Kapu, 1989. július (2. évfolyam, 7. szám)
Hizsnyai Zoltán: Kortesbeszéd (vers)
HIZSNYAI ZOLTÁN Kortesbeszéd Akarja-e valaki hinni az én igazam, mely nem különösképp mutatós csomagolású, mert nem szoptam a bölcsek kövét és epémbe le nem nyeltem azt; a követ — mert kő az, ha a bölcsességé, ha az epéé is — én csak rugdosom, erősen rátartok spiccel, esetleg kacsázok vele, összeöltözöm a víz fodrait, s nézem, hogy feslik ki az öltés, hogyan foszlik, gyúródik a szál; nem népszerű, tudom én, az ilyesmit inkább azt szeretnétek, ha a vízen járnék; hát lehet, lehet, hogy megteszem a kedvetekért azt is, amit a vízibolha Jézusnál is jobban csinál, igaz, hat lábbal, de négy van nekem is, hát ujjé, ha akarnám, biztosan sikerülne — de hát én nem akarom, találjatok magatoknak másvalakit, én ebből a játékból kiszállok, azt várjátok ti, hapsikáim, hogy jön a költő, kigondolja a világot, hogy miként is van, aztán szép, szabályos libasorban bevezet benneteket ebbe a világba,én pedig azt mondom, nincs semmiféle titok,legalábbis olyan, amelyet meg kéne, vagy meg lehetne oldani, és lehet tisztességes emberi életet élni csodák nélkül is, bár ahogy elnézlek benneteket, nem vagyok benne bizonyos, a ti prófétáitok voltak azok, akik nemcsak hogy a vízen, de ezen a kemény földön sem tudtak emberi méltósággal megállni, s ha bűvészkedtek, olyan csacsimód, a nyúlósból rángatták elő a nyulat, s ti elhittétek a csodát, mert el akartátok hinni, fűszer volt nektek a csoda, a szertartásban hittetek, és az értelem oltárán feláldoztátok az Istent, aki közben egyre nagyobb nyúl lett, egy egyre kisebb ólban; már valóban csoda volt a csalás, de mégis mindig sikerült, igaz, észbontó áldozatok árán, nem sorolom, nem lesz ez másképp sohasem; vért követeltek véreitektől, hogy véreteket tisztára mossa, eladjátok véreteket a varázslónak, aki desztillált vizet csapol az égből, pedig csak nyuszit, vért varázsol a vérből, de a misztérium gyolcsán átcsepegteti, és célt mutat, hogy hömpölyögve arra folyjon a vér — nem tudom, mi a franckarikát papolok ilyen szenvedélyesen, még azt hiszitek valami balhé van valahol, ahol engem vérig sértettek, megöklöztek és szidták az anyámat, és most szuronyt szegezz, elindultok valahova, hogy valakit megbüntessetek a rajtam esett sérelemért, vagy tán egy nagyokosnak adok alkalmat, hogy versem beleit magába vezetve, esszében fejezze ki magából legújabb olvasmányélményeit, mely akár holnapig is megszabhatja a világról alkotott képet, mely lesújtó, bár relatív, de mindig adekvát. Azt üzenem igen tisztelt íkvéjű olvasóimnak, hogy lelkes íkvéjű táborukkal együtt, nagy ívben nyalják csak egymás véres szájának szegletét, s hagyjanak engem is a kultúrforradalom dicsőségére üríteni e néhány sorban. E néhány hevenyészett sorban, mely — legalábbis engem — visszavarázsol abba a világba, melyben még dicsőség volt újragondolni a megváltozhatatlant, és átérezni azt fölért egy felfedezéssel; és azt a csodát, a teremtés hatalmas hadműveletének tervrajzát nem lehetett mélyhűtve, konzerválva, képregényesítve, lekicsinyítve, széljegyzetekkel, elő- és utószóval, áttekinthető formában megkapni, és úgy bemagolni, hogy a lélekért vívott apokaliptikus csatának a szele még csak ne is borzolja tudós haj- és szakállbozontjainkat. Átélés és tudás egyazon tőből fakadt, hiszen a tudás réges-rég nem kérkedett pusztán magáért való magyarázatokkal, hanem egy átfogóbb megismerés szolgálatában állott, az a megismerés tudta csak igazán szertelen szellemünket, az Ő tudatfeletti tapasztalásának a révén a lét ösztönének medrében tartani egy soha fel nem oldható alázat árán — de, lám, érzem, versem ereit karmaikkal feltépik martalóc eszméim, elapad tollam, elsivárodik a poézis, kopácsol a zene, baktatnak a színek a vásznon, tudálékos tanok liánjai béklyózzák belső ritmusom, s még a tömeg, ez a bozontos, sokfülű sereglet sem örül szavaimnak, mindössze néhány ballonkabátos érdeklődő futkos idegesen. Ki érti ezt?! Hát nem tudok a kedvetekre tenni?! Nem elég már az is, hogy egyáltalán szólok?! Vigyétek hát a semmitmondásomat, vigyétek, s ültessétek el érdektelenségetekbe. Oszoljatok ...! 3