Új Szó, 1974 (45. évfolyam, 3-47. szám)
1974-01-26 / 3. szám
1974. január 26. Békéért FÜGGETLEN KÜLPOLITIKÁVAL II. FOLYTATÁS Az a valóság, hogy folyamatban van a nemzetközi feszültség enyhülése, az még nem teszi feleslegessé a békemozgalmakat. Ellenkezőleg: nélkülözhetetlenné teszi a békéért folytatott küzdelmet. A nemzetközi feszültség enyhülésének légkörében, békés viszonyok között sikeresebben lehet harcolni Kanada függetlenségéért, ipara és mezőgazdasága fejlesztéséért és biztonságáért. A nemzetközi feszültség végleges megszüntetéséért független külpolitikával harcolhatna a kanadai nép sikeresebben. A nemzeti érdek független politikát követel. Hogy nincs Kanadának valóban független külpolitikája, újból bebizonyosodott az izraeli—arab háború kitörésével. Kanadát a kormány az amerikai imperializmus függvényévé tette. Az amerikai elnök által megfújt riadó, a hadsereg készenlétbe vezénylése azt bizonyította, hogy Kanadát az amerikai kormány bármikor háborúba keverheti a kanadai kormány és a nép megkérdezése nélkül. Az erőviszonyok az amerikai imperializmus minden riadója, aláruma, vészkiáltása ellenére is változnak a béke, demokrácia és szocializmus javára. Az arab népek lassan de biztosan megtanulnak összetartani, máris nagy hatással használják olajukat fegyverként az imperialisták ellen függetlenségükért; megbuktatták az izraeli uralkodó osztály politikáját, meghiúsították további hódításukat és visszalökték egyben az Egyesült Államokat is. Mindamellett az izraeli támadó háború, hódító, területrabló erőfeszítés még mindig azt jelenti, hogy Izrael még nem érzi magát kényszerítve arra, hogy engedelmeskedjen az ENSZ 242-es határozatának, további háborúval veszélyeztet, s mert az Egyesült Államok támogatja, Kanada automatikusan háborúba sodródhat. Izrael és Amerika miatt Kanada is energiaválságba keveredett. Az energiaválságot mélyíti a kanadai kormány lakályviszonya az Egyesült Államokkal szemben az úgynevezett „kontinentalista” politika alapján, miszerint ami Kanadáé, az egyben az Egyesült Államoké is, ami viszont az Egyesült Államoké, ahhoz Kanadának semmi köze. Ezért nem épített a szövetségi kormány a tartományi kormányok bevonásával országos csőhálózatot, hogy a kanadai gáz és olaj eljuthasson minden tartomány népéhez. Ezzel a vétkes mulasztással is süllyeszti a kanadai uralkodó osztály a nép életszínvonalát. Cinkosai ebben a liberális kormánynak a konzervatívok és az NDP jobboldali vezetői. Hogy nincsen Kanadának független külpolitikája, kitűnt abból is, hogy villámgyorsan diplomáciai elismerésben részesítette Chilében a katonai fasiszta diktatúrát az amerikai kormány és az amerikai monopóliumok tetszésének megfelelően. A nemzetközi feszültség enyhülésével független külpolitikának kell párosulnia. E két alkalelem nem hiányozhat egy valóban független Kanadából. Kanada függetlensége feltételezi a szakítást a NATO-val és a NORAD- dal. A katonai szövetségekkel való szakítás pedig feltételezi, hogy Kanadának nukleáris fegyverektől mentes térségnek kell lennie. Egy független Kanada amerikai kívánságok figyelmen kívül hagyásával szólhatna bele az izraeli—arab ügybe, azzal a követeléssel, hogy engedelmeskedjék Izrael az ENSZ 242-es számú határozatának, vezényelje haza csapatait az arab területekről, ismerje el a szomszédai jogait, a palesztinai nép követelésének jogosságát is. Egy független Kanada erélyesen léphetne fel a Thieu-kormánnyal szemben, hogy tartsa tiszteletben a Párizsi Egyezményt, amelynek alapján Indokína népe külső beavatkozás nélkül, egyedül a saját akarata szerint intézhesse nemzeti ügyeit. Egy független Kanada teljes mértékben