra adta a kormánynak, hogy legkeve­sebb 500.000 szegénységben tengődő ontariói lakos koplalja meg a lakbért, bérpaloták és a szennyes tömeglaká­sok tulajdonosainak felháborító uzso­ráját. Felszólította a tanács a Davis miniszterelnököt és Welch lakásügyi minisztert, hogy az adópénzeken el­tartott segélyeseknek külön lakás­költségeket engedélyezzen. Ez a hivatalos népjóléti tanács — terjedelmes jelentésében — egyebek kö­zött a következő tényeket hozta nyilvánosságra: Gyermekek ezrei mennek ágyba minden este éhesen, mert a szüleik a kosztpénz — állami és községi segély — felét lakbérre kénytelenek kifizet­ni. Felháborító, hogy az ország leggaz­dagabb tartományában lakásínség uralkodik az alacsony jövedelmű csa­ládok és egyének számára. A népjó­léti tanács 12 kötetes lakásügyi jelen­tése nyilvánosságra hozta a nemzeti szégyenek egyikét a lakásnyomort, amit a monopóliumokat gazdagító konzervatív tartományi kormánynak köszönhetünk. Megállapította a tanács: 1­­54.300 antariói család évi jövedel­me nem több 3.000 dollárnál s ebből évente 1500 dollárt fizetnek ki lakbér­re. 2. 58.100 család 3.000 dollár évi jö­vedelmének több mint felét fizeti ki lakbérre. 3. 85.700 család évi 3.000 dollár jö­vedelmének 40%-át költi lakbérre. 4. 500.000 oatriói lakos fizeti ki évi bevételének több mint 35%-át lakbér­re, holott lakásköltségnek nem volna szabad többnek lennie, mint az évi jö­vedelem egynegyede. Ezzel az Ontario Welfare Council nem mondott semmi újat. Megerősí­tette azonban azt, amit a kommunis­ta párt, NDP és a szakszervezetek számtalanszor szemére vetettek a konzervatív monopolista kormánynak. A kanadai városok között Torontó az a város, ahol a lakásuzsora a leg­­felháborítóbb. Itt tanyáznak a legkap­zsibb vámszedői a szegénységnek. A világ azon városainak egyike Toron­tó, ahol a lakbérek a legmagasabbak, ahol az ingatlanspekuláns milliomo­sok a legveszettebbül srófolják fel a lakásárakat és a telkek árát. Megkap­ják hozzá a kormány áldását. Népjóléti tisztviselők, egyetemet végzett közjószolgálatosok (social workers) is évek óta tudják, kevés a lakás a szegénysorsúak számára és az a kevés is tatarozásra szoruló hajlék, de mégis drága, kétségbeesett csalá­dok menedékhelyei. Értéke az Ontario Welfare Council jelentésének, hogy mindent bizonyít, példákkal támaszt alá. Mindent doku­mentál, és nem válogatja a szavakat, amikor a szégyenre rámutat. Követeli a jelentés, hogy a kor­mány sajátítson ki házhelyeknek való földterületeket, gondoskodjék ala­csony bérletű lakások építésének azonnali megkezdéséről és a­ városok­nak, falvaknak nyújtott kölcsönökkel is segítse elő a lakásínség enyhítését, a szennylakások eltávolítását, a spe­kulánsok kirekesztését a kormány­építkezésekből. A szegény emberek helyzetéről jelen­tés jelentést követ a kormányhoz évek óta, de semmi sem történik. A kormány mozdulatlan, amikor a sze­gények megsegítéséről van szó. Ez természetes. A konzervatív kormány nem a dolgozó népé, hanem a vagyo­nok tulajdonosaié, a monopóliumoké főként. Ezt kellene megérteniük azok­nak a szegényeknek, akik még min­dig konzervatívokra és liberálisokra szavaznak.

Next