Új Szó, 1976 (47. évfolyam, 1-50. szám)

1976-01-03 / 1. szám

_ . - , _ ír) ttu-rttriiorieneti m í­r-t '* \ Intézet Könyvtára „ . . -i fV/n|A) 1M/NÜ Alkotmány u 2 ’--------------------------------- X*'*' r­’p Budapest V, HUNGARY Hazádnak rendületlenül ~ vjFr JjBp M1S^=: •^====j=... ®§L^ — Od&O V Vörösmarty msm ----------------­-3 !j New Word ;-----------------------------------------------------------|..." / c -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1976. JANUÁR 3. Toronto, Ontario Vol. 47. évfolyam, 1 1. szám. Ára: 15 cent BOLDOG ÚJ ESZTENDJéT! Igen nehéz feladatra vállalkozna a krónikás, ha egy hangzatos megfogalmazással, és azt egy, vagy esetleg pár összefoglaló mondatba tömörítve próbálná meghatározni az­­alt 1975-ös esztendő helyét a huszadik század történelme éveinek sorában. Ez nemcsak azért lenne nehéz dolog, mert igen nagy eseményekben, változásokban volt gazdag az esztendő, amelytől elbúcsúzii t ért^ndenem azért is mert még mindig sok ellerjuhondással is terhes volt. V“békés hajadat szolgáló nagy eredmények m­ellettt maradtak még viharteljes fel­­fek­­is, a­m­elyek_eloszlatása további feladati mars^d^ /fenti nagy célokat munkáló^ Emberiségnek. Az 1975-ös esztendő a beteljesült és egyes meghiúsult remények, a nemzetközi feszültség enyhülésének és imitt-amott újra fellobbanásának, a tárgyaló asztalok körül lefolyt szócsatáknak, de harcme­zők véres csatáinak esztendeje is volt. Ami az elmúlt évet általában, egyetemesen emlékezetessé tette, az hogy 30 éve Európában májusban, a Távol- Keleten augusztusban befejeződve, véget ért a második világháború, s ennek évfordulójáról emlékeztek meg világszerte. Olyan háború végének az évfordulójára emlékeztünk, ami az em­ber és alkotásainak tekintetében a legpusztítóbb, legvéresebb háború volt, amióta társadalmi történelmet írunk. Ez az évfordulós emlékezés nem csupán az elesettek, az elpusztult értékek újra elsiratása volt, de végre már oly tömeges, oly tettekben megnyilatkozó okulás is, amelynek elhatározó célja az, hogy nem enged meg harmadik világháborút. Ezen emberi elhatározásnak sorsdöntő eredménye volt az év első felében a viet­nami - és azóta az egész indo-kínai - nép nemzeti függetlenségi és népfelszabadító háborújának fényes győzelme. E több mint harminc éves felszabadító háború győzelmével remélhetőleg - és úgy látszik végérvényesen - kiverték Ázsiából az utolsó, az amerikai imperialista gyar­matosító nagyhatalmat, amelynek sorozatos, a Kínában, Koreában, és Viet­namban elszenvedett megalázó katonai veresége végül alapos leckét adott magának az amerikai népnek is. Európa népei, a fasizmus felett aratott győzelem háborújának 30. évfordulójára emlékezve májusban, a nagy tanulságot kifejezésre is juttatta: e népi akaratnak köszönhető, hogy harminc évig nem engedett meg már háborút Európa századokon át véráztatta földjén. Ennek az elvitathatatlan biztosítéka pedig Európa szocialista államainak együttes békeszándékú külpolitikája volt. Ez azon­ban semmivel sem kissebíti a nyugati, tőkés országok békeharcos ember­millióinak a törekvését. Ebből a közös törekvésből jött létre aztán az 1975. esztendő legjelentőségteljesebb eseménye - elsősor­ban Európa számára - a sorsfordulót jelentő EURÓPAI BIZTONSÁGI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI ÉRTEKEZLET, amelynek első nyitó ülése 1973 július 3- án ült össze, majd a záró ülése 1975 július 30-án nyílt meg és augusztus 1-én írta alá 33 európai és két észak-amerikai ország a történelmi jelentőségű ZÁRÓOKMÁNYT. Az a Záróokmány diadalmas kifejeződése annak a szeniális leninista elméletnek, amely az első szocialista munkásállam létrejöttekor született meg, mely kinyilatkoztatja az ellentétes tár­sadalmi-gazdasági berendezkedésű államok békés egymás mellett élésének lehetőségét és gyakorlati megvalósíthatóságát. Ennek az elmélet­nek a megvalósult példáit ma már felsorolni is sok lenne, de azokban a gaz­dasági, kulturális, tudományos kap­csolatokban, együttműködésben fejeződ­nek ki, melyek a szocialista és tőkés tár­­sadalmú országok között tucatszám teremtődtek meg. S lényegében már az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletet és annak Záróokmányát ezek az előszántások, magvetések terem­tették meg. Helsinkiben végül azt