támogathatná az Európai Biztonsági Konferenciát, amely sérthetetlennek, megmásíthatatlannak mondja a második világháború utáni országhatárokat, lehetővé tenné a hadseregek létszámának csökkentését, az egyenjogúság, a biztonság kölcsönös garantálásával béketérséggé változtatná Európát. Egy független Kanada diplomáciai kapcsolatba lépne a Német Demokratikus Köztársasággal, a Koreai Népköztársasággal, a dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormánnyal és követelhetné az inkínai nép ellen folytatott baktériumháború, kémiai támadás megszüntetését, valamint gazdasági, tudományos, kulturális kapcsolatok létesítését a világ minden népével. Egy független Kanada a katonai költekezést a mostaninak felére csappanhatná, hogy több pénzt fordíthasson hasznos dolgokra. Kanada függetlenítése nem várható az uralkodó osztálytól, mert a felső vagyonos osztály tagjainak nagyobb része hazafiatlan, nemzetietlen. Haszonért, gyors dollárért áruba bocsátja az édesanyját is. A függetlenítés problémájának megoldása a népre vár. Népi egyesülésre van szükség: szakszervezeti tagság, NDP tagság, kommunista tagság, minden demokratikus szervezet tagságának hazafias összefogására van szükség. A hazafias nép vethet csak véget annak, hogy az amerikai monopóliumok kizsákmányolják Kanadát és annak, hogy a kanadai monopóliumok külföldi befektetéseikkel kizsákmányolják a külföldi népeket, különösen a Karibszigetek és Latin-Amerika népeit, de dél-afrikaiakat, rhodéziaiakat, a golaiakat, Mozambique és Guinea-Bissau népét is. Ezek a népek függetlenséget, egyenjogúságot akarnak. Társadalmi felszabadulást kíván Portugália, Spanyolország, Görögország, Chile és más országok népei. Meg akarják szabadítani hazájukat a fajgyűlölettől, gyarmati állapottól és tájirtástól. Ezeket a népeket igazán csak egy független Kanada támogathatná. Hazafias népi összefogással rá lehetne kényszeríteni a kormányt, hogy tagadja meg az elismerést a chilei fasiszta diktatúrától, támogassa a chilei népet a demokrácia visszaállításáért folytatott küzdelmében Ne a katonai diktatúrának adjon kölcsönöket, hanem a demokráciáért harcoló népiek és engedélyezzen bevándorlást minden chilei folyamodónak, és hasson oda, hogy bocsássa szabadon a diktatúra a politikai foglyokat, Luis Corvalan kommunista szenátort, a Chilei Kommunista Párt központi titkárát is. Minden dicséretet megérdemelnek a békemozgalom támogatói. Az Új Szó és olvasói a békemozgalom támogatói. Lapunk olvasói az elmúlt kampányban nemcsak lapunk fenntartásáért adományoztak sok dollárt, hanem a békemozgalom megsegítésére is. Kanadai magyarok ennél dicséretesebb munkát nem végezhetnének. A békemozgalom támogatásával az emberiség békéjét, biztonságát védik. A békemozgalom Kanadában az Új Szó olvasóinak hozzájárulásával, segítségével folytatja és terjeszti ki munkáját újabban minden városra és vidékre, szakszervezeti és kulturális csoportra. Nagy jelentősége van ennek most, amikor a béke-világmozgalom a hidegháború végleges megszüntetését, tartós béke biztosítását tűzte ki célul. Ily körülmények között nem nyugodhatunk bele a békemozgalmat támogató demokratikus szervezetünk, a Kossuth Betegsegélyző Egylet gyengülésébe, békéjének, demokráciájának veszélyeztetését okozó személyek okvetetlenkedéseibe. A nemzetközi feszültség enyhülésének folyamatában parancsolóan szükséges, hogy harcoljunk szervezetünkben a feszültség, a belviszály okozói ellen. (Folytatjuk) MEGHÍVÓ TORONTO — A Canada—USSR Association filmbizottsága a következő szovjet filmeket fogja bemutatni: FROM SPRING TO SPRING, BOYS FROM THE SAME YARD és SOVIET SUMMER CAMPS, február 8-án délután és