Kapu, 1989. május (2. évfolyam, 5. szám)
Kubinyi Ferenc: A piranha-szindróma
minden területét, és harminc év is kevés volt ahhoz, hogy a hajdani véd- és dacszövetség kóros indái elszáradjanak. Visszatérve a kivégzettek sokaságára, az általam előszámlált 196 bilóra küldött áldozat között nem szerepelnek azok a szociáldemokraták és kommunisták, akiket elvtársaik löktek az akasztófára, majd rehabilitálták őket és dísztemetéssel helyezték az árokparti jeltelen gödörből a panteonba. Szörnyű képmutatás ... Ma már bizonyos, hogy a sztálinista diktatúra jóval több kommunistát küldött a megalázó halálba öt esztendő alatt, mint Horthy Miklós, egész regnálása idején. Az 1956 után bekövetkezett negyedik magyar kötélkor áldozatainak előszámlálásához már egy másik írás szükségeltetik. * Berend T. Iván professzor azt állítja (Történelem és közgondolkozás. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1982. 179. o.), hogy a Rákosi-korszakban két és fél millióra tehető azok száma, akiket valamilyen formában sérelem ért. (Deklasszálódás, deportáció a Szovjetunióba, rendőri felügyelet, internálás, kitelepítés, menekülés Nyugatra, börtön, kivégzés stb. — K. F.) A megdöbbentő szám messze túlhaladja a II. világháború hasonló adatait. A világháborús bűnöket tudjuk, hogy kik követték el. Felelősségre vonásuk megtörtént. De mit kezdjünk a háborút követő halmazati bűnesetekkel? Rákosi, a két Farkas és Péter Gábor az egyedüli felelősök? No, nem ... Hol marad a végrehajtásban serénykedők elszámoltatása? Miért nem állnak elő Farkas Vladimírhoz hasonlóan, hogy legalább elrebegjék lehajtott fejjel az 1945-ös népbírósági perekből ismert klasszikus védekezést. Parancsra tettem... Magyarországon ma már senki nem gondol a leszámolásra, de a nemzet önbecsüléséhez, tudatához pótolhatatlanul szükséges a múlt teljes és kendőzetlen ismerete a főszereplők és a csatlósemberek neveivel együtt! Híre jár, hogy 16 koncepciós pernek elkezdik a felülvizsgálatát. Ez az elszámolás megkezdéséhez sem elég. Mennyivel egyszerűbb lenne a múlt feltárása, ha a természeti katasztrófáktól sújtott iratok — kivétel nélkül — nyilvánosságra kerülnének, olvashatók és kutathatók lennének, és nem csupán a hatalom kivételezett és jogosítvánnyal ellátott belső tudorai hatolhatnának át a sokat emlegetett lángtengereken és hömpölygő vízárakon. Nagyon hiányos névsorolvasás 1957-ben az ÁVH vezetőinek perében az altábornagyot, Péter Gábort négy végrehajtott halálos ítéletben való közreműködésért vonták felelősségre. A Kelenföldön békésen nyugdíjaskodó volt ÁVH- vezető emlékezete az ügyek pontos feltárásához hasonlíthatatlanul nagy segítséget jelentene. A volt altábornagy azonban hallgat. Magam is — telefonon persze — csak feleségéig tudtam eljutni, ki kereken elhárította az érdeklődésemet. így jártam a jogászbálok hajdani rendezőjével, Décsi Gyula doktorral, ki ezredesi rangban Péter Gábor helyettese volt. Vele személyesen beszéltem, persze csak telefonon. Elzárkózott a nyilatkozattól, holott csak tőle tudhatnám meg Deszkás János honvéd ezredes szégyenletes kötél általi halálának okát. Az említett perben is ezért vonták felelősségre. Talán egy éve, a NÉPSZABADSÁG jelenlegi főszerkesztő-helyettese az ÉS hasábjain megkockáztatott egy nagy visszhangot vert megállapítást. Zöldi László szerint az ÁVH volt tagjai igen fontos és hasznos munkát fejtettek ki a szervezet feloszlatását követően a magyar kulturális életben. Tökéletesen igazat adok a főszerkesztő-helyettesnek. Az ÁVH-előképzést kapott kultúrpolitikusok mind-mind hűséggel töltekezve kiválóan ellátták az aparatcsik vezető felelősségteljes állomását. Kiemelkedik közülük dr. Tímár István ezredesnek a pályája. A magyar kultúra elkötelezett robotosa a Magyar Könyvterjesztők elnökeként vonult megérdemelt penzióba. Pályája