szen­tesítették, hogy ezt a békés egymás mellett élési állapotot stabilizálják, tartóssá tegyék. Maga a Záróokmány a vezérelve an­nak, hogy a háború erőinek tudtul kell venniök, hogy nem tarthatják magukat sokáig a világ más részeiben sem, mert a világ ezen többi pontjain is az emberek békében, a saját akaratuk szerint óhajtank élni, bárki külső erőszakos­­beavatkozása nélkül. De egyúttal fenn­tartva azt a jogát is, hogy ha mégis ilyen erőszak fenyegeti, jogának érzi, hogy barátaihoz forduljon segítségért. És az elmúlt év és a jelen pillanat egy másik jellemzője az, hogy a hetente fokozozatos és erősödő előretörése közepette még ilyen helyzetek - komoly veszélyekkel telítettek is - fennállanak; nézzük csak Angola, a palesztin, a portugál, a­­spanyol, a chilei nép, s más főleg még gyarmati, vagy volt gyarmati népek függetlenségi és felszabadítási harcát. Az Új Esztendőbe tehát azzal az ellent­mondásos helyezettel lépünk bele, hogy egyoldalon a békés enyhités tör előre tovább, míg a másik oldalon az ideológiai, eszmei síkon fegyverletétel nincs. Már­pedig a békés együttélés másik felén, a tőkés rend eszmehordozói még mindig úgy akarják értelmezni, hogy a fegyvert itt is le kell tenni, de akaratuk szerint csak a tőlük szemben lévő, a szocialista, osztálynélküli tár­sadalom országaiban. De minden józan ész feltételez­i és megérti, hogy a békés egymás mellett élés politikáját éppen az tette szükségessé és lehetővé, hogy két világnézet áll egymással szemben és ezeknek a világnézeteknek megfelelően jött létre a szocialista gazdasági-társadalmi rendszer, és áll fenn ma is a világ még egy részén a tőkés társadalmi és gazdasági rendszer. Ha ez nem így volna, akkor nem volna szükség a békés egymás mellett élés elméletére, politikájára. Mert ennek a zseniális elméletének az alapköve éppen az, hogy ennek az elvnek az alaján megteremtődjön az az állapot, amikor az ellentétes rendszerű államok BÉKÉSEN élve egymás mellett, a fegyveres erőszak, a HÁBORÚ kizárásával álljannak ki ver­senyre és így bizonyítsák be az elvileg meghirdetett rendszerünknek életrevalóságát, törté­ne­lmi elhivatottságát. A második világháború befejezésk óta ragyogó példák sorozatát látjuk ít,jék igazolják, hogy a békés egymás f­eltett élés lehetséges, hogy háborúk beszün­tethetők és elkerülhetők. A Helsinki Értekezlet Záróokmánya ennek a kor­szakalkotó elvi-gyakorlati folyamatnak a békelevele. Ha a béke erői megőrzik és tovább viszik e nagy sikert, az sok-sok más, az emberiségre ma nehezedő problémát segít majd minél előbb és sikeresen megoldani. Ebben a szellemben és hitben köszöntsük az 1976-os Új Esztendőt! D.A. CASTRO -­­“A VÉRÜNKKEL FOGJUK MEGVERENI ANGOLÁT, AFRIKÁT” A karácsonyt megelőző napokban, december 23-án Fidel Castro, a kubai nép vezére Havana főterén beszédet intézett több mint egy millió kubai polgárhoz, amely tömeggyűlés a záró fejezete volt a kommunista párt első kongresszusának Kubában. Lelkesedéssel üdvözölte a tömeg Castro figyelmeztető és vádló válaszát Gerald Ford amerikai elnök részére, mikor kijelentette: “Kubának semmire nincs szüksége az E­gyesült Államoktól." Válasz volt ez az amerikai elnök pár nappal előbb tett azon nyilatkozatára, hogy Kuba közvetlen beavatkozása az angolai "polgárháborúba", elvágta a lehetőségét annak, hogy az enyhülés létrejöjjön Washington és Harvana között. Castro határozott válasza az volt, hogy “Védelmére állunk afrikai testvéreinknek, ezt vegyék tudomásul a dél-afrikai fajüldözők és a jenki im­perialisták.” Castro emlékeztetett továbbá arra, hogy “a mi országunk egyszerűen egy elemi internacionalista kötelességét teljesíti,­ amikor a PMLA-mozgalmat (Angola Felszabadító Népmozgalma) harcát segíti, az amerikaiak által támogatott két szakadár csoporttal szem­ben." Angola felszabadító mozgalmának segítésével kapcsolatban kijelentette továbbá Castro: “Nem vagyunk tovább latin-amerikaik, de latin-afrikaiak. Afrikai vér folyik bőségesen ereinkben. Angolát és Afrikát a saját vérünkkel fogjuk megvédeni, ha a szükség azt megkívánja,” mondotta Castro a Forradalmi Téren összegyűlt millión felüli tömegnek. “A zsarolás időszaka lejárt,” figyelmeztetett Castro, és hangoztatta. (Folytatás a 3. oldalon.) Hogy az új nemzedéknek már tartósan békés élete legyen.

Next