este, saját helyiségében, 56 Bloor St. East, Suite 401, Now Animals Food, Key to the City, Around the Soviet Union, február 15-én este saját helyiségében. Február 22-én este a következő filmet ugyanott: Day of Georgia. ÚJ SZÓ 3. oldal Félmillió ontariói koplalja a lakbért Az Ontariói Welfare Council (népjóléti tanács) január 10-én azzal a követeléssel fordult a tartományi kormányhoz, védje meg a szegényeket attól, hogy kénytelenek legyenek lakbérre kifizetni jövedelmük 25%-át, sok esetben 50%-át lakbérre. Megállapította a népjóléti tanács és tudtára adta a kormánynak, hogy legkevesebb 500.000 szegénységben tengődő ontariói lakos koplalja meg a lakbért, bérpaloták és a szennyes tömeglakások tulajdonosainak felháborító uzsoráját. Felszólította a tanács a Davis miniszterelnököt és Welch lakásügyi minisztert, hogy az adópénzeken eltartott segélyeseknek külön lakásköltségeket engedélyezzen. Ez a hivatalos népjóléti tanács — terjedelmes jelentésében — egyebek között a következő tényeket hozta nyilvánosságra: Gyermekek ezrei mennek ágyba minden este éhesen, mert a szüleik a kosztpénz — állami és községi segély — felét lakbérre kénytelenek kifizetni. Felháborító, hogy az ország leggazdagabb tartományában lakásínség uralkodik az alacsony jövedelmű családok és egyének számára. A népjóléti tanács 12 kötetes lakásügyi jelentése nyilvánosságra hozta a nemzeti szégyenek egyikét a lakásnyomort, amit a monopóliumokat gazdagító konzervatív tartományi kormánynak köszönhetünk. Megállapította a tanács: 154.300 antariói család évi jövedelme nem több 3.000 dollárnál s ebből évente 1500 dollárt fizetnek ki lakbérre. 2. 58.100 család 3.000 dollár évi jövedelmének több mint felét fizeti ki lakbérre. 3. 85.700 család évi 3.000 dollár jövedelmének 40%-át költi lakbérre. 4. 500.000 oatriói lakos fizeti ki évi bevételének több mint 35%-át lakbérre, holott lakásköltségnek nem volna szabad többnek lennie, mint az évi jövedelem egynegyede. Ezzel az Ontario Welfare Council nem mondott semmi újat. Megerősítette azonban azt, amit a kommunista párt, NDP és a szakszervezetek számtalanszor szemére vetettek a konzervatív monopolista kormánynak. A kanadai városok között Torontó az a város, ahol a lakásuzsora a legfelháborítóbb. Itt tanyáznak a legkapzsibb vámszedői a szegénységnek. A világ azon városainak egyike Torontó, ahol a lakbérek a legmagasabbak, ahol az ingatlanspekuláns milliomosok a legveszettebbül srófolják fel a lakásárakat és a telkek árát. Megkapják hozzá a kormány áldását. Népjóléti tisztviselők, egyetemet végzett közjószolgálatosok (social workers) is évek óta tudják, kevés a lakás a szegénysorsúak számára és az a kevés is tatarozásra szoruló hajlék, de mégis drága, kétségbeesett családok menedékhelyei. Értéke az Ontario Welfare Council jelentésének, hogy mindent bizonyít, példákkal támaszt alá. Mindent dokumentál, és nem válogatja a szavakat, amikor a szégyenre rámutat. Követeli a jelentés, hogy a kormány sajátítson ki házhelyeknek való földterületeket, gondoskodjék alacsony bérletű lakások építésének azonnali megkezdéséről és a városoknak, falvaknak nyújtott kölcsönökkel is segítse elő a lakásínség enyhítését, a szennylakások eltávolítását, a spekulánsok kirekesztését a kormányépítkezésekből. A szegény emberek helyzetéről jelentés jelentést követ a kormányhoz évek óta, de semmi sem történik. A kormány mozdulatlan, amikor a szegények megsegítéséről van szó. Ez természetes. A konzervatív kormány nem a dolgozó népé, hanem a vagyonok tulajdonosaié, a monopóliumoké főként. Ezt kellene megérteniük azoknak a szegényeknek, akik még mindig konzervatívokra és liberálisokra szavaznak.