a debreceni kormánynál kezdődött. Ahogy Tömpe Andrástól tudom, az alföldi városban három lelkes fiatal jogásszal találkozott. Dr. Szebenyi Endrével, dr. Villányi Andrással és dr. Tímár Istvánnal. Öt év múlva az első két jogász, koncepciós per ítéletével már bitón végezte. A harmadik, dr. Tímár, annak az ÁVH-nak volt az ezredese, ahol a koncipiált vádakat készítették. Mennyire szívesen megkérdezném a volt kultúrpolitikus-ezredest, hogy mit érzett a barátjai halálához vezető vádak olvastán? Hősünket az 1957-es per rehabilitálta annak ellenére, hogy vezetője volt a koncipiált Magyar Közösség és az úgynevezett Nitrokémia- ügy ÁVH-vizsgálatának. Pályája tovább ívelt, meredeken a csillagok felé. Rehabilitálása után 1962-ben már a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese lett. Hiszen megszokhatta ezt a stallumot, lévén az ezredes egykoron Péter Gábor altábornagy helyettese is. Maradjunk továbbra is a kultúra, illetve a tömegkommunikációs média területén. Dr. Hárs István pályáját az MKP kapuőreként kezdte. E biztonsági szolgálat besegítette a párt adminisztrációs osztályának helyettesi székébe. Gerő Ernő javaslatára került az újra belügyminisztériumi felügyelet alatt álló ÁVH határon túli felderítésének vezetői helyére, ezredesi rangban. A naptár akkor 1953-at mutatott, Piros László belügyminiszternek volt a helyettese. A forradalom után már nem lehetett helye a Belügyminisztériumban, a pályáját irányító elvtársi és bajtársi kezek átsegítették a Magyar Rádióig. Itt az elnöki székig emelkedett. A kádárista rendszernek éppen olyan alattvalói hűséggel szolgált, mint Rákosi Mátyásnak vagy Nagy Imrének. A mindenkori gazda szemvillanása volt a meghatározó életében. Miután azon emlékezetes pártkonferenciái májuson kiesett a hegyekből és a Központi Bizottságból, e derék felvett nevű ÁVH-hadastyánt a hatalom a „szépségflastrom rend” szép és csillogó ordójával búcsúztatta. Volt házatáján, a Magyar Rádióban, a mindenkor serény, tigrifüles, örökügyeletesi szervilizmus egy könnyes rádióműsorral mondott istenhozzádot a távozó ezredes- elnöknek. Dr. Hárs azóta, a békés penzióban, hallgat. Pedig adhatna felvilágosításokat az elszámoltatáshoz. Teszem azt a tragikus véget ért Zöld Sándor belügyminiszternek és családjának haláláról. ÁVH-iskolát járt a tömegkommunikáció és a kultúra neves embere, Radványi Dezső is a Magyar Televíziónál, ki ama daliás időben, az egyik leghírhedtebb — később agyonvert — ezredes, Szűcs (Szász) Ernő titkos csoportjába tartozott. Talán egy időben rukkolt be Radványival a televízióhoz Koós Béla is az ÁVH-tól. A Magyar Rádióban szolgálta a szocialista tömegtájékoztatást Imre Mátyás, aki előzőleg az ÁVH titkos nyomdáját igazgatta (hamis papírok, diplomák, útlevelek minden mennyiségben) és Kúnos László volt ÁVH-s rejtjelző tiszt. (Sajnos a felsorolt tiszteknek eredeti nevét nem tudom.) Vessünk egy pillantást a magyar diplomáciai kar régi ÁVH-s veteránjaira is. Következzenek a konzulok, követek, nagykövetek. Garasin Rudolf ezredes, ki a magyar politikai elítéltek rabszolgamunkájának szervezője volt a börtönökben és a táborokban, Ulan-Batorban képviselte a Kádár János által vezetett Munkás Paraszt Forradalmi Kormányt. Dr. Mátrai Tamás a hirhedett pócspetri ügy és a Magyar Közösség „összeesküvés” nyomozásának vezetője a bécsi magyar külképviseletet vezette. Kocziha Béla ÁVH-s tisztből New York-i főkonzul lett. Rajnai Sándor ezredes Nagy Imre miniszterelnök előtt egyengette a bitóhoz vezető utat, majd Moszkvában képviselte, no nem a magyar államot, hanem a Kádár-kormányt. Ipper Pálból nagykövet vált. Elnézést kérek az olvasótól, ha nevénél egy pillanatra megszakítom a Csák Máté-sereg tisztikarának felsorolását. A MAI NAP- ban írt cikkemre („A Nagyfiú” 1989. április 11.) már másnap vála