Kapu, 1989. június (2. évfolyam, 6. szám)
Ravasz Károly: Adalékok a magyar-csehszlovák viszony történetéhez, 1945-1948
tette a magyar nemzetiség megmaradásának életfeltételeit, s mindez elvezetett a tömeges magyar menekülésekhez — a nemzeti identitás megőrzése érdekében. A monarchikus-kommunista diktatúra — a dolgok logikája szerint — elnyomja és sérti magának a román népnek elemi szabadságjogait is. A tűrőképességnek határai vannak. Ma újra ott tartunk, ahogyan azt Makkai László 1948-ban jelezte: fordulatot várunk. Várhatunk? Hitem szerint várhatunk. Az abszurditások szükségképpen önmegsemmisítésükhöz vezetnek. A történelem ítélőszékét nem lehet elkerülni. (Folytatás a 2. oldalról.) Nem írtam szamizdat lapokba, nem publikáltam emigráns orgánumokban. Elvi okokból is megpróbáltam nyíltan és „szembe” publikálni a legális magyar sajtóban. Sokszor sikerült olyanokat is megjelentetnem, amire még ma is büszke vagyok. Persze viseltem az eljárások és a szilenciumok ódiumát. Nem is vertem ezeket nagydobra, inkább csendesen nyomorogtam. Nincs bennem keserűség, bosszúvágy, bár sok könyvet, riportot megöltek bennem. Ma is a békét, a kompromisszumot keresem; tudom, az igazságnak is több oldala van. Minden hitnek megvan a maga igazsága. Ezt tiszteletben kell tartanunk. Hát ezt próbáljuk érvényesíteni lapunkban. Hogy ez így van, bizonyítja: jobbról, balról támadások érnek minket. Tele vagyunk perekkel. Ezt is elviseljük és örülünk is neki. Függetlenségünket bizonyítja, hogy nemcsak az egyik oldalról érkeznek a nyilak. Hajlamosak vagyunk a „békére” is. A Pénzügyminisztériummal való perünket első fokon elvesztettük. Nélkülünk tartották meg a tárgyalást. Mikor Békesi László pénzügyminiszter úr meghívott egy kötetlen beszélgetésre, elmentem, kölcsönösen tiszteltük egymást, de közöltem, hogy fellebbezünk. Azt is elmondtam, hogy a tévévizsgálati anyag hiteles másolata birtokunkban van; csak törvényesített helyzetben szeretnénk azt (részleteket) nyilvánosságra hozni. Úgy tűnik, a postával is fegyverszünetet kötöttünk, ígérték, hogy lapunk terjesztésével jobban törődnek, megalapozott kritikáinkat elfogadják, mi is csak konkrét bizonyítékokkal alátámasztott, minden szavában hiteles anyagot közlünk, így a per „ad acta”. Ribánszky úrral, a SZER vezetőjével is kapcsolatot kerestem, mikor itt volt Budapesten. Gondoltam, tisztázzuk „ úri ” módon irántunk való előítéleteik okait; hátha van közös témánk a magyar újjászületés elősegítésében, meg azt is el szerettem volna mondani, hogy nem jogi egyetemet végeztem belügyminisztériumi ösztöndíjjal, hanem bölcsészetet a rádió ösztöndíjával... sajnos nem sikerült találkoznunk. Nem hívott vissza telefonon, megkerestem a Hyattben, de nem fogadott. Nem éreztem magam megalázottnak. Még mindig bízom abban, hogy a tisztesség legyőzi a személyeskedést is... hát így állunk! Remélem, kulturális különszámunk megnyerte tetszésüket. Igényes olvasóinknak szántuk. Több különszámunk készül. Megjelent az Új Világ kaliforniai magyar nyelvű hetilap is a gondozásunkban. Ha elnyeri tetszésüket, rendszeresen megjelentetjük Magyarországon. Hogy élnek, hogy éreznek az ottani magyarok — és hirdetéseket is kölcsönösen közölhetünk majd. Ahogy írtam: mi nem azt keressük, ami elválaszt egymástól, hanem azt, ami összeköt. Brády Zoltán RAVASZ KÁROLY Adalékok a magyar—csehszlovák viszony történetéhez, 1945-1948* Kevesek előtt ismeretes az az elszánt harc, melyet a második világháború csehszlovák emigrációja folytatott Magyarország ellen, londoni csehszlovák külügyminisztérium magyar referense beszélte el nekem ennek a harcnak egyes fárásait, melyek arra irányultak, hogy megakadályozzák bármely emigráns szervezetnek a magyar nép képviselőjeként való félhivatalos elismerését, mennél több szövetséges hatalmat rávegyenek a hivatalos Magyarországnak való hadüzenetre és meghiúsítsanak minden magyar kiugrási kísérletet. Ekkor ugyanis már készen állott a csehszlovák terv a nemzetiségi kérdés háború utáni „megoldására”. A csehszlovák kormány attól tartott, hogy bármely olyan esemény, mely oda vezethet, hogy a szövetségesek nem azonosítják teljes egészében a magyar népet a hitleri hadigépezettel, megfoszthatná őket attól a lehetőségtől, hogy tervüket magyar vonatkozásban végrehajthassák. Ez a terv nem kevesebbet tartalmazott, mint hogy Csehszlovákiát nemzeti állammá kell alakítani — a versailles-i határok között élő nemzetiségek egyszerű kitelepítésével. Alig tért vissza a kormány csehszlovák területre, a kassai programban tanújelét adta annak, hogy tervének megvalósításához haladéktalanul hozzá is szándékozik látni. A kassai program a magyarellenes intézkedéseknek is antifasiszta megtorló rendszabályok színezetét igyekezett adni, egykedvűen napirendre térve azon tény felett, hogy a magyarság Szlovákiában az egész háború alatt következetes antihitlerista magatartást tanúsított. A magyar közvéleményt a bekövetkezett események mégis váratlan csapásként érték. 1945 tavaszán Budapesten nemcsak a közvéleményben, de a kormánykörökben is az az elképzelés élt, hogy az egész nemzetiségi problémát, beleértve a határkérdést is, „demokratikus” úton, egyetértőleg rendezni lehet. Amikor a szakszervezeti ifjúság kidöntötte a Szabadság téren „Észak” szobrát és a helyére „Barátságot a szomszédos Csehszlovákiával” táblát tűzött (és ez csak egyike volt a sok nyiatkozatnak és szimbolikus cselekedetnek), akkor többé-kevésbé mindenki hitt abban, hogy a kölcsönös keserves tapasztalatok özöne után a másik oldalon is meglesz a hajlandóság a csatabárd elásására. Amikor iskolák bezárásáról, vagyonelkobzásról, kiutasításokról az első hírek érkeztek, ezeknek egyszerűen nem akart senki sem hitelt adni, vagy legfeljebb helyi túlkapásoknak tartotta azokat. A közlekedési viszonyok javulásával azonban hamarosan teljesen hiteles hírek érkeztek arról, ami Csehszlovákiában történik. Egymás után jelentek meg az elnöki dekrétumok, kormány- és szlovák nemzeti tanácsi rendeletek, melyek közül a legfontosabbak megfosztották állampolgárságuktól az összes magyart, ex lege kimondták a magyar nemzetiségű személyek vagyonának elkobzá t A szerző a pozsonyi magyar meghatalmazotti hivatal referense volt ebben az időszakban. 41